Valami véget ért

Na nem a blog. 😀

Ha sokat nem is írok mostanában, azért még tartja magát. Most éppen a domolykó szezon ért véget. Kurta volt, furcsa, az időjárás viszontagságai jól kibabráltak velünk és a vízállás sem volt túl kedvező szeretett kis folyómon. Pedig időm az lett volna, mint a tenger. A tervem az volt, hogy minden másnap megyek. Minden másnap? Ennyi szabadság a világon nincs gondolhatná az olvasó, de tavaly sok minden véget ért, nem volt kurta egyik sem. Furcsa annál inkább. 😀

Történt ugyanis, hogy nyáron besokalltam megint és ez oda vezetett, hogy 17 év után felmondtam a munkahelyemen. Elég volt a nyolcezredik alkalmatlan főnökből és a folyamatos központi és helyi átszervezésekből. Elég volt, hogy robotként kezelnek és szakmaiatlan, sokszor embertelen döntések miatt faszságokat kell végrehajtanom.

Aztán úgy döntöttem 4+2 év után felmondok a savage gear – okuma vonalon is. Abból is elegem lett. Az okok? Könyvet lehetne róla írni, de inkább csak annyit írnék vége! 😀 Egy cimbora ezt a dupla felmondós jelenséget steveoutnak nevezte el. 😀

A második félévet tisztességgel végig csináltam, ahogy szoktam, hisz még év végén is jelentek meg írásaim. 2021 január elsejétől már csak önmagam, a saját márkám, a SteveOlureS teszthorgásza vagyok. 🙂

Persze minden cuccom savage és okuma, a 2 darab kis privin kívül, amiket megtartottam. Idővel biztosan lesznek majd ruháim is, saját logóval, felirattal, de ez még a jövő zenéje.

Egyetlen egy dolog maradt végül el, az őszi csukás összefoglaló, pedig elég komoly halakat sikerült fognom. Azért életem legnagyobb csukáját csak bebiggyesztem ide, amit egy olyan csalival sikerült megfognom, aminek az elkészítését személyesen is kértem Mads Grosseltől. Az egyetlen javaslatom volt, amit  hat hosszú év alatt figyelembe vettek. 😀

A csuka 99 centiméter volt teljes hosszban, brutális vastag, hatalmas fejjel. Beszéltem olyannal, akinek a 10 centivel kisebb hala ősszel 8 kiló felett volt, így megegyeztünk abban, hogy ez a hal sanszosan verte a 9 kilót, de ha nem, az se baj. 😛

Elképesztő méretű ragadozó volt, amit egy betlis hajnal után már majdnem 11 órakor sikerült becsapnom az egyik kedvenc, nagyhalas öbölben, ami már 2 éve nem adott jó halat. Hatalmasat ütött és mélyen, keményen védekezett. Csak másodjára tudtam megragadni és a ..szom is remegett, amikor kiemeltem a vízből. Dolgozott a szervezetemben abban a pillanatban minden! 😀

Brutális!

 

Fogtam egyébként kajakból is két 90+ost. Korábban kajakból ekkorákat soha. A 110 grammos bottal, vastag fonottal nem volt ellenfél egyik sem! Go Big Or Go Home! 😀 Pedig nem is jártam soha skandináv csukás túrán, így fogalmam sincs a kajakos horgászatról sem.

Ennyit a csukákról, most jöjjenek kedvenc bucifejű, folyóvízi halaim.

Meg kell, hogy mondjam nagyon nehezen jött meg az első, de az milyen hal volt! 😀

Az előző években mindig fogtam télen is domolykókat, most ez sem jött össze, így kezdeném a tavaszi betlik sorával. 😀 (Azért is volt nehéz ezeket a betliket megélni, mert a helyi horgászcimborák azért fogtak szépen, ráadásul nagyrészt általam készített csalikkal. 😀 )

Március 2.

Azon a napon is vittem Gábornak egy adag pac – man cranket. Én Tolnát – Baranyát bejártam, ahogy mondani szokás, de egy árva hallal sem találkoztam. Aztán amikor indultam hazafelé, megláttam Gábor kocsiját a töltésen, lenéztem balra, de nem kellett volna. 😀 Ott állt kezében egy jó 45-össel, aminek a szájában az a pac – man crank figyelt, amire előre megmondta, hogy az elsőt fogja majd. 😀

Hiába, aki minden egyes nap kimegy, akár kétszer is, az tudja hol érdemes próbálkozni.

Azért a betlis naplemente nem volt annyira csúnya! 😀

Március 4.

Igen. Két napra rá megint felmentem. Én hülye! 😀 Egyetlen olyan kapásom volt, amit egy kezdő Jóskapista meg sem érzett volna. Éppen csak megdöccent a frissen elkészült pac – man crank, amit azóta sikerült elveszítenem. Szóval nem adta aznap sem! 😦

 

Március nyolcadikán sikerült egy jót keszegezni végre, amiből két kilót jól meg is sütöttem és megettem. A kutyáim betolták az összes nyers halfejet, így nem ment pocsékba az sem. 🙂

Aztán megbeszéltünk egy pecát Petyával a nagyobb folyóra.

Március 11.

Megint megúsztam kapás nélkül. Petya két jó halat fogott. Mindkét esetnél 10 méterre álltunk egymástól. 😀 A második halat ráadásul a tőlem kapott spotlight színű, süllyedő dozerrel ütötte ki. A peca, a hangulat és a kaja is szuper volt, annak ellenére, hogy a kocsi tetejére rögzített botok közül, egy ismeretlen részre betérve az enyémnek leszottyant a spicc része. 😀 Egy újabb kis finezzét sikerült eltörni. Nem tudom már hányadik és mindet a saját hibámból. Na jó jelen esetben kettőnk hibájából. 😀

Tényleg mindent megtettem

 

Kagylóra is

Itt az íze a számban

A kaja is zseniális volt. Meg is beszéltük, hogy ha legközelebb is ilyen szarul esznek, akkor liveban lefilézünk egy domolykót az erdő közepén és megsütjük a Lidl-is pisztráng helyett. 😀

Persze itt már jöttek az arckönyvön a jó tanácsok, téli domolykócsalikkal kapcsolatban. Nem elég, hogy az évi 5. betli után kezdett úgy is meginogni a hitem – annak ellenére, hogy az általam készített csalik folyamatosan fogták a jó halakat – még kaptam a pofámba a kommentelőktől is. 😀

Kedvencem az volt, hogy mióta kiléptem a cégtől nem megy a peca. Jah kérem, van aki sapkát fotózni jár a folyóra, van aki meg halat fogni, még ha nem is mindig jön össze. 😀

Gáborpersze aznap is fogott egy nagyot. 😀 Persze hogy pac -man crankkel.

Már megint “Rossz a horgász!” 😀

Közben persze készültek a csalik ezerrel, hiszen valamiből élni is kell! 🙂

Egy tálka crankbait reggelire?

Petya is fogott pár nagyot. Jöttek sorra a tavalyi emlékek szebbnél szebb halakról, de az időjárás az megint összefosta magát. Egyszerűen a retek időben nem volt kedvem sem felmenni, egészen március végéig.

Március 26.

A reggel Petyáék udvarában talált. Hatalmas elánnal vágtunk neki a napnak, hiszen előző nap délután, egy rapid felderítő pecán, olyan helyeken, amik idén eddig halat sem adtak hét kapásból négyet sikerült barátomnak megfognia.

Aztán a legjobb helyeken semmi. Semmi. És megint semmi. Aztán egy jó kapás killer crankre, persze megint nem nekem. 😀

A kedvenc színem

Ebédet megint a szabadban töltöttük el. Lidl-is norvég lazacpisztráng filét sütött nekem a gájdom és séfem. 🙂

Jó volt, bár megint nem domolykó filé került a sütőbe

Ebéd közben már azon morfondíroztam, hogy én átmegyek a kisebb vízre, mert nem akartam elfogadni, hogy nyolc évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább egy rendes kapásig nem tudok eljutni. De Petya jelezte felém, hogy akkor egyedül megyek és szerinte bánni fogom. Persze a gondolatot hamar elhessegettem, mint legutóbb. Bátraké a szerencse, legalább szépen halok meg. 😀

Ebéd után egy olyan helyre mentünk, ahol legutóbb is jártunk. Szakadt magas partról kellett megdobni guggoló helyzetből a szemközti oldalon található öblöt, illetve annak a sarkát. Nem egyszerű mutatvány még egy jó súlyú süllyedő dozerrel sem, de azért megoldható. Megtanultam az elmúlt években, hogy ezeken a vizeken sokat kell dobni egy – egy halért. De nem akarta adni, így úgy döntöttem egy beállóval feljebb megyek. Közben azon morfondíroztam, hogy az öböl sarkát megdobom onnan is. Csukánál nekem ez többször is bevált. Más szögből megdobva ugyanazt a helyet beadta már nem egyszer.

Repült a dozer az öböl sarkához és alig ért be a csali a lassú részről a sodorvonalba, agyonverte valami. A halam lefelé indult és befeküdt a sodrásba. Középen állt egy helyben és csak rázta a fejét, hogy szabaduljon a szúrós falattól. Őszinte leszek, bár nem szoktam beszarni az ilyen helyzetekben, de most kiabáltam Petyának, hogy jöjjön. 😀

Aztán mire odaért, kimozdítottam a halat és lassan, de biztosan megindult felém. Mivel nem tudtam, hogy időben odaér e a barátom, így jobb lábbal a meritőfejre taposva kihúztam a nyélből a toldást, lejjebb másztam, amennyire lehetett és óvatosan, de kellően határozottan megmerítettem az ide első domolykómat. De micsoda domolykót! Egy igazi gyomros, gyönyörű őstelény disznót. Abból a gyomorból hörgő fajtából. 😀

51 centiméteres őserő

Az a has!

Meg volt végre az első. Megtört a jég! Ha rendesen koncentrálok lehetett volna aznap még egy jó halam. 😀

Az összes bedőlt fát, ágat megdobtam, amihez éppen én mentem le előbb. Ezen a helyen sekély, iszapos volt a széle, egy faág meredt a vízben a parttól a meder irányába. Legutóbb sem adott halat, így nem vacakoltam, egyből a túl oldalt dobtam. Ahogy a sekélybe ért a csali, a faág mellé még rá is gyorsítottam, hogy újat dobjak, amikor az 50 centi közeli kevésbé testes domolykó, kirongyolt az ág alól és úgy tolt rá finoman a gyorsan húzott csalira, hogy összeakadt a két horog. 😀

Ezt rendesen elszartam! 😀

Nekem több kapásom már nem akadt már aznap, de így is egy fasza napot tudtam magam mögött. Petya még kiszedett egy szépet ugyanazzal a killerrel.

Lett volna még egy óránk naplementéig, de úgy döntöttem elég volt. A telefon lépésszámlálója 16000-et mutatott. Elfáradtam. 😀 Amiért mentem azt megkaptam!

Ez sem volt kicsi

Természetes bottartó a semmi közepén

A nyerő csalik

Március 29.

Éreztem az erőt végre és be is adta. A tavaly felfedezett pályára igyekeztem. Már próbáltam idén ezt a részt is de, akkor megúsztam kapás nélkül. Egyből a kedvenc beállómhoz vezettem. Kiszálltam és a legutóbb kicsit megigazított nád nyiladékba óvatosan besettenkedtem.

Süllyedő killerrel kezdtem, de ezen a helyen is kisebb volt a víz a tavalyihoz képest, pedig egy éve ilyenkor már megindult a töklevél is. Most kopár volt a meder a víz mégis kisebb, mint egy éve a tök felett.

Lecseréltem a csalit gyorsan egy felúszó verzióra. Dobtam néhányat felfelé, majd szembe. Lefelé a belógó nádszálaktól nem tudtam elég messze repíteni a felúszó crankbaitet, így a tavaly már bevált technikához folyamodva leúsztattam azt. Illetve csak úsztattam volna, mert valami hatalmasat durrantott a csalira! Sajnos mire visszaváltottam a felkapókart és bevágtam már hűlt helye volt a támadónak. 😦

Ezután még kétszer leúsztattam a wobbleremet, reakció nélkül. Éreztem, hogy a kisebb pac – mannel lehet esélyem és volt is nálam ugyanabból a színből, de úgy voltam vele, hogy inkább színt is cserélek. Gábornak fújtam telibe pink csalit és volt egy ami nem lett olyan szép, így megtartottam magamnak. Nehogy már csak Gábor tudjon pink csalival domit fogni alapon ez került a kapocsba. 😀

Itt már benne volt a pakliban, hogy egyből támad a domolykónak vélt jószág, így már csobbanás előtt visszaváltottam a felkapókart. Mondanom sem kell elsőre lemarta a beesőt! 🙂

49 centis, sötét, szinte fekete hátú őserő

Végre meg volt az első a kis folyón, úgy ahogy terveztem!

A nap még egy halat tartogatott számomra. Szintén egy olyan pálya legalsó szakaszát dobtam, amit tavaly fedeztem fel és adott szép halakat. Egy néhány centivel kisebb, ugyancsak parádés színezetű domi a folyással egy irányban húzott spotlight színű süllyedő dozert bombázta be!

A színkód a fiam fejéből pattant ki

#csakasaját

Az első alkalommal még dobtam párat gyári csalival, de aztán nem éreztem a késztetést, nem volt motiváció, így két kis doboz saját csalival folytattam a túrákat.

Annyira örültem a sikernek, hogy a vasárnapi óra átállításról megfeledkezve vártam be a naplementét. Aztán a kocsiba ülve jöttem rá, hogy nem fogok nyolcra hazaérni. A vaddisznó óta nem vezettem sötétben ilyen tempót, mint aznap. Majdnem megcsináltam. 😀

Aztán Petya fogott egy igazi gigászt! Ugyanott, ahol nekem sikerült az 51 centist kikarmolni, amikor együtt horgásztunk. A black caterpillar színű süllyedő dozer beadta neki a tavasz legnagyobb halát!

 

Gyomros, brutális őstelény

Március 31.

Erre a napra Zénó barátommal beszéltünk meg egy pecát. Ő volt az aki 8 éve először elhívott a kis folyóra, nélküle nem született volna meg az első írásom sem, a Gyomorból hörgő malac domolykók.

Zénó keveset horgászott az elmúlt években, azóta sok víz lefolyt szeretett kis vizünkön és ami anno működött az mostanság nagyon nem. Régebben elég volt pár nyilvánvaló haltartó helyet meghorgászni a sikerért. Befolyók, hídlábak, zúgók környékét. Ma már ez édes kevés a sikerhez. Idén volt olyan, hogy egy halért 13 kilométert mentem. 😀

A rommá dobott helyeken, ha nem vagy ott minden nap, nem könnyű. Két ember két kocsival és gyalog is dupla annyit zörög és ez bizony egy ilyen különösen száraz tavaszon sokat számít. Nem is szaggatták aznap az istrángot a halak! 😀

Barátom hajnalban fogott pár átlagos halat a régi, bevált helyein, én csak délután érkeztem. Egy olyan pályán kezdtünk, ami normál vízállás esetén komoly halakat tart, de szomorúan konstatáltuk, hogy idén tavasszal ezen a pályán nem kell halat fognunk. 20-40 centis, növény és fedezék mentes, tiszta vízbe nem fog kiállni semmi, főleg nem délben.

Szumma szummárum Zénónak két tilalmas csuka esett be, az egyik szerencsére “kiköpte” a csalit még a vízben, a másikat műteni kellet. Nekem egy 35ös forma volt megírva, amit egy olyan helyen fogtam, ami tökéletes domolykótanyának tűnik, de még soha nem adott halat. Most is csak színcsere után.

Aznap este aztán megint aratott a pac – man. Két vevő is szép halakat fogott az egyik kedvenc pályámon. Esti fényváltásra kiállt a kishal és zabálás volt. Persze a nyolc órás kijárási tilalom miatt esélyem nem volt maradni. 😦 Az óra átállítás miatt az 5 órai indulással viszont volt esély napkeltére felérni.

Gábor elképesztő milyen halakat fogott a számára készített újabb színekkel. 15 különböző színű pac – man crank készült neki és mindegyikkel fogott minimum 40+os halakat, de volt közte jó néhány 50 centi feletti is.

Elképesztő mit művelt a pac – manus. Volt aki fotoshoppot kiáltott, szó volt itt már kerti tóról tele nagy domikkal, varsáról és többen is Steven Seagal-hoz hasonlították rezzenéstelen arca miatt. 😀

Április 1.

Aznap nem horgásztam. És bár nem kedveltem igazán ezt az elsejei kikötő csukapecát, azért meg kell, hogy mondjam, mocskos módon hiányzott, hogy nem mehettem. 😦

Április 2.

Éreztem az erőt megint és sikerült belefutni a leghalasabb idei napomba.

Azon a pályán kezdtem, ahol két nappal előtte az esti fényváltásban evett a hal. Volt némi kishalmozgás. Nem szoktam egy helyben kapás nélkül ennyit dobni ezen a vízen, de valahogy éreztem a halat és az ötödik csalicsere meghozta a várva várt ütést.

A hal a leges legelső orange hell színű felúszó killert szedte le a szélében igazi botgörbítős, fékhúzós, vad kapással.

Elsőnek nem rossz hal, nagyon nem. Megérte 4 előtt kelni! 😀

Átnéztem még néhány jó haltartó helyet a környéken, aztán az egyre erősödő szélben a múltkori duplázás helyére vezettem.

Összejött a duplázás most is. Egy olyan szakaszon ahol etetve van a pálya és tavaly is majdnem dupláztam egyszer ( akkor a második hal sajnos zsinórsérülés miatt megtépett) , most sikerült mindkét kapást halra váltanom. Egy süllyedő vooddo child színű killerrel 20 méteren belül tudtam elkapni két nagyon jó halat.

Az első 49-es a parti növényzet alól kitámadva törölte el a “sárga – fekete gyilkost”, a másik kopogtatott és ahogy megállítottam a csalit, letorkozta.

 

Április 5.

A nap. Az a nap! 😀

Megint felmentem napkeltére. Az hogy a ..ar is belém fagyott nem kifejezés. Mocskos hideg volt a parton, mínusz három környéke. Folyamatosan fagytak a gyűrűk és lassan kezdtem én is megfagyni. Kellett volna a vastag gatya. 😀

Nem adta a zúgó, sem a befolyó, így feljebb mentem egy olyan részre, ahol idén nem jártam még. Egy mélyebb szakaszon újonnan kialakított beállóban a legutóbb nyerő killer került a kapocsba.

Mély víz, jól dobható minden irányban. Dobtam néhányat szembe a nádfalhoz, néhányat lefelé, majd felfelé. Néhány nádszál ugyan belógott, de viszonylag közel tudtam húzni a csalit folyással egy irányban, a nádfallal párhuzamosan.

A második dobásnál éreztem, hogy valami kopogtat, így megállítottam a csalit, hogy a víz erejével sodródjon tovább, de nem kellett megvárni, hogy tovább vigye a víz, brutális kapással szedte le valami a mélyben, amit azonnal határozott bevágással sikerült lereagálnom.

Mélyen védekezett, rázta a fejét, biztos voltam benne, hogy nagy telény dolgozik a harctól habosodó, kavargó vízben. Ekkor a merítő már a jobb kezemben volt. Felhúztam a halamat a felszínre. Ott még tett néhány tétova, már kevésbé erőteljes mozdulatot a szabadság reményében, de mirefeleszmélt, már a hálóban feküdt teljes hosszában.

Gyönyörű, egyéni rekord 53 centiméteres ősdomolykó! 5 éve fogtam az első 52-esemet, amit azóta számos 50-52 centis hal követett. Végre, ha egyetlen centivel is, de sikerült felülmúlnom az eddigi rekordomat! 🙂 Nem mintha annyira számítana az a pár centi, de a gyanúsan nagy halakat, ha tehetem hosszra mindig megmérem.

Azon a napon 200 kilométert mentem autóval, 8 kilométert gyalog és rommá fagytam hajnalban, azért az egy kapásért, ami felértékelte a sok betlit, a sok sok ” feleslegesen” megtett kilométert és minden egyes , folyó mellett eltöltött másodpercet!

Álomhal volt a javából!

Ilyenkor aztán nem jönnek a microjigesek, a microkanalas ul pecások, a máskor a betlis poszt alá halat beposztolók még egy lájkkal sem. Nem mintha elvárás lenne, csak úgy megjegyzem. 😀

Lovas Feri barátom mindig ráér egy kis hülyeségre. Ezen a képen levett mindent fekete fehérre, csak az orrom színét hagyta meg, eredetinek. Talán ez a kép szemlélteti a legjobban, hogy mennyire hideg volt aznap. 😀

Az ember se jobb a hódnál, sőt

Azt terveztem, hogy az utolsó napokon végig fent leszek, de az időjárás közbe szólt. Nyolcadikán reggel kétszer is kimentem felszerelkezve  kocsihoz, de a szakadó hóesés miatt végül nem indultam útnak. Másnap aztán muszáj volt. 😀

Április 9.

Nem siettem el, de így is -5 fokban értem a folyó mellé. Nem fáztam mivel készültem és jobban beöltöztem, mint legutóbb. Nagyon kemény volt! Öt dobásonként pucolni kellett a gyűrűket, a 0,09-es fonott hozta fel a vizet a bottestre, ami hosszában ráfagyott. Az orsó is jegesedett. A folyó széle pedig be volt fagyva! 😀 Igazi januári kikötőpecán érezhettem magam. 😀

Killer a jégen

Egyetlen kapásom volt ezen a napon is. Kukoricás etetésen. 😀

Tavaly talán életem legnagyobb látott domolykója követte ki ezen a helyen a gyári lárvát. Éreztem hogy ott a hal, de nem akart kötélnek állni sehogy sem. Mivel idén gyári csalival nem horgásztam, így a két kis dobozból kellett gazdálkodnom, amik a zsebemben voltak. Az egyikben ott figyelt két gyulárva, Kozma Gyuszi barátom kézi készítésű remekművei. Nem kellett vele kettőt dobnom és az inaktív, dagadt domolykó elgázolta a három részes hendmade csodát. 🙂

Nagyon komoly bendője volt, 100%, hogy telezabálta magát kukoricával, amit a parton erjesztettek. 😀

Valamire csak jók a helyi erők is

Az utolsó kép kedvenc killeremről

A fenti kép délután három órakos készült 23 fokban! 28 fokos különbség egy napon belül. Aznap sikerült átélnem mind a négy évszakot.  Csoda, hogy nem halt ki az összes domolykó! 😀

Április 12.

Szar leírni is, de az utolsó etapnak ígérkezett. Délután háromra írta a hidegfrontbetörést. Sajnos nem kellett csalódnunk az előrejelzésekben. 😦

Petyával vágtunk neki a nagyobb folyónak újra. Valahogy abban jobban bíztam. A kis folyón katasztrofális a vízszint. Vissza is hűlt elég rendesen. A mély részek rommá dobva, a sekélyben pedig kihalt minden élőlény. 😀 A parti növényzet csont száraz, a vízben éppen megindult a töklevél.

Szóval a nagyobb folyó mellett döntöttem, de azért volt a fejemben B terv is. 🙂

Egyből az első helyen volt egy gyenge kapásom. Majd a harmadik pályán barátom megkérdezte, hogy jobb, vagy bal oldal?

Ez olyan 4 méter távolságot jelentett egymástól. Nem sikerült túl jól a választás, hiszen megint Petyának jött meg a jó hal, második dobásra. A csali legalább a reggel behangolt dozer crank volt. 😀

Ebéd előtt nem sokkal aztán megjött nekem is a kapás. Előző nap csévéltem új zsinórt az orsóra és a féket nem húztam rá eléggé, így ezen a vízen eddigi legkisebb, kb bruttó 28 centis domolykóm majdnem megtréfált, olyan gyorsan ugrott be a parti kövezés közé.

A kaja megint parádés volt. Domolykó :D, akarom mondani Lidl-is pisztráng filé.

Mankó, vagy fémdetektor?

Ez a nap humán vonalon nagyon erős volt. Nem mostanában röhögtem ennyit, mint aznap ez teljességgel bizonyos. 😀

Nem volt szerencsém. A legutóbbi peca óta 40-50 centit apadt a vízszint, így voltak helyek, ahol a süllyedő csali nem jött el. Sajnos ezek az akadályok általában a fenéken fekvő faágak voltak, négy csalim bánta.

Elvesztettem a három nagy halat adó killeremet is! 😦

Idén eddig összesen két csali szakítottam be és egyet hagytam egy fa ágán. Deficites peca volt ez! 😀 Ráadásul a harmadik támadót sem sikerült nyakon csípnem. 😦

Egy szakadt partfal előtt második dobásra verte le a beeső csalit, de nem volt elég vehemens. Gondolom az első dobással csaltam ki rejtekéből.

Már ezért megérte, ahogy Petya mondaná: “A kert!”

Petya fogott még két kisebbet, aztán megjött a várva várt 😀 szar idő. Befejeztük inkább a pecát!

Én azért átnéztem még a kis folyóra, hátha a tavalyi tűzijáték megismétlődik így az utolsó napon, de másodszor nem volt kutyavásár és nem is kutya, meg nem is Budán. 😀

Ekkor már annyira szakadt az eső, hogy nem láttam értelmét tovább kínlódni, így elköszöntem a víztől és hazafelé vettem az irányt.

Bírom az embereket. Évekig baszogattak, hogy a Balatonon könnyű, halat fogni, elég csak eltalálni a vizet. Nem miattuk, de már nyolc éve járok rendszeresen domolykózni, most meg azzal jönnek, hogy mutassam meg másik folyókon mit tudok, mert itt a kerítés is jó halakból van. 😀

Persze ha nem lennének jó halak, akkor nem lehetne megfogni őket, ez egyértelmű, de ezek a vizek nem adják könnyen magukat, főleg egy ilyen aszályos tél után, egy olyan tavaszon, amikor egy napon belül meg lehet élni, 3 – 4 évszakot. 😀

Volt olyan hal, amiért Gábor 3-4 este is kiment, hogy abban a 10 percben ott tudjon lenni a tanyáján, egy befolyónál, hídlábnál, vagy egy bedőlt fánál. Volt olyan nagy hal is, amit egy héten át kergetett, de végül nyárra tolódott a csörtéjük. 😀

80-100 kilométerről én ezt nyilván nem tudtam megtenni. De a 8 év tapasztalatában, hely és halismeretemben bíztam, no meg a tucat csaliban 😀  és a kitartásomban, hogy megfogjam a “BIG”-et.

És hogy miért nem használok tipikusan téli csalikat télen, vagy kora tavasszal és miért nem uellezek domolykóra? ( idén igazi ul botot sem használtam, pedig a custom széria nagy kedvencem)

Egyszerű a válasz, azért mert én nagy halra megyek, amihez kell az erősebb cucc. Én ebben hiszek! Nekem a domolykózás nem a 20-30 centis halak hajkurászásáról szól, beeső nagyobacskákkal, hanem 40-50 centis halakról, az 50+osak reményével és beeső kisebbekkel.

Ez nem nagyképűség, de én az egy nagy BAAAMMM-ért megyek!

Többször felvetődött az egyes horog használatának a kérdése a posztjaimmal kapcsolatban. Viszonylag testes csalikat használok. Jelenleg ez alól a pac – man crank a kivétel, de azt nagyon keveset dobtam.

Én jobban hiszek a 4 centis nagy testvérekben, a dozer és killer crankekben. Ezek a csalik a terelővel együtt 6 centi hosszúak. Nagyobb halaknál is 95%-ban csak az egyik horog kerül a domolykók szájába, a másik a peremen megáll. Mivel lenyomott szakállú, vagy mikroszakállas horgokat használok, ezért általában szákolás után már nincs is a halakban a csali. Ha mégis benyelnék, akkor a két hármashorog miatt nehezebb a csali útja lefelé, így nem jut le a kopoltyúk közé, ahol komolyan roncsolhatna.

Talán jól szemlélteti ezt a következő kép. Petya barátom (egy másik Petya 😀 ) legnagyobb tavaszi hala rendesen torokra szívta a túró rudi színű dozert egy kajakos peca alkalmával. Véleményem szerint egyes horoggal sokkal mélyebbre nyelhette volna a csalit még ennél is. Ez a hal egy csepp vérveszteség nélkül megúszta. 😉

A másik dolog, hogy a horgászat nem kisasszonysport. Előfordul, hogy a sokak által “játszótársnak” tartott hal belepusztul a sérülésekbe. Na ilyenkor van az, hogy le kell csapni és ténylegesen le kel filézni! 😀 Megjegyzem, hogy ezekre a vizekre éves céender jegyem van, így ezt nem tehetném meg, de nem is kellett ezen gondolkodnom soha sem.

Én elfogadom, ha valaki az egyes horog mellett teszi le a voksot, nem akarok senkit se eltántorítani ettől, de elvárom ugyanezt a hittérítő sötétzöldektől is.

Ha valaki annyi sötétzöld, az gyűjtsön bélyeget, vagy sakkozzon inkább. 😀

Balinnak is elmenne

Megint megkaptam többektől, hogy helyirigy vagyok. 😀 Ám legyen, bár egy kevés utánajárással, abból kiindulva, hogy kikkel horgászok minimum a megyére rá lehet azért jönni. Azt viszont el kell tudni fogadni, hogy a domolykó horgászat nem tömegsport rendezvény! 😛

Így is halmozottan több lett a horgász, mint sok évvel ezelőtt és ebben a covidos időszakban amúgy is sokkal többen keresték a kikapcsolódást a vizek, folyók partján. Szóval, ha valaki rájött, hogy melyik vizeket vallatom, az legyen vele boldog, de tőlem az ne várja senki, hogy a homlokomra varratom a folyók nevét. 😀

Még egy dologra szeretnék kitérni. Méghozzá a domolykó tilalmi ideje. Na ez az időpont eleve jócskán el van szabva. 😀 A jász sokkal előbb ívik, mint a domik, a balinnal átfedésben.

Nem véletlen, hogy a Dunán annyi balin – jász hibridet fognak a pergetők. Gyakorlatilag az április 15.-i kezdéssel a legjobb cserebogarazós időszak ment a kukába. Viszont aki május elsejétől folyón balinra perget, az úgyis fog domolykót. Nem beszélve a kiülős keszeghorgászokról. Szóval véleményem szerint nem sok értelme van a tilalmi időnek a domolykó esetében, főleg nem ebben a formában. Amúgy is eltérő az ivási idejük egy sekély hegyi patakban, vagy akár az Ipolyon, vagy mondjuk a Tiszán.

Ilyen hideg tavaszon pedig benne van a pakliban, hogy sok folyón majd akkor állnak neki üzekedni, amikor már újra lehet rájuk célzottan horgászni és folyni fog belőlük a tej és az ikra.

Utolsó nap volt jégeső, eső, hódara, atomszél. A Bakony egyes falvaiban 30-40 centi hó esett, így én már nem mentem fel, de a két bolond 😛 aznap is kint volt és közvetve fogtam még egy halat a killer crank segítségével. 🙂

A “vazsi betyárok” és csaliteszterek

Ha tetszik, ha nem, ha van a vízben nagy hal, ha nem, nem volt ez könnyű még a helyieknek sem. Panaszra így sem lehet okom. Finomabb cuccal biztos foghattam volna még egyes napokon sok szép kicsit, bár a helyiek sem fogtak jellemzően darabszámot. Egyetlen tavaszias délután volt, amikor Gábor belenyúlt egy 20 halas pecába.

Nekem 10 kézben tartott hal adatott meg, ebből 8 darab 46 és 53 centi közötti volt teljes hosszában. Igen, farokkal együtt mérve, ahogy a hülye Horváth Feri méri. 😀

Mindkét vízen sikerült egy – egy disznót kikarmolnom. Jövőre is elégedett lennék ennyivel. Na jó, azért ezen felül néhány felszíni csalis hallal még inkább kiegyeznék. 😀

Nem cél a balinfogás tilalomban domolykózás közben, de idén nem láttam egyetlen darabot sem és jászokról sem igen jöttek a hírek. Nagyon le van maradva a természet. Minimum 3 héttel.

Érdekes volt szinte csak saját csalikkal végighorgászni a tavaszi szezont. Még az is lehet, hogy a májusnak is így vágok majd neki. 😀

Peace

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Kajakos “vergődések”

Mint minden évben, így tavaly is horgásztam a születésnapomon. Igaz nem egészen úgy sikerült, ahogy azt terveztem, de végül nem volt rossz napom. 😉

2020-ban nagyon sokat horgásztam kajakból, főleg miután felmondtam a cégnél. 😀 A munka előtti kajakozásokat augusztusig jobbára hanyagoltam, mert higgyétek el nekem meló előtt négykor kelni, hogy napkeltekor már a vízen legyetek és hét óra után kapkodva az utolsó utáni – utánit dobni, hogy beérjetek a melóba, az pusztító!

Azzal, hogy felmondtam és otthon kezdtem melózni adva volt, hogy nem kellett nyolcra a munkába sietnem. Volt hogy dél felé értem haza, kajáltam, aludtam két órát a teraszon és utána akár este tízig dolgoztam.

Július 27.-én sajnos a kajakos peca nem adott halat. Hullámzott a víz elég keményen és halnak jelét se láttam az egyik kedvenc szakaszomon, így megint partra kényszerültem.

Egészen augusztusig szinte kifogyhatatlan volt a terület balinból. Tök mindegy, hogy reggel, délben, vagy este vetődtem erre a szakaszra, hogy sima volt a víz, vagy hatvan centis hullámok verték a partot, mindig lehetett néhány balint fogni a megfelelő csalikkal.

Aznap 10 óra felé értem a pályára és direkt csak a korábban leginkább működő részeken álltam meg. Már, ahol volt hely. 😉 4-5 kapásom volt összességében blade csalikra az egyre inkább csillapodó hullámzásban, amiből kettőt partra is segítettem.

Aztán toltam egy jófajta sajtos – tejfölös lángost a szervezetbe.

Majd hazaérve konstatáltam, hogy csomagokat kaptam a Svendsen Sporttól. Talán az utolsókat.

Az időjárás pár napra partra kényszerített. Augusztus elsején tudtam újra kajakkal a vízre szállni. Aznap megint nem ettek. A víz még zaccos volt, az előző napok szeles időjárása miatt. A sekélyben, a nád előtt, és a belső öblökben sem találtam a balinokat. Aztán ahogy reményt vesztve eveztem vissza a kikötési pont irányába, elcsattant egy rablás előttem vagy 100 méterre egy hínármező közepén.

A választás egy black silver slim axehead csalira esett. Ez a darab nem lett tökéletes, így bekerült a dobozomba, de őszintén szólva addig a napig nem dobtam. Az is lehet, hogy azóta sem. 😀

Halkan a hínármező közelébe eveztem, aztán letettem az evezőt és csak csorogtam a hal irányába. Bíztam benne, hogy hínárlakó balinról van szó, ami a revírjéből támad és bejött a számításom. Hatalmas szaltóval verte agyon a vékony falatot.

Eléggé jellegzetes kinézetű hal volt, aminek később meg lesz még a jelentősége. Aznap az egyetlen. 😉

Tavaly nagyon korán kezdtem a csukázást. Már augusztus elején meg is fogtam az első 90+os halat, ráadásul kajakból. Ez a tény némileg eltántorított a felszínen zabáló balinoktól, de aztán augusztus tizedikén újra rájuk néztem.

Irtózatos meleg volt azon a napon. Nem láttam értelmét csukákkal próbálkozni. A nád előtti szakaszon egyáltalán nem találtam halat, így a meleg ellenére leveztem egy olyan pályáig, ahol még nem jártam.

Egy babás nádas, sekély részen ott volt a milliárd ivadék és rajtuk néhány balin. Ejjj, ha korábban érkeztem volna!

Nagyobb csalikra reakcióm sem volt, így kénytelen voltam az ötös axeheadet a kapocsba akasztani. Meg is hozta a jó kapást egy nádtorzsa mellől. Szerintem a pálya legkisebb balinja verte le végül a kicsi white walkert.

Ahogy elkaptam ezt az egy jószágot, a többiek is bekussoltak a sekély vízben. A nap annyira égetett, hogy hiába vizeztem be a tarkómat és mártottam a sapkát többször a vízbe, menekülnöm kellett az árnyékos rész felé. 😀

Kb 50-60 méterre lehettem attól a hínármezőtől, ahol a slim csali a balint adta, amikor egy tolóhullámos, vízből kivetődős, totál elmebeteg balin támadásra lettem figyelmes.

Pár nappal korábban cseréltem Németh Tamással (Halbogár Lures) egy igen extra kézzel festett és vergő fedőnévre keresztelt felszíni csodára egy saját wtd-t. Ez a csali került abban a pillanatban a kapocsba.

Még most is itt van előttem a balin kapása. Ahogy odaért a csali a hínármező mellé. egy btutális tolóhullám indult meg jobbról, több méter távolságról és úgy ütötte el a megállított csalit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Repült a balin és a csali is, szerencsére egy irányba! 😀

Gyönyörű halat fogtam, egy különleges csalival és ami ott még nem annyira tűnt fel, csak otthon a képeket nézegetve, hogy ez a balin ugyanaz a hal volt.

Pár napon belül két különböző csalival sikerült becsapnom ugyanazt a hínárlakót. Ráadásul mindkét alkalommal visszafelé evezve 11 óra körül.

Az évek során nagyon sok írás született c&r-ről pro és kontra. Nem is szeretnék erről papolni senkinek sem, viszont az ilyen speciális esetekben a c&r lehetőséget ad egy dologra, amiről kevés szó esett eddig.

Méghozzá arra, hogy ezt a halat harmadszor ne fogjam meg! Érvként azt szokták felhozni többek között a c&r mellett, hogy ha elengedjük, újra megfoghatjuk, vagy lehetőséget adhatunk másnak, hogy ő is megfogja, de én azt kihasználva, hogy tudtam hol lakik, innentől nagy ívben elkerültem. 😉 És többet nem fogtam meg! Pedig rabolni többször is láttam, azon a területen.

A csali maga egyébként úgy mozog, ahogy a nevéből lehet rá következtetni. Elmebeteg módon vergődik, mint valami szárnya szegett, vízbe pottyant madár.

Aznap akadt még három halam. Az első egy nyílt vízi balin az immár általam gyártott Balaton WTD-t szedte le szaltóval a kajak orrától pár méterre.

A következő hal megint öt centis white walkerre éhezett meg, nagyon sekély és kristály tiszta vízből, az ivadékot hajtó sügércsapat alól. Nagyon nem rá számítottam és amikor a 30 centis vízben látott kapással dörgölte le a csali már a kajak mellett, ülve kihordtam egy infarktust. 😀

Az utolsó halat vízben állva fogtam.

Már letettem a kajakot és elkezdtem összepakolni, mielőtt partra húzta volna, de egy balin már harmadszor csattant el mögöttem az egyre erősödő hullámzásban.

Ezen a pályán ritkán használok poppert, de most a gyári csalis doboz volt felül és valahogy a pop prey adta magát, így azt tettem a kapocsba.

Tudom, hogy sokaknak hihetetlenek az ilyen történetek, de első dobásra, talán a negyedik pukkanó hang után, a megállított poppert szedte le, a nap utolsó hala.

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, felszíni, gázolós, hendméd, légiós, popperes, savagegear, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Vissza a gyökerekhez

Már nem úgy! 😀 Tőlük inkább el. 😉

Ahogy a balinos írásban említettem, gyerekkoromban a pergetés nem tartozott az erősségeink közé, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem fogtunk rablóhalat.

Életem első angolnáját a Wesselényi strandon fogtam zsebpecával totál véletlenül. Amikor húztam ki a cájgot, valamiért megállítottam a kövek között, a giliszta besüllyedt a kövek közé és amikor ki akartam venni, nem jött. 😀 Aztán addig rángattam, nógattam, míg az elakadt szerelék megelevenedett és ott feküdt előttem a fűben az első kígyótestű hal.

A bátyámmal először csak néztünk, hogy ezzel mit kezdjünk egyáltalán? Aztán vizet tettünk a gumicsónak tartó táskába és bele az angolnát. A csónakot így kénytelenek voltunk felfújt állapotban felcipelni az Öreghegyre és útközben bementünk Réti Gyuribához, aki kioktatott minket az angolnanyúzás mesterségével kapcsolatban.

Mivel édesanyám közölte, hogy az ő serpenyőjébe kígyó nem kerülhet, így maradt a nagyanyám, aki a nyári konyhában kisütötte nekünk paprikás lisztben az angolnaderekakat. Illetve csak sütötte volna, mert a feldarabolt bepanírozott angolnadarab megugrott a forró zsírban. Ő kifutott a kiskonyhából az “ez még él” felkiáltással, így nekünk kellett megsütnünk a felettébb ízletes halat. 😀

Később a “Négy méteres” partszakaszon, az egyik alkalommal nem evett a békéshal és kitaláltuk a bátyámmal a strandi “tapasztalaton” alapulva, hogy mi tudatosan angolnát akarunk fogni a kövek közül.

Erre egy elég gerinces teleszkópos pácát, egy grafit daiwa orsót, rajta 50-es monofilt használtunk. A szerelék befőttes gumival ütköztetett csukázó úszóból, süllőző horogból állt súlyozás nélkül. A csali taposott, belezett, vagy élő küsz volt.

A sekély vízben a kövek között nem tudtuk kisúlyozni az úszót, egyszerűen nem volt elég mély hozzá a víz. A módszerünk lényege az volt, hogy  csukázó dugó feküdt a felszínen és amikor az angolna elkezdte a kövek repedései közé belógatott csalit behúzni az úszó felállt, mi meg odavertünk egy nagyot és feszítettük a cájgot amennyire bírtuk. Volt hogy az angolna nyert, de volt hogy mi, sőt egy viharos estébe nyúló délután egyszer 5 angolnát is adott ezzel a módszerrel.

Amikor nem volt ilyen módon kapás, be szoktuk dobni ugyanezt a szereléket kicsit messzebbre a hínármezők mellé, természetesen nagyobb eresztékkel.

Az egyik ilyen alkalommal, ahogy bedobtam és letettem a botot, már állt is fel az úszó, mitöbb egyből merült is elfelé. Nem voltam rest és bevágtam. Egyből éreztem, hogy nem angolnával volt dolgom, így fogtam meg életem legelső balinját.

Sajnos ezekről a halakról a régi időkből nem rendelkezek semmilyen kép anyaggal.

Viszont a következő balinról igen. 😉

2007 augusztus elsején Laci barátom javaslatára munka után kinéztünk a “Négy méteresre” pergetni. Ekkor még nagyon koca szinten műveltem az egészet, inkább mólokon próbálkoztam, ezen a pályán max ősszel dobáltam csukára. De itt már kezdtem kapizsgálni, hogy nem csak ősszel lehet ragadozó halat fogni. 😀

És ugyanazon a kövön állva, ahol gyerek koromban megfogtam az első balinomat angolnázás közben, megfogtam az első pergetett balinomat is ezen apályán #csakathrillel. 😀

Anno nem cipeltem magammal még fényképezőgépet és ebből a halból bizony ebéd lett. A képet a feleségem készítette a nyitott ablakon keresztül. 😀

Megjegyezném hogy csóri balin bal oldali kopoltyúfedője gyakorlatilag le volt szakadva, így sanszosan manapság is hazavinném.

Egészen 2020 őszéig nem nagyon jártam gyerekkorom “szent helyén”. Ha mégis, akkor a sok kiülőstől nem lehetett pergetni, pedig süllőre, balinra nem is lenne rossz pálya.

Az előző év úgy alakult, hogy a fiam Pestre került egyetemre és a nagypályás nevelő edzője, Csababá megfűzte, hogy focizzon nála az Almádi felnőttben. Eleinte egy, aztán két, aztán a covid miatt heti négy edzésre is le tudott menni.

Meccsekre én vittem, amíg még beengedték a nézőket. Ha hazai pályán volt a meccs, akkor 1,5 órával a kezdés előtt ott kellett lennie. Első alkalommal még nem gondoltam pecára, inkább elmentem fagyizni, másodszor aztán úgy döntöttem, hogy lenézek a “Négy méteresre”, hisz úgy is a pálya előtt található.

Azon a hajnalon egyébként csukázni voltam kajakból, csak a csukáknak nem szólt senki. Egyet sikerült valahogy azért kiimádkoznom.

Szóval lenéztem a partra. Erős déli szelet mondott melegfronttal. Volt vagy negyven fok, olyan igazi nyári fülledt délután. A víz alig hullámzott és egyszer csak durr, majd durr és megint durr. Ott voltak előttem a balinok.

Igaz hogy a csukás dobozban lett volna talán olyan csali, amit el tudtam volna húzni a hínár felett, de az engedély a másik nadrágomban otthon figyelt, így maradt a motyó a csomagtartóban én meg szívtam a fogamat, hogy mekkora marha vagyok? 😀

Legközelebb aztán nem hibáztam! Egy bot, engedély, csipesz és egy minimál doboz csali jött velem szeptember 13.-án.

Azon a napon persze a balinok hol máshol dolgoztak volna, mint a bedobott szerelékek környékén, alatt, felett, mellett. 😀

Aztán elérkeztem ahhoz a kőhöz. A nád szinte teljesen benőtte mindkét oldalról és a feltámadó szél sem segített. Nagyon szűk helyen álltam, de a balin dolgozott a bal oldalon, így meg kellett hogy próbáljam. Vártam, hogy a szél csillapodjon, így a bal oldali nád pár másodpercre kiment a képből és dobtam.

Ha jól emlékszem, a harmadik “kivárós dobás” után pont azon agyaltam, hogy mekkora poén lenne itt újra balint fogni, amikor a hetes axeheadet ledurrantotta az első őn.

Nem hiszem, hogy meg tudnám fogalmazni, hogy milyen érzés volt halat fogni arról a kőről újra, ahol gyerekkoromban az első balinomat elejtettem, majd pergető pályafutásom elején a #csakathrillest.

Vigyorogtam, mint a tejbetök, megszabadítottam balinomat a szúrós falattól és útjára engedtem.

Tovább haladva már csak egy dobható beálló maradt, de nem adott halat. Mivel lassan mennem kellett a meccsre, így megnéztem még egy megdobható helyet, ahol korábban is voltak rablások.

Itt már jobban fújt a szél így a nyolcas white walker mellett döntöttem, hogy távot tudjak dobni. Ennek ellenére a második őn a parthoz egészen közel, közvetlen a nádas mellett bombázta le a csalimat.

Hazaértem!

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, felszíni, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Balinok a távolban

Aki most arra számít, hogy valami újat fog olvasni azzal kapcsolatban, hogy milyen csalikkal, és felszereléssel érdemes a távolban küszöket tizedelő balincsordákra horgászni, az most zárja be a böngészőablakot a jobb felső sarokban található X-el. 😀

Néhány év megszakítás után valamikor 2003-2004 tájékán kezdtem el újra horgászni. Először még csak a street korizás mellett hébe – hóba, aztán a korizás elmaradt és újra a peca vált az első számú időtöltésemmé, melynek akkor még jelenős részét képezte a kifogott halak elfogyasztása is.

Fényképes bizonyítékaim abból az időből nem állnak rendelkezésre, az első ilyen emlék arra az évre datálódik, amikor megfogtam az első pergetett halaimat is. Egy nyári napon a feleségem és a fiam is elkísértek. A fiamról készült az alábbi kép élete első kifogott halával, ami mi lenne más, mint a balinok első számú csemegéje, a szélhajtó küsz, alias sneci. 😉

Balincsemege

Talán legtöbbünk első pergetett hala a Balatonon a balin volt. Gyerekkoromban próbálkoztunk ugyan különböző rapalákkal és balinólmos – műlegyes szerkóval, amihez a legyet otthon eszkábáltuk a testvéreimmel egy Mahoros cikk alapján, de soha nem fogtunk egyetlen halat sem. Nem volt senki, akitől bármit is el tudtunk volna lesni ezzel a módszerrel kapcsolatban és bár a 4 méteres partszakaszon, ahol a gyermek korunk jó részét töltöttük rabolt néha a balin, közünk nem volt hozzájuk. Egyetlen balint fogtam kishallal, angolnázás közben, de ez majd egy másik történet része lesz.

2006 októberében adódott egy vitorlásról történő süllőpecára lehetőség, süllő ugyan nem jött, de a hajnalban kezembe nyomott bojlis bottal és a kapocsba csatolt effzett kanállal 2 balint is sikerült fognom pergetve. 😀 Sajnos a harmadik – ami egy igazán komoly példány volt – a rutintalanságom végett, a szűk helyen megkerült egy kikötőoszlopot, amiről nem tudtuk levarázsolni, így megtépett a kanállal együtt.

Igen srácok. Én is effzett bácsiként kezdtem a karrierem! 😀 Bár a bácsitól akkor még elég messze álltam.

Hétfőn munka után az utam a horgászboltba vezetett, ahol vettem két darab effzett kanalat. Egyet az elvesztett csali helyett, egyet pedig magamnak és a következő éjszakai süllőzés utáni hajnalon immáron a saját kanalammal és egy 360-as féder bottal, nyeletőfékes orsóval sikerült újabb balinokat zsákmányolnom. 😀

Itt már készültek fényképek, de ezekre annyira nem vagyok büszke, így inkább megtartanám magamnak a családi kép archivumban. 😀

A kocka viszont el volt vetve, így Karácsonyra egy 3 méteres 15-40 grammos pergetőbotot kértem a családtól, ami aztán 3 éven át hű társam volt.

Először az a bizonyos nyeletőfékes orsó került rá, aztán ezt egy 4000 nexave váltotta. A dolog érdekessége volt, hogy két kolléga is belevágott velem együtt a pergetésbe, de ők rövid távon alkalmatlannak ítélték meg a botot és túladtak rajta.

Eleinte nálam is csak kísérő volt a féder és meccsbot mellett és csak akkor dobtam vele párat, ha balinrablást láttam. Aztán az idő megmutatta, hogy lehet azzal a bottal halat fogni, nem is keveset és nem csak ősszel. 😉 Akkor még azt hittem, hogy pergetni csak ősszel érdemes, hisz mindenki ezt szajkózta, a ragadozó halak ősszel esznek. 😀

Akkor még nem voltak jellemzően horgászvideók a youtube-on és a fórumok sem vonzottak még igazán, így a “tudást” horgászújságokból és a horgászboltból szívtuk magunkba és megvettünk minden csalit, amiről olvastunk, vagy hallottunk, hogy halat fogtak vele. 😀

A kikötői lehetőségem sajnos következő őszre megszűnt, így magam próbáltam pergetésre alkalmas pályákat keresni totál világtalanul és nagyon sokáig nulla eredménnyel. 😀 Ne felejtsük el, hogy akkor még nem volt ilyen szigorú a szabályozás és nagyon sok horgász volt, aki mindent vitt, mint a piros ász. Én úgy gondolom, hogy a hal is kevesebb volt!

Az első képes emlékeim, amikor már sűrűbben fogtam halakat 2009 őszére datálódnak és a Balatonalmádi-mólóhoz kötnek. 17 évig Almádiban dolgoztam és ebből az első 13-ban nem volt autóm, így a lehetőségeim elég korlátozottak voltak.

Az akkori kemény mag egy része a mólón 😀

Abban az évben elkezdtük beszerezni a helyi menők által használt távdodó csalikat az effzett kanál és a sok összevásárolt ramaty mellé. 😀

Akkor a legmenőbb csalik a goldstar S-pilker és a spro asp voltak. Iszonyat nagyot lehetett velük dobni, főleg ha besegített egy kis északi szél. A pilkerrel akár 70-80 métereket is dobtam a 3 méteres bottal, a baj csak az volt, hogy ebből a 70-80 méterből kb. 5-10 méter volt a kapászóna. Orsógyilkos pecák voltak ezek, de apósom legnagyobb örömére beérett a munka gyümölcse, hisz elkezdtem fogni a balinokat.

Abban az időben már megérintett a c&r szelleme ( 😀 ), így maximum 2 balint vittem haza minden esetben az öregnek, bár emlékeim szerint sokkal többet egy pecán nem is nagyon fogtam. 😀

S-pilker, vagy slim kanál volt a végzetük

Imádta az ecetes halat és amíg élt a halászlé alapját is balinok képezték, hisz itt már kezdett kikopni szinte teljesen a kiülős peca, a hirtelen jött sikerélmények miatt.

Egyszer emlékszem nagyon erős északi szél volt és az akkori mentorunk, Fekete Imi úgy megküldte a pilkert, hogy a fonott főzsinórja kompletten lepörgött a dobról. 😀 Mint kiderült előző nap csévélték fel neki a horgászboltban az orsóra, csak éppen a boltos elfelejtette összekötni a főzsinórt az alátét madzaggal. 😀

Egyébként szerencséjére 2 napra rá beleakadtam az eldobott szerelékbe és behúztam a  zsinórját csalival együtt.

Egyre gyakoribb vendégek lettünk a veszprémi Spicc horgászboltban Laci barátommal és többször is találkoztunk egy idősebb fazonnal, akinek mindene volt a küszíváson történő süllőpergetés, aminek inkább a mellékhala volt a balin. Itt kezdtünk megvilágosulni, hogy nem csak mólókról lehetne balint fogni, nem csak ősszel és nem csak távdobós pecával. Ja és nem csak balint! 😀

Először beköszöntött az országba akkor érkező  #csakathrill korszak! 😀

Majd elkezdtünk olyan csalikat is keresni, amik hasonlítottak a küszre ugyan, de nem azok a klasszikus kidobjuk a világból csalik voltak.

Egy tihanyi éjszakai süllős próbálkozás utáni hajnalon haragudtam meg először a spro asp csalijára és azon a pecán fogtam az első thrilles balinomat még 2010-ben. Történt ugyanis, hogy a balinok olyan brutális módon kaptak, hogy több asp csaliról is letépték a pörgőt, volt amiből még a csapágyas forgó is kiszakadt. 😀

Az első thrilles

Ráadásul itt kényszerből 3 balint el is kellett vinnem, pedig eskü nem akartam, mert úgy torokra szívták a csalit a vihar utáni hullámzó vízben, hogy belepusztultak.

Innentől sokáig a #csakathrill volt az Istenem, de kezdtem szépen  lassan öntudatomra ébredni, mint a skynet és ez a műanyag wobblertestbe zárt balinólom is lassan a feledés homályába merült és kikerült a táskámból a többi kacat mellett. 😀

Ő pedig az egyik utolsó

Egyre kevésbé vonzott ez a marha nagyot dobunk peca és egyre inkább élveztem az első rövid, 210-es botommal való horgászatot és azt hogy küszíváson, vagy strandokon egyre több balint sikerült olyan wobblerekkel becsapnom, amikkel nem kellett „kilométereket” dobni. Egyre több olyan pályát és helyet fedeztem fel magamnak, ahol a balinok közel mozogtak és amikor egy l-minowt, vagy flat rapot a kövezéstől pár méterrel szedett le egy balin az lett a mindenem. 🙂

Az s-pilker, balinólom (amivel egyébként soha nem fogtam halat sem léggyel, sem légy nélkül), asp, effzett kanál és barátai szépen lassan kikoptak a táskámból, aztán a savage gear és a manic prey érkeztével végleg eltűnt a #csakathrill is. 😀

Az utolsó asp-s csónakból

Egy nagy ugrással megérkeztünk 2020-ba, mert ennek az írásnak valamilyen szinten csak a távdobó csalikról kellene szólnia. 😀

Igen. Ebben az évben elég sokat horgásztam újra távdobó csalikkal back to the roots jelleggel, ugyanis a savage gear kijött négy ebbe a távdobó kategóriába tartozó ketyerével.

A visszatérő, ráncfelvarráson áteső fat vibes-al két méretben, egy blade csalival két méretben, egy tail spinerrel három méretben és egy kicsi süllyedő pencil csalival.

Ezekben a csalikban mind benne volt a hal lehetősége és persze amúgy sem mondhatom azt, hogy én ezekkel nem vagyok hajlandó horgászni. 😀

Most kellene jönnie  hosszú botnak, nagy áttételű, nagyobb dobátmérőjű orsónak és vékony zsinegnek, amik segítségével a későbbiekben bemutatott csalikkal „kilométereket” dobhatunk, de mégsem. 😀

Volt nálam egy ilyen szett. Kétszer vittem magammal, de képtelen voltam vele horgászni. Egyszerűen semmilyen szinten nem állt kézre. Nem éreztem vele a pecát, de a csalik ettől még működtek, bár jó sokáig csak lapultak a dobozok mélyén, mert ha a balinok elkezdik enni a felszíni csalikat és a jerkbaiteket, akkor nem nagyon vagyok hajlandó mással horgászni rájuk. 😉 😀

Ez gyakorlatilag idén nyáron is így volt, egy pálya kivételével. Ezen a pályán „ égig ért” a „ződdzsuva” így nagyon nehéz volt felszíni csalikon kívül mással meghorgászni a pálya nagy részét, de a nap nem minden szakában és nem minden időjárási körülmény közepette működtek a sétáló kutyák, popperek, propbaitek és lassan süllyedő jerkek.

Első körben a blade, gravity pencil csalikból jutottam hozzá néhány darabhoz. Ezek, amolyan tavaszi kampánycsaliknak indultak, korlátozott darabszámban, de végül bekerültek a 2021-es katalógusba. Azért is vannak most újdonságként hirdetve, hiszen tavasszal nagyon kevés horgászboltba jutottak csak el a limitált példányszám miatt.  A visszatérő fat vibes nyáron került a dobozomba, a fat tail spinner pedig késő ősszel.

Vib blade:

Az az igazság, hogy szinte soha nem próbálkoztam blade csalikkal. Egyszer ugyan nyertem egy játékon a megboldogult Eurohorgász magazinban Kanálka nénitől és abba a csomagba kértem 2 heddon sonart is néhány felszíni ketyere mellé, de soha egyetlen halat sem fogtam velük. Annyira nem is voltak szimpatikusak, mert tipikusan olyan csalinak tartottam őket, amivel bizonyos esetekben kárt lehet tenni a halakban. Gondolok itt a nagy halsűrűségű kis vizekre, vagy téli vermelő halak környékén történő „ horgászatra”.

Na ilyen helyzetekben én véletlenül sem fogom alkalmazni sem ezt, sem az írásban szereplő többi csalit sem! 😉

Az első három balint még májusban kaptam el a pengével egy nádtorzsás küszívásos szituációban. Amikor már nem akarták megenni egyik wobbleremet sem, gondoltam teszek vele egy próbát és működött. Igaz itt nem kellett a bladdel egyáltalán nagyot dobni, sőt még annyira gyorsan se kellett vezetni.

Az első blades balinom

Az „áttörés” egy júliusi hajnalon következett be, amikor Molnár Vilmossal felszíni balin csörtére készültünk. Megkeresett előtte pár nappal és gondoltam csak segítségére leszek, hogy az első balatoni balinjait megfogja.

Ez sikerült is, de sajnos nem a felszínen, mert a hullámzó víz nagyon nem akarta.

Az elején Vili még fogott kettőt wobblerrel, nekem jött egy gravity pecillel és minijerkkel, de az egyre erősödő hullámzásban valami mást kellett kitalálni. Ilyenkor nekem nagyon szokott működni a manic prey, de a “ződdzsuvától” képtelenség volt elhúzni. Még gyors tempóban is összeszedett mindent. Nem emlékszem, hogy melyikőnk tett fel először blade – vertikális csalit, de azt tudom, hogy a beesés pillanatában visszaváltott felkapókar utáni első pár nagyon gyors tekerésbe, az első öt dobásból négybe úgy ütöttek bele a balinok, mint a disznó!

Egy nem annyira apró és a csalin a “ződdzsuva”

Azt hiszem Vili élete első balatoni balinozása még ha felszínen nem is tudtunk halat fogni tökéleteshez közelire sikerült. ( Megjegyezném, hogy másnap sima víznél azért beadta neki a white walker.)

Ezen a pecán próbáltam először ezt a csalit, ezzel a módszerrel és csúnyán adta. A fat vibes-al is tettem néhány próbát, de azzal a súlya véget, még ezzel az izomból tekerem módszerrel is csak két halam akadt, mert ha nem ütötte le egy balin fél méteren belül, akkor 10 tonna „zöld moslékkal” a horgokon kaptam vissza a csalimat.

Innentől használtam a bladeket is. Nekem elsősorban a white, a bluepink és a firetiger színek működtek. A dolog érdekessége volt, hogy ha még sötétben érkeztem a pályára, akkor az izomból húzott csalira az első 1-2 jelentkező szinte minden esetben süllő volt!

Több olyan esetem is volt a nyáron, amikor egy haltalan kajakos peca után fényes délben keveredtem erre a pályára és 1-2 balint akár 40-50 centis hullámzásban is adott ez a csali. Igazából a pályán belül volt 4-5 olyan spot, ahol akármilyen időjárási körülmények között voltak balinok, még ha nem is mutatták magukat. Például a születésnapomon is itt kötöttem ki és a hordalékos vízben is fogtam bladdel 2 balint, igaz ehhez 5 kapás kellett. 😀

A fenti képeken persze csak a szokásos három darab egyenbalin szerepel, amiknek a csalikat a szájába akasztottam és különböző hátterekkel lefényképeztem ő(n)ket. 😀

Bizony a koszos vízben nem mindig találták el a gyorsan húzott pengéket, viszont másra rá sem hederítettek.

Ez a csali október végén is szépen adta a kikötői balinokat, amikor már a felszíni csalikra nem volt kapásom sem.

A kikötői balinfogásban az volt az érdekes, hogy minden balint pár méterre a parttól ütöttem meg. Volt hogy láttam ahogy jön a penge után és amikor megállítottam a monoton tekerést, akkor szedte le a csalit. Ki tudja ezek a halak milyen messze fordultak a fém darabka után és milyen hosszan követték azt szinte a lábamig?

Fat vibes:

Erről a csaliról korábban már megjelent egy írás tőlem. Kicsit más lett a forma, a színvilág és kevesebb a zajt keltő golyó – csörgő a testben. Lehet, hogy pont emiatt, de nekem sokkal jobban működött balinra, mint a régi típus. Az egyik legnagyobb balinomat is ezzel a csalival fogtam idén egy olyan szakaszon, ahol kevesebb volt a vízben a hínár és a zöld alga – moszat, így nem csak az első fél méteren működött. Igazi orsógyilkos csali ez izomból húzva, a kapás viszont brutális! A firetiger és a blue chrome színek adták a leginkább.

Ez a kép még sötétben készült, de nagyon sok esetben nappal is támadták ezt a figyelem felkeltő színkombinációt.

Dobástávon verte le a bluo chrome színt a nap legnagyobb hala, amikor már magasan volt a nap és a balinok egyáltalán nem mutatták magukat. Ezek a csalik keresőcsalinak is kiválóak!

Böszme balatoni bandanagy

Gravity pencil:

Elsőre azt mondtam erre a csalira, hogy egy csicsás balinólom, de aztán lassan rájöttem, hogy annál azért egy kicsit több. A folyamatos húzás nekem egyáltalán nem adta be a halat, így elkezdtem vele variálni.

Leginkább az jött be, hogy a felső vízrétegben nagyon sűrűn, de nagyon aprókat rántok rajta, ezáltal egy vergődő, ide – oda billegő mozgással és nagyon gyors tempóban közelített felém.

A másik lehetőség, ha mélyebb, vagy kevésbé növényes területen horgásztam, hogy néha megállítottam 1-2 másodpercre, ilyenkor a kis csalihoz mérten nagy súlya miatt gyorsan a hátsó részével lefelé bedőlve süllyedt.

Amikor ráéreztem a tempóra elkezdte szépen adni a halakat, de azt meg kell mondjam ezzel a típusú vezetéssel elég sok volt a rontott kapás.

Persze az évi három balinomból a legnagyobbat ezzel a csalival több háttérrel is lefényképeztem. 😀

Sokáig azt gondoltam, hogy ősszel a gravity pencil nagyon menő lesz, de aztán több időt szántam a nagy csukákra, mint a kikötői balinokra, így az igazi tesztelése elmaradt, ahogy környék pályáin a megszokott őszi kikötői balininvázió is. Fogtak ugyan a srácok őnöket, de nagyon sok utána járással és nem annyit, mint ahogy azt az előző években megszoktuk.

Fat tail spinner:

Ez a típus sem nagy újdonság, hiszen ahogy korábban írtam 10 éve sokat pergettem a másik gyártó pörgős farkú ólomhalával. Annyiban más ez a csali, hogy a test nem ólomból van. Műanyag bevonatos üreges fémnek tűnik nekem, csörgővel a belsejében. Mivel elég későn jutottam hozzá, így sokat nem próbálkoztam vele, de volt egy peca, ahol 10 kipróbált és bevált csali után a kapocsba került és leszedte azt a pár balint a stég elől.

A vib blade csaliból a nagyobbik változat jól működött tavasszal kikötői csukákra is és bár ez az év nekem nagyon nem a süllőkről szólt, azért sikerült a penge harcossal néhányat csípnem. Késő ősszel és télen azokon a pályákon ahol nagyobb gumikkal dobós pecával szoktam sügéreket fogni idén nagyon nem működött semmi, de a vib blade és a fat tail spin csalik néhány sügeret –  ha nem is nagyokat – szinte mindig adtak, az üresnek vélt helyekről.

Összességében egy régi – új élménnyel lettem gazdagabb ebben az évben ezen csalik által és a módszerhez sokkal inkább passzoló felszereléssel még nagyobb távokat is elérhettem volna ezekkel a csalikkal. Volt bizony néhány alkalom, amikkor kellett volna az az 5 – 10 méter, de úgy sem kell minden halat, így minden balint sem megfogni. 😛  Úgy gondolom ezeknek a csaliknak helye lesz a táskámban, de ez a peca továbbra sem került be nálam a top 10 horgászmódszerbe még akkor sem, ha eredményes. 😛

Nagyrészt a Balatonon balinozok, annak is az észak , észak –  keleti medencéjét vallatom 98%-ban. A Balaton minden régiója más és más és felénk nagyon ritkán futok bele olyan esetekbe, hogy ezekre a csalikra a nagy távolság elérése miatt lenne szükségem, inkább hullámzásban, kora hajnalban és őszi pecákon fogom használni ezt a négy típust.

Idén egy olyan esetem volt, hogy a kajak elől menekültek a balinok, viszont ha újra beértem őket, akkor sem ettek meg semmit. Akkor meg nem mindegy mit dobok nekik? 😀

Partól az esetek döntő többségében pedig viszonylag közel fogom a balinokat. Sőt kifejezetten szeretek a parti 10 méteres sávban ólálkodó, darabosabb hínárlakó balinokra vadászni.

Van is egy olyan mondásom, hogy, amelyik balint nem érem el a white walkerrel, az ott  …. meg, ahol van. 😀 Persze az ilyen mondásokat nem kell 100%-ban komolyan venni. 😉

Persze jó, amikor egy gyors csaliba izomból beleüt az áhított őn (mármint nekünk, neki semmiképpen!) De ez a monoton gyors tekerés számomra nem csak felszerelés, hanem lélek romboló is tud lenni és semmivel nem ér fel, amikor napkeltében kiszaltózik az őn a popperrel, tolóhullámmal gázolja el a wtd-t, vagy kiüti a vízből, hogy a visszaeső csalit bebombázza, még akkor is, ha ezeket a fajta kapásokat sem lehet minden esetben halra váltani.

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Buzerapeca újratöltve

Régen írtam. Buzerapecáról pedig még annál is régebben.

Az SG 2020-ben a megszűnő botcsaládok helyett két teljesen újjal rukkol majd elő. Az egyik az SG2, a másik az SG4 fedőnevet kapta. Október végén voltam olyan szerencsés, hogy mindkét botcsaládból kaptam 2-2 típust tesztelésre. Mivel a botokat nem én választottam ki ezért mondhatni véletlenül hozzájutottam egy SG2 microgame bothoz.

Ebből a microgame szériából az “erősebb” darab, egy 183 centiméter hosszú, két részes 1-3,5 gramm névleges dobósúlyú került hozzám.

Az LRF-hez hasonló egyszerű dizájn

Amikor összeraktam, megsuhogtattam, meghajtogattam már tudtam, hogy mi az amire ki fogom próbálni, már csak sügérek kellettek hozzá. Aztán az élet úgy hozta, hogy akadt rá más is. 😉

Micro Game

A katalógus szerint a bot apró csalikhoz optimális. “soft lures, spoons and wobblers”. Az utóbbi másfél hónapban kanalakkal ugyan nem próbáltam, de a másik két csalitípussal elég alaposan sikerült letesztelnem a könnyű és kezes kis pálcát.

A hossza optimális, a karaktere pedig mintha pont ehhez a kis csalikkal kis fejekkel történő talajmasszírozáshoz lett volna kitalálva. 😀

Az első teszt alkalmával mindjárt sikerült gyönyörű sügérekkel avatnom a kis pálcát. Ekkor még a szokásos 3dfry gumihalak és a különböző színű pvc mayfly nymph csalik voltak terítéken. A botra egy 1000-es méretű okuma inspira tökéletesen passzolt. 0,09-es fonottal és 0,26os fluoro előkével vetettem be a kemény terep miatt. A meleg ősz miatt a stég körül még sűrű volt a hínár és a nád, sokszor azt sem láttam hová engedem le a csalit. Sajnos még ennél a zsinórvastagságnál is elég gyakran kellett beszakítanom a motyót, amikor bele akadtam egy – egy horogmarasztaló tereptárgyba, nádszálba. 😦

Gyönyörű sügérek jöttek. A második és a harmadik képen látható öreg punkot már nem mertem röptetni a kis pálcával, de a többi hallal simán elbírt. Igazán jó pörgős peca volt nagyrészt 20 centi feletti halakkal, de az ilyen típusú kis csalis pecánál néha beesik pár kisebb példány is.

Szinte minden horgászat alkalmával sikerült egy – egy hazai viszonylatban jobb darabot megcsípnem. A lenti példány a több másodpercig az aljzaton pihentetett nimfát szívta fel, úgy hogy a zsinór oldalazásából vettem észre, hogy valami cipeli a csalimat. Ennek a pecának pont ez a lényege, hogy 1-2 grammos fejeken felkínált apró csalikkal horgászva kevésbé gyanús a felkínált műcsali a sügérnek és sokszor nem is igazi kapásra vág be az ember. A legnehezebb azt a típusú kapást megütni, ami kvázi csak cincálja a csalit, mert ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy apró sügér csócsálja a nimfa csápjait, vagy a gumihal farkát, pedig sokszor, a nagyok is képesek ilyen bután kapni.

Igazi türelemjáték ez, amihez nem is igazán van mindig kedvem és idegzetem.  😀 Talán ezért is hanyagoltam el ezt a módszert az utóbbi években. Ez a bot újra meghozta hozzá a kedvemet. 😉

Egyik vasárnap dél körül adódott egy jó 45 percem horgászni. A fiamnak Badacsonyban volt meccse. Feltettem a csapatbuszra Veszprémben és irány a stég. A táskából lusta voltam kipakolni a többi dobozt, de csak egy botot vittem be magammal a stégre. Se merítő, semmi hóbelebanc, hisz ezeket a halakat vagy bottal, vagy nagyrészt zsinórral emelem ki, ahogy ezt már korábban megírtam.

Kicsit más volt a víz és a szélirány aznap és nem nagyon találtam délben a jobb halakat, aztán mintha rabolt volna valami a stég előtt. Kimentem hát megnézni és az egymilliárd ivadékon ott voltak a balinok. Nem sokan, de ott voltak és szépen dolgoztak. A táskában ott volt a rengeteg balincsali, csak éppen bot nem volt nálam a nagy részéhez. A másik bot kint volt az autóban, de az minimum 6-8 perc időveszteséget jelentett volna, az amúgy is szűkös időmből, így egy apró, az ivadékok méretére hajazó kézi készítésű csali került a kapocsba, amit az egyre erősödő szélben még el tudtam dobni a kis pálcával a megfelelő távolságra és persze passzolt is a bothoz. 😀

Első dobásra egy böszme 3 kiló feletti balin a stég lábáig követte a a csalit a kristálytiszta vízben, de nem szedte le, aztán a szűkre szabott idő három kapást engedélyezett. A harmadik nem akadt rendesen, de a féksivításból kikövetkeztetve nem is csodálom, hogy nem tudtam a kis csutorával rendesen beleverni a horgot. Nem éppen apró balin lehetett.

A másik két őnt merítőháló hiányában nem volt egyszerű kiszedni. Nem ajánlom senkinek, hogy ezt a műveletet október végén utánam csinálja. Bottal az egyik kezemben másztam le a stég alsó kereszttartó vasára, majd bal kézzel a stégbe és a botba kapaszkodva, jobb kézzel csíptem nyakon a menekülni vágyó halakat, majd így hallal, bottal a kézben másztam vissza a stégre. Még jó, hogy nem látta senki! És még jobb, hogy nem estem bele a vízbe. 😀

Idővel kezdtem megunni ezt a fajta pecát, de mivel máshol nem igazán találtam a halakat és a csukák is szinte nullára eltűntek a nádasból, valahogy mindig a stégen kötöttem ki. Volt hogy három botot vittem be magammal és fogtam sügéreket buzerálva, balinokat immáron erősebb cuccal különböző csalikkal dobva, illetve csukát jerkelve.

Egy idő után aztán már csak sügérek maradtak a pályán, ha éppen ott voltak, mert a széljárás miatt nagyon változó volt a kapókedvük és persze éppen ezért egy idő után már nem vittem be magammal több pálcát sem.

Persze, hogy az egyik ilyen alkalommal újra a kis bottal kellett átvernem azt az egyetlen őnt, ami a napementében a stég előtt randalírozott. 😀

Az egyik este esélyem volt életem sügerét is elcsípni, de elhibáztam. 😦

A gondnokunk kijött azon a délutánon a stégre. Kicsit dumáltunk, ő megpróbált az esti süllőzéshez kishalat fogni és közben látott egy böszme csapót. A két kezével mutatta nekem, hogy mekkora, de mondom akkora nincs! 😀

Mire beértem, hűlt helyét találtam a látott óriásnak. Hittem is meg nem is, de naplemente után még tettem egy próbát az egyik csónak mellett, ahol fogtam aznap is néhány szebb példányt.

Letettem a csalit a fenékre, talán ha kettőt emeltem rajta, amikor egy nagy disznó sügér komótosan elindult a csónak alól és fejre állt a csali előtt, hogy felszívja. Akkora volt, mint egy nagyobb kárász, vagy kisebb ponty. Inkább volt 40 centiméter, mint 35, de elrontottam életem lehetőségét. 😦

Ilyenkor tized másodpercen múlik, hogy jókor vág e be az ember, hisz a nagy csapó, ha gyanút fog hajlamos kifújni a felszívott csalit olyan hirtelen, hogy a horgász képtelen lereagálni. Sajnos elhamarkodtam és egy kicsit hamarabb ütöttem oda. 😦

Egy kisebb, tapasztalatlanabb sügér ilyenkor helyben marad és másodszorra 99%-ban mohón támadja a csalit, ami előtte nem sokkal eltűnt a szeme elől, de a nagy disznó nem így cselekedett. Szépen lassan megfordult és komótosan beúszott a nádasba jól megforgatva bennem a kést. Azóta sem láttam! 😦

Nem sokkal később újabb csomag érkezett, tele 2021-es újdonság csalikkal, közte a craft dying minnow fedőnevű gumival, amiből a legkisebb méretbe egyből beleláttam a komoly buzerás sügéreket.

Első két alkalommal még annyira nem adta. Kicsit opálossá vált a víz, így kevésbé működtek a realisztikus gumik, de a harmadik alkalommal naplemente előtt elég rendesen odavertem vele a nagyobbaknak.

Az első SG csalim a 3d real tail bleak volt annak idején. Meg voltam veszve érte és anno rengeteg nagy csapót fogtam azzal a csalival. A craft dying minnow gyakorlatilag egy tovább fejlesztett bleaknek fogható fel, egy teljesen elvékonyított testtel, amit oldalt tűzve kínáltam fel a sügéreknek, de dropshot módszerrel is jól fog működni, ebben 100%-ig biztos vagyok.

A tiszta vízben a színeket váltogatva sikerült újra gyönyörű sügéreket fognom. A nagyobbak a kannibál hajlamuknak köszönhetően ütötték verték a sügérmintás apróságot.

 

Jobban szeretem sügérre is a rendes dobós pecát. 😛 😀 Teljesen más 30-40 méterről kiszedni egy 30-as csapót, mint vertikálva elcsípni, de vannak pályák, amiket csak ezzel a módszerrel lehet meghorgászni. Erre ez a pálca tökéletes. Balinozni azért necces, de kis patakos domolykó, vagy pisztrángpecára el tudom képzelni kis méretű wobblerekkel, microkanalakkal, kisebb nimfa ér rák utánzatokkal.

Szerettem volna egy videót is összehozni, de valami mindig közbe jött, az utóbbi napokban pedig annyira letisztult a Balaton, hogy a stég körül nullára eltűnt a pár nappal előtte még ott tobzódó több milliárd ivadékhal, küsz, apró vörösszárnyú, géb és velük együtt a sügér is.

Sokan írtak nekem még 3-4 éve is, hogy mikor készítek újabb sügéres videókat? Hogy lesz e még ilyen az majd a jövő zenéje!

 

 

 

 

Kategória: Balaton, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

Gombás domolykók nyomában

Hogyan lehet egy domolykó gombás?

És egyébként is volt pofád megint domolykózni?

Kérdezhetné a Tisztelt Olvasó, de ez a peca nem itt kezdődött, hanem tegnap délután Veszprémben a Dózsavárosi kis postán, amikor szerettem volna két csomagot feladni. Az egyikben három pac -man crank lapult, amit Daninak küldtem volna, a másikban egy mesterdarab Zoli barátom részére. Nem igazán sikerült őket tegnap feladnom, de remélem a srácok megbocsájtják nekem a késést. 😀

Szóval a postára menet szaporáznom kellett. Általában előzékeny vagyok a hölgyekkel, de most a pecaidőm rovására ment volna a dolog. 😀

Három ügyintéző ücsörgött a pultok mögött. Persze a kis postán csak az első ablaknál lehet borítékot venni, levelet – csomagot feladni, kikérni.

Egy Úr maszkban várakozott, az ügyintéző Hölgy piszok mód csóválta a fejét. úgy értelmeztem, hogy valami nagyon nem megy a rendszerrel kapcsolatban. Köztünk egy idősebb Úr állt idegesen és innen jöjjön jelen időben. Bödőcs Tibor falusi részeg paródiája kutyafasza ahhoz képest, amit az öreg előadott. Ráadásul szerintem tök józanul tette mindezt.

  • Háagyámááán egy boritékot agyámán. Hánemérted, hogy egy borítékot agyámán. Háittapénz egy borítékotagyáámánnemértedhogyagyámán. ( ez ment 2-3 percig, miközben a Hölgy nem szolt ki semmit, vagy már az is lehet, hogy túl volt rajta)
  • Hámitnemérteszborítékotagyámán nem érted, hogy agyámán. (faszikám megunta, hogy nem kap borítékot és bepróbálkozott a négyes ablaknál)
  • Háagyámáegyboritékot nekelljenmán kétszersorbaállnombasszamegagyálmán. ( ez a Hölgy felvilágosította, hogy nem adhat, csakis az első ablaknál lehet borítékot venni – ezt a baromságot 😀 )
  • (faszikám visszaállt elém) háittapénzagyámán, rosszabb ez, mint a kommunizmus, nem érted, hogy agyámán (végre ez a Hölgy is átszellemülten kiszólt, hogy nem tud adni (inkább nem akart), mert éppen mást csinál)
  • Hábázzzmeg nem értem már, hogy agyánmáregyk@rva borítékot, hülye vagy, vagy nem értesz hozzá agyámán egy tetves k@rva borítékot agyálmán!

Sajnos nem tudom mi lett a végkifejlet, de a rendszer valamit nagyon nem akart elfogadni, az öreg nem kapott borítékot, én meg feladtam és elindultam a gyomorból hörgő, malac domolykók földjére egy kis dzsungelpecára. 😀

Kedvenc pályámon kezdtem, de azokon a helyeken, amiket először mindig megdobok, tegnap nem akadt hal. Biztató volt, hogy kisebb, az ingerküszöbömet el nem érő 20-25 centis domik böködték, lekövették a pac – man cranket.

A második etap egy befolyó alatt ért, ahová legutóbb is igyekeztem, amikor kicsin múlott, hogy ott ragadok, csak most a másik irányból érkeztem. Nem mondom, hogy sima volt az út, de vállalható.

Amikor kiszálltam az autóból durr, majd durr, és megint durr, lentebb baszom nagy durr. Mi van itt bakker?

Brutális balinrablások és néha a bokrok alatt egy – egy domolykós támadás , burvány. Ááááááá micsoda őrület! Én még ezen a vízen ilyet az életben nem tapasztaltam. Balinok úgy raboltak – forogtak, hogy dupláztak – tripláztak a kishalra. 🙂 Mintha a Balatonon lettem volna. 😀

Szumma szummárum halálra szívattak. 5-6 kapásom volt zero crankre és 1 cicadára, de nem komoly halaktól, pedig sokszor 1,5-2 méterre tőlem raboltak a kiöntéseken. Az egyik helyen le sem mentem a vízig olyanokat odavertek a fű közé. Fentről dobtam, de ott is egy szaros vette le a csalimat elsőre.

Zero cranket, cicadát, minijerket, wtd-t, kis súlyú minnowkat tudtam elhúzni nagyrészt a növényzet felett, de nem ettek meg semmit. Gondoltam, hagyom pihenni a pályát, bár legkevésbé sem riasztotta a halakat, hogy dobálok és a vízben mászkálok a szélében.

Nem bántam meg,hogy az indulás mellett döntöttem, mert egy kisebb domolykó után egy beállóban, ahol tavasszal lefordult egy batár a csalimról a felfelé dobott felúszó voodoo child színű dozer beadta a jó halat!

Nem volt könnyű kiszednem a tökösből a sokak által keménynek ítélt cuccal sem! (hozzá tenném, hogy ma az egyik barátom ütött egy batár jászt ezen a pályán zero crankkel 25 grammos pálcával és köze sem volt a halhoz – szerencsére a csaliért be tudott menni a vízbe – na ezért kell a melles annak ellenére, hogy a víz jócskán lement)

Lentebb olyan volt, mintha most járnék először a pályán. Nem találtam meg a kedvenc beállóimat a sűrű parti növényzetben. A víz az autóban maradt (kezdtem vattát köpni 😀 ), éhes is voltam és a melles is kezdett rám rohadni, így visszamentem a kocsihoz némi ellátmányért.

De mielőtt még odaértem volna újra megszórtam ugyanazt a beállót, ahol a szép domi jött. Egy élénk színű új és szupertitkos gyári csali került pont előtte a kapocsba. 😀

Leszedte a bigmama első dobásra!

Rá kellett húznom a fékre és erőltetni, amennyire csak a cucc bírja, mert erősen a  tökbe akart feküdni. Másfél perc adrenalinbomba volt a fárasztás, de végül alátoltam a hálót. 😀

Brutális, kövér, erős telénymalac asszonyság!

Felfelé menet még akadt egy szép sügér, a befolyónál pedig folytatták a balinok, amit valószínűleg abba sem hagytak, amíg lentebb jártam.

Zeróval azért fogtam még párat, de a nagy halak nem akartak semmire reagálni.

A fényváltást már nem bírtam megvárni. Egyrészt elfáradtam, másrészt a szúnyogok megint a testemet rágták és találkozóm volt Gáborral, hogy gombás legyen az a domolykó. 😀

Az egyik kosár vargánya, amit tőle kaptam haza is jött velem, amit köszönök még egyszer!

A szárítónak mindjárt neki is állok. 😉

Összességében megint egy nagyon király peca volt. Halakkal a fényképezőgépemben és vargányával a kosaramban térhettem haza. Csak azok a fránya, okos, sötét balinok, azok nem hagynak nyugodni. Legalább annyira cseszik az agyamat, mint a maszk nélküli öreget a boríték. 😀

Agyámá egy nagy sötét balint te víz, aggyámá! 😀

 

 

Kategória: ajándék, balin, balsa, crankbait, domolykó, faragás, felszíni, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, savagegear, sügér, skillwobbler, steveolures, zerocrank | 2 hozzászólás

Végre domolykó!

Most nézem, hogy megint nem írtam egy hónapja, pedig lenne miről. Mióta otthon dolgozom, nem igen marad energiám billentyűzetet ragadni. Mindig jön a “majd holnap megírom” gondolat, aztán a napok múlásával kimegy a történet a fejemből. 8-10 óra a műhelyben, vagy egy hajnali kajakos peca és délutáni 5-6 óra a műhelyben kiszívja annyira az embert, hogy nem marad erő. Jól esik este egy kicsit kifeküdni a teraszra a kutyáim társaságában.

No, de ennek az írásnak a cím alapján domolykókról (végre!) kellene szólnia. 😀

Két vízre és azoknak befolyóira járok az utóbbi években. A tilalom utáni kalandom óta nem jártam egyik vízen sem. A nagyobb folyó sárlavina a folyamatos esőzésektől, a kisebbik, pedig szinte meghorgászhatatlan a vízinövényektől. Néhány hely van csak alacsony vízállásnál, amit anélkül meg lehet dobni, hogy zöldségeskertet húzzon magával az ember és ezek a spotok nincsenek közel egymáshoz.

Helyi srácok azért csípnek egy – egy komoly halat, amiben örömöm is van, hisz előszeretettel dobják a dozer és az azóta megszületett kis testvérét a pac – man cranket is. 😉

Egy – egy kapásért nem akartam annyit utazni, pedig már nagyon mentem volna. Nem gondoltam, hogy az egész nyaram domolykómentes lesz. 😦

Aztán egyik nap megjött a víz a kisebb folyóra is. Zabáltak a halak a hordalékos, áradó vízben, csak éppen vagy meghorgászhatatlan volt a pálya a hordaléktól, vagy a halak nem mentek neki semminek.

Három napja aztán elkezdett letisztulni a pálya és elkezdték fogni a halat. Két napja Sanyi barátom totál nem ideális időben, délután kettőkor negyven fokban gyönyörű domolykót fogott több kisebb hal mellett és volt két komoly balin akciója is a domis motyóra.  Zabáltak a halak a tisztuló enyhén apadó vízben. Rablások mindenhol.

Majdnem nekiindultam, de aztán az eszem legyőzte a szívemet, ugyanis hajnali háromkor keltem, hogy ötkor már a kajakban ülve várhassam a balinok, csukák érkezését. Kiszívott a nap rendesen, így nem indultam neki, amit azóta is bánok.

Tegnap hajnalban még elég rendesen evett a hal, bár Petya barátom képtelen volt szelektálni. A sok 30-35 centistől nem tudott hozzáférni a nagyobbakhoz és akasztott egy böszme balint is, ami sajnos elment.

Szóval a meleg ellenére tegnap délután megindultam. Három pályát céloztam meg. Az első a tavasszal felfedezett rész volt.

A híd lábánál oda is vert valami a dozernek, de nem akadt. A kedvenc beállóim eltűntek a parti növényzetben. Sok helyet nem tudtam megdobni, ezeken a részeken is 1-1.20-as vízben álltam a “parton”, ahová 2 méter magas csalánmezőn és különböző kúszónövények indarengetegén át kellett beverekednem magam. 😀

Az egyik helyen, ahol nagyon akartam nem is tudtam lemenni a vízig és visszafelé pofával baszódtam volna a vízbe, ha a növényzet nem tart meg. 😀

Irány a második pálya és hogy ne vesszen el az idő a folyó melletti “úton” terveztem ezt.

Az eleje viszonylag sima volt. Közben a helyeket kémleltem, de itt is szinte mind eltűntek. Aztán egyszer csak kint volt a folyó a töltésen. Nézegettem egy darabig, aztán mondom a duster még ha egy kerekes is, csak terepjáró és nekiindultam. 20-30 méterig sima volt, aztán kezdett baj lenni. Azonnal lefékeztem, hátramenetbe kapcsoltam és kis szerencsével kimenekültem a gödör aljáról. 😀

Irány a beton. 😀

A második pálya ígéretesnek tűnt. Az utolsó nagy tavaszi pecám helyén álltam. Még ötöt sem dobhattam, amikor két ipse jelent meg mögöttem papucsban és törölközővel felszerelkezve. Nem akartam elhinni de ezek bizony úszni jöttek. És be is mentek felettem 5 méterrel a vízbe, kivégezve a helyet. 😦 Bomba ..ssza meg! Irány a harmadik pálya!

Kedvenc befolyóm alatt indultam neki a padkának. Majdnem elcsesztem a hátra lévő időt, ugyanis az első helyen volt egy lyuk a parton, amit ilyen vízállásnál nem láthattam és derék helyett mellig merültem. 😀

Reflexből már esés közben fordultam, kapaszkodtam a partban, botban, merítőben, így csak egy minimális víz került a mellesbe. 😀 A bot töréshatáron görbült, mert a nak kapocs visszaakadt egy helyen a főzsinórba. A csali valahol a gazban, a fényképezőgép némi vizet fogva lógott a hátamon, én meg mellig a vízben guggolva kapaszkodtam amibe tudtam. 😀

Elég gyorsan sikerült kikecmeregnem. A vizes pólót rögtön levettem, majd a fényképezőgépet gyorsban letöröltem, botot megmentettem és indultam újra az egésznek. Immár kicsit óvatosabban, a hosszú száknyéllel tapogatva magam előtt.

Az előző napi zabálásnak nyoma sem volt. Egy árva rablást nem láttam ezen a szakaszon. Hozzá teszem, máshol se nagyon.

Kezdtem úgy érezni, hogy az én tapasztalaton, helyismeretem, tudásom kevés lesz ahhoz, hogy én itt halat fogjak, amikor a semmiből egy jellegtelen helyen, szaltóval verte agyon ez a gyönyörű domi a felúszó dozert. 🙂

A kedvenc színem megint beadta. Gyönyörű, egészséges, teljes hosszban 49-es domit szákoltam be a hosszú nyelű merítővel, a gazon túlnyúlva.

#mademyday

Sikerült fognom aztán egy 40-es formát egy új, szupertitkos ( 😀 ) savage csalival. Erre aztán jött egy kisebb is, ami nem érte el az ingerküszöbömet. 😀

Aztán lentebb volt egy szakasz, ahol tudtam, hogy halnak kell lennie. Dobtam egy hosszút a crankkel és amikor váltottam vissza a felkapókart és indítottam volna a még laza zsinórral a csalit, le is szedte. Rafkós volt, mert felém hozta a crnaket, így nem tudtam rendesen akasztani és 2-3 tekerés után le is lépett. 😦 Bosszantott a dolog, de úgy gondoltam, hogy nem böktem meg, így nem adtam fel.

Toltam neki a crnakeket, wtd-ket és végül a minijerkre esett a választásom. Beugrott, hogy tavasszal az egyik vevőm bitang domikat fogott vele egy másik vízen és én még talán meg sem próbáltam soha domolykóra.

Most jönne az, hogy és igen, megfogtam vele, de sajnos csak majdnem. 😦

Második dobásnál, már közel volt a minijerk, amikor spricceltek szét a kishalak és jött a tolóhullám. Megállítottam a kis jerket egy pillanatra és látott kapással a lábam alatt agyonverte egy jó hal. Az akasztás is meg volt, de sajnos nem volt szerencsém, mert egy fejrázással kireptette a csalit, ami a fülem mellett zúgott el. 😦

A fényváltásban még volt reményem, így újra végigdobtam a halakat, kapásokat adó szakaszt, de nem volt több akcióm. A szúnyog, bögöly, cecelégy sereg viszont elkezdte felemészteni a testem. 😀

Vittem ugyan szúnyogriasztót, amit indulás előtt vettem magamhoz a DM-ben, de ott derült ki, hogy amikor magamra fújom ebből a cuccból gyakorlatilag krém állagú szer jön, amit ugye ruhára fújni értelmetlen. Így a ruhával fedett részeken rágták már a testemet rendesen. Mivel jó egy órája kapásom sem volt, feladtam. Petya egy másik szakaszon valamivel többet fogott az átlag méretből és egy böszme leszedte a zerot, de növénybe ugrott így lelépett. Nem egyszerű pálya ez ilyenkor!

Már bánom, hogy nem mentem egy nappal korábban, de azért így is jó volt. Azt hiszem mindenben volt részem, ami a folyóvízi parti domolykózás esszenciája. Fejmagasságig érő csalán és gaztenger, indák mindenütt, kiöntött folyó, kátyúk, vízbebaszódás, pofára esés, vérszívó hadak és még halak is.

Kellett már ez a testemnek és azt hiszem a lelkemnek is. 🙂

Kategória: balin, balsa, crankbait, domolykó, faragás, folyó, gázolós, hendméd, steveolures | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Az “ezüst sétáló” napja

Sajna nincs kint jobb süllő, sügéreket sem találom, az egyik “folyóm” árad és koszos, a másikban több a növényzet, mint a víz, így megint a balinok útján kellett járjak.

Ma egyből “a helyen” kezdtem. Szerencsére nem volt ott senki, így egyedül lehettem. 04:35-kor fűztem fel a bladet az erősebbik cájgon a kapocsba, amikor elcsattant egy, majd még egy rablás a jövendő nap irányából.

Repült is a penge. Elsőre még hínárt fogott. Másodikra már nem. 🙂

Ennek a csalinak majd egy külön írást szentelek. Igazi “parasztpeca” ez a dobom és magasra tartott bottal tépem a hínár felett, ami a csövön kifér, de sötétben és hullámzásban elképesztő, hogy mennyire eredményes. 😉

Második dobásra jött, majd harmadikra volt még egy kapás, aztán annyi. A halak is elkussoltak. Aki nem jár ki gyakran, azt is hihette volna, hogy ennyi volt, de nagyon nem így történt. Az utóbbi hetekben tapasztaltak alapján a balinok és én is a napot vártuk. Hogy miért? Mert a nappal jönnek a rablások. 😉

A következő két és fél órában olyan tűzijátéknak lehettem részese, amihez hasonlót évente 1-2 alkalommal szoktam átélni. De az hogy több mint harminc akcióm legyen, azért nem mindennapi.

A nap csalija egyértelműen a silver walker volt, de rengeteg akció volt sima hetes axeheadre diszkós és bluepink színben. Aztán amikor már nem akartak reagálni semmire, elkezdtem műcsalikészítő kollégák felszíni csalijaival hajigálni és részben bejött! 😀

Ez letüdőzte!

Ez nekiment, megállítottam a csalit és egy helyből leszívta.

Ez volt a legdurvább! A napban raboltak. Odatettem a csalit. A beesőt szaltóval verte ki a vízből. 3-4 másodpercre hagytam egy helyben a walkot és elgázolta. 😀 Húztam vagy 5 métert a halat és leakadt. 😦

Gyorsan kicsévéltem. Újat dobtam. Egy ütem után kicsapta és a beesőt megsemmisítette! 😀

Balatonra ma sajnos csak egy jött, pedig egy hínárlakó böszme is megtámadta. Vagy másfél méter magasra repült a csali, de sajnos nem folytatódott a dolog.

Püfölték, ütötték, verték, kicsapták, eltörölték, legázolták a walkokat. Rengeteg olyan akció volt, ahol a csali mögé – alá burványlottak.

Elképesztő volt az egész reggel!

Nem lehet ezt szavakkal visszaadni, tán még videóval sem lehetne, de nincsenek felvételek.

Amikor a sajátokat nem ették (gyári csörgőst napok – hetek óta leszarják), a gyűjteményem darabjait vettem sorra és Kozma Gyuszi barátom WTD-jét két jószág is bedarálta. Az egyik partszéli a másik hínármezőben ólálkodó jószág volt.

Egy idő után már semmire nem reagáltak, így pakoltam. Úgyis lejárt az időm.

Kezdett a víz is fodrozódni, amiből amúgy kilencre kisebb vihar kerekedet elég nagy esővel.

Nem volt már időm, de még ránéztem a kedvenc pályámra.

Az ezüst sétálót másodikra hatalmas szaltóval verte le egy balin az egyre erősödő hullámzásban, majd két dobásból kétszer is megnézte magának.

Nem volt idő már csalit cserélgetni, de a másik boton fent volt a Balaton. Dobtam vele vagy tízet, de nem ette meg, így bár legalább 50 dobással voltam már az utolsó utáni dobás után, csak odaraktam neki mégy egyszer, majd még egyszer az ezüst utazót.

Ez ilyenkor már az idegek játéka!

Kinek szakad el előbb a cérna?

Ma én nyertem, mert a balin nem bírta tovább idegekkel és agyonölte a vékony ezüstös WTD-t a hullámzásban.

Ma csak öt percet késtem.

K@rvanagy peca volt!

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, faragás, hendméd, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Semmiből minden

Tegnap délután kirándultunk a családdal és annyira jól nézett ki a víz a Tihanyi Apátságtól, hogy ott nyomban felvezettem a reggeli séta lehetőségét a feleségemnek, mert nekem horgásznom kell. 😀

Így is lett! 😀

Napkelte előtt fél órával már a parton álltam. A süllők megint nem mozogtak, de ehhez idén már hozzászoktam, a balinok meg nem nagyon akartak jönni a kedvenc helyemen. Egy – egy fordulás napkelte környékén, aztán szórvány rablások, fordulások, de csak egy óvatos kapásig jutottam, amit egy burvány is jelzett a minijerk mögött.

1,5 óra után feladtam a helyet és elindultam a parton jeleket kémlelve. Két helyen álltam meg 10-20 percre, de nem adták ki ezek a pályák sem. Utolsó reményem az idén oly sok halat adó szakasz volt.

Hét óra előtt egy kicsivel, tűző napban, tiszta víznél érkeztem “A HELYRE”.

Messziről konstatáltam, hogy üres a pálya és míg lemásztam a vízhez két balin csattant el.

Minijekkel kezdtem. Nem akartam felszíni csalikkal szétverni a vizet, de nem adta be.

A kispecán fent volt a szombaton felavatott első sorozat gyártott Balaton WTD – Réti Bence barátommal közös projektünk megtestesítője. 😀

Nem vacakolt a csali, hisz rövid időn belül három kapásig jutottam. Az első kettőt sikerült elkapnom, a harmadik már hullámzásban érkezett. Lehet, hogy pont ezért nem találta el rendesen a Balaton alakú felszíni ketyerét.

Az első benyelte rendesen. Egy helyben tombolt, zurbolt, fröcskölt, ahogy próbálta kirázni a szúrós falatot.

Valamiért újra a minijerk kattant be a távolabbi rablásokat figyelve. Jó választásnak minősült. Igaz négy akcióból, csak kettőt sikerült halra váltani, de ahogy dobástáv határán a megállított csalt legyilkolták, az kis híján felért egy felszíni orgiával. 😀

Nem volt túl sok balin a pályán, vagy ha volt is már belakmározott, de mivel némi idő még a rendelkezésemre állt (jól el is késtem végül, de kit érdekel?! 😀 ), ezért belenéztem újra a varázsdobozba, amiből először egy bluepink hetes axehead került a kezem ügyébe.

Ha már odakerült, akkor dobástávon leszedte egy vaskos ön. Olyan kapása volt, amire minden peca előtt vágyik a horgász. Leszívta a csalit egyetlen apró burvány kíséretében. Utána pedig megőrült! 😀

Pár dobás alatt nem volt több érdeklődő, így az utolsó utáni percekre megint váltottam. Feltettem egy csalit ami már szerepelt az előző írásban is. Egy darabos hínárlakó balin hozta akkor vissza.

Azóta kapott nevet is. Silver walker. Sokan azt mondanák, hát ez hülye! Verőfényes napsütésben, tiszta víznél ezüstösen csillogó csalit választ. Garantált a betli a hátralévő időre! 😀

És NEM! 😀

Elsőre nekiment egy őn, majd a napban rabló barátját leszedtem úgy, hogy azt sem láttam hová érkezett a csali. 😀

Az utolsó balin kapása volt a legdurvább. Ez a dobás már időn túli közvetett szabadrúgásként értékelhető. 😀

Dobtam egy hosszút a szél segítségével. Éppen felvette a csalim azt a tempót, amikor a fejrésze kicsit bebukik a hullámok alá, amikor egy árny egy szaltóval, majd még eggyel akarta elragadni tőlem az ezüst utazót.

Iszonyat vaskos hal volt! A képek szerintem nem igazán adják vissza és amikor egy ilyen jó hal kétszer egymás után szaltózik ki a vízből egy saját készítésű csalival, akkor TIÉD a világ és nincsenek többé kétségek és kérdések a fejedben. Abban a pillanatban biztosan nem!

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, hendméd, minijerk, steveolures, topwater, wobblermania, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Ízek imák, szerelmek

Akarom mondani színek, formák, méretek. 😀

Az előző írásokban található képeken láthattátok, hogy kicsit elrugaszkodtam a “hagyományos” színektől, ha balinokról van szó. Mi is vezetett ide?

Egyrészt a savage gear ft smolt és blue pink smolt színű csalijai nagyon is működnek tiszta vízben, fényes nappal is, másrészt hosszas beszélgetések – viták után a színekről, ködölésekről, narancs hasról , stb. meg akartam mutatni, hogy az élénk színek is működnek és nem szabad leragadni a klasszikus színeknél, mint amilyen a fehér.

Amúgy is kiég az ember a sok vájtvóker készítésétől. Kellett egy kis változatosság nekem is és a halaknak is, aztán a végén majd látni fogjátok, hogy a fehéret csak nem lehetett a balinok fejéből teljesen kiverni! 😀

Az elmúlt pecák tapasztalatai szeretném veletek megosztani, úgyhogy nem lesz rövid. Általában halak is akadtak szép számmal. 😀

06.28.

Kajakos pecát terveztem. Szerencsére az evező nem maradt otthon és minden rendben volt. 😀

A víz is 100%-os, de kicsit talán jó lett volna korábban menni. Idén valahogy nem sietek ezzel sem. Úgy megyek, ahogy jól esik. Nem hajtom annyira a pecákat. Heti 2-3, maximum 4 alkalom is bőven elég. Sokak szerint még ez is sok(k)! 😀

Szóval eveztem a kedvenc nádasom felé és szokásomhoz híven a nyolcas white walkerrel szórtam a vizet. Illetve hülyeséget beszélek, hisz ezen a szakaszon egyet – egyet szoktam csak dobni, hogy minél előbb a nádhoz érjek. Ráadásul ezen a hajnalon az első dobást leszedte egy balin, de nagyon vékonyan akadt és a fényképezés előtt meglógott a kezemből őnkelme. No mindegy. A nádashoz érve egy ismerős már a vízben állt. Rablások, burványok kezdték mutatni, hogy ott vannak a balinok.

Gyorsban átadtam a beígért wave shadet és szórni kezdtük a vizet. A vevőm azon a héten az egyik napon igencsak behalazott. Elmondása szerint az előző napon sokat gondolt rám ( na nem olyan értelemben 😀 ), hanem, mert a rengeteg rabláson képtelen volt balint fogni.

A nád előtti szakaszon nekem sokkal jobban szoktak működni a wobblerek. Ezen a hajnalon mégis felszíni csali került a kapocsba ezen a pályán is, még hozzá az egyik új élénk szín, teli narancs hassal. Azért is! 😀

Első dobásra mindjárt egy izmos hal akarta magával ragadni a szúrós falatot. A kép is meg volt, dobtam a következőt és azt is leszedte egy valamivel kisebb.

Lokális küszívások voltak a nádban több helyen és hatalmas rajok úszkáltak a nád előtt. A balinok sokszor nem is mutatták magukat, de ott voltak és jöttek sorban.

Szabi barátom lábrázást kap tőle, hogy ezzel a színnel balinozok, de én piszkosul élvezem! 😀

Az egyik – amúgy nagy kedvenc – “helyemhez” közeledve aztán váltottam egy általa is elfogadható színre, amit megállított fázisban a kajak orrától egy méterre dörgölt el egy combos jószág. Brutális volt, ahogy egy helyben szaggatta a cuccot. A hasi kulcskarika meg is nyílt egy kicsit. 😀

Ezeken a halat kitartós képeken annyira nem kivehetők az őnök méretei, de ez egy eléggé combos halállat volt.

Ez a balin az öböl előtti nádcsomó sarkáról jött és beljebb is éreztem a jó halat, ami ott is volt. Sajnos a WTD hátsó horga összeszedett egy száradt nádszálat, de a bolond balin még így is ledurrantotta. Persze nem akadt.

Az egyik belsőöbölben még akadt egy jószág megint a diszkós színre, aztán már annyira égetett a nap, hogy megfordultam.

Az első halakat adó szakaszon egy látott halra rádobtam még a wavet, amit két egymás utáni húzásban még megbökött, de aznapra ennyi volt a penzumom. A gázlós kolléga és egy másik kajakos srác nem járt szerencsével, ellentétben ezzel a kabócával, amit kimentettem.

Ez a peca egy teszt is volt egyben a következő etapra.

07.01.

Újra parkolódíj köteles napon egy baráti pecán vettem részt. Vegyes érzelmekkel szálltam ki a végén a kajakból és még vegyesebb érzelmekkel álltam fel 11 óra felé az aszófői halsütöde asztala mellől. 😀

Az alapján, amit hajnalban mutatott a víz, ahogy a tetején pityogtak a küszök, sokkal, de sokkal többel számoltunk! Ember tervez és a Balaton végez, hisz voltak akciók. Nekem egyből a nád sarkán megint a diszkós színre meg is jött az első hal néhány dobásból.

Majd egy nádtorzsán ívó küszökön tomboló balinok közül kettőt sikerült kicsípnem wave shaddel is. Fúj de diszkós az a szín! 😀

Barátom fentebb talált olyan ívást a nádfalon, hogy ihaj. Ott voltak a balinok is, de kapásig sem jutottunk. Majd fentebb először egy totál kattos őn, vagy 10 méteren keresztül csapta a küszt lendületből Bálint kajakja mellett. Láttunk már mindketten néhány balinrablást életünkben, de ez a hal nem volt normális! 😀

Egy nagy öbölben aztán mindketten akcióig jutottunk. Nekem egy – szerintem nagy buflák – balin, olyat vert a WTD-re, hogy az legalább másfél méterrel arrébb landolt a vízben.

Szumma szummárum a rohadékok nem akartak megenni semmit sem. Már erős fényben Bálintnak volt két olyan akciója WTD-re, hogy azoknak akadni kellett volna!

Aa másodikat ráadásul végigmozizta polárszemüvegben, attól a pillanattól, ahogy a balin ráfordult a csalira, addig a pillanatig, amíg robbant a víz. De ez a nap nem az övé volt. Végül 5 akcióval és számos a seregélyek által megzavart és vízbe hullott kabócával a fedélzeten kötött ki.

Azért ez egy igen jó peca volt így is, igaz a humán vonal erősebb volt a halasnál. 😀 Jó volt újra találkozni így 2 év után. 😉

A halsütödéről csak annyit, hogy sokszor meg akartam már állni, de a kígyózó sorok mindig megrettentettek. Most odaértünk nyitás előtt, de nem kellett volna. 😀

Ilyen rossz ízű és szarul elkészített keszeget még az életben nem ettem.  A só sem tudott rajta igazán segíteni. A másodiknak a bordáinál található halhús annyira pocsék volt, hogy fel is adtam az egészet. Soha többet ide be nem térek!

07.02.

A hajnal újra a parton ért. A jósolt szél miatt nem vittem kajakot, pedig sima ügy lett volna, de így is jó peca volt. Főleg az utolsó halnak örültem!

Az elején nagyon messze mozogtak a halak. Hullámzott. Sötét is volt. Így a manic prey került a kapocsba. A hínár miatt nincs cicó! Magasra tartott bottal húzni kell a rózsaszín szörnyet. Az első leakadt, a második kijött, a harmadik meg olyat odavert és úgy dolgozott, hogy legalább 5 kilósra taksáltam! Vagy 5 percbe tellett, mire megláttam a hátúszóját, ami nagy csalódás is volt egyben. Nagyon durván alá futott szerencsétlen!

Aztán beindult a felszíni móka!

Aratott a Szabi által is elfogadott színvilág! 😀

 Kettő dobástávon szedte le szaltóval. Még a pontyosok is hüledeztek a kapásokat látva! 😂😂😂

Volt egy ami kiszaltózott, úgy, hogy a hal jobbra a csali balra repült. Gyorsan kicsévéltem és újra dobtam. Amikor a kapás helyére ért a csali, robbant a víz, repült a balin és másodjára már nem hibázott! 😍

Közben kisbottal adott egyet a gravity pecil is.

Majd lemaradt egy komoly halam a nyolcas whiteról. 😦

A diszkós színt aznap már csak püfölték. Variálni kellett, így fogtam egyet a króm banyával is.

Már nagyon magasan volt a nap, nekem nagyon menni kellett volna és már majdnem a felszíni csalis kelléktár végén jártam. Már csak az ezüst fóliás hetes slim és a végső esetben használt ötösök voltak hátra.

A benti balinok elkussoltak. Néhány hínárlakó dolgozott csak egyre ritkábban  a part közelében egymástól 30-50 méterre.

A hetes ezüstösre esett a választásom. Nem véletlen hisz a teszt úszáson, fényes délben egy kirándulás keretein belül beadta már nekem a part szélében, a hínármezőben járőröző balint.

Azt szoktam hangoztatni, hogy poppernél egyáltalán nem számít a szín, ha balinokról van szó és WTD-knél is kevéssé, de hiszek benne, hogy a 70+-os kövér hínárlakó balint az ezüst csillogás verte át. A “kanáleffekt” megint működött!

A hetes slim egy bizonyos ütemben be – bebukik az orrával a víz alá, és a magas ezüstös oldalprofilt benézte az öreg! 😀

Záróhalnak kívánni sem lehetett volna jobbat, nagyobbat, szebbet! 😉

07.03.

Az utóbbi napokban nem tudtam gyári csörgős felszíni csalikkal balint fogni. Ezen a napon sikerült. Egy balin lemoslékolta a pop walkert.

Nagyon komoly hajnal volt megint. A csalikat váltogatva sorra jöttek a balinok manic preyre, gyári jerkbaitre.

A rózsaszín hasú saját WTD aratott. Bence pedig a  saját készítésű jerkbaitjével termelt, amiből gy darab azóta a dobozom lakója lett! 🙂 A diszkós WTD megint nem kellett a rohadékoknak! 😀

07.06.

A méret a lényeg! 😀

Volt pár komoly akcióm, de sokáig nem akartak megakadni. Nyolcas és hetes WTD-re is volt egy -egy kapásom. Az egyik komoly balinnak tűnt. A jó idő ellenére máshogy mozogtak. A távolban alig voltak rablások, viszont egészen közel több balin is mutatta magát. 6/1-es aránynál, amiben csak két felszíni akció volt elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehet a hiba?

Aztán meg lett a kulcsa a balinokhoz. Kis csali kellett nekik!

Sokan a white walkerre azt hiszik, hogy valami csodatevő csali! 😀 Pedig a white walker maga a csali színe – színkódja és nem tud csodát egyáltalán. 5-9 centiméterig van centinként. Az ötöst talán idén még nem is dobtam, de a rommá ütött pályán aratott aznap. Összességében 4/4 lett vele a kapások és kézben tartott halak aránya, ami nem rossz felszíni pecánál.

Közben megérkezett mellém a kiscsávó, aki már annyira nem is kicsi. Fogtunk egy duplát. Előttem volt egy kishalfocis jelenet. Mindketten rádobtuk a saját jerket. Sanszosan kereszt lett volna, így Bence megállította én meg gyorsan elkezdtem kitekerni.

Neki azonnal leverte a megállított, süllyedő csalit. Én gyorsan mögé dobtam és a zsákmány irigy bandatag leszedte az enyémet is megállított fázisban. 😀

A nap kapása később egy lépcsőn állva ért. Egy balin rabolt be tőlem jobbra egy bokor takarásában, majd elém kanyarodva a nyílt víz felé indult. Pár méterrel elépöccintettem a legkisebb fehéret és 1-2 ütem után nem hagyta tovább a felszínen táncoló axehadet szambázni. Látott kapással durrantotta le! 😀

Kispecával zseniális volt! 😀

Akkor most mégis működik a fehér? Mert az elmúlt napokban nagyon nem adta! 😀

07.08.

A jerkbait napja volt. Fogtam ugyan mással is. Felszínivel sajnos nagyon nem. 😦

De a minijerk megállítva aratott. A hínármezők felett felfelé tartott bottal pöcögtettem és néha egy – egy ütemet kihagyva hagytam süllyedni és mit ne mondjak…

Bombázták, ütötték , verték a csalimat. Igaz nem mind akadt meg, de csak ez a pici jerk ötöt adott azon a napon.

Összeszedték magukat végre a balinok elég rendesen. Olyan erőben vannak, ahogy annak ilyenkor lennie kell. Fékhúzós kapásokkal akarták magukévá tenni a megállított kicsi jerkbaitet. 😀

Azóta is megy a peca, de a folyamatos hullámzás miatt a kevéssé okos csalikat preferálják a halak, bár Bence nem tágít és még 30-50 centis hullámok közül is kikarmol egy -egy őnt (ma is hármat fogott 😀 ) a kis jerkbaitjével. Azóta már nekem is sikerült felavatni a saját példányomat.

Nekem főként más jellegű csalik működnek a hullámok között, de az majd egy másik írás témája lesz.

A lényeg, hogy a fehér csali nem mindenható, hiszen négy másik színnel is fogtam elég szépen felszínen, aztán a végén mégis a fehér diadalmaskodott csak más méretben. Ki érti ezt? 😀

Amikor azt hiszed, hogy meg van a tuti csali, akkor másnap másik szín, harmadnap másik méret, negyed nap ugyanaz a szín, aztán másik csalitípus kell.

Nincs tuti az egyszer biztos!

Sohasenem lehet tudni, hogy ippeg melyiket zabálják.

Vegyétek – vigyétek a diszkós színeket is! 😀 😀 😀

Azóta a fóliás firetiger másnak is bizonyított méghozzá a Dunán. 😉

Feltettem nyolc fóliás csalit a facebookra, amiket hamar elkapkodtak. Az egyiket egy Hölgy vette meg a barátja születésnapjára.

Már az első próbán lemoslékolta neki egy balin. Miután kiütötte a vízből, tolóhullámmal bombázta le! 😀

Másnap hatot fogott a szerelmi bánatos, öngyilkos típusból. 😀 😀 😀 Közte egy új egyéni rekord balint. Faroktőig 65 centiméteres hosszban.

Duna bevéve! 😀

 

 

 

 

 

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, egyéb, elado, faragás, felszíni, firetiger, hendméd, minijerk, popwalker, savagegear, skill, steveolures, szávázs, topwater, whitewalker, WTD | 1 hozzászólás