Egy emlékezetes este margójára – vendégírás

A történet még januárban kezdődött.

  1. Két barát, Tamás és Miki balatoni horgászok. Előszeretettel használják egy másik magyar faragó mester remekeit és szemet vetettek néhány általam készített csalira is. 😉

“Szia!

Nagy nehezen összegeztük Tamás barátommal a kívánságlistánkat! Legszívesebben mindenből is rendelnénk…😢”

Bár a covid kétszer is közbe szólt, végül elkészültem a pakkal a balatoni szezon kezdésre, ami a barátok elsődleges kérése volt.

5,5, illetve 7,5 centiméteres wave shadek és egy mini wave minnow alkották a pakkot.

Május elején kaptam meg az első üzenetet, majd jöttek szépen sorban.

“Szia Feri! hogy sikerült a szezonkezdés?

Nagyon vártam a szombati napot, mindent előkészítettem, átgondoltam. Mikivel 4.30 kor találkoztunk a kikötőben, nagy reményekkel szálltunk csónakba. Sajnos a tegnapi nap nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, Miki egy ballert vágott ki, napkelte körül. 8kor kitettem, mert dolga volt, én még tettem egy kört, de a jó levegőn és a látványon kívül megúsztam hal nélkül.

Aztán ma hajnalban már ismét vízen voltam, gondoltam, a tegnapi napnál, csak jobb lehet a mai. Miki családi progi miatt parton maradt, ki is használtam, hogy enyém az egész csónak…… 🙂 Bóklásztam a nádszélben, ívó küszöket keresve. Találtam egy ígéretes helyet, lemacskáztam, aztán hajrá! 15 perc dobálás után kapocsba akasztottam a wave shadet SFC színben és láss csodát! Aztán egy kis szünet, egyéb csalik tesztelése…..két heves rávágás egy másik minnow csalira, aztán a nap is felkelt, és az Ayu került fel pár dobás párhuzamosan a lengőnáddal és tádááám, leverte…….aztán 10 perc szünet után, ismét leverte a wave shad-et…..kijöttem, elég volt……csak azt akartam mondani, hogy qurva jók ezek a csalik, na!

Azt gondoltam ma, hogy a zörgős csalik mennek majd…….de ennek a csalinak annyira jó a veretése, hogy na…..stop’ngo ra is jól reagál….szóval tetszik. ”

Nem sokkal később Mikitől is megkaptam az első beszámolót:

“Szia!
Emlékezetes kapással megtört a jég a rózsaszín waweshaddel!!!”

Ebben a hónapban nem állok annyira jól mint tavaly. Tegnap volt egy kis híján brutál jó pecám, így ma éjjel kettőkor megint az ébresztő hangjára keltem.

Ilyenkor persze a neten még megnézem gyorsan a szél és hullámadatokat és az időjárás előrejelzést. Sokszor ez alapján véglegesítem az aznapi helyszínt.

És ekkor bevillant egy üzenet:

Van holnapra egy nagy meglepetésem a számodra! Most várom Tamás barátomtól a képeket…😁

Majd jöttek a képek és aztán nemrég e-mailben kaptam egy parádés beszámolót is.

“Küszívás, Balaton,

Jaj, de sokat vártunk már, hosszú volt a böjt és az időjárás sem fogadott minket a tilalom után a kegyeibe, de az elmúlt egy hét igazán kitett magáért!

Kedvenc helyeinken egyre nagyobb intenzitással kezdtek szerelemtől bódult táncukba a küszök, ami javuló fogási eredményünkön is meglátszott. Szép balinok és süllők mellett egy-egy meglepetés harcsa is horogra került, majd pedig egy fotó után újra belefoghattak a küszök kergetésébe.

Célzottan nem harcsázunk ebben az időszakban, hiszen tilalmi idő is van a világon, de a küszívás bevonz minden ragadozót angolnától a harcsáig. Felszerelésünket is ehhez igazítjuk, hiszen a célhalaink ilyenkor a balinok és a süllők, utóbbiakból is az 1-2 kg körüliek, amelyek általában part mentén, küszíváskor előfordulnak.

Mondanom sem kell, hogy a felszerelés erőssége ehhez és nem a harcsákhoz van igazítva ( a legerősebb botjaink is 40g dobósúly alatt maradnak)…

A fentiek tükrében indultunk tegnap este , délkeleti hullámzásban a bakcsók, kis- és nagykócsagok által strázsált kedvenc partszakaszunkhoz a Balaton nyugati felében.

Tamás barátom javaslatára a hullámzás csillapodtáig nem a partszél kis vizét, hanem a mélyebben fekvő torzsás szakaszt kezdtük el vallatni, mélyen járó wobblerekkel.

A pálya beváltotta a reményeinket, mert rövid időn belül Tamás össze akaszkodott egy jobb hallal, de a kagylós akadók sajnos a fluorocarbont sem kímélik, majd pedig nekem sikerült egy igazán szép ( egyéni rekord ) süllőt a fényképezkedésre bírnom.

A szemünk azonban egyre gyakrabban tévedt a madársokadalommal koszorúzott partszakaszra és egy kis idő után szinte egyszerre mondtuk: Induljunk!

Az új hely, a maga 0,8-1 méter mély, hullámoktól még zavaros vizével nem tűnt szívderítőnek, de megtanultuk, hogy a madarak nem tévednek ebben a kérdésben, ahogy a kedvenc ragadozóink sem. Már horgonyzás közben megláttuk-hallottuk az első süllő és balin rablásokat, így nem kis izgalommal repítettük wobblereinket a part felé.

Egy rövid küzdelem után, amelyet egy kagylós karócsonk megszakított, elvesztettem egy jobb halat , majd pedig egy leakadást követően a wobbler szabadítása után úgy döntöttünk , hogy a partszélre ráállva új pozíciót veszünk fel. Itt következett be a nagy erejű kapás, amely után a botom “úgymaradt” ! Tamással szinte egyszerre húztuk fel a horgonyokat, majd pedig indultunk a (szerencsére) nyílt víz felé tartó hal után.

A küzdelem érdemi része itt zajlott, a nagy hal eddig a pontig nyugodt, higgadt maradt. Óráknak tűnő percek teltek el, amikor kezdett komolyan venni minket és a problémát, amit okoztunk és ennek örömére nekiállt a zsinórt csapkodni a farkával, majd pedig végtelennek tűnő kirohanásokat produkált a finom pálca rovására.

Őszintén szólva aggódtam az akadás miatt és az is eszembe jutott, hogy a kapocsban lévő Wawe Shadet Feri inkább süllős-balinos pecára szánt horgokkal látta el, de a régi iskola híveinek itt is igaza volt : az a jó horog, amelyik hajlik és nem törik! 😉

Izgalmam, csak nőtt, amikor először láttam meg , már lámpa fényénél a számomra hatalmas halat, mert a rettenetes állkapcsok végig a fahalacskát morzsolgatták!

Azonban valahol fent úgy gondolták, hogy ezt a halat ma este fényképező elé tarthatom, így hát még jó pár perc küzdelem, majd pedig néhány paskolás után engedte, hogy ráfogjak az állkapcsára és be tudjam csúsztatni a csónak aljában kiterített matracra.

A felkapókart kinyitottam, majd pedig lerogytam a csónak padozatára és hitetlenkedve bámultam a halat. Tudom, sok profi harcsapergető számára nem ez az álomméret, de ott és akkor úgy éreztem, hogy egy gyerekkori álmom beteljesült, még pedig a kedvenc vizemen, mellettem Tamás barátommal, akinek a segítsége és profi csónak kezelése nélkül nem lett volna meg az álomhal a finom cucc miatt.

A halat sietve egy közeli stéghez vittük, ahol gyors fotózás és horogszabadítás után visszanyerte a szabadságát. Pontos tömegét nem tudom, a hossza 155 cm volt és 30 kg körül lehetett, de a hal kímélete miatt ezt nem tudom pontosan megmondani.

A csatolt képeken jól látszik, hogy bár kissé kihajlottak a Wawe Shad horgai, de stabilan tartottak, jól ültek a megfelelő helyen. Remélem egy kis babusgatás után még sok szép halat fog nekem adni…

Köszönöm Balaton!!!”

Amikor pár éve egy vasárnap délutánon a sok vájtvóker készítését megunva papírra vetettem az első shad típusú csalim körvonalait és nekiálltam az elkészítésének, nem is sejthettem, hogy ez a csali milyen magaslatokat fog megélni.

Amikor Tomi barátom először meglátta a csaliról készített képet két dolog villant be neki:

1.) hogy ez nem is shad, hanem minnow

2.) ez folyóvízi csali

Aztán amikor élőben megmutattam neki, megjegyezte, hogy tényleg inkább shad forma. Igen valóban az, csak valami extrát akartam belevinni azzal, hogy megnyújtottam a testet és “kiharaptam” a hasából két darabkát.

Kicsit formabontó akartam lenni ezzel is és a szaggatott fóliás kinézettel, a forma végül igen különleges mozgást is eredményez.

És bizony imádják a halak, mindegy az hogy folyó, vagy állóvíz, sügér, domi, köves, balin, márna, csuka, vagy harcsa, sőt még jászokat is fogtak vele.

Kőkemény meló ez, de ilyenkor érzem igazán, hogy megéri, akár napi 10-12 órát is a műhelynek kinevezett kiskonyhában gubbasztani a megörökölt stokedlin és a csalikat “farigcsálni” jó Gepettóként. 😀

Mert ezek a csalik bizony fából készülnek, a két kezem által. 😉 Múltkor egy vevőnek el kellett magyaráznom, hogy ezek a csalik nem festett, műanyag blankok. Nem úgy van az, hogy leveszek a polcról pár darabot és gyorsan lefújom. Itt 7-8 munkafázis után kerülnek a csalik festhető állapotba, ami nem két nap, maximum ha magamnak készítek valamit gyorsított eljárással.

Köszönöm Mikinek és Tamásnak a bizalmat és a parádés beszámolókat. Adjanak nektek az általam készített csalik, akár ekkora, vagy  legalább ehhez a harcsához hasonló, gyönyörű halakat. meg persze balinokat és süllőket is. 😉

Remélem egyszer nekem is megadatik egy hasonló példány, ami az általam készített csalival fogott halak közül, tudtommal a legnagyobb. Mikinek egyéni rekord, csónak rekord és balatoni rekord hala egyben.

Gratulálok!

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos | Megjegyzés hozzáfűzése

Vendégírás

4:00 A lágy ébresztő dallam úgy hat most, mintha valaki egy azték halálsípon játszana. -Szombat van, minek csörög ez?!??!
Kérdezem magamtól, kell vagy fél perc mire realizálódik bennem, hogy horgászni készülünk és csaknem késésben vagyunk, hisz a Nap öt óra körül már bőven bevilágítja a Balaton partját. Gyorsan beteszek az arcomba egy dupla presszót a hideg indításhoz, összekapjuk Ágival a gondosan előkészített motyót és indulás!
Elsőfokban érünk a Vízhez, mit nem adtam volna ezért a szélért ha pár nappal korábban korbácsolja fel a hullámokat, most egy kicsit nehezíti a pecát, de ez már csak ilyen. Keresünk egy kicsit szélvédettebb részt és figyelmesen várjuk, hátha elárulják magukat a balinok. Kell hozzá vagy 5 perc. Repülnek a snecik a felnövő hínármező szélén. Óvatosan gázolok a vízbe, az első dobással épp a halraj szélére küldöm Horváth Feri hetes White Walkerét. Egy, két… BUMMM, jó másfeles baller veri le a walk the dog típusú csalit! Gyorsan útjára engedem, hátha jövőre is összefutunk egy verekedésre!
Az elkövetkező negyed órában még három hal kerül kézbe, 1-1,5kg között. Az adrenalin szint az egekben! Olyan kapásokkal jelentkeznek, hogy rendszeresen belekáromkodok a bevágásba. Két esetben teljes testtel vágódnak ki a vízből, szájukban a csalival. (Persze ilyenkor gyorsan megszabadultak a horogtól😅)
Kezd csökkenni az aktivitás, egy kicsivel nagyobb hal tőlem tíz méterre támadja a sneciket. Diszkréten túlküldöm a fehér wtd-t, majd a rablások vonalban egy másodpercre megállítom. Hangos csattanással szívja le a csalit a nap legnagyobb fenekeszege. 2kg körül van, vaskos darab, nagyot megy a rövid távon.
Váratlan fordulatként az utolsó hal után már csak egy kapásig jutok. Majd tovább áll a banda. Kicsit még próbálkozunk, de úgy széled szét a balin-banda mintha soha ott se lett volna. A végeredmény 11-6 az ezüst nyilak javára!
Lukács Laci egyik dalszövegének rövid részlete pont illik erre a reggelre: A jóból egy jó nagy kanállal…
Csali: Steveolures WTD 7cm White Walker
Szerző: Juhász Péter
Kategória: Balaton, balin, balsa, topwater, whitewalker, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

SMS-t kaptam life

Nem bírtam elviselni a tegnapi részleges fiaskót, így ma megint mennem kellett. 😀 Ami pedig cseppet sem mellékes, az az, hogy fel akartam már avatni a csónakmotort hallal is.

Amilyen gyorsan berobbant ez a meleg kell lenni a nádban és a kövezéseken halnak.

A napkelte már a nádas előtt ért.

Ennél szebb reggelt elképzelni sem szeretnék! 😀

Az első öbölben, amiben halat sejtettem ott várt engem a jó balin. Legalább hármasra taksáltam, miután lefordult az új minnow csalim mögül a kristály vízben a csónaktól alig egy méterre.

Egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen ott volt a hal, csak éppen….

Ebben az öbölben láttam az első rablást, de pont egy torzsába akadt csali szabadításával voltam elfoglalva. 😀

Aztán semmi és semmi és megint semmi. Már konstatáltam, hogy a nád ma sem adja be a halat, amikor egy távoli öbölnél több fehér madárra lettem figyelmes.

Ahogy közelítettem sorra rebbentek fel a nagy kócsagok, szürke gémek és bakcsók, az öbölben pedig búbosvöcskök vadásztak.

Biztos voltam benne, hogy ez lesz az én pályám. Nem nagy, de halat kell hogy rejtsen magában. 😉

Egyre lejjebb vettem a gázkart és halkan besiklottam a bejárathoz egy nádbaba mögé, majd vártam. Nagy volt a csend. A szélében vadkacsák tollászkodtak. Elsőre az új AYU színű WTD tettem a kapocsba, amit poénból feliratoztam, mint a “nagyok”. 2021 és #1. 😀

Beküldtem a bal oldali öbölbe a nádfal elé és szépen ütemesen vezettem kifelé. Jött is azokkal a széles mozdulatokkal amit az axehead tud, amikor betámadta végre valami és a ahogy megállítottam, abban a pillanatban beduplázta, ahogy megírva vagyon. 🙂

Volt egy kis kalamajka, mert megkerülte a nádbabát és bele is úszott, de valahogy csak kiszerencsétlenkedtem belőle. 😀

A következő dobásra fent hagytam még ugyanezt a csalit. Reméltem, hogy van még az öbölben kollégája az iménti nagypofájú útonállónak. És volt. 😀

A kapás ugyanúgy jött, szinte ugyanott. Elsőre ez is elvétette, majd az álló csalit lefejelte keményen. 😀

A csalicsere is jól sikerült, hiszen első dobásra betámadta egy őn a belő sarokban, ez ugyan nem akadt meg, de a következő már nem kegyelmezett az ezüst utazónak.

Mivel előttem csattant egy brutális rablás és a bal oldali öblöt úgyis pihentetni akartam ezért dobtam egy hosszú egyenest. Félúton jött az újabb bammm, de ez sem akadt és nem is duplázott, viszont a csónak orránál egy kurvanagy jószág fordult el unottan a csali alól.

Olyan volt mintha koloncot cipelne magával. Lehet egy beszakadt szerelék volt benne.

Már csak ezért is vissza fogok menni érte, meg azért is, mert nagyon szeretném faroktövön ragadni, mert a méretei alapján tarkón elég nehéz lenne.

Nem jöttek a kapások, így egy gondolattól vezérelve vissza tettem a kapocsba az elsőként halat adó csalit és abban a pillanatban nem várt SMS érkezett. 😦

Van egy számítógépes hálózat, aminek a karbantartását csinálom a csalikészítés mellett és a kolléganő sms-ben jelezte, hogy nagyon büdös jön a szerver helyiségből.

Úgyis menni akartam ma, mert meg kellett néznem egy gépet, de későbbi időpontra terveztem. Még hét óra sem volt ekkor.

Dobtam egyet még a balos öbölbe, amelyik dobás talán a nap kapását hozta. Szépen riszálta a seggét a felszíni ketyere, amikor megnyílt mögötte a víz és a tátott balinpofában eltűnt a közben megállított wtd.

Így kell ezt kérem. 😀

A kövezésen volt még egy kapásom az ezüst utazóra, de aztán inkább elindultam, nehogy valami komoly gond legyen, ami napokat vesz el az életemből. 😦 Szerencsére csak a szünetmentes krepált be.

Ez már jó peca volt. 7 akció, 4 kézben tartott hal, lekövetés és egy látott benga.

A motor is igazán jól teljesít, csak az akksi ne lenne ilyen mocsok nehéz.

Kicsit már bánom, hogy nem tettem még hozzá egy kis pénzt. Simán vehettem volna egy lithiumos akksit, ami könnyebb és a világból ki lehet vele motorozni. Ha veszek még egy stabil molnárkocsit is, már közelítek az árához a két sima akksi árával együtt.

Csak az rohadt SMS ne jött volna….

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, csónakos, felszíni, topwater | 3 hozzászólás

Egyszer volt a torzsásban kutyavásár?

Vasárnap a kerékpáros verseny miatt bukta volt a kajakpeca, a csónakos pályámon pedig legutóbb még nem találtam halat. Szombat délután a család kutyástól lelépett anyóshoz én meg hirtelen felindulásból horgászni mentem. 😀

A kajakos pálya két végpontján kívüli részeken ( már ameddig valaha eleveztem) reggel aratás volt, így úgy gondoltam, hogy az ” én részemen” is az lesz. 😀

Ember tervez a balinok meg végeznek. 😀

Széllel szemben leeveztem a kőig, majd onnan visszafelé csorogva vallattam a pályát, de semmi nyoma nem volt egy árva balinnak sem. Visszafelé a sólyázási hely előtt volt pár balin. Itt volt az első akcióm.

Feltettem a wave the dogból a black mamba színt és elő dobásnál meg is volt rá a jelentkező. Mint a villám ütötte el keresztben, de éppen csak hozzáért a csalihoz.

Mivel bekussoltak, így elindultam a másik irányba, hátha ívik még a küsz a múltkori szakaszon. Ez sem jött be. 😀 Eveztem hát tovább.

Egy kanyar után, a nádfalon volt pár hal és néhány dobás után a wobblert topwater csalira váltottam. Volt ott egy kurva jó hal. Kétszer is úgy fordult – rabolt, hogy látatta magát. Talán meg volt hármas is. A rohadék olyan kapással bombázta be az ezüst utazót, hogy majd a szívem ugrott ki, de persze nem akadt meg ez sem.

Hiába szórtam neki a jobbnál jobb csalijaimat, nem az a nyeretlen kilós jószág volt. Nem ment neki egyik csalinak se még egyszer.

A nád után egy sásos szakasz következett. Eddig még soha nem eveztem el. A sásban dolgozott is egy hal, amit második dobásra végre leszedtem. Nem volt túl nagy, de annál csinosabb és persze topwaterre 🙂

Tudom, tudom. Minek az a nagy kapocs, meg a vastag előke? Azért mert mindig finom cuccal kezdem az évet, aztán csak megszívom, mint idén a süllővel, meg a harcsával, ráadásul a torzsás pályákon még a 40-es előkét is cserélni kell egy – egy balin után, mert könnyen megsérül. 30-ast meg pattintott már el nekem hármas forma és vitte a csalimat is.  😦 Amúgy a kicsi kapcsokkal nem boldogulok, nem az én ujjamnak valók, főleg a keményebbek. Képtelen vagyok kinyitni őket még nyáron is.

Rablások zaját hozta az enyhülő szél, így egyre feljebb merészkedtem és találtam egy nagyon hosszú babás nádas, torzsapúpos szakaszt, ami persze sokaknak biztosan nem újdonság, de nekem az volt.

És tele volt kishallal és zabáltak a balinok. Nem csapatban, hanem egyénileg vadásztak a nagy kiterjedésű területen és volt néhány rablás a nyílt részen is. Sajnos hamar menekülőre kellett fognom, ugyanis a semmiből hátba vágott egy széllökés és amikor hátranéztem az ég a túlparton összeért a vízzel, a völgyhíd alig látszott és fekete volt az ég. 😦

A jóllakott balinok közül egy 40-es formát tudtam csak elkapni, azt meg én nem fényképezem. Mire kiértem a sólyahelyhez a csizmám szárában folyt a víz és még a tököm is vizes volt. No nem az esőtől, hanem a hullámzásban nem igazán tudtam odafigyelni arra, hogy szépen evezzek, így a lapát hozta a vizet, ami a leengedő nyílásokon át is bugyogott felfelé.

Persze mire kiértem leállt a szél, ilyen az én formám. 😀

Ma hatalmas tervekkel, újult erővel 2:30-kor keltem. Még kamerát is vittem magammal. Irány az új pálya süllők és balinok reményében. 😀

Szokásom, hogy először ránézek a vízre. Tükör volt végre és süllő durrant a nád előtt az éjszakában.  😀

Ilyen gyorsan talán csak szombat délután került a vízre a kajak, mint ma. Vártam a nád előtt az újabb hangra, de csak nem akart jönni, így meghúztam az evezőt, de keményen. 😀

A küszök nem ívtak ma sem. A sásos részen se volt hal. Nem jó előjel….

Aztán mintha rabolt volna valami a torzsás részen és felrebbent az egyik legjobb indikátor madár, egy nagy kócsag. A nap is megindult a horizonton. Jönni kell a balinoknak is. 😀

Írtam már, hogy ember tervez, a balinok meg…? 😀

Fél óra után realizáltam, hogy akik szombaton itt vacsoráztak, azok most nem itt reggeliznek. 😀 Vártam a hangokat, de kevés volt, azok is szétszórtan. A rablások nagy része ( nagyon kevés volt) általában messze történt, vagy olyan helyen, amire adott szögből dobni sem lehetett, amikor végre komoly burvány mutatta előttem a jó halat.

Igazi nádlakó, nagy rohadék balin volt, ami utána is mutatta magát forgásaival, de szerintem még mindig rajtam röhög, pedig fejbe dobtam egy – kétszer. 😀

Aztán mögöttem robbant a víz, kb azon a részen, ahol szombaton a kicsit csíptem.

A balck mamba színű wave the dogban bíztam. Talán ez a típusom még nem annyira elterjedt, így a halak sem ismerik.

Szépen ütemesen húztam, az orra túrta a vizet, amikor robbant a víz, persze nem akadt. Vártam egy kicsit, hátha az álló csalit leszedi, aztán indítottam. Nem bírta idegekkel és megint nekiment. Repült a csali méter magasra, majd a beesőt úgy bombázta be, hogy vitte magával a víz alá. Odavertem neki ahogy kell, de a szemét úgy fogta meg, hogy a horgokhoz még véletlenül se legyen köze.

Tudom – tudom mindig a nagy megy el, de ez bizony komoly hal volt megint. Két dobást engedtem még a csalinak aztán lecseréltem egy kis ducira, ayu színben.

Kb két méterre sétálhatott az előző őrület helyétől, amikor egy fekete hátú kettes forma balin vágódott ki a vízből, de a csalihoz hozzá sem ért. 😦

Az adrenalinszintem az egekben, a hal meg a habokban. 😀

10 percet szűrtem még a környéket, de eltűntek. Kicsit közbne azért agyaltam is és a mai helyzetet a szombatival hasonlítva arra jutottam, hogy az a pár hal ami ma a pályán volt, valószínűleg, benszülött nádi balin, szombaton pedig egy nyílt vízi horda állhatott be közéjük az ivadék és küsz csemegére.

Másfél óra küzdelem után újra ezen a részen találtam magam és amikor a hetes axeheadet akkora robajjal támadta be egy torzsa mellett, hogy majd beszartam, de persze ez sem akadt, akkor legszívesebben a botot a vízbe basztam volna. 😀

Nem volt mit tenni feladtam ezt a pályát mára és már ismerős kisebb torzsás öblök után néztem.

Az egyikben rendesen mozgott a hal. Tavaly itt többször is láttam ivó pontyokat. Mivel nem akartam egyet sem hátba akasztani, így először megbizonyosodtam róla, hogy nem pontyok, hanem brutál méretű vörösszárnyú keszegek pörögnek a pályán. Esküszöm volt közöttük közel negyvenes.

Ekkor ugrott be, hogy még ősszel ugyanitt egy sebhelyes balin négyszer ment neki a WTD-nek, de egyszer sem akadt. Most elsőre leszedte. Végre!

Gyönyörű hal volt sebhellyel a kopoltyúfedelén és amikor kivettem akkor láttam meg, hogy az orr részén is. Simán ugyanaz a hal lehetett, mint ősszel.

Az idei eddigi három topwater balinomat kivétel nélkül a whitesilver színű slim, axehead adta. Imádom ezt a  csalit! 😀

A következő másfél órát inkább hagyjuk. 😀 Ma 2:30-kor keltem és kb 5 órát eveztem egyetlen kézben tartott balinért. 😀

Tavaly volt utoljára egy olyan balinpecám, amikor nem kellett vért hugyozni egy halért. 😀 Folytatódni látszik a tavalyi széria. Vagy másnap, vagy pár órával később, vagy előbb, vagy nem ott, vagy nem akkor, vagy viharba futok bele, de valami mindig közbe jön. 😀

Kishafocit már 2 éve nem is láttam. Na jó, tavaly egyszer, vagy 300 méterre. 😀

Tavaly mondtam is Olivérnek, hogy velem ne akarjon balinozni, mert nem vagyok jó ómen. 😀

Megálltam még egy parti helyen. Kellett ez nekem? Az előbb emlegetett kishalfoci ott zajlott előttem, csak éppen a rövidebb bottal 25, a hosszabbikkal, vagy 15 méter hiányzott ahhoz, hogy elérjem őket. Kellett volna a gázlóruha, vagy egy kajak.

Kajak baz+, hiszen ott van a kocsi tetején, csak éppen erőm nem maradt. Éppen elég volt feltenni, nemhogy újra levegyem, összerakjam, vízre tegyem.

Figyeltem egy darabig a halakat. 2-5 hal lehetett a pályán és amik teljes testes szaltókat mutattak be a kishalfoci meccse keretein belül, max kilósok lehettek.

Na majd legközelebb itt teszem le a kajakot, Akkor majd tuti máshol jelennek meg. 😀

Hazafelé aztán egy magát Valter Attilának képzelő országúti kerékpárost az egyik kanyarban majdnem telibevertem. Mert ugye milyen fasza zöld ruhában bringázni egy erdős szakaszon sárga mellény, világítás és bármilyen fényvisszaverő nélkül. 😀

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, felszíni, hendméd, kajakos, topwater | Megjegyzés hozzáfűzése

Süllőt reggelire?

Miért is ne? 😀

A hónapban még nem dolgoztam. 😀 Illetve igen, de nem a műhelyben, hiszen a pakkok fényképezése, az értesítések kiküldése, számla írás, csomagolás, postázás is munka, csak kicsit más jellegű. Ráadásul egyik nap csináltam egy börzét az előző évben felgyülemlett általam esztétikai, vagy minimál formai hibásnak ítélt csalikból, használt és kísérleti darabokból, úgyhogy tegnap vagy 30 pakkot adtam fel postán.

Itt ágyaztam meg a mai parti pecának, hisz a városrészi kisposta technikai okok miatt bizonytalan ideig zárva, így be kellett mennem a belvárosba. A városban meg csak nem egy kajakkal az autó tetején furikázok és este amikor meccsnézés közben úgy döntöttem, hogy ideje süllőt fogni, lusta voltam visszapakolni a kajakot az autóra. 😀

Tegnap délután elvittem a kutyákat egy körre, úgyhogy rendesen elfáradtak, így éjjel egyig – amikor az ébresztő megszólalt – végre aludhattam.

Amikor mentem ki a kocsihoz Lola kikísért és ahogy visszanéztem, hogy elköszönjek tőle, láttam, hogy egy éppen varangyot sasol. Annyira elfáradt a délutáni nutria járat bontásban, hogy csak rászagolt a békára a szokásos őrjöngés helyett. Azért gyorsan visszaléptem és egy mozdulattal a szomszéda költöztettem a brekit. 😀

Amikor lent kiszálltam az autóból pofán csapott a nem várt szél és már hallottam is a hullámok zaját. 😦 Nem ezt ígérted baz+! – hasított át a gondolat az agyamon, hisz este még tükör vizet mutatott. 😀

A helyi móló mellett “millió” dévér ívott a kövön, de nem tudtam meghorgászni a viszonylag sekély vizet, mert a fehér habos hullámzásban a wobbler fél méteres oldalirányú kilengésekkel dolgozott. 😀

Keresnem kellett egy mélyebb részt, így elindultam. Közben meg megálltam dévért, küszt keresve és több helyen belehallgattam az éjszakába süllőrablás hangját kémlelve.

Rablást ugyan nem hallottam, de egy mély részen ha nem is ívó, de a kő előtt keringőző dévéreket találtam. 3,5 kilométeres séta után.

Megjöttem. 😀

Ekkor már hajnali három volt és egyedül ebben a helyben éreztem, hogy lehet valami. Nagyon sok dévér volt a pályán, így a wobbler folyamatosan a halakon döcögött. Gondoltam itt csak az új vertik segíthet, gyorsan húzva a haltömeg felett, hátha megkívánja egy éjszakai vadász. Az előző évek tapasztalata az, hogy ilyen vadász ennél a módszernél nem csak balin, hanem süllő és harcsa is lehet.

Egy óra üresjárat után végre volt egy jó kapásom a white metallic színre. A fék zizzenése jelezte, hogy jó hal ütött bele a csaliba, de nem akadt. 1000%-ig biztos voltam benne, hogy nem kabátos keszeg volt, amiből sajnos kettőt is összeszedtem a szűk órában.

Lassan közeledett a napkelte, amikor beszaggattam a green evil színt. 😦 Semmilyen állásból nem bírtam kiszabadítanii. 😦

Van ebből a színből egy egyhorgos csalim is, ugyanis szerettem volna tailspinnert is készíteni, de nem lehet a fába annyi ólmot beletenni, hogy a pörgést kiegyensúlyozza, így ezek egyhorgos vertikek lettek. 😀

Éppen konstatáltam, hogy kisebb tempóval húzva ugyan, de szépen jön a kő mellett, amikor leszedte a süllő. Már a kapásnál tudtam, hogy az lesz és amikor először áttörte a lanyhuló hullámzásban a vízfelszínt, ezen gondolatomat rögvest be is igazolta.

Gyönyörű, teljes hosszban 52-es süllő torokra vette az egyhorgos csalit. Ma ő lett a reggelim és nem csak azért mert egyébként is eséllyel kivérzett volna. 😉

Ez már fasza méret! Üt is, küzd is és finom is. 😀 Ráadásul nem az az ívás utáni nyeszlett hal volt, hanem igai kövér izomgép.  Idei elsőnek nem is kívánhattam volna szebbet, jobbat. 😉

Lelkesen szórtam tovább a csalikat és mivel a part széléből elhúzódtak a keszegek, így szórtam wobblerket is, de nem volt több akcióm.

Bár rablást azt nem láttam, de bíztam a balinokban, amik jöttek is szép sorban. Bentről. Három brutális kapás, három szép haltól. Tépték a féket, mint a disznó. 😀

Ez a harmadik öblöspofájú, dobástávon éppen szájszegletbe kapta el a csalit, ami ez alapján a pár peca alapján kijelenthető, hogy megint fasza lett. 😀 A héten rendeltem is súlyokat a kínai barátainktól, mert ebben bizony nem ólom van. 😀

Egyenlőre csak 15 darabhoz van alkatrészem és abból legalább öt saját lesz. 😀

Közben a mellettem 50 méterrel elhelyezkedő ipse is elkezdte szedni a halat. Akkor lett világos, amúgy is, meg az is, hogy az illető pergető. Előtte vagy fél órán át lámpázott, sokszor a szememet égette ki. Azt hittem pontyozni készül, azért pakol, világít annyit.  Nem is értem az ilyet, meg azt sem, hogy ennek ellenére ott volt legalább az az egy süllő.

Három rablást láttam napkelte után, de nem akarta adni. Igazából meg volt amiért jöttem, de gondoltam teszek egy próbát felszínivel.

A kilences kutya messzebbre repült, mint amilyen messze a fószer küldte a csaliját – amit amúgy bődület sebességgel tekert magához minduntalan – de valahogy nem éreztem a frog színben a halat. És bár írtam, hogy az ezüst utazó a tükör víz csalija, azért ügyes kézzel, hullámzásban is el leehet úgy vezetni, ahogy kell. 😉 Vékony mivolta ellenére közel akkorát szál, mint a kilences, ja és az ötödik taktus után, egy balin hozta vissza. 😀

Meg is volt a napom. Dobtam ugyan még vagy 20 percig a helyet, újabb felszínis balin reményben, de azóta már bereggeliztem. Méghozzá süllőből. 😀

Jó lenne lent lakni. Akkor simán kimennék csak azért az egy konyhára való halért is. Nem akarok én már minden pecán 10 – 20 halakat fogni. Ez az öt halas peca így is több mint tökéletes volt. 😉 Öregszem, vagy mi? 😀

Egyébként idén újra van kedvem írni. Még a végén videózni is fogok. 😀

 

ui: na megyek a műhelybe. Ma már mókolok valamit. 😀

 

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, dévér, felszíni, hendméd, lipless, parti, süllő, steveolures, topwater | 1 hozzászólás

It’s been a hard night’s day

Elsején ki kellett próbálnom a hosszú idő után beújított csónakmotort. Kicsit elég is volt az evezésből és a tavalyi év megmutatta, hogy kell a motor ha el akarom érni a szanaszét bóklászó balinokat.

Marha nagy betli lett belőle. Egyik kövezésen sem találtam halat, ráadásul közben feltámadt a szél, úgyhogy elég komoly tűzkeresztségen esett át az új műszer az oldalt – szembe fújó erős szélben, 50-60 centis hullámzás közepette. Nem volt egyszerű megtalálni azt a karállást és sebességet, hogy haladjak is, de ne ugráljon a hajó eleje és a hullámzás ne toljon ki a part felé.

Kemény volt így elsőre. Evezővel ott döglöttem volna meg. 😀

A történethez még hozzá tartozik, hogy a helyi strand egy olyan pálya, ahol mindig van balin, de én képtelen vagyok ott halat fogni. Na jó, eddig három kapásom volt a pályán és egyet azért leszedtem a legelső nyolcas white walkerrel anno. 😀

Evezve kicsit messze is volt, meg elég sok a kisbalin, ami engem nem motivál, de szoktak lenni néha bengák is. Szóval ránéztem kivételesen, hisz motorral az akkor még gyenge hullámzásban nem távolság. Pont amikor odaértem beállt egy másik csónak is.

Nem kertelek, négyet fogtak a srácok amíg ott voltam, igaz abból egy nézett ki méretesnek, egy neccesnek, de kapás nélkül megúsztam.

Azok a strandi balinok be vannak oltva antisztívaminnal. 😀 túl sok időt nem is csesztem el rájuk. 😀

Másnap be kellett hangolnom vagy 120 csalit, amihez sima vizet kellett találnom, ami nem volt egyszerű. És ha már lent jártam dobtam félt órát egy pályán ahol mindig van balin. A csizmaszárig felcsapó hullámzásban, retkes vízben is raboltak néha. Egy dévér után sikerült is egyet fejbe dobnom. 😀

Annyi dévér volt a pályán, hogy inkább berekesztettem a bulit, kerestem sima vizet és melóztam egy kicsit.

Kb egy órája hangolhattam a csalikat, amikor odajött a szekusbácsi sárga mellényben, hogy mi a frászt csinálok ott a szélében a picsányi vízben? 😀

Mondtam neki, hogy csalikat állítok be. Erre ő: Azt hitte halat is akarok fogni. 😀

A dévér az új balin. 😀

Tegnap aztán újra kajakba pattantam egy nehéz éjszaka után, ugyanis sikerült 1,5 órát aludnom. 😀

A legnagyobb kutyám vihartól való rettegése mára odáig fajult, hogy bizonyos repülők által keltett zajhatásra, vagy bármi dörgéshez hasonló hangra összefossa magát. 😦

Ez nappal még hagyján, mert olyankor csak a valós dörgés hangjára kezdi el kaparni az ajtót, nem olyan erős hanghatás esetén csak ezt az imátkozó pozt veszi fel. Állítólag olyan, mint a Shrekben a macska. Cuki. 😀

Éjjel viszont kibontja a bejárati ajtót. 😀 Olyankor kevésbé cuki.

Szóval éjfél előtt riadó volt és mivel nem akarta abbahagyni, annak érdekében, hogy valaki aludni is tudjon a családból, lementem. A kanapén aludni nem annyira fasza, ráadásul négy előtt nem volt pofám elindulni otthonról, így a süllő témát el is engedtem. 😀

Persze néha rá is tesz a kutya a dologra, van benne egy adag hiszti, hisz nappal a feleségem megmentőként bármikor beengedi. Persze ha otthon van. 😀

Nem egyszerű a műhelyben sem, amikor a lábam alá fekszik meló közben és ott reszket. De amikor a frissen lakozott csalik mellet kel fel és megrázza magát, akkor agyon is tudnám ütni. 😀

Persze nem bántom, sőt. Kurvaszar látni a félelmet a szemében és a reményt, hogy a főnök megmenti. 😦

A szilveszteri őrület előtt mindig kapnak nyugtatót, de az egész zivatar szezonra nem szedálhatom le, a repülök meg jönnek mennek, nincs mit tenni.

Valakinek ötlete?

Visszatérve a pecára, kajakos túra volt a fejemben, de az előző napi szél adott a víznek és a nyárfaszösz sem tartozik a kedvenceim közé. A dévér ívás megszűnt, harcsának süllőnek nyoma sem volt és a szokásos helyeken se mozgott a balin. Három rablás egy hosszú szakaszon, majd sokáig semmi.

Aztán odaértem a buzi balinok öbléhez. Itt nagyon torzsás a pálya, ilyen kis víznél kiváltképp csak a felszíni játszik, meg amúgy is csak azzal volt ezen a helyen valaha kapásom.

Ahogy eveztem berobbant egy balin. Itt vagy koma, most átbaszlak. 😀 Még egyet húztam a lapáton és ahogy a kapocsba tettem az ezüst utazót, újra berobbant.

Ebben az öbölben általában egy, nagyon maximum három hal van. A legtöbb kapás három volt amit itt egy pecán belül össze tudtam hozni, de egy halnál többet még sosem vettem kézbe. Általában még azt az egyet sem. 😀 Ütik, verik, dobálják, leszívják a csalikat, de csak szopatnak, viszont azt keményen. 😀

Most én nyertem! 😉 Éppen konstatáltam 3. – 4. dobásnál, hogy a tükör víz csaliját mekkora élvezet még húzni is, amikor az idei első felszíni csalis jószág ledurrantotta a csalit. Mad my day! 😀

Ezüst nyíl az ezüst utazóra. Így kell ezt kérem szépen. 😀

A következő 2 óra nulla eseményt hozott, illetve találtam egy balint, ami egyszer rabolt egy babás nádas részen, de inkább csak beúszott néha az aprólék közé.

Közöm nem volt hozzá…

Nagyon sok evezés árán aztán találtam még egy babás nádas részt, kezdődő, lokális küszívással és azon, illetve előtte a nyilt területen 10-15 balinnal.

Itt a nap már magasan járt, közeledett a 9 óra így elküldtem az sms-t a parkoló cégnek, de válasz nem jött. Majd még egyszer, de nem jött, a balinok meg raboltak.

Hosszas csalicsere után beálltam teljesen a nádba és így egy nehezen kivitelezhető dobás után, fura szögben húzva a kis ayu színű, 5,5-ös waveshadet végre kapásom volt. De milyen?

Másfél méteres zászlón vette le a csalit torokra egy egészen jó balin, közben olyan szaltót abszolválva, hogy azt hittem engem is kiüt a kajakból. 😀

Azt hiszem ezt a látványt örökre befényképezte az agyam. 😀

Aztán mivel továbbra sem érkezett válasz a parkolási igényemre, így kikerestem a lófasz térerő miatt hasító mobilnet segítségével a cég számát.

Fel is vette az ügyfélszolgákat. Mondtam az ipsének, hogy kint vagyok a vízen és kurvára nem működik a rendszer. Azt mondta, hogy ezzel nem tud mit kezdeni, hívjam a telefonos szolgáltatót.

Mondom de ember, itt vagyok kint a vízen, rabol a balin előttem. 😀

Azt mondta akkor fizessem be simple alkalmazással. Mondom azt sem tudom miről beszél, kint ülök a vízen egy kajakban, kivettem a főnöktől fél nap szabit, nem érti hogy rabol a balin? 😀

Mondom az másfél óra, hogy innen kievezek , meg visszacuccoljak a kocsiba. Erre ő, hogy nem lesz gond, addig amíg kipakolok.

Persze, hogy nem pakoltam. 😀

Megnéztem van e simple app ezen a szaron? Volt. Beléptem, kiválasztottam a parkolót, rámentem hogy fizetek, erre kérte a bankkártya adatokat. 😀r

Persze bazdmeg, tavaly kártyát kellett cserélnem, mert egyik éjjel fel akarták törni és tiltotta az OTP. Azóta nem fizettem ezzel a szar appal. 😀

Előveszem a pénztárcát, kiszedem a kártyát, beírom a kért adatokat, miközben rabol az a kurva balin. Erre ez a tetű app azt mondja az új kártya biztonságos rögzítéséhez adjam meg a simple app jelszavamat. A jelszavamat az apphoz, amibe automatikusan bejelentkeztem, kajakban a vízen, miközben csak rabol az a k..va balin. Hát appold meg a jó anyádat és már repült is, no nem a kártya nem a telefon, hanem a csali a rablás irányába. 😀

Egy tökéletes dobás pont egy rablás mögött ért vizet abban a pillanatban amikor tombolva fordult vissza az őn az általa megcsapolt bódult küszök közé.

Pont az új minnow volt fent, amit a nap folyamán konstatáltam, hogy milyen faszán dolgozik rángatva is.

Két határozott mozdulattal be is rántottam az epicentrumba, ahol brutális rávágást kaptam és megindult a hacacáré. Tépte a féket, húzta és forgatta a kajakot , de nem akart feljönni egy pillanatra sem.

Gyerekek ha ez balin  minimum hármas lesz. Eltelt még vagy fél perc. Négyes lesz az baszki! 😀

Aztán egyszer csak megláttam a farokuszonyát és a tövében a csalimat. 😦

Szűk hármas, sötét nádi hal volt, de a találat az nem ért. 😦 Megtehettem volna, hogy kiveszem a csali a faroknyélből és beleakasztom a pofájába a reklám érdekében, hiszen senki sem járt a közelben, de mi értelme lett volna?

Le sem fényképeztem.

Biztos vagyok benne, hogy ha nem ilyen későn találtam volna meg a pályát, hanem kora hajnalban, akkor nem egy balinnal zárom ezen a helyen a napot.

No majd legközelebb, hisz még csak most indult a szezon. 😉

Kategória: Balaton, balin, balsa, felszíni, kajakos, topwater | Megjegyzés hozzáfűzése

Végre vízen

Az utolsó bejegyzés végén azt írtam, hogy az idei domiszezonnál az első nap a Balatonon csak jobb lehet.

Jobb is volt, meg nem is, adott is, meg nem is, el is vett és nem is… Bár ennek az utóbbinak így nem sok értelme van. 😀

A víz 1,5 fokkal melegebb mint tavaly május elsején, igaz az idei elseje április 30.-ára esett. 😀 A vízszint viszont jóval kisebb, így nem számítottam a tavalyi süllődömpingre, amikor is késve érkezve sem vallottam szégyent.

Ennek ellenére ugyanarra a pályára mentem ki, meghagyva az esélyt a süllőknek, bízva abban, hogy a tavalyi évvel ellentétben balinokat is találok a sekélyben és a nád előtt. És ott motoszkált a harcsa a fejemben, mivel több pályán – így ezen is – napok óta zajlott a dévérkeszegek ívása.

Pont emiatt már sötétben a vízen kellett volna lennem, de valahogy nem akartam, vagy bírtam még korábban kelni.

A vízre tételi helyen egyből melóval kezdtem. Egy nagyobb ágat kellett odébb tennem. Mivel a kajak így is neccesen fért el, így sikerült felborítanom az egész hóbelebancot. A nikon példáu 5 centire landolt a víztől. 😀

Jól indult a buli és még milyen szép lett a vége. 😀

Az első négy spotot , ahol dévérek is ívtak rommá dobtam az erősebb cuccal, nulla eredménnyel. Így az ötödik ilyen szakaszon úgy döntöttem, hogy baszokénrá és simán eleveztem előtte. Öreg hiba volt, mert a nádas rész felénél az 50 centis vízben jó harcsa robbant a kajak orra alatt, ahogy fölé értem. 😦

Hiába próbáltam meg utána mindent, a jó halat-  ami a sekélyben feküdt dévér lakomára ácsingózva elijesztettem. 😦 Nincs mit szépíteni, ezt bizony rendesen elbasztam. 😦

A mélyebb részhez érve az első öbölnél aztán forgott – rabolt néhány balin, majd a nád előtti szakaszon is voltak jó jelek. Nem sok, de halra utaló jelek.

Nincs ezen mit cifrázni, két új csalival próbálkoztam és meg kell, hogy valljam, működnek. 😀

Az elsőt a vertic magnet névre keresztelt csali adta be.

Pink killer színben. Most nem azért, mert én készítettem, de tényleg fasza lett. 😀 Egyenlőre limitált darabszámban lesz elérhető az 5,5 centis hosszához társuló 10 grammos tömegével.

Aztán esélyt kapott a wave minnow ugyanebben a színben.

Istenemre mondom ez is jónak tűnik. 😀 Nem egy thrill. Sem távolságban sem nem kell tépni, mint az állat, de működik. Azt gondolom a süllők sem fogják majd fumigálni. 😀

Fel is tettem Szabi barátom kedvenc balinos színét. 😀

Ebben a fogásban az volt a vicces, hogy a csali még nem volt behangolva és erősen jobbra oldalazva ki – kibukott a felszínre és ebben az állapotában bombázta le a következő ragadozó őn. 😀 Tulajdonképpen egy nem éppen felszíni csali adta ki az első idei felszíni balinomat. 😀

Tipikus nappali balinos szín a foiled tiger. Nálam legalább is igazi slágerszínné vált az utóbbi években.  Hogy Szabi most vakarja a fejét, abban teljesen biztos vagyok. 😀

Az egyik kedvenc részemhez érve, aztán megint az új vertic került a kapocsba white metallic színben. Meg is hozta nekem a nap balinját ( sajnos halát is) egy ó 60+os őn képében, amit alig győztem olyan messze eltartani, hogy beleférjen a képbe.

Közben ismerősök értek mellém két gumicsónakkal. Beszélgettünk egy keveset, aztán ők megindultak nagy erőkkel a kisebb armada irányába, akik már a süllős helyet vallatták.

Én még dobáltam, így némi spéttel értem a pályára, ahol egyikük éppen egy jó süllővel fényképezkedett.

Nincs nagyon mit szépíteni a dolgon, de elszarakodtam az időt, így elég késve értem a helyre. Valahogy nem tudok annyira remegni a süllőért – nagy süllőért, mint sokan. Akkor sem, ha tavaly volt benne részem négyszer is és tényleg csodálatosak ezek a nagy sárkányok. Wobblerrel lenne igazán fasza egyszer ütni egy nagyot. 😉 Persze csakis sajáttal. 😀

Kb. 2,5 órát voltam ezen a részen. Lófasz hal sem volt már a helyen. Egy komoly darabot ütöttem, de sajnos vélhetően kagylóba vitte a cuccot és a fluoro előke megadta magát. 😦

Végül nem emiatt kellett otthagynom a helyet, hanem miután úgy leakadt a horgonyom, hogy kénytelen voltam otthagyni, feltámadt a szél.

Szélben, horgony nélkül kajakból süllőzni pedig esélytelen és reménytelen is egyben.

Visszafelé a vertic csalim black metallic színváltozatával vallattam a nádfalat. Pont azon agyaltam, hogy csak egész kicsin múlott egy brutál jó peca, amikor valami odalent megálljt parancsolt a csalimnak.

A bot benne maradt a kapásban. A hal nem mozdult, de éreztem hogy rajta van a cájgon és ez bizony nem akadó. 😀  Amikor hirtelen megindult, a cucc megint megkönnyebbült, mint nem olyan régen a süllő esetében.

A különbség csak annyi volt, hogy a tüskéshátúnál a fluoro adta fel, jelen esetben pedig a zsír új, nyolcas fonott. 😦

Annyira tipikus, hogy a harcsát cuccot leszarta, a tempósan balinra húzott csalit meg leszedte. 😀

A nap hátralévő részében egy torzsába beleszaggattam a white metallic színű halmágnest és volt még egy balintól lekövetésem. Egészen a kajak mellett fordult el a csali mögül.

Döntse el mindenki magában, hogy jó volt e az első napom?

Nekem jó volt, meg nem is, hisz adott is és nem is.

Kategória: Balaton | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy utolsó slukk és vége,

ahogy a régi Tankcsapda nótában éneklik. Na én még kettőt szippantottam áprilisban a folyó illatába.

Igen én állat mégis visszamentem. Kétszer. 😀

A második pecán aztán nem csak a folyó illata csapta meg az orromat, na de majd úgyis látjátok, ha a végére érek a mondandómnak.

Először 14.-én mentem fel. Reggel melóztam 2 órát a műhelyben, elvittem az asszonyt a boltba, lenyírtam a füvet, bepakoltam és röpke 80 kilométerrel odébb már repült is a dozer.

Gyakorlatilag az első olyan helyen, ami halat sejtetett és az előző években mindig adott 50+os halakat végre kapásom volt. Jött egy kis víz az esőzések nyomán, de addigra már letisztult.

Először zero crankkel próbálkoztam a halas spoton, hosszan felfelé dobva, aztán egy spotlite szinű süllyedő dozert tettem fel. A nádas szélében kellett a süllyedő csali, de a folyó közepén már rendesen szedte a sarjadó töklevelet. Épp a cserén gondolkodtam, amikor végre lebombázta valami a csalimat. 4.-5. dobásra.

Keményen védekezett. Először sokkal komolyabb halnak gondoltam. Persze ez is összeszedett valami gazt, úgyhogy a szákolás kalandos volt, de végül az enyém lett.

Nem az a gigász. 44 centis, kormorán rágta domolykó, de végre a kedvenc vizemből, az előző 3 év legjobb helyéről.

Komolyan benne volt a pakliban, hogy idén a kis vízen hal nélkül maradok a beeső bizbasz balint és a tilalmas csukát nem számolva az érvényes találatok közé, úgyhogy boldog voltam. 😀

A délelőtt folyamán rommá dobtam a vizet olyan helyeken, amik idén az alacsony vízállás miatt tán kevésbé voltak zaklatva, de megúsztam kapás nélkül.

Mivel előző nap Zénó barátomék elég jól fogtak egy olyan vízen, amire idén eddig 10 percet szántam, így engedtem a csábításnak és nekiindultam, pedig ezerszer megfogadtam, hogy csak a saját fejem után megyek és nem hagyom magam befolyásolni senki által. 😀 Még képernyő kivágatokat is kaptam helymegjelölésekkel.

Az első pályán olyan gyors volt a víz, hogy két süllyedő crankem a kövezésbe nyomta a és ott is maradtak a hullámsírban. 😦 Aztán lentebb egy harmadikkal olyan faszán megdobtam a partszélt, hogy gyökeret fogott és bent maradt. Itt már sejtettem, hogy mennem kellene, de megnéztem a másik pályát is.

Halat egyik hely sem adott, a második pályán kisebb domik ugyan szedegettek, de egy helyi spori is csak fenékjáró küllőket fogott úsztatva, így feladtam a helyet és átmentem a nagy folyóra egy általam is ismert szakaszra, de egy gyatra kapással megúsztam.

Irány vissza kis folyó. De csak egy naplementés betlifotó jutott délutánra, ugyanis a kiszemelt pályán a túlparton 4 kiülős pecás le s fedte a fasza helyeket.

A Húsvét miatt lehetett menni 18.-án is. Én meg pofátlan módon megpróbáltam kihasználni. 😀

Ráadásul előző nap Petya fogott egy benga 54-est az új süllyedő pac – mannel. Volt egy órája, amikor megállt az eső és abban az órában zabáltak.

Az elveszett hitem visszatért. Újra azt éreztem, hogy az a bizonyos egy nagy hal benne lehet a pakliban. 😀

Délelőtt egyetlen haltól volt akcióm. Az ayu pac-manre fordult rá, amikor emeltem ki a csalit. Nem tűnt rossz halnak, de még egyszer nem tudtam kapásra bírni.

Délután aztán egy olyan pályát vettem irányba, ahol idén alig jártam és tudtam, hogy a srácok is hanyagolták.

Be is adta a halat. Csak a méret nem volt az igazi. 😀 A kutyaszőrös ayu pac – man volt a nyerő csali. 😀

Ezek után kurvára bíztam a jó halban, hisz a mélyebb részeknek még a közelében sem jártam.

Nagyon nem akarta adni, aztán ismerős autó közelített a töltésen. Gábor volt az. Csak kiette a rossebb: 😀 Az asszony küldte. Látta rajta, hogy szenved. 😀

Pontyozni már nem volt ideje, így kinézett a folyóra, arra a szakaszra, ahol legalább egy hónapja nem járt.

Egy jó fél órában megbeszéltük, hogy mennyire siralmas volt az év. Március elején fogott utoljára rendes halat és összességében idén egy kezén meg tudja számolni azokat a halakat, amik nem az óvodás kategóriába tartoznak és kézben tarthatta őket.

Aztán én lentebb megnéztem még jó pár helyet, majd visszafelé újra dumáltunk vagy 20 percet. Újra elköszöntünk. Én megdobtam még egy befolyót, nulla eredménnyel.

Egyszer csak jött az ismerős autó. Gábor arcán hatalmas vigyorral szállt ki belőle.

