Törött bottal is megy…

… egy darabig. 😦

Szombaton kézhez kaptam  vadölő botomat, amit ma akkor is muszáj volt kipróbálnom, ha tudtam, hogy szinte esélytelen a halfogás ebben a szélben. Nem volt egyszerű az EB döntő után két órával felkelni, de mennem kellett. 😀

Félelmem beigazolódott, hiszen a szél nemhogy csillapodott volna, még erősebben fújt.

Retkes, hordalékos víz fogadott, fehér, tarajos hullámokkal. Ezek a hullámok 50-60 centisek voltak. A bot tetszik, mert nem egy babkaró, de azért van benne bika. 😉 A 7,5 centiméteres wave shad és az ötös crank mozgását sem gyilkolja meg.

Becsületből dobáltam egy órát, de egy idő után meguntam, hisz nem zöldséget termelni jöttem, hanem horgászni. 😀

Megnéztem egy másik pályát, de annyira áramlott a víz, hogy a 7 grammos jig 25 másodperc alatt ért le, majd az áramlás egyből szorította a kövezéshez. 10 dobás, egy bizbasz kapás, két előke és két csali mínusz után elindultam hazafelé.

Egy sokszor jól működő pálya mellett haladtam el éppen és konstatáltam, hogy ennek a napnak peca szempontból lőttek, amikor dankasirályokra lettem figyelmes (gyerekkoromban csak csokifejű sirályoknak hívtuk őket 😀 ).

Leparkoltam hát és bot nélkül lementem a partra, ahonnan a sirályok mellett vagy 7-8 gém és kócsag rebbent fel.

Bár rablást nem láttam a következő két percben, tudtam, hogy ott kell (l)enniük és így is lett. 😀

Az első halat gyári vertikkel ütöttem. Gondoltam, hogy itt az idő saját csalival fogni egyet.

A 7,5-e wave shad nem tetszett nekik, de az 5,5-es a pink hátával telitalálatnak bizonyult. 😉 Jött pár név ötlet a színnel kapcsolatban, de még nem döntöttem.  😉

Ekkor már láttam rablásokat is és abban is 1000%-ig biztos voltam, hogy van a pályán süllő is, pedig már jóval elmúlott hat óra.

A harmadik balint éppen tettem volna vissza a vízbe, amikor a szakasz egyetlen porszáraz köve, amin nem kellett vigyáznom az esetleges megcsúszás miatt, bebillent alattam. 😦 Bal kezemben a balinnal, jobb lábbal a vízbe lépve, jobb kézzel próbáltam tompítani az esést. Vesztemre pont a jobb oldalamon előttem a kőre lerakott kis finezzére tenyereltem rá, ami hangosat reccsent egyet. 😦

Nem voltam felhőtlenül boldog, amikor a hal vízbe helyezése után felemeltem kedvenc botomat. Végig volt nyúzva, vagy 30 centi hosszan és egy ponton keresztben megrepedt. 😦

Még szerencse, hogy eddig jobbára spicctagokat törtem, így otthon van bőven választék, teljesen épp nyéltagokból. 😀 (Azóta össze is raktam, így bevetésre készen pihen a csomagtartóban. 😀

Úgy voltam vele, most már mindegy dobálok amíg bírja. Egy balint és egy süllőt még bírt. Aztán az egyik dobásnál nagyot reccsent, úgyhogy nem erőlködtem tovább.

Amikor még nem tudhattam, hogy egy süllő is megkívánja a kis wave shadet, úgy döntöttem, hogy ma balint eszek ebédre, aztán ez a balin kiegészült egy igen formás, wobbleres süllővel. Faroktőig 50 centit mértem.

Ez a süllő egész éjjel zabálhatott, hiszen 11 darab küsz volt a gyomrában. Lehet, hogy még mindig ott vadászna, ha nem hívom meg magamhoz, másodmagával ebédre. 😉

Kategória: Balaton, balin, faragás, hendméd, süllő | Megjegyzés hozzáfűzése

Harcsakaland

Az elmúlt időszakban belehabarodtam a wobbleres balatoni harcsapergetésbe. Rátaláltam valamire, ami magába szívott és nem akar elengedni. 😀

A felgyülemlett kép és élményanyagból elég jó bejegyzést lehetne összehozni, de egyenlőre még jegelem a dolgot, mert a harcsapergetés nem társasjáték és még látok a helyben fantáziát.

Hogy nem maradjatok harcsa nélkül megosztom veletek Rózsás Peti barátom folyóvízi történetét egy domolykózás közben, 14 gramm dobósúlyú bottal, kajakból megfogott harcsáról. Egy igazi kaland volt az övék, amiben az egyik csalim főszerepet játszott.

Az általa küldött mondatokat, mondatfoszlányok, amik át voltak itatva őszinte örömmel megpróbáltam egy izgalmas beszámolóvá kovácsolni. Talán visszaadja azt az élményt, amit a srácok megéltek!

Múlt hétvégén Rózsás Peti csorgós domolykózásra indult Faragó Zoli barátjával.

Épp a képen látható egyedi színű süllyedő dozer volt a kapocsban, amikor megjött a nagy BAAAMMM!


Peti hasonlóan hozzám nagy domolykóra horgászik, így nem éppen ultralájt peca volt a kezében, de azért a felszerelése nem ehhez a halhoz volt mérve. 😉🤭😲

Hirtelen azt találták ki, hogy összekötik a két kajakot. Így a barátja evezett, navigált, korrigált amennyire a hal engedte, Petyának csak a halra kellett koncentrálnia. 😉

Az akadás szerencsés volt. A szája sarkába tökéletesen ült az egyágú horog, így nem tudta a harcsa sem elreszelni, sem gyengíteni a zsinórt.

1,5 – 2 kilométeren keresztül ment a harc, amit Peti egyedül nem tudott volna sikeresen megvívni. Ez kérem igazi csapatmunka volt! 💯😍

A halat mérni ugyan nem tudták, hiszen nem is rá készültek, de 25 kiló körülire tippelték, ami a képeket tekintve abszolút megállja a helyét.


Jöttek azért domolykók is a képen látható méretben (két nagy sajnos meglépett) , a barátja egy szép balint is fogott blackpurple színnel.

Sajnos a nyerő csali hullámsírban végezte, egy másik katonával együtt, de egy ilyen halért, napért talán még többet is beáldozna bárki. 💯😍

A csata után nehezen ocsúdtak a srácok. A barátja beszálláskor még a vízbe is beleesett. 😁
Amikor Peti megkérdezte: Ember te mit csinálsz? A válasz csak annyi volt: Nem tudom, örülök. 😂😂😂😂

Gratulálok Barátom!

Ezért érdemes élni, dolgozni, felkelni, hajtani, küzdeni és ilyenkor csak arra gondolok, hogy minden egyes műhelyben eltöltött perc megérte! 😍

Kategória: balsa, crankbait, dozer, folyó, harcsa, hendméd, kajakos | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Nádszéli csónakos

Az utóbbi napokban azon kaptam magamat, hogy újra elég sokat írok, már ha ezt az internetes felületre való pötyögést írásnak lehet nevezni egyáltalán? 😀

Azt hogy hány olvasóm maradt nehéz megítélni, de a nemrég megírt bulvárcikk napján, amikor a tata majdnem fejbe vert a bottal jócskán megugrott a nézettség – olvasottság. Mi lett volna, ha tényleg fejbe talál? 😀 Menő szófordulattal élve, felrobbant volna az internet. 😀

Hogy miért is jött meg a kedvem az íráshoz? Talán a függetlenség hozta vissza.  Függetlenség? Van ilyen egyáltalán? A régi időkben rengeteg gyártó kacatjait használtam. Annyian azért nem kerestek kérdésekkel, tanácsokkal, mint az elmúlt hat évben, de biztos vagyok benne, hogy sok gyártó húzott hasznot a régi videóimból, írásokból.  Volt, hogy kérdés és kérés nélkül felhasználtak ezt – azt. 😀

Amikor kiderült, hogy “teszthorgász” leszek volt olyan aki tudatta velem, hogy innentől nem fogja követni a blogot sem, aztán amikor kiderült, hogy vége, akadt olyan, aki akkor jelentkezett be, hogy innentől érdekli a ténykedésem. 😀

Furcsa az emberi lélektan az egyszer biztos. A blogon és a horgászatomom is nyomon követhető egyfajta változás, fejlődés, de azt hiszem, mint ember nem vesztem el az elmúlt hat évben. Ugyanaz az őszinte, szókimondó faszi voltam, vagyok és remélem leszek is még egy darabig. Legalább is én így látom magamat belülről. Nem hiszem, hogy attól kellene függnie bárki barátságának, követésének, hogy ki áll mögötte és ha úgy vesszük most is függök valamitől, a saját márkámtól. 😀

Szóval május 31.-én egy csónakos nádszéli balinozásra készültünk Olivérrel. Elég hideg volt még a május vége is, így kellett a kabát a 4 fokos hajnalban, sőt az utolsó pillanatban még egy kabátot kivettem a csomagtartóból és egyáltalán nem bántam meg, mert a hó vége nem csak az évszakhoz méltatlanul hűvös, hanem szeles is volt.

Hamar felkerült a második kabát is a csónakban.

Régen el nem tudtam volna képzeli a nádszéli balinozást. Azt hiszem nem is nagyon volt lehetőségem ilyen pályákon horgászni, vagy ha igen, akkor leginkább ősszel álltak rá, a nádfal mellett lebegő milliárdnyi kishalra. A kajak hozta meg nekem a lehetőséget egyes területeken a nádi balinozásra, de idén nagy számban jelentek meg bizonyos napokon a csónakos pályán is.

Az erős szélben a zöld csónak nem nagyon futott ki. Evezővel kínszenvedés az egész. El is határoztam, most már tényleg, hogy fogok venni egy motort és a jövő szezonnak már azzal vágok neki.

Egyébként is öregszem, vagy nem tudom mi lehet velem, mert mostanában jobban keresem egyes pecások társaságát és van hogy jobban szeretek úgy pecázni, hogy a csónakban ül rajtam kívül is valaki. 😀

Olivér elég sok jó halat fogott május utolsó hetében a nád széli pecái alatt. A legutolsó alkalommal már írtam neki, hogy mindjárt itt a június, a balinok már kopogtatnak a topwater kapun, ideje lenne fogni egyet. 😛

Mindezt peca közben írtam neki, így feltette a télen tőlem vásárolt bluepink axeheadet. 😀

Valami barom csonkította a faroklapátját

Ahogy kihajóztunk egy balin egyből mutatta magát. Mindketten wobblert dobtunk először. Aztán a 3. dobás után odaböktem: Te ez meg fogja enni a topwatert.

Olivér éppen csalit cserélt, amikor a balin a csónak közelében akkora rablással bombázta be a wave the dogot, hogy azt hitte beleestem a vízbe. 😀

Job done, avagy a white mamba lecsapott

Elég sokat kellett menni a következő halért, evezve ilyen szélben és hidegben… A halál az! 😀

Első dobásra megütötte a wave shadet, de nem találta el. Kicsit rövidre sikerült a dobás, mert a szél elfelé tolt minket a nádtól. Talán pont a fejére tehettem a csalit. A reggeli pályán kristály tiszta volt a víz, ebben az öbölben egy kicsit opálosabb, de így is a topwater mellett döntöttem. 😀 Egy ideje eldobtam a flakkonos sprayket és airbrushal fújom a csalikat, így rengeteg színvariáns jött elő a fejemben. A kivitelezés nem művészi, nem vagyok egy festőművész, de ezek a csalik a halaknak készülnek és nem a “hősök csarnokába” . 😀

Persze, hogy feltettem itt is a topwatert.

 

Nagyon adja a babakék

Volt még legalább egy balin az öbölben, de nem akart kötélnek állni. Lassan azon voltunk, hogy odébb állunk, aztán egy ötlettől vezérelve feltettem nekik a black mamba színű wavet, minden mindegy alapon.

Jött utána, ütötte, verte, sorozta és a végén bebombázta. Később meg is jegyezte Olivér, hogy csúnyán elhúztam tőle, egyúttal rendelt egy baby blue bass színű wave the dogot. 😀 Amivel azóta fogott is. 😉

A reggel hátralévő része már nem az enyém volt. Ugyan volt még egy brutális kapásom a black mambára és elcsesztem egy jó halat a baby blue színű minijerkre, de a rapala guy csúnyán elhúzott tőlem. 😀

Hozzáteszem, hogy legalább 3 halra ő dobott elsőnek és másodikat dobni már nem is kellett, mert éppen ettem, ittam, vagy jó influenszerként posztoltam a netre. 😀

Így is hatalmas peca volt. Igazi vadászat a nád szélén járőröző, gyönyörű, egészséges őnökre! Van aki meg van bolondulva a darabszámokért, de egy ideje sokkal jobban érdekelnek az agyalós pecák, amik néha azért meghozzák a darabszámot is. Egy pecán 3- 5 -10 balin nekem bőven elég, de azok a legjobb napok, amikor egy halat találok egy pályán és azt az egyet sikerül átvernem.

totálisan össze tudok törni, ha ilyen esetben csak kapásig jutok el. 😀

A flat rap, vagy 15 éve bizonyítja fogósságát – ez itt a reklám helye

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos, steveolures, topwater, WTD | 3 hozzászólás

Technikai betli

Hétfőn már nem bírtam felkelni és dolgozni sem árt néha. Így is hajnali hatkor már wave shadeket csiszoltam a felkelő nap fényében a kiskonyha lépcsőjén. 😀

Mára tükör vizet ígért a hétvégi pályára. Gondoltam tegnap pihent is egy kicsit a víz is, hisz munkanap volt. Négy előtt szálltam ki az autóból és gyanús hangok jöttek a víz felől. A szél nem zavart volna, de mintha hullámok nyaldosnák a parti kövezést. 😀 😦

Úgy is lett. 40-50 centis hullámok, palaszürke víz. 😦 Elnéztem azért a tuti részre, de ott már annyira kicsaptak a hullámok, hogy sarkon fordultam. Csizma nélkül amúgy is maximum mezítlábasan lehetett volna horgászni, de nekem egy hal sem ér meg egy esetleges bokaficamot, amit könnyű begyűjteni a csúszós – algás köveken.

Irány a pénteki pálya, maximum, ha ott is hullámzik a víz, akkor fogok gyári csörgőssel. De  valahogy jó megérzéseim voltak a B tervvel kapcsoltban.

