Régen, a horgászblog írás fénykorában valaki behozta azt a szokást, hogy az év végén számot vetetett. Egy időben ez szinte kötelező ritussá – divattá vált, aztán, ahogy koptak ki szép sorban a régi blogok, így múlt el ez a “szokás” is.
Nem néztem vissza, hogy mikor készítettem utoljára ilyen számvetést, de arra tisztán emlékszem, hogy mindig bajban voltam a képek kiválasztásánál.
Idén elhatároztam, hogy újra írok egy évzárót és minden egyes hónapból egyetlen halas képet választok. Volt azért néhány olyan hónap, amiből nem volt könnyű választani. De volt olyan is, ahol nem találtam halas képet. 😦 És végül akadt egy olyan, ahová több képet fogok biggyeszteni, egyetlen halról. Csak kicsit másképpen. 😀
Kezdődjön hát!
Január
Decemberben kimásztam az első adag covidból és az év utolsó napján 4 gyönyörű csukával zártam.
A január elseje nem volt ugyan halas, de harmadikán sikerült megint két szép jószágot a hálóba terelnem. Amolyan igazi téli mólópecán, amikor záporoznak a kérdések és jönnek a bámészkodók. El tudnám viselni ezen a télen is, de ez a melegfront déli széllel… hát szóval…
Február
Ahogy a bevezetőben említettem volt egy hónap, amikor nem találtam halas képet. 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy voltak dropshotos sügérezések, de valahogy a képek elmaradtak. Szóval ebben a hónapban csak egy csalis képpel tudok szolgálni nektek.
Március
A kis folyón rettenet alacsony volt a vízállás. A mélyebb részek rommá voltak horgászva, több volt a parton a vízhez vezető lejáró, mint a bokor. 😦 Így egy szép, napsütéses, szinte tavaszias időjárást hozó napon Petyával a nagy folyót vallattuk partról.
Akkor még nem is sejtettem mennyire gyatra tavasz vár rám a két folyó partján, de azon a napon egy szép 50-es domolykóval ajándékozott meg a víz.
Április
A Balatonon ez volt a második tavasz, amikor a bolondok havában nem lehetett csukára sem horgászni. Ettől a hosszabb tilalomtól a legtöbben azt reméltük, hogy rengeteg nagy jószág ússza meg a tavaszt és menekül meg a kikötői mészárszékekről. Ősszel pedig visszatér a régi kánaán a nádasok elé, de sajnos nagyon nem így történt sem tavaly, sem pedig ezen az őszön. 😦
Hogy miért? Bár tudnám a választ…
Áprilisban sokat jártam mindkét folyó partján, de nagyon szeszélyes volt mindkét víz. A kis folyón pedig szörnyű volt látni a kedvenc, nagy halas “helyeimen” éppen csak csordogáló vizet.
Lélekben többször feladtam, de valahogy mindig visszahúzott a szívem és az a mondat járt a fejemben, amit mindig mondani szoktam: ” Egy nagy domolykó kapása mindig benne van a pakliban. Egy olyan halé amit nem érdekel a napszak, hogy fagy, vagy fúj, hogy esik, vagy zuhan a légnyomás, de ő enni akar.”
Na idén ez a teóriám többszörösen megdőlt. Végül egy kormorán rágta 40+-os hal megszánt, ezzel megmentve a becsületemet. Talán jövő tavasszal jobb lesz. De azért ilyen benzinárak mellett meg kell majd gondolnom, hogy “megéri e?” az a tíz betli ilyen távolságból. Ez még a jövő zenéje….
Május
A május már április végén kezdődött :D, hisz a tilalmi idő úgy alakult, hogy 30,-án már a vízen voltunk.
Ez a tavasz melegebb volt, így a nagy süllők már csak kis számban ólálkodtak a tavaly annyira működő területeken. Későn is értem ki és az az egy nagy, ami még enni akart, a kagylótelep segítségével elreszelte fluoro előkémet. Így idén nagy süllő nélkül maradtam.
Sok egészen jó és kevésbé jó pecám volt a hónapban kajakból, csónakból, vagy éppen partról, ezek egy részét meg is írtam. Sok olyan csónakos pecám volt, amin vendégként vettem részt és általában egy nappal lemaradtam a kánaánról, vagy egy nappal korábban horgásztam az adott területen, mint ahogy kellett volna. 😀 Rengeteg olyan sok akciós pecám volt (főleg felszíni csalis), amikor alig tarthattam halakat a kezemben.
Ebben a hónapban egy csíkos útonálló fényképére esett a választásom, amit egy stégroncsról fogtam több társával egyetemben, egy süllyedő baby bass színű dozerrel.
Sok szép csapót fogtam nyáron wtd-kel, vagy éppen minijerkkel és bár nem mértük le, de szerintem ez a hal volt számomra az év sügere.
Június
Ahogy nem olyan régen megírtam, pont egy hónap maradt ki a covid második üteme miatt. A szarból magamat kihúzva a hónap végén fogtam ezt a szép süllőt. Nem szoktam így süllőket tartani, a nagyobb csapókkal ellentétben, de ezt nem lehetett nagyon másképp.
Történt ugyanis, hogy ezt a halat a wobbler fogta ugyan meg, de nem úgy, ahogy kellett volna. Egyetlen horog sem tartotta a halat. Az 5,5 centis wobbler keresztbe szinte szétfeszítette, kipeckelte a hal száját. A kis minnowt úgy tudtam kiszedni belőle, hogy a vékony balsa testre kellett ráfognom a hosszú csőrű fogóval.
Július
A július parádésra sikeredett. A rendkívül alacsony vízállás miatt megnőtt az északi parton azon pályák száma, amiket gázolva meg lehetett horgászni.
Imádom a gázlós balin és sügérpecát. Elképesztő jó, amikor azonos közegben vagy azzal a hallal, amit le akarsz győzni, így, vagy akár úgy is.
Nagyon sok szép balin és csapósügeret fogtam felszíni és minijerk csalikkal és bizony volt olyan balin közöttük, ami olyan mélyre szívta le az álló axehead wtd-t a felszínről, hogy jobbnak láttam úgy is legyőzni, így fejbe vertem.
Talán a legjobb képem ebben a hónapban az alábbi volt, de tényleg nehéz volt választanom a sok egészen jól sikerült kép közül. Majdnem megremegtem, de végül marad ez az egy kép. 😀
Augusztus
Ha azt írtam a júliusra, hogy nehéz volt képet választani, akkor mit szóljon az augusztus? 😀
Állati fasza kajakos pecákat éltem meg ebben a hónapban. 60+os őnök zabálták a ráncfelvarráson átesett walk the frog csalit. Volt két olyan peca ezek között, amik életem legjobb élményei közé sorolhatók.
Szeptember
Ez a hónap általában már a csukák jegyében telik. A pecára fordított idő nagy részét idén is próbáltam nekik szentelni. Voltak egész jó hajnalok, darabszámban legalább. A méret az más kérdés. A csónakos pályámon két kanállal fogott 70+os hal mellett ez a teljes hosszban 66-os, egyéni topwater csalis rekordom volt a legnagyobb hal.
Mondhatnám, hogy siralmas a csuka helyzet, de talán majd jövőre.
Azért amikor ez a jószág közelített a csalihoz, már tudtam, hogy nem átlag 50-es lesz. Finoman tolt egyet a 9 centis felszíni ketyerén. Megállítottam. Ő pedig egy helyből lerobbantotta, ahogy kell. Kurvajó volt!
Október
Október hava volt a harmadik, amikor nehéz volt képet választanom. Írhatnám azt is, hogy a kis humpback mindent vitt. 😀 Rengeteg darabos és átlagos balin, gyönyörű domolykók mellett meghozta nekem az egyéni rekord, saját készítésű csalival fogott csukámat is.
Bár az igazán nagy csukák elkerültek, egészen addig parádés volt ez a hónap, amíg a derekam nem rottyant meg. 😀
Elképesztően szép csuka volt!
November
A derékfájós hetek és a feleségem által hazahozott kór között három alkalommal kijutottam, három nagyon emlékezetes csónakos pecára Olivér komámmal.
Ez az a hónap, amikor egy halról három képet szerepeltetek, csak kissé más aspektusban. Ez a szintén tökéletes, teljes hosszát tekintve 78 centiméteres csuka volt a 62 milliméteres vertic magnet prototípus első és eddig egyetlen hala.
Kis 19 grammos, castinggal élmény volt a fárasztása is. Hatalmasat koppintott a fenékről megemelt csalira, pedig előtte nem sokkal bemondtam, hogy ez sem az én napom. 😀 Aztán mégis az lett.
Kevésbé a csukáé, ugyanis, hazavittem.
Egyszerűen imádom a friss csukamájat és az ikrát is.
Gondosan megmosom. Felteszem egy serpenyőbe. Jó sok margarint teszek alá és rá. Bors, só, foghagymapor. Alacsony fokozaton megdinsztelem többszöri forgatás mellett. Amikor már jól átpárolódott, feljebb kapcsolom a villanytűzhelyt. Apróra vágott foghagymát teszek mellé és megsütöm. Csak annyira, hogy legyen némi színe.
Közben már készül is a pirítós, amit jól meghúzkodok a foghagymás vajban. Majd némi friss zöldséggel tálalom.
Fúbaszki, ahogy ezt leírtam, már éhes is lettem! 😀
Azért a filé sem rossz, kukoricalisztbe hengergetve, frissen sütve, némi citrommal és friss kenyérrel tálalva. 😀
December
Lassan 3 hete köhögtem amikor először kimerészkedtem keszegezni. Sajnos egyre kevesebb helyen tehetem meg ezt. A fűzfői hosszú kikötőbe már nem adtak ki parti jegyet, Alsóörsön a hivatalos helyen nem értem el a télikeszeget meccsel, így maradt egy kis pálya, ahol a két alkalommal, egy hal kivételével csak vörösszárnyúak jöttek.
Bár már megkaptam, hogy a pancserek esznek vöröskeszeget, aminek nem is jó az íze és Fonyódon csak fosóhalnak hívják, én azért jóízűen elmajszolom még hidegen is. 😉
Van ugyan még pár nap az évből, de olyan nagy dolgokat én már nem várok tőle.
Boldog Karácsonyt és Új Évet Mindenkinek!
Veletek jövőre, ugyanitt, még több hallal és egészségesebben. 😉
Idén az első szándékolt csukázásra augusztus vége felé kerítettem sort. Muszájból is mennem kellett, mert egy hidegfrontot hozó szél csúnya felhőket tolt maga előtt a Balaton és a Bakony fölé, így egész éjjel szakadt az eső, ki kellett hát merjem a csónakot. És persze ott bujkált bennem a kisördög, hogy a lehűlés után jó esélyem lehet a tarka gúnyásokra.
Szerencsére volt annyi eszem, hogy esőruhával készültem. Számoltam vele, hogy az alacsony vízállás miatt igencsak hajladozó nádat még jobban megfektette a rá nehezedő csapadék súlya. Már a becuccoláshoz felvettem az esőkabátot, esőgatyát, gumicsizmát és milyen jól tettem. A stégbejárónk hosszan vezet a nádason keresztül és bizony a a vizes nádszálak már befelé az arcomba, mellkasomba csaptak.
