Technikai betli

Hétfőn már nem bírtam felkelni és dolgozni sem árt néha. Így is hajnali hatkor már wave shadeket csiszoltam a felkelő nap fényében a kiskonyha lépcsőjén. 😀

Mára tükör vizet ígért a hétvégi pályára. Gondoltam tegnap pihent is egy kicsit a víz is, hisz munkanap volt. Négy előtt szálltam ki az autóból és gyanús hangok jöttek a víz felől. A szél nem zavart volna, de mintha hullámok nyaldosnák a parti kövezést. 😀 😦

Úgy is lett. 40-50 centis hullámok, palaszürke víz. 😦 Elnéztem azért a tuti részre, de ott már annyira kicsaptak a hullámok, hogy sarkon fordultam. Csizma nélkül amúgy is maximum mezítlábasan lehetett volna horgászni, de nekem egy hal sem ér meg egy esetleges bokaficamot, amit könnyű begyűjteni a csúszós – algás köveken.

Irány a pénteki pálya, maximum, ha ott is hullámzik a víz, akkor fogok gyári csörgőssel. De  valahogy jó megérzéseim voltak a B tervvel kapcsoltban.

Úgy is lett, szinte tükör víz fogadott! A parkolót elhagyva az egyik legjobban működő beállót választottam, ahol tavaly nagyon sok jó halat sikerült fognom.

Annyi kishal pityegett a tetején, hogyha felhős lett volna az ég, akkor felnézek, hogy nem e esik? 😀

Igazi topwater session -nek kellett volna következnie, de nem így lett. Ezen a helyen volt ugyan egy rohadék balin, ami ahogy Urbán Szabi mondaná, mutatványos kapással verte ki a WTD-t a vízből, a visszahulló csali viszont hidegen hagyta. 😦

A több kilométeres szakasz + a helyi móló is tele volt kishallal, de egész reggel ha 20 rablást láttam, abból tízet egy – egy darab partszéli járőr produkált. Az a két hal még most is rajtam röhög az 1000 százalék! 😀

Egyszerűen nem jöttek a halak! Nem volt mit tenni, felkerült a fat vibes és pár dobásból be is adta a becsülethalat, de nem azzal a módszerrel amivel szerettem volna.

Balinom végre egy jó húsban lévő példány volt. Először rám nézett ilyen furán, hogy hol hagytam a szakállamat? Majd a csalira, hogy miért nem steveo?

Ooooo! 😀

Hiszitek, vagy nem olyan igazi brutális, nagy zabálásba idén még nem futottam bele. Bár volt egy sok balinos és ugye szombaton egy szégyenteljes 24/4-es sok kapásos pecám, de egyik sem volt az a húúúúbazmegpeca! Tudom Szabi, a Dunán egy évben nem lehet annyi rablást látni, amire én  Balatonon azt mondom, nem sok. 😀

Idén mindig vagy lekésem pár órával, fél, egy nappal a kánaánt, vagy halálra szívatnak a dögök, mint szombaton. 😀

Ma is lekéstem. 😦 Vagy öten mondták egymástól függetlenül, hogy vasárnap éjjel és hétfő hajnalban őrület volt!

Na majd talán legközelebb talán én is beleütök. Az esély mindig ott van!

Nem olyan régen Olivérnek azt mondtam, hogy idén olyan év van, amikor még a rossz pecák is jók. Na ez ma valóban rossz volt. 😀 Bár a Dunán kiemelkedő lett volna és megint elég volt eltalálni a vízet. 😀

Amúgy amikor még nem volt meg ez az egyetlen halam, egy kisöreg megkérdezte nem e kell egy balin, mert nem akarja hazavinni. 😀

Na az lett volna még a szégyen! 😀

Amúgy nem is értem, hogy akkor minek rakta el? 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Harcsakaland

Régi vágyam volt egy pergetett balatoni harcsa. Folyón fogtam már többet is domolykózás közben és tavon is sikerült már egyet csípnem . Ezekről a történésekről itt a blogon korábban tudósítottam is.

A Balatonon csak egészen kicsi harcsákhoz volt szerencsém még a nagy harcsavész előtt letett botos pecák során, kishallal, vagy gilisztával.

Nem mellékes szál, hogy a feleségem nem túl jó halevő. Ő a süllőben, csukában, sőt még a bolti pisztráng, vagy lazacfilében is talál szálkát. Akkor is, ha nincs benne. 😀

Évek óta rágja a fülem, sőt inkább az agyam, hogy harcsát hozzak neki, hisz étteremben nem egyszer evett korábban harcsapörköltet sztrapacskával, vagy túróscsuszával. És abban egyik alkalommal sem volt szálka. 😀 (szerintem még az angolnában is találna, ha én viszem! 😀 )

Szóval a lecke évek óta fel van adva és mit ad Isten meg is lett az első balatoni pergetett harcsám, de persze mikor? A tilalom második napján. 😀

Május elsején hatalmas süllőpecában volt részem, mint ahogy sok más balatoni és messziről érkezett horgásznak is. Ez a történet azóta is a fejemben kavarog, de még mindig nem tudom, hogy megírjam e, akkora port kavartak az elsejei történések az országban. Azt hittem egy – egy poszt alatt, hogy ki fog robbanni a III. Világháború! 😀

Szóval elseje utáni napokban olyan irányú és erejű szél volt, hogy nem igazán tudtam – mertem visszamerészkedni a tuti pályára, így negyedikére egy széltől védettebb helyre terveztem kajakos pecát. Mivel a balinok továbbra sem mutatták magukat a környéken, így a pályán található “elsejei maradék” süllő volt a célom. 😀

A dévér foltokban már ívott, így több helyről jöttek hírek harcsáról is. Ezen a pályán is fogtak előtte napokban.

Az utóbbi években kezd újra megerősödni a balatoni harcsa állomány, ezért is volt furcsa eddig, hogy nem akadtam bele még egybe sem. Ahhoz elég sokat vagyok a vízen, hogy akár esélyem is lehetett volna, még ha véletlenül is.

Persze nem azzal a céllal hajóztam ki ezen a napon sem, hogy harcsát fogok, a szerelésem sem predesztinált erre, meg hát tilalom volt 1,5 napja. 😀

Szép, mint mindig én nekem

Az első dobások egyike süllőt adott, majd beszakadt a nyerő csali. Kerestem a halakat, de sokáig kapásom sem volt. Közben konstatáltam, hogy a kiszemelt szakaszt partról is vallatják, ismerős is akadt közöttük, így próbáltam úgy helyezkedni és dobni, hogy a kellő távolság meg legyen.

Sajnos a beígért szél kezdett feltámadni, így lassan küzdelmessé vált a peca. Nem igazán szeretek kajakból szélben horgászni. Nem szeretek súlyozni sem. Nincs komoly horgonyrendszerem. Az is csak bonyolítaná a pakolást és kajakkal a minimál cucc híve vagyok. Szóval egyre többet kellett korrigálni az evezővel, de volt egy érzésem, hogy van jó hal is a pályán. Rendszeresen láttam menekülő, megriadó keszegeket, egyébként ugyanúgy, mint május elsején. 😉

Egyre több zöldséget fogtam, aztán jött 2 újabb süllő. Majd egy olyan ütés érkezett lentről, hogy tudtam itt van “akiért” jöttem.

Az első pillanatokban perecbe hajlott az elsején nagy kalandokat átélt kis finezze, amit a domolykós pecán szarrá tört bot helyett szereztem be. Legyen már egy épp is a három törött mellé alapon. 😀

Pár másodpercre még a kabátos hal esélye is felmerült bennem, mert nem nagysüllősen védekezett, de aztán megjött a válasz lentről. Steeeveee hooorcsa! 😀

Elképesztő élmény volt srácok. Ez a hal tényleg mindent megtett és az a kis bot az elsejei kalandok után majdnem nyélbe hajlott a hal alatt. 😀

Lefeküdt, ütötte a zsinórt, forgott, vízközt menekült, majd úja lefeküdt, megint verte a zsinórt, ahogy egy harcsához illik. A partról már kérdezték mibe akadtam, mert vagy 10 perce ment a móka. Egyértelmű volt hogy csakis harcsa lehet, amit végleg beigazolt a kajak mellett feltörő két lavórnyi buborékfelhő. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy fárad a jószág a másik végen. 😀

Pár perc kellett még, hogy felhúzzam, de még sokáig nem adta magát. Ekkor már rendesen hullámzott és a harcsa tudta mit csinál, mert a kajakot balra tolta a víz, ő pedig jobbra menekült. Aztán lassacskán sikerült a kajak közelébe kényszerítenem és többszöri fejre történő paskolás után állon ragadtam és beemeltem a kajakba a megakasztás helyétől vagy 200 méterre.

Kicsit hosszabb halnak gondoltam, mert iszonyat kövér volt. Rendesen bekajálhatott az ívó keszegekből az éjszaka leple alatt. Csodálom , hogy kellett neki a kis lipless crankbait. Az utolsó darab pearl ghost színben. 😦

Gondosan lefektettem a kajakba és kieveztem vele a partra. Megkértem Csabit aki mondhatni horgászcimbora, hogy készítsen már róla pár képet mielőtt elengedem.

Megmértük, hosszra 98 centiméter volt. Nem egy óriás, de nekem az első balatoni és egyben az eddigi legnagyobb. Két srác volt még a parton, akik rendszeresen kuttyogatnak a kútban, ők 7 kiló körülire saccolták, van aki szerint több volt annál, de teljesen lényegtelen.

Tomi barátom szerint ez egy igazi kamu visszaengedős kép! 😀

Itt azért látszik, hogy tényleg elúszott! 😛

Amikor hajnalban a 3 fokban kajakba szálltam, majd a dzsuván keresztül kitoltam magam a vízre, még nem gondoltam, hogy ilyen élményben lesz részem.

A nap fogása a 4 rozsdás fenekező szerelék mellet ez a több méternyi kötél volt, amire rátelepedett mindenféle élő organizmus. Este pucolhattam is a kajakot. 😀

A nap poénja az volt, hogy jó influenszerként még a vízről kiposztoltam a harcsa kivételét megsínylő kisujjamat, amit a gyerek meg is mutatott a homeofficeban otthon ücsörgő feleségemnek.

Azzal a tudattal várt, hogy harcsa lesz ebédre, de hatalmas csalódás érte, hisz egy “nyanvadt” szálkás süllőcskével állítottam be pontban 11 órakor. 😀

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, süllő | 2 hozzászólás

Visszavágó xanax nélkül

A tegnapit nem hagyhattam annyiban. 😀 Még a gázló cuccot is bepakoltam a csomagtartóba. 😉

Felkelni viszont zsinórban harmadik nap már nem bírtam időben, így pont fényváltásra értem le. Peti megelőzött pár perccel és már a harmadik, vagy negyedik wobbleres balinnál járt.

Második dobás, komoly ütés és megint nem akadt rendesen. 😀

Aztán már már felszíni csalis gondolataim támadtak, Petinek sem ették a wobblert pedig ott járőröztek a lábunk alatt a kristály tiszta vízben.

Végre a begyorsított mini wavet leszedte egy. Megfogtam a tegnapi pálya legkisebb balinjának az  ikertestvérét. 😀

Halam már volt, felszínit fel! Első dobás. Húzom szépen, ütemesen. Burvány, burvány, bammm! Így kell ezt b@ssza meg! 😀

Harmadjára csúnyán leszedte még sötétben. 😀

Azt hittük beindul a tegnapi őrület, de nem így lett. Nagyon nehéz volt becsapni a rohadékokat, de ahhoz képest, hogy mennyivel kevesebb balin volt a pályán, a végeredmény csúnyán odavert a tegnapinak.

Nekem 4 wobbleres kapásból 3 volt kézben, 5 felszíni csalis kapásból pedig 4 darab.

Peti szerintem többet fogott jóval. Egyrészt, ahogy írtam korábban érkezett, másrészt amikor már a part szélében járőröző balinok kiröhögték a WTD-ket a navy propbaitet még betámadták és volt ami rendesen le is szedték.

A nap tanulsága, hogy ha van navy propbaited, amit a barátoktól kaptál, akkor azt ne hagyd otthon. 😀 Egyébként vagy 3 éve figye a fiókban egy adag kisebb propeller, kéne hozzá csalit faragni. 😀

Nem rég vettem végre egy kiscasting orsót. Sikerült azt is felavatni.

A fenti balin a távolban rabolt, majd dobálta a küszöket. Igazi kishalfocis jelenet volt. Sikerült jól becélozni a területet, mert párütem után repült a csali és ahogy visszért a vízbe telibe trafálta!

