Szaros kutyás – kutyás szarok

Még mielőtt megkaptam volna Robitól az új teleobjektívet és erőt vettem volna magamon a csónakos és kajakos pecákhoz toltam még pár gázlós partit, hol balinokkal, hol sügérekkel, hol néhány halom szeméttel és kutyaszarral.
Július 29.-én sokáig úgy nézett ki, hogy még a nagy hullámzás előtt brutális, fékhúzós kapással érkező balin lesz a nap egyetlen hala, ami a minijerket akarta elpusztítani. Nem éltetem balinja volt az tény és való, de a kapása mindent vitt.  😀
El kellett hát döntenem, hogy feladom, vagy lapot húzok a 19-re?
Húztam. Mármint lapot. 😉
Aznap ez volt az ötödik pálya, amire ránéztem. Dobta némi pénzmagot a parkoló automatába. Magamhoz vettem a doboz csalit, a botot és elindultam parton koccra a nádfalig, ami még gázolható.
Ezen a részen inkább kajakozni szoktam, de gázolva is adott már szép halakat. Már benne voltam a reggelben, de ez a pálya a fedettsége miatt még bőven jó szokott lenni akár 10 óra felé is és az árnyékos mivolta miatt élhető még nagy melegben is.
Ahogy haladtam a parti úton néha egy – egy rablás hangja majdnem megállított, de kitartottam az eredeti tervemnél és csak az utolsó helyen mentem le a vízhez.
Elég nagy volt a csend. Nagyon régen jártam már erre. Kémleltem a vizet, bemértem a hínárfoltokat és konstatáltam, hogy a víz itt sem nagyobb semmivel sem.
Dobtam pár próbát WTD-vel, majd gondoltam felteszek egy minijerket is. Miközben a kapoccsal babráltam elcsattant az első rablás az egyik hínárfolt mellett. Imádom ezeket a rohadékokat, tudják mikor kell odaverni. 😀 A WTD már, a minijerk még nem volt a kapocsban, de így is én nyertem.
A rablás mögé pár méterrel érkezett be a csalim, 4-5 ütés után hagytam kicsit süllyedni, majd megint belevertem párat. Pont ott állhatott meg a csali, ahol az imént a balin támadásba lendült, mert maximum 2 másodperc csábos, billegős süllyedés után telibe verte a nap második hala.
Nem volt óriás ez sem, de a tervem bevált. Az ötödik pálya beadta a halat.
Igaz nem volt csapatbalin előttem, de beindultak a rablások. Még elérhető távolságban dolgozott egy ránézésre jó hármas hal is, de nem tudtam őket sehogy sem átverni és a part mellől pár száz méterrel visszább egyre csak dolgoztak a halak, fülemnek kellemes hangokat hozott a szél.
Nosza ki a vízből és a parton hamar a rablások helyén találtam magam.
Valamiért annál a víztisztaságnál a fekete alapú ezüst utazóra esett a választásom.  Beálltam combközépig a vízbe és először a távolban dolgozó őnöket vettem célba, akkor még nem sejtettem, hogy a lábam előtt hevernek” a halak.
3-4 hosszabbat dobhattam és amikor az utolsó dobásnál begyorsítottam a csalit, hogy újat dobjak, a parttal párhuzamos hínármező felett, tőlem pár méterre felrobbant a víz a csali alatt!
Persze nem akadt.
Szóval itt vagytok a hínármezőben – konstatáltam és először a parttal merőlegesen, majd azzal párhuzamosan kezdtem el szórni a vizet.
Nem tudnám már pontosan felidézni hány akcióm volt a következő 10 percben. Kettőt fogtam az ezüst utazóval, egyet pedig a hatos ayu színnel. Brutális kapások voltak, robbant a víz, dobálták a csalit, majd újra bombázták. A mobilos képek nem igazán adják vissza, de a három halból kettő gyönyörű, sötét, bronzos színben pompázott és az egyik 60+os jószág pár méterre tőlem verte le a felszíni ketyerét, majd egy helyben, tombolt, zurbolt, fröcskölt, hogy megszabaduljon a szúrós falattól.
Adrenalin sokkot kaptam a vízben állva. 😁
El is határoztam, hogy másnap ezen a pályán kezdem a napomat, ha egyáltalán fel bírok majd kelni. 😀
Őszintén szólva annyira jól esett ez a peca, hogy fel sem tűnt az, amitől másnap kiakadtam. 😦
Vihar előtt érkeztem a pályára. A halak nem voltak annyira aktívak és csak azon a részen találtam meg őket, ahol az előző etapot befejeztem.
Négy akció, két balin lett a vége felszíni csalival. Az egyik igen kövér volt, a másik egy brutális, méteres szaltóval vette le a csalit. Kezdett sötétedni az égbolt és jöttek a hullámok is, így jobbnak láttam elindulni.
Ez a pálya természetvédelmi terület. Na az ember ezt pont leszarja! 😔
Még a vélhetően egy hajléktalan által, egy tűzrakóhely mellett otthagyott szemét, sörös dobozok és kaja maradék hagyján….
De a kutyás kollégákon nem tudok “elmenni” kutyatulajdonosként.
Igen. Azok mind kő alá, fa mellé ledobott kutyaszaros zacskók. Van ahol volt 10-12 darab is, ha már egy böszme otthagyta, én miért ne hagynám ott alapon…
Szép kis tappancsos zacskók, sok helyen a zacskó mellett a fertőtlenítős kendő. Volt olyan, hogy lefűzős mappába való, átlátszó nejlonban volt az adag kaka.
Ki a f@szom járkál ilyennel a zsebében kutyát sétáltatni?
Nyilván nem fotóztam le minden kupacot, talán a legmegdöbbentőbb az utolsó képen látható adag, ami a helyi strand mellett éktelenkedett, ahol naponta több száz ember megfordul. És senki nem b@szta le a másikat és senkinek eszébe nem jutott, hogy összeszedje. 😦
Így aztán nagyon sok értelme van bezacskózni a szart, ha ott hagyjuk a természetben! Ennél sokkal jobb lett volna, ha be sem zacskózzák, abban a csapadék mentes meleg időjárásban, ami a nyarunkat jellemezte, hamar kiszáradt, majd elporlott volna az út szélén.
Bocs hogy ezt írom, de tök feleslegesen vagyunk ebben az országban közel 10 millióan… és a bolygón ennyien…
Nem érdemeljük meg ezt a Bolygót! Egyáltalán nem…
Ahogy mentem kifelé a két szatyor szeméttel és kutyaürülékkel a befelé sétáló kutyásokkal szemben, három kutya tulajdonosaként ellenszenvet éreztem. Csak az járt a fejemben, hogy ezek is bezacskózva az út szélén fogják hagyni az ürüléket. 😦
Három nap pihenő következett. Hogy az időjárás, vagy a meló miatt azt már nem tudom felidézni. Az idő biztosan visszahűlt egy kicsit a vihar hatására, arra viszont tisztán emlékszem, hogy a balinok nem mozogtak, viszont volt több sügérkapásom két pályán. Sajnos egy közel PB gyanús, tarajos tőlem karnyújtásnyira rázta ki a kellemetlenül szúrós falatot, de azért egy impozáns csíkos lovagot, így is sikerült elcsípnem. 😉
Közben persze ment a meló is. Készült pár új dizájnos hetes axehead pluszban és , mivel a  walk the frog fedőnevű kilenc centiméteres wtd-met eléggé komázták mostanában a csíkosok és az ezüst nyilak, ezért új dizájnnal készítettem magamnak 2 prototípust.
A balinok megint eltűntek. Egy – egy rablás 4-5 pályán, így még csak kapásig jutottam az új green frog színnel, viszont két bátor sügeret azért sikerült összehozni. 😁 A második nagyon bátor volt. 🤣🤣
Aznap is volt a pálya mellett szaros zacskó bőven. Mivel volt nálam (minő véletlen) egy szatyor, így a haltalanság okán megint gyűjtésbe kezdtem. 😦
Egyszer csak jött egy idősebb hölgy biciklit tolva, kutyával…
Megkérdezte mit csinálok? Én meg elmondtam neki, hogy más után szedem a szemetet és a szart. Nagyon meglepődött, hogy ilyet ő még nem látott, egyúttal megjegyezte, hogy ez egyfajta bosszú lehet a kutyások részéről, a szemét lerakók hiánya végett…
Hát… A strand melletti legnagyobb kupactól olyan 50 méterre van a parkoló, 20 méterenként szemetessel.
Na mindegy….
Az utolsó gázlós peca a már megírt kajakos őrületek előtt a következő volt. Ezt a bejegyzést a facebookra biggyesztettem anno. Most szó szerint idézem:
“Az elmúlt napokon megint eltűntek a balinok és tegnap sügeret is csak egyet sikerült megakasztani. Mondjuk az jó nagy volt, de legalább elment. 😁
Tegnap írtam két barátomnak is, hogy kicsit kiégtem, úgyhogy ma nem megyek. Ehhez képest ötkor már a vízben álltam. 🤣🤣🤣
Volt egy atom jó halam minijerkre, de nem akadt. A szemét 10 percre elkussolt, utána végig ott dolgozott tőlem 15 méterre, egy 5 négyzetméteres területen. A fekete minijerket is megbökte finoman, de képtelen voltam átverni. Teljes testes kiugrásokat is produkált. Gyönyörű, sötét, komoly balin volt.
Egy idő után az agyfasz határán inkább otthagytam.
A képen látható balin Szabolcs Nagy barátom csaliját verte le, ami hajnalban rám kacsintott, hogy próbáljam ki. 😁
Mondanám, hogy működik, de az a hal olyan rablást produkált, hogy 99%-ban biztos voltam benne, hogy megfogom. 😉 Bármivel fejbe dobhattam volna.
Azért nem lett csúnya ez a színkombináció. 😁
Az összes balin getzi! 💯❤️ Mert ma voltak azért a pályán. Igaz mentem is értük eleget. 🤣🤣
Amikor 5 perce vársz nem dobsz, aztán elereszted a csalit és abban a pillanatban berobban a víz. Persze nem ott ahova dobtál. Gyorsan kitekered. Rádobsz hátha még ott van és abban a pillanatban ott robban, ahonnan kitekerted.
Amikor odébb akarsz állni és megfordulsz, robban a víz. Fordulatból dobod a csalit és persze, hogy mellémegy 2 méterrel, vagy ellenkező irányba fordul.
Amikor felteszed a távdobó csalit 5 méterre rabol. Amikor felteszed a kis csalit 40-re tombol.
Mindig ott van több rablás ahonnan eljöttél, vagy ahova mész, de csak addig, míg oda nem érsz.
Látod, hogy jön a csali után. Spriccelnek szét a kishalak a csali mögött, de pár méter után elfordul.
Végtelenségig sorolhatnám, hogy mekkora szemetek, de persze a Balatonon elég eltalálni a vizet. 🤣🤣🤣
Persze van amikor igen, de ez a van amikor nem ma volt, nem tegnap, nem a múlt héten, sőt, idén eddig egyszer sem. 😁
Imádok balinozni! 🤣🤣🤣
Holnap csak azért nem megyek, mert a gyerek elviszi a kocsit és nem lesz mivel menjek. 😁 Én állat tuti lemennék….”
Kategória: Balaton | Címke: , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Walk the frog,

avagy sétáltasd meg a békát. 😀

Ez csak egy rövid bejegyzés azoknak a vevőknek, akik nem pörögnek a facebookon.

A 9 centiméteres axehead WTD visszakerült a palettára walk the frog néven. Mellé rendeltem a 7 centiméterest is ezzel a festéssel – kinézettel.

Az előző bejegyzésben láthattatok elég sok képet a fogásokról, de természetesen a wobblerboltba is felkerültek képek.

Van aki szerint csíkos, van aki szerint ez egy pöttyös csali, de én a valóságtól némileg elrugaszkodott béka dizájnnak szántam.

A balinok és sügérek mellett három csukát is adott az elmúlt hetekben a 9 centiméteres változat. Közte az eddigi legnagyobb felszíni csalis csukámat. És megjöttek az első légiós fogásokról készült képek is.

Mindkét méretben rendelhető egyenlőre 3 színben.

Green frog, Fluo frog és Blue frog.

Kategória: Balaton | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Vicaverza

A legutóbbi írás óta volt pár sikeres és kevésbé sikeres gázlós – parti pecám. Ezeknek a története is a fejemben van, de most valami más következik, ugyanis az elmúlt négy pecát végre a vízen töltöttem. A négy pecából három brutális volt, olyan történésekkel, hogy beszarás, megannyi felszíni kapással és hallal, de a negyedik is nagyon jól esett (ami sorrendben az első volt), bár nem volt annyira halas.

08-09 – Misike BAZ+ nem lesz cirkusz!

Úgy döntöttem itt az ideje összekapni magam és csónakba kell üjek. Egyrészt több mint 2 hónapja nem voltam kint az öbölben, így nem kicsit hiányzott, másrészt a lehűlés után meg akartam nézni, hogy a tarka gúnyások megjelentek e már a nád előtt?

Este volt egy olyan sugallatom, hogy a spinnerbaitek, swimbaitek és saját shadek mellé be kéne tennem kedvenc – legalább 7 éve nem használt – ezüstfehér kele kanalamat. A savage geares időkben nem kanalaztam egyáltalán, de már tavaly is felmerült bennem, hogy csak dobni kellene. Aztán az igen gyatra ősz miatt valahogy elmaradt.

Két fordulóval kicipeltem a motort, az akksit, és a cókmókot a csónakhoz. Víz nem volt benne, de sajnos alatta sem sok. 😦

Az alábbi képet a peca végén készítettem. Talán látszik, hogy a kikötőből való kijutásnál is kihívásokkal kellett megküzdenem.

A terv az volt, hogy a tiszta részeken az új walk the frog csalikat vetem be és kikarmolok néhány csukát. 😀 A terv jó volt, csak a csukák nem nagyon mutatkoztak. 😉

A két kedvenc “nagycsukás” öblöm közötti nádfalban aztán volt egy igen jó hangú rablás, olyan ami lehet akár kisebb harcsa, vagy jobb balin is. 😉

A wtd-t oda nem lehetett bejátszani, így feltettem a kanalat. Szépen beejtettem a nádszálak közé, ahogy régen. Hagytam süllyedni, majd emeltem rajta egyet, játszottam vele, ahogy kell és szépen mozgott, mint a hulló falevél.

A halat persze nem sikerült kapásra bírnom, de mielőtt újra a wtd került volna a kapocsba, dobtam egyet a kanállal az öböl közepén elterülő hínármező mellé. Kicsit gyorsabban kellett vontatni a kanalat a kis víz miatt.

Talán 3 méterre lehetett a fémdarab a csónaktól, amikor hulló fázisban valami agyonbombázta olyan erővel, hogy majd beszartam. Az első gondolatom komoly csuka volt, de egy tizedmásodperc múlva már láttam a kemény cuccon egy helyben tomboló ezüstös testet.

Gyönyörű balin verte le a kanalat. Ő volt az egyik “nagycsukás” öböl ura aznap.

Idei első csukának nem is rossz. 😀

Régi emlékek jutottak eszembe, amikor csukázás közben rengeteg balint fogtam otto és gipo kanalakkal a 2010-es évek elején, amikor még nem telelt itt ennyi fekete madár.

Részben az elmúlt napok szeles időjárásának, részben a hínárban keresgélő rengeteg pontynak köszönhetően szinté végig zavaros volt a víz a nádfal előtt.

Azoknak a helyeknek a 70 %-án ahol megálltam dobni néhányat a motor megállításának pillanatában 5-10 hatalmas burvány bontakozott ki a csónak körül.

Tele volt minden a szedegető bajszosokkal. Hiába no már nem csak fürdő tó, hanem pontyos tó is a Balaton. Lehet hogy jövőre bojlizni kellene. 😀

Mióta újra horgászom, nem emlékszem ennyire alacsony vízállásra, pedig nem tegnap kezdtem újra. A fenti karó felett májusban még elment a csónak, most olyan 40-45 centi kilátszik belőle… 😦

A sok ponty és a koszos víz miatt elindultam inkább a kövezéshez, hátha találok balinokat. Igaz csak a gázlós pecánál használt kisebb dobozt tettem be a táskába.

Nem volt kánaán balin fronton sem. A nyílt vízen 2 rablást láttam. Mindkét kövezésen volt 2 hínárlakó rohadék. 😀 A belső íven kapást se tudtam összehozni, a külsőn viszont mindkét mocsok nekiment a nekik felkínált két különböző felszíni csalinak, de egyik sem szedte le. 😀

Megnéztem hát a másik követ. A külső nem volt mozgás, de a kikötő bejáratnál néhány mohó balin aprította a snejdereket.

Gyakorlatilag egyetlen csali volt nálam, ami ilyen esetben halat adhat, a minijerk. Az egyik jószág le is szedte a pink killert.

Pont egy jerkelő mozdulat után volt a csali, amikor szinte 180 fokban visszafordul. Ebben a pillanatban találta el a balin az apró jerket, amit így szemből gyűrt be. A fura akadás miatt nagyot ment, sokkal jobb halnak véltem.

Persze ahogy ilyenkor lenni szokott, a haverjai bekussoltak, így átnéztem a kövezés másik végére. A kövezés és a burzsuj kikötő között volt pár rablás, csak ugye csali nem nagyon volt nálam az adott helyzetre, hisz főleg csukára készültem.

A belső ívet is megdobtam és a nád mellől métereken keresztül, tolóhullámmal jött egy balin a walk the frog után, de akárhogy trükköztem nem durrantotta le és a végén a hullám is megszűnt. Csak nem akart összejönni a balin az új festéssel. 😦

Kezdett számomra sokkolóan meleg lenni és ekkor következett Misike.

A kiskrapek a parton éktelen ordításba kezdett. Először anyuka próbálta szép szóval csitítgatni, majd jött apuka a “Misike BAZ+ nem lesz cirkusz!” kiáltással, amitől Misike persze még jobban bekattant, az “Akajom a cikuszt!” mondatot üvöltve az éterbe, amire apuka kontrázott a ” A nincs akarom, maximum szeretném BAZ+!” válaszával.

Itt döntöttem úgy, hogy aznapra befejeztem, hisz nekem már megvolt a cirkusz, ráadásul ingyen….

08.11 Az őrület határán

Úgy döntöttem, hogy lesz erőm kajakozni is, no meg mocskosul hiányzott a kedvenc kajakos pályám. 😀

Előző este be is pakoltam mindent a kocsiba, a kajakot rögzítettem a tetejére és már hajnali három előtt fel is ébredtem, öt előtt nem sokkal pedig már eveztem a nádfal felé.

A nádat elérve hatalmas burvány fogadott, pont azon a helyen, ahol pár napja egy 3 feletti hínárlakót megütöttem egy pillanatra minijerkkel gázlós pecán. Ezen a hajnalon is ott dolgozott, de megfogni nem lehetett. Két helyen akartam még dobni párat, mielőtt meghúzom a lapátot, a kettőből az egyik be is jött. 😀

Nagyon szerettem volna végre balint fogni az új festésű walk the frog csalikkal, ami a régi kilenc centis axehead WTD-nek a reinkarnációja. Első dobásra még kicsapta a kis rohadék, másodikra dobásra megint kiütötte, viszont akkor már a visszaesőt  rendesen leszedte. Nem volt nagy, de két hónap után végre kajakos balin, a régi – új csalival. Aztán egy valamivel nagyobb haverja egy hosszabb dobás után szintén benézte.

Ez az élet!

Innentől 20 perc evezés következett két megállóval, eredmény nélkül. Bár ennél a csalinál nem feltétlen a színe a domináns tényező, hanem az hogy batár nagyot lehet vele dobni, másrészt a széles kitérések miatt elég sok vizet mozgat meg, azért lecseréltem a fluo színt a sima zöld hátúra a fényviszonyoknak megfelelően.

Egyszer csak a nyílt, de sekély vízen brutális kishalfocis jelenet bontakozott ki előttem. Egyetlen balin művelte mindezt és nem az aprajára vadászott. Jó 10 centi feletti küszök, vagy talán kisebb keszegek repkedtek a levegőben.

Izgalmamban és talán azért is mert a kajak még fordult, egy jó méterrel a rablás mellé dobtam. Ez amúgy sokszor jól sül el, hiszen nem dobom fejbe a halat a csalival és a rablás mellé beeső WTD-re simán hiheti azt, hogy az általa kiütött küsz az. Jelen esetben is ez történt. Nem szarozott, néhány ütem után elpusztította a zöld békát.

Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy egyedül nem igazán lehet jó képeket készíteni, pedig ezek a halak innentől fogva mind komoly példányok voltak. 60-65 centi közötti vaskos, hol sötétebb, hol ezüstös színű útonállok.

Összességében olyan 20 felszíni akcióm lehetett aznap. Ebből 7 halat vehettem kézbe. A legdurvább jelenet, egész a part közelben egy sekély hínaras területen bontakozott ki.

Itt már meg mertem rá esküdni, hogy két nagy balin keszegeket dobál a levegőbe. Az egyik elsőre még kicsapta a csalimat, de a következő dobásnál nem szarozott. Szívem a torkomban dobogott, az adrenalin is dolgozott rendesen, amikor a zöld béka a seggét illegetve besétált a két tomboló őrült közé és az egyik leszedte.

Amíg fárasztottam és lőttem egy gyors képet, a társa nem nyugodott.

Nosza odatettem neki is a szúrós falatot. Itt már átbukott  a nap is a dombon és szembe sütött, de azért láttam ahogy nekimegy, viszont a következő pillanatban nem volt kontakt a csalival.

Megtépett! – kiáltottam fel magamban -, de a következő pillanatban a kapás helyétől jó 5 méterre a csalim a vízbe érkezett.

Az őrület amilyen gyorsan jött, olyan hamar vége is lett. Ilyenkor mindig van egy olyan érzésem, hogy a bandanagy figyelmezteti a többieket. ” Srácok a az a szakállas sutyerák a műanyag szivarban, aki a szúrós, felszínen táncoló falatokat dobálja, na az kurva veszélyes! ” 😀

08.12 Balinok között

Talán ez a nap volt a legszürreálisabb mindhárom kajakos nap közül.

Ezen a pecán újra csatasorba állítottam a nikont. Történt ugyanis, hogy egy Angliában élő horgászcimbora rámírt, hogy van egy teleobjektive, amit nem használ és elvileg kompatibilis a gépemmel. Ha mégsem lenne az, akkor tegyem ki dísznek a polcra. 😀 Mindössze két csalit kért cserébe.

Az objektív működik, de azért még tanulnom kell. A tanulság, hogy vannak még a Világon jó emberek! A csalik pedig készülnek. 😉

Ezen a hajnalon már nem álltam meg a nád előtt, úgy gondoltam a múltkori szakasz megint nyerő lesz. Így is lett. 😀

Az első halat kövezés felett ütöttem. Egy rutintalan 40 centi körüli jószág verte le a beesőt, úgy hogy a hasi horog az állába akadt a másik pedig szabadon lifegett. Még véletlenül sem tudtam úgy fordítani a kis rohadékot, hogy tarkón tudjam ragadni, így a hasánál fogva nyúltam rá.

Éreztem, hogy cumi lehet, az is lett. 😀 Szépen két horogágat is beletépett a középső ujjbegyembe, majd azon lógva rángatózott. Szerencsére a balinos csalikon 6 éve lenyomom a horogszálakat, így ebből most nem lett akkora szívás, mint a júniusi harcsás esetből. 😀

Erre a napra jellemző volt, hogy nagy szünetek voltak a támadások között. A múltkori epicentrumban nem volt mozgás sem, így elindultam visszafelé egy rablásnak vélt hang után.

100 étert ha megtehettem, amikor dobástávon 4-5 balin nekiállt az aznapi kishalfocis BL döntőjének. Abban a pillanatban tettem le az evezőt és vettem fel a botot. Jó 2 méterrel túl is tudtam dobni az őrület helyén és ahogy odaért a csalim már ütötte is. Aztán megint, aztán a visszaesőt megint és megint és…. Nincs csali basszameg! Megtépett!

Talán két másodperc sem telt el amikor az őrület helyén egy sárga foltot vettem észre. A csali torka!

Szerencsém volt. Vagy nem akadt meg, vagy hála a lenyomott szakállaknak, ki tudta rázni a csalimat.

Keményen meghúztam a lapátot, míg odaértem olyan látványban volt részem, amit még nem láttam soha előtte. Az egy helyben álló, letépett csalinak háromszor egymás után nekiment. 😀 Nem véletlenül szoktam javasolni, hogy néha akár másodpercekre is érdemes megállítani a csalit. 😉

A következő pillanatban már a kezemben tartottam a zöld békát, betekertem a kint lévő kanócot és akkor ért a legnagyobb meglepetés. A krimpelt hurok sértetlen volt, viszont a kapocs nem volt sem a hurokban, sem a csalin!

Lehet, hogy az elősző napi őrületben megsérült? Hogy nyílhatott szét teljesen? Vagy eltört és szétnyílt egyszerre?

Sokat nem volt időm gondolkodni, mert annak ellenére, hogy áteveztem a fejük felett, mögöttem újra tombolni kezdtek, így előkét cseréltem és megfordultam.

Közben újabb kishalfocis jelenet bontakozott ki immáron újra előttem. Az elsőt le is szedtem, ahogy kell.

A második nem adta magát könnyen, viszont annyira akarta a csalit, hogy két dobásból nyolcszor csapta ki a levegőbe, mire rendesen eltalálta. Fárasztás közben vettem észre, hogy valami baj lehet megint, mert olyan volt mintha a főzsinór szálakban lógna. Gyorsan odahúztam a halat és ráfogtam az előkére.

A kis hülye úgy csapta ki a csalit, hogy a főzsinór többször visszaakadt a nak kapocsba. Ilyet se láttam még életemben.

A tombolda nem akart alábbhagyni, így megint előkét kellett cserélnem.

Az első dobásnál vagy 4 méterre csapta ki a csalit. A másodiknál csak kettőre. 😀 Eljött a csalicsere ideje, így a másik nyári favoritom az ezüst utazó került a kapocsba.

Csúnyán ki is szaltózott vele egy sötét test. Gondoltam egy igazi sötét hínárlakó a tettes, azért szórakozott velem ennyi ideig, aztán amikor először megláttam, akkor ért az újabb meglepetés, ugyanis egy csuka volt a tettes, a kishalfocizó balinok között.

Óvatos fárasztás vette kezdetét. Még a féken is engedtem. A botspicc többet volt a víz alatt, mint felette, hogy az esetleges pofarázós szaltókat elkerüljem. Bár jól akadt a csali, nem akartam hogy a fluoro a pofája elé kerüljön és esetleg harapás legyen a vége.

Egyrészt nem szerettem volna elveszteni a kedvenc ezüst utazóm első darabját, másrészt meg kell mondjam, hogy megláttam  pörkölt lehetőségét a tarka gúnyásban. 😀 Végül tarkón ragadtam és ez lett a végzete.

Nagy lett a csend, aztán a beígért széllel lassan fodrozódni kezdett a víz és a hullámok ha rövid időre is, de meghozták a halak étvágyát. Jó 200-ra tőlem beindult az őrület. Két hattyú volt a támpont az irányhoz, a távolságot saccoltam. Amikor már úgy éreztem jó helyen vagyok dobtam.

Sajnos a távot vagy rosszul mértem be, vagy pont felém jöttek, így a következő pillanatban a BL döntő kellős közepén találtam magam. Gyorsan behúztam a csalit, 5 métert ha dobtam és láttam, ahogy az eszétől megfosztott, megveszekedett örültként tátott szájjal tomboló balin jön az ezüst utazó után, de elvéti. Majd úgy ahogy van, zászlón visszateszem a csalit, egyet ütöttem és robban a víz.

GYÁÁÁÁÁ! Mi van itt megint? Ordítottam magamban. 😀

Három halat szedtem le ebben a  pár percben. A harmadik az úgy letüdőzte a csalit, hogy fárasztás közben vöröslött körülötte a víz, így a csuka mellé tettem és berekesztettem a pecát, aminek az egyre erősödő szél, amúgy is véget vetett volna.

Nem volt több kishalfoci, csak random, egyre ritkuló, magányos rablások szerte széjjel.

A csónakos pecán balin jött csuka, most csuka balin helyett. Nem mindig működik a csalival történő szelektálás sem. 😉

A pörkölt szerintem parádés lett. Három napon keresztül az volt az ebédem. És nálam az egyéb alkatrészek sem mennek kárba. A mája, fokhagymás vajon lesütve, pirítós kenyéren felkínálva szintén zseniális. A fejét és a némi kukoricalisztben kisütött úszóit pedig a raptorok fogyasztották el. 😀

A balinfilé is elfogyott azért, kukorica lisztbe forgatva, kisütve. 😀

08.15 Fluo anyu

Nem bírtam ki. Hogy is tehettem volna? 😀 Megint mennem kellett.

Idén még nem horgásztam casting cuccal. Gondoltam itt az ideje. Nem vagyok felszerelésbuzi, nekem csak eszköz a horgászbot, de néha jó kicsit csavarni a történeten, hogy ne legyen egysíkú az egész.

Nyilván nem vagyok egy távdobó világbajnok, így a spinning cucc is ott figyelt a kajakon, ha messzebb kellene repíteni a csalit.

A kis curado tudja a dolgát pimpelés, csilivvilli festés, színes knob és plusz 23 darab csapágy nélkül is. 😀

Azért nyomtam pár próbadobást és konstatáltam, hogy a walk the frog ezzel a motyóval is jó messzire megy és őszintén szólva casting cuccal sokkal szebben sétál.

Na az első halnál ebből nem sokat kamatoztattam, mert egy nyílt vízi kövezés feletti sekély vízben úgy törölte el a a fluo békát az első mozdítás után, hogy a halban maradt a bot. 😀

Igazán gyönyörű balinnal indult ez a napom is!

További két hal jött még ezzel a cuccal. Egyet talán azért rontottam el, mert megint túlzottan a fejükre eveztem és a hosszabb bottal a kajak orránál a csalit lebombázó hal, nem akadt rendesen.

A halak egyre óvatosabban mozogtak, így megnéztem egy újabb pályát, ameddig kajakkal még soha nem eveztem fel. Gondoltam a húsos hely addig is pihen.

A másik spoton nem volt hal, így hamar visszatértem. Innentől kellett a spinning. Kevés rablás volt, azok is nagy távolságokra egymástól és nem nagyon engedtek közel.

Volt legalább 4-5 akcióm, de nem tudtam halra váltani, aztán a hajnali lötykölős teljesen kisimult, így a halak elcsendesedtek.

Elindultam hát visszafelé. Ez a három szép hal is maximálisan kielégített, de azért visszafelé is a vizet kémleltem és a szórvány rablásokra, vagy akár a part szélébe random is dobtam egyet – egyet.

Az egyik random dobás után, jó 200-ra a nádas sarkán rablássorozat zavarta meg a  csendet. Na gondoltam ott az én halam és mindjárt rá is evezek.

6-7 méterre lehetett tőlem az ezüst utazó, amikor a csali és köztem félúton kishalfocis jelenet bontakozott ki. Igaz kb fél méterrel az őrület epicentruma mellett sétált az ezüst utazó, de amikor odaért megint repült egy kishal, majd a balin, majd a csalim, aztán a visszaesőt agyonverte.

GYÁÁÁÁÁÁ!!!

Steve szetizfájd! 😀

Persze gyors fénykép és visszaengedés után meghúztam a lapátot és az akkor már a nád mögötti öbölben a szürreálisan kis vízben dolgozó balint is leszedtem. 😀

Nem tudom ezt máshogy leírni, de úgy tombolt a 15-20 centis vízben, hogy szétbaszta az egészet. 😀

Lassan a UV az agyamat égette, így elindultam a kikötőhely felé.

Kemény meló azért ennyit evezni, eleve a pálya fél órára van a kivételi ponttól. Kicsit már fáradt is voltam és a parti sétányon orbákoló hölgyek hangja is dekoncentráltá tett, így a fák takarásában dolgozó balin kapását elbénáztam. 😀

Fentebb a hölgy (mint kiderült egyedül volt, csak kihangosította az ájfont) lejött a partra a kutyájával. Szőkére festett, tupírozott hajú anyú olyan fluo színű ruhában pompázott, mintha róla mintáztam volna a fluo frog színt. 😀

A kikötőhely közelébe érve aztán akasztottam egy zsinórt a hínármező tetején, ami csak nem akart jönni, ráadásul oldalazott is, így ráeveztem.

Először pont azt a végét sikerült felhúznom, ami elszakadhatott fárasztás közben, aztán jött a rugdosós vége, mert hal volt rajta nem is apró.

Már bőven a fonott dobóelőkét húztam, amikor megjelent a hal háta a kajak mellett. Megriadt, nekiment a kajaknak. Olyan erővel ugrott meg, hogy éreztem a fájdalmat, így engedtem a szorításon. Amikor ráfogtam a zsinórra és újra meghúztam éreztem, hogy nincs súly a végén. a “halászlevem” meglépett, de legalább megszabadult a szúrós kolonctól.

A fonott zsinór rendesen belevágott a jobb kezem középső ujjába, pont a hajlatban. 😀

Aztán “fluo anyu” még egyszer hallatta a hangját: “Fifi a k@rva anyádat gyere már ide, mert szétverem a fejedet!”

A cirkusz ezen a napon is meg volt. Miska nélkül. Ingyen. 😀

Kategória: Balaton | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Proktomókus után, barbárnő előtt

Július 27.-én muszáj volt mennem. Egyrészt 26.-án megkínzott a proktomókus 😀 , másrészt aznap volt a születésnapom.

A legnagyobb az volt, hogy a vizsgálat után boldog születésnapot kívánt, majd megkérdezte mit fogok csinálni másnap? 😀

Mit? Hajnalban horgászom, aztán elmegyek a barbárnőhöz a barbársoppba, hogy megigazítsa a sérót meg a szakállamat. 😉

Sokan kérdezik, hogy mi van velem? Miért hagytam ki egy hónapot? Miért nem horgászok annyit idén?

Egyrészt nem tartozik senkire, másrészt meg a tököm tele van vele, hogy mindenki kérdezget, még utálok is róla beszélni, de akkor legyen. 😀

Az egyik születésnapi jókívánság úgyis ez volt:

“Legyél még sokáig az emberi, őszinte, humoros hang a hazai horgászatban, aki mindig is voltál, és leszel. A csizma talpa alatt is, meg amikor jól megy, akkor is. Király vagy, barátom!”

46 évesen annyi nyavalyám van, mintha 64 lennék. 😀 Az összes kibaszott betegséget örököltem, ami valaha volt a családomban. Magas vérnyomás, prosztata gondok, gyomorsav túltengés és most még nyertem egy kis aranyeret is, pedig nem is indultam semmilyen versenyen. 😀 Ja az az aranyérem. Na mindegy… 😀

Van amikor ezek a szarok külön – külön támadnak, ami még egészen elviselhető, de a covid után – amit legalább kétszer, de inkább háromszor szoptam be az elmúlt másfél évben – faszán felerősödnek és egyszerre támadnak, ami a közérzetemet is szétbassza. 😀

Szóval ennyi lenne az egész mögött. Ha jól vagyok éppen, akkor megyek, ha kevésbé, akkor is, ha nem annyira, akkor meg nem. 😀

Most éppen az urumókushoz kell majd visszamennem, csak még erőt gyűjtök.  😀

Szóval a seggkurkász utáni hajnalon felhúztam magamra a gázló cuccot és ötkor már a vízben álltam. Beszarás, de bizony egyre többször kell a gázló, ennél a vízállásnál az északi oldalon. Vannak helyek, ahol akár 15-20 métert nyerek vele és vannak helyek, amiket soha nem horgásztam gázolva és van hogy működnek.

Szóval ott tartottam, hogy a vízben állva vártam a napkeltét és a vele együtt érkező szemét balinokat. Azon a napon kegyes volt hozzám a Balaton, mert az első pályán küldött nekem hat balint, amiből négyet el is tudtam csípni és három igazán jó darab volt.

Az első kapás a hetes ezüst utazóra érkezett. Kiütötte a vízből a rohadék, de nem duplázta le. Innentől viszont, mintha leadta volna a drótot a mocsok, csak dobótávon kívül mutatkoztak.

Fel is került a kilences walkthefrog, de nem akarták leszedni. Így aztán az idei favorit minijerk mellett döntöttem. És milyen jól tettem.

Minimális hátszélben saccra, jó 50 méterre szállt a csalim, bőven túldobva a helyenként már – már kishalfocis jeleneteket mutató balinokat. Tik -tik – szünet – tik – tik -tik -szünet- BAAAAAM! Brutális fékhúzós kapással jelentkezett az első őn jó 40 méteren.

Igazán gyönyörű hal volt!

Következő dobásra volt egy sorozós sügérkapásom a hínármező felett, de nem akadt, majd jött egy kisebb balin.

Totál csend lett, így színt cseréltem és vártam. Ilyenkor nem szabad rommá csapni a helyet. Kevés hal volt a pályán, ha gyanút fognak idő előtt bekussolnak, vagy le is léphetnek. 😉

A következő rablássorozat minijerk távon kívül érkezett. Beljebb menni nem lehetett, mert félő volt, hogy becsorog a víz a gázlóba, így visszatettem a walk the frogot a kapocsba. Első dobásra brutális kapásom volt, de nem akadt. Tudtam hogy jól hal. Nem tudom, hogy ugyanaz volt e, de azt tudom, hogy két dobással rá, szinte centire ugyanott már nem hibázott.

Leszedte a kilences békaketyerét, majd egy helyben tombolva szétverte a vizet.

Kurva jó móka volt 50 méterről kiszedni egy ilyen egészséges, ereje teljében lévő, púpos jószágot. Happy Birthday Steve! Ordította a képembe, amikor tarkón ragadtam őnkelmét. 😀 Még éppen átértem. 😉

Nem volt egyszerű lefényképezni egy ekkora halat vízben állva, a dolgot nehezítette az is, hogy az előző halnál hanyag módon nem tekertem vissza a nikonon az objektívet és nem dugtam be elől a mellesbe, hanem hanyagul a hátam mögött hagytam és az objektív beleért a vízbe. 😦

Fél kézzel töröltem le róla a vizet a pólómmal, aztán lőttem pár képet.

Ez a pálya még egy halat tartogatott. Balra lépegetve egy kőre álltam a víz alatt és így sikerült megdobnom egy még távolabbi rablást. Brutálisan törölte el a csalit. Nem volt rossz hal, de a védekezése alapján sokkal nagyobbnak véltem.

Ezután totál bekussoltak, így átmentem a zsíros pályára, ami aznap egy kapást adott. Szerintem az idei legkisebb balinom volt, de összességében is benne lehet a valaha fogott legkisebbek top tízes listájában.

A nap már magasan járt, az agyamat égette a nap, de gyorsban ránéztem még a legutóbb hínárlakó balint adó helyre, ahol meglepetésemre három balin is focizott. A háromból kettőt le is szedtem, de kép sajnos ekkor már nem készülhetett, a nikon kiírta, hogy nincs objektív a gépen 😦

Valaminek csak el kellett baszódnia ezen a napon is. 😀

Azért a barbárnőnél kicsit jobb kedvem lett. Jó társaság, király zene és egy fiatal csaj foglalkozik veled. 😀 Kell ennél több?

Egészség…. Az kurvára kellene.

Jó lenne kicsit kevesebb időt tölteni a csizma talpa alatt. 😁

Kategória: Balaton | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Karton a gázlóban

Sziasztok,

Régen jelentkeztem bejegyzéssel, de sajnos egy teljes hónap kimaradt és azóta is csak módjával horgászom, azt is partról, vagy gázolva.

Van talonban még egy Harcsakaland második rész is, de ahhoz előbb kéne fogni legalább egy normális méretű harcsát, hogy kerek legyen a történet. Talán csak annyit, hogy idén rendesen szopóágra tettek. 😀

Egyébként a történetben szereplő pecák egy kivétellel úgy kezdődtek, hogy Steve megint megpróbálta a bajszosokat, de nem ment…

07-01

Már feladtam a hőség miatt, amikor hazafelé menet a kocsiból egy régi kedvenc pályám mellett a vízre tekintve olyan kishalfocira lettem figyelmes, amilyet vagy  3 éve nem láttam. És nem csak azon a helyen.😲😲

A következő parkolási lehetőségnél már pattantam is ki az autóból és futtában közelítettem meg a helyet. 😃

A rablások epicentrumában egy fiatal pontyos srác, egy 1,70-es csutka bottal, nyeletőfékes orsóval, alul töltött dobbal, 5 centis rapala DT-vel szórta a vizet. 🤣🤣

30 méterrel odébb is mutatta magát egy kisebb csapat, de elég messze voltak.

Az oldschool 9 centiméteres frog walkerrel éppen elértem a csapat peremét, aztán egyszer csak hibáztak, mert közelebb jöttek. Itt már negyedszer merítettem a sapkámat a vízbe, az infarktus és az agyvérzés határán 😁 és akkor lebombázta végre egy szép, egészséges, sötétebb tónusú balin a wtd-t.

A srác feladni látszott a bulit, így megkértem had dobjak néhányat a helyén, bár a balinok már az előtte található területen se voltak olyan aktívak, mint előtte néhány perccel, két kapást azért még összehoztam, aztán menekültem a hőség elől.

07-04

A napkelte gyönyörű és halmentes volt újfent. A múltkori pálya foglalt volt, így tettem egy próbát egy másik pályán.

Már elmúlt hét óra, ennek ellenére a dög melegben fociztak a balinok.

Először partról próbálkoztam a nádas takarásából. A kilences békakutyával el is értem a halakat, de kapást nem igazán sikerült kicsikarnom.

Mivel a rablások intenzitása alább hagyott, így úgy gondoltam megnézek egy még árnyékosabb helyet, aztán irány haza, mielőtt a guta üt meg.

Aztán ahogy mentem a betliből az autó felé csak rápillantottam a vízre az iménti helyen, ahol a rövid pihenő folyományaként újra beindult az őrület ráadásul 10-15 méterrel beljebb nem kis balinok fociztak a küszökkel.

Az első halat még partról fogtam. Egy potyaleső csíkos lovag hatalmas cuppanással támadta a frogwalkert, majd a duplázásnál már rendesen el is találta.

Az őrület tovább fokozódott. A nagyját nem értem el, ezért döntenem kellett. Vagy hazamegyek, vagy parasztgázlóban bemegyek a vízbe?

Szerintetek? 😀

Az alsógatyába beletűztem a fogót, nyakamba vettem a nikont. Egy csalival a számban, eggyel a kapocsban gázoltam be a vízbe, miközben az őrület nem akart csillapodni.

Elég sokat kellett dobnom az első kapáshoz, majd még többet a másodikhoz, közben 5-6 percenként kimentem a partra és mindig két másik csalival tértem vissza a pályára.

Az első balint a frogwalker adta.

Az utóbbi években a kilences axeheaddel szinte csak csukáztam, pedig baromi jól dobható és a balinok is imádják. Azt hiszem fel kell majd vennem ezt a csalit is a palettára. 😉

A sokadik csalicsere után volt egy brutális, fékhúzós kapásom az ezüst utazóra, aztán dobtam vagy “ötezret” a következő halig. 😀

Már kezdett fogyni az árnyék és a lassan húgymeleggé változó víz a flakonból, amikor a hetes axeheadet megállítottam egy pillanatra, ez a gyönyörű balin meg úgy torokra nyeste, hogy véget is vetett a pecának aznapra.

A 26 fokos vízben esélye nem lett volna, annyira vérzett a lenyomott szakállú horgok és az óvatos horogszabadítás ellenére. Így másnap ő(n) lett az ebédem.

Az idei legnagyobb balinom volt, ráadásul gyönyörű színekben pompázott. Teljes hossza verte a 65-öt. Azért a tányéron se nézett ki annyira rosszul. 😀

07-08

Fél négytől kilencig három kapás, két kézben tartott hal és egy lídertáccs. 😃
És hogy miért a minijerk volt a nyerő csali? 🤔
Azért, hogy minél többet vegyetek belőle. 🤣😂

Viccet félre téve, még tavaly Szabi barátom azt mondta, hogy a nyár csalija lesz a minijerk. Tavaly annyi halat nekem nem adott, viszont idén…. De majd úgyis látjátok. 😉

07-11

“Sziasztok,
Ez a  peca úgy alakult, hogy végre volt benne 5+1 jó percem, 10+2 olyan dobásom, ami 8+1 akciót, 2 balint és 3 szép csapót adott. 😃
Szörnyű ezt így július 11.-én kijelenteni, de ez volt az idei legjobb pecám, akciók és fogott halak szempontjából.
A nyerő csali azt hiszem egyértelműen látszik a képeken. 😃
A többit majd a blogon, ha lesz kedvem többet írni, mert ez a peca sem múlhatott el negatívumok nélkül. 😃”

Na akkor bővebben. 😀 Ezen a napon sem adta ki a harcsa, így immár gázló cuccban öt órakor a tutiban álltam. Rablást ugyan nem láttam, de kishal volt a pályán rendesen. Mivel az utóbbi pecán magasról tettek a felszíni csalikra, így a white metallic színű minijerkre esett a választásom.

Első dobás, burvány a csali mögött, azon a távon, ahol a nagyobbak mozogtak két pecával előtte. Második dobás, éles ütés, de nem akad. Gyáá!

Harmadiknál két rántás után kicsit tovább hagyom süllyedni a csalit és pont ez hiányzott a halamnak. Ahogy írni szokták “elemi erővel bombázta be” az apró jerk csalimat.

Annyira szép hal volt, hogy kivittem a part mellé egy fényképre. Gyönyörű, arasszal mérve 60-as forma, erős, tökéletes jószág volt.

Aznap ha jól emlékszem nem volt rontott kapásom, egy az előzőnél kisebb balin mellett, sikerült két szép csapót is ütnöm. Igazi kis agresszív vadállatok voltak. Imádom, amikor a potyaleső sügérek, a balinok által megütött aprónépet szedegetik.

FB_IMG_1657651731174

A második sügér után nagy lett a csend, így pihentetni akartam kicsit a pályát, másrészt egy hidegfront után voltunk éppen. A víz visszahűlt 22 fokosra, a levegő hőmérséklete hajnalban 13 fok körül mozgott, így az árnyékos pályán kevésbé volt melegem. 😀

Amikor éppen a köveken botorkáltam a másik hely felé, jött az első aznapi üröm az örömben. 😀

Szorgos kis kínai kezecskéknek nem igazán sikerült jól megvarrni a táskám pánját, amit kb. 15 alkalommal használtam eddig a napig. 😀

A rapala rajongó csoportban azon a napon legalább volt egy kis aktivitás, miután feltöltöttem a képeket. 😀

Mivel nem álltak kötélnek a halak, kicsit átmelegedve visszaálltam még néhány dobásra vízbe, amit a nap legszebb sügere honorált.

A peca végeztével vettem le a gázló cuccot és akkor vette észre, hogy hajnalban miért tűnt olyan kényelmetlennek a bakancs.  A talpbetéten található szövet feljött. Gondolom ezt is gondos kis kínai kezek készítették. 😀 Kivettem hát a talpbetétet, hogy leszedjem róla a szövetet és akkor jött a második üröm az örömben aznap.

Ilyet még nem b@szott a világ, már elnézést, de a talpbetét alatt kartonpapírból készült magasítás található, ami persze már teljesen rommá ázott, foszlott.

Egy gázlóbakancsban! 😀

Scierra forever… Ja nem ide…. 😀

A gázlót általam készített csalikra cseréltem, így maximum ki tudom belőle szedni a papírt és veszek bele egy szilikonos talpbetétet. 😀

Egyébként még jó hogy a régiből van otthon kettő is. Az az olcsóbb kategória volt, semmi baja és azóta is használom, csak muszáj volt a bakancsot is a cserebizniszbe bevonnom, mert járt a gázlóruha mellé.

Remélem annak nem derül kis semmilyen rejtett hibája.

Egyre inkább megy a Világ a szemét termelés felé. Olcsó cérna, hozzá nem értés, még olcsóbb munkaerő. 😦

Ja most ugrik be, vettem idén egy shimano exage FD-t. Az FA-kat anno nagyon szerettem. Na az FD…. hát az sapka szart nem ér.

07-16

Az idei legjobb pecám volt aznap hajnalban.

Legalább 20 akció minijerkre, kb. 10 hal kézben, közte 2 darabos jószág. Ölték, gyilkolták, ütötték, verték, elgázolták az apró, de annál jobban doható wobblert. 😃

Csak a világos színek működtek. White metallic, bluepink, pink killer.

A legnagyobb balin talán két méterre lehetett tőlem, amikor rájött, hogy valami nem f@sza. 😃 Szétverte a vizet! 😃

Brutál jó volt végre, még úgy is, hogy egy PB gyanús csapóm akadt le WTD-ről egy másik pályán 🙁 .

Aznap hagytam a harcsákat a fenébe és 4:30-kor már a vízben álltam. Az első halak még sötétben érkeztek. Rögtön nyitó halnak, egy arasszal mérve 65-ös formával kezdtem, ami jó negyven méteren kapta le a kisebb rántásokkal, szakaszosan vezetett csalit.

A bluepink színnel kezdtem. Ezzel a színnel volt egy oltári nagy mázlis fogásom is, amit akkor vettem észre, amikor ki akartam venni a halból a horgot. Valahogy kinyílt a kapocs, de hatalmas mázlival visszaakadt a horogba és kézbe tudtam venni a halamat. 😀

Amikor már nem ették ezt a színt, váltottam a fehérre és milyen jól tettem. Három dobás, két hal, a második a nap legszebbike.

A végén még fogtam pár kisebbet a fenti pink killer színnel, de ezeket már nem fényképeztem egy kivétellel. Kiló körüli halak lehettek.

Végre egy jó peca, sok akció, jó halak és nem szakadt, tört, baszódott el semmi. 😀

07-18

A következő képsor címe: A bitang, a dagadt, a virgonc és a csíkos. 😃
Aznap meg kellett értük dogozni rendesen, de azért sikerült elkerülni a betlit, ahogy a nagyok szokták. 😃

A halak lekéstek a reggeliről a tuti helyen, így a másik pályán fogtam a nap első halát. Már a kőről repült a frogwalker a Balin FC tagjai közé és amikor léptem egyet előre, a csali pedig ütemet tévesztett, akkor verte le a háromból az az egy hal, amit ezen a pályán sikeresen megakasztottam.

Aztán visszatértem az első pályára és néhány balin csak megérkezett addigra az asztalhoz. 😉

A végén pedig a hatos white walker beadta a szép sügeret. Hatalmas cuppanással szedte le a felszínről. Fárasztás közben egy pár centivel nagyobb társa követte, kétszer oda is vert, de sajnos nem ragadt rá a másik horogra.

07-21

Összesen három halat adott a két pálya. Egyik sem volt igazán acélos, de legalább lőttem egy igazán jó képet, a 4-5 kishalfocista balin alól a minijerket ledurrantó, szinte csíktalan csíkosról. 😀

07-23

Ezen a napon nagyon szemetek voltak a halak. 😀

5 balin és 4 sügér akcióm az egyik pályán, ami idén elég jól adja, ahogy fentebb láttátok, de az összes hal csak maszatolt a csalival, úgyhogy kerestem magamnak egy magányos, hínárlakó egyedet, amit végül sikerült átvernem. 🙂


A hínárlakó balin kényes jószág. Egy csalival 3-4 dobás, aztán szín, méret, típus csere ebben a sorrendben. 😉 A sekély víz azért korlátoz rendesen, de ilyenkor jó igazán, hogy sok wtd típusom, színem, méretem van. 😉

Végül a baby blue színű hetes axehead wtd-vel sikerült becsapni. Hatalmas cuppantással szívta le a felszínről, szinte harcsás hanggal. 🙂
Igazán gyönyörű, sötét színezetű balin volt, narancsos úszókkal. 😍

Megjelent ugyan még három – négy átlagos méret balin a pálya nyílt víz felé eső részén, de akkor már olyan meleg volt, hogy kénytelen voltam feladni. Ráadásul hívott is az asszony, hogy hazafelé ugorjak be a piacra.

Egyébként ezen a pályán se horgásztam még soha gázolva és kajakkal is legalább egy éve nem jártam erre. 😉

Érdekes ez a nyár. Igaz sokat kihagytam, de azért hallomásból tudom, hogy a balinok szinte nullára eltűntek majd egy hónapra és az alacsony vízállás, meg a talán kicsit az egyre gyarapodó harcsaállomány és a hatalmas hőség miatt. Teljesen máshogy és sokszor máshol mozognak, mint az megszokott tőlük.

Furcsa azt is kimondani, hogy az északi parton gázlócucc kell, hogy igazán legyen esély elérni ő(n)ket. Persze ott a kajak, de egyenlőre erő nincs még hozzá és kedv se sok, hogy negyven fokban cipeljem.

Kategória: Balaton | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Áremelés

Sziasztok,

Úgy 6 éve lehetett, amikor megbeszéltünk egy találkozót egy műcsali készítő kollégával és a fiával. Csalit és eszmét cseréltünk, horgásztunk. Akkor én még nem árultam csalikat, ő igen. Azt mondta neki “nem kenyérre kell” , 5000 forint /darab áron adja, aki akarja, az úgyis megveszi. 😁

Aki rég óta követ az tudhatja, hogy pár éve bizony nekem “kenyérre is kell”. 😁 Volt még ugyan egy informatikai rendszer üzemeltetői szerződésem, de azt az új kata törvény miatt buktam, így a vele járó bevételt is.

Az alapanyag árak pedig szépen, lassan, folyamatosan kúsznak felfelé.

Példaként az alábbi képen láthatjátok a devcon 30 perces 2 komponensű műgyantáját, amit ragasztásra, alapozásra és fedő rétegként is használok.

5-6 éve 5000 forintos áron lehetett megvenni ebayről. Most EU-n kívüli országból dupla áfát, vámot, kezelési költséget, dupla postát fizetve 11148 forintra jön ki darabja és én még örülök, hogy egy barátomnak hála be tudom szerezni. 😉

A horgok, kulcskarikák ára idén kétszer emelkedett és minden egyéb alapanyag ára nőtt. Normális minőségű balsa fát 2 éve nem lehet beszerezni itthon.

Szóval én is kénytelen vagyok árat emelni. Nem nagyon és egyenlőre nem minden csalinál.

A mini wtd, mini wave minnow és a crankek ára az ötös kivételével egyenlőre marad 4000 forint, de az összes többi csali ára nő pár száz forinttal.

A dozer és pac – man crankek ára majd még attól függ, hogy a terelőlapokat mennyiért tudom beszerezni?

Az árak még így sem érik el a kolléga által 6 éve emlegetett 5000 forintot, kivéve ha valaki harcsás horgot kér azon csalikra, ahol opcióként megjelöltem.

Őszintén szólva a csali mérettől függően az áremelkedések miatt az 5-6000 forint lenne a reális ár jelen pillanatban. De ennyire nem akartam drasztikus lenni.

Hogy kell e még változatnom a közeljövőben, az jó kérdés!?

Hozzáteszem, hogy a Lengyelországból behozott habból készült csalik, illetve egyes festett műanyag csalik árai így is alulról karcolják az új áraimat és azok nem fából készülnek. 😉 De nekem nem is ezekkel a csalikkal kell versenyeznem.

Igaz hogy 5 csalitípusom fa teste marógéppel kerül sokszorosításra, de azokat is nekem kellett kikísérletezni és annyit azért nem adok el belőlük egy évben, hogy ne lehessen továbbra is egyedi, kézzel készült, kézműves terméknek nevezni ezen darabokat. Az összes többi típusnál pedig maximum a körvonalakat vágom géppel.

Szóval ezek a csalik, egyediek, kézzel készülnek és ami a leglényegesebb és a napi posztokból láthatjátok, hogy nagyon sok hazai, főként élő vízen eredményesek.

Remélem megértitek, hogy ha szeretném tovább csinálni és ti szeretnétek továbbra is ilyen jól működő, hazai vizekre megálmodott és kikisérletezett, egyedi csalikkal horgászni, akkor nincs más lehetőségem, árat kell emelnem.

Üdvözlettel : Horváth Ferenc – SteveOlureS

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

Bruce Lee

Sziasztok,

Az elmúlt három hétben nem sok peca jutott. Pont három hete fogtam az utolsó halamat, ami egy küszívásról kiszenvedett balin volt egy új színvariáns wave minnow-val jerkelve vezetve.

Ez az év inkább az általam készített csalikról szól, mint rólam. A domolykó szezon katasztrófa volt és bár egészen tűrhetően indult a május, azóta nem igazán találom a ritmust. Rengeteg majdnem jó pecám volt és 5-6 komoly halam akadt le, vagy tépett meg. 😦

Az elmúlt 3 hétben két alkalommal jutottam vízhez. Egyszer csalikat állítottam be, a másik alkalommal pedig kimertem a csónakból a vizet. Nem sok lófasz. 😦

Na de ez a történet most nem erről kell, hogy szóljon és igaz, hogy a csali facebook oldalán egy rövidített verzió már szerepelt, mégis úgy gondoltam, hogy megér egy hosszabb blogposztot.

A célzott márna pergetés azt hiszem már nem nevezhető annyira kuriózumnak. Az első márnák anno beeső halként jelentkeztek a pergető horgászok fogási statisztikájában, de a felszerelések finomodásával egyre többen fogtak márnákat pergetve wobblerekkel, kisebb kanalakkal, gumi kreaturákkal, immár célzottan.

Én 9 éve fogtam életem eddigi egyetlen pergetett márnáját egy családi nyaralás során, az Ipoly folyón.

Egy ajándékba kapott ul minnow – val amihez egy fekete alkoholos filc is járt. Mert folyón a fekete csali a tuti! 😁

Minczér Laci több éve rendelt tőlem először, aztán rendelt a domis pakkból is. Majd megkeresett 2021 márciusában, hogy az autója tetején maradt két wtd, így rendelne még.
Fogott halakról akkor még nem tudósított, viszont addig cseteltünk, hogy szánom – bánom, de elfelejtettem felírni a rendelését. 😔

Idén márciusban kérdezett rá, hogy milyen hosszú még a várólista? (elég türelmes ember lehet, hogy képes volt egy teljes évet várni 😁)
Elnézést kértem és megírtam neki, hogy a következő hónapra elkészítem bármit is rendel. 😁💯

Írta, hogy rendben, de akkor venne crankeket is, mert nagyon beváltak neki és küldött néhány halas képet. Gyönyörű domolykókat, balinokat és márnákat is fogott.

A  képen látható pakk el is készült neki áprilisra. 😉


Közben Szabó Mátétól kaptam egy megrendelést egy egyedi színű, felúszó pac – man crankre, ami végül a bruclee nevet kapta. 😁

“Illetve lenne egy olyan kérdésem ami miatt csatolmánya is lett az E-mail-emnek. Nem tudom, hogy megvalósítható vagy foglalkozol-e ilyen megrendelésekkel de évek óta sikeresen működnek nálam a Bonito márka wobblerei az általam csatolt színkombináció meg egyenesen arat itt a megyei patakokon, de sajnos két éve nem tudom beszerezni… Volt már próbálkozásom műkörmös ismerősöknél, hogy le tudnák-e gyártani ezt a színt nekem, de sajnos nem sikerült a megfelelő minőségű kivitelezés nagy bánatomra… 😔 Te vagy az utolsó mentsváram ez ügyben!

Nem tudom foglalkozol-e ilyen egyedi igényekkel, de nagyon örülnék neki ha számomra megvalósítanád, természetesen az általad kért áron! Ezt a Bonito típust egy pac-man crankeden tudom elképzelni legjobban, akár piros szemmel is!

Válaszodat és munkásságod előre is KÖSZÖNÖM  és nagyon várom is a visszajelzést az “egyéni szoc problémámra” is! “

A teszt festés tetszett a megrendelőnek

Mivel tetszett a megrendelőnek a némileg módosított szín, ezért készítette belőle még pár darabot, amiből egyre a pac – manus le is csapott és ha már lecsapott rá, az utolsó áprilisi pecán fel is avatta. 😀


És a történet körbe is ért, mivel Laci június elején egy  napsütéses szombat délelőttön, megfogta az ajándékban a késésem miatt  pakkba csempészett ,bruclee színű, felúszó pac – man crankkel az alábbi képeken látható csodás márnát. 💯


Ugyanaz a folyó, ahol anno a filces csalival az első márnámat fogtam, beadta Lacinak ezt az igazán szép halat. A csali pedig egy fekete alapszínű, immáron általam készített apró wobbler volt. 👊😉
Mert folyón a fekete az igazi! 😁

ui: ezt a tényt másnap gyorsan meg is cáfolta, hiszen akkor meg a süllyedő ayu szín bizonyult a nyerőnek. 😀

Kategória: ajándék, balsa, crankbait, domolykó, dozer, elado, faragás, felszíni, hendméd, ipoly, márna, pacman | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy emlékezetes este margójára – vendégírás

A történet még januárban kezdődött.

  1. Két barát, Tamás és Miki balatoni horgászok. Előszeretettel használják egy másik magyar faragó mester remekeit és szemet vetettek néhány általam készített csalira is. 😉

“Szia!

Nagy nehezen összegeztük Tamás barátommal a kívánságlistánkat! Legszívesebben mindenből is rendelnénk…😢”

Bár a covid kétszer is közbe szólt, végül elkészültem a pakkal a balatoni szezon kezdésre, ami a barátok elsődleges kérése volt.

5,5, illetve 7,5 centiméteres wave shadek és egy mini wave minnow alkották a pakkot.

Május elején kaptam meg az első üzenetet, majd jöttek szépen sorban.

“Szia Feri! hogy sikerült a szezonkezdés?

Nagyon vártam a szombati napot, mindent előkészítettem, átgondoltam. Mikivel 4.30 kor találkoztunk a kikötőben, nagy reményekkel szálltunk csónakba. Sajnos a tegnapi nap nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, Miki egy ballert vágott ki, napkelte körül. 8kor kitettem, mert dolga volt, én még tettem egy kört, de a jó levegőn és a látványon kívül megúsztam hal nélkül.

Aztán ma hajnalban már ismét vízen voltam, gondoltam, a tegnapi napnál, csak jobb lehet a mai. Miki családi progi miatt parton maradt, ki is használtam, hogy enyém az egész csónak…… 🙂 Bóklásztam a nádszélben, ívó küszöket keresve. Találtam egy ígéretes helyet, lemacskáztam, aztán hajrá! 15 perc dobálás után kapocsba akasztottam a wave shadet SFC színben és láss csodát! Aztán egy kis szünet, egyéb csalik tesztelése…..két heves rávágás egy másik minnow csalira, aztán a nap is felkelt, és az Ayu került fel pár dobás párhuzamosan a lengőnáddal és tádááám, leverte…….aztán 10 perc szünet után, ismét leverte a wave shad-et…..kijöttem, elég volt……csak azt akartam mondani, hogy qurva jók ezek a csalik, na!

Azt gondoltam ma, hogy a zörgős csalik mennek majd…….de ennek a csalinak annyira jó a veretése, hogy na…..stop’ngo ra is jól reagál….szóval tetszik. ”

Nem sokkal később Mikitől is megkaptam az első beszámolót:

“Szia!
Emlékezetes kapással megtört a jég a rózsaszín waweshaddel!!!”

Ebben a hónapban nem állok annyira jól mint tavaly. Tegnap volt egy kis híján brutál jó pecám, így ma éjjel kettőkor megint az ébresztő hangjára keltem.

Ilyenkor persze a neten még megnézem gyorsan a szél és hullámadatokat és az időjárás előrejelzést. Sokszor ez alapján véglegesítem az aznapi helyszínt.

És ekkor bevillant egy üzenet:

Van holnapra egy nagy meglepetésem a számodra! Most várom Tamás barátomtól a képeket…😁

Majd jöttek a képek és aztán nemrég e-mailben kaptam egy parádés beszámolót is.

“Küszívás, Balaton,

Jaj, de sokat vártunk már, hosszú volt a böjt és az időjárás sem fogadott minket a tilalom után a kegyeibe, de az elmúlt egy hét igazán kitett magáért!

Kedvenc helyeinken egyre nagyobb intenzitással kezdtek szerelemtől bódult táncukba a küszök, ami javuló fogási eredményünkön is meglátszott. Szép balinok és süllők mellett egy-egy meglepetés harcsa is horogra került, majd pedig egy fotó után újra belefoghattak a küszök kergetésébe.

Célzottan nem harcsázunk ebben az időszakban, hiszen tilalmi idő is van a világon, de a küszívás bevonz minden ragadozót angolnától a harcsáig. Felszerelésünket is ehhez igazítjuk, hiszen a célhalaink ilyenkor a balinok és a süllők, utóbbiakból is az 1-2 kg körüliek, amelyek általában part mentén, küszíváskor előfordulnak.

Mondanom sem kell, hogy a felszerelés erőssége ehhez és nem a harcsákhoz van igazítva ( a legerősebb botjaink is 40g dobósúly alatt maradnak)…

A fentiek tükrében indultunk tegnap este , délkeleti hullámzásban a bakcsók, kis- és nagykócsagok által strázsált kedvenc partszakaszunkhoz a Balaton nyugati felében.

Tamás barátom javaslatára a hullámzás csillapodtáig nem a partszél kis vizét, hanem a mélyebben fekvő torzsás szakaszt kezdtük el vallatni, mélyen járó wobblerekkel.

A pálya beváltotta a reményeinket, mert rövid időn belül Tamás össze akaszkodott egy jobb hallal, de a kagylós akadók sajnos a fluorocarbont sem kímélik, majd pedig nekem sikerült egy igazán szép ( egyéni rekord ) süllőt a fényképezkedésre bírnom.

A szemünk azonban egyre gyakrabban tévedt a madársokadalommal koszorúzott partszakaszra és egy kis idő után szinte egyszerre mondtuk: Induljunk!

Az új hely, a maga 0,8-1 méter mély, hullámoktól még zavaros vizével nem tűnt szívderítőnek, de megtanultuk, hogy a madarak nem tévednek ebben a kérdésben, ahogy a kedvenc ragadozóink sem. Már horgonyzás közben megláttuk-hallottuk az első süllő és balin rablásokat, így nem kis izgalommal repítettük wobblereinket a part felé.

Egy rövid küzdelem után, amelyet egy kagylós karócsonk megszakított, elvesztettem egy jobb halat , majd pedig egy leakadást követően a wobbler szabadítása után úgy döntöttünk , hogy a partszélre ráállva új pozíciót veszünk fel. Itt következett be a nagy erejű kapás, amely után a botom “úgymaradt” ! Tamással szinte egyszerre húztuk fel a horgonyokat, majd pedig indultunk a (szerencsére) nyílt víz felé tartó hal után.

A küzdelem érdemi része itt zajlott, a nagy hal eddig a pontig nyugodt, higgadt maradt. Óráknak tűnő percek teltek el, amikor kezdett komolyan venni minket és a problémát, amit okoztunk és ennek örömére nekiállt a zsinórt csapkodni a farkával, majd pedig végtelennek tűnő kirohanásokat produkált a finom pálca rovására.

Őszintén szólva aggódtam az akadás miatt és az is eszembe jutott, hogy a kapocsban lévő Wawe Shadet Feri inkább süllős-balinos pecára szánt horgokkal látta el, de a régi iskola híveinek itt is igaza volt : az a jó horog, amelyik hajlik és nem törik! 😉

Izgalmam, csak nőtt, amikor először láttam meg , már lámpa fényénél a számomra hatalmas halat, mert a rettenetes állkapcsok végig a fahalacskát morzsolgatták!

Azonban valahol fent úgy gondolták, hogy ezt a halat ma este fényképező elé tarthatom, így hát még jó pár perc küzdelem, majd pedig néhány paskolás után engedte, hogy ráfogjak az állkapcsára és be tudjam csúsztatni a csónak aljában kiterített matracra.

A felkapókart kinyitottam, majd pedig lerogytam a csónak padozatára és hitetlenkedve bámultam a halat. Tudom, sok profi harcsapergető számára nem ez az álomméret, de ott és akkor úgy éreztem, hogy egy gyerekkori álmom beteljesült, még pedig a kedvenc vizemen, mellettem Tamás barátommal, akinek a segítsége és profi csónak kezelése nélkül nem lett volna meg az álomhal a finom cucc miatt.

A halat sietve egy közeli stéghez vittük, ahol gyors fotózás és horogszabadítás után visszanyerte a szabadságát. Pontos tömegét nem tudom, a hossza 155 cm volt és 30 kg körül lehetett, de a hal kímélete miatt ezt nem tudom pontosan megmondani.

A csatolt képeken jól látszik, hogy bár kissé kihajlottak a Wawe Shad horgai, de stabilan tartottak, jól ültek a megfelelő helyen. Remélem egy kis babusgatás után még sok szép halat fog nekem adni…

Köszönöm Balaton!!!”

Amikor pár éve egy vasárnap délutánon a sok vájtvóker készítését megunva papírra vetettem az első shad típusú csalim körvonalait és nekiálltam az elkészítésének, nem is sejthettem, hogy ez a csali milyen magaslatokat fog megélni.

Amikor Tomi barátom először meglátta a csaliról készített képet két dolog villant be neki:

1.) hogy ez nem is shad, hanem minnow

2.) ez folyóvízi csali

Aztán amikor élőben megmutattam neki, megjegyezte, hogy tényleg inkább shad forma. Igen valóban az, csak valami extrát akartam belevinni azzal, hogy megnyújtottam a testet és “kiharaptam” a hasából két darabkát.

Kicsit formabontó akartam lenni ezzel is és a szaggatott fóliás kinézettel, a forma végül igen különleges mozgást is eredményez.

És bizony imádják a halak, mindegy az hogy folyó, vagy állóvíz, sügér, domi, köves, balin, márna, csuka, vagy harcsa, sőt még jászokat is fogtak vele.

Kőkemény meló ez, de ilyenkor érzem igazán, hogy megéri, akár napi 10-12 órát is a műhelynek kinevezett kiskonyhában gubbasztani a megörökölt stokedlin és a csalikat “farigcsálni” jó Gepettóként. 😀

Mert ezek a csalik bizony fából készülnek, a két kezem által. 😉 Múltkor egy vevőnek el kellett magyaráznom, hogy ezek a csalik nem festett, műanyag blankok. Nem úgy van az, hogy leveszek a polcról pár darabot és gyorsan lefújom. Itt 7-8 munkafázis után kerülnek a csalik festhető állapotba, ami nem két nap, maximum ha magamnak készítek valamit gyorsított eljárással.

Köszönöm Mikinek és Tamásnak a bizalmat és a parádés beszámolókat. Adjanak nektek az általam készített csalik, akár ekkora, vagy  legalább ehhez a harcsához hasonló, gyönyörű halakat. meg persze balinokat és süllőket is. 😉

Remélem egyszer nekem is megadatik egy hasonló példány, ami az általam készített csalival fogott halak közül, tudtommal a legnagyobb. Mikinek egyéni rekord, csónak rekord és balatoni rekord hala egyben.

Gratulálok!

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos | Megjegyzés hozzáfűzése

Vendégírás

4:00 A lágy ébresztő dallam úgy hat most, mintha valaki egy azték halálsípon játszana. -Szombat van, minek csörög ez?!??!
Kérdezem magamtól, kell vagy fél perc mire realizálódik bennem, hogy horgászni készülünk és csaknem késésben vagyunk, hisz a Nap öt óra körül már bőven bevilágítja a Balaton partját. Gyorsan beteszek az arcomba egy dupla presszót a hideg indításhoz, összekapjuk Ágival a gondosan előkészített motyót és indulás!
Elsőfokban érünk a Vízhez, mit nem adtam volna ezért a szélért ha pár nappal korábban korbácsolja fel a hullámokat, most egy kicsit nehezíti a pecát, de ez már csak ilyen. Keresünk egy kicsit szélvédettebb részt és figyelmesen várjuk, hátha elárulják magukat a balinok. Kell hozzá vagy 5 perc. Repülnek a snecik a felnövő hínármező szélén. Óvatosan gázolok a vízbe, az első dobással épp a halraj szélére küldöm Horváth Feri hetes White Walkerét. Egy, két… BUMMM, jó másfeles baller veri le a walk the dog típusú csalit! Gyorsan útjára engedem, hátha jövőre is összefutunk egy verekedésre!
Az elkövetkező negyed órában még három hal kerül kézbe, 1-1,5kg között. Az adrenalin szint az egekben! Olyan kapásokkal jelentkeznek, hogy rendszeresen belekáromkodok a bevágásba. Két esetben teljes testtel vágódnak ki a vízből, szájukban a csalival. (Persze ilyenkor gyorsan megszabadultak a horogtól😅)
Kezd csökkenni az aktivitás, egy kicsivel nagyobb hal tőlem tíz méterre támadja a sneciket. Diszkréten túlküldöm a fehér wtd-t, majd a rablások vonalban egy másodpercre megállítom. Hangos csattanással szívja le a csalit a nap legnagyobb fenekeszege. 2kg körül van, vaskos darab, nagyot megy a rövid távon.
Váratlan fordulatként az utolsó hal után már csak egy kapásig jutok. Majd tovább áll a banda. Kicsit még próbálkozunk, de úgy széled szét a balin-banda mintha soha ott se lett volna. A végeredmény 11-6 az ezüst nyilak javára!
Lukács Laci egyik dalszövegének rövid részlete pont illik erre a reggelre: A jóból egy jó nagy kanállal…
Csali: Steveolures WTD 7cm White Walker
Szerző: Juhász Péter
Kategória: Balaton, balin, balsa, topwater, whitewalker, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

SMS-t kaptam life

Nem bírtam elviselni a tegnapi részleges fiaskót, így ma megint mennem kellett. 😀 Ami pedig cseppet sem mellékes, az az, hogy fel akartam már avatni a csónakmotort hallal is.

Amilyen gyorsan berobbant ez a meleg kell lenni a nádban és a kövezéseken halnak.

A napkelte már a nádas előtt ért.

Ennél szebb reggelt elképzelni sem szeretnék! 😀

Az első öbölben, amiben halat sejtettem ott várt engem a jó balin. Legalább hármasra taksáltam, miután lefordult az új minnow csalim mögül a kristály vízben a csónaktól alig egy méterre.

Egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen ott volt a hal, csak éppen….

Ebben az öbölben láttam az első rablást, de pont egy torzsába akadt csali szabadításával voltam elfoglalva. 😀

Aztán semmi és semmi és megint semmi. Már konstatáltam, hogy a nád ma sem adja be a halat, amikor egy távoli öbölnél több fehér madárra lettem figyelmes.

Ahogy közelítettem sorra rebbentek fel a nagy kócsagok, szürke gémek és bakcsók, az öbölben pedig búbosvöcskök vadásztak.

Biztos voltam benne, hogy ez lesz az én pályám. Nem nagy, de halat kell hogy rejtsen magában. 😉

Egyre lejjebb vettem a gázkart és halkan besiklottam a bejárathoz egy nádbaba mögé, majd vártam. Nagy volt a csend. A szélében vadkacsák tollászkodtak. Elsőre az új AYU színű WTD tettem a kapocsba, amit poénból feliratoztam, mint a “nagyok”. 2021 és #1. 😀

Beküldtem a bal oldali öbölbe a nádfal elé és szépen ütemesen vezettem kifelé. Jött is azokkal a széles mozdulatokkal amit az axehead tud, amikor betámadta végre valami és a ahogy megállítottam, abban a pillanatban beduplázta, ahogy megírva vagyon. 🙂

Volt egy kis kalamajka, mert megkerülte a nádbabát és bele is úszott, de valahogy csak kiszerencsétlenkedtem belőle. 😀

A következő dobásra fent hagytam még ugyanezt a csalit. Reméltem, hogy van még az öbölben kollégája az iménti nagypofájú útonállónak. És volt. 😀

A kapás ugyanúgy jött, szinte ugyanott. Elsőre ez is elvétette, majd az álló csalit lefejelte keményen. 😀

A csalicsere is jól sikerült, hiszen első dobásra betámadta egy őn a belő sarokban, ez ugyan nem akadt meg, de a következő már nem kegyelmezett az ezüst utazónak.

Mivel előttem csattant egy brutális rablás és a bal oldali öblöt úgyis pihentetni akartam ezért dobtam egy hosszú egyenest. Félúton jött az újabb bammm, de ez sem akadt és nem is duplázott, viszont a csónak orránál egy kurvanagy jószág fordult el unottan a csali alól.

Olyan volt mintha koloncot cipelne magával. Lehet egy beszakadt szerelék volt benne.

Már csak ezért is vissza fogok menni érte, meg azért is, mert nagyon szeretném faroktövön ragadni, mert a méretei alapján tarkón elég nehéz lenne.

Nem jöttek a kapások, így egy gondolattól vezérelve vissza tettem a kapocsba az elsőként halat adó csalit és abban a pillanatban nem várt SMS érkezett. 😦

Van egy számítógépes hálózat, aminek a karbantartását csinálom a csalikészítés mellett és a kolléganő sms-ben jelezte, hogy nagyon büdös jön a szerver helyiségből.

Úgyis menni akartam ma, mert meg kellett néznem egy gépet, de későbbi időpontra terveztem. Még hét óra sem volt ekkor.

Dobtam egyet még a balos öbölbe, amelyik dobás talán a nap kapását hozta. Szépen riszálta a seggét a felszíni ketyere, amikor megnyílt mögötte a víz és a tátott balinpofában eltűnt a közben megállított wtd.

Így kell ezt kérem. 😀

A kövezésen volt még egy kapásom az ezüst utazóra, de aztán inkább elindultam, nehogy valami komoly gond legyen, ami napokat vesz el az életemből. 😦 Szerencsére csak a szünetmentes krepált be.

Ez már jó peca volt. 7 akció, 4 kézben tartott hal, lekövetés és egy látott benga.

A motor is igazán jól teljesít, csak az akksi ne lenne ilyen mocsok nehéz.

Kicsit már bánom, hogy nem tettem még hozzá egy kis pénzt. Simán vehettem volna egy lithiumos akksit, ami könnyebb és a világból ki lehet vele motorozni. Ha veszek még egy stabil molnárkocsit is, már közelítek az árához a két sima akksi árával együtt.

Csak az rohadt SMS ne jött volna….

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos, felszíni, topwater | 3 hozzászólás