A csizma segítségemre volt a csónak kimerésekor is, hiszen az éjszaka 3/4-ig töltötte, így bele kellett állnom a vízbe.
Kimertem a csónakot, még egy fordulóval behordtam, majd bepakoltam a cuccot és még sötétben elindultam kifelé.
A nád szinte a vízen feküdt az éjszaka folyamán rázúduló eső súlyát nyögve és hiába eveztem ki a csónak orrában állva több százszor az évek alatt, egyszerűen a sötétben nem találtam meg a kijáratot. 😀
Körülbelül 20 percembe tellett, amire a hajnali derengésben, kb. 50 méterrel a kijárattól balra a sűrű nádon keresztül valahogy kitoltam a csónakot a nyílt vízre.
Már vagy 2 órája nem esett, de ha nincs rajtam az esőgúnya, bizony rommá áztam volna a magam mögött hagyott 20 percben.
Már a látványért megérte!
Tökéletes csukázó idő fogadott, tiszta vízzel, ennek ellenére sokáig akcióm sem volt. Aztán eljutottam egy öbölig, ahol bengákat szoktam fogni, de idén ebben az öbölben is nagyon lent volt a víz. A hínár még magasan, így a wtd mellett döntöttem. Jól tettem, mert első dobásra halam volt. Az öböl közepén szedte le a kilences walk the frogot egy kilós forma jószág. Kezdésnek tökéletes!
Szerettem volna a halról néhány akcióképet készíteni, csak éppen az objektíven található kapcsolóval átváltottam véletlenül manuális módba és mire fél kézzel vissza sikerült állítani, addigra a hal lelépett. 😦
Az bizony ott a hal, a szájában a csalival. 😀
Na mindegy…
Dobtam én utána mindent, ami a táskámban volt, de nem igazán éreztem a halat. A nap is egyre magasabban járt. A hajnali párának már nyoma sem volt, az esőruha mellett a pulóver is lekívánkozott rólam, így gondoltam ránézek a kövezésre és kipróbálom a frissen festett blue frog színű hetes axeheadet, hátha akad rá fogatlan jelentkező.
Akadt, nem is egy. Mindjárt három.
Az első a kő előtt, a második a kő mögött, a harmadik – egyben a legnagyobb – már a kikötő belső bejáratában durrantotta le a kék hátú walk the frogot.
Ennek volt a legjobb a kapása.
Láttam ahogy egy balin randalírozik a belső bejáratban, de az ugye már tiltott hely a csónakkal, viszont a WTD-vel jó nagyot lehet dobni. 😀
Vagy 5-6 méterrel túldobtam a balin vélt tartózkodási helyén és nem is kellet sokat táncoltatnom, amikor jelentkezett a delikvens két jó burvánnyal. Megállítottam a felszíni ketyerét és ahogy indítottam volna nem kegyelmezett!
Egy csuka és három balin akadt ezen az igazán szép hajnalon.
Az utóbbi 2,5 évben, mióta otthon dolgozok kicsit kevesebb rövid és sokkal több fél, vagy akár egész napos pecát próbálok összehozni. Így volt ez ebben az évben is, amikor épen volt erőm. 😀
Nagyon sokan keresnek meg, hogy szeretnének velem horgászni, sokan fizetnének is. Azt hiszem sokan meg is orrolnak rám amiatt, hogy nemet mondok, de egyszerűen nem fér bele ebbe a rövid életbe annyi ember. A fizetős horgászvezetésen sokat gondolkodtam, de valahogy a végén mindig elhessegetem a gondolatot is a fejemből.
Olyan 10 hozzám közel álló, vagy adott időszakban közel álló személyt tudnék felsorolni, akikkel több alkalommal is jártam valamelyik általam kedvelt vízen, de ez a létszám nem folyamatos. Ha jól rémlik idén két emberrel horgásztam több alkalommal. Az egyik Petya, a másik Olivér.
Mivel ez egy balatoni történet lesz, így jelen esetben Olivér volt az, akivel három teljes napot a vízen töltöttünk.
Van amikor a Balatonon is k@rvasokat kell menni a halért. Ez a három nap is pont ilyen volt. 3 – 4 akksival a fedélzeten körbemotoroztuk a fél világot, hogy halakat találjunk. Jó is volt meg nem is, fogtunk is meg nem is, volt kézben jó hal, meg nem is. 😀
08.30. A prológus
Itt ki is derült hogy a címmel és a bevezetővel kicsit félrevezettem az olvasót, hiszen 30-án rápróbáltam a “saját” csónakos pályámon is a csukákra, idén másodszor és beadta. 😉
Sok év után újra a dobozba került a kedvenc, ezüstfehér, 9 grammos kele kanál is, de volt a tarsolyomban minden jó, közte a kilences walk the frog is, fluo frog színben.
Aznap 7, azaz hét csukát fogtam, az alacsony vízállás ellenére! Igaz nem voltak óriások, de az utóbbi 3-4 évben nem emlékszem egyetlen napra sem, amikor ennyi tarkagúnyás tette volna tiszteletét a csónakomban egyetlen peca alkalmával. Ráadásul az egyik szépen leszedte a megállított topwater csalit.
Nagyon komoly ősz reményével kecsegtetett ez a nap és bár fogtam a zöld csónakból egész jó halakat, de a “saját” pályámon idén sem sikerült 80 centi fölé menni. 😦 Gyenge volt ez az ősz is…
Jött aznap egy beles jószág kanálra. Többet nem is fényképeztem a kanalas és spinnerbaites halak közül. Egyre kevésbé fotózok nem saját csalival fogott halakat, kivétel, ha valami különleges, vagy nagyobb példány akad a horogra. Nos ez a dagadt jószág, elég különleges volt. Még mozgott benne a bekebelezett reggelije. 😀
A WTD-s csukának mindig nagyon örülök. Hol van már az a tévhit, hogy a Balatonon nem lehet megfogni őket felszínivel? 😀 Idén sikerült egy egyéni rekord 66-ost is csípnem. Ziccer volt ez a kis víz a felszíni csalis csukafogásra, amíg volt hínár a pályákon. Talán majd megírom azt a történetet is.
Kikötés közben még egy madár is telibeszart. Szerencsére csak a mellényemet. 😀
08.31. Az első nap
Még 30,-án este rám írt Olivér, hogy nem e lenne kedvem másnap horgászni? Nekem ne lenne baszki, de melózni is kellene. Na jó menjünk! 😀
Süllőkkel kezdtük volna a napot, csak éppen nem voltak ott, ahol kerestük őket. Na jó, akkor irány balinozni. 😀
Az első pálya egy nád sarok, ahol mindig van balin. Na aznap úgy nézett ki, hogy a kivétel erősíti a szabályt, amikor a csónaktól három méterre durrantotta le egy balin a hetes kék hátú walk the frogot és azzal a lendülettel meg is tépett. 😦
Először csak lestem, hogy mi a fene történt? De aztán hamar bevillant, hogy a jiges pecához behúzott féket elfelejtettem meglazítani és bizony ez a hiba, egy pár nappal korábban 4 balint adó, nagyon friss csalimba került. 😦
Csak remélni tudom, hogy a rövid zászlón, a wtd-t éppen elkapó őn ki tudta rázni magából a lenyomott szakállú horgot.
Ez a történés kicsit meg is bélyegezte a következő óráimat, ugyanis volt vagy 4-5 akcióm, de egyiket sem tudtam halra váltani.
Nem úgy Olivér, aki sorra fogta a balinokat valami rappalllával, meg azért ütött egyet az ezüst utazóval is.
Voltak olyan rablások, amikről ránézésre tudtuk, hogy megfoghatatlan róla a hal és voltak olyanok, amikre rámentünk és tudtuk, hogy ütni fogja a csalit. Rámotoroztunk egy – egy halakra és dobtuk a szélét is, de nekem csak burványok, lekövetések, csalikat dobáló őnök jutottak.
Aztán elérkeztünk a nádas elé, ahol mélyebb a víz. Igaz az idő nem volt az a kifejezetten csukás, a víz is koszos volt és a nap is magasan járt, de a javaslatomra tettünk egy próbát.
Ezen a pályán eddig csak kajakkal volt lehetőségem horgászni, hosszas evezéssel és mindig szerettem volna megpróbálni csónakból is okosabb csalikkal. Van egy szakasz, ahol tavaly ment el 80+os halam és két éve kajakból fogtam két 90+-ost is.
Az alacsony vízállás miatt más volt a terep és a szokásos karó is hiányzott a nagy csukás öbölből, így nem tudtam pontosan belőni a helyet, de mégis beadta.
A koszos víz miatt az okos csaliknak nem sok létjogosultságát láttam, amúgy is nyár végén a spinnerbaitnél nem sok jobb nagy csuka csalit ismerek.
Szóval a nádasban volt egy kisebb folyosó, a tuti hely mellett, ahonnan korábban már fogtam kisebb példányokat.
Tudtam, hogy ott jóval mélyebb a víz, így mélyre engedtem a spinnert. Ahogy indítottam nem kellett sokat tekernem az orsón, le is durrantotta a kulcstartót.
Már a kapás olyan volt, hogy tudtam jó hal lesz. 😉 87centiméter teljes hosszban. Igazi balatoni, bikafejű, fiatal, tökéletes, erőtől duzzadó csuka volt. Természetesen elengedtem. 😉
Azt hiszem itt már nem is morogtam annyira a balinok miatt. 😀
A nádas lassan elfogyott, több akciónk nem volt, a balinok eltűntek, így megpróbáltuk újra a süllőket. Megnéztünk több pályát is, amiket Olivér talált a nyár folyamán.
Kisebb süllők és kövesek jöttek ugyan, de az egyre jobban hullámzó vízben nem volt túl kényelmes ez az akadó peca sem. Valahogy nem éreztem annyira a a dolgot, nyilván ehhez is gyakorlat kell. Na az nekem az nem volt egy deka sem. 😀
Barátomnak azért megjött a nagy bamm, igaz nem volt taraja, egy szál sem.
Brutálbenga balin volt, ami a fenék felett emelgetett v-bladet törölte el. Megjegyezném, hogy előtte fogott többet is. Nekem nagyon nem ment. 😀
Ez után a hal után nagy lett a csend lett, így elindultunk visszafelé. Megpróbáltuk újra a csukás szakaszt, majd a tuti balinos pályák garmada előtt motoroztunk el, de teljes volt az érdektelenség a halak részéről.
Aztán a napot egy igazi meglepetés hallal zártam. 😀
Brutál kapással törölte le a vertik magnetet és elég rendes ribilliót rendezett odalent. Viszont nem rázta süllősen a fejét, nem püfölte harcsásan a zsinórt, így nagy balinra gyanakodtam, de valahogy nagyon furcsán viselkedett. Tudtam, hogy nem külső akadás és tényleg nem az volt. Pozsár a vertikre! 😀
Bajszos, de nem harcsa, nem kell ide bojli, meg gumikukorica sem. 😀
Este aztán a feleségem lángossal várt, ami a hosszú nap végén igen jól esett. 😉
09:01 Már megint a vízen
Este addig – addig szekált az “kölyök”, hogy megint mennem kellett. 😀 A munka várhat…. Valami keleti szelet emlegetett, ami másnap érkezik. 😀
Nem tudnám már percről percre leírni a történéseket.