Úgy is lett, szinte tükör víz fogadott! A parkolót elhagyva az egyik legjobban működő beállót választottam, ahol tavaly nagyon sok jó halat sikerült fognom.

Annyi kishal pityegett a tetején, hogyha felhős lett volna az ég, akkor felnézek, hogy nem e esik? 😀

Igazi topwater session -nek kellett volna következnie, de nem így lett. Ezen a helyen volt ugyan egy rohadék balin, ami ahogy Urbán Szabi mondaná, mutatványos kapással verte ki a WTD-t a vízből, a visszahulló csali viszont hidegen hagyta. 😦

A több kilométeres szakasz + a helyi móló is tele volt kishallal, de egész reggel ha 20 rablást láttam, abból tízet egy – egy darab partszéli járőr produkált. Az a két hal még most is rajtam röhög az 1000 százalék! 😀

Egyszerűen nem jöttek a halak! Nem volt mit tenni, felkerült a fat vibes és pár dobásból be is adta a becsülethalat, de nem azzal a módszerrel amivel szerettem volna.

Balinom végre egy jó húsban lévő példány volt. Először rám nézett ilyen furán, hogy hol hagytam a szakállamat? Majd a csalira, hogy miért nem steveo?

Ooooo! 😀

Hiszitek, vagy nem olyan igazi brutális, nagy zabálásba idén még nem futottam bele. Bár volt egy sok balinos és ugye szombaton egy szégyenteljes 24/4-es sok kapásos pecám, de egyik sem volt az a húúúúbazmegpeca! Tudom Szabi, a Dunán egy évben nem lehet annyi rablást látni, amire én  Balatonon azt mondom, nem sok. 😀

Idén mindig vagy lekésem pár órával, fél, egy nappal a kánaánt, vagy halálra szívatnak a dögök, mint szombaton. 😀

Ma is lekéstem. 😦 Vagy öten mondták egymástól függetlenül, hogy vasárnap éjjel és hétfő hajnalban őrület volt!

Na majd talán legközelebb talán én is beleütök. Az esély mindig ott van!

Nem olyan régen Olivérnek azt mondtam, hogy idén olyan év van, amikor még a rossz pecák is jók. Na ez ma valóban rossz volt. 😀 Bár a Dunán kiemelkedő lett volna és megint elég volt eltalálni a vízet. 😀

Amúgy amikor még nem volt meg ez az egyetlen halam, egy kisöreg megkérdezte nem e kell egy balin, mert nem akarja hazavinni. 😀

Na az lett volna még a szégyen! 😀

Amúgy nem is értem, hogy akkor minek rakta el? 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Harcsakaland

Régi vágyam volt egy pergetett balatoni harcsa. Folyón fogtam már többet is domolykózás közben és tavon is sikerült már egyet csípnem . Ezekről a történésekről itt a blogon korábban tudósítottam is.

A Balatonon csak egészen kicsi harcsákhoz volt szerencsém még a nagy harcsavész előtt letett botos pecák során, kishallal, vagy gilisztával.

Nem mellékes szál, hogy a feleségem nem túl jó halevő. Ő a süllőben, csukában, sőt még a bolti pisztráng, vagy lazacfilében is talál szálkát. Akkor is, ha nincs benne. 😀

Évek óta rágja a fülem, sőt inkább az agyam, hogy harcsát hozzak neki, hisz étteremben nem egyszer evett korábban harcsapörköltet sztrapacskával, vagy túróscsuszával. És abban egyik alkalommal sem volt szálka. 😀 (szerintem még az angolnában is találna, ha én viszem! 😀 )

Szóval a lecke évek óta fel van adva és mit ad Isten meg is lett az első balatoni pergetett harcsám, de persze mikor? A tilalom második napján. 😀

Május elsején hatalmas süllőpecában volt részem, mint ahogy sok más balatoni és messziről érkezett horgásznak is. Ez a történet azóta is a fejemben kavarog, de még mindig nem tudom, hogy megírjam e, akkora port kavartak az elsejei történések az országban. Azt hittem egy – egy poszt alatt, hogy ki fog robbanni a III. Világháború! 😀

Szóval elseje utáni napokban olyan irányú és erejű szél volt, hogy nem igazán tudtam – mertem visszamerészkedni a tuti pályára, így negyedikére egy széltől védettebb helyre terveztem kajakos pecát. Mivel a balinok továbbra sem mutatták magukat a környéken, így a pályán található “elsejei maradék” süllő volt a célom. 😀

A dévér foltokban már ívott, így több helyről jöttek hírek harcsáról is. Ezen a pályán is fogtak előtte napokban.

Az utóbbi években kezd újra megerősödni a balatoni harcsa állomány, ezért is volt furcsa eddig, hogy nem akadtam bele még egybe sem. Ahhoz elég sokat vagyok a vízen, hogy akár esélyem is lehetett volna, még ha véletlenül is.

Persze nem azzal a céllal hajóztam ki ezen a napon sem, hogy harcsát fogok, a szerelésem sem predesztinált erre, meg hát tilalom volt 1,5 napja. 😀

Szép, mint mindig én nekem

Az első dobások egyike süllőt adott, majd beszakadt a nyerő csali. Kerestem a halakat, de sokáig kapásom sem volt. Közben konstatáltam, hogy a kiszemelt szakaszt partról is vallatják, ismerős is akadt közöttük, így próbáltam úgy helyezkedni és dobni, hogy a kellő távolság meg legyen.

Sajnos a beígért szél kezdett feltámadni, így lassan küzdelmessé vált a peca. Nem igazán szeretek kajakból szélben horgászni. Nem szeretek súlyozni sem. Nincs komoly horgonyrendszerem. Az is csak bonyolítaná a pakolást és kajakkal a minimál cucc híve vagyok. Szóval egyre többet kellett korrigálni az evezővel, de volt egy érzésem, hogy van jó hal is a pályán. Rendszeresen láttam menekülő, megriadó keszegeket, egyébként ugyanúgy, mint május elsején. 😉

Egyre több zöldséget fogtam, aztán jött 2 újabb süllő. Majd egy olyan ütés érkezett lentről, hogy tudtam itt van “akiért” jöttem.

Az első pillanatokban perecbe hajlott az elsején nagy kalandokat átélt kis finezze, amit a domolykós pecán szarrá tört bot helyett szereztem be. Legyen már egy épp is a három törött mellé alapon. 😀

Pár másodpercre még a kabátos hal esélye is felmerült bennem, mert nem nagysüllősen védekezett, de aztán megjött a válasz lentről. Steeeveee hooorcsa! 😀

Elképesztő élmény volt srácok. Ez a hal tényleg mindent megtett és az a kis bot az elsejei kalandok után majdnem nyélbe hajlott a hal alatt. 😀

Lefeküdt, ütötte a zsinórt, forgott, vízközt menekült, majd úja lefeküdt, megint verte a zsinórt, ahogy egy harcsához illik. A partról már kérdezték mibe akadtam, mert vagy 10 perce ment a móka. Egyértelmű volt hogy csakis harcsa lehet, amit végleg beigazolt a kajak mellett feltörő két lavórnyi buborékfelhő. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy fárad a jószág a másik végen. 😀

Pár perc kellett még, hogy felhúzzam, de még sokáig nem adta magát. Ekkor már rendesen hullámzott és a harcsa tudta mit csinál, mert a kajakot balra tolta a víz, ő pedig jobbra menekült. Aztán lassacskán sikerült a kajak közelébe kényszerítenem és többszöri fejre történő paskolás után állon ragadtam és beemeltem a kajakba a megakasztás helyétől vagy 200 méterre.

Kicsit hosszabb halnak gondoltam, mert iszonyat kövér volt. Rendesen bekajálhatott az ívó keszegekből az éjszaka leple alatt. Csodálom , hogy kellett neki a kis lipless crankbait. Az utolsó darab pearl ghost színben. 😦

Gondosan lefektettem a kajakba és kieveztem vele a partra. Megkértem Csabit aki mondhatni horgászcimbora, hogy készítsen már róla pár képet mielőtt elengedem.

Megmértük, hosszra 98 centiméter volt. Nem egy óriás, de nekem az első balatoni és egyben az eddigi legnagyobb. Két srác volt még a parton, akik rendszeresen kuttyogatnak a kútban, ők 7 kiló körülire saccolták, van aki szerint több volt annál, de teljesen lényegtelen.

Tomi barátom szerint ez egy igazi kamu visszaengedős kép! 😀

Itt azért látszik, hogy tényleg elúszott! 😛

Amikor hajnalban a 3 fokban kajakba szálltam, majd a dzsuván keresztül kitoltam magam a vízre, még nem gondoltam, hogy ilyen élményben lesz részem.

A nap fogása a 4 rozsdás fenekező szerelék mellet ez a több méternyi kötél volt, amire rátelepedett mindenféle élő organizmus. Este pucolhattam is a kajakot. 😀

A nap poénja az volt, hogy jó influenszerként még a vízről kiposztoltam a harcsa kivételét megsínylő kisujjamat, amit a gyerek meg is mutatott a homeofficeban otthon ücsörgő feleségemnek.

Azzal a tudattal várt, hogy harcsa lesz ebédre, de hatalmas csalódás érte, hisz egy “nyanvadt” szálkás süllőcskével állítottam be pontban 11 órakor. 😀

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, süllő | 2 hozzászólás

Visszavágó xanax nélkül

A tegnapit nem hagyhattam annyiban. 😀 Még a gázló cuccot is bepakoltam a csomagtartóba. 😉

Felkelni viszont zsinórban harmadik nap már nem bírtam időben, így pont fényváltásra értem le. Peti megelőzött pár perccel és már a harmadik, vagy negyedik wobbleres balinnál járt.

Második dobás, komoly ütés és megint nem akadt rendesen. 😀

Aztán már már felszíni csalis gondolataim támadtak, Petinek sem ették a wobblert pedig ott járőröztek a lábunk alatt a kristály tiszta vízben.

Végre a begyorsított mini wavet leszedte egy. Megfogtam a tegnapi pálya legkisebb balinjának az  ikertestvérét. 😀

Halam már volt, felszínit fel! Első dobás. Húzom szépen, ütemesen. Burvány, burvány, bammm! Így kell ezt b@ssza meg! 😀

Harmadjára csúnyán leszedte még sötétben. 😀

Azt hittük beindul a tegnapi őrület, de nem így lett. Nagyon nehéz volt becsapni a rohadékokat, de ahhoz képest, hogy mennyivel kevesebb balin volt a pályán, a végeredmény csúnyán odavert a tegnapinak.

Nekem 4 wobbleres kapásból 3 volt kézben, 5 felszíni csalis kapásból pedig 4 darab.

Peti szerintem többet fogott jóval. Egyrészt, ahogy írtam korábban érkezett, másrészt amikor már a part szélében járőröző balinok kiröhögték a WTD-ket a navy propbaitet még betámadták és volt ami rendesen le is szedték.

A nap tanulsága, hogy ha van navy propbaited, amit a barátoktól kaptál, akkor azt ne hagyd otthon. 😀 Egyébként vagy 3 éve figye a fiókban egy adag kisebb propeller, kéne hozzá csalit faragni. 😀

Nem rég vettem végre egy kiscasting orsót. Sikerült azt is felavatni.

A fenti balin a távolban rabolt, majd dobálta a küszöket. Igazi kishalfocis jelenet volt. Sikerült jól becélozni a területet, mert párütem után repült a csali és ahogy visszért a vízbe telibe trafálta!

A haverja Petié lett, míg én a hallal bíbelődtem. A legjobb hal volt a mai napon.

Aztán hatalmas kuss lett. Csak a part széli járőrök vertek néha oda. Elképesztő látvány, ahogy az akváriumtisztaságú vízben, méterre a parttól terelgetik a kishalakat, mint valami juhászkutya a nyájat.

Peti éppen felvetette, hogy lehet rá kéne újra próbálni a wobblerre, amikor csalit akartam cserélni. Miért is ne? 😀

A part széli útonálló benézte. 😀

Aztán már összepakoltam, amikor Peti szólt, hogy lehet ma is be kell menni a vízbe, mert rabolt egy a távolban. A Wave The Doggal elértem. 😉

Aztán csak bementünk, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, a kb. 20 alkalommal használt melles szivárog. 😦 Nesze neked folyóvízi gázlós domizás! 😦

Hal már nem jött, de közben megjött Balázs, aki azt hiszem, hogy végérvényesen elveszett. 😀

 

 

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

Vadász, vadász…

Illetve horgász, horgász… De majd mindjárt olvassátok. 😀

Tegnap jó hírek érkeztek egy pályáról, ahol két éve jártam utoljára. Akkor hínárlakó balinokra vadásztam, de a mai nap sokkal többel kecsegtetett.

Korán keltem süllő reményében, de a pályán dobáló ismerősöm kicsit lelombozott. Kis süllők voltak csak a pályán, viszont előtte már durrogott egy éjszakai vadász. Nagyon előzékeny volt, engedte hogy dobjak néhányat, de csak két megtolásig és egy burványig jutottam. Ahogy jött a nap, ő megfogta wobblerrel mindhármat. Nem annyira kenyerem más nyakába állni és jött pár jó hang a távolból így neki indultam.

A legtöbb balin két bojlis szerelék alatt, körül dolgozott. Akkor még. 😉

A szerelések határán kezdtem horgászni. Itt két kapás jutott. Nagyszerű kezdés 5/0. 😀

Aztán beindulni látszottak odébb is. A part mentén, fél távon és messzebb is dolgoztak az őnök. Végre fogtam egyet wobblerrel. Szerintem a pálya legkisebb, alig negyvenes halát, majd egy hosszra már jó, de szinte anorexiás balin következett.

Nosza kapocsba a felszínit!

Első dobásra kapásom volt, de nem akadt. Tudtam, hogy megérkeztem!

De ezek szemetek voltak. Ilyet én még életemben nem értem meg. Egyszer kezdő felszíni csalis pecásként csináltam egy 9/1-et, de ami ma történt olyan nem létezhet!

Ütötték, verték, duplázták, triplázták, kiütötték, elgázolták és sorra nem akadt meg egyik sem!

Ekkor feltettem az “ezüst utazót” és az első dobást leszedte végre.

Gondoltam megtaláltam végre a dobozban a nyerő csalit. Aha. Meg! 😀

Írd és mond 18, azaz tizennyolc akcióm volt 6-7 különböző felszíni csalira és ebből a 18 akcióból még 1, azaz egy darabot sikerült kézbe vennem. Az a példány első dobásra vette le, a már kínomban feltett 5 centis wtd-t.

Ezt a 18 akciót úgy kell értelmezni, hogy nem számoltam bele, a fent említett duplázásokat, triplázásokat és a kiütött csalik újra elgázolását sem. Azokkal együtt volt az 25-30 is.

Mindezt úgy, hogy mellettem a kollégának egyetlen egy kapása sem volt felszíni csalira, igaz később ő begázolt és bentről tudott még fogni wobblerrel.

Azt hiszem, ha reggel nem vettem volna be a vérnyomáscsökkentőmet, akkor ma bizonyosan meghalok. 😀 A tizedik rontott kapás környékén úgy éreztem, hogy a szívem az ereimmel együtt kiszakad most már a testemből és ott pusztulok meg.

Volt egy nagyon jó hal, ami végre ledurrantotta úgy az ezüst utazót, de pár másodperc után az is meglépett. Nem szokásom annyira csapkodni, de hátra mentem és a botot belebasztam a fűbe, pedig a csali még a vízben volt. Talán még üvöltöttem is egyet. 😀 Belül mindenképpen.

NEEEEEM HISZEM EEEEL! 😀

Fél hétkor lélekben, fél nyolckor pedig testben is feladtam az egészet. Ha valaki nekem ezt elmeséli, akkor vagy nem hisze neki, vagy ha mégis, mert hiteles az illető, akkor azt mondom balfasz voltál testvérem! 😀

És a cím? Van az a vicc a medvével meg a vadásszal. Vadász, vadász szopni jársz te ide!

Na ma ez volt a balinok és köztem. Horgász, horgász szopni jársz te ide! 😀

Kategória: balin, felszíni, steveolures, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

A háromszor visszaengedett ebéd

Amikor a savage gearhez kerütem, az első cikkem után egy igen kedves “rajongóm”, akit nem ismertem sem személyesen, sem pediglen az internet világából, egy nagyon szívhez szóló emailel örvendeztette meg a magyar központot. 😀

Amellett, hogy közölte, a személyem miatt jelentős visszaesések várhatóak majd az eladásokban ( nem jött be! 😛 ), kifogásolta a trágár és szókimondó stílusomat. Leírta továbbá, hogy divat c&r horgász vagyok, hiszen ő tudja, hogy eszek halat! 😀 Egy horgász, halat. Muhahahahaha!

Akkor még busszal jártam horgászni és sokszor munka előtt, ezért egyszerűbb volt a halakat egytől egyig elengedni, talán ez a csodálatos email is arra késztetett az elmúlt hat évben, hogy megmutassam nem vagyok divat c&r fazon. 😀

A halételek fogyasztását szinte nullára redukáltam. Volt olyan évem, hogy egyetlen halat sem vittem haza. Ebben a bizonyos évben 2 olyan balin volt, amit nem lehetett egyszerűen útjára engedni. Az egyiket egy papának adtam az egyik mólón, munkakezdés előtt 15 perccel. Nem tudtam volna a hallal mit kezdeni, hisz erről a településről így is neccesen értem be nyolcra. A másikat a fiam fogta egy nyaralás során. – Akkor még úgy tűnt érdekli a peca. – Úgy leszívta a spro asp csaliját, hogy alig találtam meg benne. 😦 Ennek a halnak is egy helyi erő örülhetett, ugyanis a szálláson nem volt főzőkonyha.

Három évvel ezelőtt télen figyelmeztetett az élet, hogy változtatni kell az étrendemen. El is határoztam, hogy tavasztól sokkal több halat fogok enni. Aztán tavasszal mindig azon vettem észre magam, hogy minden halat elengedtem Annyira bennem volt ez az automatizmus, hogy sokszor csak peca végén ugrott be, hogy legalább egyet el kellett volna tennem. 😀

Tavaly nyáron megint sok minden megváltozott. Felmondtam a melóban és a savage gearnél is. Az azóta eltelt idő ráébresztett, hogy mennyire jó ez így nekem szabadon és mellette arra is rájöttem, hogy túl sok olyan ember véleményével foglalkoztam az utóbbi években, akikre nagy ívben szarnom kellett volna.

Ennek folyományaként és mert dokinéni megint megkongatott egy kisebb vészharangot, idén elég sok halat vittem haza. Legalább is az előző évekhez képest. 😀

A mai pecára is úgy mentem, hogy benne volt a napban az ebéd ígérete. 😀

Bence már korábban megjelent több írásomban is. Ő az aki megalkotta az első Balaton wtd-t.

Idén érettségizett, lakás felújításban segédkezik és valljuk be elragadta a másik nem iránti vágya, így idén eddig egyetlen X szerepelt a fogási naplójában. 😀 Ebből akartam egy kicsit kirángatni azzal, hogy ma háromra érte mentem.

Sajnos a szél előrejelzés sok jóval nem kecsegtetett. Felszíni csalis orgiára nem nagyon számíthattunk a kiszemelt pályán, de sok minden mellett azt is megtanultam az elmúlt években, hogy a balin megfogható koszos, hullámzó vízben is. Így is lett! 😉

Mivel erre a szituációra olyan saját készítésű csalival még nem rendelkezem, amivel nagyot lehet dobni és a hullámzásban is működik ezért néhány gyári vertik is a dobozomba került.

Az első hal nem sokkal 4 óra után le is bombázta az akkor még csillapodni látszó hullámzásban a felszakadt hínárszálak, törmelék és nyárfaszösz között – alatt húzott vertiket. A nyárfaszösz egyébként elég rendesen megkeserítette a hajnalunkat sajnos! 😦

Nem mondom, hogy kapást – kapás ért, sőt! Nagyon sok helyet megnéztünk a reggel folyamán, de rablást alig láttunk az egyre jobban, hatalmas sávokban bebarnuló – koszosodó vízben. Aztán valahogy mindig visszakeveredtünk a reggel halat adó rész környékére.

Bencének is meg lett végre az idei első balinja, aztán a második is. Nekem 5 balinból 4 darab, 2 süllőből pedig 1 darab volt kézben. A gyári mellett fogtam Bence handmade csalijával is.

Belülről is fura volt “nézni” egymás mellett álló két felszíni csali bolondot, ahogy a hullámzásban, felfelé tartott bottal izomból húzzák a vertiket. 😀

Gyönyörű, mint mindig

Zebralure

A paparzzi lekapott, ahogy lekaptam a halat

Ha velem normális egy öreg, én sem vagyok rest és segítek

Az idei első Bencének

A második

Az egyik balin elég közel verte le a gyorsan húzott csalit. Szájszéles akadás volt mégis vérzett rendesen. Ilyenkor valószínűleg először mélyebben akad a horog és megsérti a hal szilványait. Úgy döntöttem ő lesz ma az ebédem. 😀 Tényleg szeretem a bolti lazac, meg pisztrángfilét, de azért ahhoz drága, hogy 2 naponta ilyeneket egyek és ugye a balatoni hal az egészséges.

Halam persze máshogy gondolta, mert abban a pillanatban, hogy vertem volna fejbe, megugrott és meglépett. 😀

Rá néhány dobásra furcsa kapásnak vágtam be. – Itt már 40-50 centis hullámzásban horgásztunk, sávokban sárosan koszos vízben, rengeteg felszakadt hínár között. – Süllőre, vagy nagy csapóra gyanakodtam. Jó kilós süllő volt. Ebédnek tökéletes!  Persze leakadt a kövezés előtt. 😀

Aztán helyet változtattam és első dobásra ütöttem egy kettes forma balint, persze az újabb ebédjelölt is kirázta a szúrós falatott.

Az utolsó aztán nem menekülhetett! 😀

Beszarás, hogy 8.30-kor, atom hullámzásban, gyorsan húzott csalival, dobástávon süllő jön és nem is egy. Pár éve, ha valaki ilyet mesél nekem, egy hétig röhögtem volna rajta. 😀

Régen azt hittem, hogy halat csak tiszta, tükör vízen lehet fogni pergetve. 😀 Azért ezt a nézetet pár száz alakalommal sikerült azóta megcáfolnom.

Szóval a süllő nem volt egy óriás. Kemény 36 centiméternek mértük faroktőig, de jó kövér hal volt, így ma ő lett az ebédem. Akkor most divat catch&filézz lettem? 😀

Lófa..át, csak helyre billent bennem sok minden, ami kicsit talán félrement, vagy túlerőltettem. 😉

Mindig könyveljétek be

Egy kicsit azért lehetett volna nagyobb is

Persze ettől még nem lesz belőlem húshorgász, nem a nettó halhúsért kelek fel éjjel kettőkor és bármikor ki tudok menni úgy horgászni, hogy eszembe nem jut halat elvinni. De az egészség az fontos, ezt megtanultam az elmúlt pár évben. 😉

A nap érdekessége, hogy otthon a telefonomra nézve egy üzenet fogadott egy vevőmtől, akinek pontosan az a peca fekszik talán a legjobban, amit ma műveltünk. Flatshad húzva, vagy vízközt emelgetve. Nagyon eredményes vele!

Ma fordult a kocka. Mi fogtunk az ő kedvenc módszerével, míg ő a miénkkel.

Szia Feri
Ma felavattam a csalikat , hát szóhoz se jutok, brutál peca volt! Nem nagyon használok felszíni csalit , de megfertőződtem az biztos! 😁🤩
Nem tudom hány darab, nem is az volt a fontos , kiugrottak érte a vízből. Köszönöm még egyszer a csalikat. 😁
Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

A K…. Anyádat!

Rengeteg történés volt mostanában, szerencsére inkább halasak. A main még mindig nem tudok napirendre térni, pedig már átéltem néhány érdekes szituációt a balatoni parti, csónakos és kajakos pecáim során KreténRobitól, a Belterületen határán át a Rakétás Emberig. 😀

Sajnos tegnap kaptam egy rossz hírt, ami miatt inkább lemondtam a mai márnázást. Pedig hatalmas flash lett volna pergetve márnát fogni. Petya küldött is pár képet. Hát….  Na majd legközelebb!

Pecázni azért kell alapon este összeraktam két kis doboz csalit és előkészítettem a gázlós cuccot. Ahhoz azomban már lusta voltam, hogy este kivigyem a kocsiba.

Este aztán küszívásról és süllőkről jött a hír, így három óra alvás után wobblerekkel felvértezve indultam az idei első éjszakai süllővadászatra. A gázlót így reggel sem raktam be, ami nagy hiba volt!

Persze éjjel bejött a hullámzás, a kő széléből beljebb húzódott a kishal. Voltak azért rablások, de olyan mélyről indulók. Viszont a hínár miatt csak felúszó wobblerek jöhettek szóba. Két megtolásig jutottam saját csalival és Gpepp shadre volt egy jó ütésem, de egyik sem akadt meg.

Négy előtt aztán kezdett megállni a szél és a kishalak is egyre közelebb kerültek a parthoz, volt végre néhány rendes süllő rablás és egy éjszakai balin is egyre többször mutatta magát. Meg volt minden esélyem egy igazán jó pecára!

A következő pillanatban egy nyugger házaspár jelent meg a mögöttem lévő padnál, köszönésemre annyit se reflektálva, hogy rohadjak meg. De nem kellett sokat várni és megkaptam a magamét! 😀

A papa feltette a fejlámpát, aminek olyan erős fénye volt, hogy a tarkómon keresztül kiégette a szemeimet. A muter meg egyszer csak mellém állt és a szintén reflektor erejű fejlámpával elkezdte szétvilágítani azt a pályát, ahol horgásztam, miközben közölte a papával, hogy nincs kishal.  Baszki akkor mik villogtak a lámpa fényében? 😀

Itt udvariasan rákérdeztem, hogy mi a terv? – Mert a mögém pakolás sem kecsegtetett semmi jóval, ahogy az sem, hogy elkezdték nekem szétbaszni a pályát!

Erre a fater a bottal a kezében megindult felém, miközben édesanyámat emlegette!

Itt már tettem is le a kövezésre az utolsó éppen maradt kis finezzémet, miközben felkészültem az ütés kivédésére.

Az volt mindkettőnk szerencséje ( 😀 ), hogy az öreg vagy sánta volt, vagy csípőficamos és a muter oldalról előbb ért oda, minthogy az öreg üssön és elkapta azzal, hogy hagyjad, nem éri meg!

Mondtam a vén rohadéknak, hogy most az egyszer hallgasson a mamára, mert ha hozzám ér, akkor ketté fogom tépni, a botból csokornyakkendőt kötök neki és eltemetem a parti kövezés alá! 😀

Szóval ezt is megértem, egy 70 pluszos (nem kilóban, korban) tata meg akart ruházni hajnali négykor! 😀 Köztem és a móló között volt egy kilométeres horgászmentes szakasz, de ők a nyakamba akartak ülni, szétbaszták nekem a pályát és még ő akart engem agyoncsapni a botjával. 😀

Végül némi morgás közepette elköltöztek a legközelebbi padra. Amikor a nyanya másodszor fordult, odabökte, hogy itt van, le lehet ülni a padra. 😀

Szerintem azt sem tudta, hogy mit csinálok, de engedélye van neki is, hogy négy bottal horgászhassanak a még több halhús reményében. 😀 A tata az az igazi munkásőrfejű, vén rohadék volt, aki a szarát is megenné, ha nem lenne büdös.

Persze a nénike a két bottal visszasomfordált mellém és tőlem 5 méterre, srégen, kicsit elém dobta be a két kishalas fenekező cuccot, nehogy balra 3 méternél nagyobbat tudjak dobni. 😀 De már leszartam!

Az incidens ellenére végül egészen jó pecát hoztam össze. Mivel nem ették a rendes csalikat, így az 5,5 centis miniwavet tettem fel, hátha egy balinkoma elcsábul és onnantól fogva jöttek sorra a kapások. 😀 Nem csak balinok!

Három süllővel nyitottam, amiket a vízben elengedtem. Nem lett róluk kép, se belőlük ebéd, igaz az egyik ránézésre  nem is volt méretes. Valamit nagyon eltaláltam ennél a kis csalinál, mert nem ezek voltak az első tüskéshátúak, amiket fogtam ezzel a típussal.

Aztán jöttek sorra a balinok is. A legszebb a lábam előtt rázta ki a lenyomott szakállú 10es horgokat. Hármat azért kézbe sikerült vennem, majd később a nyugger páros másik oldalán, az újra beinduló, szórvány íváson három kapás kiadott egy halat.

A nyanyának kapása volt, de mire a bothoz ért már bólogatott ott minden. A papa is odasántikált, átvette a botot és a kapás hevességéből ítélve – szerintem balint – sikerült leverniük a horogról. 😀

Ki tudja mi lehetett volna, ha nem másznak a nyakamba. 😦 De ilyet, hogy egy 70 év feletti fater meg akarjon ruházni, na ilyet még nem értem! 😀

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa | 3 hozzászólás

Monszun után

A héten ma pecáztam másodszor. Elég sok a meló hó végén és az időjárás sem mondható éppen tökéletes májusinak. Inkább olyan októberbe hajló esős, szeles, szar idő van mostanság, de azt hiszem ezt nem is kell nagyon ecsetelnem.

Az előző pecán egy szélvédett helyen találtam két balint némi küszön, de ezek a balinok nagyon nem álltak kötélnek. Egy órán keresztül próbáltam átverni őnkelmüket, de nem adták magukat. Egy – egy burvány a csali mögött és mellett és egy lekövetés, amit összességében sikerült felmutatnom.

Az arckönyv felhasználók a következő részt nyugodtan átugorhatják, hisz a következő kis történet ott már olvasható volt a nagyot mondó kisöreggel. 😉

Amikor pakoltam be a csomagtartóba, hogy elinduljak kimerni a csónakot, megállt mellettem egy autó, amiből kipattant egy kisöreg a sikerült e fogni valamit kérdéssel?
Miután válaszoltam a hátsó ülésről előkerült egy 100 éves, ránézésre sárnehéz teleszkópos pálca, rajta a legendás dupla effzett kanállal, alias csattogós anál. 😃
A kisöreg kérdés nélkül elkezdett mesélni. 50 éve perget, 88-ban rekordlista második volt egy körösi balinnal. A csattogós a legjobb balincsali overdöwörd! 😃

Két nagy balatoni sztorit adott elő.

Az egyik ilyen a 80-as években Sajkodon történt, ahol is egy 7+os balint felakasztott egy faágra és amíg lentebb ment egy róka megcsócsálta. Lerágott farokkal nem akarta beküldeni a halat a rekordlistára, így a végén rókának adta. 😃
A másik sztori 15 kiló balinról szólt, amiket nem hogy egy pecán, hanem egy behúzással fogott. A saját készítésű szivarólom és felette a két tejeszacskóból kreált légy is fogott egy – egy halat, amik összevissza rángatták a cájgot, így alsógatyára vetkőzve ment a vízbe, hogy lebunkózza őket egyenként. 7, 5 és 3 kilós halak voltak. Az 5 kilós mélyre nyelt, így azt elvitte, de némi ellentmondásban önmagával a többit elengedte. 😃
Megmutatta a dobozában a csodafegyvereket is. 5-6 csattogós mellett, különböző a gereblyézés mezsgyéjén táncoló saját készítésű szivarólmokkal rukkolt elő, amik különböző girlandokkal, sztaniol papírokkal, villanyvezetékből kivágott szigetelés darabokkal voltak kicsinosítva.
Az öreg lehet még most is mesélné az enyhén (khmmmm) túlszínezett történeteit, ha nem köszönök el tőle illedelmesen. 😃
Nem semmi arc volt a vén zsivány, mert valljuk be a szeme sem állt jól, de csak arra tudtam gondolni, de jó lenne 30 év múlva kiszállni a saját autómból valamelyik Balaton parti parkolóban és hasonló történetekkel kábítani egy fiatalabb pergetőt, amikből valljuk be azért van dögivel. 🙂

A stégünkön fogtam néhány sügeret. Fénykép nem készült. Egyrészt egyik sem volt olyan hűde, másrészt akkor már szakadt az eső újfent. 😀

A stégen egyébként Gulyás István (az egyik, talán legendásnak nevezhető “nagyöreg” sportriporter) horgászott vendégként. Amikor cihelődtek bemutatott egy számomra némileg vicces jelenetet. Történt ugyanis, hogy egy marha nagy papír táskába vitte ki a motyóját még eső előtt, amit a stégre tett. Nos a papír és az eső annyira nem barátok és amikor elkezdett kifelé pakolni, a vállára vett táskából a két literes ásványvizes flakon nagy robajjal zuhant a stég vizes padozatára. 😀

Ahogy fentebb írtam ma pecáztam a héten másodszor. Tegnap délután ötkor végre megállt az eső és hajnalra sima vizet ígért  minden előrejelzés, így kicsit csalva, valamivel öt előtt már a helyszín felé igyekeztem.

Az első pályán sajnos egy bojlis kolléga aludt a két bevetett cájg mellett, így a helyi mólót vettem célba. Mehettem volna kajakkal akár, de a május végén kicsit szokatlan hajnali 5 fokban nem gondoltam, hogy a műanyag szivarba kellene pattannom és nem éreztem azt sem, hogy a kajakos pályák bármelyikén több halba akadhatnék a gyors időjárás javulás folyományaként.

Szóval a helyi mólón indítottam, ahol már volt néhány kiülős horgász és nemsokára érkezett két ismerős pergető is. 😉

Szórtam a wtd-t serényen csodában bízva, amikor a kő előtt vagy harmincra hajtásra lettem figyelmes. Az általam készített felszíni csalik nem csak “mágnesfából”, hanem “ólomfából is vannak” 😀 , így igen jól és pontosan dobhatóak. Kivétel talán a hetes slim, de azt a csalit más tulajdonságai miatt szeretem.

Megküldtem a kapocsban található wave the dogot a hajtás mögé és a sekélyben a kő előtt azonnal megtámadta, de elhibázta a küszöket abajgató őn. 😦 Aztán negyedikre leszedte!

Hiába mondtam, hogy nem nagy hal, nem kell kép, meg amúgy is a szokásosnál is szarabbul nézek ki, hisz a borbély szalonok is sokáig zárva tartottak, de készült egy ilyen halmutatós kép, amin azért a hal szerencsére jobban látszik 😀

#csakafelszíni

A másik balin az egyik érkező sporié lett, aki a kő túl oldaláról jókor, jó ütemben tette a megfelelő helyre a csalit.

Megindultam hát másik pályák felé, újabb őnök reményében. A mólókar felénél volt egy rablás, de a fenekező készségekkel rendelkező kollégák miatt nem igazán tudtam jól, jó szögben, megfelelő távolságból rádobni, így a sekély pályán találtam magam, ahol mindig van balin.

Most nem volt. Aztán amikor már felmásztam a járdára és feladtam volna, mintha egy kishalraj riadt volna meg tőlem jobbra. Aztán újra, de már közelebb. Fentről a riadalom mögé dobva a minijerket vizslattam a pályát, amikor elcsattant egy balin.

Mégis volt! 😀 Másztam is vissza és a vélt irányba forduló hal elé tettem a babakék kis minnowt, amit egy brutál szép sügér honorált! Sajnos kép róla nem készült, mert kiugrott a kezemből és tova úszott.

A mocsok balin kétszer is beúszott elém, méltóságteljesen és azzal a kaján vigyorral az “arcán”, hogy próbálkozz csak kis..csög, úgy sem dőlök be a trükkjeidnek. 😀

Ma ő(n) nyert!

Irány az autó és a pálya másik vége, hátha a bojlis koma felébredt és várta otthon az asszony. 😀

Felébredt és valamivel odébb volt csak egy nappali váltótársa.

Köszöntem és megkérdeztem, hogy dobhatnék e néhányat a nád mellé, de nem. Mert ugye tök logikus, hogy leülsz 40 méterre a nádastól, de az egyik cájgot azért a mellé suhintod be. Na mindegy. 😀

Nem említettem, hogy szinte mindenhol ívott a dévér. A reggeli fogás helyén is, csak ahol a balin akadt, ott volt némi mozgolódás a küszök részéről is.

Szépen lassan mentem a parton, mintha folyón cserkelnék és figyeltem a vizet, hogy küld e felém bármilyen jelet?

Megálltam épp egy helyen a dévérek táncában gyönyörködve, amikor a szórványos küszíváskezdeményen bedurrant egy balin. Egyből a jó öreg jerkminnow került a kapocsba az új színvilágban és második dobásra le is szedte a szép balin.

Róla van ugyan kép, de még a vízben szerettem volna róla készíteni és megugrott, majd angolosan távozott. Nem akarta, hogy arcon fényképezzem! 😀 A lenyomott szakáll előnye a kisebb seb, hátránya ( hátránya?), hogy könnyebben kiakad a halból.

Talán, ha lesz időm meghalni, készül majd egy színsor

Még az autóból felfigyeltem két vöcsökre, az egyik helyen. Ez a madár jó jelző mindig, de mire odaértem a madarak eltűntek. Viszont nem messze tőlem egy apa – fia páros horgászott.

Dévér ivás közepén két 40 méterre bedobott fenekező bot mellett ülve :
– Annyi itt a hal, hogy rengeteg kapásnak kéne lennie.
– Héhé viszi!
– Jövök, jövök!
– Ja nem a tiéd az enyimé b@sszameg! A k@rva anyját leakadt, pedig olyan szépen vitte. B@ssza meg leszakadt az egész szerelék!
#balatonenigyszeretlek

Miután túlmentem rajtuk – persze köszöntem – az öreg jött utánam.

  • Tudja én is pergetek néha, de ebben a k@rva országban nem találtam még egy rendes pergetőtáskát. Ami magán van az kapható boltban? (tényleg mindig megtalálnak 😀 )
  • Nem tudom Uram, de szerintem elég nagy a választék a boltokban és a webshopokban is.
  • Talán a rapala sling bag a legszimpatikusabb. ( itt azért meglepődtem)

És már fordult is vissza a finom úszós cájggal, egy szem csontival az ívó dévérek közé – mert ha szájba akad az szabályos – bökte oda a fiának.

Nem sokára elértem egy sporihoz, akit szintén az autóból láttam és ha minden jól megy a mai ” bemutatóm” után a két korábban rendelt wave shad mellett egy wave the dog gazdája is lesz a hónapban. 😀

Történt ugyanis, hogy közölte itt a balin, néha őrjöng, de nem lehet becsapni őket semmivel, még kapása sem volt.

Hámondom nemondjadmánekemilyetnemondjámána. Durrr jobbra hatalmas rablás.

Azt mondja az öreg előtt is rabol kicsit távolabb jobbra. És abban a pillanatban vettük észre, hogy éppen indulni készül a kisöreg, amikor előtte durrant az újabb balin.

Le is másztam a kőre, miközben a sekélyben tolóhullám jobbra, csatt előttem, durr balra. Itt csak a felszíni segíthet. És segített is! 😀

Első dobás, bammmm hal. Második dobás kapás. Harmadik dobás, tolóhullám a csali mögött bammm.  Fárasztom a halat, tőle két méterre kishalfocis jelenet, pontosan előttem. Látom, ahogy dobálja a balin a tiszta vízben a küszt a levegőbe. 😀 Aztán ugyanez újra, majd rontott kapás, kis csend. Csalicsere. Feltettem Bence felszíni csaliját. Első dobás kiüti, repül a hal is de más irányba. Második dobás kiüti. Harmadik dobás bammm!

Mi van itt ember? Csabi szerintem magában már édesanyámat emlegeti negatív értelemben. 😀

Majd három rontott kapás és vége mindennek. Vége?

Bence WTD-je

Elképesztő 10 perc volt, ahogy a sekély vízben a kövek között támadták a küszöket, majd az általam eléjük vetett felszíni ketyeréket. Brutál filmet lehetett volna forgatni akár fejkamerával is. 😀

Csabi megunja és odébbáll. Lassan mennék én is, de egyszer csak meglátom a kishalfocistát magam előtt ahogy köröz a dévérek között. A wave the dogot csak megnézi, a hatos kutya nem érdekli, Bence csaliját betámadja, de nem akad a rövid zászlón.

Egy lábbal egyensúlyozok a kövön, pulzusom tízezer, vérnyomásom az egekben, sípol a fülem is, ahogy remegő kézzel leszedem a dogot és a kis babkék minnowhoz nyúlok.

Közben már fordulok is, lesem, hogy ott van e a járőr? Persze újra felbukkan. Mögé ejtem a kis csalit, de nem reagál. Kivárok és a következő fordulónál eltalálom az irányt, az ütemet a tempót. Látom ahogy fordul, mint a vetőcsőből kilőtt torpedó rágyorsít és eltörli a kis minnowt.

Micsoda kapás ember! Majdnem felüvöltök! A balin csukaként rázza magát a sekélyben és megtörténik a baj, nincs kontakt, de valahogy érzem, hogy csali sem. Elvitte a wobblert! 😦

A kapocs meg van, de nyitva. 99%, hogy nem kapcsoltam be rendesen.

Kicsit összetörve állok a kövön. Szakállak ugyan lenyomva, de úgy láttam mindkét horog jól akadt. Sajnálom a halat és tudom másodlagos, de a sok jó halat adó legelső babakéket is. 😦

Felmászok a kőről és odébbállok, hogy megnézzem honnan is fogtam a balinokat. Ahogy nézem a helyet, egyszer csak a dévérek között feltűnik egy igen hosszúkás “dévér”, majd még egy. Ott köröztek, ahonnan fogtam őket, csak a wtd-re már nem gerjedtek.

Nem tudom egyszerűen megállni, hogy ne próbáljam meg! Egy pillanatra az iménti sajnálatos esemény is kiesik a fejemből és már teszem is a kapocsba a másik kis wave minnowt SFC színben. Elsőre semmi, aztán második dobára, pont a két balin között húzom el. Az egyik nem bírja tovább idegekkel. Ráfordult és leszívja egy hatalmas tolóhullám után, ahogy kell.

Elképesztő jelenetek már megint! Csukaként rázza magát a sekélyben. Zurbol, fröcsöl, de a csalit nem látom sehol. Az egyik fordulónál aztán látom, hogy dől belőle a vér a bal oldalán. Mélyre nyelt!

Mire kézbe veszem szinte kivérzik. Nem egy vastag hal, 47 centi faroktőig. Úgy döntök, hogy inkább elviszem. Nem lenne tisztességes elengedni, főleg az imént történtek fényében, hisz újra beugrik – lehet, hogy a  másikat is megöltem…

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése