Újra a vízen

Vasárnap újra a vízen voltunk. Nem értem rá egész nap, de végül sikerült belecsúszni egy kicsit az ebédidőbe. 😀

Amikor Olivér megkérdezte a vízen, hogy ezt a napot is megírom e, azt feleltem, hogy nem hiszem. Aztán tegnap mégis arra jutottam, hogy miért is ne? Hiszen régen megírtam ennél sokkal gyengébb pecákat és történeteket is. 😉

Nagyon sok jó sztori volt idén a fejemben, közte két olyan peca, amikor még nyáron együtt szeltük a habokat, hatalmas területet bemotorozva. Azokat a pecákat azóta is csak geographic pecaként emlegetjük, mert olyan élményeket éltünk át, olyan helyzetekbe kerültünk, amilyeneket csak a tévében látni, természetfilmekben.

No de vissza jelenbe. Hajnalban kaparni kellett a jeget a szélvédőről. A kocsi nulla fokot mutatott.

A napkelte most nem volt annyira látványos, de azért lőttem egy képet.

A csónakdeszkára fél hét fele elkezdett ráfagyni a dér.

Az előző napok erős déli hullámai kicsit zavarosabbá tették a vizet, de még pont jó volt ahhoz, hogy megint a jerkbait mellett döntsek. Jó választásnak bizonyult. 😉

Olivér előző este leccsekkolta a vizet. A hullámok kishalat is hoztak, amiket a képen látható vadászok (búbosvöcskök) mellett balinok is aprítottak.

A balinok hajnalra ugyan felszívódtak a pályáról, de a vadászok serényen bukdácsoltak a felszín alá a betevő falatért.

Repült a busajerk a nyílt víz felé a nádbabák között és ötödik dobásra egy tompa ütést éreztem. Hagytam kicsit süllyedni a csalit, majd beleütöttem kettőt. A második ütés után megint hagytam, hogy billegve süllyedjen. Elindítani már nem kellett. A finoman billegve, lassan süllyedő “fafalat” újra támadásra ösztönözte a gyönyörű halat, ami másodjára renderesen le is durrantotta.

#mademyday

Dupla kabát volt rajtam. Mindkét kabát ujján van egy előtét (nem tudom mi a rendes neve), amit a kézfejemre tudok húzni. A legutóbbi pecán elkövettem azt a hibát, hogy az első csukát így fogtam meg. Teljesen átázott és utána amíg nem emelkedett olyan magasra a nap, hogy ereje is legyen lefagyott a kézfejem. 😀

Ilyenkor már amúgy is szar multival pecázni, mert az orsó háza is hideg és a vastag fonott is hozza fel, a melegnek nem éppen mondható vizet az orsóra és az ember kézfejére. Viszont tetszik, vagy nem, jerkelni igazán casting cuccal lehet. 😛 Sokkal szebben tudom vele vezetni a jerkbaiteket, mint egy hagyományos spinningel.

Most eleve felhúztam a kabát ujjára a két előtétet és úgy fogtam meg a halat, így száraz maradt.

Idén nem videóztam, de a fiatalabb srácoktól megirigyeltem a face, vagy insta storyba feltöltött rövid kis, visszaengedős videókat, így gondoltam készítek egyet. 😀

Azért egy kézzel visszaengedni egy ereje teljében lévő 70-es forma csukát nem is olyan egyszerű, ha közben a másik kézzel videót is akar készíteni az ember. Nem is sikerült túl jól, cserében úgy lefröcskölt, hogy a kabát ujján az előtét, a mellkasi rész és a szemüvegem is full vizes lett. 😀

Elindultunk lassan a nádas elé, pedig szívem szerint maradtam volna a stég előtti szakaszon. Furcsa mással egy csónakban horgászni, úgy hogy nem te vagy a kapitány, mert mindent kicsit másképpen csinálna az ember. 😉

A nap folyamán mondtam is Olivérnek, hogy tovább kellett volna vallatnunk az a viszonylag tiszta részt, mert a nád előtt opálosból kakaóvá váló víz fogadott minket. 😦

Elindultunk hát a balinok nyomán, bízva abban, hogy a kő előtt a hullámzás egy nagyobb csapatba összeterelte a kishalat. Vagy ha nem, akkor abban, hogy a legutóbbi peca alkalmával megtalált kishalcsapat még ott tartózkodik abban a nádöbölben és nádfalon, ahol legutóbb.

Mindkét sejtésünk beigazolódott. A kishalak ott voltak a kő mellett, rajtuk pedig egy elég jó csapat balin dolgozott. Egy bő óra alatt kapásig sem jutottunk. 😦

Ahogy szórtuk a csalikat a rablások intenzitása is egyre csak gyengülni látszott. Ezek a balinok szinte mind meg lehettek már fogva, ebben egészen biztos vagyok.

Én már mentem volna, így mondtam a kapitánynak, hogy szerintem induljunk. Belátta, hogy igazam van, így a nádfal felé fordultunk.

Mentek a próbadobások az opálos vízbe. Kishal egy darabig nem rebbent. Éppen megjegyeztem, hogy a hullámzás elverte a csapatot, amikor Olivér egy jó kapásnak vert oda. Horgon volt az első jószág. Nem is akármilyen! Igazi sötét hátú 60+osra taksált nádi balin, ami sajnos a csónak alatt kirázta a szúrós falatot. 😦

A kapitány nem volt boldog, pedig brutális jószágokat fogott az ősz folyamán. Csak remélni tudtam, hogy nem én fogom az első halat, nehogy  azzal a lendülettel a vízbe dobjon. 😀

Volt még egy lekövetése és látott egy nagy dögöt elúszni a csónak mellett, de kapásunk egyenlőre nem akadt. Behajóztunk a legutóbb kristálytiszta öbölbe, mert onnan is gyanús hangok szűrődtek felénk.

A legutóbb akvárium tisztaságú víz, most opálos volt. Egy hosszú dobás után azért a kapitány jól látta, amikor az árnyékból kiváltott egy ezüst nyíl és elkaszálta az apró wobblert.

Imám meghallgattatott! 😀

Nem tudom összesen mennyi időt töltöttünk ezen a részen, de azt igen, hogy a balinok rendesen szívattak minket, hisz vagy a sűrű nádban, vagy közvetlen a nádfalon dolgoztak, vagy ha mégis a nyílt vízen, akkor is szartak mindenre. 😀

Aztán egyszer csak megjött nekem is a várva várt kapás a csónak közelében.

Gyönyörű sötét hátú, nádi életmódhoz igazodott fenekeszeg volt. Teljes hosszában ugyan csak 60 centiméter, de olyan zömök és vaskos hal volt, hogy csak másodjára sikerült tarkón fogni. 😀  A kép kevésbé, a videó inkább adja vissza, hogy milyen szép színezetű hal volt.

Nem volt több akciónk és már bőven otthon kellett volna lennem, így aznapra be is rekesztettük a pecát.

Illetve csak én, mert Olivér este leugrott még sügérezni egyet, amit egy kisebb intermezzo zavart meg.

Két idősebb pecás esti csónakos süllőzésre készült. Olivér azt írta, hogy az egész olyan burleszk filmbe illő volt, amit az egyik fószer azzal tetőzött, hogy a csónak helyett a vízbe szállt be. 😀

“Bazdmeg ezt tervezzük mióta te meg be se tudsz szállni a k@rvacsónakba és annyi a pecának!”

Tudom nem szép dolog más kárán nevetni, de még most is ezen szakadok! 😀

Ma reggel aztán bizonyságot nyert, hogy a tegnapi gondolatom, miszerint a stég előtt több időt kellett volna a csukákra szánni nem volt minden alap nélküli.

Olivér ma viszonylag későn indult. Én már rég a műhelyben melóztam, amikor küldte az első képet. Rendesen fagyott. 😉

Bár a nap már magasan járt, ott volt a jó csuka a tegnapitól alig 10 méterre. 😉

Ezek már azok a hajnalok, amikor a testednek, lelkednek jól esik a nap ereje, de közben tudod, hogy a napfénnyel csökken a csukák aktív táplálkozási periódusa.

Azért egyik nap ránézek a zöld csónakból is. 😉

 

Kategória: Balaton | Megjegyzés hozzáfűzése

Pirkadattól – alkonyatig

Olivér írt, hogy hétfőn este visszajön Pestről, sok(k) volt neki az az egy nap. Kedden nem érek e rá horgászni? Vinnénk a motort, két akkumulátort és bejárnánk néhány pályát. – Jah kérem, ilyen a “kamuegyetemisták” élete. 😀

Menjünk, írtam. Ráérek egész nap. 😉

Így történt, hogy életemben először az egész napot, ahogy a címben is írtam pirkadattól – alkonyatig a vízen töltöttük. Bár Salma Hayek nem lejtette el nekünk a kígyós táncot kikötéskor a stégdeszkákon, azért egy igazán szép és ha halakban nem is gazdag, de eredményes napot töltöttünk a vízen. 😉

Két fokban indultunk neki a pályának, akvárium tisztaságú víznél.

A napkelte már-már giccsebe fordulóan, varázslatos volt. Az a hajnal, amiért akkor is megéri felkelni, ha halat nem is ad a víz. De azért, ha a kezeteket a szívetekre teszitek, a horgász első sorban halért jár a vízre, akkor is ha elengedi és akkor is, ha nem. 😉

Olivér, ha csukázásról beszélünk a spinnerbaiteket, kanalakat részesíti előnyben, én októberben már sokkal nagyobb esélyt adok a glider típusú jerkbaiteknek. Mivel saját csukás jerkem még nincsen, gyári csalikat pedig már nagyon ritkán dobok, ezért Navylures csalikkal próbálom megoldani a feladatot.

A Navylures Facskó Tomi barátom brandje, két különböző gliderrel a palettán, amik közül ezen a napon az első számú stricibusának adtam feladatot. 😀

Hiszitek, vagy nem, de második dobásra csukát adott 😉

Olivér meg is jegyezte, hogy milyen jó lett volna látni a kristály tiszta vízben, ahogy leszedi a csalit, megelőlegezve a későbbi történéseket.

A stégtől jobbra elmentünk ameddig tartott a nád és láttunk több csukát is, de egyik sem volt méretes. Érdekes megfigyelni ebben az időszakban a kristály tiszta vízben, egy helyben, szinte mozdulatlanul lebegő kis harcosokat.

Visszakanyarodtunk hát a mély víz irányába, ahol először a stég előtti terület vallatásába kezdtünk. Az egyik nádbaba mellől egy árny követte ki a stricibusát, de hiába trükköztem nem jött tovább a jó 2,5-es jószág. Sőt, lassan és szinte unottan megfordult – a mit akartok ti tőlem? – kifejezéssel a a pofáján. 😀 Gyorsan utána dobtam még a másik bottal egy szoknyás jigre felszerelt gumit, de sajnos az még kevésbé érdekelte. Eltűnt a szemünk elől a stég irányában.

Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a lehűlt vízben az amúgy is hidegvérű, belassult emésztésű állat leszedte volna a csalit ha lassabban rángatom? Ha hosszabb szünetet hagyok? Kijött e volna a csali után egyáltalán, ha lassabban rángatom, vagy az általam alkalmazott, csukához mérten, kicsit gyorsabb peca húzta ki a rejtekéből?

A válaszom őszintén szólva, a fene se tudja. 😀

A nádas előtt pont azon a helyen, ahol a legutóbbi pecánkon vendéglátóm fogott egy jó kettes halat, egyszer csak megjelent a jerk mögött a következő delikvens. Jó mélyen húztam a busajerket, ennek ellenére tőlünk olyan 10 méterre tisztán látszott minden. Egy pillanatra megálljt parancsoltam a csalinak. Abban a pillanatban a csuka támadó pozíciót vett fel. Tátotta a száját, kinyitotta a kopoltyúfedőket és a következő tized, vagy századmásodpercben, eltűnt a csali a szájában. Itt követtem el egy hatalmas hibát. Látványra vertem oda. Ütést még nem éreztem, a csuka még nem csukta be a száját, így a csalin fityegő két hármashorog ellenére, a kapás erejével kihúztam a halból a csalit. A ha meglepetten lebegett előttünk még egy darabig, aztán unottan a reggelije nélkül úszott tovább. 😀

Talán fél órája voltunk a vízen. Láttunk több kisebb csukát és volt három akcióm. Amilyen gyenge volt eddig a csukaszezon, ahhoz képest Kánaánban éreztem magam.

És ekkor jött végre egy határozott, de tompa ütés, vagy 20-25 méterre a csónaktól, aminek az elkövetőjét sokkal nagyobb halnak véltem, de azért így sem voltam boldogtalan.

Itt már a nap nagyon magasan járt, az a kevés felhő is szertefoszlott az égen. Lassan a mélyebb rész végére értünk, így nekem több akcióm nem volt. Olivér azért fogott egyet az új rapala kanállal.

Jerk vs. spoon az akciók számát tekintve 4:1 😀

A B terv a balinok zaklatása volt egy szomszédos település kikötő bejáratainál és a kövezések külső ívén. Az első két hely üres volt, de a harmadik pálya előtt már messziről látszott, hogy dolgozik néhány balin. Ezen a helyen egyébként ultraszar időben pár napja, partról Olivérnek sikerült csúnyán behalaznia és az előző napon is volt aki eredménnyel járt.

Az hogy halálra szívattak minket a halak, nem kifejezés. Néhány balin volt csak a pályán, amik tarponként kisebb – nagyobb fekete “rajokba” terelték az aprónépet és szedték közülük a vámot. Volt hogy percekig kussban voltak, aztán egy – egy mélyről jövő rablással, fordulássall mutatták magukat. Persze a fekete foltokat azért közben is dobáltuk, hátha egy balint sikerül becsapnunk.

Summa summárum több óra alatt barátom jutott el egyetlen lekövetésig. Közben kikötöttünk némi elemózsiáért és a dolgomat is el kellett végeznem. Hiába, nem vagyok már 20 éves és több mint 4 órája voltunk a vízen. 😀

Egy idő után úgy döntöttem, hogy ha a rohadékok nem reagálnak a táplálékhal méretével leginkább megegyező, illetve az ősszel általában működő csalikra, akkor kapnak tőlem egy nagyobb falatot, hátha. 😉 Így került a 18 grammos casting cucc kapcsába az 5 centiméteres big flat crank prototípusom süllyedő változata, pink killer színben.

Harmadik dobásra leszedte. 😀

Egyből a csónak alá tört és Olivér már kicsit későn figyelmeztetett a horgonykötélre, amit az időnként feltámadó szél miatt le kellett tennünk.

A szerencse és a a szokottnál kicsit vastagabb 0,18-as fonott zsinór és barátom gyorsasága azt eredményezte, hogy végül kézbe foghattam a nap első balinját, pedig kétszer is körbeúszta a horgonykötelet.

Az akadás nem néz ki túl jól a hal további élete szempontjábóll, de egy csepp vérveszteség nélkül megúszta a találkozásunkat. Ezt a csalit még a nyári harcsavarázs közben készítettem így erős kulcskarikákkal, háromszoros erősségű VMC horgokkal szereltem és a vastag húsú horgok nem is igazán fogták a halat, így könnyen megszabadítottam a szúrós falattól.

