Monszun után

A héten ma pecáztam másodszor. Elég sok a meló hó végén és az időjárás sem mondható éppen tökéletes májusinak. Inkább olyan októberbe hajló esős, szeles, szar idő van mostanság, de azt hiszem ezt nem is kell nagyon ecsetelnem.

Az előző pecán egy szélvédett helyen találtam két balint némi küszön, de ezek a balinok nagyon nem álltak kötélnek. Egy órán keresztül próbáltam átverni őnkelmüket, de nem adták magukat. Egy – egy burvány a csali mögött és mellett és egy lekövetés, amit összességében sikerült felmutatnom.

Az arckönyv felhasználók a következő részt nyugodtan átugorhatják, hisz a következő kis történet ott már olvasható volt a nagyot mondó kisöreggel. 😉

Amikor pakoltam be a csomagtartóba, hogy elinduljak kimerni a csónakot, megállt mellettem egy autó, amiből kipattant egy kisöreg a sikerült e fogni valamit kérdéssel?
Miután válaszoltam a hátsó ülésről előkerült egy 100 éves, ránézésre sárnehéz teleszkópos pálca, rajta a legendás dupla effzett kanállal, alias csattogós anál. 😃
A kisöreg kérdés nélkül elkezdett mesélni. 50 éve perget, 88-ban rekordlista második volt egy körösi balinnal. A csattogós a legjobb balincsali overdöwörd! 😃

Két nagy balatoni sztorit adott elő.

Az egyik ilyen a 80-as években Sajkodon történt, ahol is egy 7+os balint felakasztott egy faágra és amíg lentebb ment egy róka megcsócsálta. Lerágott farokkal nem akarta beküldeni a halat a rekordlistára, így a végén rókának adta. 😃
A másik sztori 15 kiló balinról szólt, amiket nem hogy egy pecán, hanem egy behúzással fogott. A saját készítésű szivarólom és felette a két tejeszacskóból kreált légy is fogott egy – egy halat, amik összevissza rángatták a cájgot, így alsógatyára vetkőzve ment a vízbe, hogy lebunkózza őket egyenként. 7, 5 és 3 kilós halak voltak. Az 5 kilós mélyre nyelt, így azt elvitte, de némi ellentmondásban önmagával a többit elengedte. 😃
Megmutatta a dobozában a csodafegyvereket is. 5-6 csattogós mellett, különböző a gereblyézés mezsgyéjén táncoló saját készítésű szivarólmokkal rukkolt elő, amik különböző girlandokkal, sztaniol papírokkal, villanyvezetékből kivágott szigetelés darabokkal voltak kicsinosítva.
Az öreg lehet még most is mesélné az enyhén (khmmmm) túlszínezett történeteit, ha nem köszönök el tőle illedelmesen. 😃
Nem semmi arc volt a vén zsivány, mert valljuk be a szeme sem állt jól, de csak arra tudtam gondolni, de jó lenne 30 év múlva kiszállni a saját autómból valamelyik Balaton parti parkolóban és hasonló történetekkel kábítani egy fiatalabb pergetőt, amikből valljuk be azért van dögivel. 🙂

A stégünkön fogtam néhány sügeret. Fénykép nem készült. Egyrészt egyik sem volt olyan hűde, másrészt akkor már szakadt az eső újfent. 😀

A stégen egyébként Gulyás István (az egyik, talán legendásnak nevezhető “nagyöreg” sportriporter) horgászott vendégként. Amikor cihelődtek bemutatott egy számomra némileg vicces jelenetet. Történt ugyanis, hogy egy marha nagy papír táskába vitte ki a motyóját még eső előtt, amit a stégre tett. Nos a papír és az eső annyira nem barátok és amikor elkezdett kifelé pakolni, a vállára vett táskából a két literes ásványvizes flakon nagy robajjal zuhant a stég vizes padozatára. 😀

Ahogy fentebb írtam ma pecáztam a héten másodszor. Tegnap délután ötkor végre megállt az eső és hajnalra sima vizet ígért  minden előrejelzés, így kicsit csalva, valamivel öt előtt már a helyszín felé igyekeztem.

Az első pályán sajnos egy bojlis kolléga aludt a két bevetett cájg mellett, így a helyi mólót vettem célba. Mehettem volna kajakkal akár, de a május végén kicsit szokatlan hajnali 5 fokban nem gondoltam, hogy a műanyag szivarba kellene pattannom és nem éreztem azt sem, hogy a kajakos pályák bármelyikén több halba akadhatnék a gyors időjárás javulás folyományaként.

Szóval a helyi mólón indítottam, ahol már volt néhány kiülős horgász és nemsokára érkezett két ismerős pergető is. 😉

Szórtam a wtd-t serényen csodában bízva, amikor a kő előtt vagy harmincra hajtásra lettem figyelmes. Az általam készített felszíni csalik nem csak “mágnesfából”, hanem “ólomfából is vannak” 😀 , így igen jól és pontosan dobhatóak. Kivétel talán a hetes slim, de azt a csalit más tulajdonságai miatt szeretem.

Megküldtem a kapocsban található wave the dogot a hajtás mögé és a sekélyben a kő előtt azonnal megtámadta, de elhibázta a küszöket abajgató őn. 😦 Aztán negyedikre leszedte!

Hiába mondtam, hogy nem nagy hal, nem kell kép, meg amúgy is a szokásosnál is szarabbul nézek ki, hisz a borbély szalonok is sokáig zárva tartottak, de készült egy ilyen halmutatós kép, amin azért a hal szerencsére jobban látszik 😀

#csakafelszíni

A másik balin az egyik érkező sporié lett, aki a kő túl oldaláról jókor, jó ütemben tette a megfelelő helyre a csalit.

Megindultam hát másik pályák felé, újabb őnök reményében. A mólókar felénél volt egy rablás, de a fenekező készségekkel rendelkező kollégák miatt nem igazán tudtam jól, jó szögben, megfelelő távolságból rádobni, így a sekély pályán találtam magam, ahol mindig van balin.

Most nem volt. Aztán amikor már felmásztam a járdára és feladtam volna, mintha egy kishalraj riadt volna meg tőlem jobbra. Aztán újra, de már közelebb. Fentről a riadalom mögé dobva a minijerket vizslattam a pályát, amikor elcsattant egy balin.

Mégis volt! 😀 Másztam is vissza és a vélt irányba forduló hal elé tettem a babakék kis minnowt, amit egy brutál szép sügér honorált! Sajnos kép róla nem készült, mert kiugrott a kezemből és tova úszott.

A mocsok balin kétszer is beúszott elém, méltóságteljesen és azzal a kaján vigyorral az “arcán”, hogy próbálkozz csak kis..csög, úgy sem dőlök be a trükkjeidnek. 😀

Ma ő(n) nyert!

Irány az autó és a pálya másik vége, hátha a bojlis koma felébredt és várta otthon az asszony. 😀

Felébredt és valamivel odébb volt csak egy nappali váltótársa.

Köszöntem és megkérdeztem, hogy dobhatnék e néhányat a nád mellé, de nem. Mert ugye tök logikus, hogy leülsz 40 méterre a nádastól, de az egyik cájgot azért a mellé suhintod be. Na mindegy. 😀

Nem említettem, hogy szinte mindenhol ívott a dévér. A reggeli fogás helyén is, csak ahol a balin akadt, ott volt némi mozgolódás a küszök részéről is.

Szépen lassan mentem a parton, mintha folyón cserkelnék és figyeltem a vizet, hogy küld e felém bármilyen jelet?

Megálltam épp egy helyen a dévérek táncában gyönyörködve, amikor a szórványos küszíváskezdeményen bedurrant egy balin. Egyből a jó öreg jerkminnow került a kapocsba az új színvilágban és második dobásra le is szedte a szép balin.

Róla van ugyan kép, de még a vízben szerettem volna róla készíteni és megugrott, majd angolosan távozott. Nem akarta, hogy arcon fényképezzem! 😀 A lenyomott szakáll előnye a kisebb seb, hátránya ( hátránya?), hogy könnyebben kiakad a halból.

Talán, ha lesz időm meghalni, készül majd egy színsor

Még az autóból felfigyeltem két vöcsökre, az egyik helyen. Ez a madár jó jelző mindig, de mire odaértem a madarak eltűntek. Viszont nem messze tőlem egy apa – fia páros horgászott.

Dévér ivás közepén két 40 méterre bedobott fenekező bot mellett ülve :
– Annyi itt a hal, hogy rengeteg kapásnak kéne lennie.
– Héhé viszi!
– Jövök, jövök!
– Ja nem a tiéd az enyimé b@sszameg! A k@rva anyját leakadt, pedig olyan szépen vitte. B@ssza meg leszakadt az egész szerelék!
#balatonenigyszeretlek

Miután túlmentem rajtuk – persze köszöntem – az öreg jött utánam.

  • Tudja én is pergetek néha, de ebben a k@rva országban nem találtam még egy rendes pergetőtáskát. Ami magán van az kapható boltban? (tényleg mindig megtalálnak 😀 )
  • Nem tudom Uram, de szerintem elég nagy a választék a boltokban és a webshopokban is.
  • Talán a rapala sling bag a legszimpatikusabb. ( itt azért meglepődtem)

És már fordult is vissza a finom úszós cájggal, egy szem csontival az ívó dévérek közé – mert ha szájba akad az szabályos – bökte oda a fiának.

Nem sokára elértem egy sporihoz, akit szintén az autóból láttam és ha minden jól megy a mai ” bemutatóm” után a két korábban rendelt wave shad mellett egy wave the dog gazdája is lesz a hónapban. 😀

Történt ugyanis, hogy közölte itt a balin, néha őrjöng, de nem lehet becsapni őket semmivel, még kapása sem volt.

Hámondom nemondjadmánekemilyetnemondjámána. Durrr jobbra hatalmas rablás.

Azt mondja az öreg előtt is rabol kicsit távolabb jobbra. És abban a pillanatban vettük észre, hogy éppen indulni készül a kisöreg, amikor előtte durrant az újabb balin.

Le is másztam a kőre, miközben a sekélyben tolóhullám jobbra, csatt előttem, durr balra. Itt csak a felszíni segíthet. És segített is! 😀

Első dobás, bammmm hal. Második dobás kapás. Harmadik dobás, tolóhullám a csali mögött bammm.  Fárasztom a halat, tőle két méterre kishalfocis jelenet, pontosan előttem. Látom, ahogy dobálja a balin a tiszta vízben a küszt a levegőbe. 😀 Aztán ugyanez újra, majd rontott kapás, kis csend. Csalicsere. Feltettem Bence felszíni csaliját. Első dobás kiüti, repül a hal is de más irányba. Második dobás kiüti. Harmadik dobás bammm!

Mi van itt ember? Csabi szerintem magában már édesanyámat emlegeti negatív értelemben. 😀

Majd három rontott kapás és vége mindennek. Vége?

Bence WTD-je

Elképesztő 10 perc volt, ahogy a sekély vízben a kövek között támadták a küszöket, majd az általam eléjük vetett felszíni ketyeréket. Brutál filmet lehetett volna forgatni akár fejkamerával is. 😀

Csabi megunja és odébbáll. Lassan mennék én is, de egyszer csak meglátom a kishalfocistát magam előtt ahogy köröz a dévérek között. A wave the dogot csak megnézi, a hatos kutya nem érdekli, Bence csaliját betámadja, de nem akad a rövid zászlón.

Egy lábbal egyensúlyozok a kövön, pulzusom tízezer, vérnyomásom az egekben, sípol a fülem is, ahogy remegő kézzel leszedem a dogot és a kis babkék minnowhoz nyúlok.

Közben már fordulok is, lesem, hogy ott van e a járőr? Persze újra felbukkan. Mögé ejtem a kis csalit, de nem reagál. Kivárok és a következő fordulónál eltalálom az irányt, az ütemet a tempót. Látom ahogy fordul, mint a vetőcsőből kilőtt torpedó rágyorsít és eltörli a kis minnowt.

Micsoda kapás ember! Majdnem felüvöltök! A balin csukaként rázza magát a sekélyben és megtörténik a baj, nincs kontakt, de valahogy érzem, hogy csali sem. Elvitte a wobblert! 😦

A kapocs meg van, de nyitva. 99%, hogy nem kapcsoltam be rendesen.

Kicsit összetörve állok a kövön. Szakállak ugyan lenyomva, de úgy láttam mindkét horog jól akadt. Sajnálom a halat és tudom másodlagos, de a sok jó halat adó legelső babakéket is. 😦

Felmászok a kőről és odébbállok, hogy megnézzem honnan is fogtam a balinokat. Ahogy nézem a helyet, egyszer csak a dévérek között feltűnik egy igen hosszúkás “dévér”, majd még egy. Ott köröztek, ahonnan fogtam őket, csak a wtd-re már nem gerjedtek.

Nem tudom egyszerűen megállni, hogy ne próbáljam meg! Egy pillanatra az iménti sajnálatos esemény is kiesik a fejemből és már teszem is a kapocsba a másik kis wave minnowt SFC színben. Elsőre semmi, aztán második dobára, pont a két balin között húzom el. Az egyik nem bírja tovább idegekkel. Ráfordult és leszívja egy hatalmas tolóhullám után, ahogy kell.

Elképesztő jelenetek már megint! Csukaként rázza magát a sekélyben. Zurbol, fröcsöl, de a csalit nem látom sehol. Az egyik fordulónál aztán látom, hogy dől belőle a vér a bal oldalán. Mélyre nyelt!

Mire kézbe veszem szinte kivérzik. Nem egy vastag hal, 47 centi faroktőig. Úgy döntök, hogy inkább elviszem. Nem lenne tisztességes elengedni, főleg az imént történtek fényében, hisz újra beugrik – lehet, hogy a  másikat is megöltem…

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Topwater mayhem

Az idei első balinokat ki kellett böjtölni rendesen. Az első két peca alkalmával egyetlen rablást láttam, arra dobtam vagy negyvenet különböző WTD-kel, de nem zabált meg semmit a mocsadék.

Persze panaszra okom nem lehet, hisz gyönyörű halakat sikerült horog és lencsevégre kapnom az első pecákon. Néhány süllőt sikerült ebédre is meginvitálnom. D

Nagy vihart kavart az idei süllős szezonkezdet a hideg tavasz miatt az ivóhelyek környékén ragadt rengeteg hal miatt. Még mindig nem döntöttem el, hogy megírom e, hisz, ha őszinte akarok lenni ( és miért ne lennék?), az lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni. 😀

No de maradjunk a balinoknál.

A harmadik pecán is süllőzni készültem. Azon a helyen, ahol letettem a kajakot régen sok szép balint és sügéreket fogtam felszínivel és jerkekkel, de aztán valahogy elmaradtak a jobbnál jobb pecák. Ezen alkalommal, ahogy csorogtam befelé éreztem az erőt a helyben és a torzsahalmok között húzott white metallic wave shadet első dobásra szedte le az idei első őnöm a kissé opálos vízben.

Metálos balin

Szűk egy órát lehettem kint, amikor is a hullámzás miatt menekülnöm kellett.

Kikötve aztán találkoztam egy horgász cimborával és mint a beszélgetés során kiderült, egy pilisi vevőmmel, akinek a déli parti hajnali pecákon a hatos kis duci a favorit csalija balinra. 😉 😀

Fél óra eszmecsere alatt sok mindenre fény derült és sikerült megakadályoznom, hogy többszöri kísérlet ellenére megvegye a dobozomból az első white striped színű wave dogot. De jó, hogy nem adtam el neki! 😀

Miután felcuccoltam a kajakot, ránéztem az egyik helyi szabadstrandra. Több helyen apró babahalak úszkáltak, így a végleges mini wave minnow formához folyamodtam, egy új színben, aminek még nincs neve. Nem hiába! 😀

Mini wave minnow

Több csali is át fogja venni ezt a szaggatott fóliás dizájnt. Egyrést festéstechnikai okokból, másrészt mert nem annyira sablonos. Egy SFC szín és tök jól mutat így, majd látni fogjátok.

Következő balin pecára múlt hét kedden, szerdán kerülhetett volna sor. Két vevőm invitált  kajakos mókára, egy olyan pályára, ami mindhármunk nagy kedvence.

Sajnos az élet engem partra kényszerített. Két nappal előtte hat év után újra kikandikált az aranyérmem 😀 (remélem értitek 😉 ).

Mivel csalikat is kellett átadnom és találkozni, kicsit beszélgetni is akartam a srácokkal ezért felvállaltam a parti pecát, aminek végül egy rossz helyválasztás miatt megint csak két balin lett a vége.

Azon a környéken elcsesztem vagy egy órát, ahol a srácok vízre rakták a kajakokat, de a néha – néha magukat mutató balinok nem álltak kötélnek. Ezen a ponton kellett választanom a móló, vagy a laposabb rész között. Én a lapos mellett döntöttem topwater fogás reményében. Ha ez nem is jött össze, az első idei jerkes balinomat csak meg csíptem, szintén egy új dizájnos minijerkkel.

White metallic minijerk – egy vevő pakkjából nyúltam 😀

Aztán  mivel nem volt mozgás elindultam a móló irányába. Menet közben jött szembe egy ismerős, aki ötöt fogott, mielőtt bejött volna a hullámzás.

Gondoltam, hátha maradt ott néhány balin.

Így is volt, csak a megfelelő csalit kellett megtalálni a dobozomban, amit legalább eggyel meg tudok etetni. A víz rendesen hullámzott és kezdett zavarossá válni.

Tavaly egyértelműen a gyári dobozhoz nyúltam volna, fel is tudnék sorolni legalább 5 csalit csak a savage kínálatból, amivel ilyen körülmények között sanszosan fogtam volna balint, valószínűleg nem is egyet, de nem volt nálam gyári doboz. 😀 Ugyanis idén a domolykók után a balinokat is csak handmade csalikkal kergetem. 😉

Nem régen volt egy közös domis pakk projektünk, amibe én egy felúszó dozert tettem “túró rudi” színben. Miután több csalival is próbálkoztam, ebből egy saját példány került a kapocsba, amit talán az idei eddigi legnagyobb őnöm szépen le is bombázott. 😀

#csakarudi

A srácok persze jól behalaztak. A reggeli kánikula és hullámzás után estére beállt a víz és egy kis szakaszon beindult a küszívás is.

Pénteken még mindig nem éreztem késztetést arra, hogy kajakot emelgessek, gondoltam hátha lesz még ott olyan hal, amit partról is elérek a remekbe szabott, saját készítésű WTD-kkel. 😀

Egyre többen kezdték el fogdosni felszínen a balinokat, így elhatároztam, hogy addig más csali nem kerülhet a kapocsba, míg legalább egyet meg nem csípek végre.

A laposra igyekeztem, amikor hatalmas csattanás hangzott a sekélyben. Hát itt vagytok végre! 😀

Lemásztam a kőre, kapocsba raktam a hatos króm banyát és vártam. Tőlem jó harmincra jobbra újabb rablás zavarta meg a hajnal csendjét. Repült a kis wtd, de nem hozott balint.

Nem volt sok hal a pályán, így nem akartam szétverni, inkább kivárásra játszottam. Sajnos egy hattyúpár nem volt ebben partner. Úgy döntöttek, hogy pont azon a helyen járják el násztáncukat, ahová a mély víz irányából egy – egy balin néha kitámadt.

Ilyen az én szerencsém, gondoltam, de aztán fél távon egy őn olyan vehemenciával vert oda a küszöknek, hogy teljes testtel kirepült a vízből. A rablás helye mögé tettem a csalit. Kettőt ha beleütöttem és nekiment. Persze nem találta el, de végre felszíni akcióm volt. Visszatettem a csalit és az eset megismétlődött. Mivel harmadik és negyedik dobásra már nem ment neki a csalinak, így dobtam egy hosszút a hattyúpár elé. Éppen jókor, ugyanis alig két méter séta után leszedte végre egy ívási sérülésektől nem mentes balin a króm banyát.

A #nowhitewalker cselendzs első hala 😀

A hattyúk teljesen szétverték a pályát, így elindultam a mólóra, ahol minimál küszíváson a belső íven egy srác pergetett. Megálltam egy pillanatra és a hátam mögött nagyot csattant valami, majd míg lemásztam a kőre megint és megint. Végre tényleg megtaláltam őket! 🙂

Két bot volt nálam. Az egyiken topwater a másikon a mini wave. Mivel enyhén hullámzott így a kis minnowban, majd a nagyobban, majd a wave shadben, majd a minijerkben volt hitem, de semmi. Nem volt az a brutál zabálás az elérhető helyen, de azért itt már volt balin jócskán, főleg az eddigi pecákhoz mérten.

Ekkor kitaláltam, hogy ezeknek popper kell! 😀 Mivel nincs saját popperem ( még!), így Szabó Zoli remekművei voltak nálam egy külön dobozban két méretben. A kisebb mellett döntöttem, így a finomabb pálcára tettem fel.

Az elmúlt években nem nagyon dobáltam a pop prey mellett, így meglepett, hogy a finomabb bottal ilyen fasza öblös hangot tudok belőle kihozni, pont ahogy én szeretem, amikor brutális rávágással szedte le egy őn, de nem akadt meg.

Remegett a lábamon az utolsó szőrszál is! 😀 Szembe velem és tőlem jobbra is rabolt néha, így arra is dobtam egyet – egyet, de közben feltettem a poppert az erősebb pálcára, hátha a finom bot miatt nem akadt meg rendesen és BAMMM leszedte végre!

Ez már szépen leszedte

Miközben a halat fárasztottam megjelent mögöttem az első kiülős pecás. Fiatal kövérkés srác egyenes simléderű baseball sapka, buda fuckin pest arany flitteres feliratú poló és elkezdett lepakolni mögém.

Mondom jó reggelt! Éppen halat fárasztok, itt vannak előttem a balinok. Megtennéd, hogy nem ülsz a nyakamba, hanem kicsit odébb telepedsz le? Láttam, hogy annyira nincs odáig az ötletért de odébb ment vagy 10 méterrel és megkérdezte így jó e? Miközben 3 métert legalább vissza lopott. 😀

Ugye a láthatatlan pergető horgász! 😀

Popperre nem volt több jelentkező így a többi topwaterhez nyúltam és végre megtaláltam aznapra a szent Grált a dobozomban, a wave the dogot!

Rengeteg akcióm volt két színre is. Ütötték, verték, kipofozták, lekövették, elütötték, legyilkolták mindkét színt. Volt hogy a botot vette ki a kezemből, sikított a fék, de leakadt és volt hogy ráburványlott, megállítottam és ahogy újra indítottam leszedte. TOPWATER MAYHEM! 😀

Azért 8/3-nál még annyira nem volt őszinte a mosolyom, de később egyre több halat tudtam a fényképezőgép lencséje elé kényszeríteni. 😀

Tényleg jó, hogy nem engedtem a kísértésnek és a dobozomban maradt 😀

A csuka rágta prototípus így megtépázva is szépen adta

Azt hiszem hét balin jött ezen a pályán, amiből egy volt méret alatt, de az is izomból szedte le a hullámos hasú kutyát.

Közben mellém szegődött a korábban belső íven horgászó srác, aki a móló végén, majd mellettem is csípett egyet. És buda fuckin pest kolléga is fogott letett bottal egy kövest. Alaposan átnézve az engedélyét és mert hangosan mondtam, hogy még tilalmas, szomorúan útjára engedte. 😀

Közben a kolléga hazament és a balinok is elcsendesedtek, így portyára indultam. A belső oldalon a nádasban ívott valamennyi küsz. Az ott dolgozó balin első dobásra szedte le az orra elé pöccintett babakék hátú mini wavet. 😀

Baby blue back, ez elég jó név lenne? 😀

Közben buda fuckin pest már behúzódott a “helyemre”. 😀

Kimentem hát a móló végére, hátha hagyott nekem valamit a nemrég távozó pergető kolléga a hullámzásban.

Először nem is dobtam, csak figyeltem a vizet, aztán a babakék gyilkos lecsapott. Ha jól emlékszem az első 6 rabláson 4 halt megfogtam, aztán kis szünet után még egyet. 😀 A legjobb kapás az utolsó volt a finom pálcával. Az őn egészen a kő lábáig követte a csalit, majd az utolsó pillanatban szaltóval szedte le.

Anutámnak babakék 😀

Ez nem egy távdobó csali és nem azért mert én készítettem, de zseniális! 😀

Egy idő után persze nem volt rá több akció. Ez sem mindenható csodacsali, bár sokan állítják, hogy léteznek ilyenek. 😀

Igaz, hogy hullámzott már elég rendesen, de viszonylag tiszta volt a víz, így a wave the dog mellett döntöttem. És basszus elsőre, harmadikra és ötödikre is nekiment egy, de csak harmadik kapás akadt. Mint később kiderült ő(n) volt a nap utolsó hala.

Kibaszott jó peca volt! És örülök, hogy végre leírhatom újra ezt a szót, anélkül, hogy azon kéne agyalnom, hogy valakinek ez túl van az ingerküszöbén. 😀 Mert bizony volt olyan, aki alpári parasztnak nevezett, aki aláássa a savage gear hírnevét. 😀 Innentől legfeljebb a SteveOlureS-ét ásom alá. 😀 Szóval kibaszotttt jó volt végre! 😀

Másnap Szabi barátommal eredtünk volna  a halak nyomába, csakhogy szinte nullára eltűntek. Horgász valamivel több volt, rajtunk kívül ketten is pergettek, de volt több kiülős is, egy fószer pl két fíder mellett serényen dobálta egy harmadik bottal a távolba a “szalámit”.

Persze a kő lábtól pár centire, a hullámzásban, az agonizáló küszök közé odaverő balint én vettem észre és a rablás helyén túldobva a kis babakéket meg is csíptem őnkelmét, aki a bevágásomat szaltóval honorálta a sekélyben. 😀

Faszikám jött is, hogy óóó, meg ááá, meg ez már mekkora, de persze nem volt egy életem balinja, bár nagyon szép színekben pompázott. A kapása meg…

Aztán újra visszamentem a móló végre, ahol az egyetlen őntől, amire a nap folyamán négyen dobáltunk még reggel volt wtd-re egy burványom.

Az előző nap megismert srác ott volt és mondta is, hogy van egy balin, ami néha rabol . Pont oda mutatott, ahol reggel az akcióm volt. A white striped wave the dogot másodszor már nem hibázta el. Brutális, csattanós, felszíni kapással szedte le, olyannal, ami minden balinhorgász álma. Örömömben felkiáltottam! A srác csak annyit mondott. Na mentem! 😀

Mert ilyenkor igazán nagy dolog becsapni a balint, amikor nincs előtted sok és meg kell találnod azt a csalit azt a vontatási sebességet, azt az időpontot, amikor le fogja szedni.

Egyik este kaptam egy kérdést.

bocs, jövök megint a hülye kérdéseimmel 🙂 Te mit szűrnél le abból, hogy a halaim 90%át 1 db csalival fogom. Hiába dobálok mást, semmi. Egyszerűen szarul vezetek minden más csalit? Lassan kezd kicsit zavarni a dolog.

Válaszom az volt, hogy nem ismerem a vizet és a körülményeket, de ismerek olyan szintén “egycsalis” horgászokat, akik egy cipőben járnak, vagy jártak veled. Ez a csali nagyon sokszor valamilyen gumi, vagy a spinmade bladeje.

És rátapintottam a lényegre, mert a kérdező csalija is a spinmad volt. 😀

Én egészen az előző szezonig nem horgásztam blade csalikkal. Akkor is csak a savage gear miatt. El kell ismernem kibaszott hatékony csali, sőt bizonyos helyzetben verhetetlenek, de! De, elég egysíkúan használhatók balinra és szerintem kigyilkolják a horgászból a kreativitást. Dobod, tekered, vibrál, villog, BAAAMMM! Tök jó a kapás, ahogy tavaly is leírtam. Elképesztő hatékony csali kora hajnalban és hullámzásban, de az orsó mellett megöli a lelket is. 😀

Szerintem egy horgász, akkor válik jó horgásszá, ha az adott halfajtára minél több csalit próbál ki. Jelen esetben ez a hal a balin, amit meg kell tudni fogni, tavasszal, nyáron, ősszel (a Balatonon télen totál el tud tűnni, de ha meg vannak, akkor azért el lehet őket akkor is csípni). Meg kell tudni fogni tükör vízen, szélben, hullámzásban, melegben, délben, hajnalban, este, partról, gázolva, kajakból, csónakból, nádasban, hínármező felett, éjjel. Mindehhez nem elég a spinmad blade, vagy bármilyen blade. És szerintem más vízen sem!

Sok pecával, sok helyzetben, sok csalitípust kipróbálva lehet addig eljutni, hogy adott vízen, adott körülmények között mi az a csalitípus márkától függetlenül, amivel az adott halfajt, jelen esetben balint meg tudjuk fogni.

Nekem például kihívás idén, hogy csak handmaddel balinozok és kihívás még, hogy nem dobok white walker színt. 😀

A “túrórudis” balin esetében fel tudnék sorolni több csalitípust, gyártótól függetlenül, amivel nagyobb valószínűséggel foghattam volna balint, sőt balinokat. Ilyen lett volna akár a blade is.

Sokkal nagyobb élvezet kreatív csalikkal horgászni és sok esetben eredményesebb is. Higgyétek el marha sok betli, vagy kevés halas peca van abban ami most a fejemben van a balatoni balinokkal kapcsolatban. Leragadni a blade csaliknál olyan, mintha még mindig effzett kanalat dobálnék 15 év távlatában minden egyes szituációban. Kurva egysíkú, sablonos és unalmas lenne így balinra horgászni. Lehet, hogy már régen fel is hagytam volna vele. 😀

A kérdező amúgy tavaly fogott egy balint white walkerrel. Igaz most beszart az idő, de ha újra meleg lesz, ne habozzon a kapocsba tenni!

Csak arra tudom biztatni őt és mindenkit, hogy tegyetek a kapocsba wtd-t, poppert, propbaitet, jerket, penciljerket, olyan csalikat, amiket nem csak dobtok – húztok, hanem már a vezetésük változatos és élvezetes. Mert ettől szép a peca!

És hagyjátok bátran otthon a bladeket! 😀 😛

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, chromewitch, crankbait, felszíni, hendméd, popperes, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | 2 hozzászólás

Valami véget ért

Na nem a blog. 😀

Ha sokat nem is írok mostanában, azért még tartja magát. Most éppen a domolykó szezon ért véget. Kurta volt, furcsa, az időjárás viszontagságai jól kibabráltak velünk és a vízállás sem volt túl kedvező szeretett kis folyómon. Pedig időm az lett volna, mint a tenger. A tervem az volt, hogy minden másnap megyek. Minden másnap? Ennyi szabadság a világon nincs gondolhatná az olvasó, de tavaly sok minden véget ért, nem volt kurta egyik sem. Furcsa annál inkább. 😀

Történt ugyanis, hogy nyáron besokalltam megint és ez oda vezetett, hogy 17 év után felmondtam a munkahelyemen. Elég volt a nyolcezredik alkalmatlan főnökből és a folyamatos központi és helyi átszervezésekből. Elég volt, hogy robotként kezelnek és szakmaiatlan, sokszor embertelen döntések miatt faszságokat kell végrehajtanom.

Aztán úgy döntöttem 4+2 év után felmondok a savage gear – okuma vonalon is. Abból is elegem lett. Az okok? Könyvet lehetne róla írni, de inkább csak annyit írnék vége! 😀 Egy cimbora ezt a dupla felmondós jelenséget steveoutnak nevezte el. 😀

A második félévet tisztességgel végig csináltam, ahogy szoktam, hisz még év végén is jelentek meg írásaim. 2021 január elsejétől már csak önmagam, a saját márkám, a SteveOlureS teszthorgásza vagyok. 🙂

Persze minden cuccom savage és okuma, a 2 darab kis privin kívül, amiket megtartottam. Idővel biztosan lesznek majd ruháim is, saját logóval, felirattal, de ez még a jövő zenéje.