A nád csak egy kisebb csukát adott, azt se nekem. 😀
A lényeg az, hogy olyan halat, ami táplálkozni is akart, csak az akadókon találtunk. És végre jött egy rendes bajszos is, amiből másnap pörkölt lett. 😀
Történt ugyanis, hogy éppen álltunk rá a pályára. Barátom tette le a súlyt, én meg pofátlan módon már dobtam is. 😀
Durva kapással jelezte valaki a mélyben hogy éhes, igaz csak második szándékból. Még a frissen lerakott súlyba is belement, de végül csak sikerült kigabalyítani a kispecával a hareszt, ami 68 centi volt. Végre kijött egy harcsa a vertic magnettel!
Ez az akadó pár kisebb süllő után Olivérnek beadta a benga kövest is.
Aztán a nem messze található kagylópad felett a hullámzás ellenére halmozgásra lettünk figyelmesek. Az első beállás nem adott halat, nem úgy a második.
A kagylós pálya közepén volt valami, nem túl széles tereptárgy. Az volt a lényeg, hogy abban a zónában kellett elhúzni a vertikális csalit. Ahogy döccent a valamin, kicsit meg kellett emelni a csalit, hogy ne akadjon el, majd mögötte a fenékre engedni. Na ott jött a bammmm!
Volt, hogy 5 dobásból ötször. Persze nem minden kapást váltottunk halra és volt a bandában pár kisebb darab is, de egy a ideig ott volt a csapat és, ha jó helyen húztuk el a csalit, akkor általában a kapás sem maradt el, de nem a végtelenségig. 😉
A naplemente varázslat volt!
A harcsapörköltet pedig a túrógombóc tetézte gyümölcsmártással. 😛
09.03. A legnehezebb nap
A háromból (na jó négyből 😀 ) a legnehezebb nap ez volt, hiszen az első kézben tartott hal és a következő kapás között eltelt legalább hat óra, pedig jó helyen – helyeken voltunk, az idő sem volt rossz, de valahogy nem akartak zabálni.
Furcsán, szinte végig sérült volt a háta és a farokúszója is véres volt. Valószínű az előző napok hullámzása csapkodta kicsit neki a búvóhelyének. Életem első akadópecán fogott méretes süllője, saját csalival. Ráadásul nem is az az éppen méretes.
Mademyday! 😀
Aztán jött az a bizonyos hat órás kuss, pedig bejártuk Tonát – Baranyát. 😀
Naplemente előtt éppen rá akartunk állni a “pontyos helyre”, amikor kishalfocis jelent bontakozott ki tőlünk kétszáz méterre. Na ehhez kell a mázlifaktor, a jókor, jó helyen. 😉
Nem volt sok kapás, nem is mind akadt meg, de azért jól esett mindkettőnknek. 😀 Olivér nagyobb ezüst utazós hala pedig parádés darab volt.
Hamar csend lett, így rápróbáltunk a “pontyos helyre”, amiből egy újabb süllő lett, amit a másik mellé fűztem. 😉 A fényképet inkább hagyjuk, eleve kabaré volt, mert ahogy a csónakba emeltem megugrott, kirázta a horgot és majdnem visszaesett.
Már sötétben fordult egy jó hal. Barátom odatette neki az éppen kapocsban található rózsaszín gumit, minden mindegy alapon és a benga balin fékhúzós kapással vitte el.
Nekem nem akadt aznap több halam, neki azt hiszem két kisebb balin jött még fenékről, vertikre. Talán a sötétben már kellett a csörgés is. Az én csalijaim pedig mind némák.
Ez a nap is jó véget ért. Igaz egyik nap sem fogtuk halálra magunkat, bár az akadós balinpecán azért nem volt rossz a darabszám sem, de vízen voltunk és ennél nem kell több.
Jó rá visszagondolni, ebben az ocsmány, nyákos időben.
Nem tudom még hányan olvasnak valójában, mert szerintem sokan vannak akik csak végiggörgetik az írásokat, megnézik a képeket, vagy beleolvasnak a bejegyzésekbe.
A cím alapján nekik csalódást kell okozzak, mert bár volt esély a harcsavarázsra idén is, ebben a bejegyzésben a legkevesebb képen látható hal, az pont a harcsa lesz. 😀
Igaz, aki végig görgeti ezt a bejegyzést is, az ezt a bevezetőt sem olvassa el. Na mindegy….
Az előző év alapján én bizony sok harcsára számítottam. Többre, mint tavaly. 😉
Már áprilisban szövögettem a terveket és Olivérnek bemondtam előre, hogy ez az év a bajszosokról fog szólni. Így is lett. 😉 Csak nem nekem. 😀 Neki annál inkább, amihez innen is gratulálok, hogy gebedj meg! 😀 😛
Az esélyem meg volt úgy is, hogy a legjobb hónapban sajnos pont nem horgásztam. Hogy miért nem horgásztam? Az írásból ez is kiderül.
Április 30:
Idén április 30. -án kezdődött a szezon, hisz a május elseje hétfőre esett. Új csalikkal is készültem, közte az alábbi képen látható vertikkel, amiből a feketét el is ragadta tőlem egy harcsa, ami természetesen balinozás közben trollkodott rá a finom cuccra. Mivel az esetet korábban már megírtam, így most nem részletezem.
Május 9:
Aznap egy brutális, torzsás, nagy kiterjedésű pályát találtam kajakkal. Készítettem róla egy videót is, amit elküldtem Szabi barátomnak. Neki is egyből az jutott róla az eszébe, mint nekem. Lesz ott a későbbiekben harcsa és süllő is. 😉
Így is lett, csak nem nekem. 😦
Május 19:
Ez volt az a nap, amikor újra harcsával – harcsákkal hozott össze az élet.
Egy olyan pályára mentem ki kajakkal, ahol tavaly az első balatoni harcsámat fogtam kajakból. Süllő és balin volt a célhal, de egyáltalán nem akarta adni a víz. A halmozgás minimális volt.
A napkelte parádés volt mint mindig.
Eléggé hullámzott, ráadásul a partról is szórta egy pecás a helyet. Fogott is egy balint. Valószínűleg mélyre nyelhette a csalit, mert sokáig tökölt vele és messziről látszott, hogy rendesen vérzett, amikor visszaengedte.
Eleveztem hát egy másik, széltől védett pályára, ahol nem jártam vagy két éve. Itt végre találtam néhány balint egy nádkiszögelés előtti területen, de nagyon nem akartak megenni semmit, így ahhoz a trükkhöz folyamodtam, hogy csak látott halra dobtam.
Próbáltam a lehető legpontosabban a hal, vagy a tolóhullám elé prezentálni a csalit, ami egyszer végre jól sikerült. A víz pedig robbant!
A fogás után totális kuss lett, így ki is eveztem. Hazamenni viszont még egyáltalán nem volt kedvem és valahogy az motoszkált bennem, hogy csak meg kéne nézni a hajnali pályát még egyszer, csak most partról. Az elmúlt években sokszor tapasztaltam, hogy vannak napok, amikor egy – egy helyen a délelőtti órák erősebbek, mint a hajnal.
Ahogy közelítettem a helyhez egy ismerős szórta a vizet. Kérdésemre, hogy mi a helyzet? Balinok volt a válasz. Álljak meg nyugodtan, neki úgyis mennie kell.
Az első nap elvesztett black metallic színű vertik helyett készítettem magamnak egy másikat és a tiszta vízben erre a csalira esett a választásom.
Még ott volt a horgásztárs, amikor az első balin ledurrantotta, majd jött még kettő és egy süllő. Délelőtt 10-kor, enyhén hullámzó, tiszta vízben a felső vízrétegben húzva, 15-20 centiket bele – bele emelve. Ki érti ezt? 😀
Amikor elkussoltak a halak ránéztem az órámra. Még volt fél órám a parkolási idő lejártáig, így odébb mentem 30 méterrel.
Első dobásra olyan ütésem volt, hogy egyből harcsára gyanakodtam. Itt egyből beugrott a tavalyi varázs első napja, amikor a kis finezzével háromból kettőt sikerült elkapnom. Komolyan gondolkodóba estem, hogy mitévő legyek, hisz volt egy erősebb cucc a kocsiban, de mire megfordulok, bárki beállhat a helyre, ráadásul tilalom volt még harcsára.
Mivel horgászból vagyok és nem voltam 100%-ig biztos a harcsában, így dobtam még egyet.
Üresen jött a ki cucc, így azzal nyugtattam magamat, hogy lehet csak egy böszme balin volt, így dobtam még egyet.
Hármat ha emeltem a csaliba, amikor újra megérkezett a brutális ütés és megindult a valami odalent. Lehúzott már vagy 30 métert, miközben rángatta a spiccet keményen. Már éppen azon voltam, hogy vetkőzni kellene, amikor megkönnyebbült a cucc. 😦
Remegő térdekkel, mit térdekkel – mindennel húztam ki a meggyötört csalimat. Elúszott idén a második esélyem is.
Azt szokták mondani, ha kijön akkor busa, ha elmegy akkor harcsa. 😀
Azt hiszem az alábbi kis videón látható rommá gyötört csalin látszik, hogy az bizony gereben fogak között volt. Pont ezért nem is akadtak a horgok rendesen. 😦
Hazafelé az utam a horgászboltba vezetett, ahol a 25 grammos finezzére vettem egy tekercs 19-es power prot. 😀
Május 22:
Ezen a napon korán érkeztem az erősebb cuccal. Tudom tilalom volt még, lehetne itt magyarázkodni, sokáig évődtem is magamban. Még tanácsot is kértem, hogy mennyire korrekt a helyen horgászni? De ezek a halak ráálltak a pályán ívó dévérekre, szóval kajáltak rendesen. Kb ugyanazokat a csalikat eszik meg, mint egy balin vagy egy süllő, akkor már inkább megyek erősebb cuccal, minthogy csalikat szaggassak beléjük feleslegesen. Egyébként is miért ne horgászhatnék 25 grammos bottal süllőre? A pálya miatt amúgy is indokoltabb az erős cucc, mert a torzsák közül húzni kell a halat keményen.
Szóval jól indult, ugyanis a pink killer színű, felúszó big flat crank egy jó süllőt adott. Annyira torkozta a csalit, hogy el kellett vinnem, ami persze nem esett ellenemre. 😀
Harcsa aznap nem jött. Talán jobb is. 😀
Azért már világosban sikerült még egy balint is csípnem, szintén a big flattel.
Az majd elfelejtettem, hogy az előző nap a spori által visszaengedett, vérző balinnak az volt az utolsó “étkezése”. 😦
Tudom, hogy “kvótarontó szálkafözelék”, de ilyen esetben inkább vigyétek el!
Hogy neki mi volt a terve a parkolóban? Na az is egy jó kérdés. 😀
Akkor még nem sejtettem, de ez volt az utolsó képem a csaliról. 😦
Május 21:
Aznap egy másik pályán kezdtem, de végül csak odakeveredtem “a helyre”. Merő véletlen volt nálam egy melles csizma is, mert az előző alkalmakkor voltak halak, amiket nem értem el és ha már ott volt, fel is vettem. 😀
Sajnos összességében idén már a harmadik csalimat sikerült a helyen beszaggatnom. 😦 Pedig ismerem a torzsák helyét, ráadásul olyan volt, mintha valami beszaggatott szerelékbe akadtam volna bele, hiszen nyúlott a cucc. Amikor már a 19-es fonott, 70-es fluoro előke se bírta kitépni a nyúlós akadót, akkor kezdett el gyanússá válni a dolog.
Na mindegy, feltettem aznap az utolsó előkémet, arra pedig a big flat cranket és kicsit odébb állva figyeltem a vizet, halra utaló jelet keresve.
Egyszer csak még sötétben leszállt egy gácsér, jó 40 méterre tőlem. Az olvasó itt gondolhatja, hogy na és akkor mi van? Ez eléggé megszokott a Balatonon.
Viszont ami utána következett, olyat én még csak filmen láttam. Történt ugyanis, hogy pár másodperc elteltével egy harcsa ledurrantotta a gácsért a sötétben.
Persze a madár sápogva menekült, én meg először csak álltam ott a döbbenettől hogy most mi legyen?
Még mindig tilalom volt bassza meg, de nekem ezt meg kellett próbálnom. Ez a harcsa éhes, itt nincs fészek. Ide húzták az ívó dévérek, most meg natgeo jelenetbe illően a szemem láttára durrantotta le a vadkacsát. Be a vízbe! 😀
Jó 15 métert nyertem a mellessel, viszont a kockázat az volt, hogy a botot nyilván a vízben állva nem tudtam olyan magasan tartani, mint partról, így a zsinór is kisebb szöget zárt be a vízzel és az aljzattal.
Első dobásra nem érkezett reakció. Viszont a második után, ahogy a csali a vadkacsa támadás helyére ért robbant a víz!
Bevágtam. Jó súlyt éreztem. Végre jól akadt, Végre az erősebb cucc volt a kezemben. A harcsa a mélybe tört. Ide – oda futkosott az alján. Mindig azt gondoltam, hogy a harcsa egy lomha állat, egészen a tavalyi évig.
És ez a rohadék tudta, hogy mit kell tennie! Addig addig cikázott az alján a torzsák között, míg a zsinór valószínűsíthetően a torzsákon megpihenő kagylótelep áldozata lett. Hiába a 70 centis vastag fluoro előke, a fonottat vágta el valami a fenék felett.
Megsemmisültem! 😦
Május 22:
A megsemmisülés persze csak ideig – óráig tartott. Sajnos ez benne van a pakliban. Az élményt megosztottam néhány barátommal, Bence másnap el is kísért, de aznap megint “csak” a tüskések jöttek és én marha mindet el is engedtem. Nem akartam őket bilincsen lógatni, hisz harcsára vártam, de aznap feleslegesen.
Egyébkét ezek az 50-55-ös süllők akkorákat sóztak az új minnow legnagyobb változatára, illetve a vertikre, hogy kettőre azonnal bemondtam a harcsát. 😀
Bencét kértem meg, hogy a két vertikes halról lőjön képet, úgy hogy a horizont egyenes legyen, a hal és a csali látszódjon a mellettem található nádas meg ne.
Sikerült. Majdnem. 😀
Ezeken a képeken már én egyenesítettem ki a horizontot, vágtam le a nádast amennyire lehetett.
A képek élessége meg, hogy a csali és a hal a lényeg…. Hagyjuk. 😀
Persze az ilyen pályákat más is megtalálja és bizony tudtam, hogy van akiknek sikerült a harcsafogás finomabb cuccal is. Egyszerűen a szerencse nem akart mellém állni.
Mások is szaggattak be csalikat, a furcsa, nyúlós akadóba, így az egyik sporttárs megelégelve a dolgot bement, hogy megnézze mi az?
Amikor megtudtam, ledöbbentem.
Emberünknek vagy nem tetszett hogy az a 3-4 ember néha ott dobál, vagy a műcsali arzenálját akarta gyarapítani, vagy a kettő együtt, de meglett a nyúlós akadó, ami ahogy látjátok nem beszakított szerelék volt. 😉
Ezt bizony valaki szándékkal tette le, hogy kibasszon velünk. 😉
Május 26:
Az elmúlt 2-3 pecán már éreztem, hogy valami nem fasza velem. Baszakodott a vérnyomásom, nem tudtam aludni rendesen, de igazán felkelni sem időben.
26.-án azért lementem a vízre, mert be kellett hangolnom egy adag csalit és ki akartam próbálni a wave minnowt a végleges színösszeállításában.
Találtam egy küszívást, nem is ívást küszorgiát, amin nulla süllő mozgott, de a két jelenlévő balinból az egyik leszedte a twitchelve vezetett SFC színt. A kép legalább olyan szar lett, mint ahogy magamat éreztem. 😀
Ez a csali egyébként pont ezért nem került fel végül a wobblerboltba, mert a következő hónap, a legjobb küszívásos – süllős – balinos – harcsás időszak nekem kimaradt. Csalit nagy számban meg én úgy nem adok el, hogy rendesen ne teszteltem volna legalább én le.
Mint kiderült, ami gyötört, az bizony a covid utóhatása lehetett, de persze mire tesztet csináltam már nem mutatott semmit. Történt ugyanis, hogy a fiam egy május végi, vasárnapi meccse után torokfájásra panaszkodott, de azt mondta semmi más baj nincsen, így felment Pestre. Csütörtökön volt egy ZH-ja, vagy vizsgája, amit ha kihagy akkor évet kellett volna ismételnie.
Rá két hétre árulta el, hogy szerdán este ment le a láza. 38-39 fokos lázzal feküdt fent 3 napig. 😦 Csütörtökön meg levizsgázott.
Nálam a covid maga meg télen sem volt baszó, de az utóhatásai szétbaszták a vérnyomásomat, nem tudtam aludni, pihenni, létezni, sokszor azt sem tudtam, hogy ébren vagyok, vagy álmodok éppen?
Volt egy eset, hogy délután le kellett feküdjek annyira kész voltam, a gyerek meg felkiabált, hogy kondiba megy, én meg azt hittem álmodom. Olyan vízióim voltak, hogy Tomi barátom szerint sokan ezért fizetnének. Konkrétan, mintha be lettem volna LSD-zve. 😀
Június 26:
Na ez a nap volt az amikor úgy döntöttem, hogy ha megdöglök is felkelek. 😀 Aludni úgy sem tudtam rendesen. Így pontosan egy hónap szünet után, újra küszíváson horgászhattam. Kurva sok küsz, elég sok süllő volt a pályán, de halálra szopattak.
Aztán még sötétben kezdett megjelenni a pályán néhány balin. Úgy döntöttem, hogy a süllők pusztuljanak mind és feltettem a mini wave minnowt, egy böszme balin reményében, ami folyamatosan előttem keltette a burványokat. 😀
Végül össze is jött kettő. Az egyik szép, teljes hosszban 58-as, csak kicsit tüskés volt a lelkem. 😀
Végre elkezdtem kimászni a covid utóhatásai által okozott depresszióból. 😀
Egyébként nem az első alkalom, hogy ez az 5,5 centiméteres kis csali adja be a süllőt. Lehet többet kéne rá szándékkal dobnom.
Pusztító volt ez a hónap otthon gubbasztva, sorra fogták a szebbnél szebb süllőket – harcsákat küsz és keszeg íváson egyaránt, számomra partról, csónakkal, vagy kajakkal elérhető pályákon. És több vevőm is szépen fogta a csalijaimmal folyókon és a Balatonon egyaránt.
Meg volt a remény, hogy talán még nekem is kiadja.
Június 28:
7 órától vihart ígért, így gondoltam eljött az én időm. És végre ott voltak a másik pályámon. A tavaly már annyira bevált, szarrá gyötört, pink killer színű 7,5-es wave shadet dobtam immáron 3X-es VMC horgokkal megerősítve.
Napkelte környékén szoktak jönni a kapások ezen a helyen. Aznap is így történt. Brutális, igazi harcsás ütést kaptam a lassan húzott, farát riszáló és testét illegető fahalra. A bevágás pillanatában felcsapott, majd láttam teljes testtel fordulni a méter körüli bajszost. És ahogy fordult kipattant belőle a vastag húsú horog. 😦
Nem volt idő bánkódni, éreztem a halat a helyben. Pár dobás után váltottam a 9,5-es wave shadre, bazinagy 3X-es VMC horgokkal és meg is jött a következő kapás. Igaz kisebb, de végre harcsa, saját csalira, immáron hivatalos időben. 😀
A hátsó horog akadt a szája sarkában, így a másik oldalt nyúltam be neki és emeletem partra a saccra 3-3,5-es jószágot. Kibaszottul örültem, de a hal hamar elvette az örömömet. 😀
A kis szaros kiflibe baszta magát és ahogy tekerget a csalit felütötte a pofája elé. Ledobni nem akartam a kőre, ő meg beletépte az ujjamba a vastag húsú horgot, ahogy kell.
Szerencsére a tekergőzést ezzel be is rekesztette, így csak lógott a holt súly a kezemen. 😀
Valahogy kiszedtem belőle a horgot, csináltam róla egy képet és gyorsan elengedtem. Valószínű amúgy is ez lett volna a sorsa. Túl kicsi volt ahhoz, hogy elvigyem.
Na gyorsan valahogy leszedtem a csalit a horogról és megpróbáltam kitépni háromszor is az ujjamból, de nem adta. Aztán megpróbáltam átfordítani, de képtelenség volt, így a horoggal az ujjamban folytattam.
Hiszitek, vagy nem, de mielőtt teljesen felkelt volna a nap még egy kapásom adódott. Sajnos- de lehet, hogy jobb is így – nem akadt meg.
Mivel jött a vihar, így jobbnak láttam elindulni és mire Veszprémben a balesetin ültem, már szakadt az eső.
A recepcióst én keltettem, a doki meg műtött éppen, így egy jó fél órát várnom kellett.
Mondtam a dokinak, hogy 40 éves koromban már volt egy hasonló esetem, azóta nyomkodom le a szakállat a horgokon, kivétel a harcsás csalikat, de most annak is eljött az ideje. 😀
Kabaré volt a balesetin. 😀 Én szénné röhögtem magam konkrétan, de a végén már a doki is nevetett. A fizikai fájdalmat elég jól bírom, mert látom, hogy mi okozza, ezektől az emberben lappangó alattomos szaroktól, mint amilyen a covid is viszont meg kell hogy mondjam kicsit félek.
Szóval kaptam egy lórúgás injekciót, amitől akkorára dagadt az ujjam, mint egy szafaládé. 😀 A doki megpróbálta áttolni a vastag horgot, de nem ment, így vágni kellett. Addig – addig metszegette a szikével az ujjamat, míg végre kikandikált a horog hegye, majd a szakálla is.
Ekkor került elő a “tescos” csípőfogó. 😀 Képtelen volt a vastag húsú horgot elvágni vele. Már azt hittem letépi az egész kézfejemet, de éppen megkarcolódott a horog felülete, én meg közben csak toltam nekik a standup reggelemet. 😀
A nővérke már feküdt a röhögéstől, a doki mosolygott, de közben verte a víz is rendesen.
Ekkor került elő (legyen mondjuk) Pisti a műtős segéd, vagy ahogy a doki hívta gipszes fiú. Jó nagy darab 100+ kilós, szakállas faszi, aki mint kiderült – merő véletlen – horgász. 😀
Na neki a szájába akadt bele már horog, keszegezés közben.
Szóval jött a gipszes fiú, elkérte a fogót és bár a kezem majdnem leszakadt közben, elcsípte végre a horgot.
Mondtam is a dokinak, hogy igazából ez az ő érdeme, hiszen jól kifárasztotta előtte. 😀
Tetanusz, bazi nagy, szerintem túltolt kötés és egy hétig nem érheti víz, nemhogy hal.
Június 30:
Persze két napra rá már a pályán voltam. 😀
Nem ő volt a célhal, de az idei őntelenségben minden egyes fenekeszegnek örülni kellett.
Ezt az egy halat sikerült aznap “fejbe dobnom” az egyre erősödő hullámzásban, miután túltettem magam a a Balaton Sound által okozott sokkon és a harcsátlanságon. 😃
El nem tudom képzeni, hogy ezt a zenének csúfolt ütemes kalapácsolást a helyszínen kemény drogok nélkül hogy lehet túlélni? 😃 Élvezni meg…
A hátralévő “harcsásnak” vélt napok nem adták. Balinokat fogtam ugyan, de a bajszosok sorra betlikre kényszerítettek.
Július hetedikén aztán gázolva sikerült újra elkapnom egyet. Hasonló méret volt, mint a horgot a kezembe belerántó példány. Nem is igazán értem, azt miért nem így fogtam meg?
A csattanója pedig az egésznek, hogy megannyi betli, le, vagy nem akadt harcsa és két szakítás után, az egyik parti “helyem” beadta a jobb harcsát. Csak nem nekem. 😀
Történt ugyanis, hogy egy Ausztriában élő barátom még kora tavasszal vett tőlem egy 7,5-es pink killer színű wave shadet. Ő tudta a helyet is és azt, hogy a halak mikor kapnak. És az egyik éjszakai süllős betli után a helyemen, a csalimmal, az időpontban, második dobára megfogta a 90+ centis harcsát, amikor idén először rápróbált. 😀 Írta is, hogy ez a hal 80%-ban az én érdemem.
Szuper! 😀
Egyébként csak azért tudtam ezt az írást most összerakni egy fél nap alatt, mert az asszony – aki, amúgy soha sem beteg – idén már a harmadik kórságot hozta haza és gondoltam legalább írok, ha már az ágyban kell fetrengjek, ugyanis ma hajnali fél ötkor egy Kis – Balatonnyi vízben ébredtem. 😀
Tavaly azt mondta nekem egy horgász cimbora, hogy ha egy kezdő harcsás halainak a fele kijön az már jó arány. Mivel tavaly ezt bőven túl, idén pedig alul teljesítettem, így az 50%-om még meg van. Jövőre ennél csak jobb lehet!
Az előző posztot az Ádám által fogott halak képeivel fejeztem be, ezt a posztot pedig az általa készített videóval nyitom. Meg persze azzal, hogy elég hamar visszamentem. 😉
Aznap reggel ködös csukás hajnalra ébredtem, de mennem kellett, mert hívogatott a folyó. Kétségek ugyan voltak bennem a peca kimenetelét illetően, de ha nem megyek el és barátom rommá fogja magát, utána egy hétig evett volna a fene. 😀
A ködöt az utam során úgy 30 kilométer megtétele után napsütés váltotta. Jó lesz ez volt az első gondolatom, de aztán hol újabb ködös, vagy éppen napsütötte szakaszok váltották egymást és a célban bizony ha nem is tejköd, mint otthon, de azért igazi októberi idő fogadott. Igaz borult időt ígért, de 20 fokot, aminek a 9 óra magasságában a folyó partján egyenlőre még az “előszelét” sem érzékeltük.
Persze ez kicsit sem vette kedvünket és a kivételi ponton szereltük fel az egyik kajakot a másik tetejére. Csak részben csorogtuk ugyanazt a pályát mint legutóbb, egy kis csavarral a végén. 😉
Sajnos nem annyira jött be a számításunk, mert az új szakasz nagy részén túl kicsi és ezáltal túl gyors is volt a víz. Több helyen kivettük a vízből a járgányokat és inkább átcipeltük a kavicspadokon , vagy a szélében húztuk a műanyag szivarokat.
Ilyenkor könnyíttettünk is magunkon ha kellett, kajáltunk és néha lőttem néhány képet.
Őszintén szólva már nem tudom kinek volt az első kapása, de azt tudom, hogy nagyon szerettem volna humpbackel halat fogni. Bár a pisztráng mintás saját darabbal végül nem készültem el időben, de bíztam abban, hogy ebben az időszakban a kishal ezüstös csillogását jól imitáló black metallic színre azért lesz akcióm a nap folyamán.
Lett is. Nem is egy. 😉
Épp egy mélyebb részhez értünk. A csalit twitchelve, apró rántásokkal vezettem, néha egy – egy másodperces szüneteket közbeiktatva. Az egyik megállításnál valami sorozta a csalit és amikor beleütöttem kettőt, közben megint éreztem, hogy valaki kopogtat odalent, majd amikor indítottam volna az ütésem halban ragadt.
Ezen a vízen számolni kell nagy domikkal, balinokkal, beeső harcsákkal és rengeteg fa fekszik a víz alatt, így nem lehet szarakodni. Sajnos a fékem még a balatoni balinokhoz volt állítva, így a 40+osnak ítélt hal nem tudott a csalival megiramodni és a kajak mellett lerázta magát. 😦
Kettős érzés volt bennem, mert valahogy úgy éreztem, hogy ezen a napon nem lesz sok akció, így azt a keveset nem ártana halra váltani, viszont örültem is, mert a tervem beválni látszott.
Egy mély részen az örvénylő vízben sajnos nem vettem észre egy víz alatt fekvő fát, így volt egy kis ijedtség, amikor megdobta a kajakot, de túléltem. 😀
Sokáig hal nélkül álltam. Hiába került fel a múltkor bevált dozer, vagy a barátomnak mostanában nagyon sok szép halat adó pisztráng mintás killer crank, csak nem akartak jönni azok a fránya halak. Barátom már legalább a negyedik útjára bocsájtott halnál tartott, amikor újra kapásom volt.
Újabb mély rész, tele bedőlt fákkal, ideális tanya bármilyen rablóhalnak. Éppen mondani akartam Petyának, hogy ha ez se adja ki a halat, csorogjunk, pakoljunk, aztán irány haza, amikor megjött a várva várt halam.
Az egyik fa mellől, a csalit kikövető domi a twitch – twitch utáni 2 másodperces szünetben agyongyilkolta a lassan süllyedő, sodródó humpbacket.
Az öreg kobold és a telény
Bár a kép alapján a hal nem tűnik annyira nagynak, teljes hosszban 47-48 centiméter lehetett, csak a barátom elég messziről lőtte a képet.
Kib@szottul örültem a halnak! Egyrészt nem megyek haza hal nélkül, másrészt bejött a terv és sikerült egy szép halat fognom az új csalival, harmadrészt domolykót eddig ezzel a twitchelős technikával soha nem fogtam és ez a hal akkorát sózott a csalira, hogy még percek múlva is a levegőbe csapkodva emlegettem.
Nemrég volt egy komment az egyik csoportban. Én állat hozzászóltam egy fonott zsinóros eszmecseréhez, de nem kellett volna, mert a vége az lett, hogy a handmade csaliknak sincs értelme, hisz kínaival is lehet halat fogni….
Aki nem készített soha csalit és így halat se fogott vele, nem tudja milyen az az érzés, amikor elkészítesz egy új wobblert egy adott helyzetre és bejön. Majd fogsz vele nagy csukát, bár nem tervezted, majd fognak vele nagy domit egy meló utáni 1,5 órás adhoc pecán és végül elviszed és neked is beadja. Jobb mint egy orgazmus! 😀
Pedig ez a peca eleve halálra volt ítélve. 😀 Történt ugyanis, hogy három nappal előtte elmentem a fiam meccsére. Nem volt teljesen jó a bokája és a hétfői futsal meccsen még a seggcsontjára is ráesett. Így az anyja ragaszkodott hozzá, hogy menjek vele, mert ha történne valami, hogy vezet haza?
A meccs nagy részében szakadt az eső és bár rendesen fel voltam öltözve, estére megfájdult a derekam, majd éjjel beállt a nyakam is. Kicsit darabosan mozogtam, mint a terminátor. 😀 Mivel így is melóztam, a fájdalom estére már a gerincembe is lesugárzott. Kenegettem mindenféle gyógynövényes bizbasszal, de nem hogy szerdán, még most sincs teljesen rendben, amikor ezeket a sorokat körmölöm, sőt tegnap délutánra orbitális fejfájás tetézte. 😀
Szóval ezen a napon azt hiszem nem voltam megfelelően koncentrált sem, mutatta ezt az is, hogy kicsit sok időt töltöttek a csalik a különböző part menti “tereptárgyakon”, lásd bokrok és fák. 😀
Petya ötödik hala egy igazán öreg mohos és széles hátú, bikafejű, teljes hosszban 56 centiméteres jószág volt, aminek szintén a BT színű, süllyedő killer kellett.
Sajnos a fenti kép nagyon nem adja vissza a hal méretét, de nehéz úgy a nikonnal zoomolni, hogy közben bal kézzel a barátod kajakjának az orrába kapaszkodsz, hogy ne vigyen el a víz. 😀 A pikkelyein és a fején látszott, hogy baszott öreg hal volt. Igazi öreg telény.
Petya hat dominál tartott már, nekem volt még horgon egy kicsi, de leakadt, majd az egyik helyen olyan ütést kaptam, hogy kapaszkodni kellett a botba, de sajnos nem akadt, három másodpercre rá a mögöttem csorgó barátom viszont ütött egy újabb szépséget, immár NL lótetüvel.
Érdekes amúgy, hogy az első pecán több halat fogott a hátsó ember, ezen a napon pedig ez volt az egyetlen olyan hal, amit az fogott, aki hátul csorgott.
A két alkalom között egyedül az időjárás jelentette a különbséget. Az első alkalommal végig sütött a nap, a másodikon a nap nagy részében ködös – felhős idő volt, néha még az eső is esett.
Lassan elérkeztünk a pálya végére. 😦 Hirtelen elhatároztam, hogy újra felteszem a legutóbb nyerő csalit, de aztán 3-4 dobás után visszakerült a humpback. Egyrészt az összes akcióm arra volt, másrészt ha nem adja ki, akkor nem . 😉
Sekély vízben egy bedőlt fa mellé dobtam a csalimat. Mivel max 30 centiméter mély volt a víz, így nem hagytam süllyedni, hanem egyből beleütöttem egyet. Abban a pillanatban robbant a víz! 💣💣💣 Tulajdonképpen felszíni, vizetszétb@szós, fékhúzós kapással törölte el a kis púpost. 😁😍
Nagyon szép hal volt ez is és bár a kép alapján nagyobbnak tűnik, 1-2 centiméterrel kisebb lehetett a társánál.
Kurvára kellett a lelkemnek, így a pálya végén! 😀 Végén? 😀
Itt jött el az a közös elhatározás, némi nyomásra a részemről, hogy nem vesszük ki a kajakokat, mivel gyerek még az idő, hanem csorgunk tovább és majd visszafelé evezünk. 😀
Azt mondta Petya, hogy a balinos fáig csorgunk, aztán irány visszafelé. Rendben! 🙂
Nem igazán akarta beadni, se neki, se nekem. Elérkeztünk a balinos fához, ahol egy nagy dög a barátomat már kétszer is helyben hagyta.
Első alkalommal amikor együtt voltunk kétszer is kopogtatta a a cranket, rá pár napra pedig a kajak mellett támadta meg az éppen kiemelt csalit, habosra verve a vizet. 😀
Na ezen a napon beszopta a lótetűt, viszont húzni kellett a fából keményen és sajnos 4-5 másodperc után lemaradt. 😦
Elindultunk hát felfelé. Egy rövid szakaszon elég húzós volt a víz, itt a kajakokból kiszállva, gázolva húztuk a műanyag szivarokat felfelé, mint ahogy a régi 48-as filmekben vezetik a huszárok a vízben a lovaikat.
Amikor letudtuk ezt a szakaszt, egy pillanatra meg is pihentem.
Mire felértünk, kikötöttünk persze kisütött a nap is. Mire felcipeltük és felcuccoltuk a kajakokat, vert a szívem rendesen és még hátra volt a tereprally és Petya kajakjának átpakolása az ő négykerekűjére.
Amikor a lomha feelfree meghágja a gyors jacksont
Múltkor hazafelé egy kamion tülkölt rám és villogtatva előzte a 10 kocsiból és egy traktorból álló menetoszlopot elmebeteg módon.
Most a tök sötétben utolértem egy piros világító pontot a főúton. Szerencsére köd már nem volt és még az eső sem szakadt, mint ahogy az utolsó 5 kilométeren, mert egy baszom traktort, aminek egyedül a jobb oldali, felső lámpája éget halványan, így csak majdnem vertem telibe. 😦
Végül egy kép búcsúzóul, mert legutóbb a kapás horgony kevésnek bizonyult, térkő meg ducktape pedig mindig van otthon. 😀
Ja és egy kis tanulság:
Ezen a napon egyébként ha sekély, ha mély volt a víz, az összes halat bedőlt fa mellől fogtuk. Hiába a sok ígéretes hely, kövezés, nádfal, bokros rész, minden hal vízbe dőlt fa mellől támadta be a csalikat.
Már rég óta hívogatnak a folyóvizek és a barátok is, de valahogy mindig elodáztam a dolgot. Az okokat most hagyjuk inkább, a lényeg, hogy végre ott voltam ahol lennem kellett azon a napon.
A fiamat reggel levittem a vasútra és kajakkal az autó tetején megindultam a barátomhoz. Nem volt túl jó éjszakája, de 9 után a két autóból álló konvojunk már úton volt a kivételi ponthoz.
Igen, a kivételi ponthoz, ahol átpakoltam a kocsijába a cókmókomat, levettük a kajakot az enyémről és feltettük az övére. Bizony melós peca ez, de két autóval így a legegyszerűbb. Beültünk a verdájába, felautóztunk a kiindulási ponthoz. Leszedtük és összeraktuk a kajakokat. Beöltöztünk és megindultunk lefelé.
Az elején azért volt bennem némi para, de ez hamar elillant. Elképesztő volt már az is, ahogy csorogtunk lassan lefelé a folyó hátán. A víz dogozott helyettünk is, csak a gyorsabb részeken kellett az irány tartása miatt lapátolni egy keveset, na meg arra kellett figyelni, hogy a víz ne nagyon forgasson meg és ne toljon ki a szélébe, főleg abba a szélébe, ahol a mély víz volt, hiszen azt horgásztuk meg.
Persze voltak olyan szakaszok is, ahol mindkét oldal mély volt és kurva jól is nézett ki. 😀 Ilyenkor voltam a bajban, hogy hová is dobjak.
A kérésemre barátom csorgott előttem, hogy elleshessem, mit és hogyan csinál, így ő dobta először az ígéretesnek tűnő helyeket, amiből annyi volt, hogy leírni nem lehet.
Imádom a gázlós pecát, de így csorogva sokkal, de sokkal több pálya érhető el, hisz vannak minden folyón olyan mély szakaszok, amik gázolva meg sem közelíthetők, illetve partról is hozzáférhetetlenek. Hátránya, hogy egy konkrét helyet a gyorsabb részeken nagyon max kétszer lehet megdobni, így elég sok hal mellet csorgunk el, hisz lehet az első dobásra csak felfigyelnek, de ki nem mozdulnak a helyükről.
Nem voltunk tán 10 perce sem a vízen, amikor barátom egy igen jó helyre dobta a csaliját, de megúszta kapás nélkül, viszont nekem annyira mutatta a halat az a bokor alatti, bedőlt fa melletti apró öblöcske, hogy beküldtem ugyanoda a süllyedő dozert. 😀
Nem húztam rajta 20 centit sem, amikor brutális kapással jelentkezett a nap első hala. Amikor bevágtam, kivetődött a vízből a gyönyörű, egészséges domolykó.
Rövid fárasztás után gyorsan alátoltam a szákot, a hal meg cserében úgy belekeverte a szabadon álló horgot, hogy percekbe telt kigabalyítani. 😀 Ez a hal volt az egyetlen olyan ezen a napon, aminél fogót kellett használnom a horogszabadításhoz.
Kajakban nyilván nem méreget hosszakat az ember, főleg nem egy folyó hátán, tippre teljes hosszban valahol 40+ pár centi lehetett.
Meg is voltam! 😀
Közhely, de a folyó hátán valahogy úgy éreztem, hogy megállt egy kicsit velem az idő. Valahogy elszálltak a gondok és a második megállónkig, amikor is jó influenszerként posztoltam egy képet, kicsit provokálva az internet népét, nem nyúltam az okos telefonhoz sem. 😀
Előző nap azt írtam az egyik barátomnak, hogy április óta nem voltam domolykózni, úgyhogy akár egyetlen kifogott hallal boldog lennék. Na ez már az a méret volt, amivel meg főleg. 😀
Tippre olyan 46-47 centiméteres hal volt. Ez a domi nem a szélében akadt, hanem a kajak közelében, a csalit kikövetve sózott rá akkorát a süllyedő dozerre, amire minden pillanatban számítottam, de mégis váratlanul ért.
Sokszor sokan feltették már a kérdést, hogy miért horgászunk? Sokan sokféleképpen megpróbálták már megválaszolni. Azt hiszem én leginkább azért mert szükségem van arra az adrenalinlöketre, amit a kapás pillanatában érzek. Tök jó a halat fárasztani ( már nem a halnak), gyönyörű látvány, amikor elengedi az ember és visszaúszik (klisésen fogalmazva) az éltető elemébe. Gyönyörű látvány egy jól elkészített halétel. De talán mégis a kapás pillanata és az általa felszabaduló adrenalin az amiért a leginkább horgászni szeretek.
Visszatérve a második pihenő helyszínéhez, nos ott a beszállásnál majdnem sikerült a vízbe baszódnom 😀 , a saját balfaszságom miatt, de egy kis baráti segítséggel ami egy kinyújtott kéz formájában érkezett megúsztam a dolgot.
A nap egyik legszebb és legkülönlegesebb jelenetét egyébként még a második kézben tartott halam és az első megállónk előtt élhettem át. A folyó bal partján, a magas parton egyszer csak megzörrent a bozótos, egy szarvastehén kandikált ki a bokrok közül. Előttem 25 méterrel lefutott a partról, a vízbe ugrott, átúszott, majd a másik oldalon a meredek partfalon felkaptatva eltűnt a sűrűben.
Annyira nem tudtam, hogy csak nézzem, vagy fényképezzek, hogy végül elég későn, de a géphez nyúltam, viszont izgalmamban nem ráközelítettem, hanem még inkább “kizoomoltam”, így pazar képek születtek. 😀
A nap folyamán két gyönyörű halat sikerült még elcsípnem. Az egyik igazi, gyomros telény volt, közel az 50 centiméterhez.
Malac a hálóban
A pofámon minden rajta van
A halakról csalis képek nem készültek. Az első, ahogy írtam totál beletekerte a horgot a hálóba, a másik három meg vagy szájszélbe vagy a felső ajak csúcsába akadt, úgy, hogy egyetlen horogszár tartotta a halakat, így a szákolás pillanatában hamar megszabadultak a lenyomott szakállú horogtól.
A dolog érdekessége, hogy bár több színt és csalitípust dobtam, az összes halamat ugyanazzal a csalival, egy selejtnek minősített, voodoo child színű, süllyedő dozerrel fogtam.
Az utolsó másfél órában direkt csak más csalikat erőltettem, egyetlen rátolós kapást kicsikarva és amikor visszatettem a voodoot a pálya vége előtt nem sokkal, második dobásra megint beadta. 😀
Ehhez képest barátom minden halát egy pisztráng mintás süllyedő killerrel fogta. Ki érti ezt? 😀
Eszméletlen jó peca volt! A négy rendes kapásból, mind a négy halat megfogtam. Barátomnak hét hal volt a kezében, közte két kisebb és öt igazán gyönyörű hal.
Állat volt a tiszta vízben a halakat fárasztani. Jégmadarak vadásztak több szakaszon is, fejünk felett ragadozó madarak repkedtek. Tényleg megállt az idő!
Negatívumként a rengeteg falevelet lehet felhozni, ami sok helyen nem csak a felszínt, hanem az aljzatot is borította, vagy éppen vízközt lebegett. Ha a hátralévő életemben annyi domolykót fognék, mint aznap falevelet, nem lehetne panaszra okom soha többet. 😀 Emellett sajnos megjelentek már az első északról érkező és nálunk telelő kormoránok is. 😦
Bár nem vártam, hogy vége legyen, azért jó volt kiszállni, levenni a mellest meg az aláöltözetet, mert közben nyári meleg lett, így október derekán.
Megyek még ez ezer százalék!
Közben üzenetet kaptam Ádámtól, akinek előző nap postáztam három példányt a púposból, folyóvizi tesztelésre.
Először egy számára átlag méretű domiról küldött képet, a következő kiegészítéssel.
“Eddig bejön. A sodrást nagyon jól bírja, kiválóan dobható, a veretése kellően agresszív, hamar beindul. Baromira tetszik! Hétvégén is ezt fogom dobni.”
Majd nem sokkal rá írt, hogy sikerült megfognia a kis púpossal az idei legnagyobb domolykóját, amiről később a videót visszanézve kiderült, hogy inkább csak idei top3-as, mert a mérce a hal alatt begyűrődött kicsit, de így is 50 feletti hal volt.
Nem kérdés, hogy ez a csali fel fog kerülni a wobblerboltba, sőt a fogatón már ott pihen a 67 és a 87 milliméteres változatok prototípusa is. 😉
Még szeptember 22.-én egy csalódásokkal teli csukamentes hajnal után balinok után néztem. Elég későn értem a pályára. Már fél kilenc lehetett. Konstatáltam, hogy tele van minden ivadékkal, így talán lesz esélyem balinra, de azért még dobtam párat kanállal a hínármező felett, hátha…
Egyszer csak a csónak előtt, szinte alóla úszott ki egy szép sötét hátú őn. Pont mellette húztam el a 9 grammos kelét. Láttam ahogy ráfordul és reflexből odacsíp a kanálnak. Persze hogy nem akadt.
Gyorsan elő a kispecát és az ilyenkor szokásos kis wobblereket. Kettő ilyen van (már csak volt) a tarsolyomban, mert egy ideje egy harmadik típus is melléjük került. 😉 Az egyik a mini wave minnow, a másik a minijerk.
Na azon a napon mindkét csali adott egy balint, de miniwavere volt vagy hat akcióm.
A tiszta vízben sok esetben láttam, hogy a rohadékok csak megcsípik, megfejelik, megbökik a csalit. Szerintem hajnal óta zabáltak és nem igazán voltak éhesek, inkább csak a kíváncsiság hajtotta ő(n)ket.
Az elsőt miniwavvel fogtam, a baby blue színnel. Már a csónak közelében járt a csali, amikor láttam, hogy jön mellette a balin és oldalról megfejeli. Éppen konstatáltam, hogy megint megszopatott egy, de ez a hal nem fordult el, hanem látszott rajta, hogy keresi a prédát és nem igazán érti, hogy mi van, illetve mi nincs. 😀
Ezt a csalit csak simán húzni szoktam, de most a másodperc tört része alatt arra a döntésre jutottam, hogy beleütök egyet. Bejött! A balin ráfordult, majd a második ütés után le is durrantotta.
Nem éppen életem hala volt, ráadásul a fura szájszeglete egy korábbi horgász által okozott sérülés nyoma lehetett, gondolom nem valami kíméletesen szabadíthatták meg a szúrós falattól. 😦
A következő hal egy oszlop mellől támadta be a megállított minijerket. A képen is látszik, hogy ez a ha is oldalról fejelte meg a csalit. Éppen hogy megakadt neki a kis 10-es méretű horog.
Amikor totál elkussoltak, már hajtások sem voltak feltettem az ezüst utazót minden mindegy alapon, de nem volt akcióm felszínire. Pont levettem a csalit a kapocsból, amikor újra rabolt egy hal. Hirtelen a 9-es walk the frog akadt a kezembe. Totál logikátlan ivadékzabáló balinokra ekkora csalit feltenni, de bejött, mert a rohadék nekiment, de sajnos nem akadt meg. 😦
Már tavaly is agyaltam rajta, hogy kellene készítenem egy intenzív veretésű, jól dohható minow csalit főként erre az őszi ivadékzabálós időszakra, de most végre az elhatározást tett követte. 😀
A technológiai, kipárolgási és száradási időket figyelmen kívül hagyva két nap múlva a hajnalt a felúszó és a süllyedő prototípus felhorgozásával nyitottam, ugyanis előző este fél kilenckor tettem fel az apróságokat a forgatóra.
A kis csali 4,7 centiméter hosszú. Olyan se nem minnow, se nem crank, talán a yozuri l – minnow csalijára hasonlít leginkább a veretés intenzitásában és kicsit talán formailag is, bár az élek koránt sincsenek annyira lekerekítve.
Szóval 24.-én a hajnalnak megint csukák reményében vágtam neki, de most nem egyedül, hanem a “rapala guy-al”. 😀
A csukák szemetek voltak! Először oldalról tolóhullámmal verte el egy a kilences walk the frogot, majd egy nagyobb durván ráburványlott, aztán a megállított csalit víz alá is vitte, de nem akadt meg. 😦
Később a mély részen leszedte egy a kanalat, de nem akadt. Láttam, hogy jön utána, nagyon akarta a kanalat. Hagytam süllyedni, hullott, mint ősszel az a bizonyos falevél. A következő pillanatban le is duplázta, de persze, hogy másodszor sem akadt meg. 😀
A nap hamar jött, a víz tiszta a volt, a halak bekussoltak, így megnéztünk egy új pályát balinok reményében.
Szaron volt a víz ivadékkal, de rendes rablással talán ha két balin mutatta magát, inkább csak beleúszások jelezték, hogy a hatalmas területen ólálkodik néhány fogatlan útonálló.
Persze, hogy az új csalit dobtam, méghozzá a süllyedő változatot. Éééésss beadta! Egyből az első pecán. Nem egy óriás, de hal. Már ekkor jó megérzésem volt a a kis púpossal kapcsolatban. 😉
Hamar otthagytuk a nem túl aktív balinokat és tettünk egy próbát a két nappal ezelőtti pályán. Kevesebb kishal volt és még kevesebb balin, de itt is beadta, ráadásul ez a jószág már valamivel szebb darab volt. 😉
Jó lesz ez, mondogattam magamban, aztán 26.-án egy betlis csukás hajnal, majd egy mély vizi kősüllős peca utáni este be is bizonyosodott, hogy tényleg jó lesz. 😉
Két különböző pályán sikerült elkapnom két balint felszínivel. Az elsőt nem fényképeztem, mert elég csúnyán akadt, a második az álló csalit dörgölte le szemből.
Aztán megérkeztünk egy kikötő torkolatához. Nagy volt a csend, bár kishal az volt a pályán elég rendesen. Aztán a kikötő melletti nádas előtt elcsattant az első hal, majd ahogy mentünk bele a naplementébe a kishalak egyre inkább gyűltek a felszín közelébe és a balinok egyre aktívabbak lettek.
Egy brutál rabláson a sekélyben wtdre kapásom volt, de csak egy szaros csukagyerek volt a tettes.
Majd az intenzíven rángatott, közben “the humpback”, vagyis “a púpos” névre keresztelt csalira volt egy brutális kapásom, de persze nem akadt.
Olivér már a második halnál járt, amikor egy brutális rablásra dobva megint kapása volt.
Már éppen konstatáltam, hogy ezt is ő fogta meg, amikor a rángatott csaliba bazinagyot ütött egy balin és ahogy fordult és felcsapott már tudtuk, hogy az iménti rablás elkövetőjét bizony nekem sikerült feltartóztatni.
Ez már balin volt a javából, szóval már biztosan működik a kis csali. 😀
A következő négy akcióból kettő volt kézben és közben idén először és vízijárműből horgászva életemben először ellenőriztek a halőrök. 😉
Volt is egy kis anomália, hiszen az általam eltett három kövest nem találták beírva, pedig be volt, csak én településenként új oldalt szoktam nyitni. 😉
Őszintén szólva ezelőtt soha nem tettem el egyetlen kövest sem, de amikor az ember fog harminc darabot, bőven bele kell hogy férjen, hogy elviszi a három legszebbet.
Két ebédre elég volt nekem a három hal, hisz ez a méret már nem fiatal és sokkal húsosabbak, mint egy 40-50 centi közötti süllő és meg kell mondjam nagyon finomak. 🙂
Október 4.-én délután abban a tipikus esős, felhős, szeles fos időben zabált a balin az egyik parti pályán. Le kellett volna mennem, de megint “az ott lesznek ezek másnap reggel is” hibába estem. Reggelre a felhőknek, esőnek nyoma sem volt. Kb 20 olyan perc volt a 4 órás etap alatt, amikor 6-8 jószág dobótávon belül mutatta magát.
Hajnalban sajnos beszaggattam a két horgos fehér vertikemet, erre az egyetlen hal mit támadott be? Az egy horgos verziót. 😦 Ráadásul úgy, hogy hagytam süllyedni pár másodpercet és amikor ráemeltem rácsüngött. Nem volt kapása se, csak rúgott egy nagyot és annyi….
Persze nyilt vízen dolgozott a balin rendesen. Olivérék rommá is fogták magukat. 😀
Másnapra egy egész napos pecát beszéltünk meg, de barátomnak bekrepált a kocsija, így fél nap lett belőle.
Egyből a balinokat vettük célba, de persze az előző nap működő négy pályából kettő totál bukta volt. 😦
A nádban található halakat szétcsapta előző délután a déli szél, az épülő kikötőben meg éppen kotortak, így körülötte sáros, hordalékkal teli víz fogadott minket. 😦
A kövezés előtt azért volt balin, ha nem is annyi, mint egy nappal előtte és a strand sekély vízében is találtunk halakat, majd egész messze 500 méteren is, nem is akármilyeneket. 😉
Az elején nagyon elhúztam, de a sekély pályára nem igazán volt jó csalim. Úgyhogy darabszámban a végére rendesen alulmaradtam. 😀
A púpos nagyon adta, összesen hat balin volt kézben, közte két darabos példány és egy meglepetés hal. 😉 Azért nem ártott volna, ha vannak belőle más színek is.
A sekélyben a fekete csali adta barátomnak, így felkerült részemről a black metallic színű minijerk. Volt rá egy brutális kapásom, majd egy balin kitárt pofával, tolóhullámmal támadta, de az utolsó pillanatban elfordult. 😦
Volt hogy dupláztunk.
Fogtam furcsa balint jobb oldali mellúszó nélkül.
Jött átlagos.
Jött nagy. 😀
Róla portré készült, ős e volt rossz hal.
Ő(n) se volt kicsi és ahogy a víz alatt csukaként rázta a fejét, repültek ki a küszök a pofájából, egy félig emésztett darab fenn is akadt a csali hasi horgán. 😀
Apropó csuka! 😀 Volt egy elnehezedős kapásom. Egyből tudtam, hogy jó hal és a mozgása alapján gyanúsan nem balinnak tűnt az illető. Bizony, hogy csuka volt, nem is kicsi.
Új személyes, saját csalis rekordom, teljes hosszban tudta a 80-at. Gyönyörű, sötét mintázatú hal volt, szerencsés, szájszéles akadással, 47 milliméteres csalival, a nyilt vízen , balinok között, hínármező felett. Nem volt tervben egy ekkora jószág, főleg nem csuka, de ha már így adódott a finom cuccal ezt a feladatot kellett megoldani.
Amikor kivettem meg kell hogy mondjam, valami kibaszottul örültem, szerintem fültől – fülig érhetett a szám. És ebben a pillanatban Olivér megszólalt.
” Ne edd meg!”
Én meg csak nevettem és jeleztem felé, hogy dehogy eszem meg, hisz gyönyörű hal volt! 😀
Bár a 0.33-as előke nem volt a hal szájában, fogai között egy pillanatra sem, egy minimál sérülés mutatkozott rajta, ami miatt cserélni kellett. Az előke sem neki készült előző este. 😁
Az alsó kép azoknak szól, akik szerint a kínai retek, vagy éppen a japán csodacsalik egyenértékűek a kézzel készített csalikkal, pedig koránt sem. De ők ezt soha nem fogják megérteni, ahogy azt sem, hogy ez az egész műcsali készítés nem csak a pénzről szól.
Kurvára nem! 😉
A kis csali működik. Húzva, pöcögtetve, jerkelve, twichelve, megállítva. Egyedül beesőre nem fogtam vele.
Neki is álltam az első szériának. Szerintem hamar el fogják vinni, az utolsó darabig. 😀 Többen is jelezték, hogy a domolykót is látják benne. 😉
Még mielőtt megkaptam volna Robitól az új teleobjektívet és erőt vettem volna magamon a csónakos és kajakos pecákhoz toltam még pár gázlós partit, hol balinokkal, hol sügérekkel, hol néhány halom szeméttel és kutyaszarral.
Július 29.-én sokáig úgy nézett ki, hogy még a nagy hullámzás előtt brutális, fékhúzós kapással érkező balin lesz a nap egyetlen hala, ami a minijerket akarta elpusztítani. Nem éltetem balinja volt az tény és való, de a kapása mindent vitt. 😀
El kellett hát döntenem, hogy feladom, vagy lapot húzok a 19-re?
Húztam. Mármint lapot. 😉
Aznap ez volt az ötödik pálya, amire ránéztem. Dobta némi pénzmagot a parkoló automatába. Magamhoz vettem a doboz csalit, a botot és elindultam parton koccra a nádfalig, ami még gázolható.
Ezen a részen inkább kajakozni szoktam, de gázolva is adott már szép halakat. Már benne voltam a reggelben, de ez a pálya a fedettsége miatt még bőven jó szokott lenni akár 10 óra felé is és az árnyékos mivolta miatt élhető még nagy melegben is.
Ahogy haladtam a parti úton néha egy – egy rablás hangja majdnem megállított, de kitartottam az eredeti tervemnél és csak az utolsó helyen mentem le a vízhez.
Elég nagy volt a csend. Nagyon régen jártam már erre. Kémleltem a vizet, bemértem a hínárfoltokat és konstatáltam, hogy a víz itt sem nagyobb semmivel sem.
Dobtam pár próbát WTD-vel, majd gondoltam felteszek egy minijerket is. Miközben a kapoccsal babráltam elcsattant az első rablás az egyik hínárfolt mellett. Imádom ezeket a rohadékokat, tudják mikor kell odaverni. 😀 A WTD már, a minijerk még nem volt a kapocsban, de így is én nyertem.
A rablás mögé pár méterrel érkezett be a csalim, 4-5 ütés után hagytam kicsit süllyedni, majd megint belevertem párat. Pont ott állhatott meg a csali, ahol az imént a balin támadásba lendült, mert maximum 2 másodperc csábos, billegős süllyedés után telibe verte a nap második hala.
Nem volt óriás ez sem, de a tervem bevált. Az ötödik pálya beadta a halat.
Igaz nem volt csapatbalin előttem, de beindultak a rablások. Még elérhető távolságban dolgozott egy ránézésre jó hármas hal is, de nem tudtam őket sehogy sem átverni és a part mellől pár száz méterrel visszább egyre csak dolgoztak a halak, fülemnek kellemes hangokat hozott a szél.
Nosza ki a vízből és a parton hamar a rablások helyén találtam magam.
Valamiért annál a víztisztaságnál a fekete alapú ezüst utazóra esett a választásom. Beálltam combközépig a vízbe és először a távolban dolgozó őnöket vettem célba, akkor még nem sejtettem, hogy a lábam előtt hevernek” a halak.
3-4 hosszabbat dobhattam és amikor az utolsó dobásnál begyorsítottam a csalit, hogy újat dobjak, a parttal párhuzamos hínármező felett, tőlem pár méterre felrobbant a víz a csali alatt!
Persze nem akadt.
Szóval itt vagytok a hínármezőben – konstatáltam és először a parttal merőlegesen, majd azzal párhuzamosan kezdtem el szórni a vizet.
Nem tudnám már pontosan felidézni hány akcióm volt a következő 10 percben. Kettőt fogtam az ezüst utazóval, egyet pedig a hatos ayu színnel. Brutális kapások voltak, robbant a víz, dobálták a csalit, majd újra bombázták. A mobilos képek nem igazán adják vissza, de a három halból kettő gyönyörű, sötét, bronzos színben pompázott és az egyik 60+os jószág pár méterre tőlem verte le a felszíni ketyerét, majd egy helyben, tombolt, zurbolt, fröcskölt, hogy megszabaduljon a szúrós falattól.
Adrenalin sokkot kaptam a vízben állva. 😁
El is határoztam, hogy másnap ezen a pályán kezdem a napomat, ha egyáltalán fel bírok majd kelni. 😀
Őszintén szólva annyira jól esett ez a peca, hogy fel sem tűnt az, amitől másnap kiakadtam. 😦
Vihar előtt érkeztem a pályára. A halak nem voltak annyira aktívak és csak azon a részen találtam meg őket, ahol az előző etapot befejeztem.
Négy akció, két balin lett a vége felszíni csalival. Az egyik igen kövér volt, a másik egy brutális, méteres szaltóval vette le a csalit. Kezdett sötétedni az égbolt és jöttek a hullámok is, így jobbnak láttam elindulni.
Ez a pálya természetvédelmi terület. Na az ember ezt pont leszarja! 😔
Még a vélhetően egy hajléktalan által, egy tűzrakóhely mellett otthagyott szemét, sörös dobozok és kaja maradék hagyján….
De a kutyás kollégákon nem tudok “elmenni” kutyatulajdonosként.
Igen. Azok mind kő alá, fa mellé ledobott kutyaszaros zacskók. Van ahol volt 10-12 darab is, ha már egy böszme otthagyta, én miért ne hagynám ott alapon…
Szép kis tappancsos zacskók, sok helyen a zacskó mellett a fertőtlenítős kendő. Volt olyan, hogy lefűzős mappába való, átlátszó nejlonban volt az adag kaka.
Ki a f@szom járkál ilyennel a zsebében kutyát sétáltatni?
Nyilván nem fotóztam le minden kupacot, talán a legmegdöbbentőbb az utolsó képen látható adag, ami a helyi strand mellett éktelenkedett, ahol naponta több száz ember megfordul. És senki nem b@szta le a másikat és senkinek eszébe nem jutott, hogy összeszedje. 😦
Így aztán nagyon sok értelme van bezacskózni a szart, ha ott hagyjuk a természetben! Ennél sokkal jobb lett volna, ha be sem zacskózzák, abban a csapadék mentes meleg időjárásban, ami a nyarunkat jellemezte, hamar kiszáradt, majd elporlott volna az út szélén.
Bocs hogy ezt írom, de tök feleslegesen vagyunk ebben az országban közel 10 millióan… és a bolygón ennyien…
Nem érdemeljük meg ezt a Bolygót! Egyáltalán nem…
Ahogy mentem kifelé a két szatyor szeméttel és kutyaürülékkel a befelé sétáló kutyásokkal szemben, három kutya tulajdonosaként ellenszenvet éreztem. Csak az járt a fejemben, hogy ezek is bezacskózva az út szélén fogják hagyni az ürüléket. 😦
Három nap pihenő következett. Hogy az időjárás, vagy a meló miatt azt már nem tudom felidézni. Az idő biztosan visszahűlt egy kicsit a vihar hatására, arra viszont tisztán emlékszem, hogy a balinok nem mozogtak, viszont volt több sügérkapásom két pályán. Sajnos egy közel PB gyanús, tarajos tőlem karnyújtásnyira rázta ki a kellemetlenül szúrós falatot, de azért egy impozáns csíkos lovagot, így is sikerült elcsípnem. 😉
Közben persze ment a meló is. Készült pár új dizájnos hetes axehead pluszban és , mivel a walk the frog fedőnevű kilenc centiméteres wtd-met eléggé komázták mostanában a csíkosok és az ezüst nyilak, ezért új dizájnnal készítettem magamnak 2 prototípust.
A balinok megint eltűntek. Egy – egy rablás 4-5 pályán, így még csak kapásig jutottam az új green frog színnel, viszont két bátor sügeret azért sikerült összehozni. 😁 A második nagyon bátor volt. 🤣🤣
Aznap is volt a pálya mellett szaros zacskó bőven. Mivel volt nálam (minő véletlen) egy szatyor, így a haltalanság okán megint gyűjtésbe kezdtem. 😦
Egyszer csak jött egy idősebb hölgy biciklit tolva, kutyával…
Megkérdezte mit csinálok? Én meg elmondtam neki, hogy más után szedem a szemetet és a szart. Nagyon meglepődött, hogy ilyet ő még nem látott, egyúttal megjegyezte, hogy ez egyfajta bosszú lehet a kutyások részéről, a szemét lerakók hiánya végett…
Hát… A strand melletti legnagyobb kupactól olyan 50 méterre van a parkoló, 20 méterenként szemetessel.
Na mindegy….
Az utolsó gázlós peca a már megírt kajakos őrületek előtt a következő volt. Ezt a bejegyzést a facebookra biggyesztettem anno. Most szó szerint idézem:
“Az elmúlt napokon megint eltűntek a balinok és tegnap sügeret is csak egyet sikerült megakasztani. Mondjuk az jó nagy volt, de legalább elment. 😁
Tegnap írtam két barátomnak is, hogy kicsit kiégtem, úgyhogy ma nem megyek. Ehhez képest ötkor már a vízben álltam. 🤣🤣🤣
Volt egy atom jó halam minijerkre, de nem akadt. A szemét 10 percre elkussolt, utána végig ott dolgozott tőlem 15 méterre, egy 5 négyzetméteres területen. A fekete minijerket is megbökte finoman, de képtelen voltam átverni. Teljes testes kiugrásokat is produkált. Gyönyörű, sötét, komoly balin volt.
Egy idő után az agyfasz határán inkább otthagytam.
A képen látható balin Szabolcs Nagy barátom csaliját verte le, ami hajnalban rám kacsintott, hogy próbáljam ki. 😁
Mondanám, hogy működik, de az a hal olyan rablást produkált, hogy 99%-ban biztos voltam benne, hogy megfogom. 😉 Bármivel fejbe dobhattam volna.
Azért nem lett csúnya ez a színkombináció. 😁
Az összes balin getzi! 💯❤️ Mert ma voltak azért a pályán. Igaz mentem is értük eleget. 🤣🤣
Amikor 5 perce vársz nem dobsz, aztán elereszted a csalit és abban a pillanatban berobban a víz. Persze nem ott ahova dobtál. Gyorsan kitekered. Rádobsz hátha még ott van és abban a pillanatban ott robban, ahonnan kitekerted.
Amikor odébb akarsz állni és megfordulsz, robban a víz. Fordulatból dobod a csalit és persze, hogy mellémegy 2 méterrel, vagy ellenkező irányba fordul.
Amikor felteszed a távdobó csalit 5 méterre rabol. Amikor felteszed a kis csalit 40-re tombol.
Mindig ott van több rablás ahonnan eljöttél, vagy ahova mész, de csak addig, míg oda nem érsz.
Látod, hogy jön a csali után. Spriccelnek szét a kishalak a csali mögött, de pár méter után elfordul.
Végtelenségig sorolhatnám, hogy mekkora szemetek, de persze a Balatonon elég eltalálni a vizet. 🤣🤣🤣
Persze van amikor igen, de ez a van amikor nem ma volt, nem tegnap, nem a múlt héten, sőt, idén eddig egyszer sem. 😁
Imádok balinozni! 🤣🤣🤣
Holnap csak azért nem megyek, mert a gyerek elviszi a kocsit és nem lesz mivel menjek. 😁 Én állat tuti lemennék….”
Nem volt sok kapás, nem is mind akadt meg, de azért jól esett mindkettőnknek. 😀 Olivér nagyobb ezüst utazós hala pedig parádés darab volt.
Előző nap azt írtam az egyik barátomnak, hogy április óta nem voltam domolykózni, úgyhogy akár egyetlen kifogott hallal boldog lennék. Na ez már az a méret volt, amivel meg főleg. 😀
Fogtam furcsa balint jobb oldali mellúszó nélkül.
SteveOlureS 