Az eset tanulsága az, hogy ha a táplálékhalhoz leginkább méretben hajazó csalikat nem akarja a pályán található, amúgy táplálkozó ragadozó hal leszedni, akkor érdemes a csaliméreten növelni, mert akár ez is bejöhet. 😉

Volt egy olyan 10 percünk a hátralévő időben, amikor megállt a szél és befelhősödött. Ebben a rövid periódusban brutális aktivitást mutattak az őnök, de nem tudtunk egyet sem elcsípni, így továbbálltunk egy számomra teljesen ismeretlen nádas irányába.

Először inkább csak szemlélődtünk. Kémleltük a vizet és az esetleges jeleket. Aztán Olivér dobott néhányat a kanállal és a csali vízbe érésekor szétrebbentek a kishalak. Jó helyen voltunk!

Elkezdtük szórni a nádfalat, amikor két öböllel arrébb elcsattan egy balin.

Olivér le is szedte az egyetlen balint, ami meg volt neki arra a napra írva. ( Később még volt egy jó kapása, de nem akadt rendesen.)

Jobbra a képen egy rablás elsimuló hullámait látjátok. Nem egyszerű ilyenkor fényképezni, amikor másik kézzel már dobnod kellene. 😀

Ezután az én perceim következtek, de az első akciót elhibáztam, ugyanis megint eldurrant egy hatalmas rablás, így gyorsban ki akartam húzni a csalit, ami mögött – alatt egy tátott szájú csalódott, a vélt táplálékát kereső balin jelent meg. Hasonló méret volt, mint a barátomé.

Aztán második dobásra kijött az imént durranó balin. Szinte kiugrott a csalival a vízből. K@rvajó kapása volt! 😀

Az 5,5 centis white metallic színű mini wave minnow lett a veszte ennek a sötét hátú, a nádi élethez alkalmazkodó balinnak. Ha megnézitek a képen, a farok alatti úszójának a vége már narancs színbe hajlik.

Megnéztük a belső öblöket is ezen a részen és szarásig voltak kishallal. Ilyet utoljára ősszel, ekkoar területen 2014-ben láttam. Az apróhalon itt is függött pár kisebb szivarcsuka. Ki tudja mi lehetett a pályán kora hajnalban?

Nagyon frankó helyeken jártunk, de a tűző napban már csak egy kapása akadt barátomnak. Látta  polárszemüvegen keresztül, ahogy a csuka követi a kanalat, majd rácsíp egyet, de nem szedi le. Megállította és hulló fázisban jött a BAAAMMM! 😀

Lassan elindultunk visszafelé, hátha a balinok a kő előtt aktívabbak lesznek és persze oda akartunk érni naplemente előtt a hajnali pályára. Az volt a fejünkben, hogy ha hajnalban annyi akció volt, akkor este a gyengülő fényben pike mayham lesz. 😀

Utólag belegondolva lehet, hogy jobb lett volna maradni a nádfalon, ahol a temérdek ivadékot, kisebb sügéreket, csukákat és kisebb keszegrajokat is láttunk. De utólag könnyű okosnak lenni. 😉

A balinok teljes inaktivitásba zuhantak, így elindultuk a nádfal felé. Közben messziről észrevettünk valamit a nyílt vízen, ami reggel fel sem tűnt.

Egy, a nyílt vízre kikötött, “vesztegelő” vitorlás szinte teljesen elsüllyedt. 😀

Visszafelé készítettem néhány képet a párapaplanba burkolódzó Tihanyi – félszigetről, ami azért annyira nem volt csúnya. 😉

A nádfal elé érkezve aztán jött a fekete leves. A nappal élelmet kereső vizimadár horda olyan szinten szaggatta a fel a hinarat a nád előtti szakaszon, hogy szinte meghorgászhatatlanná tette a terepet. 😦

Végül az utolsó 20 percet sügérezésel töltöttük el. Jött is pár szebbecske, néhány kisebb példány kíséretében. Érdekes, amikor az alkonyat előtti, utolsó 15-20 percben a semmiből kerülnek elő ezek a 20 centi feletti példányok és agresszíven támadják a mikrojigen felkínált, apró kreatúrákat.

Igaz, hogy először, de azt hiszem nem utoljára fordult elő, hogy egy teljes napot a vízen töltöttem. 😉

 

Kategória: Balaton | 4 hozzászólás

Egy kis csatorna szép balinja – vendégírás

Egy gyönyörű csatornalakó balin megfogásának, érdekes története, amit Péter még az augusztusi pályázatra küldött be.

“A helyen több balin is járőrözött. Az öcsém állt egy hídon a csatorna felett és kvázi irányított, hogy mikor merre vonul egy hal. Egyszer csak megszólalt, majd mutatott a csatorna közepe felé, hogy ott úszik egy sötét hátú, dobtam egyből a minijerk-et elé de nem volt elég gyors a látott hal, beelőzte egy világos társa a mélyből, amit addig nem is láttunk. Alulról durrantotta le a csalit a másik hal szája előtt kb.

Az öcsém végignézte felülről, azt mondta brutális volt. Sajnos a merítéskor a hálóba akadt a csali, a halból meg ki, ezért az csak a merítőben látszik a fotón. 65 cm volt teljes hosszban.”

Gratulálok! 💯😍💥

Nagyon szép hal, a történetet meg többször is elolvastam. Egyszer egy nagy domival jártunk hasonlóan. Ott én álltam a hídon, de akkor és ott az a hal csak kikövette a barátom csaliját.

Írás: Lastovics Péter

Kategória: balin, balsa, hendméd, minijerk | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy dunai holtág gyönyörű balinja – vendégírás

A mai pecára egy csukázást terveztem, de nem hagyhattam itthon az Axehead WTD-t sem.

Multis cuccal is baromi jól dobható és nem befolyásolja a mozgását a vastagabb fluoro előke sem. Mikor leértem az első helyre, semmi aktivitás nem volt, de megindítottam az első dobást a csalival.

A parttól alig egy méterre fordult rá először a tettes, aminek izgalmában másodikat dobtam rá, ekkor már nem vétette el. Hatalmas durranással szedte le az amúgy nem igazán balinos tempóban vezetett WTD-t.

Így nyár végére végre megfoghattam az első topwateres balinom idén, nagy az öröm. 🙂

 

Matkó Lóránt

Kategória: balin, balsa, duna, faragás, felszíni, folyó, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

A csatorna kis – nagy szörnye – vendégírás

Egy eddig számomra ismeretlen terepen próbálkoztam, párom szülőfaluján átfolyó kis öntözőcsatorna volt a cél. Volt 1,5 órám amíg készültek kedvesem über trendi körmei a műkörmösnél…

A terepet meglátva nem is volt kérdés milyen csalit fogok bevetni. Kristály tiszta víz, nyakig felnőtt hínár, benőtt dzsungeles horgászhelyek…Felkerült a kis fekete slim axehead ezüst csíkokkal az oldalán. (Itt van egy kis tévedés, ez sima axehead, nem a slim, a szín pedig black metallic – a szerk.)

Sosem dobáltam vele komolyabban, de ilyen ivóvíz tisztaságú terepen más szóba se jöhetett volna, illetve a hínár miatt se tudtam volna mást dobni…

Dobás sorozatok követték egymást, mikor láttam hogy lekövette egy kb 40cm-es baller. 🙂  Húha, mondom van hal itt, de sejtettem én hogy vannak balinok. A rossz terep miatt nincs ember, aki próbálkozna pergetni itt. A helyek is nagyon rossz állapotúak voltak, pókhálók, nád, mindenféle növényzet próbált visszataszítani a pokolba,de én nem hagytam magam!

Az eredmény két balin lett a axeheadre. Iszonyat örültem, hisz egy ilyen terepen helyismeret nélkül és szűkös időmetszetben ez nagy eredménynek számít. 15 percig utána takarítottam magam a gazoktól, bogáncsoktól, mert a tuti új körömmel rendelkező kisasszony ha meglát ilyen retekben, a teraszon alszok.

Végszónak annyi, hogy nincs meghorgászhatatlan terep ( dehogynem – a szerk. 😀 ), a példa is mutatja nehezen de azért lehetett pecázni eredményesen, és persze kell mindig lennie nálunk olyan csalinak, ami extrém állapotokra is jó lehet.

Trepák Attila

 

Kategória: balin, balsa, felszíni, folyó, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Balatoni harcsavarázs

Hajnali három óra van. Harcsázni kellene, mert igazi frontos szar idő van. Ilyenkor zabál csak a harcsa igazán. 😀

Harcsázni? Na de hová?

Hová – hová? A Balatonra.

Balatonra? Meg vagy te huzatva?

Dehogy vagyok! Nagy vágyam teljesült idén és itt nem a május harmadikán fogott süllőzés közben, kajakból bemákolt harcsára gondolok. Gyönyörű balatoni bajszosokat sikerült fognom, ráadásul saját készítésű, felúszó wobblerekkel. Rátaláltam valamire, aminek egy ideje vége, ugyanis kilenc betlin vagyok túl. 😀

Mennék ma a tizedikre, ha lehetne, de sajnos nem tehetem. A nagyobbik kutyám Lola, négy éves korában egyedül volt anyósomnál egy hatalmas viharban, amikor annyira megijedt, hogy lebontotta a szúnyoghálót a kerettel együtt a pince ablakon és leugrott. Azóta retteg a vihartól, sőt már előre tudja, érzi, jelzi a vihar érkeztét. Ilyenkor lent kell vele lenni, mert különben kívülről lebontja a bejárati ajtót. 😀 Most is itt üvölt mellettem, amint dörög az ég. 😀

Tegnap a feleségem volt lent vele, ma én jöttem le. Szóval ma csak elméletben harcsázom és ha már így történt, megírom a velem történteket.

A harcsavarázs még június végén kezdődött. Hárságyi Balázs keresett meg korábban azzal a kéréssel, hogy szeretne venni 7,5 centiméteres wave shadet, amiben van divatosan mondva pink – magyarosan rózsaszín is.

Így született meg egy új szín, aminek a háta rózsaszín ( igazából magenta 😉 ), a torka pedig narancs.

Ha már elkészült ez a szín le is kellett próbálni. 😀

Kivételesen nagyon korán keltem, hátha sikerül küszívást találnom végre. Az utóbbi években a korábban annyira jellemző több napos, vagy akár hetes küszívások megszűntek. Vannak olyan pályák, amelyeken mióta tudatosan pergetek wobblerrel balinra és süllőre mindig is voltak ívások, az utóbbi években pedig teljesen megszűntek. A legjobb helyeken is csak pár napos, de inkább csak pár órás ívások vannak, amiket általában egy érkező front szétver és azt vettem észre, hogy a több hetes kánikulák sem kedveznek.

Ezen az éjjelen sem találtam rájuk, de sikerült találnom egy helyet, ahol ívtak a pontyok! Számomra ez egy nagyon új tapasztalás, hogy a sűrű hínarasban, és zöld dzsuvában ívó pontyok ikráit szedegető küszökre és keszegekre ráállnak a balinok. És éjszaka nem csak a balinok, hanem a süllők és a harcsák is. 😉

Több olyan pecám is volt idén, amikor csónakból, vagy kajakból ilyen helyzetben horgászhattam, de nappal. Most viszont partról pecáztam és a peca éjjel kezdődött.

Egy ismerős kb. 5 perccel megelőzött, de amikor odaértem még nem volt fogott hala. Illetve volt, csak nem azon a pályán. Éjszakai balinok durrogtak, süllők raboltak és volt néhány hang kisebb harcsáktól is. Végre ott voltam, ahol igazán lennem kellett.

Az első éjszaka harcsát ugyan nem fogtam, de szép süllőket és hosszú idő után végre éjszakai balinokat igen.

Imádok éjszaka balint fogni wobblerrel, mert olyan vehemenciával ütik le a csalit, hogy a szívem is kiugrik a helyéről. 😀

A közben pink killer névre keresztelt színkód ezen az éjszakán remekelt! Csak azzal a színnel három balint és öt süllőt sikerült elkapnom és a balinok között volt végre egy darabos hal, a süllők között pedig volt 50 +os teljes hosszban. Két süllő haza is jött velem. 😀

Darabos balin a pink killer szín első hala éjjel érkezett

Gyönyörű süllő, az aznapi ebédem

A folied SFC szín is adott balint és süllőt is

A megújult jerkminnow white metallic színben is adott egy szép balint

Nappal működött a miniwave is

Szakadt kopoltyújú, dülledt szemű, zombi balin

Június végén ívási sérülések?

A nulladik napon egy kurva jó pecát zártam, igaz még harcsa nélkül, de már akkor tudtam, hogy másnap is ott leszek! 😀

Az első nap is ott voltak bár változott a szél irány. A balinok nullára eltűntek, de süllő az volt és az előző naphoz mérten kevesebb harcsa hangot hallottam. Úgy készültem, hogy vittem magammal egy 20-60 grammos botot és szórtam nekik a nagyobbik wave shadet. Kapásom sem volt rá, így újra kézbe vettem a kis finezzét. A kockázat benne volt a dologban, de akkor még úgy voltam vele, hogy egy három kiló körüli harcsa nem lehet akadály, nagyobbakat meg a pályában nem igazán éreztem. És mekkorát tévedtem! 😀

A nap első halai süllők voltak

Aztán felkerült a pink killer és egy távoli dobásnál, jó harmincra a parttól megjött az első!

Hatalmasat vert a lassan húzott felúszó wobblerre és amikor felcsapott a farkával már tudtam, hogy Ő az akiért igazán jöttem! Tépte a zsinórt, püfölte a farkával és túrta magát a rejteket nyújtó hínármezőbe: Ennek ellenére a finom cuccal viszonylag hamar a kő elé sikerült kényszerítenem és amikor először felhúztam akkor ért csak igazán meglepetés. Sokkal jobb hal volt mint amire gondoltam!

Háromszor paskoltam meg úgy a feje búbját, hogy még visszatört a nyílt víz felé, aztán negyedszer már nem volt ereje, így megragadtam az állkapcsát és kiemeltem az első saját csalival fogott balatoni harcsámat.

Ott a pink killer!

Gyönyörű, egészséges, kövér és teljes hosszában 76 centiméteres balatoni bajszos volt.

Miután magamhoz tértem jó pár dobás erejéig az erősebb bot volt a kezemben, de csak nem jött kapás a nagyobb csalira, így újra a kis botot vettem kézbe, amit egy újabb süllő honorált.

Majd egy újabb harcsát ütötte, de ahogy fordult le is maradt. Valószínű rosszul akadt, vagy a kis bottal nem tudtam rendesen beleverni a horgot.

Mivel sokáig nem volt kapásom- ekkora a süllő hangok már teljesen megszűntek – csalit cseréltem és egy gondolattól vezérelve feltettem az első éjszakán jó balint adó white metallic színű jerkminnowt. Az első dobás nem igazán sikerült jól, ez a csali amúgy sem a dobótávjáról híres és mivel túlzottan megküldtem izgalmamban, így rendesen beszitált a levegőben.

A második dobás jól sikerült. A folyamatos húzás helyett úgy voltam vele, hogy felfelé tartott bottal aprókat beleütve jobban el tudom húzni a zöld dzsuva felett. A tervem bevált és amikor a csali a parti nádas mellér ért az egyik ilyen ütés benne maradt a következő halba. ami szintén harcsa volt.

Az újabb gyönyörű bajszos mindent megtett a szabadságért, még a nádast is megjárta. Amikor először rá akartam fogni az alsó ajkára még az ujjamra is rákaffantott. 😀

Aztán megragadtam és kibaszott boldog voltam! 😀

Újabb 76 centiméteres harcsa, igaz kicsit soványabb volt

Csak ültem ott és nem akartam elhinni mi történik velem, mert ahogy Dave mondani szokta, a harcsa az bizony harcsa bármekkora is. Ezek a halak meg azért már nem a bármekkora kategória voltak, ha nem is azok az igazi óriások.

Elkövettem egy nagy hibát, ami miatt egy újabb harcsa távozott a jerminnowval. 😦

Ahogy írtam a második hal megjárta a nádat is. Bizony ellenőriznem kellett volna az amúgy se túl vastag főzsinórt, mert amikor a következő bajszos – ami aznap az utolsó kapást okozta – már a bevágásnál megtépett. 😦 Hiába ez a cucc azért nem ide való volt.

Azt gondolom – bár nem feltétlen látom ezt – az őszinteség a becsületesség mellett a másik nagyon fontos dolog a mai magából kifordult világban is. Így meg kell hogy mondjam – és azt hiszem ez a fenti két képről azért levehető – hogy ez a két harcsa hazajött velem. Ahogy korábban is írtam a feleségem rég óta nyaggat harcsáért, így ezt a két halat még a sötétség leple alatt fejbe vertem, bezsákoltam és hazavittem.

Nem akartam megvárni a hajnalt. Egyrészt mert megkaptam mindent, sőt annál is többet, másrészt pedig nem akartam, hogy bárki észre vegyen, hátha tart még halat nekem ez a pálya. 😉

Igazam lett. 🙂

A második napon még korábban keltem, nehogy megelőzzenek. 😀 A szél megfordult, alig volt kint horgász a parton. Ahogy a helyhez közelítettem, egy alakot véltem felfedezni a parton, majd mögötte megláttam egy sátrat. Össze is törtem.:D

Egy féderes pecás volt, mögötte a félsátorban a csaja ült és hangosan szólt a rádió. Igazán ülhetett volna máshová is. 😀

Egy darabig dobáltam nem messze tőlük, de teljesen felesleges próbálkozás volt, így elindultam halak reményében. Persze a kevésbé szélvédett pályákon nem találtam halakat, így elindultam hazafelé. Illetve indultam volna, mert egy gondolattól vezérelve napkelte után még ránéztem a helyre és boldogan konstatáltam, hogy már elmentek.

Süllőre már esély nem volt, harcsa hangok sem voltak. Kapás sem jött a nap viszont egyre magasabbra hágott, így utolsó próbálkozásként feltettem az új big flat crank névre keresztelt 5 centis crankem, felúszó prototípusát.

Éssss beadta! 😀 Nem nagy, de harcsa! A kapása meg majdnem ugyanolyan, mint egy nagyobb darabnak. Azonnal felcsap és fúrja magát lefelé. Egyszerűen imádom és azóta is ezt keresem!

 

A folyóvízen bevált green evil szín

Volt még egy furcsa kapásom. Valami ütötte, finoman megtolta a csalit és amikor megállítottam leszedte. Egy jó kettes csuka volt a tettes ami a kő előtt szaltózott egyet – pont amikor már guggoltam le, hogy kivegyem – és kirázta a csalit.

Egyébként a második napon már a 4-18 grammos finezzével toltam, 12-es fonottal és 0,60as előkével.

Így volt ez a harmadik napon is, amikor egy pergető előzött meg. Nem tudom, hogy tudatosan ment a pályára, vagy csak véletlenül keveredett oda, de ahogy ő horgászott azzal inkább riasztotta az éjszaka lovagjait, mint hogy esélye lett volna megcsípni egyet.

Megint tettem egy kört és egy csendes részen találtam is kishalakat, de semmi mozgás nem volt rajtuk, így később visszanéztem a helyre.

Kicsit balra, hosszan dobtam a pink killert. Se rablás, se kishal nem volt már a pályán. Úgy éreztem, mintha valami finoman hozzáért volna a csalihoz. Nem tudom, hogy egy húzott wobblernél él e a dolog? De olvastam és hallottam is, hogy a harcsa a bajusz szálaival le tudja tapogatni a zsákmányt, vagy az annak vélt valamit. Minden esetre megállítottam a csalit. Hagytam felúszni és amikor indítottam volna, jött a nagy BAMMMM!

Azt gondolom az eddigi legjobb harcsám védekezett a túlvégen. Az első 1,5-2 percben nem sok közöm volt hozzá, de aztán sikerült megfordítanom és szép lassan elindult felém, sajnos kissé a nádas irányba tartva. Hiába mentem odébb a kövön és erőltettem a halat amennyire tudtam, lefeküdt a torzsába. Éreztem, hogy tartja még a horog, de nem tudtam megmozdítani, akárhogy is szerettem volna.

Végül azt találtam ki – ami valószínűleg hiba volt – hogy engedek a feszítésen, hátha ennek hatására kimozdul magától. Így is lett, de aztán még egyszer lefeküdt. Ekkor ki tudtam szedni a torzsából pár másodpercen belül. Már előttem pörgött, de még nem mutatta meg magát. És amikor először felhúztam volna, kipattant a csali és a fejem mellett zúgott el. 😦

Nem tudom mekkora hal volt, de a két 76 centis a kis bottal ehhez a halhoz képest gyerekjáték volt így utólag belegondolva. Szerintem ez a bajszos üthette a métert.

A csali hátsó horgán egyébként egy darab torzsa lógott, a torzsán pedig egy leharapott farkú, redhead cannibal shad. 😀

Valószínű, hogy csak a másik horog akadt a halba és ahogy beleakasztotta a hátsó horgot a torzsába és rázta a fejét, tágulhatott a horog ütötte seb, így amikor meg akartam emelni ő meg nem akarta és fordult, az amúgy is táguló horog ütötte sebből kiakadt a horog. Kicsit aznap össze is törtem! 😀

Aznap aztán találtam ugyan küszívást, de semmi mozgást nem láttam előtte. Gondoltam csak dobok egyet wtd-vel. 14 kapásig jutottam, amiben volt több duplázás, de ebből összesen négy hal volt kézben.

Nagyon furcsák idén a balinok. Aznap, azon a helyen zabálniuk kellett volna a küszt, de összesen 2 rablást ha láttam, azt sem közvetlen előttem.

A negyedik napon is jött egy haresz! 😀

Itt már csak a 20-60-as botot vittem magammal és csak azzal dobtam a kisebb csalikat is.

Egy kapásom volt, de végre megint harcsát tarthattam a kezemben. Totál beszívott a dolog meg kell hogy mondjam. Nem tudom megfogalmazni milyen érzés a kedvenc vizemről, saját készítésű, felúszó wobblerrel harcsákat fogni.

A napkelte gyönyörű volt aznap is!

hazafelé aztán sikerült még balinokat csípnem. Az egyik helyen tök jót beszélgettem egy pontyossal, egészen addig volt közlékeny, amíg a kifogott balint vissza nem engedtem. 😀

Meg kell azért itt jegyeznem hogy szörnyen szét vannak csapva a balinok. Egyre kevesebb olyan halat fogok, ami nem néz ki ennyire szarul, mint a fenti. Egyre több a pergető horgász, a balinok valamiért egyes helyeken nagy darabszámban vannak jelen és a horgászok nagy része persze, hogy ezeket a helyeket látogatja.

Sokan azért kicsit túlzásba is viszik a rájuk való pergetést és az egybalinos szabály, meg a “szálkafőzelék” mivolta végett a legtöbb azért vissza is került a vízbe.

Nem akarok észt osztani és én is hibázhatok horogszabadításnál, de alapnak kellene lennie a horogszakállak lenyomásának, hogy a visszaengedett halak ne ilyen szarul nézzenek ki. És egy bizonyos darabszám után, azért illene abbahagyni azt a bizonyos pecát.

Persze van hogy az embert elkapja a hév és nehéz elengedni a helyet, de napi szinten megfogni 10-30 ugyanakkora egyenbalint, ráadásul 80%-át ugyanazzal a csalival és mindet le is fényképezni semmi értelme!

Az ötödik napon volt egy olyan agymenésem, hogy felveszem a mellest. 😀

Sokáig partról dobáltam kapás nélkül, aztán végre leverte egy kisebb. 😀 Megint harcsám volt! Totál hihetetlen!

Amikor már derengett bementem a vízbe. Sokkal beljebb ugyan nem voltam, de azért egy kicsit megnőtt a dobástávom, így elértem olyan részeket is, amiket előtte nem. 😉

Már azon gondolkodtam, hogy nem jött be a dolog, amikor 10 méterre tőlem leverte egy szaros a pink killert. Persze nem akadt meg.

Itt konstatáltam, hogy azért csak bejött a dolog és gondoltam dobok még vagy tízet.

Nem kellett! 😀

Harmadik vagy negyedik dobásnál, már tőlem nézve öt méterre sem járt a wobbler, amikor a méterhúszas vízben megjött az “emberem”! 😀

Brutális kapással törölte le a pink killert! Elképesztő élmény volt még a 60 grammos bottal is vízben állva harcsát fárasztani!

Teljes hosszában az eddigi legnagyobb balatoni harcsámat emelhettem ki és fényképeztem le. Soványabb volt a 76 centis kövérebbnél, de a hossza ütötte a 80 centimétert.

A önkioldós kép megint parádés lett, amiből még egy mm is született, amit Kosik Ricsi dunai vevőm készített. 😀

Gyakorlatilag az utolsó, hatodik nap következett, amikor még sikerült kapást kicsikarnom. Egészen eddig a napig nem voltak a pályán extrém időjárási körülmények. Aznap sajnos megfordult a szél. Ráadásul voltak a pályán, így egyből a vízbe mentem. Koszos volt, hordalékos és időnként tarajos hullámok csaptak be a mellesbe. 😀

A 60 grammos bottal dobáltam a 9,5 centiméteres wave shadet. Az első két dobásból kétszer is torzsába akadtam. Már pont azon voltam, hogy lecserélem, amikor megint megállt a csali. Azt gondoltam egy újabb torzsa és finoman rá akartam pöccinteni, de a torzsa rúgott egy kurvanagyot és elindult. Nem tudtam, nem bírtam bevágni a halnak, csak ráemeltem. A hal meg csak ment.

Azt szokták mondani, hogy ami elmegy az harcsa, ami kijön az busa 😀 , de ez a hal harcsa volt. Nem egyenletesen és gyorsan húzott, hanem komótosan és olyanokat ütött bele, hogy a f@szom is beleremegett!

Fogalmam sincs, hogy mekkora hal volt, azt sem tudom, hogy lett e volna egy fikarsznyi esélyem a 60 grammos bottal megküzdeni vele, de ezt már nem is fogom megtudni, hiszen nem jól akadt a horog és kb. 20 másodperc után lemaradt a bőven – bőven új egyéni rekord harcsám.

Konzultáltam azóta több nagy harcsa pecással is és egymástól teljesen függetlenül, egyöntetűen állították, hogy ez bizony nagy hal volt. A kapás pedig tipikusan az, amikor az aljzaton fekszik, elhúzom előtte a csalit. Nem is éhes, de b@ssza az agyát és reflexből rászív. Gyakorlatilag kapás sincs, csak megáll a csali.

Aznap még annyira nem volt zavaros a víz mint a következő alkalmakkor. Volt némi kishal a pályán és napkeltével jött néhány balin.

Ez a darabos jószág keményen durrantotta le a 9,5-es wave shadet. Én meg olyat verte rá a 60 grammos bottal, hogy azzal az erővel ki is szaltózott a vízből. 😀

Lenthy Laci írta, hogy addig menjek, amíg valami körülmény meg nem változik, mert utána eltűntek. Minden nap nem bírtam menni, hisz aludni és dolgozni is kellett, de igaza lett.

Azóta beszereztem egy medveölőt, a csalikra 3X-es erősségű VMC horgok kerültek, krimpeltem 0,70-es előkéket, bika, önmagába visszazáródó kapcsokkal, de a szél óta, ahogy az elején is írtam, kilenc betli jutott.

Eltűntek! 😦

Érdekes tapasztalás volt ez a néhány alkalom. Először a balinok domináltak, némi süllő körettel. Aztán ahogy fordult a szél maradtak a süllők és a harcsák, aztán sokáig már csak a harcsák, azzal a véletlen csukával. Majd, ahogy fordult megint a szél egy hajnalon még megjelentek a balinok a harcsák mellé.

Azóta akármilyen fasza, vagy trágya időben mentem kapásom sem volt. Azért reménykedem benne, ha nem is ezen a pályán, de még sikerült idén “beleakadnom” legalább egybe. 😀

A nagy harcsavész már a múlté. Egyre inkább erősödni látszik a balatoni harcsaállomány. Sokan fogtak harcsákat az elmúlt pár évben főleg kuttyogatva, vagy süllőzés, csukázás közben beeső halként. És az elmúlt években egyre több, tudatos, pergetett harcsafogásról jöttek hírek, de ezek nagy része gumira, vagy “vertikális” csalira esett el.

Ha jók az információim túl sokan nem pergetnek a Balatonon sem partról, sem vízben állva felúszó wobblerrel harcsára, de azt gondolom, hogy ha ez a tendencia így folytatódik, akkor pár éven belül komoly halakra lesz esélyünk akár partról, akár vízben állva, vagy csónakból – kajakból.

A következő lépés egy felszíni csalis harcsa lenne.

Ha lesz rá esélyem, én biztos hogy ott leszek! 😀

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Törött bottal is megy…

… egy darabig. 😦

Szombaton kézhez kaptam  vadölő botomat, amit ma akkor is muszáj volt kipróbálnom, ha tudtam, hogy szinte esélytelen a halfogás ebben a szélben. Nem volt egyszerű az EB döntő után két órával felkelni, de mennem kellett. 😀

Félelmem beigazolódott, hiszen a szél nemhogy csillapodott volna, még erősebben fújt.

Retkes, hordalékos víz fogadott, fehér, tarajos hullámokkal. Ezek a hullámok 50-60 centisek voltak. A bot tetszik, mert nem egy babkaró, de azért van benne bika. 😉 A 7,5 centiméteres wave shad és az ötös crank mozgását sem gyilkolja meg.

Becsületből dobáltam egy órát, de egy idő után meguntam, hisz nem zöldséget termelni jöttem, hanem horgászni. 😀

Megnéztem egy másik pályát, de annyira áramlott a víz, hogy a 7 grammos jig 25 másodperc alatt ért le, majd az áramlás egyből szorította a kövezéshez. 10 dobás, egy bizbasz kapás, két előke és két csali mínusz után elindultam hazafelé.

Egy sokszor jól működő pálya mellett haladtam el éppen és konstatáltam, hogy ennek a napnak peca szempontból lőttek, amikor dankasirályokra lettem figyelmes (gyerekkoromban csak csokifejű sirályoknak hívtuk őket 😀 ).

Leparkoltam hát és bot nélkül lementem a partra, ahonnan a sirályok mellett vagy 7-8 gém és kócsag rebbent fel.

Bár rablást nem láttam a következő két percben, tudtam, hogy ott kell (l)enniük és így is lett. 😀

Az első halat gyári vertikkel ütöttem. Gondoltam, hogy itt az idő saját csalival fogni egyet.

A 7,5-e wave shad nem tetszett nekik, de az 5,5-es a pink hátával telitalálatnak bizonyult. 😉 Jött pár név ötlet a színnel kapcsolatban, de még nem döntöttem.  😉

Ekkor már láttam rablásokat is és abban is 1000%-ig biztos voltam, hogy van a pályán süllő is, pedig már jóval elmúlott hat óra.

A harmadik balint éppen tettem volna vissza a vízbe, amikor a szakasz egyetlen porszáraz köve, amin nem kellett vigyáznom az esetleges megcsúszás miatt, bebillent alattam. 😦 Bal kezemben a balinnal, jobb lábbal a vízbe lépve, jobb kézzel próbáltam tompítani az esést. Vesztemre pont a jobb oldalamon előttem a kőre lerakott kis finezzére tenyereltem rá, ami hangosat reccsent egyet. 😦

Nem voltam felhőtlenül boldog, amikor a hal vízbe helyezése után felemeltem kedvenc botomat. Végig volt nyúzva, vagy 30 centi hosszan és egy ponton keresztben megrepedt. 😦

Még szerencse, hogy eddig jobbára spicctagokat törtem, így otthon van bőven választék, teljesen épp nyéltagokból. 😀 (Azóta össze is raktam, így bevetésre készen pihen a csomagtartóban. 😀

Úgy voltam vele, most már mindegy dobálok amíg bírja. Egy balint és egy süllőt még bírt. Aztán az egyik dobásnál nagyot reccsent, úgyhogy nem erőlködtem tovább.

Amikor még nem tudhattam, hogy egy süllő is megkívánja a kis wave shadet, úgy döntöttem, hogy ma balint eszek ebédre, aztán ez a balin kiegészült egy igen formás, wobbleres süllővel. Faroktőig 50 centit mértem.

Ez a süllő egész éjjel zabálhatott, hiszen 11 darab küsz volt a gyomrában. Lehet, hogy még mindig ott vadászna, ha nem hívom meg magamhoz, másodmagával ebédre. 😉

Kategória: Balaton, balin, faragás, hendméd, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Harcsakaland

Az elmúlt időszakban belehabarodtam a wobbleres balatoni harcsapergetésbe. Rátaláltam valamire, ami magába szívott és nem akar elengedni. 😀

A felgyülemlett kép és élményanyagból elég jó bejegyzést lehetne összehozni, de egyenlőre még jegelem a dolgot, mert a harcsapergetés nem társasjáték és még látok a helyben fantáziát.

Hogy nem maradjatok harcsa nélkül megosztom veletek Rózsás Peti barátom folyóvízi történetét egy domolykózás közben, 14 gramm dobósúlyú bottal, kajakból megfogott harcsáról. Egy igazi kaland volt az övék, amiben az egyik csalim főszerepet játszott.

Az általa küldött mondatokat, mondatfoszlányok, amik át voltak itatva őszinte örömmel megpróbáltam egy izgalmas beszámolóvá kovácsolni. Talán visszaadja azt az élményt, amit a srácok megéltek!

Múlt hétvégén Rózsás Peti csorgós domolykózásra indult Faragó Zoli barátjával.

Épp a képen látható egyedi színű süllyedő dozer volt a kapocsban, amikor megjött a nagy BAAAMMM!


Peti hasonlóan hozzám nagy domolykóra horgászik, így nem éppen ultralájt peca volt a kezében, de azért a felszerelése nem ehhez a halhoz volt mérve. 😉🤭😲

Hirtelen azt találták ki, hogy összekötik a két kajakot. Így a barátja evezett, navigált, korrigált amennyire a hal engedte, Petyának csak a halra kellett koncentrálnia. 😉

Az akadás szerencsés volt. A szája sarkába tökéletesen ült az egyágú horog, így nem tudta a harcsa sem elreszelni, sem gyengíteni a zsinórt.

1,5 – 2 kilométeren keresztül ment a harc, amit Peti egyedül nem tudott volna sikeresen megvívni. Ez kérem igazi csapatmunka volt! 💯😍

A halat mérni ugyan nem tudták, hiszen nem is rá készültek, de 25 kiló körülire tippelték, ami a képeket tekintve abszolút megállja a helyét.


Jöttek azért domolykók is a képen látható méretben (két nagy sajnos meglépett) , a barátja egy szép balint is fogott blackpurple színnel.

Sajnos a nyerő csali hullámsírban végezte, egy másik katonával együtt, de egy ilyen halért, napért talán még többet is beáldozna bárki. 💯😍

A csata után nehezen ocsúdtak a srácok. A barátja beszálláskor még a vízbe is beleesett. 😁
Amikor Peti megkérdezte: Ember te mit csinálsz? A válasz csak annyi volt: Nem tudom, örülök. 😂😂😂😂

Gratulálok Barátom!

Ezért érdemes élni, dolgozni, felkelni, hajtani, küzdeni és ilyenkor csak arra gondolok, hogy minden egyes műhelyben eltöltött perc megérte! 😍

Kategória: balsa, crankbait, dozer, folyó, harcsa, hendméd, kajakos | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Nádszéli csónakos

Az utóbbi napokban azon kaptam magamat, hogy újra elég sokat írok, már ha ezt az internetes felületre való pötyögést írásnak lehet nevezni egyáltalán? 😀

Azt hogy hány olvasóm maradt nehéz megítélni, de a nemrég megírt bulvárcikk napján, amikor a tata majdnem fejbe vert a bottal jócskán megugrott a nézettség – olvasottság. Mi lett volna, ha tényleg fejbe talál? 😀 Menő szófordulattal élve, felrobbant volna az internet. 😀

Hogy miért is jött meg a kedvem az íráshoz? Talán a függetlenség hozta vissza.  Függetlenség? Van ilyen egyáltalán? A régi időkben rengeteg gyártó kacatjait használtam. Annyian azért nem kerestek kérdésekkel, tanácsokkal, mint az elmúlt hat évben, de biztos vagyok benne, hogy sok gyártó húzott hasznot a régi videóimból, írásokból.  Volt, hogy kérdés és kérés nélkül felhasználtak ezt – azt. 😀

Amikor kiderült, hogy “teszthorgász” leszek volt olyan aki tudatta velem, hogy innentől nem fogja követni a blogot sem, aztán amikor kiderült, hogy vége, akadt olyan, aki akkor jelentkezett be, hogy innentől érdekli a ténykedésem. 😀

Furcsa az emberi lélektan az egyszer biztos. A blogon és a horgászatomom is nyomon követhető egyfajta változás, fejlődés, de azt hiszem, mint ember nem vesztem el az elmúlt hat évben. Ugyanaz az őszinte, szókimondó faszi voltam, vagyok és remélem leszek is még egy darabig. Legalább is én így látom magamat belülről. Nem hiszem, hogy attól kellene függnie bárki barátságának, követésének, hogy ki áll mögötte és ha úgy vesszük most is függök valamitől, a saját márkámtól. 😀

Szóval május 31.-én egy csónakos nádszéli balinozásra készültünk Olivérrel. Elég hideg volt még a május vége is, így kellett a kabát a 4 fokos hajnalban, sőt az utolsó pillanatban még egy kabátot kivettem a csomagtartóból és egyáltalán nem bántam meg, mert a hó vége nem csak az évszakhoz méltatlanul hűvös, hanem szeles is volt.

Hamar felkerült a második kabát is a csónakban.

Régen el nem tudtam volna képzeli a nádszéli balinozást. Azt hiszem nem is nagyon volt lehetőségem ilyen pályákon horgászni, vagy ha igen, akkor leginkább ősszel álltak rá, a nádfal mellett lebegő milliárdnyi kishalra. A kajak hozta meg nekem a lehetőséget egyes területeken a nádi balinozásra, de idén nagy számban jelentek meg bizonyos napokon a csónakos pályán is.

Az erős szélben a zöld csónak nem nagyon futott ki. Evezővel kínszenvedés az egész. El is határoztam, most már tényleg, hogy fogok venni egy motort és a jövő szezonnak már azzal vágok neki.

Egyébként is öregszem, vagy nem tudom mi lehet velem, mert mostanában jobban keresem egyes pecások társaságát és van hogy jobban szeretek úgy pecázni, hogy a csónakban ül rajtam kívül is valaki. 😀

Olivér elég sok jó halat fogott május utolsó hetében a nád széli pecái alatt. A legutolsó alkalommal már írtam neki, hogy mindjárt itt a június, a balinok már kopogtatnak a topwater kapun, ideje lenne fogni egyet. 😛

Mindezt peca közben írtam neki, így feltette a télen tőlem vásárolt bluepink axeheadet. 😀

Valami barom csonkította a faroklapátját

Ahogy kihajóztunk egy balin egyből mutatta magát. Mindketten wobblert dobtunk először. Aztán a 3. dobás után odaböktem: Te ez meg fogja enni a topwatert.

Olivér éppen csalit cserélt, amikor a balin a csónak közelében akkora rablással bombázta be a wave the dogot, hogy azt hitte beleestem a vízbe. 😀

Job done, avagy a white mamba lecsapott

Elég sokat kellett menni a következő halért, evezve ilyen szélben és hidegben… A halál az! 😀

Első dobásra megütötte a wave shadet, de nem találta el. Kicsit rövidre sikerült a dobás, mert a szél elfelé tolt minket a nádtól. Talán pont a fejére tehettem a csalit. A reggeli pályán kristály tiszta volt a víz, ebben az öbölben egy kicsit opálosabb, de így is a topwater mellett döntöttem. 😀 Egy ideje eldobtam a flakkonos sprayket és airbrushal fújom a csalikat, így rengeteg színvariáns jött elő a fejemben. A kivitelezés nem művészi, nem vagyok egy festőművész, de ezek a csalik a halaknak készülnek és nem a “hősök csarnokába” . 😀

Persze, hogy feltettem itt is a topwatert.

 

Nagyon adja a babakék

Volt még legalább egy balin az öbölben, de nem akart kötélnek állni. Lassan azon voltunk, hogy odébb állunk, aztán egy ötlettől vezérelve feltettem nekik a black mamba színű wavet, minden mindegy alapon.

Jött utána, ütötte, verte, sorozta és a végén bebombázta. Később meg is jegyezte Olivér, hogy csúnyán elhúztam tőle, egyúttal rendelt egy baby blue bass színű wave the dogot. 😀 Amivel azóta fogott is. 😉

A reggel hátralévő része már nem az enyém volt. Ugyan volt még egy brutális kapásom a black mambára és elcsesztem egy jó halat a baby blue színű minijerkre, de a rapala guy csúnyán elhúzott tőlem. 😀

Hozzáteszem, hogy legalább 3 halra ő dobott elsőnek és másodikat dobni már nem is kellett, mert éppen ettem, ittam, vagy jó influenszerként posztoltam a netre. 😀

Így is hatalmas peca volt. Igazi vadászat a nád szélén járőröző, gyönyörű, egészséges őnökre! Van aki meg van bolondulva a darabszámokért, de egy ideje sokkal jobban érdekelnek az agyalós pecák, amik néha azért meghozzák a darabszámot is. Egy pecán 3- 5 -10 balin nekem bőven elég, de azok a legjobb napok, amikor egy halat találok egy pályán és azt az egyet sikerül átvernem.

totálisan össze tudok törni, ha ilyen esetben csak kapásig jutok el. 😀

A flat rap, vagy 15 éve bizonyítja fogósságát – ez itt a reklám helye

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos, steveolures, topwater, WTD | 3 hozzászólás

Technikai betli

Hétfőn már nem bírtam felkelni és dolgozni sem árt néha. Így is hajnali hatkor már wave shadeket csiszoltam a felkelő nap fényében a kiskonyha lépcsőjén. 😀

Mára tükör vizet ígért a hétvégi pályára. Gondoltam tegnap pihent is egy kicsit a víz is, hisz munkanap volt. Négy előtt szálltam ki az autóból és gyanús hangok jöttek a víz felől. A szél nem zavart volna, de mintha hullámok nyaldosnák a parti kövezést. 😀 😦

Úgy is lett. 40-50 centis hullámok, palaszürke víz. 😦 Elnéztem azért a tuti részre, de ott már annyira kicsaptak a hullámok, hogy sarkon fordultam. Csizma nélkül amúgy is maximum mezítlábasan lehetett volna horgászni, de nekem egy hal sem ér meg egy esetleges bokaficamot, amit könnyű begyűjteni a csúszós – algás köveken.

Irány a pénteki pálya, maximum, ha ott is hullámzik a víz, akkor fogok gyári csörgőssel. De  valahogy jó megérzéseim voltak a B tervvel kapcsoltban.

Úgy is lett, szinte tükör víz fogadott! A parkolót elhagyva az egyik legjobban működő beállót választottam, ahol tavaly nagyon sok jó halat sikerült fognom.

Annyi kishal pityegett a tetején, hogyha felhős lett volna az ég, akkor felnézek, hogy nem e esik? 😀

Igazi topwater session -nek kellett volna következnie, de nem így lett. Ezen a helyen volt ugyan egy rohadék balin, ami ahogy Urbán Szabi mondaná, mutatványos kapással verte ki a WTD-t a vízből, a visszahulló csali viszont hidegen hagyta. 😦

A több kilométeres szakasz + a helyi móló is tele volt kishallal, de egész reggel ha 20 rablást láttam, abból tízet egy – egy darab partszéli járőr produkált. Az a két hal még most is rajtam röhög az 1000 százalék! 😀

Egyszerűen nem jöttek a halak! Nem volt mit tenni, felkerült a fat vibes és pár dobásból be is adta a becsülethalat, de nem azzal a módszerrel amivel szerettem volna.

Balinom végre egy jó húsban lévő példány volt. Először rám nézett ilyen furán, hogy hol hagytam a szakállamat? Majd a csalira, hogy miért nem steveo?

Ooooo! 😀

Hiszitek, vagy nem olyan igazi brutális, nagy zabálásba idén még nem futottam bele. Bár volt egy sok balinos és ugye szombaton egy szégyenteljes 24/4-es sok kapásos pecám, de egyik sem volt az a húúúúbazmegpeca! Tudom Szabi, a Dunán egy évben nem lehet annyi rablást látni, amire én  Balatonon azt mondom, nem sok. 😀

Idén mindig vagy lekésem pár órával, fél, egy nappal a kánaánt, vagy halálra szívatnak a dögök, mint szombaton. 😀

Ma is lekéstem. 😦 Vagy öten mondták egymástól függetlenül, hogy vasárnap éjjel és hétfő hajnalban őrület volt!

Na majd talán legközelebb talán én is beleütök. Az esély mindig ott van!

Nem olyan régen Olivérnek azt mondtam, hogy idén olyan év van, amikor még a rossz pecák is jók. Na ez ma valóban rossz volt. 😀 Bár a Dunán kiemelkedő lett volna és megint elég volt eltalálni a vízet. 😀

Amúgy amikor még nem volt meg ez az egyetlen halam, egy kisöreg megkérdezte nem e kell egy balin, mert nem akarja hazavinni. 😀

Na az lett volna még a szégyen! 😀

Amúgy nem is értem, hogy akkor minek rakta el? 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése