Egy kis csatorna szép balinja – vendégírás

Egy gyönyörű csatornalakó balin megfogásának, érdekes története, amit Péter még az augusztusi pályázatra küldött be.

“A helyen több balin is járőrözött. Az öcsém állt egy hídon a csatorna felett és kvázi irányított, hogy mikor merre vonul egy hal. Egyszer csak megszólalt, majd mutatott a csatorna közepe felé, hogy ott úszik egy sötét hátú, dobtam egyből a minijerk-et elé de nem volt elég gyors a látott hal, beelőzte egy világos társa a mélyből, amit addig nem is láttunk. Alulról durrantotta le a csalit a másik hal szája előtt kb.

Az öcsém végignézte felülről, azt mondta brutális volt. Sajnos a merítéskor a hálóba akadt a csali, a halból meg ki, ezért az csak a merítőben látszik a fotón. 65 cm volt teljes hosszban.”

Gratulálok! 💯😍💥

Nagyon szép hal, a történetet meg többször is elolvastam. Egyszer egy nagy domival jártunk hasonlóan. Ott én álltam a hídon, de akkor és ott az a hal csak kikövette a barátom csaliját.

Írás: Lastovics Péter

Kategória: balin, balsa, hendméd, minijerk | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy dunai holtág gyönyörű balinja – vendégírás

A mai pecára egy csukázást terveztem, de nem hagyhattam itthon az Axehead WTD-t sem.

Multis cuccal is baromi jól dobható és nem befolyásolja a mozgását a vastagabb fluoro előke sem. Mikor leértem az első helyre, semmi aktivitás nem volt, de megindítottam az első dobást a csalival.

A parttól alig egy méterre fordult rá először a tettes, aminek izgalmában másodikat dobtam rá, ekkor már nem vétette el. Hatalmas durranással szedte le az amúgy nem igazán balinos tempóban vezetett WTD-t.

Így nyár végére végre megfoghattam az első topwateres balinom idén, nagy az öröm. 🙂

 

Matkó Lóránt

Kategória: balin, balsa, duna, faragás, felszíni, folyó, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

A csatorna kis – nagy szörnye – vendégírás

Egy eddig számomra ismeretlen terepen próbálkoztam, párom szülőfaluján átfolyó kis öntözőcsatorna volt a cél. Volt 1,5 órám amíg készültek kedvesem über trendi körmei a műkörmösnél…

A terepet meglátva nem is volt kérdés milyen csalit fogok bevetni. Kristály tiszta víz, nyakig felnőtt hínár, benőtt dzsungeles horgászhelyek…Felkerült a kis fekete slim axehead ezüst csíkokkal az oldalán. (Itt van egy kis tévedés, ez sima axehead, nem a slim, a szín pedig black metallic – a szerk.)

Sosem dobáltam vele komolyabban, de ilyen ivóvíz tisztaságú terepen más szóba se jöhetett volna, illetve a hínár miatt se tudtam volna mást dobni…

Dobás sorozatok követték egymást, mikor láttam hogy lekövette egy kb 40cm-es baller. 🙂  Húha, mondom van hal itt, de sejtettem én hogy vannak balinok. A rossz terep miatt nincs ember, aki próbálkozna pergetni itt. A helyek is nagyon rossz állapotúak voltak, pókhálók, nád, mindenféle növényzet próbált visszataszítani a pokolba,de én nem hagytam magam!

Az eredmény két balin lett a axeheadre. Iszonyat örültem, hisz egy ilyen terepen helyismeret nélkül és szűkös időmetszetben ez nagy eredménynek számít. 15 percig utána takarítottam magam a gazoktól, bogáncsoktól, mert a tuti új körömmel rendelkező kisasszony ha meglát ilyen retekben, a teraszon alszok.

Végszónak annyi, hogy nincs meghorgászhatatlan terep ( dehogynem – a szerk. 😀 ), a példa is mutatja nehezen de azért lehetett pecázni eredményesen, és persze kell mindig lennie nálunk olyan csalinak, ami extrém állapotokra is jó lehet.

Trepák Attila

 

Kategória: balin, balsa, felszíni, folyó, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Balatoni harcsavarázs

Hajnali három óra van. Harcsázni kellene, mert igazi frontos szar idő van. Ilyenkor zabál csak a harcsa igazán. 😀

Harcsázni? Na de hová?

Hová – hová? A Balatonra.

Balatonra? Meg vagy te huzatva?

Dehogy vagyok! Nagy vágyam teljesült idén és itt nem a május harmadikán fogott süllőzés közben, kajakból bemákolt harcsára gondolok. Gyönyörű balatoni bajszosokat sikerült fognom, ráadásul saját készítésű, felúszó wobblerekkel. Rátaláltam valamire, aminek egy ideje vége, ugyanis kilenc betlin vagyok túl. 😀

Mennék ma a tizedikre, ha lehetne, de sajnos nem tehetem. A nagyobbik kutyám Lola, négy éves korában egyedül volt anyósomnál egy hatalmas viharban, amikor annyira megijedt, hogy lebontotta a szúnyoghálót a kerettel együtt a pince ablakon és leugrott. Azóta retteg a vihartól, sőt már előre tudja, érzi, jelzi a vihar érkeztét. Ilyenkor lent kell vele lenni, mert különben kívülről lebontja a bejárati ajtót. 😀 Most is itt üvölt mellettem, amint dörög az ég. 😀

Tegnap a feleségem volt lent vele, ma én jöttem le. Szóval ma csak elméletben harcsázom és ha már így történt, megírom a velem történteket.

A harcsavarázs még június végén kezdődött. Hárságyi Balázs keresett meg korábban azzal a kéréssel, hogy szeretne venni 7,5 centiméteres wave shadet, amiben van divatosan mondva pink – magyarosan rózsaszín is.

Így született meg egy új szín, aminek a háta rózsaszín ( igazából magenta 😉 ), a torka pedig narancs.

Ha már elkészült ez a szín le is kellett próbálni. 😀

Kivételesen nagyon korán keltem, hátha sikerül küszívást találnom végre. Az utóbbi években a korábban annyira jellemző több napos, vagy akár hetes küszívások megszűntek. Vannak olyan pályák, amelyeken mióta tudatosan pergetek wobblerrel balinra és süllőre mindig is voltak ívások, az utóbbi években pedig teljesen megszűntek. A legjobb helyeken is csak pár napos, de inkább csak pár órás ívások vannak, amiket általában egy érkező front szétver és azt vettem észre, hogy a több hetes kánikulák sem kedveznek.

Ezen az éjjelen sem találtam rájuk, de sikerült találnom egy helyet, ahol ívtak a pontyok! Számomra ez egy nagyon új tapasztalás, hogy a sűrű hínarasban, és zöld dzsuvában ívó pontyok ikráit szedegető küszökre és keszegekre ráállnak a balinok. És éjszaka nem csak a balinok, hanem a süllők és a harcsák is. 😉

Több olyan pecám is volt idén, amikor csónakból, vagy kajakból ilyen helyzetben horgászhattam, de nappal. Most viszont partról pecáztam és a peca éjjel kezdődött.

Egy ismerős kb. 5 perccel megelőzött, de amikor odaértem még nem volt fogott hala. Illetve volt, csak nem azon a pályán. Éjszakai balinok durrogtak, süllők raboltak és volt néhány hang kisebb harcsáktól is. Végre ott voltam, ahol igazán lennem kellett.

Az első éjszaka harcsát ugyan nem fogtam, de szép süllőket és hosszú idő után végre éjszakai balinokat igen.

Imádok éjszaka balint fogni wobblerrel, mert olyan vehemenciával ütik le a csalit, hogy a szívem is kiugrik a helyéről. 😀

A közben pink killer névre keresztelt színkód ezen az éjszakán remekelt! Csak azzal a színnel három balint és öt süllőt sikerült elkapnom és a balinok között volt végre egy darabos hal, a süllők között pedig volt 50 +os teljes hosszban. Két süllő haza is jött velem. 😀

Darabos balin a pink killer szín első hala éjjel érkezett

Gyönyörű süllő, az aznapi ebédem

A folied SFC szín is adott balint és süllőt is

A megújult jerkminnow white metallic színben is adott egy szép balint

Nappal működött a miniwave is

Szakadt kopoltyújú, dülledt szemű, zombi balin

Június végén ívási sérülések?

A nulladik napon egy kurva jó pecát zártam, igaz még harcsa nélkül, de már akkor tudtam, hogy másnap is ott leszek! 😀

Az első nap is ott voltak bár változott a szél irány. A balinok nullára eltűntek, de süllő az volt és az előző naphoz mérten kevesebb harcsa hangot hallottam. Úgy készültem, hogy vittem magammal egy 20-60 grammos botot és szórtam nekik a nagyobbik wave shadet. Kapásom sem volt rá, így újra kézbe vettem a kis finezzét. A kockázat benne volt a dologban, de akkor még úgy voltam vele, hogy egy három kiló körüli harcsa nem lehet akadály, nagyobbakat meg a pályában nem igazán éreztem. És mekkorát tévedtem! 😀

A nap első halai süllők voltak

Aztán felkerült a pink killer és egy távoli dobásnál, jó harmincra a parttól megjött az első!

Hatalmasat vert a lassan húzott felúszó wobblerre és amikor felcsapott a farkával már tudtam, hogy Ő az akiért igazán jöttem! Tépte a zsinórt, püfölte a farkával és túrta magát a rejteket nyújtó hínármezőbe: Ennek ellenére a finom cuccal viszonylag hamar a kő elé sikerült kényszerítenem és amikor először felhúztam akkor ért csak igazán meglepetés. Sokkal jobb hal volt mint amire gondoltam!

Háromszor paskoltam meg úgy a feje búbját, hogy még visszatört a nyílt víz felé, aztán negyedszer már nem volt ereje, így megragadtam az állkapcsát és kiemeltem az első saját csalival fogott balatoni harcsámat.

Ott a pink killer!

Gyönyörű, egészséges, kövér és teljes hosszában 76 centiméteres balatoni bajszos volt.

Miután magamhoz tértem jó pár dobás erejéig az erősebb bot volt a kezemben, de csak nem jött kapás a nagyobb csalira, így újra a kis botot vettem kézbe, amit egy újabb süllő honorált.

Majd egy újabb harcsát ütötte, de ahogy fordult le is maradt. Valószínű rosszul akadt, vagy a kis bottal nem tudtam rendesen beleverni a horgot.

Mivel sokáig nem volt kapásom- ekkora a süllő hangok már teljesen megszűntek – csalit cseréltem és egy gondolattól vezérelve feltettem az első éjszakán jó balint adó white metallic színű jerkminnowt. Az első dobás nem igazán sikerült jól, ez a csali amúgy sem a dobótávjáról híres és mivel túlzottan megküldtem izgalmamban, így rendesen beszitált a levegőben.

A második dobás jól sikerült. A folyamatos húzás helyett úgy voltam vele, hogy felfelé tartott bottal aprókat beleütve jobban el tudom húzni a zöld dzsuva felett. A tervem bevált és amikor a csali a parti nádas mellér ért az egyik ilyen ütés benne maradt a következő halba. ami szintén harcsa volt.

Az újabb gyönyörű bajszos mindent megtett a szabadságért, még a nádast is megjárta. Amikor először rá akartam fogni az alsó ajkára még az ujjamra is rákaffantott. 😀

Aztán megragadtam és kibaszott boldog voltam! 😀

Újabb 76 centiméteres harcsa, igaz kicsit soványabb volt

Csak ültem ott és nem akartam elhinni mi történik velem, mert ahogy Dave mondani szokta, a harcsa az bizony harcsa bármekkora is. Ezek a halak meg azért már nem a bármekkora kategória voltak, ha nem is azok az igazi óriások.

Elkövettem egy nagy hibát, ami miatt egy újabb harcsa távozott a jerminnowval. 😦

Ahogy írtam a második hal megjárta a nádat is. Bizony ellenőriznem kellett volna az amúgy se túl vastag főzsinórt, mert amikor a következő bajszos – ami aznap az utolsó kapást okozta – már a bevágásnál megtépett. 😦 Hiába ez a cucc azért nem ide való volt.

Azt gondolom – bár nem feltétlen látom ezt – az őszinteség a becsületesség mellett a másik nagyon fontos dolog a mai magából kifordult világban is. Így meg kell hogy mondjam – és azt hiszem ez a fenti két képről azért levehető – hogy ez a két harcsa hazajött velem. Ahogy korábban is írtam a feleségem rég óta nyaggat harcsáért, így ezt a két halat még a sötétség leple alatt fejbe vertem, bezsákoltam és hazavittem.

Nem akartam megvárni a hajnalt. Egyrészt mert megkaptam mindent, sőt annál is többet, másrészt pedig nem akartam, hogy bárki észre vegyen, hátha tart még halat nekem ez a pálya. 😉

Igazam lett. 🙂

A második napon még korábban keltem, nehogy megelőzzenek. 😀 A szél megfordult, alig volt kint horgász a parton. Ahogy a helyhez közelítettem, egy alakot véltem felfedezni a parton, majd mögötte megláttam egy sátrat. Össze is törtem.:D

Egy féderes pecás volt, mögötte a félsátorban a csaja ült és hangosan szólt a rádió. Igazán ülhetett volna máshová is. 😀

Egy darabig dobáltam nem messze tőlük, de teljesen felesleges próbálkozás volt, így elindultam halak reményében. Persze a kevésbé szélvédett pályákon nem találtam halakat, így elindultam hazafelé. Illetve indultam volna, mert egy gondolattól vezérelve napkelte után még ránéztem a helyre és boldogan konstatáltam, hogy már elmentek.

Süllőre már esély nem volt, harcsa hangok sem voltak. Kapás sem jött a nap viszont egyre magasabbra hágott, így utolsó próbálkozásként feltettem az új big flat crank névre keresztelt 5 centis crankem, felúszó prototípusát.

Éssss beadta! 😀 Nem nagy, de harcsa! A kapása meg majdnem ugyanolyan, mint egy nagyobb darabnak. Azonnal felcsap és fúrja magát lefelé. Egyszerűen imádom és azóta is ezt keresem!

 

A folyóvízen bevált green evil szín

Volt még egy furcsa kapásom. Valami ütötte, finoman megtolta a csalit és amikor megállítottam leszedte. Egy jó kettes csuka volt a tettes ami a kő előtt szaltózott egyet – pont amikor már guggoltam le, hogy kivegyem – és kirázta a csalit.

Egyébként a második napon már a 4-18 grammos finezzével toltam, 12-es fonottal és 0,60as előkével.

Így volt ez a harmadik napon is, amikor egy pergető előzött meg. Nem tudom, hogy tudatosan ment a pályára, vagy csak véletlenül keveredett oda, de ahogy ő horgászott azzal inkább riasztotta az éjszaka lovagjait, mint hogy esélye lett volna megcsípni egyet.

Megint tettem egy kört és egy csendes részen találtam is kishalakat, de semmi mozgás nem volt rajtuk, így később visszanéztem a helyre.

Kicsit balra, hosszan dobtam a pink killert. Se rablás, se kishal nem volt már a pályán. Úgy éreztem, mintha valami finoman hozzáért volna a csalihoz. Nem tudom, hogy egy húzott wobblernél él e a dolog? De olvastam és hallottam is, hogy a harcsa a bajusz szálaival le tudja tapogatni a zsákmányt, vagy az annak vélt valamit. Minden esetre megállítottam a csalit. Hagytam felúszni és amikor indítottam volna, jött a nagy BAMMMM!

Azt gondolom az eddigi legjobb harcsám védekezett a túlvégen. Az első 1,5-2 percben nem sok közöm volt hozzá, de aztán sikerült megfordítanom és szép lassan elindult felém, sajnos kissé a nádas irányba tartva. Hiába mentem odébb a kövön és erőltettem a halat amennyire tudtam, lefeküdt a torzsába. Éreztem, hogy tartja még a horog, de nem tudtam megmozdítani, akárhogy is szerettem volna.

Végül azt találtam ki – ami valószínűleg hiba volt – hogy engedek a feszítésen, hátha ennek hatására kimozdul magától. Így is lett, de aztán még egyszer lefeküdt. Ekkor ki tudtam szedni a torzsából pár másodpercen belül. Már előttem pörgött, de még nem mutatta meg magát. És amikor először felhúztam volna, kipattant a csali és a fejem mellett zúgott el. 😦

Nem tudom mekkora hal volt, de a két 76 centis a kis bottal ehhez a halhoz képest gyerekjáték volt így utólag belegondolva. Szerintem ez a bajszos üthette a métert.

A csali hátsó horgán egyébként egy darab torzsa lógott, a torzsán pedig egy leharapott farkú, redhead cannibal shad. 😀

Valószínű, hogy csak a másik horog akadt a halba és ahogy beleakasztotta a hátsó horgot a torzsába és rázta a fejét, tágulhatott a horog ütötte seb, így amikor meg akartam emelni ő meg nem akarta és fordult, az amúgy is táguló horog ütötte sebből kiakadt a horog. Kicsit aznap össze is törtem! 😀

Aznap aztán találtam ugyan küszívást, de semmi mozgást nem láttam előtte. Gondoltam csak dobok egyet wtd-vel. 14 kapásig jutottam, amiben volt több duplázás, de ebből összesen négy hal volt kézben.

Nagyon furcsák idén a balinok. Aznap, azon a helyen zabálniuk kellett volna a küszt, de összesen 2 rablást ha láttam, azt sem közvetlen előttem.

A negyedik napon is jött egy haresz! 😀

Itt már csak a 20-60-as botot vittem magammal és csak azzal dobtam a kisebb csalikat is.

Egy kapásom volt, de végre megint harcsát tarthattam a kezemben. Totál beszívott a dolog meg kell hogy mondjam. Nem tudom megfogalmazni milyen érzés a kedvenc vizemről, saját készítésű, felúszó wobblerrel harcsákat fogni.

A napkelte gyönyörű volt aznap is!

hazafelé aztán sikerült még balinokat csípnem. Az egyik helyen tök jót beszélgettem egy pontyossal, egészen addig volt közlékeny, amíg a kifogott balint vissza nem engedtem. 😀

Meg kell azért itt jegyeznem hogy szörnyen szét vannak csapva a balinok. Egyre kevesebb olyan halat fogok, ami nem néz ki ennyire szarul, mint a fenti. Egyre több a pergető horgász, a balinok valamiért egyes helyeken nagy darabszámban vannak jelen és a horgászok nagy része persze, hogy ezeket a helyeket látogatja.

Sokan azért kicsit túlzásba is viszik a rájuk való pergetést és az egybalinos szabály, meg a “szálkafőzelék” mivolta végett a legtöbb azért vissza is került a vízbe.

Nem akarok észt osztani és én is hibázhatok horogszabadításnál, de alapnak kellene lennie a horogszakállak lenyomásának, hogy a visszaengedett halak ne ilyen szarul nézzenek ki. És egy bizonyos darabszám után, azért illene abbahagyni azt a bizonyos pecát.

Persze van hogy az embert elkapja a hév és nehéz elengedni a helyet, de napi szinten megfogni 10-30 ugyanakkora egyenbalint, ráadásul 80%-át ugyanazzal a csalival és mindet le is fényképezni semmi értelme!

Az ötödik napon volt egy olyan agymenésem, hogy felveszem a mellest. 😀

Sokáig partról dobáltam kapás nélkül, aztán végre leverte egy kisebb. 😀 Megint harcsám volt! Totál hihetetlen!

Amikor már derengett bementem a vízbe. Sokkal beljebb ugyan nem voltam, de azért egy kicsit megnőtt a dobástávom, így elértem olyan részeket is, amiket előtte nem. 😉

Már azon gondolkodtam, hogy nem jött be a dolog, amikor 10 méterre tőlem leverte egy szaros a pink killert. Persze nem akadt meg.

Itt konstatáltam, hogy azért csak bejött a dolog és gondoltam dobok még vagy tízet.

Nem kellett! 😀

Harmadik vagy negyedik dobásnál, már tőlem nézve öt méterre sem járt a wobbler, amikor a méterhúszas vízben megjött az “emberem”! 😀

Brutális kapással törölte le a pink killert! Elképesztő élmény volt még a 60 grammos bottal is vízben állva harcsát fárasztani!

Teljes hosszában az eddigi legnagyobb balatoni harcsámat emelhettem ki és fényképeztem le. Soványabb volt a 76 centis kövérebbnél, de a hossza ütötte a 80 centimétert.

A önkioldós kép megint parádés lett, amiből még egy mm is született, amit Kosik Ricsi dunai vevőm készített. 😀

Gyakorlatilag az utolsó, hatodik nap következett, amikor még sikerült kapást kicsikarnom. Egészen eddig a napig nem voltak a pályán extrém időjárási körülmények. Aznap sajnos megfordult a szél. Ráadásul voltak a pályán, így egyből a vízbe mentem. Koszos volt, hordalékos és időnként tarajos hullámok csaptak be a mellesbe. 😀

A 60 grammos bottal dobáltam a 9,5 centiméteres wave shadet. Az első két dobásból kétszer is torzsába akadtam. Már pont azon voltam, hogy lecserélem, amikor megint megállt a csali. Azt gondoltam egy újabb torzsa és finoman rá akartam pöccinteni, de a torzsa rúgott egy kurvanagyot és elindult. Nem tudtam, nem bírtam bevágni a halnak, csak ráemeltem. A hal meg csak ment.

Azt szokták mondani, hogy ami elmegy az harcsa, ami kijön az busa 😀 , de ez a hal harcsa volt. Nem egyenletesen és gyorsan húzott, hanem komótosan és olyanokat ütött bele, hogy a f@szom is beleremegett!

Fogalmam sincs, hogy mekkora hal volt, azt sem tudom, hogy lett e volna egy fikarsznyi esélyem a 60 grammos bottal megküzdeni vele, de ezt már nem is fogom megtudni, hiszen nem jól akadt a horog és kb. 20 másodperc után lemaradt a bőven – bőven új egyéni rekord harcsám.

Konzultáltam azóta több nagy harcsa pecással is és egymástól teljesen függetlenül, egyöntetűen állították, hogy ez bizony nagy hal volt. A kapás pedig tipikusan az, amikor az aljzaton fekszik, elhúzom előtte a csalit. Nem is éhes, de b@ssza az agyát és reflexből rászív. Gyakorlatilag kapás sincs, csak megáll a csali.

Aznap még annyira nem volt zavaros a víz mint a következő alkalmakkor. Volt némi kishal a pályán és napkeltével jött néhány balin.

Ez a darabos jószág keményen durrantotta le a 9,5-es wave shadet. Én meg olyat verte rá a 60 grammos bottal, hogy azzal az erővel ki is szaltózott a vízből. 😀

Lenthy Laci írta, hogy addig menjek, amíg valami körülmény meg nem változik, mert utána eltűntek. Minden nap nem bírtam menni, hisz aludni és dolgozni is kellett, de igaza lett.

Azóta beszereztem egy medveölőt, a csalikra 3X-es erősségű VMC horgok kerültek, krimpeltem 0,70-es előkéket, bika, önmagába visszazáródó kapcsokkal, de a szél óta, ahogy az elején is írtam, kilenc betli jutott.

Eltűntek! 😦

Érdekes tapasztalás volt ez a néhány alkalom. Először a balinok domináltak, némi süllő körettel. Aztán ahogy fordult a szél maradtak a süllők és a harcsák, aztán sokáig már csak a harcsák, azzal a véletlen csukával. Majd, ahogy fordult megint a szél egy hajnalon még megjelentek a balinok a harcsák mellé.

Azóta akármilyen fasza, vagy trágya időben mentem kapásom sem volt. Azért reménykedem benne, ha nem is ezen a pályán, de még sikerült idén “beleakadnom” legalább egybe. 😀

A nagy harcsavész már a múlté. Egyre inkább erősödni látszik a balatoni harcsaállomány. Sokan fogtak harcsákat az elmúlt pár évben főleg kuttyogatva, vagy süllőzés, csukázás közben beeső halként. És az elmúlt években egyre több, tudatos, pergetett harcsafogásról jöttek hírek, de ezek nagy része gumira, vagy “vertikális” csalira esett el.

Ha jók az információim túl sokan nem pergetnek a Balatonon sem partról, sem vízben állva felúszó wobblerrel harcsára, de azt gondolom, hogy ha ez a tendencia így folytatódik, akkor pár éven belül komoly halakra lesz esélyünk akár partról, akár vízben állva, vagy csónakból – kajakból.

A következő lépés egy felszíni csalis harcsa lenne.

Ha lesz rá esélyem, én biztos hogy ott leszek! 😀

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Törött bottal is megy…

… egy darabig. 😦

Szombaton kézhez kaptam  vadölő botomat, amit ma akkor is muszáj volt kipróbálnom, ha tudtam, hogy szinte esélytelen a halfogás ebben a szélben. Nem volt egyszerű az EB döntő után két órával felkelni, de mennem kellett. 😀

Félelmem beigazolódott, hiszen a szél nemhogy csillapodott volna, még erősebben fújt.

Retkes, hordalékos víz fogadott, fehér, tarajos hullámokkal. Ezek a hullámok 50-60 centisek voltak. A bot tetszik, mert nem egy babkaró, de azért van benne bika. 😉 A 7,5 centiméteres wave shad és az ötös crank mozgását sem gyilkolja meg.

Becsületből dobáltam egy órát, de egy idő után meguntam, hisz nem zöldséget termelni jöttem, hanem horgászni. 😀

Megnéztem egy másik pályát, de annyira áramlott a víz, hogy a 7 grammos jig 25 másodperc alatt ért le, majd az áramlás egyből szorította a kövezéshez. 10 dobás, egy bizbasz kapás, két előke és két csali mínusz után elindultam hazafelé.

Egy sokszor jól működő pálya mellett haladtam el éppen és konstatáltam, hogy ennek a napnak peca szempontból lőttek, amikor dankasirályokra lettem figyelmes (gyerekkoromban csak csokifejű sirályoknak hívtuk őket 😀 ).

Leparkoltam hát és bot nélkül lementem a partra, ahonnan a sirályok mellett vagy 7-8 gém és kócsag rebbent fel.

Bár rablást nem láttam a következő két percben, tudtam, hogy ott kell (l)enniük és így is lett. 😀

Az első halat gyári vertikkel ütöttem. Gondoltam, hogy itt az idő saját csalival fogni egyet.

A 7,5-e wave shad nem tetszett nekik, de az 5,5-es a pink hátával telitalálatnak bizonyult. 😉 Jött pár név ötlet a színnel kapcsolatban, de még nem döntöttem.  😉

Ekkor már láttam rablásokat is és abban is 1000%-ig biztos voltam, hogy van a pályán süllő is, pedig már jóval elmúlott hat óra.

A harmadik balint éppen tettem volna vissza a vízbe, amikor a szakasz egyetlen porszáraz köve, amin nem kellett vigyáznom az esetleges megcsúszás miatt, bebillent alattam. 😦 Bal kezemben a balinnal, jobb lábbal a vízbe lépve, jobb kézzel próbáltam tompítani az esést. Vesztemre pont a jobb oldalamon előttem a kőre lerakott kis finezzére tenyereltem rá, ami hangosat reccsent egyet. 😦

Nem voltam felhőtlenül boldog, amikor a hal vízbe helyezése után felemeltem kedvenc botomat. Végig volt nyúzva, vagy 30 centi hosszan és egy ponton keresztben megrepedt. 😦

Még szerencse, hogy eddig jobbára spicctagokat törtem, így otthon van bőven választék, teljesen épp nyéltagokból. 😀 (Azóta össze is raktam, így bevetésre készen pihen a csomagtartóban. 😀

Úgy voltam vele, most már mindegy dobálok amíg bírja. Egy balint és egy süllőt még bírt. Aztán az egyik dobásnál nagyot reccsent, úgyhogy nem erőlködtem tovább.

Amikor még nem tudhattam, hogy egy süllő is megkívánja a kis wave shadet, úgy döntöttem, hogy ma balint eszek ebédre, aztán ez a balin kiegészült egy igen formás, wobbleres süllővel. Faroktőig 50 centit mértem.

Ez a süllő egész éjjel zabálhatott, hiszen 11 darab küsz volt a gyomrában. Lehet, hogy még mindig ott vadászna, ha nem hívom meg magamhoz, másodmagával ebédre. 😉

Kategória: Balaton, balin, faragás, hendméd, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Harcsakaland

Az elmúlt időszakban belehabarodtam a wobbleres balatoni harcsapergetésbe. Rátaláltam valamire, ami magába szívott és nem akar elengedni. 😀

A felgyülemlett kép és élményanyagból elég jó bejegyzést lehetne összehozni, de egyenlőre még jegelem a dolgot, mert a harcsapergetés nem társasjáték és még látok a helyben fantáziát.

Hogy nem maradjatok harcsa nélkül megosztom veletek Rózsás Peti barátom folyóvízi történetét egy domolykózás közben, 14 gramm dobósúlyú bottal, kajakból megfogott harcsáról. Egy igazi kaland volt az övék, amiben az egyik csalim főszerepet játszott.

Az általa küldött mondatokat, mondatfoszlányok, amik át voltak itatva őszinte örömmel megpróbáltam egy izgalmas beszámolóvá kovácsolni. Talán visszaadja azt az élményt, amit a srácok megéltek!

Múlt hétvégén Rózsás Peti csorgós domolykózásra indult Faragó Zoli barátjával.

Épp a képen látható egyedi színű süllyedő dozer volt a kapocsban, amikor megjött a nagy BAAAMMM!


Peti hasonlóan hozzám nagy domolykóra horgászik, így nem éppen ultralájt peca volt a kezében, de azért a felszerelése nem ehhez a halhoz volt mérve. 😉🤭😲

Hirtelen azt találták ki, hogy összekötik a két kajakot. Így a barátja evezett, navigált, korrigált amennyire a hal engedte, Petyának csak a halra kellett koncentrálnia. 😉

Az akadás szerencsés volt. A szája sarkába tökéletesen ült az egyágú horog, így nem tudta a harcsa sem elreszelni, sem gyengíteni a zsinórt.

1,5 – 2 kilométeren keresztül ment a harc, amit Peti egyedül nem tudott volna sikeresen megvívni. Ez kérem igazi csapatmunka volt! 💯😍

A halat mérni ugyan nem tudták, hiszen nem is rá készültek, de 25 kiló körülire tippelték, ami a képeket tekintve abszolút megállja a helyét.


Jöttek azért domolykók is a képen látható méretben (két nagy sajnos meglépett) , a barátja egy szép balint is fogott blackpurple színnel.

Sajnos a nyerő csali hullámsírban végezte, egy másik katonával együtt, de egy ilyen halért, napért talán még többet is beáldozna bárki. 💯😍

A csata után nehezen ocsúdtak a srácok. A barátja beszálláskor még a vízbe is beleesett. 😁
Amikor Peti megkérdezte: Ember te mit csinálsz? A válasz csak annyi volt: Nem tudom, örülök. 😂😂😂😂

Gratulálok Barátom!

Ezért érdemes élni, dolgozni, felkelni, hajtani, küzdeni és ilyenkor csak arra gondolok, hogy minden egyes műhelyben eltöltött perc megérte! 😍

Kategória: balsa, crankbait, dozer, folyó, harcsa, hendméd, kajakos | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Nádszéli csónakos

Az utóbbi napokban azon kaptam magamat, hogy újra elég sokat írok, már ha ezt az internetes felületre való pötyögést írásnak lehet nevezni egyáltalán? 😀

Azt hogy hány olvasóm maradt nehéz megítélni, de a nemrég megírt bulvárcikk napján, amikor a tata majdnem fejbe vert a bottal jócskán megugrott a nézettség – olvasottság. Mi lett volna, ha tényleg fejbe talál? 😀 Menő szófordulattal élve, felrobbant volna az internet. 😀

Hogy miért is jött meg a kedvem az íráshoz? Talán a függetlenség hozta vissza.  Függetlenség? Van ilyen egyáltalán? A régi időkben rengeteg gyártó kacatjait használtam. Annyian azért nem kerestek kérdésekkel, tanácsokkal, mint az elmúlt hat évben, de biztos vagyok benne, hogy sok gyártó húzott hasznot a régi videóimból, írásokból.  Volt, hogy kérdés és kérés nélkül felhasználtak ezt – azt. 😀

Amikor kiderült, hogy “teszthorgász” leszek volt olyan aki tudatta velem, hogy innentől nem fogja követni a blogot sem, aztán amikor kiderült, hogy vége, akadt olyan, aki akkor jelentkezett be, hogy innentől érdekli a ténykedésem. 😀

Furcsa az emberi lélektan az egyszer biztos. A blogon és a horgászatomom is nyomon követhető egyfajta változás, fejlődés, de azt hiszem, mint ember nem vesztem el az elmúlt hat évben. Ugyanaz az őszinte, szókimondó faszi voltam, vagyok és remélem leszek is még egy darabig. Legalább is én így látom magamat belülről. Nem hiszem, hogy attól kellene függnie bárki barátságának, követésének, hogy ki áll mögötte és ha úgy vesszük most is függök valamitől, a saját márkámtól. 😀

Szóval május 31.-én egy csónakos nádszéli balinozásra készültünk Olivérrel. Elég hideg volt még a május vége is, így kellett a kabát a 4 fokos hajnalban, sőt az utolsó pillanatban még egy kabátot kivettem a csomagtartóból és egyáltalán nem bántam meg, mert a hó vége nem csak az évszakhoz méltatlanul hűvös, hanem szeles is volt.

Hamar felkerült a második kabát is a csónakban.

Régen el nem tudtam volna képzeli a nádszéli balinozást. Azt hiszem nem is nagyon volt lehetőségem ilyen pályákon horgászni, vagy ha igen, akkor leginkább ősszel álltak rá, a nádfal mellett lebegő milliárdnyi kishalra. A kajak hozta meg nekem a lehetőséget egyes területeken a nádi balinozásra, de idén nagy számban jelentek meg bizonyos napokon a csónakos pályán is.

Az erős szélben a zöld csónak nem nagyon futott ki. Evezővel kínszenvedés az egész. El is határoztam, most már tényleg, hogy fogok venni egy motort és a jövő szezonnak már azzal vágok neki.

Egyébként is öregszem, vagy nem tudom mi lehet velem, mert mostanában jobban keresem egyes pecások társaságát és van hogy jobban szeretek úgy pecázni, hogy a csónakban ül rajtam kívül is valaki. 😀

Olivér elég sok jó halat fogott május utolsó hetében a nád széli pecái alatt. A legutolsó alkalommal már írtam neki, hogy mindjárt itt a június, a balinok már kopogtatnak a topwater kapun, ideje lenne fogni egyet. 😛

Mindezt peca közben írtam neki, így feltette a télen tőlem vásárolt bluepink axeheadet. 😀

Valami barom csonkította a faroklapátját

Ahogy kihajóztunk egy balin egyből mutatta magát. Mindketten wobblert dobtunk először. Aztán a 3. dobás után odaböktem: Te ez meg fogja enni a topwatert.

Olivér éppen csalit cserélt, amikor a balin a csónak közelében akkora rablással bombázta be a wave the dogot, hogy azt hitte beleestem a vízbe. 😀

Job done, avagy a white mamba lecsapott

Elég sokat kellett menni a következő halért, evezve ilyen szélben és hidegben… A halál az! 😀

Első dobásra megütötte a wave shadet, de nem találta el. Kicsit rövidre sikerült a dobás, mert a szél elfelé tolt minket a nádtól. Talán pont a fejére tehettem a csalit. A reggeli pályán kristály tiszta volt a víz, ebben az öbölben egy kicsit opálosabb, de így is a topwater mellett döntöttem. 😀 Egy ideje eldobtam a flakkonos sprayket és airbrushal fújom a csalikat, így rengeteg színvariáns jött elő a fejemben. A kivitelezés nem művészi, nem vagyok egy festőművész, de ezek a csalik a halaknak készülnek és nem a “hősök csarnokába” . 😀

Persze, hogy feltettem itt is a topwatert.

 

Nagyon adja a babakék

Volt még legalább egy balin az öbölben, de nem akart kötélnek állni. Lassan azon voltunk, hogy odébb állunk, aztán egy ötlettől vezérelve feltettem nekik a black mamba színű wavet, minden mindegy alapon.

Jött utána, ütötte, verte, sorozta és a végén bebombázta. Később meg is jegyezte Olivér, hogy csúnyán elhúztam tőle, egyúttal rendelt egy baby blue bass színű wave the dogot. 😀 Amivel azóta fogott is. 😉

A reggel hátralévő része már nem az enyém volt. Ugyan volt még egy brutális kapásom a black mambára és elcsesztem egy jó halat a baby blue színű minijerkre, de a rapala guy csúnyán elhúzott tőlem. 😀

Hozzáteszem, hogy legalább 3 halra ő dobott elsőnek és másodikat dobni már nem is kellett, mert éppen ettem, ittam, vagy jó influenszerként posztoltam a netre. 😀

Így is hatalmas peca volt. Igazi vadászat a nád szélén járőröző, gyönyörű, egészséges őnökre! Van aki meg van bolondulva a darabszámokért, de egy ideje sokkal jobban érdekelnek az agyalós pecák, amik néha azért meghozzák a darabszámot is. Egy pecán 3- 5 -10 balin nekem bőven elég, de azok a legjobb napok, amikor egy halat találok egy pályán és azt az egyet sikerül átvernem.

totálisan össze tudok törni, ha ilyen esetben csak kapásig jutok el. 😀

A flat rap, vagy 15 éve bizonyítja fogósságát – ez itt a reklám helye

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos, steveolures, topwater, WTD | 3 hozzászólás

Technikai betli

Hétfőn már nem bírtam felkelni és dolgozni sem árt néha. Így is hajnali hatkor már wave shadeket csiszoltam a felkelő nap fényében a kiskonyha lépcsőjén. 😀

Mára tükör vizet ígért a hétvégi pályára. Gondoltam tegnap pihent is egy kicsit a víz is, hisz munkanap volt. Négy előtt szálltam ki az autóból és gyanús hangok jöttek a víz felől. A szél nem zavart volna, de mintha hullámok nyaldosnák a parti kövezést. 😀 😦

Úgy is lett. 40-50 centis hullámok, palaszürke víz. 😦 Elnéztem azért a tuti részre, de ott már annyira kicsaptak a hullámok, hogy sarkon fordultam. Csizma nélkül amúgy is maximum mezítlábasan lehetett volna horgászni, de nekem egy hal sem ér meg egy esetleges bokaficamot, amit könnyű begyűjteni a csúszós – algás köveken.

Irány a pénteki pálya, maximum, ha ott is hullámzik a víz, akkor fogok gyári csörgőssel. De  valahogy jó megérzéseim voltak a B tervvel kapcsoltban.

Úgy is lett, szinte tükör víz fogadott! A parkolót elhagyva az egyik legjobban működő beállót választottam, ahol tavaly nagyon sok jó halat sikerült fognom.

Annyi kishal pityegett a tetején, hogyha felhős lett volna az ég, akkor felnézek, hogy nem e esik? 😀

Igazi topwater session -nek kellett volna következnie, de nem így lett. Ezen a helyen volt ugyan egy rohadék balin, ami ahogy Urbán Szabi mondaná, mutatványos kapással verte ki a WTD-t a vízből, a visszahulló csali viszont hidegen hagyta. 😦

A több kilométeres szakasz + a helyi móló is tele volt kishallal, de egész reggel ha 20 rablást láttam, abból tízet egy – egy darab partszéli járőr produkált. Az a két hal még most is rajtam röhög az 1000 százalék! 😀

Egyszerűen nem jöttek a halak! Nem volt mit tenni, felkerült a fat vibes és pár dobásból be is adta a becsülethalat, de nem azzal a módszerrel amivel szerettem volna.

Balinom végre egy jó húsban lévő példány volt. Először rám nézett ilyen furán, hogy hol hagytam a szakállamat? Majd a csalira, hogy miért nem steveo?

Ooooo! 😀

Hiszitek, vagy nem olyan igazi brutális, nagy zabálásba idén még nem futottam bele. Bár volt egy sok balinos és ugye szombaton egy szégyenteljes 24/4-es sok kapásos pecám, de egyik sem volt az a húúúúbazmegpeca! Tudom Szabi, a Dunán egy évben nem lehet annyi rablást látni, amire én  Balatonon azt mondom, nem sok. 😀

Idén mindig vagy lekésem pár órával, fél, egy nappal a kánaánt, vagy halálra szívatnak a dögök, mint szombaton. 😀

Ma is lekéstem. 😦 Vagy öten mondták egymástól függetlenül, hogy vasárnap éjjel és hétfő hajnalban őrület volt!

Na majd talán legközelebb talán én is beleütök. Az esély mindig ott van!

Nem olyan régen Olivérnek azt mondtam, hogy idén olyan év van, amikor még a rossz pecák is jók. Na ez ma valóban rossz volt. 😀 Bár a Dunán kiemelkedő lett volna és megint elég volt eltalálni a vízet. 😀

Amúgy amikor még nem volt meg ez az egyetlen halam, egy kisöreg megkérdezte nem e kell egy balin, mert nem akarja hazavinni. 😀

Na az lett volna még a szégyen! 😀

Amúgy nem is értem, hogy akkor minek rakta el? 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Harcsakaland

Régi vágyam volt egy pergetett balatoni harcsa. Folyón fogtam már többet is domolykózás közben és tavon is sikerült már egyet csípnem . Ezekről a történésekről itt a blogon korábban tudósítottam is.

A Balatonon csak egészen kicsi harcsákhoz volt szerencsém még a nagy harcsavész előtt letett botos pecák során, kishallal, vagy gilisztával.

Nem mellékes szál, hogy a feleségem nem túl jó halevő. Ő a süllőben, csukában, sőt még a bolti pisztráng, vagy lazacfilében is talál szálkát. Akkor is, ha nincs benne. 😀

Évek óta rágja a fülem, sőt inkább az agyam, hogy harcsát hozzak neki, hisz étteremben nem egyszer evett korábban harcsapörköltet sztrapacskával, vagy túróscsuszával. És abban egyik alkalommal sem volt szálka. 😀 (szerintem még az angolnában is találna, ha én viszem! 😀 )

Szóval a lecke évek óta fel van adva és mit ad Isten meg is lett az első balatoni pergetett harcsám, de persze mikor? A tilalom második napján. 😀

Május elsején hatalmas süllőpecában volt részem, mint ahogy sok más balatoni és messziről érkezett horgásznak is. Ez a történet azóta is a fejemben kavarog, de még mindig nem tudom, hogy megírjam e, akkora port kavartak az elsejei történések az országban. Azt hittem egy – egy poszt alatt, hogy ki fog robbanni a III. Világháború! 😀

Szóval elseje utáni napokban olyan irányú és erejű szél volt, hogy nem igazán tudtam – mertem visszamerészkedni a tuti pályára, így negyedikére egy széltől védettebb helyre terveztem kajakos pecát. Mivel a balinok továbbra sem mutatták magukat a környéken, így a pályán található “elsejei maradék” süllő volt a célom. 😀

A dévér foltokban már ívott, így több helyről jöttek hírek harcsáról is. Ezen a pályán is fogtak előtte napokban.

Az utóbbi években kezd újra megerősödni a balatoni harcsa állomány, ezért is volt furcsa eddig, hogy nem akadtam bele még egybe sem. Ahhoz elég sokat vagyok a vízen, hogy akár esélyem is lehetett volna, még ha véletlenül is.

Persze nem azzal a céllal hajóztam ki ezen a napon sem, hogy harcsát fogok, a szerelésem sem predesztinált erre, meg hát tilalom volt 1,5 napja. 😀

Szép, mint mindig én nekem

Az első dobások egyike süllőt adott, majd beszakadt a nyerő csali. Kerestem a halakat, de sokáig kapásom sem volt. Közben konstatáltam, hogy a kiszemelt szakaszt partról is vallatják, ismerős is akadt közöttük, így próbáltam úgy helyezkedni és dobni, hogy a kellő távolság meg legyen.

Sajnos a beígért szél kezdett feltámadni, így lassan küzdelmessé vált a peca. Nem igazán szeretek kajakból szélben horgászni. Nem szeretek súlyozni sem. Nincs komoly horgonyrendszerem. Az is csak bonyolítaná a pakolást és kajakkal a minimál cucc híve vagyok. Szóval egyre többet kellett korrigálni az evezővel, de volt egy érzésem, hogy van jó hal is a pályán. Rendszeresen láttam menekülő, megriadó keszegeket, egyébként ugyanúgy, mint május elsején. 😉

Egyre több zöldséget fogtam, aztán jött 2 újabb süllő. Majd egy olyan ütés érkezett lentről, hogy tudtam itt van “akiért” jöttem.

Az első pillanatokban perecbe hajlott az elsején nagy kalandokat átélt kis finezze, amit a domolykós pecán szarrá tört bot helyett szereztem be. Legyen már egy épp is a három törött mellé alapon. 😀

Pár másodpercre még a kabátos hal esélye is felmerült bennem, mert nem nagysüllősen védekezett, de aztán megjött a válasz lentről. Steeeveee hooorcsa! 😀

Elképesztő élmény volt srácok. Ez a hal tényleg mindent megtett és az a kis bot az elsejei kalandok után majdnem nyélbe hajlott a hal alatt. 😀

Lefeküdt, ütötte a zsinórt, forgott, vízközt menekült, majd úja lefeküdt, megint verte a zsinórt, ahogy egy harcsához illik. A partról már kérdezték mibe akadtam, mert vagy 10 perce ment a móka. Egyértelmű volt hogy csakis harcsa lehet, amit végleg beigazolt a kajak mellett feltörő két lavórnyi buborékfelhő. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy fárad a jószág a másik végen. 😀

Pár perc kellett még, hogy felhúzzam, de még sokáig nem adta magát. Ekkor már rendesen hullámzott és a harcsa tudta mit csinál, mert a kajakot balra tolta a víz, ő pedig jobbra menekült. Aztán lassacskán sikerült a kajak közelébe kényszerítenem és többszöri fejre történő paskolás után állon ragadtam és beemeltem a kajakba a megakasztás helyétől vagy 200 méterre.

Kicsit hosszabb halnak gondoltam, mert iszonyat kövér volt. Rendesen bekajálhatott az ívó keszegekből az éjszaka leple alatt. Csodálom , hogy kellett neki a kis lipless crankbait. Az utolsó darab pearl ghost színben. 😦

Gondosan lefektettem a kajakba és kieveztem vele a partra. Megkértem Csabit aki mondhatni horgászcimbora, hogy készítsen már róla pár képet mielőtt elengedem.

Megmértük, hosszra 98 centiméter volt. Nem egy óriás, de nekem az első balatoni és egyben az eddigi legnagyobb. Két srác volt még a parton, akik rendszeresen kuttyogatnak a kútban, ők 7 kiló körülire saccolták, van aki szerint több volt annál, de teljesen lényegtelen.

Tomi barátom szerint ez egy igazi kamu visszaengedős kép! 😀

Itt azért látszik, hogy tényleg elúszott! 😛

Amikor hajnalban a 3 fokban kajakba szálltam, majd a dzsuván keresztül kitoltam magam a vízre, még nem gondoltam, hogy ilyen élményben lesz részem.

A nap fogása a 4 rozsdás fenekező szerelék mellet ez a több méternyi kötél volt, amire rátelepedett mindenféle élő organizmus. Este pucolhattam is a kajakot. 😀

A nap poénja az volt, hogy jó influenszerként még a vízről kiposztoltam a harcsa kivételét megsínylő kisujjamat, amit a gyerek meg is mutatott a homeofficeban otthon ücsörgő feleségemnek.

Azzal a tudattal várt, hogy harcsa lesz ebédre, de hatalmas csalódás érte, hisz egy “nyanvadt” szálkás süllőcskével állítottam be pontban 11 órakor. 😀

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, süllő | 2 hozzászólás

Visszavágó xanax nélkül

A tegnapit nem hagyhattam annyiban. 😀 Még a gázló cuccot is bepakoltam a csomagtartóba. 😉

Felkelni viszont zsinórban harmadik nap már nem bírtam időben, így pont fényváltásra értem le. Peti megelőzött pár perccel és már a harmadik, vagy negyedik wobbleres balinnál járt.

Második dobás, komoly ütés és megint nem akadt rendesen. 😀

Aztán már már felszíni csalis gondolataim támadtak, Petinek sem ették a wobblert pedig ott járőröztek a lábunk alatt a kristály tiszta vízben.

Végre a begyorsított mini wavet leszedte egy. Megfogtam a tegnapi pálya legkisebb balinjának az  ikertestvérét. 😀

Halam már volt, felszínit fel! Első dobás. Húzom szépen, ütemesen. Burvány, burvány, bammm! Így kell ezt b@ssza meg! 😀

Harmadjára csúnyán leszedte még sötétben. 😀

Azt hittük beindul a tegnapi őrület, de nem így lett. Nagyon nehéz volt becsapni a rohadékokat, de ahhoz képest, hogy mennyivel kevesebb balin volt a pályán, a végeredmény csúnyán odavert a tegnapinak.

Nekem 4 wobbleres kapásból 3 volt kézben, 5 felszíni csalis kapásból pedig 4 darab.

Peti szerintem többet fogott jóval. Egyrészt, ahogy írtam korábban érkezett, másrészt amikor már a part szélében járőröző balinok kiröhögték a WTD-ket a navy propbaitet még betámadták és volt ami rendesen le is szedték.

A nap tanulsága, hogy ha van navy propbaited, amit a barátoktól kaptál, akkor azt ne hagyd otthon. 😀 Egyébként vagy 3 éve figye a fiókban egy adag kisebb propeller, kéne hozzá csalit faragni. 😀

Nem rég vettem végre egy kiscasting orsót. Sikerült azt is felavatni.

A fenti balin a távolban rabolt, majd dobálta a küszöket. Igazi kishalfocis jelenet volt. Sikerült jól becélozni a területet, mert párütem után repült a csali és ahogy visszért a vízbe telibe trafálta!

A haverja Petié lett, míg én a hallal bíbelődtem. A legjobb hal volt a mai napon.

Aztán hatalmas kuss lett. Csak a part széli járőrök vertek néha oda. Elképesztő látvány, ahogy az akváriumtisztaságú vízben, méterre a parttól terelgetik a kishalakat, mint valami juhászkutya a nyájat.

Peti éppen felvetette, hogy lehet rá kéne újra próbálni a wobblerre, amikor csalit akartam cserélni. Miért is ne? 😀

A part széli útonálló benézte. 😀

Aztán már összepakoltam, amikor Peti szólt, hogy lehet ma is be kell menni a vízbe, mert rabolt egy a távolban. A Wave The Doggal elértem. 😉

Aztán csak bementünk, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, a kb. 20 alkalommal használt melles szivárog. 😦 Nesze neked folyóvízi gázlós domizás! 😦

Hal már nem jött, de közben megjött Balázs, aki azt hiszem, hogy végérvényesen elveszett. 😀

 

 

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás