SteveOlureS

A Karácsonyt aktívan, horgászattal szerettem volna kipihenni. Keresztlányom moziba csábította kisfiamat és a feleségemet, így a szabadidő adott volt. Reggel hétkor már az ünnep előtt beújított 0,13-as sárga power pro fonottat tekertem az orsó dobjára. Nagyon szép lett a zsinórképe, sokat várok az új fonottól. Érdekes, hogy semmivel sem vastagabb, mint a 0,08-as stren zsinór volt. Elégedett voltam azzal is, csak kicsit megfogyatkozott az év során. Partról nem egyszerű az elakadt műcsalit kiszabadítani, sokszor ez a művelet nem sikerül, ilyenkor egy pár méter mindig a vízben marad.

A kicsit vastagabb, nagyobb szakítószilárdságú fonottal, talán nagyobb eséllyel szabadíthatom majd ki az ágakból-bogakból, víz alatti akadókból műcsalijaimat.

Ismerős volt a sofőr, aki horgász is, így megbeszéltem, ha nyitva a kikötő kapuja, akkor ott szállok le, ha nincs akkor kivisz a kőig. Szerencsére zárva volt a kapu, így kilenckor már dobtam is az elsőt az öböl vízébe. Nagyot koppant a kopyto! Akkor vetem csak észre, hogy az öböl jobb oldala befagyott, így a bal oldalra kellett átmennem, ahol a víz köszönhetően a szélnek, és a befolyónak folyamatosan mozgásban volt. Egy kis nádcsomó mellé dobtam az elsőt, aminek a rejteke sok szép csukával örvendeztetett már meg. Első dobásra egy fekete árny követte a csalimat, másodikra le is verte, de nem akadt, majdnem a partig követte azt a kristálytiszta vízben. Kisebb csalira váltottam, de elsőre nem érdekelte, visszaállt a helyére. Odadobtam neki a kis kopytot, amit második emelés után le is vert. Nem volt, nagy ellenfél, kicsit nagyobbnak gondoltam, de a víz picit felnagyította, a hevesen védekező egyenkrokit.

Túl nagy sérülést nem okoztam a szájszélbe akadt kis egyágú jighoroggal, így remélem pár év múlva félelmetes ragadozóként látom majd viszont.

A következő hely egy csónakbeálló volt, de sajnos az utolsó kő kimozdult a lábam alól, így két szép sügér rontott a nyílt víz felé a kő elől. A megfogásukra az esély igen csak lecsökkent! Egy ütést, semmi mást nem adott a hely.

Egy mélyebb öböl következett, ahol egy valamelyest az előzőnél hosszabb árnyék követte le a csalimat, de nem dőlt be a trükknek. A víz nagyon tiszta volt, így vagy engem látott meg, vagy a zsinórt. A következő helyen aztán több sügér rohamozta egyszerre a csalimat, egy meg is akadt, de ágba húztam így lelépett. Kedvenc öblöm következett, de megcsúsztam a lejtőn, így ezen a helyen egy csukát riasztottam el. Sajnos bármit dobáltam, esélyem sem volt!

A mélyebb részek következtek, de mivel a víz állt, így be voltak fagyva az öblök. A múltkori sügéres helyen azért dobtam párat. A jég mögött öt, előtte pedig három métert tudtam húzni a csalikat. Egy sügéret akasztottam a szélében, de az is lemaradt. Visszafelé vettem az irányt, közben feltettem a fluorcarbon előkét, aminek az előző sügéres helyen meg is lett az eredménye, egy igen mérges kis csíkos vitéz képében.

Sajnos társai nem voltak, így megpróbáltam a korábban látott csukát becsapni a fluoro előkével. Be is jött a terv! Második dobásra leverte! Keményen küzdött, bár ellenfél ő sem volt, rázta a fejét a víz alatt, és még két szaltóra is futotta az erejéből.

Ez a csuka már picit nagyobb volt, de természetesen hamar amnesztiát hirdettem az ő számára is.

Mivel nem volt több meghorgászható rész, így bementem a már nyitott kapun a kikötőbe. Sajnos ismét tapasztalnom kellett, hogy vannak emberek akik, a horgász engedélyüket, egyben halász engedélynek használják, és kishalfogó hálóval merik a vízből a szebbnél szebb keszegeket! Igaz a kikötőn csak a horgászni tilos felirat virít, az: Orvhalászni tilos! az nem.

Érdekes jelenség volt a legalább ötven darabot kitevő víztetőn vergődő dévérkeszeg! Nem tudom mitől, de haldokoltak, külsérelmi nyom nem látszott egyiken sem! Hogy ezeket merték e kifelé, vagy esetleg a küszrajok alatt tanyázókat azt nem tudom, mint, ahogy azt sem, hogy mi okozhatta a dévérek bódultságát. Ha megpiszkáltam őket megpróbáltak elúszni, aztán ismét a víz tetején kötöttek ki.

A kikötőben egy kis sügéret fogtam csak nimfával, nem találtam a nagyobb rajokat, ha voltak bent egyáltalán.

Az alábbi képen található víz felé bilincsre felakasztott hármas körüli rothadó süllő látványa viszont sokként ért! Még mindig nem értem a dolog miértjét! Tán valaki ott felejtette! Már a süllőnek sincsen semmi becsülete!

Döbbenten néztem az ott lógó egykor szebb napokat látott balatoni fogasra, aki nem is olyan régen, még a kishalak réme volt, most ott lógott kifehéredett szemekkel, az egykor otthonát adó víz felett! Egyszerűen nem értettem! Nem értem!

Hazamentem!

A múlt hétvégi cégnél bekövetkezett szerverhalál miatt, kaptam három nap csúszót, ha már az egész hétvégén bent rohadtam a cégnél.

Hétfőn vettem ki az egyik napot, amit kedvenc patakomon töltöttünk legyes barátommal. Nem volt túl adakozó. A horgászatból másfél órát telefonálással töltöttem, miért is ne pont most állt volna le az a rohadt internet a cégnél UPC miatt!

Hamar meg volt az első halam, és volt még egy sügérem, amit elrontottam, mert közben is csörgött a telefon.

Mivel nem igen jöttek a halak, se nekem, se Lacinak, se Petinek, ezért elköszöntünk, és egymástól függetlenül átmentünk az X csatornára.

Mi most jártunk ott először Lacival, hát igen hárdkór pályáról van szó!

Először inkább csak nézegettük, aztán egy két helyen bepróbálkoztunk. Alacsony volt a vízszint, így a mélyebbnek látszó helyekkel próbálkoztam, vagy a vizinövények közvetlen közelében.
Legnagyobb meglepetésemre egy halat is sikerült fognom, fluorcarbon előkévek kicsi kopytoval!
Nagyon örültem neki! Egy vízinővényekkel benőtt részen éreztem a bot által közvetített ütést, de semmi! Viszatettem, felkeveredett az iszap, ahogy a hal megmozdult. Megint visszatettem, és leverte a kis csalit. Először a nyurga testet meglátva domolykót hittem, de hamar kiderült, hogy egy kis csatornacsuka volt a tettes.

Ide csak fanatikus horgászok járhatnak!

Több halat nem sikerült fognunk a szűk óra alatt, de nagyon megfogott a kis víz varázsa! Benne láttuk lelki szemeinkkel a tavasszal az élővilággal együtt éledező domolykócsapatokat!
Nagyon-nagyon nehéz pálya, főleg legyezve, de abban egyetértettünk, hogy sok örömet fog még okozni nekünk!

Vannak szakaszok, ahol ha 3 méterre be lehet ejteni a csalit, az már jónak tűnik, de vannak nyiltabb részek is, ahol akár 5-15 métert lehet dobni, csak nagyon pontossan kell ezt megtenni!

Képek:

https://picasaweb.google.com/1045740397 … 6HfzazOrwE

Visszamentünk a patakra, de közben megnéztük az Y csatorna eme szakaszát, ami hivatalosan nincs senki kezelésében!

Hát gyönyörű ez a rész, nagyon nehéz volt megállni, hogy egy – egy náddal határolt részen, vízbelógó fánál, vagy  köves területen ne dobjunk néhányat.

Ami érdekes, hogy láthatóan horgásszák! Még tűzrakóhelyek is vannak! Ami a legnagyobb vicc, hogy az ellenőr pedig arra bíztat, hogy állami és a patakra szóló jeggyel nyugodtan horgásszunk a Z hídig legfeljebb a rendőr elküld! Ő is ezen a szakaszon horgászott hétfőn!

Többi kép:
https://picasaweb.google.com/1045740397 … Kv6w5KbvwE

Érthetetlen, hogy egy ilyen vízen miért nem lehet a jogviszonyokat tisztázni, és miért nem lehet hivatalosan horgászni?

Ezután a patakon én már csak két finom kapásig jutottam, de Laci megfogta élete első és egyben első legyes sügérét:

Nagyon örült neki!

A képen látható szemetes háttér, pedig szimbólizálja a parton, vagy akár nagyban az országban található viszonyokat!

Jó híreket kaptam sekély vízen fogott balinokról, így pénteken tettem egy próbát! Csakhogy az időjárás közbeszólt, így két óra után feladtam a küzdelmet az elemekkel:

2011 november 4.-én Pupa a horgászó séf kiírt a horgásztársadalom számára eddig még ismeretlen díjat, ami nem volt más, mint 2011 horgászblog díja. A díjat mint sokan tudjátok nem más nyerte, mint Atyafi, akire nem kisebb feladat hárult, minthogy meg kellett neveznie még két magyar horgászblogot, akikkel a díjat meg kell osztania ebben az évben. A díj kiosztására a tegnapi igen nevezetes napot választotta, fel is hívott, hogy készüljek a nagy eseményre, vegyek szmokingot és cilindert a fejemre, mert este hatkor díjkiosztás lesz. Itt már sejtettem, hogy az egyik befutó én lehetek, és bár este hatra nem értem haza, és az említett öltözettel sem rendelkezem, tényleg én lettem az egyik nyertes. A másik nyertesről sem szeretnék megfeledkezni, aki illetve akik stílszerűen egy legyes blog megalkotói lettek A Jász-Nagykun-Szolnok legyes betyárjai!

Ebben az évben társbérletben mi őrizzük eme becses díjat, mely a következő évben átadásra kerül!

Ennek örömére, hogy részesülhettem a díjban , na meg napi vas és műanyag szükségletem pótlására el is fogyasztottam reggelire egy kanalat, egy rapalat és egy salmo stinget!

Mindenkinek jó étvágyat a reggelihez, abban az esetben, ha még nem fogyasztotta volna el!

Végül egy kérdés:

Szerintetek melyik az igazi?

Mivel a szombati nap a családé volt, ezért vasárnap eredtem kedvenc ragadozóim nyomába. Tervem az volt, hogy egy kövezéssel határolt partszakaszon kezdek, az alacsony vízállás ellenére a jó időben bíztam, hogy egy-két csuka, vagy sügér étvágyát meghozza. Sajnos a parton koránt sem volt olyan jó idő, mint Veszprémben, a köd nem igen akart felszállni. A víz kristálytiszta volt, kishalaknak nyomát sem láttam sokáig, nemhogy nagyobbaknak. A víz nagyon hiányzik a kövezéssel határolt medencékből is.

Két felszerelést vittem magammal, gondolván a sügérekre is.

Az egyik helyen, ahogy dobáltam bal oldalról locsogásra lettem figyelmes, ami többször megismétlődött. Sügérek voltak, nem is kicsik! Hajtották a víztetőn az aprónépet. Mivel a kis jigfejekkel nem tudtam elérni őket, így helyet váltottam. Sajnos itt is olyan távolságra raboltak, hogy a rablások felém eső széléig tudtam csak eldobni a kis csalikat. Nagyon bosszús voltam, mert igen szép példányok is akadtak közöttük. Egy fehér kopytot aztán a partig követett két sügér, a nagyobbik kétszer meg is csípte, de nem akadt. Észrevettem, hogy a közelben maradtak, így visszatettem nekik a kis gumit, rá is mozdult a nagyobbik, de csak a csali farkát kapta el. Mivel a rablások ritkulni kezdtek, így odébb álltam, de egyik hely sem hozott eredményt.

Ezt a stéget azért szépen kivontatták a vízből télire:

Visszafelé megint megnéztem a sügéres helyet, de csak egy kikövetésig jutottam, így a “B” terv lépett életbe a helyi vitorláskikötő. Odafelé még fotózhattam egy gyönyörű nagy kócsagot, ahogy állt a szélvízben zsákmányra lesve.

A kikötőben milliárdnyi kishal állt a vízben 5-10 centis méretben. Csak úgy kopogott rajtuk a kis kopyto, ahogy engedtem le a fenékre. Két kapásszerűségem volt, de két “kabátba” fogott minibodorka és egy dévér után, már nem voltam biztos a kapások valódiságában sem.

Közben megjött szimpatikus úr a barátaival, hogy miért nem keszegezek, mert az elmúlt két napban fejenként fogtak egy-egy diszperzites vödör vöröskeszeget. Mivel ma nem ettek úgy a vörösszárnyúak, ezért az egyik pergetésbe kezdett. Illetve akkor még azt hittem, hogy ez a célja! Aztán a dobások után a jól ismert gereblyéző mozdulattokkal tépte maga felé az efzett kanalat. Szerencsére hamar megállapította, hogy nincs hal a vízben, így kisvártatva odébb, majd még odébb álltak. Érdekes volt látni, ahogy a víz tetején kisebb egyedekből álló ivadékcsapat mozgott, be be csaptak közéjük a mélyebb rétegekből fél kiló körüli vörösszárnyú keszegek. Mivel igencsak ment az idő én is helyet váltottam, aminek meg is lett az eredménye egy sügér képében.

Örültem, hogy végre meg van a csapat, csak arra nem gondoltam, hogy elsőre pont a bandanagyot csíptem el. Olyan pici sügérek voltak a pályán, hogy a mini twisterekkel, gumihalakkal sokszor 50 centit rohantak odébb, még sem akadtak meg, így tömérdek lemaradásom volt. Összesen 8 darabot sikerült megfognom, amiből talán a nyolcadik volt hasonló méretben, mint az első.

Nem zavarta őket a vékony fonott és a kapocs sem a tiszta vízben, hiszen folyamatosan rohamozták a csalikat, egyszerűen túl kicsik voltak. Aztán újabb két szimpatikus úr közeledett, akik a keszegfogási lehetőségekről érdeklődtek, mivel úgy hallották nagyon megy. Segítőkész akartam lenni, mutattam nekik merre fogták őket. Egyszer csak amikor arra néztem vettem észre, hogy nem bottal, hanem kishalfogó hálóval keszegeztek, szerencsére eredmény nélkül. Aztán a köd felszálltával, eljött az én időm is, fel kellett szállnom a veszprémi buszra, mivel a kölyöknek túrógombócot ígértem vacsorára, annak az elkészítése pedig az én feladatom. Ha előbb megtalálom a sügértanyát biztos többet fogtam volna belőlük, de legalább tudom, hogy legközelebb merre keressem őket, már, ha megint beengednek!

Jó hírek érkeztek kedvenc patakomról, megy a hal elég rendesen, csak tudni kell, mit mivel érdemes kergetni. Itt volt hát az ideje, hogy revansot vegyek a múltkori egy halas pecáért! Hétfőn szuper idő volt mifelénk, napközben plusz 12 fokkal, így a mai napon Lacival a patakot vettük célba. Reggel korán keltem, a 6:45-ös busz a találkozási pontra “repített”. Ködös hideg, reggelre ébredtem, Veszprémben – 5 fokkal, így be kellett öltözni rendesen. Inkább több, mint kevesebb ruha kell, hogy legyen az emberen, ebben a fagyos télies időben, ha melege van az embernek egyszerűen le tud venni egy – egy réteget, de, ha fázik és nincs több ruha nála az szar ügy. Szóval nyolckor már a napijegy a birtokomban volt, sokan nem voltak a patakon, tán a hideg riasztotta őket. A kapott információ alapján helyezkedtem el, Laci pedig felfelé indult a legyes bottal, kedvenc helyeit szerette volna vallatni csuka, sügér, vagy süllő reményében. Az első hal elég nehezen akart megjönni, ahhoz is kicsit odébb kellet húzódnom, de előbb végre személyesen találkozhattam, az egyik pecavilágos fórumtársammal “szennyeslelkű” Petivel. Dropshottal kezdte, de a kis víz miatt hamar apró twisterekre váltott, ami egy méret körüli és egy leakadt csukát eredményezett a számára. Szóval rövid beszélgetés után megfogtam az első halamat, mi mással, mint egy relax koytoval.

Aztán hozott még egy szép sügéret ugyanaz a csali.

Mivel a továbbiakban csak ütésekig jutottam, ezért a csaliváltáson kezdtem gondolkodni, mikor a part mellett közvetlen ütésem volt, de nem akadt. Visszapöccintettem a kis gumihalat, és már le is verte egy elég sovány 42-es csuka a csalimat.

Nem sokkal később egy srác mellém állt be, de rendes volt, mert megkérdezte nem zavar e, és horgászat közben elég jót beszélgettünk. Szimpatikus arc volt, ilyennel is elég ritkán fut össze az ember. Akasztott egy süllőt, de lemaradt neki, ami miatt kicsit bosszús volt, de pár percre rá fogott egy az enyémhez hasonszőrű csukát, és engedte is vissza azon nyomban. Nekem még egy sügéret adott a hely, majd csaliváltások után, odébb álltam, mivel az egy helyben állás miatt eléggé átfáztam, és muszáj volt mozognom egy kicsit.

Ahogy felfelé bandukoltam a patakparton újra találkoztam Petivel, aki egy 56-os csukáról, egy sügérről, és egy süllőről számolt be nekem. Úgy nézett ki megindult a hal. A híd után aztán találkoztam egy helyi lakossal egy róka személyében, aki érdeklődve tekintgetett felém.

Egyik kedvenc helyemen, akasztottam egy csukát, de sajnos vékonyan fogta a horog, így hamar le is fordult. Feljebb nem volt kapásom, Laci is csak egy kis csukáig jutott, így elindultunk visszafelé, ahol újra összefutottam Petivel, aki a vízre panaszkodott. Túl sok hordalék indult meg lefelé a patakon, állítólag nádat vágtak a felső szakaszon a patak mellett. Véleménye szerint ez lehetett az oka, hogy megálltak a kapások. Itt volt több ütése is nagyobb gumira, vélhetően kisebb sügérek voltak a tettesek. Én is dobtam párat. A másodiknál elindult a zsinór a meder közepe felé folyásnak felfelé. Mire “utolértem” a halat és be tudtam vágni neki, már vágta is el a fonottat a csuka foga! Előke nélkül horgásztam, több esélyt adva a süllőfogásnak, így kockáztatva a halvesztést, ami itt be is következett. ezután dróttal dobáltam tovább, Petitől elköszönve visszatértem a reggel bevált helyre. Nem sokára mellettem állt Laci is, egy 40 csuka fogása után.

Váltogattam a csalikat, mígnem a zavaros víz miatt egy zöld berkley pulse shad mellett döntöttem, ami pár dobás után meghozta az első patakból fogott süllőmet, egy gyönyörű 38-as tüskéshátú képében.

Mivel nem igen jött több kapás ezért pihentettem fél órát a helyet és újabb csukák után néztem. A csukák erről nem igen vettek tudomást, így visszatértem a bevált helyhez, ami egy újabb süllőt eredményezett. Ez a csíkoshátú valamivel kisebb 34-es példány volt.

Mivel a karácsonyi halfelelős én vagyok a családban, így a két süllő elvitele mellett döntöttem, akik tepsis süllő képében fognak reinkarnálódni, kulináris örömöket okozva kis családom tagjainak.

Eljött az idő, indulnunk kellet. Ahogy mentünk kifelé az autóval a földúton még tanui lehettünk egy 5-ös dropshotos csuka fogásának.

A buszra várva még örömet okozhattam egy kivert kutyának, úgy habzsolta a májkrémes zsemlét, mintha a héten még nem evett volna.

Érdekes volt a napban, hogy csuka kapásom addig volt, amíg nem használtam drótot, a süllőket pedig drótelőkével fogtam.

Aki ismer az tudja nem vagyok egy beszari típusú gyerek. Kimegyek hajnalban, este, éjszaka, melegben, hidegben, egyszóval bármikor, akár egyedül is a vízre. Így volt ez pénteken délután is, de az egyre erősödő szél másfél óra után megadásra késztetett. Szarrá fagytam, úgy éreztem a talpam eggyé válik a móló kövével ha még sokáig maradok, a szél meg csak fújt, egyre keményebben. Nem az én hónapom az idei november. Ebben a hónapban az X patakon fogott sügéren és a balatoni sirályon kívül, még nem sikerült semmit se fognom. Sajnos van ilyen is. Ahogy egyre hidegebb lesz, minden egyes halnak, kapásnak örülni kell! Balázs kitartott péntek este, ő kiült kishallal fenekezni, és egy szép süllő lett az eredménye. De ez nem igazán az én pecám, ráadásul múltkor jöttem rá, hogy nincs meg a termo nadrágom. Sajnos nem az első dolog keveredik el, mióta anyósomnál lakom. Már kezdem azt, hinni, hogy ez nem véletlenek sorozata! 🙂 Laci barátom is kint volt szombaton és egy szép 54-es legyes csuka lett kitartásának eredménye. Még nem írta meg, de hamarosan fel fogja tenni.

De nem adom fel a novembernek még nincsen vége, meglátom mit tartogat ez a hét a számomra horgászat terén!

Pénteken azért megint fontos információkhoz jutottam, a múltkori +mocskos kis csukás barátomtól”:

– Mentem volna inkább megint az Y csatornára, ott legutóbb két óra alatt fogtam vagy 26-ot. Kettő volt olyan 48-as forma, a többi 20-30 közötti, amit vittek is diszperzites vödörrel a várpalotai ….. Azok mindent megesznek, mindegy nekik! Halat nem telepít senki a vízbe, ezért nincs ellenőrzés és engedély se kell. 60-80 dekás kis nyurgák, kacsák által a lábukon behozott ikrából kikelt halak vannak benne, meg mocskos sok csuka. Vannak nagyok is, de azokat nehéz megfogni, mert rafináltak.

– Mondtam az ürgének, elég szomorú, hogy így van, és ne csodálkozzon, ha pár év múlva a kicsiket is nehéz lesz belőle kifogni, mert előbb – utóbb elfogynak. Meg kell, hogy mondjam nem igen vette a lapot, hogy miért!

Fantasztikus halban gazdag kis vízterület, ez az X Patak – Y Csatorna – Z Csatorna hármas, csak sajnos, nincs egy kézben, nincs ellenőrizve megfelelően, pedig eszméletlen micsoda lehetőségek rejlenének ebben vízrendszerben. Csak valakinek végre fel kellene ismernie!

Pénteken munka után horgászni készültem. Sajnos a napom nem indult túl jól. Reggel miközben szálltam le a buszról csörgött a telefon. Mivel tele volt mindkét kezem, nem tudtam felvenni, de amint meg láttam a számot, valahogy tudtam, igen tudtam, hogy mért hívott! Egy közös barátunk kisfia nagyon beteg volt, sajnos gyógyíthatatlanul, és aznap reggel hosszú szenvedés után elment!

Nem tudom mi alapján választ ki az Isten egy ekkora gyereket, és okoz neki ilyen mértékű szenvedést! Ilyenkor nem érzem úgy, hogy lenne egyáltalán Isten!

Szóval ilyen negatív előjellel indult a nap, a hétvége! Atyafival már többször értekeztünk a héten, és több negatív tényező mellett, végül a találkozónk elhalasztása mellett döntöttünk. A sűrű köd, az elmúlt napok kapástalansága, a kristálytiszta víz, a kishalak eltűnése, az alacsony vízállás és ez a szomorú történet, mind-mind oda vezettek engem, hogy a délutáni peca után hétvégén otthon legyek.

Szóval pénteken egykor már a mólón voltam, a nagy hidegben, csak négy horgász volt kint, abból kettő hamar eltűnt. Kishal nem volt sehol egy szál sem, a víz kristálytiszta. Két méter feletti mélységnél is le lehetett látni tisztán a fenékig. Tisztán látszottak a kávéspoharak, csokipapírok, ahogy ringatóztak a fenéken. Nem tudom az automaták kihelyezői, miért nem gondolnak arra, hogy egy szemetes is kerüljön az automata mellé! Egy óra eseménytelen dobálás után, úgy döntöttem megpróbálkozok egy vitorláskikötővel, ahová néha be szoktak engedni. Fogtam ott idén süllőt, csukát és balint is. “Tárt kapukkal és sorompóval” vártak, de csakis a szó szoros értelmében, átvitt értelemben nem! Most már hivatalosan ki vagyunk tiltva innen is!

A tábla nem érdekelt, mivel a kapu nyitva volt, portás meg sehol, így tilosban horgásztam. Ahhoz képest, hogy tilos a horgászat azért van akinek lehet! A kikötő végén a pad kikészítve állt, ahogy a kishalfogó háló is! Éjszaka, nagy süllőzés mehet itt! De nem nekem! Nem nekünk normál földi halandóknak!

Ugyanaz a kristálytiszta víz, kishalak milliószám feküdtek a télre bevontatott, pontomstégek alatt. Kapás egy szál, se így egy óra után visszamentem a mólóra. A már korábban hideg időben bevált gumihal került a kapocsba. Finoman az aljzatról meg megemelve húztam magam felé a haldokló hínárszálak között, melyekben megakadt néha a horog, de könnyedén szét is szakította azokat. Az egyik dobásnál aztán a megemelt gumira ütést kaptam! Ahogy kell be is vágtam neki, de a hal nem akadt meg! A gumit viszont lehúzta a jigről, és a faroknyelet is megcsócsálta rendesen. Sajnos így a nap egyetlen kapása nem lett meg.

Négy órakor aztán a metsző hideg miatt haza, illetve a gyerekér indultam az edzésre. Szombaton egész nap vele voltam, mivel meccse volt Pápán, vasárnap délután kettőig a házon melóztam, csináltam az aljzatszigetelést, illetve tüzelőt hordtam, délután pedig társasoztunk és meccset néztünk a kölyökkel. Közben folyamatosan barátom esete járt a fejemben! Ebben az általunk megmérgezett világban, sajnos ez bárkivel megtörténhet! Remélem a kis srác lelke békében nyugszik odafent! Ha van egyáltalán odafent?

Sokat gondolkodtam megírjam e újabb betlim történetét, de végül úgy döntöttem megteszem, legfeljebb röhögtök egy nagyot, hogy ez az ökör, mit írogat már megint a nagy semmiről.

Szóval reggel hétre már az edzés helyszínén voltam, de megint szarul indultak a dolgok, mivel lecserélték a 3-as faházon a zárat, ahol az én evezőm, kötelem, horgonyom is el van zárva. A tanyagazdát még nyolc után sem tudtam elérni, így egy szem “kölcsönlapáttal” és “kölcsönkötéllel” vágtam neki a víznek egy csöppet megkésve. Az egy evező és a vitorláskikötő nagy távolsága miatt, így elmaradt a reggelre tervezett kikötő bejárati süllőriogatás. Inkább a stégtől jobbra található nádöblöket, és a gyékényes körüli nyíltabb terepet vettem célba csukák reményében. A víz kristálytiszta volt, még méter feletti mélységnél is fenékig lehetett látni. Mikor később feltámadt egy kisebb keleti szél, az opálosabbá váló vízben is tisztán láttam a fenéken mozgó gumihalat. Kishal sehol nem volt, de még halmozgás sem, így az esélyeim jócskán a nagy büdös nulla felé tendáltak. Később beálltam a nyílt vízre, de nem sokáig bírtam az egy helyben létet, így a stég másik oldalát található nádast is végigcsorogtam a szél segítségével teljes eseménytelenségben. A kapocsban minden fajta csali volt különböző színekben. A mélységen, vontatási stíluson, sebességen is elég sokat variáltam, de hiába a Csukák Istene nem kegyelmezett nekem. Egy nádöbölben volt egyetlen apró sorozat ütésem támolygóra, ami vélhetően sügér lehetett. Az eredménytelenségtől lelombozódva eveztem vissza a kikötőbe, ahol a nádtorzsák között bent állt egy 50-es forma csuka, így legalább halat láthattam, de ő is meglátott engem és már iszkolt is a rejteket adó nád sűrűjébe. A kikötőben aztán láttam pár apró sügéret, de inkább megijedtek a mini gumihalaktól, twisterektől. Aztán észrevettem egy 30 körüli kis csukát, ahogy bent állt az egyik kis tisztásban. Gondoltam egy lenyomott szakállú horoggal nem sok kárt okozhatok neki, de bármit tettem fel elijesztettem vele! Egyszer azt írtam egy chatfalon, hogy az ilyen fajta horgászat, amit én is művelek az elmebaj határán van. Hát erre most rá tettem  egy lapáttal! Hat óra eredménytelen evezés és dobálás után képes voltam egy kis csukát lesni és hajkurászni, addig, amíg az ötödik fajta csali után megunta és le nem lépett! Biztos, hogy nem egészen vagyok normális!

A víz itt is olyan tiszta volt, hogy a hetven centis vízmélység ellenére tisztán láttam a feneket! Ez már egyfajta skizofrén állapot volt, hogy a víztükör által visszavert tükörképemben a szemüvegemben láttam a gumihalat és egyben a visszavert képét, ahogy emelgetem, hátha valamelyik csónak alól kiront egy éhes kis csíkos útonálló, vagy egy csuka.

A párás idő ellenére azért látszik, hogy nem voltam rossz helyen:

A képeken az is látszik, hogy nem kevés víz hiányzik a Balatonból! A nádfalakról készített képek nem hazudnak!

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért jól éreztem magam, jó idő volt, kint voltam a természetben senki által nem zavartatva. A nap folyamán kétszer is értekeztünk Atyafival telefonon, hát nem volt túlzottan boldog, a történtek miatt. Nem tudni mi lesz vasárnap érdemes e kimennünk és küzdenünk egymással, hogy a semmiből valami legyen!

Egyetlen dolgot rontottam talán el. Az egy evező és a távolság ellenére el kellett volna evickélnem a vitorláskikötőig, ugyanis ilyenkor elég gyakran összeáll ott a kishal, odavonzva a ragadozók hadát is!

A jó időről pedig egy történet ugrik be:

Ebédszünetben kint jártunk a parton Lacival, amikor meg láttuk Béla-bát (helyi camping bringás igazi régivágású kétbotos fenekező horgász):

 – Jó napot Béla-bá! Megy a hal!

– Megy a lófaszt megy!

– Nem baj Béla-bá legalább kint van a jó levegőn!

– Jó levegő! Jó levegő! Ha jó levegő kell bemegyek a kocsmába!