– Maradnod kellett volna. – mondta. És közben a kezét az orrom alá dugta. 😀

Domolykószaga volt, de nem ám olyan a kis szaros , hanem az a gyomorból hörgő telény illata volt a kezének. 😀

Egy vevő kérésére készült egy szín, amiből egy példányra a pacmanus is lecsapott. Brucelee a színkódja. 😀

Őszintén szólva, amikor először megláttam a kocsiját a töltésen, 1000%-ig biztos voltam benne, hogy neki be fogja adni. Egyszerűen ehhez a kisvizes tavaszhoz kevés voltam, kevés volt a 8 éves pergető helyismeretem, ismeretem. Kudarc volt ez a javából, de igazán nem is az idegesített, hogy nem bírtam egy rendes halat fogni, hisz a helyieknek sokkal több alkalomból sem ment. Egyszerűen kurva szar érzés volt így látni a kis folyót, ami a Balaton után a második szerelmem. ( A feleségemnek ezt el ne áruljátok. 😀  ) Bár azt hiszem értené…

Az az igazság, hogy meg kellett volna várnom az esti fényváltást, de tényleg elég volt, feladtam. Gabinak volt még két nagytól akciója, de egyik sem akadt meg. Amúgy is fura módon a január – februárban fogott halaik torkozták a csalikat, a március – áprilisi halakban meg szákolás után már nem volt benne a csali.

Bár az esti cukkinis lecsónak jobb illata volt mint a következő képen látható szarkupacnak, mégis ez az illat maradt meg az orromban. Ez jellemezte igazán a tavaszi szezont.

Ennél holnaptól csak jobb jöhet a Balatonon. 😀

 

 

 

Kategória: balsa, crankbait, domolykó, dozer, folyó | Megjegyzés hozzáfűzése

Varázslat

Tegnap este már nem volt erőm írni. Több mint 15000 lépést tettem meg és elfáradtam. Hogy testileg az egy dolog, de lélekben is.

Van egy olyan mondás, hogy régen minden sokkal jobb volt és ez egyre többször jut eszembe, amikor a kis folyóra látogatok.

A gyomorból hörgő malac domolykók idejében, még nem volt autóm, vonattal jártam, majd helyben Zénó segítségével autóval változtattunk helyet az akkor még működő tipikus spotok között, mint hídláb, befolyó, zúgó. Amikor már nem ért rá, vagy nem ért rá egész nap, akkor talpaltam keményen.

Az autó mellett, helyismeretem és domolykós tapasztalatom sem volt, mégis csodás halakat fogtam, elképesztő pecákban volt részem.

Aztán múltak az évek, lett autóm, lett tapasztalatom, lett helyismeretem és még mindig elképesztő pecákban volt részem.

Voltak 15-20 halas napjaim. Nagyon sok szép halat láttam és tarthattam kézben. Brutális őstelények mellett fogtam egyéni rekord jászt is saját felszini csalival a nyári időszakban. De ez már a múlt.

A nyári időszakban két éve volt utoljára egy olyan hét, amikor áradás után volt értelme felmennem.

Évről évre nehezebb volt halat fogni, így folyamatosan próbáltam megújulni. Új szakaszokat fedeztem fel és új csalik készítésével próbáltam a halak eszén túljárni.

Már a tavaly tavaszi időszak sem volt könnyű az alacsony vízállás miatt, de sokszor mentem és kitartottam. Meg is lett az eredménye.

Idén télen azt hiszem csak két alkalommal mentem fel. Nem sok értelmét láttam a dolognak, mert a helyi barátok sem aprítottak, meg aztán közbe szólt a covid is. 😦

Ezen a két pecán viszont soha sem látott mennyiségű horgásszal találkoztam, akik egy viszonylag rövid mély szakaszon bombázták a vizet, hisz nem nagyon volt máshová menni.

A tavaszba, így a tegnapi napba is úgy mentem bele, hogy az egyre rosszabb körülmények ellenére, egy nagy hal kapása bármikor benne lehet a pakliban, de tegnap sem így történt, ahogy az elmúlt nyolc alkalomból hétszer.

Bár ahogy vesszük. Tegnap legalább volt három kapásom. 😀

Az egyik híd felett fogtam egy legalább 20 centis balint, aminek örülni kell, hisz az elmúlt 3 évben összesen egyet láttam, pedig régen sokszor lehetett látni a portyázó, nem éppen 20 centis őnöket a tiszta vízben és néha csíptem is belőlük egyet – egyet.

Aztán megint, majdnem megfogtam az idei első domimat a kis folyóból, ami volt vagy 15 centi. Szerencsére lemaradt magától.

Aztán megnéztem aznap harmadszor egy befolyót, ami régen decemberben – januárban is tartott halat, de semmi.

Délután kisütött a nap is, tökéletes idő volt és egy másik befolyónál végre halakat találtam. Küszök, kis domik, balinok, vörösszárnyú keszegek és közepes domik, közte egy 35-ös forma sérült darab. Évek óta nem volt még csak hasonló látványban se részem.

A közepes domik még a bedobott kenyér galacsinra sem reagáltak. 😀 A kicsik legalább azt szétkapták.

Így érkeztem vissza aznap hatodszor a zúgó alá, ahol az oxigén dús vízben késő délutánra beindultak a kishalak.

Régen ilyenkor átpöccintettem a csalit a túloldalra és a a sodrásba beérkező wobblert már bombázta is valami 2-3 dobáson belül. Volt, hogy ha két óránként nézett rá a helyre az ember, akkor két óránként volt ott kapása.

Nem akartam feladni, tudtam, hogy kell lennie halnak a pályán és az X-edik csalicsere után végre kapásom volt, de persze lemaradt. Bár túl nagy az a hal sem lehetett…

Megbeszéltük Gáborral, hogy jön a csalijaiért. Azzal az emberrel, aki tavaly kis víznél is annyi halat, nagy halat fogott, hogy sokan már a halál faszára kívánhatták.

Azzal az emberrel, aki idén nem tudott még 10 értelmes halat összehozni, pedig a folyó az otthona. Azzal az emberrel, aki szinte már nem is megy ki a vízre, mert ahogy ő fogalmazta összeszorul a szíve.

A helyre ahol a kapásom volt egy három tagú fiatal kölykökből álló csapat bútorozott le, míg beszélgettünk.

Gábor meg is jegyezte, hogy nem is érti mit akarnak ott fenekezve, ekkora víznél?

Pont ott találkoztunk, ahol a nemrég megírt történetben a második kapásnál elrontottam a jó hal szákolását. Gábor meg is jegyezte, hogy itt van egy hal, ami már háromszor megszívatta. Valószínű, hogy ugyanarról a halról lehet szó. Szerintem már minden csalinkat látta legalább tízszer. 😀

Tegnap ki akartam tartani naplementéig, de már nagyon fáradt voltam és elcsigázott. Fél négykor keltem, hogy napkeltére felérjek.

Miután Gábortól elköszöntem ( hazafelé átment egy másik megyei szakaszra), még dobtam párat, aztán feladtam.

Ahogy a kocsival a zúgó mellé értem, megkaptam Gábor kérdésére a választ. A három fiatal már nem volt ott, de a “lábnyomukat” otthagyták, etetőanyagos zacskó, csokipapír, sörös és helles dobozok, karamellás tejes doboz formájában. 😦

Leállítottam a motort és összeszedtem annyi szemetet, ami a zsebemben található három zacskóba belefért.

Mondom mi van. Egyre több hód, egyre több vízbe dőlt fa és azokon feltorlódó szemét. Egyre több a kormorán a téli időszakban és rengeteg a szarházi a parton.

Mondom mi nincs. Víz és hal.

Ez így drasztikusan hangzik ugyan, mert hal az biztos van valamennyi, főleg a duzzasztott részen, hiszen két éve nyáron volt utoljára olyan áradás, hogy ott bármilyen hal le tudjon úszni. De az összeszűkült mederben szarrá vannak terhelve.

Általában egy betlis nap után, már hazafelé a terveken gondolkodom, azon hogy legközelebb mit csinálok máshogy, máshol, de nincs nagyon máshol. Tegnap nem így volt.

Feladtam! Véget ért a varázslat. Elengedem a tavaszt.

Békát, csalit, száraz kórót fényképezni itthon is tudok, ha a kutyákkal megyek hetente kétszer 15000 lépést, annak legalább ők is örülhetnek.

Nem szoktam pénzen és időn szenvedni. De nyolc betli után már átgondolja az ember, hogy ez mennyi időbe és pénzbe is került neki? Nem beszélve a légkörbe teljesen feleslegesen eregetett benzingőzről.

Szokták mondani, hogy nem halért járunk ki, de azért nyolc betli után ez a kijelentés már nem más, mint nettó faszság.

Este aztán Gábor küldött egy képet egy kormorán “rágta” domolykóról, amit a poénból számára készített, festetlen pac – mannel fogott.

Sok év tapasztalatával, helyismeretével, ereiben a kis folyó vízével, de neki sem volt több kapása.

És az üzenete mi volt?

“Nekem se volt több kapás. Nulla az egész. Lélekölő! Max ha megyek pontyozni megállok a hídnál pár dobásra, ennyi és nem több. Ha nincs értelme, nem erőltetem.”

Én sem! 😦

Ez a második év, hogy két hónapos műcsalis és rablóhalas tilalom van a Balatonon. Nem szerettem az áprilisi kikötő pecákat, de rettentően hiányoznak.

Kurva nehéz lesz kibírni ezt a hónapot. 😦 Vagy mennyek én is hidegvőgyre? Esteleg troutareázni?

Ha beledöglök, akkor sem. 😀

Tudom vannak ennél a világban most és mindig sokkal nagyobb gondok, de akinek a pergetés szenvedély, lételem, életforma, annak ez nagyon nem egyszerű.

Bár évek óta nem vagyok darabszám horgász, azért, ha májusban végre rászabadulok a Balatonra senki se várja el tőlem, hogy ne üssem addig a vizet, amíg mozog a hal. 😀

A végére talán még annyit, hogy pont ezért is szeretném megköszönni az áprilisban fészkelő süllőket baszogatóknak, a révnél ul cuccal csukázóknak, az ívó balinokat basztatóknak és a vörösszárnyúra pergetőknek az áprilisi tilalmat, bár nem hiszem, hogy túl sokan olvasnának. De aki mégis, annak legyen legalább olyan szép napja, mint amit kívánok neki. 😀

A fejekben továbbra sincs rend. Ezt az arckönyv posztjaiból és idióta youtuberek tartalmaiból látni. A tiltás meg csak még több tiltáshoz vezet, de nem fogják fel….

Kategória: balsa, crankbait, domolykó, dozer, folyó | Címke: , , , | 2 hozzászólás

Az idei első

Sziasztok,

Újra gép előtt, pedig még csak két nap telt el az előző írás óta, de mit tehetek, ha kedvem is van és van is miről pötyögni? 😀

Már a hétfői keszegezés közben megfogalmazódott bennem, hogy valamivel le kell fojtanom magamban, na nem a sült keszeget -mert az ma is jólesett ebédre frissen kisütve – hanem az öregek által okozott sokkot.

Miközben hétfőn a halakat pucoltam Petya barátom képeket küldött egy gyönyörű domolykóról, amit spotlite színű süllyedő dozerrel fogott.

Nincs még nagy zabálás, mert az éjszakák és így a hajnalok is hidegek, fagypont alá is lekúszik a hőmérő higanyszála, így a víz hőmérséklete is csak lassú ütemben emelkedik. Egy – egy halakat lehet csípni, de azok legalább egészen jóképűek. 😀

A héten úgyis fel akartam menni, így megfogalmazódott bennem egy keddi peca lehetősége, minek várjak alapon? 😀

Miközben sütöttem a keszeget Petya küldött egy újabb képet és fel is hívott.

Az oké, hogy tavasz van, de kicsit értetlenül néztem az éppen nászukat végző dozerekre. 😀

Kiderült, hogy ugyanott, ugyanannak a fának az ágára dobta fel a csaliját az erősen szembe tűző napban a túlpartot dobva, ahol tavaly én. Csak most lejött a csali az ágról és hozta magával az enyémet is. Még a két csali színe is ugyanaz, csak a szemük különbözik. Ha ez nem velünk történik, el sem hiszem. 😀

Rákérdeztem Petyára, hogy szabin van e?

Erre ő: Igen. Ma meg holnap. Miért jönnél?

Persze! 😀

Másnap kivittem a fiam a vasútra. Nem siettem sehová. -5 fok volt hajnalban, így 10 órakor pakoltuk be a cuccomat Petya felújított horgászverdájába és irány a folyó.

Az első beálló az elmúlt két pecán halat adott barátomnak. Tegnap nem volt otthon a lakója, hiába voodooztuk meg a kecske koponyát a semmi közepén. 😀

A második hely nem volt messze a kecske koponyától, így mondhatni, hogy mégis csak sikerült a voodoo varázslat, hisz az a beálló halat adott nekem.

Ott menjél ki jobbra, ott van hely dobni, hangzott az ukász. De ahogy a partra értem először csak vakartam a fejemet, hogy hol? 😀

Bal oldalt két faág lógott elém, jobb oldalt hatalmas vízbe dőlt fa feküdt félig a víz felett, félig alatta és ott kellett volna valahogy átjuttatni a csalit a szemközti öbölbe, minél közelebb a parti nádashoz.

Először süllyedő pac – man került a kapcsomba és sikerült már elsőre elég jó helyre dobnom a csalit a következő technikával. Megküldtem a golyóként repülő kis cranket a túlpart irányába a vízbe dőlt fa magasan kiálló ágai felett, majd amikor már éppen célba ért a csali, hirtelen balra rántottam a bot spiccet így elhúzva a zsinórt az ágak felől és behúzva a bal oldalt belógó ágak alá.

A nem piskóta mutatványt végrehajtottam vagy harmincszor, végig pásztázva az egész öblöt, de eredményt nem hozott. Ekkor gondoltam egyet és lecseréltem a csalit egy süllyedő dozerre, hátha a nagyobb falat kell az ott esetlegesen megbúvó domolykónak.

A kapocsba egy nem annyira domis szín került, amit egy vevő kérésére fújtam, de mivel a másik megrendelt csalija nem készült még el, ezért megtartottam magamnak. 😀

Ugyanazzal a módszerrel bejátszottam a csalit a nád sarkára, nem húztam rajta egy métert sem, amikor a sodorvonal szélén lebombázta valami. Mióta várok már egy ilyen fasza, igazi odabaszós kapásra!? 😀

Gyorsan kellett cselekedni, mert ha a sodrással fel, vagy le megindult volna a halam, akkor cumi lett volna a buli vége. Leginkább nekem. 😀

Húztam hát, ahogy csak tudtam. Aztán amikor megláttam, egyből az ugrott be, hogy ezt a halat most nem baszhatom el, mint legutóbb a másik folyón.

Az ágak miatt határozott mozdulattal próbáltam magam felé húzni a halat, de mivel nem fáradt még el és nem is  az a nyeretlen két éves darab volt, azonnal beúszott az első, V alakban meredező faágak közé. Innen kifordítottam a kis finezzel, majd a másikból is. A harmadik ág következett, ami éppen a víz alatt volt, de valahogy elhúztam felette a halat és alátoltam a merítőt. Ott aztán megkattant és ki is rázta magából a horgot.

Még jó hogy nem uellel horgászok. 😀

Lehet, hogy kiáltottam egy nagyot már nem vagyok benne biztos. 😀 Jó hal pihent a hálóban.

Addigra Petya is odaért. Lőtt pár képet a nikonnal, de megkértem lőjön a telefonnal is. És milyen jól tettem. A nikonos képeken homályos a hal és kb 40 centisnek tűnik. 😀 Petya amúgy 47 centit tippelt, én 50-et és nekem lett igazam.

Gyönyörű, dagadt domolykómalac volt. Elsőnek nem is kérhettem volna szebbet. 😉

Itt repül a hol repül?

Jó kérdés, hogy a gyorsabban süllyedő nagyobb falat, a nagyobb terelőlap miatt minimálisan eltérő mozgás, vagy az élénk szín válthatta e ki a kapást? Vagy a három tényező együttesen?

Hiába kérdeztem meg erről a halamat a visszaengedés előtt, megtartotta magának az érvényes választ. 😀

A nap hátralévő részében kapásunk már nem volt, de esemény még igen.

Gyönyörű helyeken jártunk, de az emberi szemétségnek szó szerint és átvitt értelemben sincs határa. Bár nem csak horgászok által otthagyott mocsok tarkítja a folyót környező erdőt, a képen látható kupacot bizony egy kialakított horgászhely mögött fényképeztem. 😦

Azért akadt szépség is az erdőben bőven.

Volt még azért halas “akciónk” is.

Petya lába alól, egy part menti letörésről jó hal váltott ki, majd egy általam javasolt szakaszon a part melletti sekélyben, tőlem nem messze megmozdult egy faág, ami igazából nem is a faág volt, hanem az alatta sütkérező brutális jószág. Lassan komótosan megindult a meder irányába és az elé pöttyintett kapocsban lévő csalit flegmán és hangosan kinevette. 😀 Tán még rám is nézett egy pillanatra, miközben azt tátogta, hogy mit akarsz te ember? Ez az én birodalmam. Azt hiszed te döntöd el, hogy én mit kapok el? 😀

1000%, hogy ő előbb észrevett engem, mint én őt. 😉

Ezen a szakaszon volt némi kishalmozgás, így nem állhattam meg és WTD került a kapocsba néhány dobás erejéig. 😀 Jó volt újra megtáncoltatni az egyik hatos kutyámat.

Ezen a vízen korábban nem tapasztalt módon, két halraj is elúszott előttem ezen a szakaszon kb. 50 méterre egymástól. Az egyikben csak kicsi,  10-15 centis domolykók voltak, de a másikban eleve nagyobb volt az átlagméret és volt a csapatban 3-4 darab 30+os is. Persze rá sem hederítettek a csalira.

Késő délután még visszanéztünk a délelőtt halat adó részre. El is vette tőlem a folyó amit akkor nem tudott. Az egyik dobásnál túlhúzta a zsinórt, ami rátekeredett a belógó ágra és nem tudtam róla az Istennek se lerángatni a killer cranket, így ott maradt a fán. 😦 Hiába no, a vámot meg kell fizetni. 😉

Azok a bizonyos ágak a háttérben, amikbe beleúszott délelőtt a domolyk

Kategória: balsa, domolykó, dozer, folyó | 2 hozzászólás