A haverja Petié lett, míg én a hallal bíbelődtem. A legjobb hal volt a mai napon.

Aztán hatalmas kuss lett. Csak a part széli járőrök vertek néha oda. Elképesztő látvány, ahogy az akváriumtisztaságú vízben, méterre a parttól terelgetik a kishalakat, mint valami juhászkutya a nyájat.

Peti éppen felvetette, hogy lehet rá kéne újra próbálni a wobblerre, amikor csalit akartam cserélni. Miért is ne? 😀

A part széli útonálló benézte. 😀

Aztán már összepakoltam, amikor Peti szólt, hogy lehet ma is be kell menni a vízbe, mert rabolt egy a távolban. A Wave The Doggal elértem. 😉

Aztán csak bementünk, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, a kb. 20 alkalommal használt melles szivárog. 😦 Nesze neked folyóvízi gázlós domizás! 😦

Hal már nem jött, de közben megjött Balázs, aki azt hiszem, hogy végérvényesen elveszett. 😀

 

 

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

Vadász, vadász…

Illetve horgász, horgász… De majd mindjárt olvassátok. 😀

Tegnap jó hírek érkeztek egy pályáról, ahol két éve jártam utoljára. Akkor hínárlakó balinokra vadásztam, de a mai nap sokkal többel kecsegtetett.

Korán keltem süllő reményében, de a pályán dobáló ismerősöm kicsit lelombozott. Kis süllők voltak csak a pályán, viszont előtte már durrogott egy éjszakai vadász. Nagyon előzékeny volt, engedte hogy dobjak néhányat, de csak két megtolásig és egy burványig jutottam. Ahogy jött a nap, ő megfogta wobblerrel mindhármat. Nem annyira kenyerem más nyakába állni és jött pár jó hang a távolból így neki indultam.

A legtöbb balin két bojlis szerelék alatt, körül dolgozott. Akkor még. 😉

A szerelések határán kezdtem horgászni. Itt két kapás jutott. Nagyszerű kezdés 5/0. 😀

Aztán beindulni látszottak odébb is. A part mentén, fél távon és messzebb is dolgoztak az őnök. Végre fogtam egyet wobblerrel. Szerintem a pálya legkisebb, alig negyvenes halát, majd egy hosszra már jó, de szinte anorexiás balin következett.

Nosza kapocsba a felszínit!

Első dobásra kapásom volt, de nem akadt. Tudtam, hogy megérkeztem!

De ezek szemetek voltak. Ilyet én még életemben nem értem meg. Egyszer kezdő felszíni csalis pecásként csináltam egy 9/1-et, de ami ma történt olyan nem létezhet!

Ütötték, verték, duplázták, triplázták, kiütötték, elgázolták és sorra nem akadt meg egyik sem!

Ekkor feltettem az “ezüst utazót” és az első dobást leszedte végre.

Gondoltam megtaláltam végre a dobozban a nyerő csalit. Aha. Meg! 😀

Írd és mond 18, azaz tizennyolc akcióm volt 6-7 különböző felszíni csalira és ebből a 18 akcióból még 1, azaz egy darabot sikerült kézbe vennem. Az a példány első dobásra vette le, a már kínomban feltett 5 centis wtd-t.

Ezt a 18 akciót úgy kell értelmezni, hogy nem számoltam bele, a fent említett duplázásokat, triplázásokat és a kiütött csalik újra elgázolását sem. Azokkal együtt volt az 25-30 is.

Mindezt úgy, hogy mellettem a kollégának egyetlen egy kapása sem volt felszíni csalira, igaz később ő begázolt és bentről tudott még fogni wobblerrel.

Azt hiszem, ha reggel nem vettem volna be a vérnyomáscsökkentőmet, akkor ma bizonyosan meghalok. 😀 A tizedik rontott kapás környékén úgy éreztem, hogy a szívem az ereimmel együtt kiszakad most már a testemből és ott pusztulok meg.

Volt egy nagyon jó hal, ami végre ledurrantotta úgy az ezüst utazót, de pár másodperc után az is meglépett. Nem szokásom annyira csapkodni, de hátra mentem és a botot belebasztam a fűbe, pedig a csali még a vízben volt. Talán még üvöltöttem is egyet. 😀 Belül mindenképpen.

NEEEEEM HISZEM EEEEL! 😀

Fél hétkor lélekben, fél nyolckor pedig testben is feladtam az egészet. Ha valaki nekem ezt elmeséli, akkor vagy nem hisze neki, vagy ha mégis, mert hiteles az illető, akkor azt mondom balfasz voltál testvérem! 😀

És a cím? Van az a vicc a medvével meg a vadásszal. Vadász, vadász szopni jársz te ide!

Na ma ez volt a balinok és köztem. Horgász, horgász szopni jársz te ide! 😀

Kategória: balin, felszíni, steveolures, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

A háromszor visszaengedett ebéd

Amikor a savage gearhez kerütem, az első cikkem után egy igen kedves “rajongóm”, akit nem ismertem sem személyesen, sem pediglen az internet világából, egy nagyon szívhez szóló emailel örvendeztette meg a magyar központot. 😀

Amellett, hogy közölte, a személyem miatt jelentős visszaesések várhatóak majd az eladásokban ( nem jött be! 😛 ), kifogásolta a trágár és szókimondó stílusomat. Leírta továbbá, hogy divat c&r horgász vagyok, hiszen ő tudja, hogy eszek halat! 😀 Egy horgász, halat. Muhahahahaha!

Akkor még busszal jártam horgászni és sokszor munka előtt, ezért egyszerűbb volt a halakat egytől egyig elengedni, talán ez a csodálatos email is arra késztetett az elmúlt hat évben, hogy megmutassam nem vagyok divat c&r fazon. 😀

A halételek fogyasztását szinte nullára redukáltam. Volt olyan évem, hogy egyetlen halat sem vittem haza. Ebben a bizonyos évben 2 olyan balin volt, amit nem lehetett egyszerűen útjára engedni. Az egyiket egy papának adtam az egyik mólón, munkakezdés előtt 15 perccel. Nem tudtam volna a hallal mit kezdeni, hisz erről a településről így is neccesen értem be nyolcra. A másikat a fiam fogta egy nyaralás során. – Akkor még úgy tűnt érdekli a peca. – Úgy leszívta a spro asp csaliját, hogy alig találtam meg benne. 😦 Ennek a halnak is egy helyi erő örülhetett, ugyanis a szálláson nem volt főzőkonyha.

Három évvel ezelőtt télen figyelmeztetett az élet, hogy változtatni kell az étrendemen. El is határoztam, hogy tavasztól sokkal több halat fogok enni. Aztán tavasszal mindig azon vettem észre magam, hogy minden halat elengedtem Annyira bennem volt ez az automatizmus, hogy sokszor csak peca végén ugrott be, hogy legalább egyet el kellett volna tennem. 😀

Tavaly nyáron megint sok minden megváltozott. Felmondtam a melóban és a savage gearnél is. Az azóta eltelt idő ráébresztett, hogy mennyire jó ez így nekem szabadon és mellette arra is rájöttem, hogy túl sok olyan ember véleményével foglalkoztam az utóbbi években, akikre nagy ívben szarnom kellett volna.

Ennek folyományaként és mert dokinéni megint megkongatott egy kisebb vészharangot, idén elég sok halat vittem haza. Legalább is az előző évekhez képest. 😀

A mai pecára is úgy mentem, hogy benne volt a napban az ebéd ígérete. 😀

Bence már korábban megjelent több írásomban is. Ő az aki megalkotta az első Balaton wtd-t.

Idén érettségizett, lakás felújításban segédkezik és valljuk be elragadta a másik nem iránti vágya, így idén eddig egyetlen X szerepelt a fogási naplójában. 😀 Ebből akartam egy kicsit kirángatni azzal, hogy ma háromra érte mentem.

Sajnos a szél előrejelzés sok jóval nem kecsegtetett. Felszíni csalis orgiára nem nagyon számíthattunk a kiszemelt pályán, de sok minden mellett azt is megtanultam az elmúlt években, hogy a balin megfogható koszos, hullámzó vízben is. Így is lett! 😉

Mivel erre a szituációra olyan saját készítésű csalival még nem rendelkezem, amivel nagyot lehet dobni és a hullámzásban is működik ezért néhány gyári vertik is a dobozomba került.

Az első hal nem sokkal 4 óra után le is bombázta az akkor még csillapodni látszó hullámzásban a felszakadt hínárszálak, törmelék és nyárfaszösz között – alatt húzott vertiket. A nyárfaszösz egyébként elég rendesen megkeserítette a hajnalunkat sajnos! 😦

Nem mondom, hogy kapást – kapás ért, sőt! Nagyon sok helyet megnéztünk a reggel folyamán, de rablást alig láttunk az egyre jobban, hatalmas sávokban bebarnuló – koszosodó vízben. Aztán valahogy mindig visszakeveredtünk a reggel halat adó rész környékére.

Bencének is meg lett végre az idei első balinja, aztán a második is. Nekem 5 balinból 4 darab, 2 süllőből pedig 1 darab volt kézben. A gyári mellett fogtam Bence handmade csalijával is.

Belülről is fura volt “nézni” egymás mellett álló két felszíni csali bolondot, ahogy a hullámzásban, felfelé tartott bottal izomból húzzák a vertiket. 😀

Gyönyörű, mint mindig

Zebralure

A paparzzi lekapott, ahogy lekaptam a halat

Ha velem normális egy öreg, én sem vagyok rest és segítek

Az idei első Bencének

A második

Az egyik balin elég közel verte le a gyorsan húzott csalit. Szájszéles akadás volt mégis vérzett rendesen. Ilyenkor valószínűleg először mélyebben akad a horog és megsérti a hal szilványait. Úgy döntöttem ő lesz ma az ebédem. 😀 Tényleg szeretem a bolti lazac, meg pisztrángfilét, de azért ahhoz drága, hogy 2 naponta ilyeneket egyek és ugye a balatoni hal az egészséges.

Halam persze máshogy gondolta, mert abban a pillanatban, hogy vertem volna fejbe, megugrott és meglépett. 😀

Rá néhány dobásra furcsa kapásnak vágtam be. – Itt már 40-50 centis hullámzásban horgásztunk, sávokban sárosan koszos vízben, rengeteg felszakadt hínár között. – Süllőre, vagy nagy csapóra gyanakodtam. Jó kilós süllő volt. Ebédnek tökéletes!  Persze leakadt a kövezés előtt. 😀

Aztán helyet változtattam és első dobásra ütöttem egy kettes forma balint, persze az újabb ebédjelölt is kirázta a szúrós falatott.

Az utolsó aztán nem menekülhetett! 😀

Beszarás, hogy 8.30-kor, atom hullámzásban, gyorsan húzott csalival, dobástávon süllő jön és nem is egy. Pár éve, ha valaki ilyet mesél nekem, egy hétig röhögtem volna rajta. 😀

Régen azt hittem, hogy halat csak tiszta, tükör vízen lehet fogni pergetve. 😀 Azért ezt a nézetet pár száz alakalommal sikerült azóta megcáfolnom.

Szóval a süllő nem volt egy óriás. Kemény 36 centiméternek mértük faroktőig, de jó kövér hal volt, így ma ő lett az ebédem. Akkor most divat catch&filézz lettem? 😀

Lófa..át, csak helyre billent bennem sok minden, ami kicsit talán félrement, vagy túlerőltettem. 😉

Mindig könyveljétek be

Egy kicsit azért lehetett volna nagyobb is

Persze ettől még nem lesz belőlem húshorgász, nem a nettó halhúsért kelek fel éjjel kettőkor és bármikor ki tudok menni úgy horgászni, hogy eszembe nem jut halat elvinni. De az egészség az fontos, ezt megtanultam az elmúlt pár évben. 😉

A nap érdekessége, hogy otthon a telefonomra nézve egy üzenet fogadott egy vevőmtől, akinek pontosan az a peca fekszik talán a legjobban, amit ma műveltünk. Flatshad húzva, vagy vízközt emelgetve. Nagyon eredményes vele!

Ma fordult a kocka. Mi fogtunk az ő kedvenc módszerével, míg ő a miénkkel.

Szia Feri
Ma felavattam a csalikat , hát szóhoz se jutok, brutál peca volt! Nem nagyon használok felszíni csalit , de megfertőződtem az biztos! 😁🤩
Nem tudom hány darab, nem is az volt a fontos , kiugrottak érte a vízből. Köszönöm még egyszer a csalikat. 😁
Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

A K…. Anyádat!

Rengeteg történés volt mostanában, szerencsére inkább halasak. A main még mindig nem tudok napirendre térni, pedig már átéltem néhány érdekes szituációt a balatoni parti, csónakos és kajakos pecáim során KreténRobitól, a Belterületen határán át a Rakétás Emberig. 😀

Sajnos tegnap kaptam egy rossz hírt, ami miatt inkább lemondtam a mai márnázást. Pedig hatalmas flash lett volna pergetve márnát fogni. Petya küldött is pár képet. Hát….  Na majd legközelebb!

Pecázni azért kell alapon este összeraktam két kis doboz csalit és előkészítettem a gázlós cuccot. Ahhoz azomban már lusta voltam, hogy este kivigyem a kocsiba.

Este aztán küszívásról és süllőkről jött a hír, így három óra alvás után wobblerekkel felvértezve indultam az idei első éjszakai süllővadászatra. A gázlót így reggel sem raktam be, ami nagy hiba volt!

Persze éjjel bejött a hullámzás, a kő széléből beljebb húzódott a kishal. Voltak azért rablások, de olyan mélyről indulók. Viszont a hínár miatt csak felúszó wobblerek jöhettek szóba. Két megtolásig jutottam saját csalival és Gpepp shadre volt egy jó ütésem, de egyik sem akadt meg.

Négy előtt aztán kezdett megállni a szél és a kishalak is egyre közelebb kerültek a parthoz, volt végre néhány rendes süllő rablás és egy éjszakai balin is egyre többször mutatta magát. Meg volt minden esélyem egy igazán jó pecára!

A következő pillanatban egy nyugger házaspár jelent meg a mögöttem lévő padnál, köszönésemre annyit se reflektálva, hogy rohadjak meg. De nem kellett sokat várni és megkaptam a magamét! 😀

A papa feltette a fejlámpát, aminek olyan erős fénye volt, hogy a tarkómon keresztül kiégette a szemeimet. A muter meg egyszer csak mellém állt és a szintén reflektor erejű fejlámpával elkezdte szétvilágítani azt a pályát, ahol horgásztam, miközben közölte a papával, hogy nincs kishal.  Baszki akkor mik villogtak a lámpa fényében? 😀

Itt udvariasan rákérdeztem, hogy mi a terv? – Mert a mögém pakolás sem kecsegtetett semmi jóval, ahogy az sem, hogy elkezdték nekem szétbaszni a pályát!

Erre a fater a bottal a kezében megindult felém, miközben édesanyámat emlegette!

Itt már tettem is le a kövezésre az utolsó éppen maradt kis finezzémet, miközben felkészültem az ütés kivédésére.

Az volt mindkettőnk szerencséje ( 😀 ), hogy az öreg vagy sánta volt, vagy csípőficamos és a muter oldalról előbb ért oda, minthogy az öreg üssön és elkapta azzal, hogy hagyjad, nem éri meg!

Mondtam a vén rohadéknak, hogy most az egyszer hallgasson a mamára, mert ha hozzám ér, akkor ketté fogom tépni, a botból csokornyakkendőt kötök neki és eltemetem a parti kövezés alá! 😀

Szóval ezt is megértem, egy 70 pluszos (nem kilóban, korban) tata meg akart ruházni hajnali négykor! 😀 Köztem és a móló között volt egy kilométeres horgászmentes szakasz, de ők a nyakamba akartak ülni, szétbaszták nekem a pályát és még ő akart engem agyoncsapni a botjával. 😀

Végül némi morgás közepette elköltöztek a legközelebbi padra. Amikor a nyanya másodszor fordult, odabökte, hogy itt van, le lehet ülni a padra. 😀

Szerintem azt sem tudta, hogy mit csinálok, de engedélye van neki is, hogy négy bottal horgászhassanak a még több halhús reményében. 😀 A tata az az igazi munkásőrfejű, vén rohadék volt, aki a szarát is megenné, ha nem lenne büdös.

Persze a nénike a két bottal visszasomfordált mellém és tőlem 5 méterre, srégen, kicsit elém dobta be a két kishalas fenekező cuccot, nehogy balra 3 méternél nagyobbat tudjak dobni. 😀 De már leszartam!

Az incidens ellenére végül egészen jó pecát hoztam össze. Mivel nem ették a rendes csalikat, így az 5,5 centis miniwavet tettem fel, hátha egy balinkoma elcsábul és onnantól fogva jöttek sorra a kapások. 😀 Nem csak balinok!

Három süllővel nyitottam, amiket a vízben elengedtem. Nem lett róluk kép, se belőlük ebéd, igaz az egyik ránézésre  nem is volt méretes. Valamit nagyon eltaláltam ennél a kis csalinál, mert nem ezek voltak az első tüskéshátúak, amiket fogtam ezzel a típussal.

Aztán jöttek sorra a balinok is. A legszebb a lábam előtt rázta ki a lenyomott szakállú 10es horgokat. Hármat azért kézbe sikerült vennem, majd később a nyugger páros másik oldalán, az újra beinduló, szórvány íváson három kapás kiadott egy halat.

A nyanyának kapása volt, de mire a bothoz ért már bólogatott ott minden. A papa is odasántikált, átvette a botot és a kapás hevességéből ítélve – szerintem balint – sikerült leverniük a horogról. 😀

Ki tudja mi lehetett volna, ha nem másznak a nyakamba. 😦 De ilyet, hogy egy 70 év feletti fater meg akarjon ruházni, na ilyet még nem értem! 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa | 3 hozzászólás

Monszun után

A héten ma pecáztam másodszor. Elég sok a meló hó végén és az időjárás sem mondható éppen tökéletes májusinak. Inkább olyan októberbe hajló esős, szeles, szar idő van mostanság, de azt hiszem ezt nem is kell nagyon ecsetelnem.

Az előző pecán egy szélvédett helyen találtam két balint némi küszön, de ezek a balinok nagyon nem álltak kötélnek. Egy órán keresztül próbáltam átverni őnkelmüket, de nem adták magukat. Egy – egy burvány a csali mögött és mellett és egy lekövetés, amit összességében sikerült felmutatnom.

Az arckönyv felhasználók a következő részt nyugodtan átugorhatják, hisz a következő kis történet ott már olvasható volt a nagyot mondó kisöreggel. 😉

Amikor pakoltam be a csomagtartóba, hogy elinduljak kimerni a csónakot, megállt mellettem egy autó, amiből kipattant egy kisöreg a sikerült e fogni valamit kérdéssel?
Miután válaszoltam a hátsó ülésről előkerült egy 100 éves, ránézésre sárnehéz teleszkópos pálca, rajta a legendás dupla effzett kanállal, alias csattogós anál. 😃
A kisöreg kérdés nélkül elkezdett mesélni. 50 éve perget, 88-ban rekordlista második volt egy körösi balinnal. A csattogós a legjobb balincsali overdöwörd! 😃

Két nagy balatoni sztorit adott elő.

Az egyik ilyen a 80-as években Sajkodon történt, ahol is egy 7+os balint felakasztott egy faágra és amíg lentebb ment egy róka megcsócsálta. Lerágott farokkal nem akarta beküldeni a halat a rekordlistára, így a végén rókának adta. 😃
A másik sztori 15 kiló balinról szólt, amiket nem hogy egy pecán, hanem egy behúzással fogott. A saját készítésű szivarólom és felette a két tejeszacskóból kreált légy is fogott egy – egy halat, amik összevissza rángatták a cájgot, így alsógatyára vetkőzve ment a vízbe, hogy lebunkózza őket egyenként. 7, 5 és 3 kilós halak voltak. Az 5 kilós mélyre nyelt, így azt elvitte, de némi ellentmondásban önmagával a többit elengedte. 😃
Megmutatta a dobozában a csodafegyvereket is. 5-6 csattogós mellett, különböző a gereblyézés mezsgyéjén táncoló saját készítésű szivarólmokkal rukkolt elő, amik különböző girlandokkal, sztaniol papírokkal, villanyvezetékből kivágott szigetelés darabokkal voltak kicsinosítva.
Az öreg lehet még most is mesélné az enyhén (khmmmm) túlszínezett történeteit, ha nem köszönök el tőle illedelmesen. 😃
Nem semmi arc volt a vén zsivány, mert valljuk be a szeme sem állt jól, de csak arra tudtam gondolni, de jó lenne 30 év múlva kiszállni a saját autómból valamelyik Balaton parti parkolóban és hasonló történetekkel kábítani egy fiatalabb pergetőt, amikből valljuk be azért van dögivel. 🙂

A stégünkön fogtam néhány sügeret. Fénykép nem készült. Egyrészt egyik sem volt olyan hűde, másrészt akkor már szakadt az eső újfent. 😀

A stégen egyébként Gulyás István (az egyik, talán legendásnak nevezhető “nagyöreg” sportriporter) horgászott vendégként. Amikor cihelődtek bemutatott egy számomra némileg vicces jelenetet. Történt ugyanis, hogy egy marha nagy papír táskába vitte ki a motyóját még eső előtt, amit a stégre tett. Nos a papír és az eső annyira nem barátok és amikor elkezdett kifelé pakolni, a vállára vett táskából a két literes ásványvizes flakon nagy robajjal zuhant a stég vizes padozatára. 😀

Ahogy fentebb írtam ma pecáztam a héten másodszor. Tegnap délután ötkor végre megállt az eső és hajnalra sima vizet ígért  minden előrejelzés, így kicsit csalva, valamivel öt előtt már a helyszín felé igyekeztem.

Az első pályán sajnos egy bojlis kolléga aludt a két bevetett cájg mellett, így a helyi mólót vettem célba. Mehettem volna kajakkal akár, de a május végén kicsit szokatlan hajnali 5 fokban nem gondoltam, hogy a műanyag szivarba kellene pattannom és nem éreztem azt sem, hogy a kajakos pályák bármelyikén több halba akadhatnék a gyors időjárás javulás folyományaként.

Szóval a helyi mólón indítottam, ahol már volt néhány kiülős horgász és nemsokára érkezett két ismerős pergető is. 😉

Szórtam a wtd-t serényen csodában bízva, amikor a kő előtt vagy harmincra hajtásra lettem figyelmes. Az általam készített felszíni csalik nem csak “mágnesfából”, hanem “ólomfából is vannak” 😀 , így igen jól és pontosan dobhatóak. Kivétel talán a hetes slim, de azt a csalit más tulajdonságai miatt szeretem.

Megküldtem a kapocsban található wave the dogot a hajtás mögé és a sekélyben a kő előtt azonnal megtámadta, de elhibázta a küszöket abajgató őn. 😦 Aztán negyedikre leszedte!

Hiába mondtam, hogy nem nagy hal, nem kell kép, meg amúgy is a szokásosnál is szarabbul nézek ki, hisz a borbély szalonok is sokáig zárva tartottak, de készült egy ilyen halmutatós kép, amin azért a hal szerencsére jobban látszik 😀

#csakafelszíni

A másik balin az egyik érkező sporié lett, aki a kő túl oldaláról jókor, jó ütemben tette a megfelelő helyre a csalit.

Megindultam hát másik pályák felé, újabb őnök reményében. A mólókar felénél volt egy rablás, de a fenekező készségekkel rendelkező kollégák miatt nem igazán tudtam jól, jó szögben, megfelelő távolságból rádobni, így a sekély pályán találtam magam, ahol mindig van balin.

Most nem volt. Aztán amikor már felmásztam a járdára és feladtam volna, mintha egy kishalraj riadt volna meg tőlem jobbra. Aztán újra, de már közelebb. Fentről a riadalom mögé dobva a minijerket vizslattam a pályát, amikor elcsattant egy balin.

Mégis volt! 😀 Másztam is vissza és a vélt irányba forduló hal elé tettem a babakék kis minnowt, amit egy brutál szép sügér honorált! Sajnos kép róla nem készült, mert kiugrott a kezemből és tova úszott.

A mocsok balin kétszer is beúszott elém, méltóságteljesen és azzal a kaján vigyorral az “arcán”, hogy próbálkozz csak kis..csög, úgy sem dőlök be a trükkjeidnek. 😀

Ma ő(n) nyert!

Irány az autó és a pálya másik vége, hátha a bojlis koma felébredt és várta otthon az asszony. 😀

Felébredt és valamivel odébb volt csak egy nappali váltótársa.

Köszöntem és megkérdeztem, hogy dobhatnék e néhányat a nád mellé, de nem. Mert ugye tök logikus, hogy leülsz 40 méterre a nádastól, de az egyik cájgot azért a mellé suhintod be. Na mindegy. 😀

Nem említettem, hogy szinte mindenhol ívott a dévér. A reggeli fogás helyén is, csak ahol a balin akadt, ott volt némi mozgolódás a küszök részéről is.