Egyetlen egy dolog maradt végül el, az őszi csukás összefoglaló, pedig elég komoly halakat sikerült fognom. Azért életem legnagyobb csukáját csak bebiggyesztem ide, amit egy olyan csalival sikerült megfognom, aminek az elkészítését személyesen is kértem Mads Grosseltől. Az egyetlen javaslatom volt, amit  hat hosszú év alatt figyelembe vettek. 😀

A csuka 99 centiméter volt teljes hosszban, brutális vastag, hatalmas fejjel. Beszéltem olyannal, akinek a 10 centivel kisebb hala ősszel 8 kiló felett volt, így megegyeztünk abban, hogy ez a hal sanszosan verte a 9 kilót, de ha nem, az se baj. 😛

Elképesztő méretű ragadozó volt, amit egy betlis hajnal után már majdnem 11 órakor sikerült becsapnom az egyik kedvenc, nagyhalas öbölben, ami már 2 éve nem adott jó halat. Hatalmasat ütött és mélyen, keményen védekezett. Csak másodjára tudtam megragadni és a ..szom is remegett, amikor kiemeltem a vízből. Dolgozott a szervezetemben abban a pillanatban minden! 😀

Brutális!

 

Fogtam egyébként kajakból is két 90+ost. Korábban kajakból ekkorákat soha. A 110 grammos bottal, vastag fonottal nem volt ellenfél egyik sem! Go Big Or Go Home! 😀 Pedig nem is jártam soha skandináv csukás túrán, így fogalmam sincs a kajakos horgászatról sem.

Ennyit a csukákról, most jöjjenek kedvenc bucifejű, folyóvízi halaim.

Meg kell, hogy mondjam nagyon nehezen jött meg az első, de az milyen hal volt! 😀

Az előző években mindig fogtam télen is domolykókat, most ez sem jött össze, így kezdeném a tavaszi betlik sorával. 😀 (Azért is volt nehéz ezeket a betliket megélni, mert a helyi horgászcimborák azért fogtak szépen, ráadásul nagyrészt általam készített csalikkal. 😀 )

Március 2.

Azon a napon is vittem Gábornak egy adag pac – man cranket. Én Tolnát – Baranyát bejártam, ahogy mondani szokás, de egy árva hallal sem találkoztam. Aztán amikor indultam hazafelé, megláttam Gábor kocsiját a töltésen, lenéztem balra, de nem kellett volna. 😀 Ott állt kezében egy jó 45-össel, aminek a szájában az a pac – man crank figyelt, amire előre megmondta, hogy az elsőt fogja majd. 😀

Hiába, aki minden egyes nap kimegy, akár kétszer is, az tudja hol érdemes próbálkozni.

Azért a betlis naplemente nem volt annyira csúnya! 😀

Március 4.

Igen. Két napra rá megint felmentem. Én hülye! 😀 Egyetlen olyan kapásom volt, amit egy kezdő Jóskapista meg sem érzett volna. Éppen csak megdöccent a frissen elkészült pac – man crank, amit azóta sikerült elveszítenem. Szóval nem adta aznap sem! 😦

 

Március nyolcadikán sikerült egy jót keszegezni végre, amiből két kilót jól meg is sütöttem és megettem. A kutyáim betolták az összes nyers halfejet, így nem ment pocsékba az sem. 🙂

Aztán megbeszéltünk egy pecát Petyával a nagyobb folyóra.

Március 11.

Megint megúsztam kapás nélkül. Petya két jó halat fogott. Mindkét esetnél 10 méterre álltunk egymástól. 😀 A második halat ráadásul a tőlem kapott spotlight színű, süllyedő dozerrel ütötte ki. A peca, a hangulat és a kaja is szuper volt, annak ellenére, hogy a kocsi tetejére rögzített botok közül, egy ismeretlen részre betérve az enyémnek leszottyant a spicc része. 😀 Egy újabb kis finezzét sikerült eltörni. Nem tudom már hányadik és mindet a saját hibámból. Na jó jelen esetben kettőnk hibájából. 😀

Tényleg mindent megtettem

 

Kagylóra is

Itt az íze a számban

A kaja is zseniális volt. Meg is beszéltük, hogy ha legközelebb is ilyen szarul esznek, akkor liveban lefilézünk egy domolykót az erdő közepén és megsütjük a Lidl-is pisztráng helyett. 😀

Persze itt már jöttek az arckönyvön a jó tanácsok, téli domolykócsalikkal kapcsolatban. Nem elég, hogy az évi 5. betli után kezdett úgy is meginogni a hitem – annak ellenére, hogy az általam készített csalik folyamatosan fogták a jó halakat – még kaptam a pofámba a kommentelőktől is. 😀

Kedvencem az volt, hogy mióta kiléptem a cégtől nem megy a peca. Jah kérem, van aki sapkát fotózni jár a folyóra, van aki meg halat fogni, még ha nem is mindig jön össze. 😀

Gáborpersze aznap is fogott egy nagyot. 😀 Persze hogy pac -man crankkel.

Már megint “Rossz a horgász!” 😀

Közben persze készültek a csalik ezerrel, hiszen valamiből élni is kell! 🙂

Egy tálka crankbait reggelire?

Petya is fogott pár nagyot. Jöttek sorra a tavalyi emlékek szebbnél szebb halakról, de az időjárás az megint összefosta magát. Egyszerűen a retek időben nem volt kedvem sem felmenni, egészen március végéig.

Március 26.

A reggel Petyáék udvarában talált. Hatalmas elánnal vágtunk neki a napnak, hiszen előző nap délután, egy rapid felderítő pecán, olyan helyeken, amik idén eddig halat sem adtak hét kapásból négyet sikerült barátomnak megfognia.

Aztán a legjobb helyeken semmi. Semmi. És megint semmi. Aztán egy jó kapás killer crankre, persze megint nem nekem. 😀

A kedvenc színem

Ebédet megint a szabadban töltöttük el. Lidl-is norvég lazacpisztráng filét sütött nekem a gájdom és séfem. 🙂

Jó volt, bár megint nem domolykó filé került a sütőbe

Ebéd közben már azon morfondíroztam, hogy én átmegyek a kisebb vízre, mert nem akartam elfogadni, hogy nyolc évnyi tapasztalattal a hátam mögött legalább egy rendes kapásig nem tudok eljutni. De Petya jelezte felém, hogy akkor egyedül megyek és szerinte bánni fogom. Persze a gondolatot hamar elhessegettem, mint legutóbb. Bátraké a szerencse, legalább szépen halok meg. 😀

Ebéd után egy olyan helyre mentünk, ahol legutóbb is jártunk. Szakadt magas partról kellett megdobni guggoló helyzetből a szemközti oldalon található öblöt, illetve annak a sarkát. Nem egyszerű mutatvány még egy jó súlyú süllyedő dozerrel sem, de azért megoldható. Megtanultam az elmúlt években, hogy ezeken a vizeken sokat kell dobni egy – egy halért. De nem akarta adni, így úgy döntöttem egy beállóval feljebb megyek. Közben azon morfondíroztam, hogy az öböl sarkát megdobom onnan is. Csukánál nekem ez többször is bevált. Más szögből megdobva ugyanazt a helyet beadta már nem egyszer.

Repült a dozer az öböl sarkához és alig ért be a csali a lassú részről a sodorvonalba, agyonverte valami. A halam lefelé indult és befeküdt a sodrásba. Középen állt egy helyben és csak rázta a fejét, hogy szabaduljon a szúrós falattól. Őszinte leszek, bár nem szoktam beszarni az ilyen helyzetekben, de most kiabáltam Petyának, hogy jöjjön. 😀

Aztán mire odaért, kimozdítottam a halat és lassan, de biztosan megindult felém. Mivel nem tudtam, hogy időben odaér e a barátom, így jobb lábbal a meritőfejre taposva kihúztam a nyélből a toldást, lejjebb másztam, amennyire lehetett és óvatosan, de kellően határozottan megmerítettem az ide első domolykómat. De micsoda domolykót! Egy igazi gyomros, gyönyörű őstelény disznót. Abból a gyomorból hörgő fajtából. 😀

51 centiméteres őserő

Az a has!

Meg volt végre az első. Megtört a jég! Ha rendesen koncentrálok lehetett volna aznap még egy jó halam. 😀

Az összes bedőlt fát, ágat megdobtam, amihez éppen én mentem le előbb. Ezen a helyen sekély, iszapos volt a széle, egy faág meredt a vízben a parttól a meder irányába. Legutóbb sem adott halat, így nem vacakoltam, egyből a túl oldalt dobtam. Ahogy a sekélybe ért a csali, a faág mellé még rá is gyorsítottam, hogy újat dobjak, amikor az 50 centi közeli kevésbé testes domolykó, kirongyolt az ág alól és úgy tolt rá finoman a gyorsan húzott csalira, hogy összeakadt a két horog. 😀

Ezt rendesen elszartam! 😀

Nekem több kapásom már nem akadt már aznap, de így is egy fasza napot tudtam magam mögött. Petya még kiszedett egy szépet ugyanazzal a killerrel.

Lett volna még egy óránk naplementéig, de úgy döntöttem elég volt. A telefon lépésszámlálója 16000-et mutatott. Elfáradtam. 😀 Amiért mentem azt megkaptam!

Ez sem volt kicsi

Természetes bottartó a semmi közepén

A nyerő csalik

Március 29.

Éreztem az erőt végre és be is adta. A tavaly felfedezett pályára igyekeztem. Már próbáltam idén ezt a részt is de, akkor megúsztam kapás nélkül. Egyből a kedvenc beállómhoz vezettem. Kiszálltam és a legutóbb kicsit megigazított nád nyiladékba óvatosan besettenkedtem.

Süllyedő killerrel kezdtem, de ezen a helyen is kisebb volt a víz a tavalyihoz képest, pedig egy éve ilyenkor már megindult a töklevél is. Most kopár volt a meder a víz mégis kisebb, mint egy éve a tök felett.

Lecseréltem a csalit gyorsan egy felúszó verzióra. Dobtam néhányat felfelé, majd szembe. Lefelé a belógó nádszálaktól nem tudtam elég messze repíteni a felúszó crankbaitet, így a tavaly már bevált technikához folyamodva leúsztattam azt. Illetve csak úsztattam volna, mert valami hatalmasat durrantott a csalira! Sajnos mire visszaváltottam a felkapókart és bevágtam már hűlt helye volt a támadónak. 😦

Ezután még kétszer leúsztattam a wobbleremet, reakció nélkül. Éreztem, hogy a kisebb pac – mannel lehet esélyem és volt is nálam ugyanabból a színből, de úgy voltam vele, hogy inkább színt is cserélek. Gábornak fújtam telibe pink csalit és volt egy ami nem lett olyan szép, így megtartottam magamnak. Nehogy már csak Gábor tudjon pink csalival domit fogni alapon ez került a kapocsba. 😀

Itt már benne volt a pakliban, hogy egyből támad a domolykónak vélt jószág, így már csobbanás előtt visszaváltottam a felkapókart. Mondanom sem kell elsőre lemarta a beesőt! 🙂

49 centis, sötét, szinte fekete hátú őserő

Végre meg volt az első a kis folyón, úgy ahogy terveztem!

A nap még egy halat tartogatott számomra. Szintén egy olyan pálya legalsó szakaszát dobtam, amit tavaly fedeztem fel és adott szép halakat. Egy néhány centivel kisebb, ugyancsak parádés színezetű domi a folyással egy irányban húzott spotlight színű süllyedő dozert bombázta be!

A színkód a fiam fejéből pattant ki

#csakasaját

Az első alkalommal még dobtam párat gyári csalival, de aztán nem éreztem a késztetést, nem volt motiváció, így két kis doboz saját csalival folytattam a túrákat.

Annyira örültem a sikernek, hogy a vasárnapi óra átállításról megfeledkezve vártam be a naplementét. Aztán a kocsiba ülve jöttem rá, hogy nem fogok nyolcra hazaérni. A vaddisznó óta nem vezettem sötétben ilyen tempót, mint aznap. Majdnem megcsináltam. 😀

Aztán Petya fogott egy igazi gigászt! Ugyanott, ahol nekem sikerült az 51 centist kikarmolni, amikor együtt horgásztunk. A black caterpillar színű süllyedő dozer beadta neki a tavasz legnagyobb halát!

 

Gyomros, brutális őstelény

Március 31.

Erre a napra Zénó barátommal beszéltünk meg egy pecát. Ő volt az aki 8 éve először elhívott a kis folyóra, nélküle nem született volna meg az első írásom sem, a Gyomorból hörgő malac domolykók.

Zénó keveset horgászott az elmúlt években, azóta sok víz lefolyt szeretett kis vizünkön és ami anno működött az mostanság nagyon nem. Régebben elég volt pár nyilvánvaló haltartó helyet meghorgászni a sikerért. Befolyók, hídlábak, zúgók környékét. Ma már ez édes kevés a sikerhez. Idén volt olyan, hogy egy halért 13 kilométert mentem. 😀

A rommá dobott helyeken, ha nem vagy ott minden nap, nem könnyű. Két ember két kocsival és gyalog is dupla annyit zörög és ez bizony egy ilyen különösen száraz tavaszon sokat számít. Nem is szaggatták aznap az istrángot a halak! 😀

Barátom hajnalban fogott pár átlagos halat a régi, bevált helyein, én csak délután érkeztem. Egy olyan pályán kezdtünk, ami normál vízállás esetén komoly halakat tart, de szomorúan konstatáltuk, hogy idén tavasszal ezen a pályán nem kell halat fognunk. 20-40 centis, növény és fedezék mentes, tiszta vízbe nem fog kiállni semmi, főleg nem délben.

Szumma szummárum Zénónak két tilalmas csuka esett be, az egyik szerencsére “kiköpte” a csalit még a vízben, a másikat műteni kellet. Nekem egy 35ös forma volt megírva, amit egy olyan helyen fogtam, ami tökéletes domolykótanyának tűnik, de még soha nem adott halat. Most is csak színcsere után.

Aznap este aztán megint aratott a pac – man. Két vevő is szép halakat fogott az egyik kedvenc pályámon. Esti fényváltásra kiállt a kishal és zabálás volt. Persze a nyolc órás kijárási tilalom miatt esélyem nem volt maradni. 😦 Az óra átállítás miatt az 5 órai indulással viszont volt esély napkeltére felérni.

Gábor elképesztő milyen halakat fogott a számára készített újabb színekkel. 15 különböző színű pac – man crank készült neki és mindegyikkel fogott minimum 40+os halakat, de volt közte jó néhány 50 centi feletti is.

Elképesztő mit művelt a pac – manus. Volt aki fotoshoppot kiáltott, szó volt itt már kerti tóról tele nagy domikkal, varsáról és többen is Steven Seagal-hoz hasonlították rezzenéstelen arca miatt. 😀

Április 1.

Aznap nem horgásztam. És bár nem kedveltem igazán ezt az elsejei kikötő csukapecát, azért meg kell, hogy mondjam, mocskos módon hiányzott, hogy nem mehettem. 😦

Április 2.

Éreztem az erőt megint és sikerült belefutni a leghalasabb idei napomba.

Azon a pályán kezdtem, ahol két nappal előtte az esti fényváltásban evett a hal. Volt némi kishalmozgás. Nem szoktam egy helyben kapás nélkül ennyit dobni ezen a vízen, de valahogy éreztem a halat és az ötödik csalicsere meghozta a várva várt ütést.

A hal a leges legelső orange hell színű felúszó killert szedte le a szélében igazi botgörbítős, fékhúzós, vad kapással.

Elsőnek nem rossz hal, nagyon nem. Megérte 4 előtt kelni! 😀

Átnéztem még néhány jó haltartó helyet a környéken, aztán az egyre erősödő szélben a múltkori duplázás helyére vezettem.

Összejött a duplázás most is. Egy olyan szakaszon ahol etetve van a pálya és tavaly is majdnem dupláztam egyszer ( akkor a második hal sajnos zsinórsérülés miatt megtépett) , most sikerült mindkét kapást halra váltanom. Egy süllyedő vooddo child színű killerrel 20 méteren belül tudtam elkapni két nagyon jó halat.

Az első 49-es a parti növényzet alól kitámadva törölte el a “sárga – fekete gyilkost”, a másik kopogtatott és ahogy megállítottam a csalit, letorkozta.

 

Április 5.

A nap. Az a nap! 😀

Megint felmentem napkeltére. Az hogy a ..ar is belém fagyott nem kifejezés. Mocskos hideg volt a parton, mínusz három környéke. Folyamatosan fagytak a gyűrűk és lassan kezdtem én is megfagyni. Kellett volna a vastag gatya. 😀

Nem adta a zúgó, sem a befolyó, így feljebb mentem egy olyan részre, ahol idén nem jártam még. Egy mélyebb szakaszon újonnan kialakított beállóban a legutóbb nyerő killer került a kapocsba.

Mély víz, jól dobható minden irányban. Dobtam néhányat szembe a nádfalhoz, néhányat lefelé, majd felfelé. Néhány nádszál ugyan belógott, de viszonylag közel tudtam húzni a csalit folyással egy irányban, a nádfallal párhuzamosan.

A második dobásnál éreztem, hogy valami kopogtat, így megállítottam a csalit, hogy a víz erejével sodródjon tovább, de nem kellett megvárni, hogy tovább vigye a víz, brutális kapással szedte le valami a mélyben, amit azonnal határozott bevágással sikerült lereagálnom.

Mélyen védekezett, rázta a fejét, biztos voltam benne, hogy nagy telény dolgozik a harctól habosodó, kavargó vízben. Ekkor a merítő már a jobb kezemben volt. Felhúztam a halamat a felszínre. Ott még tett néhány tétova, már kevésbé erőteljes mozdulatot a szabadság reményében, de mirefeleszmélt, már a hálóban feküdt teljes hosszában.

Gyönyörű, egyéni rekord 53 centiméteres ősdomolykó! 5 éve fogtam az első 52-esemet, amit azóta számos 50-52 centis hal követett. Végre, ha egyetlen centivel is, de sikerült felülmúlnom az eddigi rekordomat! 🙂 Nem mintha annyira számítana az a pár centi, de a gyanúsan nagy halakat, ha tehetem hosszra mindig megmérem.

Azon a napon 200 kilométert mentem autóval, 8 kilométert gyalog és rommá fagytam hajnalban, azért az egy kapásért, ami felértékelte a sok betlit, a sok sok ” feleslegesen” megtett kilométert és minden egyes , folyó mellett eltöltött másodpercet!

Álomhal volt a javából!

Ilyenkor aztán nem jönnek a microjigesek, a microkanalas ul pecások, a máskor a betlis poszt alá halat beposztolók még egy lájkkal sem. Nem mintha elvárás lenne, csak úgy megjegyzem. 😀

Lovas Feri barátom mindig ráér egy kis hülyeségre. Ezen a képen levett mindent fekete fehérre, csak az orrom színét hagyta meg, eredetinek. Talán ez a kép szemlélteti a legjobban, hogy mennyire hideg volt aznap. 😀

Az ember se jobb a hódnál, sőt

Azt terveztem, hogy az utolsó napokon végig fent leszek, de az időjárás közbe szólt. Nyolcadikán reggel kétszer is kimentem felszerelkezve  kocsihoz, de a szakadó hóesés miatt végül nem indultam útnak. Másnap aztán muszáj volt. 😀

Április 9.

Nem siettem el, de így is -5 fokban értem a folyó mellé. Nem fáztam mivel készültem és jobban beöltöztem, mint legutóbb. Nagyon kemény volt! Öt dobásonként pucolni kellett a gyűrűket, a 0,09-es fonott hozta fel a vizet a bottestre, ami hosszában ráfagyott. Az orsó is jegesedett. A folyó széle pedig be volt fagyva! 😀 Igazi januári kikötőpecán érezhettem magam. 😀

Killer a jégen

Egyetlen kapásom volt ezen a napon is. Kukoricás etetésen. 😀

Tavaly talán életem legnagyobb látott domolykója követte ki ezen a helyen a gyári lárvát. Éreztem hogy ott a hal, de nem akart kötélnek állni sehogy sem. Mivel idén gyári csalival nem horgásztam, így a két kis dobozból kellett gazdálkodnom, amik a zsebemben voltak. Az egyikben ott figyelt két gyulárva, Kozma Gyuszi barátom kézi készítésű remekművei. Nem kellett vele kettőt dobnom és az inaktív, dagadt domolykó elgázolta a három részes hendmade csodát. 🙂

Nagyon komoly bendője volt, 100%, hogy telezabálta magát kukoricával, amit a parton erjesztettek. 😀

Valamire csak jók a helyi erők is

Az utolsó kép kedvenc killeremről

A fenti kép délután három órakos készült 23 fokban! 28 fokos különbség egy napon belül. Aznap sikerült átélnem mind a négy évszakot.  Csoda, hogy nem halt ki az összes domolykó! 😀

Április 12.

Szar leírni is, de az utolsó etapnak ígérkezett. Délután háromra írta a hidegfrontbetörést. Sajnos nem kellett csalódnunk az előrejelzésekben. 😦

Petyával vágtunk neki a nagyobb folyónak újra. Valahogy abban jobban bíztam. A kis folyón katasztrofális a vízszint. Vissza is hűlt elég rendesen. A mély részek rommá dobva, a sekélyben pedig kihalt minden élőlény. 😀 A parti növényzet csont száraz, a vízben éppen megindult a töklevél.

Szóval a nagyobb folyó mellett döntöttem, de azért volt a fejemben B terv is. 🙂

Egyből az első helyen volt egy gyenge kapásom. Majd a harmadik pályán barátom megkérdezte, hogy jobb, vagy bal oldal?

Ez olyan 4 méter távolságot jelentett egymástól. Nem sikerült túl jól a választás, hiszen megint Petyának jött meg a jó hal, második dobásra. A csali legalább a reggel behangolt dozer crank volt. 😀

Ebéd előtt nem sokkal aztán megjött nekem is a kapás. Előző nap csévéltem új zsinórt az orsóra és a féket nem húztam rá eléggé, így ezen a vízen eddigi legkisebb, kb bruttó 28 centis domolykóm majdnem megtréfált, olyan gyorsan ugrott be a parti kövezés közé.

A kaja megint parádés volt. Domolykó :D, akarom mondani Lidl-is pisztráng filé.

Mankó, vagy fémdetektor?

Ez a nap humán vonalon nagyon erős volt. Nem mostanában röhögtem ennyit, mint aznap ez teljességgel bizonyos. 😀

Nem volt szerencsém. A legutóbbi peca óta 40-50 centit apadt a vízszint, így voltak helyek, ahol a süllyedő csali nem jött el. Sajnos ezek az akadályok általában a fenéken fekvő faágak voltak, négy csalim bánta.

Elvesztettem a három nagy halat adó killeremet is! 😦

Idén eddig összesen két csali szakítottam be és egyet hagytam egy fa ágán. Deficites peca volt ez! 😀 Ráadásul a harmadik támadót sem sikerült nyakon csípnem. 😦

Egy szakadt partfal előtt második dobásra verte le a beeső csalit, de nem volt elég vehemens. Gondolom az első dobással csaltam ki rejtekéből.

Már ezért megérte, ahogy Petya mondaná: “A kert!”

Petya fogott még két kisebbet, aztán megjött a várva várt 😀 szar idő. Befejeztük inkább a pecát!

Én azért átnéztem még a kis folyóra, hátha a tavalyi tűzijáték megismétlődik így az utolsó napon, de másodszor nem volt kutyavásár és nem is kutya, meg nem is Budán. 😀

Ekkor már annyira szakadt az eső, hogy nem láttam értelmét tovább kínlódni, így elköszöntem a víztől és hazafelé vettem az irányt.

Bírom az embereket. Évekig baszogattak, hogy a Balatonon könnyű, halat fogni, elég csak eltalálni a vizet. Nem miattuk, de már nyolc éve járok rendszeresen domolykózni, most meg azzal jönnek, hogy mutassam meg másik folyókon mit tudok, mert itt a kerítés is jó halakból van. 😀

Persze ha nem lennének jó halak, akkor nem lehetne megfogni őket, ez egyértelmű, de ezek a vizek nem adják könnyen magukat, főleg egy ilyen aszályos tél után, egy olyan tavaszon, amikor egy napon belül meg lehet élni, 3 – 4 évszakot. 😀

Volt olyan hal, amiért Gábor 3-4 este is kiment, hogy abban a 10 percben ott tudjon lenni a tanyáján, egy befolyónál, hídlábnál, vagy egy bedőlt fánál. Volt olyan nagy hal is, amit egy héten át kergetett, de végül nyárra tolódott a csörtéjük. 😀

80-100 kilométerről én ezt nyilván nem tudtam megtenni. De a 8 év tapasztalatában, hely és halismeretemben bíztam, no meg a tucat csaliban 😀  és a kitartásomban, hogy megfogjam a “BIG”-et.

És hogy miért nem használok tipikusan téli csalikat télen, vagy kora tavasszal és miért nem uellezek domolykóra? ( idén igazi ul botot sem használtam, pedig a custom széria nagy kedvencem)

Egyszerű a válasz, azért mert én nagy halra megyek, amihez kell az erősebb cucc. Én ebben hiszek! Nekem a domolykózás nem a 20-30 centis halak hajkurászásáról szól, beeső nagyobacskákkal, hanem 40-50 centis halakról, az 50+osak reményével és beeső kisebbekkel.

Ez nem nagyképűség, de én az egy nagy BAAAMMM-ért megyek!

Többször felvetődött az egyes horog használatának a kérdése a posztjaimmal kapcsolatban. Viszonylag testes csalikat használok. Jelenleg ez alól a pac – man crank a kivétel, de azt nagyon keveset dobtam.

Én jobban hiszek a 4 centis nagy testvérekben, a dozer és killer crankekben. Ezek a csalik a terelővel együtt 6 centi hosszúak. Nagyobb halaknál is 95%-ban csak az egyik horog kerül a domolykók szájába, a másik a peremen megáll. Mivel lenyomott szakállú, vagy mikroszakállas horgokat használok, ezért általában szákolás után már nincs is a halakban a csali. Ha mégis benyelnék, akkor a két hármashorog miatt nehezebb a csali útja lefelé, így nem jut le a kopoltyúk közé, ahol komolyan roncsolhatna.

Talán jól szemlélteti ezt a következő kép. Petya barátom (egy másik Petya 😀 ) legnagyobb tavaszi hala rendesen torokra szívta a túró rudi színű dozert egy kajakos peca alkalmával. Véleményem szerint egyes horoggal sokkal mélyebbre nyelhette volna a csalit még ennél is. Ez a hal egy csepp vérveszteség nélkül megúszta. 😉

A másik dolog, hogy a horgászat nem kisasszonysport. Előfordul, hogy a sokak által “játszótársnak” tartott hal belepusztul a sérülésekbe. Na ilyenkor van az, hogy le kell csapni és ténylegesen le kel filézni! 😀 Megjegyzem, hogy ezekre a vizekre éves céender jegyem van, így ezt nem tehetném meg, de nem is kellett ezen gondolkodnom soha sem.

Én elfogadom, ha valaki az egyes horog mellett teszi le a voksot, nem akarok senkit se eltántorítani ettől, de elvárom ugyanezt a hittérítő sötétzöldektől is.

Ha valaki annyi sötétzöld, az gyűjtsön bélyeget, vagy sakkozzon inkább. 😀

Balinnak is elmenne

Megint megkaptam többektől, hogy helyirigy vagyok. 😀 Ám legyen, bár egy kevés utánajárással, abból kiindulva, hogy kikkel horgászok minimum a megyére rá lehet azért jönni. Azt viszont el kell tudni fogadni, hogy a domolykó horgászat nem tömegsport rendezvény! 😛

Így is halmozottan több lett a horgász, mint sok évvel ezelőtt és ebben a covidos időszakban amúgy is sokkal többen keresték a kikapcsolódást a vizek, folyók partján. Szóval, ha valaki rájött, hogy melyik vizeket vallatom, az legyen vele boldog, de tőlem az ne várja senki, hogy a homlokomra varratom a folyók nevét. 😀

Még egy dologra szeretnék kitérni. Méghozzá a domolykó tilalmi ideje. Na ez az időpont eleve jócskán el van szabva. 😀 A jász sokkal előbb ívik, mint a domik, a balinnal átfedésben.

Nem véletlen, hogy a Dunán annyi balin – jász hibridet fognak a pergetők. Gyakorlatilag az április 15.-i kezdéssel a legjobb cserebogarazós időszak ment a kukába. Viszont aki május elsejétől folyón balinra perget, az úgyis fog domolykót. Nem beszélve a kiülős keszeghorgászokról. Szóval véleményem szerint nem sok értelme van a tilalmi időnek a domolykó esetében, főleg nem ebben a formában. Amúgy is eltérő az ivási idejük egy sekély hegyi patakban, vagy akár az Ipolyon, vagy mondjuk a Tiszán.

Ilyen hideg tavaszon pedig benne van a pakliban, hogy sok folyón majd akkor állnak neki üzekedni, amikor már újra lehet rájuk célzottan horgászni és folyni fog belőlük a tej és az ikra.

Utolsó nap volt jégeső, eső, hódara, atomszél. A Bakony egyes falvaiban 30-40 centi hó esett, így én már nem mentem fel, de a két bolond 😛 aznap is kint volt és közvetve fogtam még egy halat a killer crank segítségével. 🙂

A “vazsi betyárok” és csaliteszterek

Ha tetszik, ha nem, ha van a vízben nagy hal, ha nem, nem volt ez könnyű még a helyieknek sem. Panaszra így sem lehet okom. Finomabb cuccal biztos foghattam volna még egyes napokon sok szép kicsit, bár a helyiek sem fogtak jellemzően darabszámot. Egyetlen tavaszias délután volt, amikor Gábor belenyúlt egy 20 halas pecába.

Nekem 10 kézben tartott hal adatott meg, ebből 8 darab 46 és 53 centi közötti volt teljes hosszában. Igen, farokkal együtt mérve, ahogy a hülye Horváth Feri méri. 😀

Mindkét vízen sikerült egy – egy disznót kikarmolnom. Jövőre is elégedett lennék ennyivel. Na jó, azért ezen felül néhány felszíni csalis hallal még inkább kiegyeznék. 😀

Nem cél a balinfogás tilalomban domolykózás közben, de idén nem láttam egyetlen darabot sem és jászokról sem igen jöttek a hírek. Nagyon le van maradva a természet. Minimum 3 héttel.

Érdekes volt szinte csak saját csalikkal végighorgászni a tavaszi szezont. Még az is lehet, hogy a májusnak is így vágok majd neki. 😀

Peace

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Kajakos “vergődések”

Mint minden évben, így tavaly is horgásztam a születésnapomon. Igaz nem egészen úgy sikerült, ahogy azt terveztem, de végül nem volt rossz napom. 😉

2020-ban nagyon sokat horgásztam kajakból, főleg miután felmondtam a cégnél. 😀 A munka előtti kajakozásokat augusztusig jobbára hanyagoltam, mert higgyétek el nekem meló előtt négykor kelni, hogy napkeltekor már a vízen legyetek és hét óra után kapkodva az utolsó utáni – utánit dobni, hogy beérjetek a melóba, az pusztító!

Azzal, hogy felmondtam és otthon kezdtem melózni adva volt, hogy nem kellett nyolcra a munkába sietnem. Volt hogy dél felé értem haza, kajáltam, aludtam két órát a teraszon és utána akár este tízig dolgoztam.

Július 27.-én sajnos a kajakos peca nem adott halat. Hullámzott a víz elég keményen és halnak jelét se láttam az egyik kedvenc szakaszomon, így megint partra kényszerültem.

Egészen augusztusig szinte kifogyhatatlan volt a terület balinból. Tök mindegy, hogy reggel, délben, vagy este vetődtem erre a szakaszra, hogy sima volt a víz, vagy hatvan centis hullámok verték a partot, mindig lehetett néhány balint fogni a megfelelő csalikkal.

Aznap 10 óra felé értem a pályára és direkt csak a korábban leginkább működő részeken álltam meg. Már, ahol volt hely. 😉 4-5 kapásom volt összességében blade csalikra az egyre inkább csillapodó hullámzásban, amiből kettőt partra is segítettem.

Aztán toltam egy jófajta sajtos – tejfölös lángost a szervezetbe.

Majd hazaérve konstatáltam, hogy csomagokat kaptam a Svendsen Sporttól. Talán az utolsókat.

Az időjárás pár napra partra kényszerített. Augusztus elsején tudtam újra kajakkal a vízre szállni. Aznap megint nem ettek. A víz még zaccos volt, az előző napok szeles időjárása miatt. A sekélyben, a nád előtt, és a belső öblökben sem találtam a balinokat. Aztán ahogy reményt vesztve eveztem vissza a kikötési pont irányába, elcsattant egy rablás előttem vagy 100 méterre egy hínármező közepén.

A választás egy black silver slim axehead csalira esett. Ez a darab nem lett tökéletes, így bekerült a dobozomba, de őszintén szólva addig a napig nem dobtam. Az is lehet, hogy azóta sem. 😀

Halkan a hínármező közelébe eveztem, aztán letettem az evezőt és csak csorogtam a hal irányába. Bíztam benne, hogy hínárlakó balinról van szó, ami a revírjéből támad és bejött a számításom. Hatalmas szaltóval verte agyon a vékony falatot.

Eléggé jellegzetes kinézetű hal volt, aminek később meg lesz még a jelentősége. Aznap az egyetlen. 😉

Tavaly nagyon korán kezdtem a csukázást. Már augusztus elején meg is fogtam az első 90+os halat, ráadásul kajakból. Ez a tény némileg eltántorított a felszínen zabáló balinoktól, de aztán augusztus tizedikén újra rájuk néztem.

Irtózatos meleg volt azon a napon. Nem láttam értelmét csukákkal próbálkozni. A nád előtti szakaszon egyáltalán nem találtam halat, így a meleg ellenére leveztem egy olyan pályáig, ahol még nem jártam.

Egy babás nádas, sekély részen ott volt a milliárd ivadék és rajtuk néhány balin. Ejjj, ha korábban érkeztem volna!

Nagyobb csalikra reakcióm sem volt, így kénytelen voltam az ötös axeheadet a kapocsba akasztani. Meg is hozta a jó kapást egy nádtorzsa mellől. Szerintem a pálya legkisebb balinja verte le végül a kicsi white walkert.

Ahogy elkaptam ezt az egy jószágot, a többiek is bekussoltak a sekély vízben. A nap annyira égetett, hogy hiába vizeztem be a tarkómat és mártottam a sapkát többször a vízbe, menekülnöm kellett az árnyékos rész felé. 😀

Kb 50-60 méterre lehettem attól a hínármezőtől, ahol a slim csali a balint adta, amikor egy tolóhullámos, vízből kivetődős, totál elmebeteg balin támadásra lettem figyelmes.

Pár nappal korábban cseréltem Németh Tamással (Halbogár Lures) egy igen extra kézzel festett és vergő fedőnévre keresztelt felszíni csodára egy saját wtd-t. Ez a csali került abban a pillanatban a kapocsba.

Még most is itt van előttem a balin kapása. Ahogy odaért a csali a hínármező mellé. egy btutális tolóhullám indult meg jobbról, több méter távolságról és úgy ütötte el a megállított csalit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Repült a balin és a csali is, szerencsére egy irányba! 😀

Gyönyörű halat fogtam, egy különleges csalival és ami ott még nem annyira tűnt fel, csak otthon a képeket nézegetve, hogy ez a balin ugyanaz a hal volt.

Pár napon belül két különböző csalival sikerült becsapnom ugyanazt a hínárlakót. Ráadásul mindkét alkalommal visszafelé evezve 11 óra körül.

Az évek során nagyon sok írás született c&r-ről pro és kontra. Nem is szeretnék erről papolni senkinek sem, viszont az ilyen speciális esetekben a c&r lehetőséget ad egy dologra, amiről kevés szó esett eddig.

Méghozzá arra, hogy ezt a halat harmadszor ne fogjam meg! Érvként azt szokták felhozni többek között a c&r mellett, hogy ha elengedjük, újra megfoghatjuk, vagy lehetőséget adhatunk másnak, hogy ő is megfogja, de én azt kihasználva, hogy tudtam hol lakik, innentől nagy ívben elkerültem. 😉 És többet nem fogtam meg! Pedig rabolni többször is láttam, azon a területen.

A csali maga egyébként úgy mozog, ahogy a nevéből lehet rá következtetni. Elmebeteg módon vergődik, mint valami szárnya szegett, vízbe pottyant madár.

Aznap akadt még három halam. Az első egy nyílt vízi balin az immár általam gyártott Balaton WTD-t szedte le szaltóval a kajak orrától pár méterre.

A következő hal megint öt centis white walkerre éhezett meg, nagyon sekély és kristály tiszta vízből, az ivadékot hajtó sügércsapat alól. Nagyon nem rá számítottam és amikor a 30 centis vízben látott kapással dörgölte le a csali már a kajak mellett, ülve kihordtam egy infarktust. 😀

Az utolsó halat vízben állva fogtam.

Már letettem a kajakot és elkezdtem összepakolni, mielőtt partra húzta volna, de egy balin már harmadszor csattant el mögöttem az egyre erősödő hullámzásban.

Ezen a pályán ritkán használok poppert, de most a gyári csalis doboz volt felül és valahogy a pop prey adta magát, így azt tettem a kapocsba.

Tudom, hogy sokaknak hihetetlenek az ilyen történetek, de első dobásra, talán a negyedik pukkanó hang után, a megállított poppert szedte le, a nap utolsó hala.

 

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, felszíni, gázolós, hendméd, légiós, popperes, savagegear, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Vissza a gyökerekhez

Már nem úgy! 😀 Tőlük inkább el. 😉

Ahogy a balinos írásban említettem, gyerekkoromban a pergetés nem tartozott az erősségeink közé, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem fogtunk rablóhalat.

Életem első angolnáját a Wesselényi strandon fogtam zsebpecával totál véletlenül. Amikor húztam ki a cájgot, valamiért megállítottam a kövek között, a giliszta besüllyedt a kövek közé és amikor ki akartam venni, nem jött. 😀 Aztán addig rángattam, nógattam, míg az elakadt szerelék megelevenedett és ott feküdt előttem a fűben az első kígyótestű hal.

A bátyámmal először csak néztünk, hogy ezzel mit kezdjünk egyáltalán? Aztán vizet tettünk a gumicsónak tartó táskába és bele az angolnát. A csónakot így kénytelenek voltunk felfújt állapotban felcipelni az Öreghegyre és útközben bementünk Réti Gyuribához, aki kioktatott minket az angolnanyúzás mesterségével kapcsolatban.

Mivel édesanyám közölte, hogy az ő serpenyőjébe kígyó nem kerülhet, így maradt a nagyanyám, aki a nyári konyhában kisütötte nekünk paprikás lisztben az angolnaderekakat. Illetve csak sütötte volna, mert a feldarabolt bepanírozott angolnadarab megugrott a forró zsírban. Ő kifutott a kiskonyhából az “ez még él” felkiáltással, így nekünk kellett megsütnünk a felettébb ízletes halat. 😀

Később a “Négy méteres” partszakaszon, az egyik alkalommal nem evett a békéshal és kitaláltuk a bátyámmal a strandi “tapasztalaton” alapulva, hogy mi tudatosan angolnát akarunk fogni a kövek közül.

Erre egy elég gerinces teleszkópos pácát, egy grafit daiwa orsót, rajta 50-es monofilt használtunk. A szerelék befőttes gumival ütköztetett csukázó úszóból, süllőző horogból állt súlyozás nélkül. A csali taposott, belezett, vagy élő küsz volt.

A sekély vízben a kövek között nem tudtuk kisúlyozni az úszót, egyszerűen nem volt elég mély hozzá a víz. A módszerünk lényege az volt, hogy  csukázó dugó feküdt a felszínen és amikor az angolna elkezdte a kövek repedései közé belógatott csalit behúzni az úszó felállt, mi meg odavertünk egy nagyot és feszítettük a cájgot amennyire bírtuk. Volt hogy az angolna nyert, de volt hogy mi, sőt egy viharos estébe nyúló délután egyszer 5 angolnát is adott ezzel a módszerrel.

Amikor nem volt ilyen módon kapás, be szoktuk dobni ugyanezt a szereléket kicsit messzebbre a hínármezők mellé, természetesen nagyobb eresztékkel.

Az egyik ilyen alkalommal, ahogy bedobtam és letettem a botot, már állt is fel az úszó, mitöbb egyből merült is elfelé. Nem voltam rest és bevágtam. Egyből éreztem, hogy nem angolnával volt dolgom, így fogtam meg életem legelső balinját.

Sajnos ezekről a halakról a régi időkből nem rendelkezek semmilyen kép anyaggal.

Viszont a következő balinról igen. 😉

2007 augusztus elsején Laci barátom javaslatára munka után kinéztünk a “Négy méteresre” pergetni. Ekkor még nagyon koca szinten műveltem az egészet, inkább mólokon próbálkoztam, ezen a pályán max ősszel dobáltam csukára. De itt már kezdtem kapizsgálni, hogy nem csak ősszel lehet ragadozó halat fogni. 😀

És ugyanazon a kövön állva, ahol gyerek koromban megfogtam az első balinomat angolnázás közben, megfogtam az első pergetett balinomat is ezen apályán #csakathrillel. 😀

Anno nem cipeltem magammal még fényképezőgépet és ebből a halból bizony ebéd lett. A képet a feleségem készítette a nyitott ablakon keresztül. 😀

Megjegyezném hogy csóri balin bal oldali kopoltyúfedője gyakorlatilag le volt szakadva, így sanszosan manapság is hazavinném.

Egészen 2020 őszéig nem nagyon jártam gyerekkorom “szent helyén”. Ha mégis, akkor a sok kiülőstől nem lehetett pergetni, pedig süllőre, balinra nem is lenne rossz pálya.

Az előző év úgy alakult, hogy a fiam Pestre került egyetemre és a nagypályás nevelő edzője, Csababá megfűzte, hogy focizzon nála az Almádi felnőttben. Eleinte egy, aztán két, aztán a covid miatt heti négy edzésre is le tudott menni.

Meccsekre én vittem, amíg még beengedték a nézőket. Ha hazai pályán volt a meccs, akkor 1,5 órával a kezdés előtt ott kellett lennie. Első alkalommal még nem gondoltam pecára, inkább elmentem fagyizni, másodszor aztán úgy döntöttem, hogy lenézek a “Négy méteresre”, hisz úgy is a pálya előtt található.

Azon a hajnalon egyébként csukázni voltam kajakból, csak a csukáknak nem szólt senki. Egyet sikerült valahogy azért kiimádkoznom.

Szóval lenéztem a partra. Erős déli szelet mondott melegfronttal. Volt vagy negyven fok, olyan igazi nyári fülledt délután. A víz alig hullámzott és egyszer csak durr, majd durr és megint durr. Ott voltak előttem a balinok.

Igaz hogy a csukás dobozban lett volna talán olyan csali, amit el tudtam volna húzni a hínár felett, de az engedély a másik nadrágomban otthon figyelt, így maradt a motyó a csomagtartóban én meg szívtam a fogamat, hogy mekkora marha vagyok? 😀

Legközelebb aztán nem hibáztam! Egy bot, engedély, csipesz és egy minimál doboz csali jött velem szeptember 13.-án.

Azon a napon persze a balinok hol máshol dolgoztak volna, mint a bedobott szerelékek környékén, alatt, felett, mellett. 😀

Aztán elérkeztem ahhoz a kőhöz. A nád szinte teljesen benőtte mindkét oldalról és a feltámadó szél sem segített. Nagyon szűk helyen álltam, de a balin dolgozott a bal oldalon, így meg kellett hogy próbáljam. Vártam, hogy a szél csillapodjon, így a bal oldali nád pár másodpercre kiment a képből és dobtam.

Ha jól emlékszem, a harmadik “kivárós dobás” után pont azon agyaltam, hogy mekkora poén lenne itt újra balint fogni, amikor a hetes axeheadet ledurrantotta az első őn.

Nem hiszem, hogy meg tudnám fogalmazni, hogy milyen érzés volt halat fogni arról a kőről újra, ahol gyerekkoromban az első balinomat elejtettem, majd pergető pályafutásom elején a #csakathrillest.

Vigyorogtam, mint a tejbetök, megszabadítottam balinomat a szúrós falattól és útjára engedtem.

Tovább haladva már csak egy dobható beálló maradt, de nem adott halat. Mivel lassan mennem kellett a meccsre, így megnéztem még egy megdobható helyet, ahol korábban is voltak rablások.

Itt már jobban fújt a szél így a nyolcas white walker mellett döntöttem, hogy távot tudjak dobni. Ennek ellenére a második őn a parthoz egészen közel, közvetlen a nádas mellett bombázta le a csalimat.

Hazaértem!

 

 

 

Kategória: Balaton, balin, balsa, felszíni, steveolures, topwater, whitewalker, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Balinok a távolban

Aki most arra számít, hogy valami újat fog olvasni azzal kapcsolatban, hogy milyen csalikkal, és felszereléssel érdemes a távolban küszöket tizedelő balincsordákra horgászni, az most zárja be a böngészőablakot a jobb felső sarokban található X-el. 😀

Néhány év megszakítás után valamikor 2003-2004 tájékán kezdtem el újra horgászni. Először még csak a street korizás mellett hébe – hóba, aztán a korizás elmaradt és újra a peca vált az első számú időtöltésemmé, melynek akkor még jelenős részét képezte a kifogott halak elfogyasztása is.

Fényképes bizonyítékaim abból az időből nem állnak rendelkezésre, az első ilyen emlék arra az évre datálódik, amikor megfogtam az első pergetett halaimat is. Egy nyári napon a feleségem és a fiam is elkísértek. A fiamról készült az alábbi kép élete első kifogott halával, ami mi lenne más, mint a balinok első számú csemegéje, a szélhajtó küsz, alias sneci. 😉

Balincsemege

Talán legtöbbünk első pergetett hala a Balatonon a balin volt. Gyerekkoromban próbálkoztunk ugyan különböző rapalákkal és balinólmos – műlegyes szerkóval, amihez a legyet otthon eszkábáltuk a testvéreimmel egy Mahoros cikk alapján, de soha nem fogtunk egyetlen halat sem. Nem volt senki, akitől bármit is el tudtunk volna lesni ezzel a módszerrel kapcsolatban és bár a 4 méteres partszakaszon, ahol a gyermek korunk jó részét töltöttük rabolt néha a balin, közünk nem volt hozzájuk. Egyetlen balint fogtam kishallal, angolnázás közben, de ez majd egy másik történet része lesz.

2006 októberében adódott egy vitorlásról történő süllőpecára lehetőség, süllő ugyan nem jött, de a hajnalban kezembe nyomott bojlis bottal és a kapocsba csatolt effzett kanállal 2 balint is sikerült fognom pergetve. 😀 Sajnos a harmadik – ami egy igazán komoly példány volt – a rutintalanságom végett, a szűk helyen megkerült egy kikötőoszlopot, amiről nem tudtuk levarázsolni, így megtépett a kanállal együtt.

Igen srácok. Én is effzett bácsiként kezdtem a karrierem! 😀 Bár a bácsitól akkor még elég messze álltam.

Hétfőn munka után az utam a horgászboltba vezetett, ahol vettem két darab effzett kanalat. Egyet az elvesztett csali helyett, egyet pedig magamnak és a következő éjszakai süllőzés utáni hajnalon immáron a saját kanalammal és egy 360-as féder bottal, nyeletőfékes orsóval sikerült újabb balinokat zsákmányolnom. 😀

Itt már készültek fényképek, de ezekre annyira nem vagyok büszke, így inkább megtartanám magamnak a családi kép archivumban. 😀

A kocka viszont el volt vetve, így Karácsonyra egy 3 méteres 15-40 grammos pergetőbotot kértem a családtól, ami aztán 3 éven át hű társam volt.

Először az a bizonyos nyeletőfékes orsó került rá, aztán ezt egy 4000 nexave váltotta. A dolog érdekessége volt, hogy két kolléga is belevágott velem együtt a pergetésbe, de ők rövid távon alkalmatlannak ítélték meg a botot és túladtak rajta.

Eleinte nálam is csak kísérő volt a féder és meccsbot mellett és csak akkor dobtam vele párat, ha balinrablást láttam. Aztán az idő megmutatta, hogy lehet azzal a bottal halat fogni, nem is keveset és nem csak ősszel. 😉 Akkor még azt hittem, hogy pergetni csak ősszel érdemes, hisz mindenki ezt szajkózta, a ragadozó halak ősszel esznek. 😀

Akkor még nem voltak jellemzően horgászvideók a youtube-on és a fórumok sem vonzottak még igazán, így a “tudást” horgászújságokból és a horgászboltból szívtuk magunkba és megvettünk minden csalit, amiről olvastunk, vagy hallottunk, hogy halat fogtak vele. 😀

A kikötői lehetőségem sajnos következő őszre megszűnt, így magam próbáltam pergetésre alkalmas pályákat keresni totál világtalanul és nagyon sokáig nulla eredménnyel. 😀 Ne felejtsük el, hogy akkor még nem volt ilyen szigorú a szabályozás és nagyon sok horgász volt, aki mindent vitt, mint a piros ász. Én úgy gondolom, hogy a hal is kevesebb volt!

Az első képes emlékeim, amikor már sűrűbben fogtam halakat 2009 őszére datálódnak és a Balatonalmádi-mólóhoz kötnek. 17 évig Almádiban dolgoztam és ebből az első 13-ban nem volt autóm, így a lehetőségeim elég korlátozottak voltak.

Az akkori kemény mag egy része a mólón 😀

Abban az évben elkezdtük beszerezni a helyi menők által használt távdodó csalikat az effzett kanál és a sok összevásárolt ramaty mellé. 😀

Akkor a legmenőbb csalik a goldstar S-pilker és a spro asp voltak. Iszonyat nagyot lehetett velük dobni, főleg ha besegített egy kis északi szél. A pilkerrel akár 70-80 métereket is dobtam a 3 méteres bottal, a baj csak az volt, hogy ebből a 70-80 méterből kb. 5-10 méter volt a kapászóna. Orsógyilkos pecák voltak ezek, de apósom legnagyobb örömére beérett a munka gyümölcse, hisz elkezdtem fogni a balinokat.

Abban az időben már megérintett a c&r szelleme ( 😀 ), így maximum 2 balint vittem haza minden esetben az öregnek, bár emlékeim szerint sokkal többet egy pecán nem is nagyon fogtam. 😀

S-pilker, vagy slim kanál volt a végzetük

Imádta az ecetes halat és amíg élt a halászlé alapját is balinok képezték, hisz itt már kezdett kikopni szinte teljesen a kiülős peca, a hirtelen jött sikerélmények miatt.

Egyszer emlékszem nagyon erős északi szél volt és az akkori mentorunk, Fekete Imi úgy megküldte a pilkert, hogy a fonott főzsinórja kompletten lepörgött a dobról. 😀 Mint kiderült előző nap csévélték fel neki a horgászboltban az orsóra, csak éppen a boltos elfelejtette összekötni a főzsinórt az alátét madzaggal. 😀

Egyébként szerencséjére 2 napra rá beleakadtam az eldobott szerelékbe és behúztam a  zsinórját csalival együtt.

Egyre gyakoribb vendégek lettünk a veszprémi Spicc horgászboltban Laci barátommal és többször is találkoztunk egy idősebb fazonnal, akinek mindene volt a küszíváson történő süllőpergetés, aminek inkább a mellékhala volt a balin. Itt kezdtünk megvilágosulni, hogy nem csak mólókról lehetne balint fogni, nem csak ősszel és nem csak távdobós pecával. Ja és nem csak balint! 😀

Először beköszöntött az országba akkor érkező  #csakathrill korszak! 😀

Majd elkezdtünk olyan csalikat is keresni, amik hasonlítottak a küszre ugyan, de nem azok a klasszikus kidobjuk a világból csalik voltak.

Egy tihanyi éjszakai süllős próbálkozás utáni hajnalon haragudtam meg először a spro asp csalijára és azon a pecán fogtam az első thrilles balinomat még 2010-ben. Történt ugyanis, hogy a balinok olyan brutális módon kaptak, hogy több asp csaliról is letépték a pörgőt, volt amiből még a csapágyas forgó is kiszakadt. 😀

Az első thrilles

Ráadásul itt kényszerből 3 balint el is kellett vinnem, pedig eskü nem akartam, mert úgy torokra szívták a csalit a vihar utáni hullámzó vízben, hogy belepusztultak.

Innentől sokáig a #csakathrill volt az Istenem, de kezdtem szépen  lassan öntudatomra ébredni, mint a skynet és ez a műanyag wobblertestbe zárt balinólom is lassan a feledés homályába merült és kikerült a táskámból a többi kacat mellett. 😀

Ő pedig az egyik utolsó

Egyre kevésbé vonzott ez a marha nagyot dobunk peca és egyre inkább élveztem az első rövid, 210-es botommal való horgászatot és azt hogy küszíváson, vagy strandokon egyre több balint sikerült olyan wobblerekkel becsapnom, amikkel nem kellett „kilométereket” dobni. Egyre több olyan pályát és helyet fedeztem fel magamnak, ahol a balinok közel mozogtak és amikor egy l-minowt, vagy flat rapot a kövezéstől pár méterrel szedett le egy balin az lett a mindenem. 🙂

Az s-pilker, balinólom (amivel egyébként soha nem fogtam halat sem léggyel, sem légy nélkül), asp, effzett kanál és barátai szépen lassan kikoptak a táskámból, aztán a savage gear és a manic prey érkeztével végleg eltűnt a #csakathrill is. 😀

Az utolsó asp-s csónakból

Egy nagy ugrással megérkeztünk 2020-ba, mert ennek az írásnak valamilyen szinten csak a távdobó csalikról kellene szólnia. 😀

Igen. Ebben az évben elég sokat horgásztam újra távdobó csalikkal back to the roots jelleggel, ugyanis a savage gear kijött négy ebbe a távdobó kategóriába tartozó ketyerével.

A visszatérő, ráncfelvarráson áteső fat vibes-al két méretben, egy blade csalival két méretben, egy tail spinerrel három méretben és egy kicsi süllyedő pencil csalival.

Ezekben a csalikban mind benne volt a hal lehetősége és persze amúgy sem mondhatom azt, hogy én ezekkel nem vagyok hajlandó horgászni. 😀

Most kellene jönnie  hosszú botnak, nagy áttételű, nagyobb dobátmérőjű orsónak és vékony zsinegnek, amik segítségével a későbbiekben bemutatott csalikkal „kilométereket” dobhatunk, de mégsem. 😀

Volt nálam egy ilyen szett. Kétszer vittem magammal, de képtelen voltam vele horgászni. Egyszerűen semmilyen szinten nem állt kézre. Nem éreztem vele a pecát, de a csalik ettől még működtek, bár jó sokáig csak lapultak a dobozok mélyén, mert ha a balinok elkezdik enni a felszíni csalikat és a jerkbaiteket, akkor nem nagyon vagyok hajlandó mással horgászni rájuk. 😉 😀

Ez gyakorlatilag idén nyáron is így volt, egy pálya kivételével. Ezen a pályán „ égig ért” a „ződdzsuva” így nagyon nehéz volt felszíni csalikon kívül mással meghorgászni a pálya nagy részét, de a nap nem minden szakában és nem minden időjárási körülmény közepette működtek a sétáló kutyák, popperek, propbaitek és lassan süllyedő jerkek.

Első körben a blade, gravity pencil csalikból jutottam hozzá néhány darabhoz. Ezek, amolyan tavaszi kampánycsaliknak indultak, korlátozott darabszámban, de végül bekerültek a 2021-es katalógusba. Azért is vannak most újdonságként hirdetve, hiszen tavasszal nagyon kevés horgászboltba jutottak csak el a limitált példányszám miatt.  A visszatérő fat vibes nyáron került a dobozomba, a fat tail spinner pedig késő ősszel.

Vib blade:

Az az igazság, hogy szinte soha nem próbálkoztam blade csalikkal. Egyszer ugyan nyertem egy játékon a megboldogult Eurohorgász magazinban Kanálka nénitől és abba a csomagba kértem 2 heddon sonart is néhány felszíni ketyere mellé, de soha egyetlen halat sem fogtam velük. Annyira nem is voltak szimpatikusak, mert tipikusan olyan csalinak tartottam őket, amivel bizonyos esetekben kárt lehet tenni a halakban. Gondolok itt a nagy halsűrűségű kis vizekre, vagy téli vermelő halak környékén történő „ horgászatra”.

Na ilyen helyzetekben én véletlenül sem fogom alkalmazni sem ezt, sem az írásban szereplő többi csalit sem! 😉

Az első három balint még májusban kaptam el a pengével egy nádtorzsás küszívásos szituációban. Amikor már nem akarták megenni egyik wobbleremet sem, gondoltam teszek vele egy próbát és működött. Igaz itt nem kellett a bladdel egyáltalán nagyot dobni, sőt még annyira gyorsan se kellett vezetni.

Az első blades balinom

Az „áttörés” egy júliusi hajnalon következett be, amikor Molnár Vilmossal felszíni balin csörtére készültünk. Megkeresett előtte pár nappal és gondoltam csak segítségére leszek, hogy az első balatoni balinjait megfogja.

Ez sikerült is, de sajnos nem a felszínen, mert a hullámzó víz nagyon nem akarta.

Az elején Vili még fogott kettőt wobblerrel, nekem jött egy gravity pecillel és minijerkkel, de az egyre erősödő hullámzásban valami mást kellett kitalálni. Ilyenkor nekem nagyon szokott működni a manic prey, de a “ződdzsuvától” képtelenség volt elhúzni. Még gyors tempóban is összeszedett mindent. Nem emlékszem, hogy melyikőnk tett fel először blade – vertikális csalit, de azt tudom, hogy a beesés pillanatában visszaváltott felkapókar utáni első pár nagyon gyors tekerésbe, az első öt dobásból négybe úgy ütöttek bele a balinok, mint a disznó!

Egy nem annyira apró és a csalin a “ződdzsuva”

Azt hiszem Vili élete első balatoni balinozása még ha felszínen nem is tudtunk halat fogni tökéleteshez közelire sikerült. ( Megjegyezném, hogy másnap sima víznél azért beadta neki a white walker.)

Ezen a pecán próbáltam először ezt a csalit, ezzel a módszerrel és csúnyán adta. A fat vibes-al is tettem néhány próbát, de azzal a súlya véget, még ezzel az izomból tekerem módszerrel is csak két halam akadt, mert ha nem ütötte le egy balin fél méteren belül, akkor 10 tonna „zöld moslékkal” a horgokon kaptam vissza a csalimat.

Innentől használtam a bladeket is. Nekem elsősorban a white, a bluepink és a firetiger színek működtek. A dolog érdekessége volt, hogy ha még sötétben érkeztem a pályára, akkor az izomból húzott csalira az első 1-2 jelentkező szinte minden esetben süllő volt!

Több olyan esetem is volt a nyáron, amikor egy haltalan kajakos peca után fényes délben keveredtem erre a pályára és 1-2 balint akár 40-50 centis hullámzásban is adott ez a csali. Igazából a pályán belül volt 4-5 olyan spot, ahol akármilyen időjárási körülmények között voltak balinok, még ha nem is mutatták magukat. Például a születésnapomon is itt kötöttem ki és a hordalékos vízben is fogtam bladdel 2 balint, igaz ehhez 5 kapás kellett. 😀

A fenti képeken persze csak a szokásos három darab egyenbalin szerepel, amiknek a csalikat a szájába akasztottam és különböző hátterekkel lefényképeztem ő(n)ket. 😀

Bizony a koszos vízben nem mindig találták el a gyorsan húzott pengéket, viszont másra rá sem hederítettek.

Ez a csali október végén is szépen adta a kikötői balinokat, amikor már a felszíni csalikra nem volt kapásom sem.

A kikötői balinfogásban az volt az érdekes, hogy minden balint pár méterre a parttól ütöttem meg. Volt hogy láttam ahogy jön a penge után és amikor megállítottam a monoton tekerést, akkor szedte le a csalit. Ki tudja ezek a halak milyen messze fordultak a fém darabka után és milyen hosszan követték azt szinte a lábamig?

Fat vibes:

Erről a csaliról korábban már megjelent egy írás tőlem. Kicsit más lett a forma, a színvilág és kevesebb a zajt keltő golyó – csörgő a testben. Lehet, hogy pont emiatt, de nekem sokkal jobban működött balinra, mint a régi típus. Az egyik legnagyobb balinomat is ezzel a csalival fogtam idén egy olyan szakaszon, ahol kevesebb volt a vízben a hínár és a zöld alga – moszat, így nem csak az első fél méteren működött. Igazi orsógyilkos csali ez izomból húzva, a kapás viszont brutális! A firetiger és a blue chrome színek adták a leginkább.

Ez a kép még sötétben készült, de nagyon sok esetben nappal is támadták ezt a figyelem felkeltő színkombinációt.

Dobástávon verte le a bluo chrome színt a nap legnagyobb hala, amikor már magasan volt a nap és a balinok egyáltalán nem mutatták magukat. Ezek a csalik keresőcsalinak is kiválóak!

Böszme balatoni bandanagy

Gravity pencil:

Elsőre azt mondtam erre a csalira, hogy egy csicsás balinólom, de aztán lassan rájöttem, hogy annál azért egy kicsit több. A folyamatos húzás nekem egyáltalán nem adta be a halat, így elkezdtem vele variálni.

Leginkább az jött be, hogy a felső vízrétegben nagyon sűrűn, de nagyon aprókat rántok rajta, ezáltal egy vergődő, ide – oda billegő mozgással és nagyon gyors tempóban közelített felém.

A másik lehetőség, ha mélyebb, vagy kevésbé növényes területen horgásztam, hogy néha megállítottam 1-2 másodpercre, ilyenkor a kis csalihoz mérten nagy súlya miatt gyorsan a hátsó részével lefelé bedőlve süllyedt.

Amikor ráéreztem a tempóra elkezdte szépen adni a halakat, de azt meg kell mondjam ezzel a típusú vezetéssel elég sok volt a rontott kapás.

Persze az évi három balinomból a legnagyobbat ezzel a csalival több háttérrel is lefényképeztem. 😀

Sokáig azt gondoltam, hogy ősszel a gravity pencil nagyon menő lesz, de aztán több időt szántam a nagy csukákra, mint a kikötői balinokra, így az igazi tesztelése elmaradt, ahogy környék pályáin a megszokott őszi kikötői balininvázió is. Fogtak ugyan a srácok őnöket, de nagyon sok utána járással és nem annyit, mint ahogy azt az előző években megszoktuk.

Fat tail spinner:

Ez a típus sem nagy újdonság, hiszen ahogy korábban írtam 10 éve sokat pergettem a másik gyártó pörgős farkú ólomhalával. Annyiban más ez a csali, hogy a test nem ólomból van. Műanyag bevonatos üreges fémnek tűnik nekem, csörgővel a belsejében. Mivel elég későn jutottam hozzá, így sokat nem próbálkoztam vele, de volt egy peca, ahol 10 kipróbált és bevált csali után a kapocsba került és leszedte azt a pár balint a stég elől.

A vib blade csaliból a nagyobbik változat jól működött tavasszal kikötői csukákra is és bár ez az év nekem nagyon nem a süllőkről szólt, azért sikerült a penge harcossal néhányat csípnem. Késő ősszel és télen azokon a pályákon ahol nagyobb gumikkal dobós pecával szoktam sügéreket fogni idén nagyon nem működött semmi, de a vib blade és a fat tail spin csalik néhány sügeret –  ha nem is nagyokat – szinte mindig adtak, az üresnek vélt helyekről.

Összességében egy régi – új élménnyel lettem gazdagabb ebben az évben ezen csalik által és a módszerhez sokkal inkább passzoló felszereléssel még nagyobb távokat is elérhettem volna ezekkel a csalikkal. Volt bizony néhány alkalom, amikkor kellett volna az az 5 – 10 méter, de úgy sem kell minden halat, így minden balint sem megfogni. 😛  Úgy gondolom ezeknek a csaliknak helye lesz a táskámban, de ez a peca továbbra sem került be nálam a top 10 horgászmódszerbe még akkor sem, ha eredményes. 😛

Nagyrészt a Balatonon balinozok, annak is az észak , észak –  keleti medencéjét vallatom 98%-ban. A Balaton minden régiója más és más és felénk nagyon ritkán futok bele olyan esetekbe, hogy ezekre a csalikra a nagy távolság elérése miatt lenne szükségem, inkább hullámzásban, kora hajnalban és őszi pecákon fogom használni ezt a négy típust.

Idén egy olyan esetem volt, hogy a kajak elől menekültek a balinok, viszont ha újra beértem őket, akkor sem ettek meg semmit. Akkor meg nem mindegy mit dobok nekik? 😀

Partól az esetek döntő többségében pedig viszonylag közel fogom a balinokat. Sőt kifejezetten szeretek a parti 10 méteres sávban ólálkodó, darabosabb hínárlakó balinokra vadászni.

Van is egy olyan mondásom, hogy, amelyik balint nem érem el a white walkerrel, az ott  …. meg, ahol van. 😀 Persze az ilyen mondásokat nem kell 100%-ban komolyan venni. 😉

Persze jó, amikor egy gyors csaliba izomból beleüt az áhított őn (mármint nekünk, neki semmiképpen!) De ez a monoton gyors tekerés számomra nem csak felszerelés, hanem lélek romboló is tud lenni és semmivel nem ér fel, amikor napkeltében kiszaltózik az őn a popperrel, tolóhullámmal gázolja el a wtd-t, vagy kiüti a vízből, hogy a visszaeső csalit bebombázza, még akkor is, ha ezeket a fajta kapásokat sem lehet minden esetben halra váltani.

Kategória: Balaton, balin | Megjegyzés hozzáfűzése

Buzerapeca újratöltve

Régen írtam. Buzerapecáról pedig még annál is régebben.

Az SG 2020-ben a megszűnő botcsaládok helyett két teljesen újjal rukkol majd elő. Az egyik az SG2, a másik az SG4 fedőnevet kapta. Október végén voltam olyan szerencsés, hogy mindkét botcsaládból kaptam 2-2 típust tesztelésre. Mivel a botokat nem én választottam ki ezért mondhatni véletlenül hozzájutottam egy SG2 microgame bothoz.

Ebből a microgame szériából az “erősebb” darab, egy 183 centiméter hosszú, két részes 1-3,5 gramm névleges dobósúlyú került hozzám.

Az LRF-hez hasonló egyszerű dizájn

Amikor összeraktam, megsuhogtattam, meghajtogattam már tudtam, hogy mi az amire ki fogom próbálni, már csak sügérek kellettek hozzá. Aztán az élet úgy hozta, hogy akadt rá más is. 😉

Micro Game

A katalógus szerint a bot apró csalikhoz optimális. “soft lures, spoons and wobblers”. Az utóbbi másfél hónapban kanalakkal ugyan nem próbáltam, de a másik két csalitípussal elég alaposan sikerült letesztelnem a könnyű és kezes kis pálcát.

A hossza optimális, a karaktere pedig mintha pont ehhez a kis csalikkal kis fejekkel történő talajmasszírozáshoz lett volna kitalálva. 😀

Az első teszt alkalmával mindjárt sikerült gyönyörű sügérekkel avatnom a kis pálcát. Ekkor még a szokásos 3dfry gumihalak és a különböző színű pvc mayfly nymph csalik voltak terítéken. A botra egy 1000-es méretű okuma inspira tökéletesen passzolt. 0,09-es fonottal és 0,26os fluoro előkével vetettem be a kemény terep miatt. A meleg ősz miatt a stég körül még sűrű volt a hínár és a nád, sokszor azt sem láttam hová engedem le a csalit. Sajnos még ennél a zsinórvastagságnál is elég gyakran kellett beszakítanom a motyót, amikor bele akadtam egy – egy horogmarasztaló tereptárgyba, nádszálba. 😦

Gyönyörű sügérek jöttek. A második és a harmadik képen látható öreg punkot már nem mertem röptetni a kis pálcával, de a többi hallal simán elbírt. Igazán jó pörgős peca volt nagyrészt 20 centi feletti halakkal, de az ilyen típusú kis csalis pecánál néha beesik pár kisebb példány is.

Szinte minden horgászat alkalmával sikerült egy – egy hazai viszonylatban jobb darabot megcsípnem. A lenti példány a több másodpercig az aljzaton pihentetett nimfát szívta fel, úgy hogy a zsinór oldalazásából vettem észre, hogy valami cipeli a csalimat. Ennek a pecának pont ez a lényege, hogy 1-2 grammos fejeken felkínált apró csalikkal horgászva kevésbé gyanús a felkínált műcsali a sügérnek és sokszor nem is igazi kapásra vág be az ember. A legnehezebb azt a típusú kapást megütni, ami kvázi csak cincálja a csalit, mert ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy apró sügér csócsálja a nimfa csápjait, vagy a gumihal farkát, pedig sokszor, a nagyok is képesek ilyen bután kapni.

Igazi türelemjáték ez, amihez nem is igazán van mindig kedvem és idegzetem.  😀 Talán ezért is hanyagoltam el ezt a módszert az utóbbi években. Ez a bot újra meghozta hozzá a kedvemet. 😉

Egyik vasárnap dél körül adódott egy jó 45 percem horgászni. A fiamnak Badacsonyban volt meccse. Feltettem a csapatbuszra Veszprémben és irány a stég. A táskából lusta voltam kipakolni a többi dobozt, de csak egy botot vittem be magammal a stégre. Se merítő, semmi hóbelebanc, hisz ezeket a halakat vagy bottal, vagy nagyrészt zsinórral emelem ki, ahogy ezt már korábban megírtam.

Kicsit más volt a víz és a szélirány aznap és nem nagyon találtam délben a jobb halakat, aztán mintha rabolt volna valami a stég előtt. Kimentem hát megnézni és az egymilliárd ivadékon ott voltak a balinok. Nem sokan, de ott voltak és szépen dolgoztak. A táskában ott volt a rengeteg balincsali, csak éppen bot nem volt nálam a nagy részéhez. A másik bot kint volt az autóban, de az minimum 6-8 perc időveszteséget jelentett volna, az amúgy is szűkös időmből, így egy apró, az ivadékok méretére hajazó kézi készítésű csali került a kapocsba, amit az egyre erősödő szélben még el tudtam dobni a kis pálcával a megfelelő távolságra és persze passzolt is a bothoz. 😀

Első dobásra egy böszme 3 kiló feletti balin a stég lábáig követte a a csalit a kristálytiszta vízben, de nem szedte le, aztán a szűkre szabott idő három kapást engedélyezett. A harmadik nem akadt rendesen, de a féksivításból kikövetkeztetve nem is csodálom, hogy nem tudtam a kis csutorával rendesen beleverni a horgot. Nem éppen apró balin lehetett.

A másik két őnt merítőháló hiányában nem volt egyszerű kiszedni. Nem ajánlom senkinek, hogy ezt a műveletet október végén utánam csinálja. Bottal az egyik kezemben másztam le a stég alsó kereszttartó vasára, majd bal kézzel a stégbe és a botba kapaszkodva, jobb kézzel csíptem nyakon a menekülni vágyó halakat, majd így hallal, bottal a kézben másztam vissza a stégre. Még jó, hogy nem látta senki! És még jobb, hogy nem estem bele a vízbe. 😀

Idővel kezdtem megunni ezt a fajta pecát, de mivel máshol nem igazán találtam a halakat és a csukák is szinte nullára eltűntek a nádasból, valahogy mindig a stégen kötöttem ki. Volt hogy három botot vittem be magammal és fogtam sügéreket buzerálva, balinokat immáron erősebb cuccal különböző csalikkal dobva, illetve csukát jerkelve.

Egy idő után aztán már csak sügérek maradtak a pályán, ha éppen ott voltak, mert a széljárás miatt nagyon változó volt a kapókedvük és persze éppen ezért egy idő után már nem vittem be magammal több pálcát sem.

Persze, hogy az egyik ilyen alkalommal újra a kis bottal kellett átvernem azt az egyetlen őnt, ami a napementében a stég előtt randalírozott. 😀

Az egyik este esélyem volt életem sügerét is elcsípni, de elhibáztam. 😦

A gondnokunk kijött azon a délutánon a stégre. Kicsit dumáltunk, ő megpróbált az esti süllőzéshez kishalat fogni és közben látott egy böszme csapót. A két kezével mutatta nekem, hogy mekkora, de mondom akkora nincs! 😀

Mire beértem, hűlt helyét találtam a látott óriásnak. Hittem is meg nem is, de naplemente után még tettem egy próbát az egyik csónak mellett, ahol fogtam aznap is néhány szebb példányt.

Letettem a csalit a fenékre, talán ha kettőt emeltem rajta, amikor egy nagy disznó sügér komótosan elindult a csónak alól és fejre állt a csali előtt, hogy felszívja. Akkora volt, mint egy nagyobb kárász, vagy kisebb ponty. Inkább volt 40 centiméter, mint 35, de elrontottam életem lehetőségét. 😦

Ilyenkor tized másodpercen múlik, hogy jókor vág e be az ember, hisz a nagy csapó, ha gyanút fog hajlamos kifújni a felszívott csalit olyan hirtelen, hogy a horgász képtelen lereagálni. Sajnos elhamarkodtam és egy kicsit hamarabb ütöttem oda. 😦

Egy kisebb, tapasztalatlanabb sügér ilyenkor helyben marad és másodszorra 99%-ban mohón támadja a csalit, ami előtte nem sokkal eltűnt a szeme elől, de a nagy disznó nem így cselekedett. Szépen lassan megfordult és komótosan beúszott a nádasba jól megforgatva bennem a kést. Azóta sem láttam! 😦

Nem sokkal később újabb csomag érkezett, tele 2021-es újdonság csalikkal, közte a craft dying minnow fedőnevű gumival, amiből a legkisebb méretbe egyből beleláttam a komoly buzerás sügéreket.

Első két alkalommal még annyira nem adta. Kicsit opálossá vált a víz, így kevésbé működtek a realisztikus gumik, de a harmadik alkalommal naplemente előtt elég rendesen odavertem vele a nagyobbaknak.

Az első SG csalim a 3d real tail bleak volt annak idején. Meg voltam veszve érte és anno rengeteg nagy csapót fogtam azzal a csalival. A craft dying minnow gyakorlatilag egy tovább fejlesztett bleaknek fogható fel, egy teljesen elvékonyított testtel, amit oldalt tűzve kínáltam fel a sügéreknek, de dropshot módszerrel is jól fog működni, ebben 100%-ig biztos vagyok.

A tiszta vízben a színeket váltogatva sikerült újra gyönyörű sügéreket fognom. A nagyobbak a kannibál hajlamuknak köszönhetően ütötték verték a sügérmintás apróságot.

 

Jobban szeretem sügérre is a rendes dobós pecát. 😛 😀 Teljesen más 30-40 méterről kiszedni egy 30-as csapót, mint vertikálva elcsípni, de vannak pályák, amiket csak ezzel a módszerrel lehet meghorgászni. Erre ez a pálca tökéletes. Balinozni azért necces, de kis patakos domolykó, vagy pisztrángpecára el tudom képzelni kis méretű wobblerekkel, microkanalakkal, kisebb nimfa ér rák utánzatokkal.

Szerettem volna egy videót is összehozni, de valami mindig közbe jött, az utóbbi napokban pedig annyira letisztult a Balaton, hogy a stég körül nullára eltűnt a pár nappal előtte még ott tobzódó több milliárd ivadékhal, küsz, apró vörösszárnyú, géb és velük együtt a sügér is.

Sokan írtak nekem még 3-4 éve is, hogy mikor készítek újabb sügéres videókat? Hogy lesz e még ilyen az majd a jövő zenéje!

 

 

 

 

Kategória: Balaton, sügér | Megjegyzés hozzáfűzése

Gombás domolykók nyomában

Hogyan lehet egy domolykó gombás?

És egyébként is volt pofád megint domolykózni?

Kérdezhetné a Tisztelt Olvasó, de ez a peca nem itt kezdődött, hanem tegnap délután Veszprémben a Dózsavárosi kis postán, amikor szerettem volna két csomagot feladni. Az egyikben három pac -man crank lapult, amit Daninak küldtem volna, a másikban egy mesterdarab Zoli barátom részére. Nem igazán sikerült őket tegnap feladnom, de remélem a srácok megbocsájtják nekem a késést. 😀

Szóval a postára menet szaporáznom kellett. Általában előzékeny vagyok a hölgyekkel, de most a pecaidőm rovására ment volna a dolog. 😀

Három ügyintéző ücsörgött a pultok mögött. Persze a kis postán csak az első ablaknál lehet borítékot venni, levelet – csomagot feladni, kikérni.

Egy Úr maszkban várakozott, az ügyintéző Hölgy piszok mód csóválta a fejét. úgy értelmeztem, hogy valami nagyon nem megy a rendszerrel kapcsolatban. Köztünk egy idősebb Úr állt idegesen és innen jöjjön jelen időben. Bödőcs Tibor falusi részeg paródiája kutyafasza ahhoz képest, amit az öreg előadott. Ráadásul szerintem tök józanul tette mindezt.

  • Háagyámááán egy boritékot agyámán. Hánemérted, hogy egy borítékot agyámán. Háittapénz egy borítékotagyáámánnemértedhogyagyámán. ( ez ment 2-3 percig, miközben a Hölgy nem szolt ki semmit, vagy már az is lehet, hogy túl volt rajta)
  • Hámitnemérteszborítékotagyámán nem érted, hogy agyámán. (faszikám megunta, hogy nem kap borítékot és bepróbálkozott a négyes ablaknál)
  • Háagyámáegyboritékot nekelljenmán kétszersorbaállnombasszamegagyálmán. ( ez a Hölgy felvilágosította, hogy nem adhat, csakis az első ablaknál lehet borítékot venni – ezt a baromságot 😀 )
  • (faszikám visszaállt elém) háittapénzagyámán, rosszabb ez, mint a kommunizmus, nem érted, hogy agyámán (végre ez a Hölgy is átszellemülten kiszólt, hogy nem tud adni (inkább nem akart), mert éppen mást csinál)
  • Hábázzzmeg nem értem már, hogy agyánmáregyk@rva borítékot, hülye vagy, vagy nem értesz hozzá agyámán egy tetves k@rva borítékot agyálmán!

Sajnos nem tudom mi lett a végkifejlet, de a rendszer valamit nagyon nem akart elfogadni, az öreg nem kapott borítékot, én meg feladtam és elindultam a gyomorból hörgő, malac domolykók földjére egy kis dzsungelpecára. 😀

Kedvenc pályámon kezdtem, de azokon a helyeken, amiket először mindig megdobok, tegnap nem akadt hal. Biztató volt, hogy kisebb, az ingerküszöbömet el nem érő 20-25 centis domik böködték, lekövették a pac – man cranket.

A második etap egy befolyó alatt ért, ahová legutóbb is igyekeztem, amikor kicsin múlott, hogy ott ragadok, csak most a másik irányból érkeztem. Nem mondom, hogy sima volt az út, de vállalható.

Amikor kiszálltam az autóból durr, majd durr, és megint durr, lentebb baszom nagy durr. Mi van itt bakker?

Brutális balinrablások és néha a bokrok alatt egy – egy domolykós támadás , burvány. Ááááááá micsoda őrület! Én még ezen a vízen ilyet az életben nem tapasztaltam. Balinok úgy raboltak – forogtak, hogy dupláztak – tripláztak a kishalra. 🙂 Mintha a Balatonon lettem volna. 😀

Szumma szummárum halálra szívattak. 5-6 kapásom volt zero crankre és 1 cicadára, de nem komoly halaktól, pedig sokszor 1,5-2 méterre tőlem raboltak a kiöntéseken. Az egyik helyen le sem mentem a vízig olyanokat odavertek a fű közé. Fentről dobtam, de ott is egy szaros vette le a csalimat elsőre.

Zero cranket, cicadát, minijerket, wtd-t, kis súlyú minnowkat tudtam elhúzni nagyrészt a növényzet felett, de nem ettek meg semmit. Gondoltam, hagyom pihenni a pályát, bár legkevésbé sem riasztotta a halakat, hogy dobálok és a vízben mászkálok a szélében.

Nem bántam meg,hogy az indulás mellett döntöttem, mert egy kisebb domolykó után egy beállóban, ahol tavasszal lefordult egy batár a csalimról a felfelé dobott felúszó voodoo child színű dozer beadta a jó halat!

Nem volt könnyű kiszednem a tökösből a sokak által keménynek ítélt cuccal sem! (hozzá tenném, hogy ma az egyik barátom ütött egy batár jászt ezen a pályán zero crankkel 25 grammos pálcával és köze sem volt a halhoz – szerencsére a csaliért be tudott menni a vízbe – na ezért kell a melles annak ellenére, hogy a víz jócskán lement)

Lentebb olyan volt, mintha most járnék először a pályán. Nem találtam meg a kedvenc beállóimat a sűrű parti növényzetben. A víz az autóban maradt (kezdtem vattát köpni 😀 ), éhes is voltam és a melles is kezdett rám rohadni, így visszamentem a kocsihoz némi ellátmányért.

De mielőtt még odaértem volna újra megszórtam ugyanazt a beállót, ahol a szép domi jött. Egy élénk színű új és szupertitkos gyári csali került pont előtte a kapocsba. 😀

Leszedte a bigmama első dobásra!

Rá kellett húznom a fékre és erőltetni, amennyire csak a cucc bírja, mert erősen a  tökbe akart feküdni. Másfél perc adrenalinbomba volt a fárasztás, de végül alátoltam a hálót. 😀

Brutális, kövér, erős telénymalac asszonyság!

Felfelé menet még akadt egy szép sügér, a befolyónál pedig folytatták a balinok, amit valószínűleg abba sem hagytak, amíg lentebb jártam.

Zeróval azért fogtam még párat, de a nagy halak nem akartak semmire reagálni.

A fényváltást már nem bírtam megvárni. Egyrészt elfáradtam, másrészt a szúnyogok megint a testemet rágták és találkozóm volt Gáborral, hogy gombás legyen az a domolykó. 😀

Az egyik kosár vargánya, amit tőle kaptam haza is jött velem, amit köszönök még egyszer!

A szárítónak mindjárt neki is állok. 😉

Összességében megint egy nagyon király peca volt. Halakkal a fényképezőgépemben és vargányával a kosaramban térhettem haza. Csak azok a fránya, okos, sötét balinok, azok nem hagynak nyugodni. Legalább annyira cseszik az agyamat, mint a maszk nélküli öreget a boríték. 😀

Agyámá egy nagy sötét balint te víz, aggyámá! 😀

 

 

Kategória: ajándék, balin, balsa, crankbait, domolykó, faragás, felszíni, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, savagegear, sügér, skillwobbler, steveolures, zerocrank | 2 hozzászólás

Végre domolykó!

Most nézem, hogy megint nem írtam egy hónapja, pedig lenne miről. Mióta otthon dolgozom, nem igen marad energiám billentyűzetet ragadni. Mindig jön a “majd holnap megírom” gondolat, aztán a napok múlásával kimegy a történet a fejemből. 8-10 óra a műhelyben, vagy egy hajnali kajakos peca és délutáni 5-6 óra a műhelyben kiszívja annyira az embert, hogy nem marad erő. Jól esik este egy kicsit kifeküdni a teraszra a kutyáim társaságában.

No, de ennek az írásnak a cím alapján domolykókról (végre!) kellene szólnia. 😀

Két vízre és azoknak befolyóira járok az utóbbi években. A tilalom utáni kalandom óta nem jártam egyik vízen sem. A nagyobb folyó sárlavina a folyamatos esőzésektől, a kisebbik, pedig szinte meghorgászhatatlan a vízinövényektől. Néhány hely van csak alacsony vízállásnál, amit anélkül meg lehet dobni, hogy zöldségeskertet húzzon magával az ember és ezek a spotok nincsenek közel egymáshoz.

Helyi srácok azért csípnek egy – egy komoly halat, amiben örömöm is van, hisz előszeretettel dobják a dozer és az azóta megszületett kis testvérét a pac – man cranket is. 😉

Egy – egy kapásért nem akartam annyit utazni, pedig már nagyon mentem volna. Nem gondoltam, hogy az egész nyaram domolykómentes lesz. 😦

Aztán egyik nap megjött a víz a kisebb folyóra is. Zabáltak a halak a hordalékos, áradó vízben, csak éppen vagy meghorgászhatatlan volt a pálya a hordaléktól, vagy a halak nem mentek neki semminek.

Három napja aztán elkezdett letisztulni a pálya és elkezdték fogni a halat. Két napja Sanyi barátom totál nem ideális időben, délután kettőkor negyven fokban gyönyörű domolykót fogott több kisebb hal mellett és volt két komoly balin akciója is a domis motyóra.  Zabáltak a halak a tisztuló enyhén apadó vízben. Rablások mindenhol.

Majdnem nekiindultam, de aztán az eszem legyőzte a szívemet, ugyanis hajnali háromkor keltem, hogy ötkor már a kajakban ülve várhassam a balinok, csukák érkezését. Kiszívott a nap rendesen, így nem indultam neki, amit azóta is bánok.

Tegnap hajnalban még elég rendesen evett a hal, bár Petya barátom képtelen volt szelektálni. A sok 30-35 centistől nem tudott hozzáférni a nagyobbakhoz és akasztott egy böszme balint is, ami sajnos elment.

Szóval a meleg ellenére tegnap délután megindultam. Három pályát céloztam meg. Az első a tavasszal felfedezett rész volt.

A híd lábánál oda is vert valami a dozernek, de nem akadt. A kedvenc beállóim eltűntek a parti növényzetben. Sok helyet nem tudtam megdobni, ezeken a részeken is 1-1.20-as vízben álltam a “parton”, ahová 2 méter magas csalánmezőn és különböző kúszónövények indarengetegén át kellett beverekednem magam. 😀

Az egyik helyen, ahol nagyon akartam nem is tudtam lemenni a vízig és visszafelé pofával baszódtam volna a vízbe, ha a növényzet nem tart meg. 😀

Irány a második pálya és hogy ne vesszen el az idő a folyó melletti “úton” terveztem ezt.

Az eleje viszonylag sima volt. Közben a helyeket kémleltem, de itt is szinte mind eltűntek. Aztán egyszer csak kint volt a folyó a töltésen. Nézegettem egy darabig, aztán mondom a duster még ha egy kerekes is, csak terepjáró és nekiindultam. 20-30 méterig sima volt, aztán kezdett baj lenni. Azonnal lefékeztem, hátramenetbe kapcsoltam és kis szerencsével kimenekültem a gödör aljáról. 😀

Irány a beton. 😀

A második pálya ígéretesnek tűnt. Az utolsó nagy tavaszi pecám helyén álltam. Még ötöt sem dobhattam, amikor két ipse jelent meg mögöttem papucsban és törölközővel felszerelkezve. Nem akartam elhinni de ezek bizony úszni jöttek. És be is mentek felettem 5 méterrel a vízbe, kivégezve a helyet. 😦 Bomba ..ssza meg! Irány a harmadik pálya!

Kedvenc befolyóm alatt indultam neki a padkának. Majdnem elcsesztem a hátra lévő időt, ugyanis az első helyen volt egy lyuk a parton, amit ilyen vízállásnál nem láthattam és derék helyett mellig merültem. 😀

Reflexből már esés közben fordultam, kapaszkodtam a partban, botban, merítőben, így csak egy minimális víz került a mellesbe. 😀 A bot töréshatáron görbült, mert a nak kapocs visszaakadt egy helyen a főzsinórba. A csali valahol a gazban, a fényképezőgép némi vizet fogva lógott a hátamon, én meg mellig a vízben guggolva kapaszkodtam amibe tudtam. 😀

Elég gyorsan sikerült kikecmeregnem. A vizes pólót rögtön levettem, majd a fényképezőgépet gyorsban letöröltem, botot megmentettem és indultam újra az egésznek. Immár kicsit óvatosabban, a hosszú száknyéllel tapogatva magam előtt.

Az előző napi zabálásnak nyoma sem volt. Egy árva rablást nem láttam ezen a szakaszon. Hozzá teszem, máshol se nagyon.

Kezdtem úgy érezni, hogy az én tapasztalaton, helyismeretem, tudásom kevés lesz ahhoz, hogy én itt halat fogjak, amikor a semmiből egy jellegtelen helyen, szaltóval verte agyon ez a gyönyörű domi a felúszó dozert. 🙂

A kedvenc színem megint beadta. Gyönyörű, egészséges, teljes hosszban 49-es domit szákoltam be a hosszú nyelű merítővel, a gazon túlnyúlva.

#mademyday

Sikerült fognom aztán egy 40-es formát egy új, szupertitkos ( 😀 ) savage csalival. Erre aztán jött egy kisebb is, ami nem érte el az ingerküszöbömet. 😀

Aztán lentebb volt egy szakasz, ahol tudtam, hogy halnak kell lennie. Dobtam egy hosszút a crankkel és amikor váltottam vissza a felkapókart és indítottam volna a még laza zsinórral a csalit, le is szedte. Rafkós volt, mert felém hozta a crnaket, így nem tudtam rendesen akasztani és 2-3 tekerés után le is lépett. 😦 Bosszantott a dolog, de úgy gondoltam, hogy nem böktem meg, így nem adtam fel.

Toltam neki a crnakeket, wtd-ket és végül a minijerkre esett a választásom. Beugrott, hogy tavasszal az egyik vevőm bitang domikat fogott vele egy másik vízen és én még talán meg sem próbáltam soha domolykóra.

Most jönne az, hogy és igen, megfogtam vele, de sajnos csak majdnem. 😦

Második dobásnál, már közel volt a minijerk, amikor spricceltek szét a kishalak és jött a tolóhullám. Megállítottam a kis jerket egy pillanatra és látott kapással a lábam alatt agyonverte egy jó hal. Az akasztás is meg volt, de sajnos nem volt szerencsém, mert egy fejrázással kireptette a csalit, ami a fülem mellett zúgott el. 😦

A fényváltásban még volt reményem, így újra végigdobtam a halakat, kapásokat adó szakaszt, de nem volt több akcióm. A szúnyog, bögöly, cecelégy sereg viszont elkezdte felemészteni a testem. 😀

Vittem ugyan szúnyogriasztót, amit indulás előtt vettem magamhoz a DM-ben, de ott derült ki, hogy amikor magamra fújom ebből a cuccból gyakorlatilag krém állagú szer jön, amit ugye ruhára fújni értelmetlen. Így a ruhával fedett részeken rágták már a testemet rendesen. Mivel jó egy órája kapásom sem volt, feladtam. Petya egy másik szakaszon valamivel többet fogott az átlag méretből és egy böszme leszedte a zerot, de növénybe ugrott így lelépett. Nem egyszerű pálya ez ilyenkor!

Már bánom, hogy nem mentem egy nappal korábban, de azért így is jó volt. Azt hiszem mindenben volt részem, ami a folyóvízi parti domolykózás esszenciája. Fejmagasságig érő csalán és gaztenger, indák mindenütt, kiöntött folyó, kátyúk, vízbebaszódás, pofára esés, vérszívó hadak és még halak is.

Kellett már ez a testemnek és azt hiszem a lelkemnek is. 🙂

Kategória: balin, balsa, crankbait, domolykó, faragás, folyó, gázolós, hendméd, steveolures | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Az “ezüst sétáló” napja

Sajna nincs kint jobb süllő, sügéreket sem találom, az egyik “folyóm” árad és koszos, a másikban több a növényzet, mint a víz, így megint a balinok útján kellett járjak.

Ma egyből “a helyen” kezdtem. Szerencsére nem volt ott senki, így egyedül lehettem. 04:35-kor fűztem fel a bladet az erősebbik cájgon a kapocsba, amikor elcsattant egy, majd még egy rablás a jövendő nap irányából.

Repült is a penge. Elsőre még hínárt fogott. Másodikra már nem. 🙂

Ennek a csalinak majd egy külön írást szentelek. Igazi “parasztpeca” ez a dobom és magasra tartott bottal tépem a hínár felett, ami a csövön kifér, de sötétben és hullámzásban elképesztő, hogy mennyire eredményes. 😉

Második dobásra jött, majd harmadikra volt még egy kapás, aztán annyi. A halak is elkussoltak. Aki nem jár ki gyakran, azt is hihette volna, hogy ennyi volt, de nagyon nem így történt. Az utóbbi hetekben tapasztaltak alapján a balinok és én is a napot vártuk. Hogy miért? Mert a nappal jönnek a rablások. 😉

A következő két és fél órában olyan tűzijátéknak lehettem részese, amihez hasonlót évente 1-2 alkalommal szoktam átélni. De az hogy több mint harminc akcióm legyen, azért nem mindennapi.

A nap csalija egyértelműen a silver walker volt, de rengeteg akció volt sima hetes axeheadre diszkós és bluepink színben. Aztán amikor már nem akartak reagálni semmire, elkezdtem műcsalikészítő kollégák felszíni csalijaival hajigálni és részben bejött! 😀

Ez letüdőzte!

Ez nekiment, megállítottam a csalit és egy helyből leszívta.

Ez volt a legdurvább! A napban raboltak. Odatettem a csalit. A beesőt szaltóval verte ki a vízből. 3-4 másodpercre hagytam egy helyben a walkot és elgázolta. 😀 Húztam vagy 5 métert a halat és leakadt. 😦

Gyorsan kicsévéltem. Újat dobtam. Egy ütem után kicsapta és a beesőt megsemmisítette! 😀

Balatonra ma sajnos csak egy jött, pedig egy hínárlakó böszme is megtámadta. Vagy másfél méter magasra repült a csali, de sajnos nem folytatódott a dolog.

Püfölték, ütötték, verték, kicsapták, eltörölték, legázolták a walkokat. Rengeteg olyan akció volt, ahol a csali mögé – alá burványlottak.

Elképesztő volt az egész reggel!

Nem lehet ezt szavakkal visszaadni, tán még videóval sem lehetne, de nincsenek felvételek.

Amikor a sajátokat nem ették (gyári csörgőst napok – hetek óta leszarják), a gyűjteményem darabjait vettem sorra és Kozma Gyuszi barátom WTD-jét két jószág is bedarálta. Az egyik partszéli a másik hínármezőben ólálkodó jószág volt.

Egy idő után már semmire nem reagáltak, így pakoltam. Úgyis lejárt az időm.

Kezdett a víz is fodrozódni, amiből amúgy kilencre kisebb vihar kerekedet elég nagy esővel.

Nem volt már időm, de még ránéztem a kedvenc pályámra.

Az ezüst sétálót másodikra hatalmas szaltóval verte le egy balin az egyre erősödő hullámzásban, majd két dobásból kétszer is megnézte magának.

Nem volt idő már csalit cserélgetni, de a másik boton fent volt a Balaton. Dobtam vele vagy tízet, de nem ette meg, így bár legalább 50 dobással voltam már az utolsó utáni dobás után, csak odaraktam neki mégy egyszer, majd még egyszer az ezüst utazót.

Ez ilyenkor már az idegek játéka!

Kinek szakad el előbb a cérna?

Ma én nyertem, mert a balin nem bírta tovább idegekkel és agyonölte a vékony ezüstös WTD-t a hullámzásban.

Ma csak öt percet késtem.

K@rvanagy peca volt!

Kategória: ajándék, Balaton, balin, balsa, faragás, hendméd, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése