Baráti peca 27.-én?

Miért ne!

A legjobb szám evör. Éééééés beadta! 😀

Egy barátom jött hozzám elég messziről. A cél mi lett volna más, minthogy jól “meghorgásztassam”.

Persze a cimborám jó pecás, eddig mindig összehalaztuk magunkat, sokszor igen jó halak is akadtak a horgainkra.

A folyóvízi pecások, edzett legények. Ott nincs azért halból a kerítés, keményen meg kell dolgozni minden egyes halért.

Nem mintha itt nem lennének melós napok, de valahogy idén 4-5 peca kivételével elképesztő dolgok történnek velem és nagyon erős pecák vannak, nagyon jó halakkal.

Az a 4-5 kevés halas peca egyike sem telt el komoly tanulságok nélkül.

Mindig figyelmeztetnek rá, hogy mi is a valóság, de idén bármennyi hülyeséget is követek el, bármennyire nem vagyok ott fejben, eddig még nem sikerült egyszer sem betliznem.

Ebben az évben eddig csak csónakból pecáztam, így volt ez 27.-én is.

Mivel cimborám első sorban süllőt szeretett volna fogni, ezért mocsok korán kellett kelnie, de aztán az érkezésekor kiderült, hogy tulajdonképpen semmit sem aludt.

Valami folyékony sajtból evett be az este és 11 felé, amikor éppen elaludt volna, érezte, hogy valami nem fasza, így 2,5 óra fosást követően, nulla alvással vállalta be az igencsak kétséges utat.

Kihajóztunk, de megállapodtunk benne, hogy ha úgy érzi menni kell, akkor menni kell. 😀

Ha vendégem van, azért mindig próbálom, finoman rávezetni a horgászcimborákat, hogy mit és hogyan kellene, nem túlzásokba esve, hiszen mindig jó pecásokról van szó.

Emellett úgy irányítom a bárkát, hogy ők tudják jó szögben és elsőként dobni a tuti helyet.

Sokszor nem is dobok, mint egy igazi gájd. 😀

Süllőnél fontos a pontosság, a csend és hogy feleslegesen ne csapkodjuk a pályát.

A kőről azért mindketten leszedtünk egy – egy halat, de én halmozottan kevesebbet dobtam és a süllők nem érték el az ingerküszöbünket. Hiába no, idén rendesen elkényeztet a nagy víz!

Egy kisebb nádas elé, egy felszakított torzsát tett ki a hullámzás és azon találtunk ugyan ivó küszöket és néhány durván jó hangot, de néhány dobás után, elhallgattak a tüskések.

Mondtam Petyának, hogy még van egy óránk. Idefelé csónakázva, nem álltunk ugyan meg egy nádas sarkán, ahol volt egy kisebb süllő hang, de azt megnézzük. Ha 10 perc alatt nem jön hal, még át tudunk menni a másik kőre.

Nem kellett átmennünk! 😀

Cimborám a negyedik süllőt szedte le a tutiból. Én a nád másik sarkát dobtam, de csak kapásig jutottam.

A negyedik süllő, már igazi tepsis méret volt, így amíg Petya bekönyvelte, megkérdeztem, hogy nem zavarná e, ha dobnék egye oda, ahonnan a halakat fogta?

És azt is megkérdeztem, hogy mi volt a nyerő wobbler?

Valami suspending, de mélyre törő japán csodával fogta a halakat, amit amúgy később, sajnos be is szaggatott. 😦

Na mondom, akkor mélyebben van a hal, így gyorsan lecseréltem a minnowt egy SFC színű humpback shadre.

Egyet dobtam.

BAAAM!!

64 centi.

Újabb PB wobbleres süllő.

Brutális kapással.

Mikor máskor, mint 27.-én? 😛

Még az a vigyor! 😀

Ott van a fejemen minden.

Ezzel a süllőknek vége is lett.

Mármint a kapásoknak, ugyanis jött a napkelte. A halakat akkor még nem böktük le. 😀

Mivel cimborám is rendben volt és megindultak a balinok, így én botot és csalit váltottam, ő csak csalit.

A fényváltásban egy darabig erőlködtem az élénk színekkel, de aznap nem kellett nekik.

Mondtam Petyának, hogy felteszem az érvénytelen wobblert.

Ő meg csak nevetett, hogy mi az?

Én meg, hogy ugyanaz, mint eddig, csak black metallic színben.

Kérdezte, hogy miért érvénytelen?

Mondom, mert minden balint meg lehet vele fogni.

Szerintem hitte is meg nem is, de csak egészen addig, amíg, három dobásból, három kapásból, két halat kézbe nem vettem. 😀

Gyilkos ez a black metallic szín!

Be kellene tiltani! 😀

Mivel nem volt több kapásunk, újabb gondolatom támadt. Nézzük meg azt a torzsát, hátha van rajta balin, ha már éjjel a süllőket elkergettük róla. 😀

És ott állt egy kiskócsag a torzsán. A lába alatt ívott a küsz és robbant a balin.

Első dobásra rá is durrant, a Petya által dobott white metallic színű, hetes axeheadre, amit valami bolondtól vett, lófasz pénzért, de nem akadt meg neki.

Közben persze én is dobtam, mert látszott, hogy több hal is van a pályán és robbant a víz megint!

Már fárasztottam, amikor a Petya által húzott walkot először még elhibázta, de aztán a csónak közelében úgy kapta le egy balin, hogy majdnem féknyomos lett, mindkettőnk gatyája. 😀

Na jó, jelen esetben ezzel, nem illik viccelődni. 😀

Aztán sajnos a torzsára dobtam a csalit, szétcseszve vele a pályát.

Az ő haláról nincs kép, mert nagyon szarul akadt, már azon voltunk, hogy megy a süllő mellé a bilincsre, amikor kilőtt és elúszott.

Később találtunk egy nádbabát, amin volt balin, de szanaszéjjel szívattak minket.

Mindkettőnknek volt kapása. Nekem az érvénytelen csalira, Petyának meg a majdnem érvénytelenre, amit közben kölcsön adtam neki, hogy tudjon balint is fogni. 😀

Ez a black szín. Nappali fényviszonyok között, másodjára, mindig azt szoktam dobni, ha a másiknak a teljes testes ezüstje, kicsit soknak bizonyul, vagy megunták a halak aznapra. Annak csak a feje ezüst színű, így kevésbé agresszív a csillogása.

Elindultunk a másik kő felé és mondtam a cimborámnak, hogy most gondolja meg, hogy esetleg nem e kell? Mert, pont a kikötő előtt voltunk.

Megpróbálta ugyan, de nem adta ki. 😀

Az érvénytelennel fogtam még egy halat, de őszintén szólva, ennek az emléke már nincs meg, a fejemben, hogy pontosan hol?

A javaslatom az volt, hogy nézzük meg még egyszer azt a nádbabát, ahol a szívatós halak voltak, aztán még egyszer a topwateres pályát, hiszen pihent vagy másfél órát.

Hátha visszaálltak a halak.

A szívatós helyen, ugyanaz a két hal dolgozott, ugyanott. A kisebb a torzsa bal, a nagyobb a jobb oldalán.

A nagytól mindkettőnknek volt megint kapása, a kisebbtől meg Petyának. Már – már úgy nézett ki, hogy esélyünk sincs, amikor ledurrantotta végre neki a kisebb a fekete mini shadet.

Miközben fárasztotta, én bemondtam neki, hogy eljött a bolond szín ideje, azzal leszedem a nagyobbat.

Ő megint nevetett és kérdezte, hogy már megint mit hülyítem?

De a nagyobb balin, a bolond színt már nem bírta idegekkel és a második twitch után ledurrantotta. 😀

Az az éppen tarkón fogós darab volt. Jól éreztem, hogy a jobbos hal a nagyobb.

És átbasztam a bolond színnel. 😀

Ez ám a nagy dolog, nem amikor harmincat fogok.

Amikor egy balin van ott és azt kell átverni.

Egyik nap az előző írásban is emlegetett videós celeb, egy kezdőnek azt írta tanácsként, hogy balinra dobd és húzd.

Hát…

Szerintem a balinjaim 30 %-át fogom dobd és húzd módszerrel, a többit nagyon nem.

Itt aztán dobhatta húzhatta volna álló nap a gyári kacatját…

A cimborám balinja megint úgy tüdőre vette a csalit, hogy nem fotóztuk. Úgy nézett ki, hogy ez egy ilyen torkos nap. Legalább is neki!

Aztán a másik megérzésem is bejött, a topwater pályára is visszaálltak.

Nyomtunk egy duplát!

Végre fotó is van. 😀

Aztán nagyon nem akarta az a maradék balin leszedni a topwatert, így feltettem az ezüst utazót. Elsőre még elhibázta és bár nem volt egy életem hala, de azért másodjára lerobbantotta.

Mindketten süllővel az autóban és végül balinokkal a telefonokban térhettünk haza.

Én ebédre jól, meg is ettem. 😀

Köszönöm, de krémsajtot, még véletlenül sem kértem hozzá! 😀