Szépen lassan mentem a parton, mintha folyón cserkelnék és figyeltem a vizet, hogy küld e felém bármilyen jelet?

Megálltam épp egy helyen a dévérek táncában gyönyörködve, amikor a szórványos küszíváskezdeményen bedurrant egy balin. Egyből a jó öreg jerkminnow került a kapocsba az új színvilágban és második dobásra le is szedte a szép balin.

Róla van ugyan kép, de még a vízben szerettem volna róla készíteni és megugrott, majd angolosan távozott. Nem akarta, hogy arcon fényképezzem! 😀 A lenyomott szakáll előnye a kisebb seb, hátránya ( hátránya?), hogy könnyebben kiakad a halból.

Talán, ha lesz időm meghalni, készül majd egy színsor

Még az autóból felfigyeltem két vöcsökre, az egyik helyen. Ez a madár jó jelző mindig, de mire odaértem a madarak eltűntek. Viszont nem messze tőlem egy apa – fia páros horgászott.

Dévér ivás közepén két 40 méterre bedobott fenekező bot mellett ülve :
– Annyi itt a hal, hogy rengeteg kapásnak kéne lennie.
– Héhé viszi!
– Jövök, jövök!
– Ja nem a tiéd az enyimé b@sszameg! A k@rva anyját leakadt, pedig olyan szépen vitte. B@ssza meg leszakadt az egész szerelék!
#balatonenigyszeretlek

Miután túlmentem rajtuk – persze köszöntem – az öreg jött utánam.

  • Tudja én is pergetek néha, de ebben a k@rva országban nem találtam még egy rendes pergetőtáskát. Ami magán van az kapható boltban? (tényleg mindig megtalálnak 😀 )
  • Nem tudom Uram, de szerintem elég nagy a választék a boltokban és a webshopokban is.
  • Talán a rapala sling bag a legszimpatikusabb. ( itt azért meglepődtem)

És már fordult is vissza a finom úszós cájggal, egy szem csontival az ívó dévérek közé – mert ha szájba akad az szabályos – bökte oda a fiának.

Nem sokára elértem egy sporihoz, akit szintén az autóból láttam és ha minden jól megy a mai ” bemutatóm” után a két korábban rendelt wave shad mellett egy wave the dog gazdája is lesz a hónapban. 😀

Történt ugyanis, hogy közölte itt a balin, néha őrjöng, de nem lehet becsapni őket semmivel, még kapása sem volt.

Hámondom nemondjadmánekemilyetnemondjámána. Durrr jobbra hatalmas rablás.

Azt mondja az öreg előtt is rabol kicsit távolabb jobbra. És abban a pillanatban vettük észre, hogy éppen indulni készül a kisöreg, amikor előtte durrant az újabb balin.

Le is másztam a kőre, miközben a sekélyben tolóhullám jobbra, csatt előttem, durr balra. Itt csak a felszíni segíthet. És segített is! 😀

Első dobás, bammmm hal. Második dobás kapás. Harmadik dobás, tolóhullám a csali mögött bammm.  Fárasztom a halat, tőle két méterre kishalfocis jelenet, pontosan előttem. Látom, ahogy dobálja a balin a tiszta vízben a küszt a levegőbe. 😀 Aztán ugyanez újra, majd rontott kapás, kis csend. Csalicsere. Feltettem Bence felszíni csaliját. Első dobás kiüti, repül a hal is de más irányba. Második dobás kiüti. Harmadik dobás bammm!

Mi van itt ember? Csabi szerintem magában már édesanyámat emlegeti negatív értelemben. 😀

Majd három rontott kapás és vége mindennek. Vége?

Bence WTD-je

Elképesztő 10 perc volt, ahogy a sekély vízben a kövek között támadták a küszöket, majd az általam eléjük vetett felszíni ketyeréket. Brutál filmet lehetett volna forgatni akár fejkamerával is. 😀

Csabi megunja és odébbáll. Lassan mennék én is, de egyszer csak meglátom a kishalfocistát magam előtt ahogy köröz a dévérek között. A wave the dogot csak megnézi, a hatos kutya nem érdekli, Bence csaliját betámadja, de nem akad a rövid zászlón.

Egy lábbal egyensúlyozok a kövön, pulzusom tízezer, vérnyomásom az egekben, sípol a fülem is, ahogy remegő kézzel leszedem a dogot és a kis babkék minnowhoz nyúlok.

Közben már fordulok is, lesem, hogy ott van e a járőr? Persze újra felbukkan. Mögé ejtem a kis csalit, de nem reagál. Kivárok és a következő fordulónál eltalálom az irányt, az ütemet a tempót. Látom ahogy fordul, mint a vetőcsőből kilőtt torpedó rágyorsít és eltörli a kis minnowt.

Micsoda kapás ember! Majdnem felüvöltök! A balin csukaként rázza magát a sekélyben és megtörténik a baj, nincs kontakt, de valahogy érzem, hogy csali sem. Elvitte a wobblert! 😦

A kapocs meg van, de nyitva. 99%, hogy nem kapcsoltam be rendesen.

Kicsit összetörve állok a kövön. Szakállak ugyan lenyomva, de úgy láttam mindkét horog jól akadt. Sajnálom a halat és tudom másodlagos, de a sok jó halat adó legelső babakéket is. 😦

Felmászok a kőről és odébbállok, hogy megnézzem honnan is fogtam a balinokat. Ahogy nézem a helyet, egyszer csak a dévérek között feltűnik egy igen hosszúkás “dévér”, majd még egy. Ott köröztek, ahonnan fogtam őket, csak a wtd-re már nem gerjedtek.

Nem tudom egyszerűen megállni, hogy ne próbáljam meg! Egy pillanatra az iménti sajnálatos esemény is kiesik a fejemből és már teszem is a kapocsba a másik kis wave minnowt SFC színben. Elsőre semmi, aztán második dobára, pont a két balin között húzom el. Az egyik nem bírja tovább idegekkel. Ráfordult és leszívja egy hatalmas tolóhullám után, ahogy kell.

Elképesztő jelenetek már megint! Csukaként rázza magát a sekélyben. Zurbol, fröcsöl, de a csalit nem látom sehol. Az egyik fordulónál aztán látom, hogy dől belőle a vér a bal oldalán. Mélyre nyelt!

Mire kézbe veszem szinte kivérzik. Nem egy vastag hal, 47 centi faroktőig. Úgy döntök, hogy inkább elviszem. Nem lenne tisztességes elengedni, főleg az imént történtek fényében, hisz újra beugrik – lehet, hogy a  másikat is megöltem…

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Topwater mayhem

Az idei első balinokat ki kellett böjtölni rendesen. Az első két peca alkalmával egyetlen rablást láttam, arra dobtam vagy negyvenet különböző WTD-kel, de nem zabált meg semmit a mocsadék.

Persze panaszra okom nem lehet, hisz gyönyörű halakat sikerült horog és lencsevégre kapnom az első pecákon. Néhány süllőt sikerült ebédre is meginvitálnom. D

Nagy vihart kavart az idei süllős szezonkezdet a hideg tavasz miatt az ivóhelyek környékén ragadt rengeteg hal miatt. Még mindig nem döntöttem el, hogy megírom e, hisz, ha őszinte akarok lenni ( és miért ne lennék?), az lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni. 😀

No de maradjunk a balinoknál.

A harmadik pecán is süllőzni készültem. Azon a helyen, ahol letettem a kajakot régen sok szép balint és sügéreket fogtam felszínivel és jerkekkel, de aztán valahogy elmaradtak a jobbnál jobb pecák. Ezen alkalommal, ahogy csorogtam befelé éreztem az erőt a helyben és a torzsahalmok között húzott white metallic wave shadet első dobásra szedte le az idei első őnöm a kissé opálos vízben.

Metálos balin

Szűk egy órát lehettem kint, amikor is a hullámzás miatt menekülnöm kellett.

Kikötve aztán találkoztam egy horgász cimborával és mint a beszélgetés során kiderült, egy pilisi vevőmmel, akinek a déli parti hajnali pecákon a hatos kis duci a favorit csalija balinra. 😉 😀

Fél óra eszmecsere alatt sok mindenre fény derült és sikerült megakadályoznom, hogy többszöri kísérlet ellenére megvegye a dobozomból az első white striped színű wave dogot. De jó, hogy nem adtam el neki! 😀

Miután felcuccoltam a kajakot, ránéztem az egyik helyi szabadstrandra. Több helyen apró babahalak úszkáltak, így a végleges mini wave minnow formához folyamodtam, egy új színben, aminek még nincs neve. Nem hiába! 😀

Mini wave minnow

Több csali is át fogja venni ezt a szaggatott fóliás dizájnt. Egyrést festéstechnikai okokból, másrészt mert nem annyira sablonos. Egy SFC szín és tök jól mutat így, majd látni fogjátok.

Következő balin pecára múlt hét kedden, szerdán kerülhetett volna sor. Két vevőm invitált  kajakos mókára, egy olyan pályára, ami mindhármunk nagy kedvence.

Sajnos az élet engem partra kényszerített. Két nappal előtte hat év után újra kikandikált az aranyérmem 😀 (remélem értitek 😉 ).

Mivel csalikat is kellett átadnom és találkozni, kicsit beszélgetni is akartam a srácokkal ezért felvállaltam a parti pecát, aminek végül egy rossz helyválasztás miatt megint csak két balin lett a vége.

Azon a környéken elcsesztem vagy egy órát, ahol a srácok vízre rakták a kajakokat, de a néha – néha magukat mutató balinok nem álltak kötélnek. Ezen a ponton kellett választanom a móló, vagy a laposabb rész között. Én a lapos mellett döntöttem topwater fogás reményében. Ha ez nem is jött össze, az első idei jerkes balinomat csak meg csíptem, szintén egy új dizájnos minijerkkel.

White metallic minijerk – egy vevő pakkjából nyúltam 😀

Aztán  mivel nem volt mozgás elindultam a móló irányába. Menet közben jött szembe egy ismerős, aki ötöt fogott, mielőtt bejött volna a hullámzás.

Gondoltam, hátha maradt ott néhány balin.

Így is volt, csak a megfelelő csalit kellett megtalálni a dobozomban, amit legalább eggyel meg tudok etetni. A víz rendesen hullámzott és kezdett zavarossá válni.

Tavaly egyértelműen a gyári dobozhoz nyúltam volna, fel is tudnék sorolni legalább 5 csalit csak a savage kínálatból, amivel ilyen körülmények között sanszosan fogtam volna balint, valószínűleg nem is egyet, de nem volt nálam gyári doboz. 😀 Ugyanis idén a domolykók után a balinokat is csak handmade csalikkal kergetem. 😉

Nem régen volt egy közös domis pakk projektünk, amibe én egy felúszó dozert tettem “túró rudi” színben. Miután több csalival is próbálkoztam, ebből egy saját példány került a kapocsba, amit talán az idei eddigi legnagyobb őnöm szépen le is bombázott. 😀

#csakarudi

A srácok persze jól behalaztak. A reggeli kánikula és hullámzás után estére beállt a víz és egy kis szakaszon beindult a küszívás is.

Pénteken még mindig nem éreztem késztetést arra, hogy kajakot emelgessek, gondoltam hátha lesz még ott olyan hal, amit partról is elérek a remekbe szabott, saját készítésű WTD-kkel. 😀

Egyre többen kezdték el fogdosni felszínen a balinokat, így elhatároztam, hogy addig más csali nem kerülhet a kapocsba, míg legalább egyet meg nem csípek végre.

A laposra igyekeztem, amikor hatalmas csattanás hangzott a sekélyben. Hát itt vagytok végre! 😀

Lemásztam a kőre, kapocsba raktam a hatos króm banyát és vártam. Tőlem jó harmincra jobbra újabb rablás zavarta meg a hajnal csendjét. Repült a kis wtd, de nem hozott balint.

Nem volt sok hal a pályán, így nem akartam szétverni, inkább kivárásra játszottam. Sajnos egy hattyúpár nem volt ebben partner. Úgy döntöttek, hogy pont azon a helyen járják el násztáncukat, ahová a mély víz irányából egy – egy balin néha kitámadt.

Ilyen az én szerencsém, gondoltam, de aztán fél távon egy őn olyan vehemenciával vert oda a küszöknek, hogy teljes testtel kirepült a vízből. A rablás helye mögé tettem a csalit. Kettőt ha beleütöttem és nekiment. Persze nem találta el, de végre felszíni akcióm volt. Visszatettem a csalit és az eset megismétlődött. Mivel harmadik és negyedik dobásra már nem ment neki a csalinak, így dobtam egy hosszút a hattyúpár elé. Éppen jókor, ugyanis alig két méter séta után leszedte végre egy ívási sérülésektől nem mentes balin a króm banyát.

A #nowhitewalker cselendzs első hala 😀

A hattyúk teljesen szétverték a pályát, így elindultam a mólóra, ahol minimál küszíváson a belső íven egy srác pergetett. Megálltam egy pillanatra és a hátam mögött nagyot csattant valami, majd míg lemásztam a kőre megint és megint. Végre tényleg megtaláltam őket! 🙂

Két bot volt nálam. Az egyiken topwater a másikon a mini wave. Mivel enyhén hullámzott így a kis minnowban, majd a nagyobban, majd a wave shadben, majd a minijerkben volt hitem, de semmi. Nem volt az a brutál zabálás az elérhető helyen, de azért itt már volt balin jócskán, főleg az eddigi pecákhoz mérten.

Ekkor kitaláltam, hogy ezeknek popper kell! 😀 Mivel nincs saját popperem ( még!), így Szabó Zoli remekművei voltak nálam egy külön dobozban két méretben. A kisebb mellett döntöttem, így a finomabb pálcára tettem fel.

Az elmúlt években nem nagyon dobáltam a pop prey mellett, így meglepett, hogy a finomabb bottal ilyen fasza öblös hangot tudok belőle kihozni, pont ahogy én szeretem, amikor brutális rávágással szedte le egy őn, de nem akadt meg.

Remegett a lábamon az utolsó szőrszál is! 😀 Szembe velem és tőlem jobbra is rabolt néha, így arra is dobtam egyet – egyet, de közben feltettem a poppert az erősebb pálcára, hátha a finom bot miatt nem akadt meg rendesen és BAMMM leszedte végre!

Ez már szépen leszedte

Miközben a halat fárasztottam megjelent mögöttem az első kiülős pecás. Fiatal kövérkés srác egyenes simléderű baseball sapka, buda fuckin pest arany flitteres feliratú poló és elkezdett lepakolni mögém.

Mondom jó reggelt! Éppen halat fárasztok, itt vannak előttem a balinok. Megtennéd, hogy nem ülsz a nyakamba, hanem kicsit odébb telepedsz le? Láttam, hogy annyira nincs odáig az ötletért de odébb ment vagy 10 méterrel és megkérdezte így jó e? Miközben 3 métert legalább vissza lopott. 😀

Ugye a láthatatlan pergető horgász! 😀

Popperre nem volt több jelentkező így a többi topwaterhez nyúltam és végre megtaláltam aznapra a szent Grált a dobozomban, a wave the dogot!

Rengeteg akcióm volt két színre is. Ütötték, verték, kipofozták, lekövették, elütötték, legyilkolták mindkét színt. Volt hogy a botot vette ki a kezemből, sikított a fék, de leakadt és volt hogy ráburványlott, megállítottam és ahogy újra indítottam leszedte. TOPWATER MAYHEM! 😀

Azért 8/3-nál még annyira nem volt őszinte a mosolyom, de később egyre több halat tudtam a fényképezőgép lencséje elé kényszeríteni. 😀

Tényleg jó, hogy nem engedtem a kísértésnek és a dobozomban maradt 😀

A csuka rágta prototípus így megtépázva is szépen adta

Azt hiszem hét balin jött ezen a pályán, amiből egy volt méret alatt, de az is izomból szedte le a hullámos hasú kutyát.

Közben mellém szegődött a korábban belső íven horgászó srác, aki a móló végén, majd mellettem is csípett egyet. És buda fuckin pest kolléga is fogott letett bottal egy kövest. Alaposan átnézve az engedélyét és mert hangosan mondtam, hogy még tilalmas, szomorúan útjára engedte. 😀

Közben a kolléga hazament és a balinok is elcsendesedtek, így portyára indultam. A belső oldalon a nádasban ívott valamennyi küsz. Az ott dolgozó balin első dobásra szedte le az orra elé pöccintett babakék hátú mini wavet. 😀

Baby blue back, ez elég jó név lenne? 😀

Közben buda fuckin pest már behúzódott a “helyemre”. 😀

Kimentem hát a móló végére, hátha hagyott nekem valamit a nemrég távozó pergető kolléga a hullámzásban.

Először nem is dobtam, csak figyeltem a vizet, aztán a babakék gyilkos lecsapott. Ha jól emlékszem az első 6 rabláson 4 halt megfogtam, aztán kis szünet után még egyet. 😀 A legjobb kapás az utolsó volt a finom pálcával. Az őn egészen a kő lábáig követte a csalit, majd az utolsó pillanatban szaltóval szedte le.

Anutámnak babakék 😀

Ez nem egy távdobó csali és nem azért mert én készítettem, de zseniális! 😀

Egy idő után persze nem volt rá több akció. Ez sem mindenható csodacsali, bár sokan állítják, hogy léteznek ilyenek. 😀

Igaz, hogy hullámzott már elég rendesen, de viszonylag tiszta volt a víz, így a wave the dog mellett döntöttem. És basszus elsőre, harmadikra és ötödikre is nekiment egy, de csak harmadik kapás akadt. Mint később kiderült ő(n) volt a nap utolsó hala.

Kibaszott jó peca volt! És örülök, hogy végre leírhatom újra ezt a szót, anélkül, hogy azon kéne agyalnom, hogy valakinek ez túl van az ingerküszöbén. 😀 Mert bizony volt olyan, aki alpári parasztnak nevezett, aki aláássa a savage gear hírnevét. 😀 Innentől legfeljebb a SteveOlureS-ét ásom alá. 😀 Szóval kibaszotttt jó volt végre! 😀

Másnap Szabi barátommal eredtünk volna  a halak nyomába, csakhogy szinte nullára eltűntek. Horgász valamivel több volt, rajtunk kívül ketten is pergettek, de volt több kiülős is, egy fószer pl két fíder mellett serényen dobálta egy harmadik bottal a távolba a “szalámit”.

Persze a kő lábtól pár centire, a hullámzásban, az agonizáló küszök közé odaverő balint én vettem észre és a rablás helyén túldobva a kis babakéket meg is csíptem őnkelmét, aki a bevágásomat szaltóval honorálta a sekélyben. 😀

Faszikám jött is, hogy óóó, meg ááá, meg ez már mekkora, de persze nem volt egy életem balinja, bár nagyon szép színekben pompázott. A kapása meg…

Aztán újra visszamentem a móló végre, ahol az egyetlen őntől, amire a nap folyamán négyen dobáltunk még reggel volt wtd-re egy burványom.

Az előző nap megismert srác ott volt és mondta is, hogy van egy balin, ami néha rabol . Pont oda mutatott, ahol reggel az akcióm volt. A white striped wave the dogot másodszor már nem hibázta el. Brutális, csattanós, felszíni kapással szedte le, olyannal, ami minden balinhorgász álma. Örömömben felkiáltottam! A srác csak annyit mondott. Na mentem! 😀

Mert ilyenkor igazán nagy dolog becsapni a balint, amikor nincs előtted sok és meg kell találnod azt a csalit azt a vontatási sebességet, azt az időpontot, amikor le fogja szedni.

Egyik este kaptam egy kérdést.

bocs, jövök megint a hülye kérdéseimmel 🙂 Te mit szűrnél le abból, hogy a halaim 90%át 1 db csalival fogom. Hiába dobálok mást, semmi. Egyszerűen szarul vezetek minden más csalit? Lassan kezd kicsit zavarni a dolog.

Válaszom az volt, hogy nem ismerem a vizet és a körülményeket, de ismerek olyan szintén “egycsalis” horgászokat, akik egy cipőben járnak, vagy jártak veled. Ez a csali nagyon sokszor valamilyen gumi, vagy a spinmade bladeje.

És rátapintottam a lényegre, mert a kérdező csalija is a spinmad volt. 😀

Én egészen az előző szezonig nem horgásztam blade csalikkal. Akkor is csak a savage gear miatt. El kell ismernem kibaszott hatékony csali, sőt bizonyos helyzetben verhetetlenek, de! De, elég egysíkúan használhatók balinra és szerintem kigyilkolják a horgászból a kreativitást. Dobod, tekered, vibrál, villog, BAAAMMM! Tök jó a kapás, ahogy tavaly is leírtam. Elképesztő hatékony csali kora hajnalban és hullámzásban, de az orsó mellett megöli a lelket is. 😀

Szerintem egy horgász, akkor válik jó horgásszá, ha az adott halfajtára minél több csalit próbál ki. Jelen esetben ez a hal a balin, amit meg kell tudni fogni, tavasszal, nyáron, ősszel (a Balatonon télen totál el tud tűnni, de ha meg vannak, akkor azért el lehet őket akkor is csípni). Meg kell tudni fogni tükör vízen, szélben, hullámzásban, melegben, délben, hajnalban, este, partról, gázolva, kajakból, csónakból, nádasban, hínármező felett, éjjel. Mindehhez nem elég a spinmad blade, vagy bármilyen blade. És szerintem más vízen sem!

Sok pecával, sok helyzetben, sok csalitípust kipróbálva lehet addig eljutni, hogy adott vízen, adott körülmények között mi az a csalitípus márkától függetlenül, amivel az adott halfajt, jelen esetben balint meg tudjuk fogni.

Nekem például kihívás idén, hogy csak handmaddel balinozok és kihívás még, hogy nem dobok white walker színt. 😀

A “túrórudis” balin esetében fel tudnék sorolni több csalitípust, gyártótól függetlenül, amivel nagyobb valószínűséggel foghattam volna balint, sőt balinokat. Ilyen lett volna akár a blade is.

Sokkal nagyobb élvezet kreatív csalikkal horgászni és sok esetben eredményesebb is. Higgyétek el marha sok betli, vagy kevés halas peca van abban ami most a fejemben van a balatoni balinokkal kapcsolatban. Leragadni a blade csaliknál olyan, mintha még mindig effzett kanalat dobálnék 15 év távlatában minden egyes szituációban. Kurva egysíkú, sablonos és unalmas lenne így balinra horgászni. Lehet, hogy már régen fel is hagytam volna vele. 😀

A kérdező amúgy tavaly fogott egy balint white walkerrel. Igaz most beszart az idő, de ha újra meleg lesz, ne habozzon a kapocsba tenni!

Csak arra tudom biztatni őt és mindenkit, hogy tegyetek a kapocsba wtd-t, poppert, propbaitet, jerket, penciljerket, olyan csalikat, amiket nem csak dobtok – húztok, hanem már a vezetésük változatos és élvezetes. Mert ettől szép a peca!

És hagyjátok bátran otthon a bladeket! 😀 😛

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, crankbait, felszíni, hendméd, popperes, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | 2 hozzászólás

Valami véget ért

Na nem a blog. 😀

Ha sokat nem is írok mostanában, azért még tartja magát. Most éppen a domolykó szezon ért véget. Kurta volt, furcsa, az időjárás viszontagságai jól kibabráltak velünk és a vízállás sem volt túl kedvező szeretett kis folyómon. Pedig időm az lett volna, mint a tenger. A tervem az volt, hogy minden másnap megyek. Minden másnap? Ennyi szabadság a világon nincs gondolhatná az olvasó, de tavaly sok minden véget ért, nem volt kurta egyik sem. Furcsa annál inkább. 😀

Történt ugyanis, hogy nyáron besokalltam megint és ez oda vezetett, hogy 17 év után felmondtam a munkahelyemen. Elég volt a nyolcezredik alkalmatlan főnökből és a folyamatos központi és helyi átszervezésekből. Elég volt, hogy robotként kezelnek és szakmaiatlan, sokszor embertelen döntések miatt faszságokat kell végrehajtanom.

Aztán úgy döntöttem 4+2 év után felmondok a savage gear – okuma vonalon is. Abból is elegem lett. Az okok? Könyvet lehetne róla írni, de inkább csak annyit írnék vége! 😀 Egy cimbora ezt a dupla felmondós jelenséget steveoutnak nevezte el. 😀

A második félévet tisztességgel végig csináltam, ahogy szoktam, hisz még év végén is jelentek meg írásaim. 2021 január elsejétől már csak önmagam, a saját márkám, a SteveOlureS teszthorgásza vagyok. 🙂

Persze minden cuccom savage és okuma, a 2 darab kis privin kívül, amiket megtartottam. Idővel biztosan lesznek majd ruháim is, saját logóval, felirattal, de ez még a jövő zenéje.

Egyetlen egy dolog maradt végül el, az őszi csukás összefoglaló, pedig elég komoly halakat sikerült fognom. Azért életem legnagyobb csukáját csak bebiggyesztem ide, amit egy olyan csalival sikerült megfognom, aminek az elkészítését személyesen is kértem Mads Grosseltől. Az egyetlen javaslatom volt, amit  hat hosszú év alatt figyelembe vettek. 😀

A csuka 99 centiméter volt teljes hosszban, brutális vastag, hatalmas fejjel. Beszéltem olyannal, akinek a 10 centivel kisebb hala ősszel 8 kiló felett volt, így megegyeztünk abban, hogy ez a hal sanszosan verte a 9 kilót, de ha nem, az se baj. 😛

Elképesztő méretű ragadozó volt, amit egy betlis hajnal után már majdnem 11 órakor sikerült becsapnom az egyik kedvenc, nagyhalas öbölben, ami már 2 éve nem adott jó halat. Hatalmasat ütött és mélyen, keményen védekezett. Csak másodjára tudtam megragadni és a ..szom is remegett, amikor kiemeltem a vízből. Dolgozott a szervezetemben abban a pillanatban minden! 😀

Brutális!

 

Fogtam egyébként kajakból is két 90+ost. Korábban kajakból ekkorákat soha. A 110 grammos bottal, vastag fonottal nem volt ellenfél egyik sem! Go Big Or Go Home! 😀 Pedig nem is jártam soha skandináv csukás túrán, így fogalmam sincs a kajakos horgászatról sem.

Ennyit a csukákról, most jöjjenek kedvenc bucifejű, folyóvízi halaim.

Meg kell, hogy mondjam nagyon nehezen jött meg az első, de az milyen hal volt! 😀

Az előző években mindig fogtam télen is domolykókat, most ez sem jött össze, így kezdeném a tavaszi betlik sorával. 😀 (Azért is volt nehéz ezeket a betliket megélni, mert a helyi horgászcimborák azért fogtak szépen, ráadásul nagyrészt általam készített csalikkal. 😀 )

Március 2.

Azon a napon is vittem Gábornak egy adag pac – man cranket. Én Tolnát – Baranyát bejártam, ahogy mondani szokás, de egy árva hallal sem találkoztam. Aztán amikor indultam hazafelé, megláttam Gábor kocsiját a töltésen, lenéztem balra, de nem kellett volna. 😀 Ott állt kezében egy jó 45-össel, aminek a szájában az a pac – man crank figyelt, amire előre megmondta, hogy az elsőt fogja majd. 😀

Hiába, aki minden egyes nap kimegy, akár kétszer is, az tudja hol érdemes próbálkozni.

Azért a betlis naplemente nem volt annyira csúnya! 😀

Március 4.

Igen. Két napra rá megint felmentem. Én hülye! 😀 Egyetlen olyan kapásom volt, amit egy kezdő Jóskapista meg sem érzett volna. Éppen csak megdöccent a frissen elkészült pac – man crank, amit azóta sikerült elveszítenem. Szóval nem adta aznap sem! 😦

 

Március nyolcadikán sikerült egy jót keszegezni végre, amiből két kilót jól meg is sütöttem és megettem. A kutyáim betolták az összes nyers halfejet, így nem ment pocsékba az sem. 🙂

Aztán megbeszéltünk egy pecát Petyával a nagyobb folyóra.

Március 11.

Megint megúsztam kapás nélkül. Petya két jó halat fogott. Mindkét esetnél 10 méterre álltunk egymástól. 😀 A második halat ráadásul a tőlem kapott spotlight színű, süllyedő dozerrel ütötte ki. A peca, a hangulat és a kaja is szuper volt, annak ellenére, hogy a kocsi tetejére rögzített botok közül, egy ismeretlen részre betérve az enyémnek leszottyant a spicc része. 😀 Egy újabb kis finezzét sikerült eltörni. Nem tudom már hányadik és mindet a saját hibámból. Na jó jelen esetben kettőnk hibájából. 😀

Tényleg mindent megtettem

 

Kagylóra is

Itt az íze a számban

A kaja is zseniális volt. Meg is beszéltük, hogy ha legközelebb is ilyen szarul esznek, akkor liveban lefilézünk egy domolykót az erdő közepén és megsütjük a Lidl-is pisztráng helyett. 😀

Persze itt már jöttek az arckönyvön a jó tanácsok, téli domolykócsalikkal kapcsolatban. Nem elég, hogy az évi 5. betli után kezdett úgy is meginogni a hitem – annak ellenére, hogy az általam készített csalik folyamatosan fogták a jó halakat – még kaptam a pofámba a kommentelőktől is. 😀

Kedvencem az volt, hogy mióta kiléptem a cégtől nem megy a peca. Jah kérem, van aki sapkát fotózni jár a folyóra, van aki meg halat fogni, még ha nem is mindig jön össze. 😀

Gáborpersze aznap is fogott egy nagyot. 😀 Persze hogy pac -man crankkel.

Már megint “Rossz a horgász!” 😀

Közben persze készültek a csalik ezerrel, hiszen valamiből élni is kell! 🙂

Egy tálka crankbait reggelire?

Petya is fogott pár nagyot. Jöttek sorra a tavalyi emlékek szebbnél szebb halakról, de az időjárás az megint összefosta magát. Egyszerűen a retek időben nem volt kedvem sem felmenni, egészen március végéig.

Március 26.

A reggel Petyáék udvarában talált. Hatalmas elánnal vágtunk neki a napnak, hiszen előző nap délután, egy rapid felderítő pecán, olyan helyeken, amik idén eddig halat sem adtak hét kapásból négyet sikerült barátomnak megfognia.

Aztán a legjobb helyeken semmi. Semmi. És megint semmi. Aztán egy jó kapás killer crankre, persze megint nem nekem. 😀

A kedvenc színem

Ebédet megint a szabadban töltöttük el. Lidl-is norvég lazacpisztráng filét sütött nekem a gájdom és séfem. 🙂

Jó volt, bár megint nem domolykó filé került a sütőbe

Ebéd közben már azon morfondíroztam, hogy én átmegyek a kisebb vízre, mert nem akartam elfogadni, hogy nyolc évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább egy rendes kapásig nem tudok eljutni. De Petya jelezte felém, hogy akkor egyedül megyek és szerinte bánni fogom. Persze a gondolatot hamar elhessegettem, mint legutóbb. Bátraké a szerencse, legalább szépen halok meg. 😀

Ebéd után egy olyan helyre mentünk, ahol legutóbb is jártunk. Szakadt magas partról kellett megdobni guggoló helyzetből a szemközti oldalon található öblöt, illetve annak a sarkát. Nem egyszerű mutatvány még egy jó súlyú süllyedő dozerrel sem, de azért megoldható. Megtanultam az elmúlt években, hogy ezeken a vizeken sokat kell dobni egy – egy halért. De nem akarta adni, így úgy döntöttem egy beállóval feljebb megyek. Közben azon morfondíroztam, hogy az öböl sarkát megdobom onnan is. Csukánál nekem ez többször is bevált. Más szögből megdobva ugyanazt a helyet beadta már nem egyszer.

Repült a dozer az öböl sarkához és alig ért be a csali a lassú részről a sodorvonalba, agyonverte valami. A halam lefelé indult és befeküdt a sodrásba. Középen állt egy helyben és csak rázta a fejét, hogy szabaduljon a szúrós falattól. Őszinte leszek, bár nem szoktam beszarni az ilyen helyzetekben, de most kiabáltam Petyának, hogy jöjjön. 😀

Aztán mire odaért, kimozdítottam a halat és lassan, de biztosan megindult felém. Mivel nem tudtam, hogy időben odaér e a barátom, így jobb lábbal a meritőfejre taposva kihúztam a nyélből a toldást, lejjebb másztam, amennyire lehetett és óvatosan, de kellően határozottan megmerítettem az ide első domolykómat. De micsoda domolykót! Egy igazi gyomros, gyönyörű őstelény disznót. Abból a gyomorból hörgő fajtából. 😀

51 centiméteres őserő

Az a has!

Meg volt végre az első. Megtört a jég! Ha rendesen koncentrálok lehetett volna aznap még egy jó halam. 😀

Az összes bedőlt fát, ágat megdobtam, amihez éppen én mentem le előbb. Ezen a helyen sekély, iszapos volt a széle, egy faág meredt a vízben a parttól a meder irányába. Legutóbb sem adott halat, így nem vacakoltam, egyből a túl oldalt dobtam. Ahogy a sekélybe ért a csali, a faág mellé még rá is gyorsítottam, hogy újat dobjak, amikor az 50 centi közeli kevésbé testes domolykó, kirongyolt az ág alól és úgy tolt rá finoman a gyorsan húzott csalira, hogy összeakadt a két horog. 😀

Ezt rendesen elszartam! 😀

Nekem több kapásom már nem akadt már aznap, de így is egy fasza napot tudtam magam mögött. Petya még kiszedett egy szépet ugyanazzal a killerrel.

Lett volna még egy óránk naplementéig, de úgy döntöttem elég volt. A telefon lépésszámlálója 16000-et mutatott. Elfáradtam. 😀 Amiért mentem azt megkaptam!

Ez sem volt kicsi

Természetes bottartó a semmi közepén

A nyerő csalik

Március 29.

Éreztem az erőt végre és be is adta. A tavaly felfedezett pályára igyekeztem. Már próbáltam idén ezt a részt is de, akkor megúsztam kapás nélkül. Egyből a kedvenc beállómhoz vezettem. Kiszálltam és a legutóbb kicsit megigazított nád nyiladékba óvatosan besettenkedtem.

Süllyedő killerrel kezdtem, de ezen a helyen is kisebb volt a víz a tavalyihoz képest, pedig egy éve ilyenkor már megindult a töklevél is. Most kopár volt a meder a víz mégis kisebb, mint egy éve a tök felett.

Lecseréltem a csalit gyorsan egy felúszó verzióra. Dobtam néhányat felfelé, majd szembe. Lefelé a belógó nádszálaktól nem tudtam elég messze repíteni a felúszó crankbaitet, így a tavaly már bevált technikához folyamodva leúsztattam azt. Illetve csak úsztattam volna, mert valami hatalmasat durrantott a csalira! Sajnos mire visszaváltottam a felkapókart és bevágtam már hűlt helye volt a támadónak. 😦

Ezután még kétszer leúsztattam a wobbleremet, reakció nélkül. Éreztem, hogy a kisebb pac – mannel lehet esélyem és volt is nálam ugyanabból a színből, de úgy voltam vele, hogy inkább színt is cserélek. Gábornak fújtam telibe pink csalit és volt egy ami nem lett olyan szép, így megtartottam magamnak. Nehogy már csak Gábor tudjon pink csalival domit fogni alapon ez került a kapocsba. 😀

Itt már benne volt a pakliban, hogy egyből támad a domolykónak vélt jószág, így már csobbanás előtt visszaváltottam a felkapókart. Mondanom sem kell elsőre lemarta a beesőt! 🙂

49 centis, sötét, szinte fekete hátú őserő

Végre meg volt az első a kis folyón, úgy ahogy terveztem!

A nap még egy halat tartogatott számomra. Szintén egy olyan pálya legalsó szakaszát dobtam, amit tavaly fedeztem fel és adott szép halakat. Egy néhány centivel kisebb, ugyancsak parádés színezetű domi a folyással egy irányban húzott spotlight színű süllyedő dozert bombázta be!

A színkód a fiam fejéből pattant ki

#csakasaját

Az első alkalommal még dobtam párat gyári csalival, de aztán nem éreztem a késztetést, nem volt motiváció, így két kis doboz saját csalival folytattam a túrákat.

Annyira örültem a sikernek, hogy a vasárnapi óra átállításról megfeledkezve vártam be a naplementét. Aztán a kocsiba ülve jöttem rá, hogy nem fogok nyolcra hazaérni. A vaddisznó óta nem vezettem sötétben ilyen tempót, mint aznap. Majdnem megcsináltam. 😀

Aztán Petya fogott egy igazi gigászt! Ugyanott, ahol nekem sikerült az 51 centist kikarmolni, amikor együtt horgásztunk. A black caterpillar színű süllyedő dozer beadta neki a tavasz legnagyobb halát!

 

Gyomros, brutális őstelény

Március 31.

Erre a napra Zénó barátommal beszéltünk meg egy pecát. Ő volt az aki 8 éve először elhívott a kis folyóra, nélküle nem született volna meg az első írásom sem, a Gyomorból hörgő malac domolykók.

Zénó keveset horgászott az elmúlt években, azóta sok víz lefolyt szeretett kis vizünkön és ami anno működött az mostanság nagyon nem. Régebben elég volt pár nyilvánvaló haltartó helyet meghorgászni a sikerért. Befolyók, hídlábak, zúgók környékét. Ma már ez édes kevés a sikerhez. Idén volt olyan, hogy egy halért 13 kilométert mentem. 😀

A rommá dobott helyeken, ha nem vagy ott minden nap, nem könnyű. Két ember két kocsival és gyalog is dupla annyit zörög és ez bizony egy ilyen különösen száraz tavaszon sokat számít. Nem is szaggatták aznap az istrángot a halak! 😀

Barátom hajnalban fogott pár átlagos halat a régi, bevált helyein, én csak délután érkeztem. Egy olyan pályán kezdtünk, ami normál vízállás esetén komoly halakat tart, de szomorúan konstatáltuk, hogy idén tavasszal ezen a pályán nem kell halat fognunk. 20-40 centis, növény és fedezék mentes, tiszta vízbe nem fog kiállni semmi, főleg nem délben.

Szumma szummárum Zénónak két tilalmas csuka esett be, az egyik szerencsére “kiköpte” a csalit még a vízben, a másikat műteni kellet. Nekem egy 35ös forma volt megírva, amit egy olyan helyen fogtam, ami tökéletes domolykótanyának tűnik, de még soha nem adott halat. Most is csak színcsere után.

Aznap este aztán megint aratott a pac – man. Két vevő is szép halakat fogott az egyik kedvenc pályámon. Esti fényváltásra kiállt a kishal és zabálás volt. Persze a nyolc órás kijárási tilalom miatt esélyem nem volt maradni. 😦 Az óra átállítás miatt az 5 órai indulással viszont volt esély napkeltére felérni.

Gábor elképesztő milyen halakat fogott a számára készített újabb színekkel. 15 különböző színű pac – man crank készült neki és mindegyikkel fogott minimum 40+os halakat, de volt közte jó néhány 50 centi feletti is.

Elképesztő mit művelt a pac – manus. Volt aki fotoshoppot kiáltott, szó volt itt már kerti tóról tele nagy domikkal, varsáról és többen is Steven Seagal-hoz hasonlították rezzenéstelen arca miatt. 😀

Április 1.

Aznap nem horgásztam. És bár nem kedveltem igazán ezt az elsejei kikötő csukapecát, azért meg kell, hogy mondjam, mocskos módon hiányzott, hogy nem mehettem. 😦

Április 2.

Éreztem az erőt megint és sikerült belefutni a leghalasabb idei napomba.

Azon a pályán kezdtem, ahol két nappal előtte az esti fényváltásban evett a hal. Volt némi kishalmozgás. Nem szoktam egy helyben kapás nélkül ennyit dobni ezen a vízen, de valahogy éreztem a halat és az ötödik csalicsere meghozta a várva várt ütést.

A hal a leges legelső orange hell színű felúszó killert szedte le a szélében igazi botgörbítős, fékhúzós, vad kapással.

Elsőnek nem rossz hal, nagyon nem. Megérte 4 előtt kelni! 😀

Átnéztem még néhány jó haltartó helyet a környéken, aztán az egyre erősödő szélben a múltkori duplázás helyére vezettem.

Összejött a duplázás most is. Egy olyan szakaszon ahol etetve van a pálya és tavaly is majdnem dupláztam egyszer ( akkor a második hal sajnos zsinórsérülés miatt megtépett) , most sikerült mindkét kapást halra váltanom. Egy süllyedő vooddo child színű killerrel 20 méteren belül tudtam elkapni két nagyon jó halat.

Az első 49-es a parti növényzet alól kitámadva törölte el a “sárga – fekete gyilkost”, a másik kopogtatott és ahogy megállítottam a csalit, letorkozta.

 

Április 5.

A nap. Az a nap! 😀

Megint felmentem napkeltére. Az hogy a ..ar is belém fagyott nem kifejezés. Mocskos hideg volt a parton, mínusz három környéke. Folyamatosan fagytak a gyűrűk és lassan kezdtem én is megfagyni. Kellett volna a vastag gatya. 😀

Nem adta a zúgó, sem a befolyó, így feljebb mentem egy olyan részre, ahol idén nem jártam még. Egy mélyebb szakaszon újonnan kialakított beállóban a legutóbb nyerő killer került a kapocsba.

Mély víz, jól dobható minden irányban. Dobtam néhányat szembe a nádfalhoz, néhányat lefelé, majd felfelé. Néhány nádszál ugyan belógott, de viszonylag közel tudtam húzni a csalit folyással egy irányban, a nádfallal párhuzamosan.

A második dobásnál éreztem, hogy valami kopogtat, így megállítottam a csalit, hogy a víz erejével sodródjon tovább, de nem kellett megvárni, hogy tovább vigye a víz, brutális kapással szedte le valami a mélyben, amit azonnal határozott bevágással sikerült lereagálnom.

Mélyen védekezett, rázta a fejét, biztos voltam benne, hogy nagy telény dolgozik a harctól habosodó, kavargó vízben. Ekkor a merítő már a jobb kezemben volt. Felhúztam a halamat a felszínre. Ott még tett néhány tétova, már kevésbé erőteljes mozdulatot a szabadság reményében, de mirefeleszmélt, már a hálóban feküdt teljes hosszában.

Gyönyörű, egyéni rekord 53 centiméteres ősdomolykó! 5 éve fogtam az első 52-esemet, amit azóta számos 50-52 centis hal követett. Végre, ha egyetlen centivel is, de sikerült felülmúlnom az eddigi rekordomat! 🙂 Nem mintha annyira számítana az a pár centi, de a gyanúsan nagy halakat, ha tehetem hosszra mindig megmérem.

Azon a napon 200 kilométert mentem autóval, 8 kilométert gyalog és rommá fagytam hajnalban, azért az egy kapásért, ami felértékelte a sok betlit, a sok sok ” feleslegesen” megtett kilométert és minden egyes , folyó mellett eltöltött másodpercet!

Álomhal volt a javából!

Ilyenkor aztán nem jönnek a microjigesek, a microkanalas ul pecások, a máskor a betlis poszt alá halat beposztolók még egy lájkkal sem. Nem mintha elvárás lenne, csak úgy megjegyzem. 😀

Lovas Feri barátom mindig ráér egy kis hülyeségre. Ezen a képen levett mindent fekete fehérre, csak az orrom színét hagyta meg, eredetinek. Talán ez a kép szemlélteti a legjobban, hogy mennyire hideg volt aznap. 😀

Az ember se jobb a hódnál, sőt

Azt terveztem, hogy az utolsó napokon végig fent leszek, de az időjárás közbe szólt. Nyolcadikán reggel kétszer is kimentem felszerelkezve  kocsihoz, de a szakadó hóesés miatt végül nem indultam útnak. Másnap aztán muszáj volt. 😀

Április 9.

Nem siettem el, de így is -5 fokban értem a folyó mellé. Nem fáztam mivel készültem és jobban beöltöztem, mint legutóbb. Nagyon kemény volt! Öt dobásonként pucolni kellett a gyűrűket, a 0,09-es fonott hozta fel a vizet a bottestre, ami hosszában ráfagyott. Az orsó is jegesedett. A folyó széle pedig be volt fagyva! 😀 Igazi januári kikötőpecán érezhettem magam. 😀

Killer a jégen

Egyetlen kapásom volt ezen a napon is. Kukoricás etetésen. 😀

Tavaly talán életem legnagyobb látott domolykója követte ki ezen a helyen a gyári lárvát. Éreztem hogy ott a hal, de nem akart kötélnek állni sehogy sem. Mivel idén gyári csalival nem horgásztam, így a két kis dobozból kellett gazdálkodnom, amik a zsebemben voltak. Az egyikben ott figyelt két gyulárva, Kozma Gyuszi barátom kézi készítésű remekművei. Nem kellett vele kettőt dobnom és az inaktív, dagadt domolykó elgázolta a három részes hendmade csodát. 🙂

Nagyon komoly bendője volt, 100%, hogy telezabálta magát kukoricával, amit a parton erjesztettek. 😀

Valamire csak jók a helyi erők is

Az utolsó kép kedvenc killeremről

A fenti kép délután három órakos készült 23 fokban! 28 fokos különbség egy napon belül. Aznap sikerült átélnem mind a négy évszakot.  Csoda, hogy nem halt ki az összes domolykó! 😀

Április 12.

Szar leírni is, de az utolsó etapnak ígérkezett. Délután háromra írta a hidegfrontbetörést. Sajnos nem kellett csalódnunk az előrejelzésekben. 😦

Petyával vágtunk neki a nagyobb folyónak újra. Valahogy abban jobban bíztam. A kis folyón katasztrofális a vízszint. Vissza is hűlt elég rendesen. A mély részek rommá dobva, a sekélyben pedig kihalt minden élőlény. 😀 A parti növényzet csont száraz, a vízben éppen megindult a töklevél.

Szóval a nagyobb folyó mellett döntöttem, de azért volt a fejemben B terv is. 🙂

Egyből az első helyen volt egy gyenge kapásom. Majd a harmadik pályán barátom megkérdezte, hogy jobb, vagy bal oldal?

Ez olyan 4 méter távolságot jelentett egymástól. Nem sikerült túl jól a választás, hiszen megint Petyának jött meg a jó hal, második dobásra. A csali legalább a reggel behangolt dozer crank volt. 😀

Ebéd előtt nem sokkal aztán megjött nekem is a kapás. Előző nap csévéltem új zsinórt az orsóra és a féket nem húztam rá eléggé, így ezen a vízen eddigi legkisebb, kb bruttó 28 centis domolykóm majdnem megtréfált, olyan gyorsan ugrott be a parti kövezés közé.

A kaja megint parádés volt. Domolykó :D, akarom mondani Lidl-is pisztráng filé.

Mankó, vagy fémdetektor?

Ez a nap humán vonalon nagyon erős volt. Nem mostanában röhögtem ennyit, mint aznap ez teljességgel bizonyos. 😀

Nem volt szerencsém. A legutóbbi peca óta 40-50 centit apadt a vízszint, így voltak helyek, ahol a süllyedő csali nem jött el. Sajnos ezek az akadályok általában a fenéken fekvő faágak voltak, négy csalim bánta.

Elvesztettem a három nagy halat adó killeremet is! 😦

Idén eddig összesen két csali szakítottam be és egyet hagytam egy fa ágán. Deficites peca volt ez! 😀 Ráadásul a harmadik támadót sem sikerült nyakon csípnem. 😦

Egy szakadt partfal előtt második dobásra verte le a beeső csalit, de nem volt elég vehemens. Gondolom az első dobással csaltam ki rejtekéből.

Már ezért megérte, ahogy Petya mondaná: “A kert!”

Petya fogott még két kisebbet, aztán megjött a várva várt 😀 szar idő. Befejeztük inkább a pecát!

Én azért átnéztem még a kis folyóra, hátha a tavalyi tűzijáték megismétlődik így az utolsó napon, de másodszor nem volt kutyavásár és nem is kutya, meg nem is Budán. 😀

Ekkor már annyira szakadt az eső, hogy nem láttam értelmét tovább kínlódni, így elköszöntem a víztől és hazafelé vettem az irányt.

Bírom az embereket. Évekig baszogattak, hogy a Balatonon könnyű, halat fogni, elég csak eltalálni a vizet. Nem miattuk, de már nyolc éve járok rendszeresen domolykózni, most meg azzal jönnek, hogy mutassam meg másik folyókon mit tudok, mert itt a kerítés is jó halakból van. 😀

Persze ha nem lennének jó halak, akkor nem lehetne megfogni őket, ez egyértelmű, de ezek a vizek nem adják könnyen magukat, főleg egy ilyen aszályos tél után, egy olyan tavaszon, amikor egy napon belül meg lehet élni, 3 – 4 évszakot. 😀

Volt olyan hal, amiért Gábor 3-4 este is kiment, hogy abban a 10 percben ott tudjon lenni a tanyáján, egy befolyónál, hídlábnál, vagy egy bedőlt fánál. Volt olyan nagy hal is, amit egy héten át kergetett, de végül nyárra tolódott a csörtéjük. 😀

80-100 kilométerről én ezt nyilván nem tudtam megtenni. De a 8 év tapasztalatában, hely és halismeretemben bíztam, no meg a tucat csaliban 😀  és a kitartásomban, hogy megfogjam a “BIG”-et.

És hogy miért nem használok tipikusan téli csalikat télen, vagy kora tavasszal és miért nem uellezek domolykóra? ( idén igazi ul botot sem használtam, pedig a custom széria nagy kedvencem)

Egyszerű a válasz, azért mert én nagy halra megyek, amihez kell az erősebb cucc. Én ebben hiszek! Nekem a domolykózás nem a 20-30 centis halak hajkurászásáról szól, beeső nagyobacskákkal, hanem 40-50 centis halakról, az 50+osak reményével és beeső kisebbekkel.

Ez nem nagyképűség, de én az egy nagy BAAAMMM-ért megyek!

Többször felvetődött az egyes horog használatának a kérdése a posztjaimmal kapcsolatban. Viszonylag testes csalikat használok. Jelenleg ez alól a pac – man crank a kivétel, de azt nagyon keveset dobtam.

Én jobban hiszek a 4 centis nagy testvérekben, a dozer és killer crankekben. Ezek a csalik a terelővel együtt 6 centi hosszúak. Nagyobb halaknál is 95%-ban csak az egyik horog kerül a domolykók szájába, a másik a peremen megáll. Mivel lenyomott szakállú, vagy mikroszakállas horgokat használok, ezért általában szákolás után már nincs is a halakban a csali. Ha mégis benyelnék, akkor a két hármashorog miatt nehezebb a csali útja lefelé, így nem jut le a kopoltyúk közé, ahol komolyan roncsolhatna.

Talán jól szemlélteti ezt a következő kép. Petya barátom (egy másik Petya 😀 ) legnagyobb tavaszi hala rendesen torokra szívta a túró rudi színű dozert egy kajakos peca alkalmával. Véleményem szerint egyes horoggal sokkal mélyebbre nyelhette volna a csalit még ennél is. Ez a hal egy csepp vérveszteség nélkül megúszta. 😉

A másik dolog, hogy a horgászat nem kisasszonysport. Előfordul, hogy a sokak által “játszótársnak” tartott hal belepusztul a sérülésekbe. Na ilyenkor van az, hogy le kell csapni és ténylegesen le kel filézni! 😀 Megjegyzem, hogy ezekre a vizekre éves céender jegyem van, így ezt nem tehetném meg, de nem is kellett ezen gondolkodnom soha sem.

Én elfogadom, ha valaki az egyes horog mellett teszi le a voksot, nem akarok senkit se eltántorítani ettől, de elvárom ugyanezt a hittérítő sötétzöldektől is.

Ha valaki annyi sötétzöld, az gyűjtsön bélyeget, vagy sakkozzon inkább. 😀

Balinnak is elmenne

Megint megkaptam többektől, hogy helyirigy vagyok. 😀 Ám legyen, bár egy kevés utánajárással, abból kiindulva, hogy kikkel horgászok minimum a megyére rá lehet azért jönni. Azt viszont el kell tudni fogadni, hogy a domolykó horgászat nem tömegsport rendezvény! 😛

Így is halmozottan több lett a horgász, mint sok évvel ezelőtt és ebben a covidos időszakban amúgy is sokkal többen keresték a kikapcsolódást a vizek, folyók partján. Szóval, ha valaki rájött, hogy melyik vizeket vallatom, az legyen vele boldog, de tőlem az ne várja senki, hogy a homlokomra varratom a folyók nevét. 😀

Még egy dologra szeretnék kitérni. Méghozzá a domolykó tilalmi ideje. Na ez az időpont eleve jócskán el van szabva. 😀 A jász sokkal előbb ívik, mint a domik, a balinnal átfedésben.

Nem véletlen, hogy a Dunán annyi balin – jász hibridet fognak a pergetők. Gyakorlatilag az április 15.-i kezdéssel a legjobb cserebogarazós időszak ment a kukába. Viszont aki május elsejétől folyón balinra perget, az úgyis fog domolykót. Nem beszélve a kiülős keszeghorgászokról. Szóval véleményem szerint nem sok értelme van a tilalmi időnek a domolykó esetében, főleg nem ebben a formában. Amúgy is eltérő az ivási idejük egy sekély hegyi patakban, vagy akár az Ipolyon, vagy mondjuk a Tiszán.

Ilyen hideg tavaszon pedig benne van a pakliban, hogy sok folyón majd akkor állnak neki üzekedni, amikor már újra lehet rájuk célzottan horgászni és folyni fog belőlük a tej és az ikra.

Utolsó nap volt jégeső, eső, hódara, atomszél. A Bakony egyes falvaiban 30-40 centi hó esett, így én már nem mentem fel, de a két bolond 😛 aznap is kint volt és közvetve fogtam még egy halat a killer crank segítségével. 🙂

A “vazsi betyárok” és csaliteszterek

Ha tetszik, ha nem, ha van a vízben nagy hal, ha nem, nem volt ez könnyű még a helyieknek sem. Panaszra így sem lehet okom. Finomabb cuccal biztos foghattam volna még egyes napokon sok szép kicsit, bár a helyiek sem fogtak jellemzően darabszámot. Egyetlen tavaszias délután volt, amikor Gábor belenyúlt egy 20 halas pecába.

Nekem 10 kézben tartott hal adatott meg, ebből 8 darab 46 és 53 centi közötti volt teljes hosszában. Igen, farokkal együtt mérve, ahogy a hülye Horváth Feri méri. 😀

Mindkét vízen sikerült egy – egy disznót kikarmolnom. Jövőre is elégedett lennék ennyivel. Na jó, azért ezen felül néhány felszíni csalis hallal még inkább kiegyeznék. 😀

Nem cél a balinfogás tilalomban domolykózás közben, de idén nem láttam egyetlen darabot sem és jászokról sem igen jöttek a hírek. Nagyon le van maradva a természet. Minimum 3 héttel.

Érdekes volt szinte csak saját csalikkal végighorgászni a tavaszi szezont. Még az is lehet, hogy a májusnak is így vágok majd neki. 😀

Peace

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Kajakos “vergődések”

Mint minden évben, így tavaly is horgásztam a születésnapomon. Igaz nem egészen úgy sikerült, ahogy azt terveztem, de végül nem volt rossz napom. 😉

2020-ban nagyon sokat horgásztam kajakból, főleg miután felmondtam a cégnél. 😀 A munka előtti kajakozásokat augusztusig jobbára hanyagoltam, mert higgyétek el nekem meló előtt négykor kelni, hogy napkeltekor már a vízen legyetek és hét óra után kapkodva az utolsó utáni – utánit dobni, hogy beérjetek a melóba, az pusztító!

Azzal, hogy felmondtam és otthon kezdtem melózni adva volt, hogy nem kellett nyolcra a munkába sietnem. Volt hogy dél felé értem haza, kajáltam, aludtam két órát a teraszon és utána akár este tízig dolgoztam.

Július 27.-én sajnos a kajakos peca nem adott halat. Hullámzott a víz elég keményen és halnak jelét se láttam az egyik kedvenc szakaszomon, így megint partra kényszerültem.

Egészen augusztusig szinte kifogyhatatlan volt a terület balinból. Tök mindegy, hogy reggel, délben, vagy este vetődtem erre a szakaszra, hogy sima volt a víz, vagy hatvan centis hullámok verték a partot, mindig lehetett néhány balint fogni a megfelelő csalikkal.

Aznap 10 óra felé értem a pályára és direkt csak a korábban leginkább működő részeken álltam meg. Már, ahol volt hely. 😉 4-5 kapásom volt összességében blade csalikra az egyre inkább csillapodó hullámzásban, amiből kettőt partra is segítettem.

Aztán toltam egy jófajta sajtos – tejfölös lángost a szervezetbe.

Majd hazaérve konstatáltam, hogy csomagokat kaptam a Svendsen Sporttól. Talán az utolsókat.

Az időjárás pár napra partra kényszerített. Augusztus elsején tudtam újra kajakkal a vízre szállni. Aznap megint nem ettek. A víz még zaccos volt, az előző napok szeles időjárása miatt. A sekélyben, a nád előtt, és a belső öblökben sem találtam a balinokat. Aztán ahogy reményt vesztve eveztem vissza a kikötési pont irányába, elcsattant egy rablás előttem vagy 100 méterre egy hínármező közepén.

A választás egy black silver slim axehead csalira esett. Ez a darab nem lett tökéletes, így bekerült a dobozomba, de őszintén szólva addig a napig nem dobtam. Az is lehet, hogy azóta sem. 😀

Halkan a hínármező közelébe eveztem, aztán letettem az evezőt és csak csorogtam a hal irányába. Bíztam benne, hogy hínárlakó balinról van szó, ami a revírjéből támad és bejött a számításom. Hatalmas szaltóval verte agyon a vékony falatot.

Eléggé jellegzetes kinézetű hal volt, aminek később meg lesz még a jelentősége. Aznap az egyetlen. 😉

Tavaly nagyon korán kezdtem a csukázást. Már augusztus elején meg is fogtam az első 90+os halat, ráadásul kajakból. Ez a tény némileg eltántorított a felszínen zabáló balinoktól, de aztán augusztus tizedikén újra rájuk néztem.

Irtózatos meleg volt azon a napon. Nem láttam értelmét csukákkal próbálkozni. A nád előtti szakaszon egyáltalán nem találtam halat, így a meleg ellenére leveztem egy olyan pályáig, ahol még nem jártam.

Egy babás nádas, sekély részen ott volt a milliárd ivadék és rajtuk néhány balin. Ejjj, ha korábban érkeztem volna!

Nagyobb csalikra reakcióm sem volt, így kénytelen voltam az ötös axeheadet a kapocsba akasztani. Meg is hozta a jó kapást egy nádtorzsa mellől. Szerintem a pálya legkisebb balinja verte le végül a kicsi white walkert.

Ahogy elkaptam ezt az egy jószágot, a többiek is bekussoltak a sekély vízben. A nap annyira égetett, hogy hiába vizeztem be a tarkómat és mártottam a sapkát többször a vízbe, menekülnöm kellett az árnyékos rész felé. 😀

Kb 50-60 méterre lehettem attól a hínármezőtől, ahol a slim csali a balint adta, amikor egy tolóhullámos, vízből kivetődős, totál elmebeteg balin támadásra lettem figyelmes.

Pár nappal korábban cseréltem Németh Tamással (Halbogár Lures) egy igen extra kézzel festett és vergő fedőnévre keresztelt felszíni csodára egy saját wtd-t. Ez a csali került abban a pillanatban a kapocsba.

Még most is itt van előttem a balin kapása. Ahogy odaért a csali a hínármező mellé. egy btutális tolóhullám indult meg jobbról, több méter távolságról és úgy ütötte el a megállított csalit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Repült a balin és a csali is, szerencsére egy irányba! 😀

Gyönyörű halat fogtam, egy különleges csalival és ami ott még nem annyira tűnt fel, csak otthon a képeket nézegetve, hogy ez a balin ugyanaz a hal volt.

Pár napon belül két különböző csalival sikerült becsapnom ugyanazt a hínárlakót. Ráadásul mindkét alkalommal visszafelé evezve 11 óra körül.

Az évek során nagyon sok írás született c&r-ről pro és kontra. Nem is szeretnék erről papolni senkinek sem, viszont az ilyen speciális esetekben a c&r lehetőséget ad egy dologra, amiről kevés szó esett eddig.

Méghozzá arra, hogy ezt a halat harmadszor ne fogjam meg! Érvként azt szokták felhozni többek között a c&r mellett, hogy ha elengedjük, újra megfoghatjuk, vagy lehetőséget adhatunk másnak, hogy ő is megfogja, de én azt kihasználva, hogy tudtam hol lakik, innentől nagy ívben elkerültem. 😉 És többet nem fogtam meg! Pedig rabolni többször is láttam, azon a területen.

A csali maga egyébként úgy mozog, ahogy a nevéből lehet rá következtetni. Elmebeteg módon vergődik, mint valami szárnya szegett, vízbe pottyant madár.

Aznap akadt még három halam. Az első egy nyílt vízi balin az immár általam gyártott Balaton WTD-t szedte le szaltóval a kajak orrától pár méterre.

A következő hal megint öt centis white walkerre éhezett meg, nagyon sekély és kristály tiszta vízből, az ivadékot hajtó sügércsapat alól. Nagyon nem rá számítottam és amikor a 30 centis vízben látott kapással dörgölte le a csali már a kajak mellett, ülve kihordtam egy infarktust. 😀

Az utolsó halat vízben állva fogtam.

Már letettem a kajakot és elkezdtem összepakolni, mielőtt partra húzta volna, de egy balin már harmadszor csattant el mögöttem az egyre erősödő hullámzásban.

Ezen a pályán ritkán használok poppert, de most a gyári csalis doboz volt felül és valahogy a pop prey adta magát, így azt tettem a kapocsba.

Tudom, hogy sokaknak hihetetlenek az ilyen történetek, de első dobásra, talán a negyedik pukkanó hang után, a megállított poppert szedte le, a nap utolsó hala.

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, felszíni, gázolós, hendméd, légiós, popperes, savagegear, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése