Time to die!

Az elmúlt két hónap nem a pecáról szólt. Nem így terveztem de ez a tél vége – kora tavaszi időszak az utóbbi években szinte mindig ilyen szarul alakul.

Több télikeszeg peca is tervben volt, de legkevésbé sem valósult meg egyik sem. Ma úgy voltam vele, hogy kimegyek, akármi is történjen, hiszen nyakunkon a felmelegedés és a keszegek egy héten belül el fogják hagyni a kikötőket és lassan megindulnak az ívóhelyek felé.

Délelőtt melóztam és mivel jól haladtam, így délben összepakoltam a kis minimál télikeszeges motyót és már gurultam is a kikötő felé, ahol tudtam, hogy bent van még a hal, hiszen szombaton Dave cimborám is szépen fogott belőlük.

Nagyjából tudtam is, hogy hol keressem a halakat. 8+4 grammos úszóra cseréltem a legutóbb sekély vízen használt  kisebb darabot, ránézésre belőttem az eresztéket és az első dobásnál még be sem állt az úszó, már húzta is a mohó keszeg a kukoricát.

Az első három dobásban két hal volt, majd kicsit elcsendesedtek, ritkultak a kapások, így keresőpecába kezdtem. Pont amikor az egyik vitorlás mellett megleltem a rajt, amiben volt pár szebbecske bodorka is megjelent egy karbantartó srác.

Kérdezte, hogy tudom e, hogy belül nem lehet horgászni?

Mondtam, hogy persze, de ebben az időszakban senki nem szokott szólni érte. Hétvégén is bent horgásztak és egész télen bent sügerezett a fél ország.

Azt mondja ok, de most lent van a főnök, ő szólt.

Folytattam a pecát, hisz meg volt a csapat. Minden dobás, ami 1 méteren belül a vitorlás mellé esett halat ért.

Kezdtem élvezni a dolgot, gyűlt szépen a sütni való keszeg. Úgy voltam vele, hogy fogok még egy jó 10 darabot és meg is kaptam, amiért mentem, amikor egy motoros gumicsónak fordult be a fakkba.

Itt már tudtam, hogy annyi volt mára a pecának és akasztottam is be a horgot a boton található rögzítő fülbe.

Normális volt az ipse. Felajánlotta, hogy regisztráljak be és akkor a kövezésről horgászhatok kifelé.

Én mondtam, hogy köszi, de inkább befejeztem. A kövezésről kifelét amúgy is baszhattam volna, de ezt már csak magamban tettem hozzá.

Azért beszarás, hogy demonstrálva erejét és hatalmát nem gyalog jött ki, hanem képes volt a sójánál a csónakba szállni, beindítani a motort, körbe motorozni négy fakkot és beállni elém, ahelyett, hogy odasétált volna. 😀

Komolyan nem tudom, hogy ennyire randa e pofám, de lassan minden kikötőből elküldenek a környéken. Télen egyszer sügéreztem ezen a pályán, de amikor hétköznap a 11. sügérbasztató ds horgász jelent meg a pályán, én inkább hazamentem.

Heti szinten jelentek meg posztok a pályáról több alkalommal és több horgászcimbora is rendszeresen keszegezett bent. Senkit sem küldtek el.

Tuti a pofámmal lehet a baj! 😀

Értem én, hogy szabály szerint nem lehet befelé horgászni, de lassan nem lesz tényleg olyan parti pálya, ahonnan ne küldtek volna legalább egyszer el. A második után általában nem is megyek az adott helyre többet, nehogy egyszer gépfegyveres kommandósok rontsanak rám, amiért érvényes területi engedéllyel a Balatonon horgászom. 😀

Az az igazság, hogy a szerény matchbotos tudásommal 1 óra alatt megfogtam a 4 kiló keszegemet, de nem volt kedvem még hazamenni, így én állat beálltam az öreg mólóra a helyi erők közé. 😀

Az egyik öreg csipogós cuccal, a másik kézben tartott két horgos szerelékkel ellátott féder bottal vallatta a pályát. Kicsit messzebb a szokásos karikajelzős, dupla horgos, bordáskosaras öregek bombázták a vizet.

Sokáig nem bírtam.

A helyi hangadó először a faszit szidta, aki kiküldött. Aztán jött a KöcsögSzárizsolt (bocs Zsolti) és a Balatonihal. Majd a helyi horgászboltos, aki külön megjelölte a tavaly leadott fogási naplóját, mert 200 kiló ponty volt beírva és őt innentől külön megfigyelik majd. 😀

Aztán odament a bordáskosaras öregekhez, akik közölték, hogy ők éppen a pináról beszélgetnek. De ők nem szeretik a száraz pinát, csak a frisset. 😀

Az egyiket amikor felállt és felém fordult fel is ismertem. A régi almádi mólós tagok közül volt egy normálisabb darab, full fehér hajjal. Inkább 80, mint 70 éves.

Nem tudom a mama mit szólna otthon az előadásához? 😀

Aztán amikor elkezdték Lölőt szidni, tudtam, hogy eddig bírtam. Pakoltam, amilyen gyorsan csak tudtam és hazamentem.

Állítólag még mindig kevés a vitorláskikötő a Balatonon és állítólag ezek az öregek egyszer ki fognak halni, de én nem hiszek a mesékben. 😀

Remélem én is leszek egyszer ilyen öreg és azt is remélem, hogy a velem akkor egyidős öregeknek nem a jövő Lölője lesz a a témája. Inkább a pina, még ha száraz is. 😀

Miért van az, hogy az ember lemegy kicsit kikapcsolni és úgy megy haza 1,5 óra peca után, hogy ennek a Világnak tényleg égnie kell?

 

 

Kategória: Balaton | 1 hozzászólás

A STOP táblánál álljatok meg!

Minden az AYU színnel kezdődött és az is lett a vége!

Jó ideje gyötörnek vele, hogy jók ezek a színek, de kéne már valami olyan, ami nem ennyire élénk, nem ennyire foltos, nem ennyire csiricsáré, nem ennyire abnormális, nem ennyire kacifántos, hanem valami élethűbb. 😀

Gondolkodtam egy darabig, aztán csak beadtam a derekamat. Így került a repertoáromba az AYU szín. Igaz kicsit variáltam rajta, hisz nálam a sárga folt nem a csalik oldalára, hanem a torokrészre került. 🙂

Gondoltam, ha már van ez a szín, csak fel kellene kerülnie a kis pac – manekre is. 😉

Az első két darab egy vevő kérésére készült. Kovács Gabi, ahogy meglátta a képet, egyből szerelembe esett és a szintén új pisztráng minták mellett két AYU színű pac – man crank boldog tulajdonosa lett, amiből az egyiket hamar fel is avatta egy böszme jószággal.

A következő lépés a süllyedő pac -man volt. Régóta gyűrik ezzel is az agyamat és végre sikerült kiviteleznem. Első körben nyolc tesztdarab készült. Hatot ki is küldtem három barátomnak. Természetesen Gábor is kapott két darabot. Egy AYU és egy spotlite színűt.

Aznap ki is próbálta. Jutalma egy szép hal volt a rövid peca alatt, amit több hasonló és egy újabb böszme követett. 😀

“Na egy kis gyors értékelés a 30 perces pecáról, illetve a csaliról. Rohadtul átbaszos a felúszó után! A világból ki lehet dobni. 😁 Ha az ember nem figyel, pillanatok alatt a túlparton van a csali. Ezzel erős szélben is pontosan lehet dobni az tuti. 😉
Tényleg gyorsan süllyed. 4-5 másodperc alatt méter alatt van simán. A mozgása olyan mint a felúszónak, hibátlan. Ha ma nem ez van a kapocsban szinte 💯 hogy betli a vége.
Holnap lesz időm alaposabban tesztelni a csalit, bár engem már meggyőzött. 😉Ja és még egyszer nagyon szépen köszönöm 😊!!!”

Januárban ezek a halak és a balatoni csukák megadták a lendületet a munkához, majdnem sikerült behoznom a covid miatti bevétel kiesést. Aztán februárban megint beütött a krach. Először csak a hátam fájt, amit meg is nézettem dokinénivel, nehogy valami tüdőszövődményem legyen. De megnyugtatott, hogy “minden fasza”.

Mivel “minden fasza” volt :D, így én is elmentem a kis folyóra. Akkor még nem sejtettem, hogy februárban ez lesz az egyetlen X-em a fogási naplóban. 😦

Rettenetesen kicsi a víz a kis folyón. Egy – egy halas pecák vannak egyenlőre, így haldömpingre nem számítottam. Egyetlen akcióval megúsztam a napot. Egy rommá dobott helyen egy 80-90 centi közötti brutál vaskos, öreg csuka partig követte a fire trout színű pac – mant, majd vagy 2 perig a lábam előtt lebegett a part szélében.

Igazi matuzsálem volt, aminek látszott a bőrén, hogy nem mai gyerek. El nem tudom képzelni milyen ösztönei lehetnek, hogy azon a rommá horgászott szakaszon sikerült túlélnie. Fogalmam sincs mi lett volna, ha leszedi a csalit és nem harap le azonnal. 😀 Talán jobb is így, úgyis tilalom volt.

Úgy éreztem, hogy talán tényleg fasza lesz minden. Hó közepére el is készítettem 7 darab süllyedő pac – man pakkot.

Aztán két napig úgy fájt a fejem, hogy azt hittem megdöglök.  😀 Vettem is gyorsban covid tesztet, de negatív lett. A következő napokban alig aludtam, teljesen le voltam pusztulva. Nem tudtam dolgozni se rendesen. Két hónappal a covid után olyan posztcovid paráim voltak, hogy beszarás. 😀 Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy álmodok, vagy ébren vagyok? Olyan történeteket raktam össze ebben az álomban – félálomban, hogy valami beszarás. 😀

Még a gyerek meccseinek egy részét is kénytelen voltam kihagyni. Nem volt erőm nemhogy domizni, de még a Balatonon sügérezni, vagy keszegezni sem. 😦

Kb. egy hete már hogy jobban vagyok. Végre tudok aludni és az elmúlt napokban dolgoztam is. Valahogy ez a tél vége az elmúlt három évben egyre szarabbnak tűnik. Remélem jövőre nem patkolok el. 😀

Már nagyon menni akartam valahová. Ha normális lennék, akkor tuti csak a Balatonig megyek egy jót keszegezni, de nem vagyok egészen normális, így bele vágtam egy délutáni domolykózásba. 😀

Reggel elmosogattam, fát vágtam, majd lealapoztam vagy hatvan csalit, aztán bepakoltam a kocsiba és irány a Penny market.

Ott jöttem rá, hogy a nagy kapkodásban otthon hagytam a horgászataim egyik nélkülözhetetlen kellékét, a gyűrűmet, úgyhogy haza ugrottam érte.  Még jó, hogy nem vagyok babonás. 😀

A februárinál is kisebb víz fogadott, ami nagyon elszomorít.

De előtte még történt valami nem várt esemény. 😀 Egy dupla kanyar után, valami azt súgta, hogy nézzek bele a visszapillantó tükörbe. Bömbölt az autóban a zene, így ha szirénáztak is, azt nem hallhattam, a fények viszont egyértelműen arra utaltak, hogy lemeszeltek. 😀

Teljes nyugodtsággal álltam meg az út szélén, hisz a  papírjaim  rendben vannak.

– Jó napot kívánok. Közúti ellenőrzés. Kérem a személyi igazolványt, lakcím kártyát, jogosítványt és a forgalmi engedélyt.

– Jó napot kívánok. ( közben átnyújtottam az iratokat)

– Hová igyekszik?

– Horgászni.

– És hogy áll a közlekedési táblákkal? ( itt már tudtam, hogy cumi van! 😀 )

– Tisztában vagyok velük.

– És a STOP táblával van valami gondja?  ( 😀 ) Csak mert az imént nem sikerült megállnia, igaz azt láttam, hogy lelasitott, de az nem elegendő.

– Biztos Úr szinte nullára lassítottam és az egy nagyon jól belátható útszakasz, nem jött senki. 😀

– Azért az a nullára lassítás erős túlzás, de megússza egy helyszíni bírsággal, pontot most nem adok. Pár perc és kitöltöm a papírokat, amiket alá kell írni.

Remekül kezdődött a peca. Átvettem az 5000 forintos csekket, majd a köz még jó fogást is kívánt. Még jó, hogy nem vagyok babonás. 😀

Egyébként érthetetlen azon a helyen az a STOP tábla, hisz balra ellátni vagy 500 méterre. És az a röhej, hogy a jobb kanyar után szinte azonnal balra le is térek az útról és aki abból az irányból jön, csak elsőbbség adás táblát kap, pedig sokkal rövid szakaszt lát be a főútból.

Talán ezért is volt ilyen rendes a köz. Tudja ő is, hogy rendesen el van baszva. 😀

Az első 2,5 óra pecának nem sok értelme volt sajnos, azon kívül, hogy pár olyan beállót kicsit kitisztítottam, ahol ilyen alacsony vízállásnál is lesz esély nagy halra áprilisban, ha idén melegebb lesz a víz, mint tavaly volt.

Ezen a helyen fogtam már 50 +-os domolykót. Idén nem nagyon kell! 😦

Egyik nap kaptam egy tök jó kagylós képet, spotlite színű pac – man crankkel.

Megpróbáltam lemásolni, de a kagyló sem volt szép és a kép is szar lett. 😀

Vagy három óra lehetett, amikor egy mélyebb részre érkeztem. Új pálya, új lendület. 😀

Főleg a süllyedő pac – maneket erőltettem, variáltam a vezetést, ahogy az adott vízmélység engedte.

Az egyik részen, ahol jó másfeles víz volt egy hosszú dobást követően, úgy húztam a csalit, hogy 3 – 4 tekerés, 1-2 másodperc szünet. Az AYU színű süllyedő pac – man volt fent. Egy ilyen szünetbe bombázott bele a hal, fékhúzós kapással, de nem volt sokáig horgon.

Remegett a lábam. Tipikusan az az egy kapásos – egy halas, hűvös kora tavaszi nap volt. Akkor még nem tudhattam, hogy lesz még esélyem, de egy kicsit azért bíztam benne.

Dobtam még párat a helyen, aztán egy jó másfél óra eredménytelen dobálás után tértem csak vissza.

Innentől jelen időben:

Megyek le a töltésen, miközben azon agyalok,  lesz e még esélyem?

Ilyenkor mindig nagy dilemma, hogy ugyanazt a csalit próbáljam e meg, vagy térjek el tőle?

Mivel nálam elég ritka, hogy egy domolykó ugyanazt a csalit kétszer támadja, így elsőnek egy pisztráng mintás crank mellett döntök. Majd jön a kedvenc voodoo child színem, a sötét blacpurple, aztán felteszek egy red hell, majd egy spotlite színű killert, de nem adja. Rommá műtöm a helyet minden irányban. Húzom lassan, gyorsan, szakasosan, meg – megállítva, de semmi.

Állok, mint az a bizonyos ló..sz a hideg vízben, de aztán adok még egy esélyt az AYU színnek.

Újra a kapocsba teszem. Dobok egy hosszút lefelé. Folyással szemben húzom, ugyanúgy, ugyanott, mint másfél órával korábban.

Alig húzom túl a kapás helyén – amikor alig hiszem el – de újra leszedi.

Bevágok és érzem, hogy most akad. A kapása alapján komoly hal kellene, hogy legyen, de egyenlőre nem érzem mekkora, mert felém indul el.

Utálom amikor ezt csinálják. Mélyen mozog a hal, így még nem látom, de ahogy a parthoz közelít, rájön, hogy valami nem stimmel. Háromszor meghúzza a féket, de a szemközti nádfalat már nem érheti el. Nem engedem!

A bot perecben, rázza a fejét a mélyben, ahogy a nagyok szokták.

Lassan veszít a lendületéből és már a tetején dolgozik.

Nagyon vékonyan akadt.

Egyetlen horogág tart valami kis bőr darabot. Jobb kezemben a merítő, de nem érem el vele. Normál esetben a susnya felett ki tudnám húzni partig, de hiányzik vagy fél méter a vízből.

Érzem, hogy ebből baj lehet, de muszáj higgadtnak maradnom.

Gyorsan a merítőfejre lépek  jobb lábbal. Kihúzom a nyelét még hosszabbra. De közben baj van bassza meg!

Hiába a 220-as bot, nem tudom a halat eltartani a susnyától. Megérzi, hogy esélye lehet, így betör a part alá. Alátolnám a hálót. A csali a hálóban, de a hal mellette zurbol. Gyorsan ráduplázok. Látom a hálóban a halat.

Fél kézzel emelem a hálót, de valami gyökér darabban ami a partból állhat ki elakad. Eldobom a botot, hogy két kézzel emeljem, közben halam az utolsó erejét összeszedve balra indul. Ahogy emelem a hálót a súlypontja pont átkerül a fém kereten és kifelé bukik nem befelé. Jó 50-es volt. Az idei első.

Visszamentem, átvertem, de elvesztettem. 😦 Elvesztem!

Összetörten állok a parton, semmi értelme folytatni. 😦 Ennek ellenére a következő beállóban is dobok párat és csata után a nyerő csalit is elvesztem. 😦

Lehet, hogy mégis babonásnak kéne lennem. 😀

Kategória: balsa, crankbait, domolykó, folyó, hendméd | 2 hozzászólás

Ledózerolt osztrák malacok

Danner – Szabó Ádám jó egy éve rendelt tőlem három darab dozer cranket. Volt benne egy süllyedő és két felúszó darab. Nincs is ebben semmi furcsa, hacsak az nem, hogy Ádám a domolykóit úsztatva fogja, matchbottal, centrepin orsóval és sajtpasztával. Legalábbis amióta követem a tevékenységét, azóta nem igazán láttam pergetni.

Ádámnak van egy facebook oldala, ahol nyomon lehet követni a munkásságát. Igazán szép tájakon, vizeken horgászik a sógoroknál és gyönyörű halakat fog. Fogásait képeken, videókon örökíti meg és elég gyakran jelentkezik be élőben a folyók partjáról. Ádám oldala.

Szóval több, mint egy éve ott volt nála a megrendelt három dozer. Egyik nap aztán kikerült egy poszt az oldalára. Ha jól emlékszem három pergető bot szerepelt a képen és valami olyasmit emlegetett, hogy le kéne porolni valamennyit és még talán valami bevetés lehetősége is szerepelt a mondatok között. 😉

NeM voltam rest és baráti piszkálódásként odaszúrtam neki, hogy ideje lenne valamelyik általam készített csalival fogni egy – két bigmamát. 😀

Persze egyből szabadkozni kezdett, hogy mit is gondolhatok én róla? 😀

Én meg egyből írtam neki, hogy komolyan ne vegye és horgásszon csak úgy, ahogy neki jól esik.

Aztán pár napja egy képet és üzenetet kaptam.

“Üdv
A héten szabin vagyok, peca lesz, de eső is. A hétvégén voltam kint, erősen apadt, nem igazán volt ideális. Jó órát pergettem, de csak egy darab csali volt nálam, a pisztrángos. Semmi más 😄 a maarhaa… amiit felkötöttem otthon. Egy kisebb domi leverte, több kapás közt. De a héten megyek még. ”

Én persze gratuláltam az első ausztriai domolykó fogáshoz, amiről tudomásom van.😍
Annyira nem kicsi ez a hal. Nekem pont jó lenne egy hasonló darab, idei elsőnek. 😉

Ádám nem sokat vacakolt és másnap meg is fogta az első osztrák malackát, egy kisebb társa mellett.😍

” Hallod nagyon jó peca volt!
A wobblerek nagyon jól dolgoztak, húzós vízben. Sok helyen csak 20 centi mély a víz, szépen átdöcögött rajta mindkét típus.

A süllyedőt itt nem tettem fel, sok ág, nagyobb kő van bent. A felúszó sárga- fekete crank király volt ma. Mindet kipróbáltam, ezt utoljára.

Első dobásra rávert, de egy darab egyes horog volt fent. Nem is nagy méret. A nagy tologatta, aztán spiccel meghúztam a csalit és elengedtem. Leverte a Fej egyből!

Hármas horoggal, még ha csak egy is van fent, pár darabbal többet fogok. Nem baj az, a nagyfej meglett, az a lényeg. ”


Gratulálok, igazán gyönyörű darab! 💙🎣💯

Ádám a helyi szabály szerint egy darab egyes horoggal szereli a 4 centis crankeket is, így a kapás /akasztás arány közel sem 100 %-os.

A képeket elnézve, ezeket a csalikat még kannás festékkel fújtam a pincében. 😁 Az utolsó ilyen darabok között lehetett ez a két csali is. Emlékszem a szokásos sárga színem el is fogyott, így került ez a mattabb, markánsabb sárga a voodoo child színre alapnak.

Ádám tegnap is kinézett egy órára ebben a november végi jellegű, esős, szeles időben. 😉 Elmondása szerint a peca végére rendesen lefagyott a keze. 😁
Két kapása volt a rövid, rapid peca alatt. Az egyiket sikerült halra váltania. 😉
Azt hiszem sokunknak egyéni rekordja lenne ez a hal, ami egy igazi gyomorból hörgő, őstelény állat volt! 😲💯💙

Brutális jószág. Egy “kisamur”. Egy igazi domolykó malac. 🐷🐖

“Csodálatos pár napom volt… Nem hiába szeret bele sokunk a pergetésbe. Ilyen halak után pedig le se tesszük a botot! 😄 A csali ugyanaz, mint tegnap, Steveolures Dozer Crank.

Nagyon jól veret, erős sodrásban is stabilan jön, nem dobja ki a víz, nem oldalaz. A fa mellől – alól csíptem, onnan rontott ki a csalira. Amikor villant, látszott, hogy gyönyörű hal lesz.

A féken lazítva, a mederben tartva óvatosan leengedtem a fa alá, ott sikerült megszákolni. A csali bevált, úgy gondolom! 😁 Most kis pihi jön, minden jót nektek, görbüljön! 🎣🍻”


Gratulálok a gyönyörű halhoz! 💯😍🎣
Külön öröm, hogy egy darab, egyes horoggal is ennyire stabil a csali még húzós vízben is. 🙂
És köszönöm, hogy az úsztatós pecákat megszakítva bizalmat szavaztál az általam készített csaliknak.

 

 

Kategória: balsa, crankbait, domolykó, dozer, folyó, légiós | Megjegyzés hozzáfűzése

Covidos keszegek

A november, főleg a vége, illetve a december eleje nem úgy alakult, ahogy azt terveztem. Nem elég, hogy az őszi domolykó pecáimat gyakorlatilag lenullázta az alacsony vízállás, a végén a család nem úszta meg a covidot sem. 😦

Pedig nagyon komoly sügérpecákkal kecsegtetett a november és benne volt egy jó csuka reménye is.

Itt van mindjárt az egyik legnagyobb őszi csapóról készült kép, ami egyben életem egyik legjobb szelfije. 😀

20 – 30 centi közöttiből egész sok jött a stég környékén, de az alacsony vízállás miatt nem volt egyszerű becsapni őket. Fénykép csak a töredékéről készült. Szerencsére gumicsalikat már nem kell reklámoznom semmilyen szinten. 😀

Kormorán vagy csuka?

Őszi balinpeca reményében saját célra.

A befőttes gumi mellé betolta még a hat centis gumihalat is ez az apróság

Az egyik pecán tele volt kishallal a stég előtti rész is. Tavaly ilyenkor, magasabb víznél szépen ráálltak erre a balinok. Rablást ugyan nem láttam, de gondoltam dobok párat. Csóri csalit első dobásra be is darálta ez a nem éppen óriási csuka. Műteni kellett elég rendesen.

Öreg balatoni punk

Aztán kaptam egy fülest, hogy egy csónakkal megközelíthető pályán bent vannak a nagyobbak, úgyhogy rápróbáltam.

Jöttek is szépen, de nem sokat fényképeztem és a képek is elég silányak lettek, mert elállítottam a gépet, amit akkor, ott nem vettem észre. Végre dobós pecával és rendes méretű gumikkal, eleinte 20-25 méterről, majd a hullámzás erősödésével már közelebbről fogtam a csapókat.

Itt már a gyerek köhögött rendesen. Dokinéni azt mondta, hogy amíg nincs hivatalos eredmény, addig nincs karantén sem, így tünet mentesen oda megyek ahová akarok. Aztán a pénteki pecát már törölte az egész. A hivatalos eredmény alapján beindult a karantén móka. 😦

A gyerek a két oltás ellenére 5 napig magas lázzal feküdt, de aztán pikk pakk kijött belőle és persze ahogy hivatalosan szabaddá váltunk, én egyből a stégen találtam magamat. 😀

Nagyon durván letisztult a víz és nem igazán evett még a nem annyira kívánatos apraja sem, pedig bengák voltak a stég alatt. Ha lefeküdtem a stégre és csendben maradtam néha bemozdult egy – egy csapó és a semmiből követték a társai. Álló helyzetükben polár szemüveg nélkül nem is láttam őket, annyira beleolvadtak a háttérbe – környezetbe. Volt köztük egy igazán komoly sebhelyes darab. Meg mernék rá esküdni, hogy pár éve kijött a jerkre csukázás közben a stég melletti öbölben.

Kinéztem a csónakos pályára is, de annyira már nem ettek, így aznap nem is nagyon fényképeztem, de végre kint voltam a vízen.

Ez a peca vasárnap volt. Hétfőn melóztam, aztán kedden olyan szél volt, hogy nem mentem le. Szerdán délután aztán előbb abbahagytam a munkát, úgy éreztem valami nincs igazán rendben. Csütörtökön úgy ébredtem, hogy az egész fejem egy nagy takonygolyó volt. Éreztem – tudtam, hogy beszoptam én is ezt a retket.

Este az asszony hozott egy tesztet a gyógyszertárból. Kb 5 másod perc után megjelent a két csík. Annyira azért nem örültem. 😀

2-3 nehezebb éjszakám volt láz nélkül, de hidegrázással. Aztán a hétfői rendes teszt is pozitív lett, így már hivatalosan is karanténba kerültünk újfent.

Nem volt olyan vészes. kb.  mint egy erősebb influenza, viszont annak ellenére, hogy rendesen ettem végig, éreztem, hogy az izmaim elernyednek és legalább egy hétig nem bírtam rendesen aludni sem. Utána hét szerdán ültem ki először a műhelybe, másfél órára valamit molyolni végre. A végén majdnem lefordultam a székről, így még azon a héten nem erőltettem a munkát sem.

Lett volna időm végre olvasni, de kötelező jelleggel nekem az sem megy. 😀

Persze mire lejárt a karantén és lett némi erőm is jött a brutális északi vihar, majd időszakos jegesedés is.

Aztán 25 nap kihagyás után végre lemerészkedtem. Meg kellett úsztatni az eladásra szánt csalikat.

Az erős szél és talán már az itt telelő kormoránok miatt a stég környékéről minden hal eltűnt. Így miután bejárattam a csalikat egy tuti pályára mentem, ahol mindig van sügér, igaz általában nem túl nagyok, de nem bírtam tovább halszag nélkül. 😀

Abba végül azért hagytam a pecát, mert a mellettem keszegező sporttársat (akivel tök jól eldumáltam) leváltotta egy igazi “helyihülye”, aki folyamatosan bombázott a kérdéseivel.

Te mindig csak sügerezel? Másra is horgászol? Mit esznek ezek a dögök azon a gumiszaron? Szerinted a süllő is megenné? És a csuka? stb.

Közben felhősre kevert, vörös etetőanyaggal bombázta a vizet tök feleslegesen, hiszen jól látható volt a keszegraj mozgása a vízben.

Rikító sárga zsinór. Az úszó úgy volt kisúlyozva, hogy feküdt a vízen. A kapás az volt, hogy a keszeg addig nyúzta a cuccot, míg fel nem állt az úszó, majd mivel elhúzni már nem bírta, így oldalazni kezdett vele. Na ekkor vágott be az IQ harcos sporttárs. És BAZ+ volt hogy megfogta. 😃
Olyan 10 perc alatt elpusztította a maradék agysejtemet, amit a covid meghagyott, így menekülnöm kellett. 😃

Másnap persze nem zabált annyira a keszeg. Jött vissza a hidegfront és többször feltámadt az oldal irányú szél, ami nem könnyíttette meg a dolgomat, de azért fogtam szépen.

Sajnos egy kivétellel csak vörösszárnyú keszegek jöttek. Nekik nagyrészt amnesztiát szoktam adni, de ezen a napon éreztem a friss, sült keszeg zamatát a számban. Először persze csak elképzeltem, de később valósággá vált. 😀

Helyet változtatni amúgy sem lett volna időm és kedvem sem volt hozzá igazán, így belőlük lett az ebédem és vacsorám. Majd másnap a második adagot frissen sütve újra az ebédem és a vacsorám. Sőt még reggelre is maradt belőle. Nem tehetek róla, de hidegen is szeretem. 😀

Az év utolsó napja, aztán részben visszaadta, amit a covid ebben a 25 napban elvett, de az már egy másik történet. 😉

Kategória: Balaton, sügér, télikeszeg | Megjegyzés hozzáfűzése

Geographic kajakpeca

Idén a hideg tavasz, a folyamatos időjárási káosz, a gyakorta váltakozó erejű és irányú szél miatt először június második napján keveredtem ki az egyik kedvenc kajakos pályámra.

Két nappal előtte bár elég jól behalaztunk egy csónakos pecán – amiről írtam is itt a blogon – melegünk nem igazán volt. 😀

Erre a napra felmelegedést és szinte nulla szelet jósolt az előrejelzés, így meg kellett próbálnom.

A napkelte gyönyörű volt, mint mindig, a szél előrejelzés viszont tévedett. A képen látható hullámzásban azért még bőven elvagyok kajakból, főleg ha megjelennek az áldozati bárányok, amik ebben az esetben balinok lettek volna.

Már vagy fél órája köröztem a zátony felett, de halnak a legapróbb jelét sem láttam, ami ezen a pályán az előző években 20/1 alkalommal ha előfordult.

Legjobb kajakos, felszíni csalis balinpecáim helyszínén, a hajnali kishalfoci világbajnokságok döntőinek helyt adó stadionban egy árva fordulás nem sok, annyit se láttam. 😦

Talán süllőzni lehetett volna, de persze annyira biztos voltam a balinok jelenlétében, hogy egy doboz saját készítésű felszíni csalin és wobbleren kívül semmi nem volt nálam. 😀 És be kell hogy valljam, májusban elég rendesen kisüllőztem magam. 😀

Nekiálltam hát halakat keresni a parti régióban. Az egyik szakaszon magányos kócsag mutatta, hogy a pályán kellett, hogy legyen némi kishal,  talán az előző napokban, így ráeveztem a madár előtti területre.

Olyan 10 perce várakoztam a pályán, amikor végre eldurrant egy rablás a parti zónában.

Szumma szummárum ezen a helyen összesen kettő, majd hosszas, több kilométeres evezés után a helyi móló végén még egy balint sikerült átvernem, igaz azokat legalább felszíni csalival.

Mindhárom balint olyan helyen fogtam, amit bárki bőven elért volna partról, így én is. No nem baj, legalább eveztem egy jót. 😀

Vagy ahogy ilyenkor fogalmazni szoktam, hosszas keresgélés után, sikerült összekukáznom néhány halat. 😀

Na de mi ebben a geographic kajakpeca? 😀

Annak is eljött az ideje, két napra rá a másik kedvenc kajakos pályámon. 😉

Hosszú evezés után értem el a nádas előtti első öblöt, amelyhez megannyi szép emlék köt. Az előző évben sokszor bevált mini wave minnow került először a kapocsba egy új színben. Nem akartam egyből felszíni csalival szétverni a még növénymentes, viszonylag sekély pályát.

A kis minnow jó választásnak bizonyult, amit sokadik dobásra ez a szép sügér szedett le.

Lassan megérkeztem a babás nádas részre, ahol már messziről hallottam, hogy nagy ribillió van a nádban.

Lassan, óvatosan befordítottam a kajak orrát a belső öblözetbe, ahol a nádbaba belső oldalán helyi, lokális küszívás volt és rajta randalírozott néhány ragadozó őn.

Egyből felszíni csalit tettem a kapocsba, de néhány dobáson belül, csak egy lekövetést és egy finom ütést hozott. Érezhetően volt a pályán komoly hal is – ezt a forgásokból, rablásokból az évek alatt meg tanulja az ember – így elkezdett pörögni az agyam, hogy mi lenne a nyerő csali?

A következő pillanatban egy rablás erejével egészen kis küszök repültek a levegőbe. Hogy az a méret ívhatott e már, vagy a nagyobbak ikráit dézsmálták e? Nos azt én nem tudnám megmondani, de rögtön visszakerült a kapocsba a baby blue színű miniwave. Az első dobást elrontottam. Annyira a nád közelébe akartam dobni, hogy sikerült átdobnom az egyetlen nádszálon, ami a nádbabából az irányomba kiállt. Már konstatáltam, hogy  elcsesztem a pályát, de egy finom mozdulattal lepöccintettem az apró wobblert a nádszálról.

Nem húztam rajta fél métert és oldal irányból, tolóhullámmal bombázta be a pálya talán legnagyobb, sötét színű, nádlakó, bandavezér balinja. 🙂

Tipikusan “madmyday” hal volt. 😀

Akkoriban volt egy megkeresésem és egy olyan bot volt nálam, amivel előtte még soha nem horgásztam. Nem ismertem, nem tudtam, hogy viselkedik fárasztás közben.

A képen látható balin, már az a forma, amit necces tarkón fogni és bizony volt benne bika rendesen. Szinte nyélbe hajtotta kis pálcát és őszintén szólva rá kellett fognom az orsó dobjára, hogy a nádbabából kidolgozzam a halam, majd kétszer lekérte még a botspiccet a kajak alá míg végül nyakon ragadtam.

Szép kis csörte volt ezzel az igazán impozáns színű és méretű nádlakó balinnal.

Kicsit odébb evezve engedtem vissza, mert reménykedtem, hogy a társai még nem adták fel abbéli szándékukat, hogy a küszreggelijüket a nádbabán költsék el. 😀

Ketten voltak még a pályán. Ezeket a következő öt dobásból le is kaptam gyorsan a miniwave-vel. A kisebbiket nem is fényképeztem és a nagyobb se közelítette meg a banda nagy méretét. Ennek ellenére ez a peca végre jól indult, hisz hosszas evezés után, az első húsz percben négy kézben tartott halnál jártam.

A nádfal teljes egésze olyan pálya, ahol bármelyik méteren van esély halfogásra, de vannak olyan öblök, nádbabák, amik bekattannak az ember agyába korábbi emlékek miatt és ezeket nem tudja elengedni. Ezeket a helyeket általában sokkal jobban erőltetem, mint azokat a szakaszokat, ahol még nem fogtam annyi halat a korábbi években.

Így volt ezen a napon is. Éppen az egyik kedvenc öblömet vallattam, ami adott már rengeteg jó balint, szép csukát és süllőket is, amikor a kijáratában egy fenekeszeg, brutális, több négyzetméteres, terítős rablással jelezte, hogy: Itt vagyok.  😉 Mit szeretnél tőlem te horgász? Úgy sem tudsz átverni! 😛 Miért nem dobod már azt a falatot? 😀

Ha tőlem ezt egy balin megkérdezi, nem kell sokáig gondolkodnom, hogy odavessem neki. 😀

Rákanyarodtam hát a kajakkal, hogy a megfelelő szögben dobhassam a kijárattól balra elhelyezkedő nádfalat, miközben a bolond balin egy újabb terítős rablással mutatta magát. Láttam az irányt, amerre fordult, hisz a háta kipúposodott a vízből. Igazi vadászat ez kérem, látott balinra horgászni felszíni csalikkal. 😀

Repült a wave the dog a megfelelő irányban, pár méterrel túl az iménti akció helyén. Kettőt ha ütöttem rajta. Az őn ráfordult. A háta kint volt a vízből. Szétnyílt a víz. Robbant a felszín. Repült a balin, amit így a levegőben akasztottam. Hatalmas robajjal érkezett vissza éltető elemébe be 😀 , majd megindult a harc.

Gyááááááá! Ezért élek! 😀

Ha nem is olyan nagy és nem is olyan sötét színezetű, mint az aznapi első, de azért már igazán jónak mondható balin volt a tettes. Ő kérte a csalit, én megadtam neki, amit akart, az egész jelenet meg… Mit nem adnék most érte?! 😀

A nádfal aznap még egy halat tartogatott a számomra. Mármint olyat, amit kézbe is foghattam, mert hogy kapásom volt még ezen kívül is, abban így fél év távlatából visszaemlékezve is teljes mértékben biztos vagyok.

Ez a csali abszolút kedvencemmé vált az év során, a későbbiekben számtalan szín született belőle és jelenleg is van tervben a fejemben néhány variáció. Iszonyat jól dobható és más a mozgása, mint a többi wtd-nek és sokszor ez volt a nyerő ebben az évben balinék körében.

A nádfalnak lassan a végére értem, de tovább eveztem, mert  a kövezés mögötti öbölből hatalmas lobácsolás zaját hozta a víz. Küszívásban és azon tomboló őnökben reménykedtem, de tévedtem. Olyan látvány tárult elém, amiben nem naponta van nekem se részem.

A kövezés mögött szinte barna – sáros – koszos víz fogadott, tele felszakadt hínárral. A hínarasban és a sásfal, a nádas közvetlen közelében ívtak a ponytok. Meg voltak teljesen bolondulva. Forogtak, pörögtek, fröcsköltek az 5-10 kiló közötti pikkelyes és tükrös jószágok.

Valami ilyesmi lehetett, amit édesapám mesélni szokott, hogy gyerekkorában az almádi négy méteres és a sportpálya helyén tavasszal kiöntött a Balaton és a zsombékos területen ívtak a pontyok.

Egy darabig csak ültem a kajakban és néztem, aztán furcsa, rablás szerű forgásokra lettem figyelmes.

Balinok voltak a pályán. Nem is kevés!

Később rájöttem, hogy a pontyok által lerakott ikrára odasereglett aprónépet üldözték, a felkavarodott, sáros vízben.

Mivel a felszakított hínárrengeteg miatt semmilyen nálam fellelhető csalit nem tudtam még egy méternyit sem elhúzni elakadás nélkül, így egy darabig még gyönyörködtem az aranyhasúak nászában, aztán elindultam visszafelé a pályán.

Tisztára olyan volt, mint egy természet fimben.

Visszafelé szerencsém volt a széllel. Pont a kikötőhely felé fújt, így nagyon lassan csorogva, néha a lapáttal korrigálva, irányt tartva dobáltam a nádfalat. A kapocsba felváltva került az aznap is bevált mini wave minnow és a “hétésfeles” wave shad.

A kis minnowra akadt is egy szakadt punk kinézetű süllő.

Majd amikor pont azon kezdtem el gondolkodni, hogy már csak egy csuka hiányozna rá, akkor az is bejelentkezett, igaz nem túl nagy. 😀 Tényleg csak azért fényképeztem, mert ez volt az első csuka a kis csalival.

Aztán a black metallic waveshadre volt egy olyan kapásom, hogy máig nem akarom elhinni. 😀

Egy süllőgyanús rablásra dobtam a nádfal előtt, pedig már igen magasan járt a nap, amikor úgy durrantotta le a halam a wobblert, hogy a kapás erejével ki is ugrott vele a vízből, majdnem bele egyenesen a kajakba.

Sajnos nagyon rosszul akadt, pedig wobblerrel ekkora süllőt még 1000%, hogy soha nem fogtam. Közelebb volt a hármashoz, mint a kettőfélhez, ebben egészen biztos vagyok.

Szemből, alulról üthette el a csalit, mert a hátsó horog a felső szája szélét, a hasi pedig a homlokát fogta. Amikor másodszor felhúztam, némi hínárral vegyesen, már csak a homlokába akadt horog tartotta a halat, aztán a következő fejrázással sajnos végleg megszabadult a csalitól. 😦

Rommá dobtam a környéket. Többször, több csalival, végigcsorogva a szakaszon, de ahogy ez ilyenkor lenni szokott, több kapásom már nem akadt.

Elindultam hát a kikötő pont felé, újra felszíni csalit csatolva a kapocsba, amit egy hosszú dobás után újabb balin honorált, egy újabb parádés kapással.

Imádom, amikor kiütik a csalit a vízből, majd torpedóként csapnak le a küsznek vélt, visszahulló falatra. Ráadásul ez a hal sem az átlag kilós forma volt. 😀

Baby blue I love You! 😀

A kikötőhelyen aztán kisdolgom végeztével úgy döntöttem, hogy teszek még egy látogatást a másik oldali nádas elején is. És milyen jól tettem. 😀

A természetfilm megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy azon a pályán más fajta hínárba ívtak a pontyok és nem tépkedték fel a forgásaikkal. Itt is volt 2-3 balin, amik közül a végén csak sikerült egyet leszednem. Mivel mással, mint a kis mini wave-vel.

Brutál jó peca volt, szép halakkal. Négy halfajból is sikerült fogni saját készítésű csalikkal, nem beszélve a természetfilmekbe illő látványról.

Ilyenkor mindig nagy dilemma van a fejemben, ahogy azon a napon is. Másnap rápróbáljak e újra, vagy hagyjam a pályát pihenni?

Persze, hogy rápróbáltam. 😀

A haditervet összeraktam a fejemben. Egy órával hamarabb már a nád előtt voltam süllők reményében, hiszen ha fényes nappal kaptak a nád előtt, akkor sötétben kánaán lesz.

Na de Steve tervez a halak meg végeznek, illetve végeztek. 😀

Se küszívás a nádbabán, se balinok, se süllők. Üres volt minden. Még a pontyok is befejezték az előző napi üzekedésüket. És mi változott az előző naphoz képest?

Akkor még semmi, de estére visszajött a hőn szeretett hidegfront. 😀

Két balint azért sikerült leszednem. Méghozzá ott, ahol a kövezés mögött előző nap még ívtak a pontyok. A felszakított hínár egy részét kivitte a szél, de az apróhalak még ott maradtak és rajtuk néhány balin. Az egyik repült az axeheaddel, a másik a megállított wtd-t, egy helyből szívta le.

Kategória: Balaton, balin, balsa, csuka, faragás, felszíni, hendméd, kajakos, sügér, süllő, steveolures, topwater, WTD | Megjegyzés hozzáfűzése

Lehet, hogy még él?

Az idén az őszi kikötői balinozás hasonlóan gyenge volt, mint a csónakos csukázás. Illetve nem is azt mondanám, hogy gyenge, mert voltak kiemelkedő napok, csak már megint nem találtam bele. 😀

Október 13.-án csónakban kezdtem a napomat. Persze a vizek tigrisei aznap sem mutatták magukat, így B tervként kiszálltam és nekiálltam a stégen egy jó kis buzerapecának. 😀

Addigra a stégre kitelepült egy kiülős pecás, nulla eredménnyel.

Jöttek sorra sügerek, de a méret nem volt az igazi. Amikor a 15-20 centi közötti halakat sorra tettem vissza, azért megkérdezte, hogy a tenyeres méretet sem viszem el?

Gyerekként bevallom az Ásványrárói horgásztáborból vittem haza jó néhány sügeret máig megmagyarázhatatlan módod. Annyira kicsik voltak, hogy nem lehetett velük mit kezdeni, mentségemre szóljon, hogy gyerek voltam és meg akartam mutatni otthon a kifogott halakat, mint a gyerekek általában.

Aztán még felnőttként is elvittem egyet, abban az időben, amikor kezdtem pergetni, de őszintén szólva már nem tudnám megmondani hogyan készítettem el.

Azt mondják nagyon finom hal. Laci barátom egyszer vitt haza füstölni. Csak annyit mondott, hogy ne akarjam megtudni. 😀

Idén több  halat vittem el, mint az elmúlt 10 évben összesen, de a sügér, az sügér. Valahogy nem visz rá a lélek. Egy északi országban, egy horgásztúrán a vadonban simán megenném, de itthon nem fordult meg idén sem a fejemben.

Közben emberünk kiment és beengedte a vendégét. Pont amikor visszaértek ütöttem egy egészen jó halat.

Nem akarták elhinni, hogy ekkora sügér létezik. 😀

Faszikám nem volt rest. Kihúzta a fédert, amit persze kutyanyelv kapásjelzővel használt és úgy ahogy volt, gubancgátló csővel, etetőkosárral, a horgon gilisztacsokorral elkezdett emelgetni a stég előtt, imitálva a mozdulataimat.

Szakadtam! 😀

Itt még nem gondoltam, hogy két nap múlva ennél még jobban fogok röhögni. 😀

A szél feltámadt, a sügerek aktivitása a nullához tendált, így egy kikötőt még megcéloztam balin reményében.

Mire kiértem még jobban fújt a szél, de a külső kanyaríven volt egy balin, ami a kő közelében, mélyről jövő rablásokkal, burványokkal mutatta a magát.

Első körben nem tudtam becsapni, így amellett döntöttem, hogy megnézem a másik kanyarívet és a kövezés végét, addig is pihentetve a helyet.

Kishallal pont fogtak a egy süllőt a külső kanyarív előtt. Dobtam néhányat gumival és a vertik csalikkal minden mindegy alapon, miközben a rablásokat kémleltem. Illetve csak kémleltem volna, mert nem igazán mutatták magukat az őnök. A kikötő végében pedig olyan szél volt, hogy konkrétan letépte a fejem. 😀

Vissza hát a balinhoz, hátha kötélnek áll. 😉

És állt!

A kövezés előtt párhuzamosan húzott baby blue színű, mini wave minowwt durrantotta le igazán jó, fékhúzós kapással.

Az a balin volt, aminek már hatereset megfogni a tarkóját. Másodjára azért csak sikerült. 😉

Arra a napra nekem ennyi jutott és aki halas képeket szeretne nézegetni az ne is folytassa tovább a bejegyzés olvasását. 😀

Délután melóztam a műhelyben, aztán Olivér este küldött egy bejegyzés linket 10 flat shades balinról.

Nem volt nehéz felismerni a helyet. Az este érkező vihar szele betolta a kishalat a móló mellé és zabáltak a balinok a vihar előtt. 😀

Persze délelőtt azt az egy halat sokkal nagyobb dolog volt becsapni, de megint ott volt a gondolat, hogy fél nappal nyúltam mell,  mint idén annyiszor.

Volt egy olyan délutánom még nyáron, amikor egy órával késtem csak le az őrületet. 😀

Gondolkodtam, hogy másnap mennem kellene, hiszen felhős, szeles, időt mutatott és ősszel sokszor a legszemetebb időben zabálnak, de persze én marha nem mentem. 😀

Hogy mi volt aznap? Azt inkább hagyjuk. 😀 Őrület!

Általában heti 3- 4 alkalmat horgásztam idén, időszaktól függően és tudtam hogy a következő napot úgyis lent kezdem, így annyira nem izgattam magam. 😀 Ködös, hideg időt jósolt, ami jó jelnek számított, bár este írtam Olivérnek, hogy ha idén én balinozni indulok, akkor zabálásnak nyoma sincs, úgy 95%-ban. Ő biztatott, hogy 1000%-ra ott lesznek.

A fiamat fel kellett tennem reggel a fél nyolcas vonatra, így nyolc után érkeztünk a pályára, ami ősszel nem mérvadó. A kishalrajok a széltől és az őket terelő balinrajoktól függően bármikor megjelenhetnek és ugyanúgy el is tűnhetnek az őnökkel egyetemben.

Nem kell mondanom, hogy a jóslatom betalált, az időjárás előrejelzés kevésbé. 😀

Egy balinrablást láttunk, ködöt még annyit sem. Gyönyörű, tiszta napos idő volt, ami egy halat adott barátomnak. Ahogy ő fogalmazott, ezt bizony bemákolta. 😀

Ha maradunk talán lett volna még ilyen bemákolt őnre esélyünk, de a bátraké a szerencse alapon átmentünk egy másik kikötőbe, ahol pár hete iszonyat rossz időben Olivér csúnyán behalazott.

Ahogy sétáltunk kifelé, már messziről láttuk, ahogy egy halat merítettek. Amikor odaértünk egy kisöreg éppen a balin fejét verte szét a betonszegélyen. 😀

A humánus horgász tipikus esete. Bár ha úgy vesszük, létezik egyáltalán humánus “gyilkosság”?

A másik horgász ismerős volt. A balint dobástávon fogták, pilkerrel.

Próbálkoztunk mindenfélével, én még wtdkkel is, de nem akarta adni, amikor az ismerős újra bevágott.

Újabb őn kívánta meg a fémdarabot, ami az egyetlen olyan csali volt négyőnk dobozában, amivel elérte a magukat egyáltalán nem mutató balinokat, amik legalább ketten voltak. D

A halat Olivér szákolta. Jóval nagyobb volt, mint a szétvert fejű kollégája és rendesen betorkolta a csalit. Nem kicsit vérzett. Ha én fogtam volna, nem biztos hogy visszahelyezem. 😉

A kisöregnek fel is csillant a szeme és a következő kérdést tette fel:

Nem cseréljük ki?

Kikerekedett szemekkel néztünk az öregre, majd egymásra. Talán Olivér tette fel a kérdést, hogy mire? Hisz a az előbb csapta szét a másik balin fejét a betonszegélyen!

Erre a kisöreg:

Ki tudja? Lehet, hogy érdemes lenne megnézni a zacskóban, mert lehet, hogy még él.

Nem hittem – hittük el! 😀

 

Kategória: Balaton, balin | 4 hozzászólás

Hüvelyesek

Nem, nem. Nyugi nem a szebbik nemről lesz szó  bejegyzésben. Valami zöldekről, amik hüvelyesek.

28.-án megint csukáztunk Olivérrel. Igazi októberi ködös hajnal volt, bár a nap sugarai hamar elbántak a nádast körül ölelő hideg, nyirkos “valamivel”.

Az első tíz dobásból megjött a jerkes csukám, aztán rossz volt a horgász. Olivér kis szerencsével két jó csukát is üthetett volna. De ezen a napon ő volt a “rossz horgász végre és nem én”. 😀

Mivel most ő nem ért rá olyan sokáig, így hamar a stégünkön találtam magam. Sokáig vaciláltam, hogy menjek e? Otthon a munka várt.

Nem könnyű a stég körül sügeret fogni ezen az őszön, főleg nagyobbakat. A kicsik pedig már régen nem érdekelnek. Kristály tiszta és alacsony a víz ezen az őszön. Mivel aznap jött egy kis hullámzás, bíztam benne, hogy a minimálisan zavarosabb vízben, talán. 😉

Jó másfél órát próbálkoztam, de csak kisebbek jöttek, azok is nehezen. Aztán feltettem egy sügérmintás nóeksön gumit, hátha valamelyik nagyobb kannibált sikerül átvernem és bejött.

Az idei legnagyobb sügeremet sikerült megfognom. 29 centiméter volt teljes hosszban. Igazi dagadék, öreg punk.

Aznap egész délután csalikat festettem, másnap vagy 12 órát töltöttem a műhelyben, így nem volt kérdés, hogy a vasárnap hajnal hol talál majd meg? 😀

Történt közben egy kis gebasz. 😀 A feleségem pénteken bakonyi betyárlevest készített, aminek a zöldbab az egyik összetevője. Hatását már aznap éreztem. A 3M félálarc sem szűrte meg azokat a bizonyos szagokat. 😀

Szombaton persze a leves maradéka volt az ebéd. A második pedig zöldborsó főzelék. 😀

A peca hajnalán három előtt nem sokkal egy rémálmokkal teli nehéz éjszaka után éreztem, hogy itt az ideje az első időmérő edzésnek. 😀

Elég gyorsan túl voltam rajta. Visszaaludni elég nehezen sikerült. Újra rémálmok gyötörtek mindenféle méter pluszos csukákkal és busajerkekkel kapcsoltban. 😀

Aztán mire elaludtam volna, nyílott a kapunk. Hja kérem, akinek huszonéves gyereke van.

Az asszony persze lekiabált: Megjöttél? ( mennyire értelmetlen kérdés! 😀 )

Megint kellett egy jó húsz perc mire sikerült elaludnom, de már nem tudom minek, hiszen szólt az ébresztő.

Egy darabig még forgolódtam az ágyban. Az is megfordult a fejemben, hogy nem megyek sehová, de aztán jött a második időmérő futam. 😀

Visszafeküdni már nem volt kedvem. Reggelire bekaptam gyorsan két szelet abonettet, kér szelet vékony csirkemell sonkával. A meleg tea még le sem ért jóformán, amikor letudtam a futamot is. 😀

Két időmérő és egy forma egyes futam másfél órán belül. Kőkemény volt, higgyétek el. 😀

Sokan óva intenek a “sötétzöldektől”. 😀 Nem véletlen.

Rohadjak meg ha még egyszer életemben egy napon két ilyen kaját bekebelezek. 😀

A peca milyen volt? Mocskos módon letisztult a víz. Hamar megfogtam egy darabos sügeret, de az olyan ribilliót csapott, hogy a többiek Siófokig menekültek.

A stég alól – ahogy mászkáltam – kiúszott ugyan négy csuka, amiből egy volt tán méretes, de nem reagált semmire. Szerintem éjjel degeszre ette magát vörösszárnyú keszeggel.

Megnéztem még egy pályát, de ott stílszerűen fos színe volt a víznek. 😀

Inkább hazamentem.

 

Kategória: Balaton | 2 hozzászólás

Újra a vízen

Vasárnap újra a vízen voltunk. Nem értem rá egész nap, de végül sikerült belecsúszni egy kicsit az ebédidőbe. 😀

Amikor Olivér megkérdezte a vízen, hogy ezt a napot is megírom e, azt feleltem, hogy nem hiszem. Aztán tegnap mégis arra jutottam, hogy miért is ne? Hiszen régen megírtam ennél sokkal gyengébb pecákat és történeteket is. 😉

Nagyon sok jó sztori volt idén a fejemben, közte két olyan peca, amikor még nyáron együtt szeltük a habokat, hatalmas területet bemotorozva. Azokat a pecákat azóta is csak geographic pecaként emlegetjük, mert olyan élményeket éltünk át, olyan helyzetekbe kerültünk, amilyeneket csak a tévében látni, természetfilmekben.

No de vissza jelenbe. Hajnalban kaparni kellett a jeget a szélvédőről. A kocsi nulla fokot mutatott.

A napkelte most nem volt annyira látványos, de azért lőttem egy képet.

A csónakdeszkára fél hét fele elkezdett ráfagyni a dér.

Az előző napok erős déli hullámai kicsit zavarosabbá tették a vizet, de még pont jó volt ahhoz, hogy megint a jerkbait mellett döntsek. Jó választásnak bizonyult. 😉

Olivér előző este leccsekkolta a vizet. A hullámok kishalat is hoztak, amiket a képen látható vadászok (búbosvöcskök) mellett balinok is aprítottak.

A balinok hajnalra ugyan felszívódtak a pályáról, de a vadászok serényen bukdácsoltak a felszín alá a betevő falatért.

Repült a busajerk a nyílt víz felé a nádbabák között és ötödik dobásra egy tompa ütést éreztem. Hagytam kicsit süllyedni a csalit, majd beleütöttem kettőt. A második ütés után megint hagytam, hogy billegve süllyedjen. Elindítani már nem kellett. A finoman billegve, lassan süllyedő “fafalat” újra támadásra ösztönözte a gyönyörű halat, ami másodjára renderesen le is durrantotta.

#mademyday

Dupla kabát volt rajtam. Mindkét kabát ujján van egy előtét (nem tudom mi a rendes neve), amit a kézfejemre tudok húzni. A legutóbbi pecán elkövettem azt a hibát, hogy az első csukát így fogtam meg. Teljesen átázott és utána amíg nem emelkedett olyan magasra a nap, hogy ereje is legyen lefagyott a kézfejem. 😀

Ilyenkor már amúgy is szar multival pecázni, mert az orsó háza is hideg és a vastag fonott is hozza fel, a melegnek nem éppen mondható vizet az orsóra és az ember kézfejére. Viszont tetszik, vagy nem, jerkelni igazán casting cuccal lehet. 😛 Sokkal szebben tudom vele vezetni a jerkbaiteket, mint egy hagyományos spinningel.

Most eleve felhúztam a kabát ujjára a két előtétet és úgy fogtam meg a halat, így száraz maradt.

Idén nem videóztam, de a fiatalabb srácoktól megirigyeltem a face, vagy insta storyba feltöltött rövid kis, visszaengedős videókat, így gondoltam készítek egyet. 😀

Azért egy kézzel visszaengedni egy ereje teljében lévő 70-es forma csukát nem is olyan egyszerű, ha közben a másik kézzel videót is akar készíteni az ember. Nem is sikerült túl jól, cserében úgy lefröcskölt, hogy a kabát ujján az előtét, a mellkasi rész és a szemüvegem is full vizes lett. 😀

Elindultunk lassan a nádas elé, pedig szívem szerint maradtam volna a stég előtti szakaszon. Furcsa mással egy csónakban horgászni, úgy hogy nem te vagy a kapitány, mert mindent kicsit másképpen csinálna az ember. 😉

A nap folyamán mondtam is Olivérnek, hogy tovább kellett volna vallatnunk az a viszonylag tiszta részt, mert a nád előtt opálosból kakaóvá váló víz fogadott minket. 😦

Elindultunk hát a balinok nyomán, bízva abban, hogy a kő előtt a hullámzás egy nagyobb csapatba összeterelte a kishalat. Vagy ha nem, akkor abban, hogy a legutóbbi peca alkalmával megtalált kishalcsapat még ott tartózkodik abban a nádöbölben és nádfalon, ahol legutóbb.

Mindkét sejtésünk beigazolódott. A kishalak ott voltak a kő mellett, rajtuk pedig egy elég jó csapat balin dolgozott. Egy bő óra alatt kapásig sem jutottunk. 😦

Ahogy szórtuk a csalikat a rablások intenzitása is egyre csak gyengülni látszott. Ezek a balinok szinte mind meg lehettek már fogva, ebben egészen biztos vagyok.

Én már mentem volna, így mondtam a kapitánynak, hogy szerintem induljunk. Belátta, hogy igazam van, így a nádfal felé fordultunk.

Mentek a próbadobások az opálos vízbe. Kishal egy darabig nem rebbent. Éppen megjegyeztem, hogy a hullámzás elverte a csapatot, amikor Olivér egy jó kapásnak vert oda. Horgon volt az első jószág. Nem is akármilyen! Igazi sötét hátú 60+osra taksált nádi balin, ami sajnos a csónak alatt kirázta a szúrós falatot. 😦

A kapitány nem volt boldog, pedig brutális jószágokat fogott az ősz folyamán. Csak remélni tudtam, hogy nem én fogom az első halat, nehogy  azzal a lendülettel a vízbe dobjon. 😀

Volt még egy lekövetése és látott egy nagy dögöt elúszni a csónak mellett, de kapásunk egyenlőre nem akadt. Behajóztunk a legutóbb kristálytiszta öbölbe, mert onnan is gyanús hangok szűrődtek felénk.

A legutóbb akvárium tisztaságú víz, most opálos volt. Egy hosszú dobás után azért a kapitány jól látta, amikor az árnyékból kiváltott egy ezüst nyíl és elkaszálta az apró wobblert.

Imám meghallgattatott! 😀

Nem tudom összesen mennyi időt töltöttünk ezen a részen, de azt igen, hogy a balinok rendesen szívattak minket, hisz vagy a sűrű nádban, vagy közvetlen a nádfalon dolgoztak, vagy ha mégis a nyílt vízen, akkor is szartak mindenre. 😀

Aztán egyszer csak megjött nekem is a várva várt kapás a csónak közelében.

Gyönyörű sötét hátú, nádi életmódhoz igazodott fenekeszeg volt. Teljes hosszában ugyan csak 60 centiméter, de olyan zömök és vaskos hal volt, hogy csak másodjára sikerült tarkón fogni. 😀  A kép kevésbé, a videó inkább adja vissza, hogy milyen szép színezetű hal volt.

Nem volt több akciónk és már bőven otthon kellett volna lennem, így aznapra be is rekesztettük a pecát.

Illetve csak én, mert Olivér este leugrott még sügérezni egyet, amit egy kisebb intermezzo zavart meg.

Két idősebb pecás esti csónakos süllőzésre készült. Olivér azt írta, hogy az egész olyan burleszk filmbe illő volt, amit az egyik fószer azzal tetőzött, hogy a csónak helyett a vízbe szállt be. 😀

“Bazdmeg ezt tervezzük mióta te meg be se tudsz szállni a k@rvacsónakba és annyi a pecának!”

Tudom nem szép dolog más kárán nevetni, de még most is ezen szakadok! 😀

Ma reggel aztán bizonyságot nyert, hogy a tegnapi gondolatom, miszerint a stég előtt több időt kellett volna a csukákra szánni nem volt minden alap nélküli.

Olivér ma viszonylag későn indult. Én már rég a műhelyben melóztam, amikor küldte az első képet. Rendesen fagyott. 😉

Bár a nap már magasan járt, ott volt a jó csuka a tegnapitól alig 10 méterre. 😉

Ezek már azok a hajnalok, amikor a testednek, lelkednek jól esik a nap ereje, de közben tudod, hogy a napfénnyel csökken a csukák aktív táplálkozási periódusa.

Azért egyik nap ránézek a zöld csónakból is. 😉

 

Kategória: Balaton | Megjegyzés hozzáfűzése

Pirkadattól – alkonyatig

Olivér írt, hogy hétfőn este visszajön Pestről, sok(k) volt neki az az egy nap. Kedden nem érek e rá horgászni? Vinnénk a motort, két akkumulátort és bejárnánk néhány pályát. – Jah kérem, ilyen a “kamuegyetemisták” élete. 😀

Menjünk, írtam. Ráérek egész nap. 😉

Így történt, hogy életemben először az egész napot, ahogy a címben is írtam pirkadattól – alkonyatig a vízen töltöttük. Bár Salma Hayek nem lejtette el nekünk a kígyós táncot kikötéskor a stégdeszkákon, azért egy igazán szép és ha halakban nem is gazdag, de eredményes napot töltöttünk a vízen. 😉

Két fokban indultunk neki a pályának, akvárium tisztaságú víznél.

A napkelte már-már giccsebe fordulóan, varázslatos volt. Az a hajnal, amiért akkor is megéri felkelni, ha halat nem is ad a víz. De azért, ha a kezeteket a szívetekre teszitek, a horgász első sorban halért jár a vízre, akkor is ha elengedi és akkor is, ha nem. 😉

Olivér, ha csukázásról beszélünk a spinnerbaiteket, kanalakat részesíti előnyben, én októberben már sokkal nagyobb esélyt adok a glider típusú jerkbaiteknek. Mivel saját csukás jerkem még nincsen, gyári csalikat pedig már nagyon ritkán dobok, ezért Navylures csalikkal próbálom megoldani a feladatot.

A Navylures Facskó Tomi barátom brandje, két különböző gliderrel a palettán, amik közül ezen a napon az első számú stricibusának adtam feladatot. 😀

Hiszitek, vagy nem, de második dobásra csukát adott 😉

Olivér meg is jegyezte, hogy milyen jó lett volna látni a kristály tiszta vízben, ahogy leszedi a csalit, megelőlegezve a későbbi történéseket.

A stégtől jobbra elmentünk ameddig tartott a nád és láttunk több csukát is, de egyik sem volt méretes. Érdekes megfigyelni ebben az időszakban a kristály tiszta vízben, egy helyben, szinte mozdulatlanul lebegő kis harcosokat.

Visszakanyarodtunk hát a mély víz irányába, ahol először a stég előtti terület vallatásába kezdtünk. Az egyik nádbaba mellől egy árny követte ki a stricibusát, de hiába trükköztem nem jött tovább a jó 2,5-es jószág. Sőt, lassan és szinte unottan megfordult – a mit akartok ti tőlem? – kifejezéssel a a pofáján. 😀 Gyorsan utána dobtam még a másik bottal egy szoknyás jigre felszerelt gumit, de sajnos az még kevésbé érdekelte. Eltűnt a szemünk elől a stég irányában.

Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a lehűlt vízben az amúgy is hidegvérű, belassult emésztésű állat leszedte volna a csalit ha lassabban rángatom? Ha hosszabb szünetet hagyok? Kijött e volna a csali után egyáltalán, ha lassabban rángatom, vagy az általam alkalmazott, csukához mérten, kicsit gyorsabb peca húzta ki a rejtekéből?

A válaszom őszintén szólva, a fene se tudja. 😀

A nádas előtt pont azon a helyen, ahol a legutóbbi pecánkon vendéglátóm fogott egy jó kettes halat, egyszer csak megjelent a jerk mögött a következő delikvens. Jó mélyen húztam a busajerket, ennek ellenére tőlünk olyan 10 méterre tisztán látszott minden. Egy pillanatra megálljt parancsoltam a csalinak. Abban a pillanatban a csuka támadó pozíciót vett fel. Tátotta a száját, kinyitotta a kopoltyúfedőket és a következő tized, vagy századmásodpercben, eltűnt a csali a szájában. Itt követtem el egy hatalmas hibát. Látványra vertem oda. Ütést még nem éreztem, a csuka még nem csukta be a száját, így a csalin fityegő két hármashorog ellenére, a kapás erejével kihúztam a halból a csalit. A ha meglepetten lebegett előttünk még egy darabig, aztán unottan a reggelije nélkül úszott tovább. 😀

Talán fél órája voltunk a vízen. Láttunk több kisebb csukát és volt három akcióm. Amilyen gyenge volt eddig a csukaszezon, ahhoz képest Kánaánban éreztem magam.

És ekkor jött végre egy határozott, de tompa ütés, vagy 20-25 méterre a csónaktól, aminek az elkövetőjét sokkal nagyobb halnak véltem, de azért így sem voltam boldogtalan.

Itt már a nap nagyon magasan járt, az a kevés felhő is szertefoszlott az égen. Lassan a mélyebb rész végére értünk, így nekem több akcióm nem volt. Olivér azért fogott egyet az új rapala kanállal.

Jerk vs. spoon az akciók számát tekintve 4:1 😀

A B terv a balinok zaklatása volt egy szomszédos település kikötő bejáratainál és a kövezések külső ívén. Az első két hely üres volt, de a harmadik pálya előtt már messziről látszott, hogy dolgozik néhány balin. Ezen a helyen egyébként ultraszar időben pár napja, partról Olivérnek sikerült csúnyán behalaznia és az előző napon is volt aki eredménnyel járt.

Az hogy halálra szívattak minket a halak, nem kifejezés. Néhány balin volt csak a pályán, amik tarponként kisebb – nagyobb fekete “rajokba” terelték az aprónépet és szedték közülük a vámot. Volt hogy percekig kussban voltak, aztán egy – egy mélyről jövő rablással, fordulássall mutatták magukat. Persze a fekete foltokat azért közben is dobáltuk, hátha egy balint sikerül becsapnunk.

Summa summárum több óra alatt barátom jutott el egyetlen lekövetésig. Közben kikötöttünk némi elemózsiáért és a dolgomat is el kellett végeznem. Hiába, nem vagyok már 20 éves és több mint 4 órája voltunk a vízen. 😀

Egy idő után úgy döntöttem, hogy ha a rohadékok nem reagálnak a táplálékhal méretével leginkább megegyező, illetve az ősszel általában működő csalikra, akkor kapnak tőlem egy nagyobb falatot, hátha. 😉 Így került a 18 grammos casting cucc kapcsába az 5 centiméteres big flat crank prototípusom süllyedő változata, pink killer színben.

Harmadik dobásra leszedte. 😀

Egyből a csónak alá tört és Olivér már kicsit későn figyelmeztetett a horgonykötélre, amit az időnként feltámadó szél miatt le kellett tennünk.

A szerencse és a a szokottnál kicsit vastagabb 0,18-as fonott zsinór és barátom gyorsasága azt eredményezte, hogy végül kézbe foghattam a nap első balinját, pedig kétszer is körbeúszta a horgonykötelet.

Az akadás nem néz ki túl jól a hal további élete szempontjábóll, de egy csepp vérveszteség nélkül megúszta a találkozásunkat. Ezt a csalit még a nyári harcsavarázs közben készítettem így erős kulcskarikákkal, háromszoros erősségű VMC horgokkal szereltem és a vastag húsú horgok nem is igazán fogták a halat, így könnyen megszabadítottam a szúrós falattól.

Az eset tanulsága az, hogy ha a táplálékhalhoz leginkább méretben hajazó csalikat nem akarja a pályán található, amúgy táplálkozó ragadozó hal leszedni, akkor érdemes a csaliméreten növelni, mert akár ez is bejöhet. 😉

Volt egy olyan 10 percünk a hátralévő időben, amikor megállt a szél és befelhősödött. Ebben a rövid periódusban brutális aktivitást mutattak az őnök, de nem tudtunk egyet sem elcsípni, így továbbálltunk egy számomra teljesen ismeretlen nádas irányába.

Először inkább csak szemlélődtünk. Kémleltük a vizet és az esetleges jeleket. Aztán Olivér dobott néhányat a kanállal és a csali vízbe érésekor szétrebbentek a kishalak. Jó helyen voltunk!

Elkezdtük szórni a nádfalat, amikor két öböllel arrébb elcsattan egy balin.

Olivér le is szedte az egyetlen balint, ami meg volt neki arra a napra írva. ( Később még volt egy jó kapása, de nem akadt rendesen.)

Jobbra a képen egy rablás elsimuló hullámait látjátok. Nem egyszerű ilyenkor fényképezni, amikor másik kézzel már dobnod kellene. 😀

Ezután az én perceim következtek, de az első akciót elhibáztam, ugyanis megint eldurrant egy hatalmas rablás, így gyorsban ki akartam húzni a csalit, ami mögött – alatt egy tátott szájú csalódott, a vélt táplálékát kereső balin jelent meg. Hasonló méret volt, mint a barátomé.

Aztán második dobásra kijött az imént durranó balin. Szinte kiugrott a csalival a vízből. K@rvajó kapása volt! 😀

Az 5,5 centis white metallic színű mini wave minnow lett a veszte ennek a sötét hátú, a nádi élethez alkalmazkodó balinnak. Ha megnézitek a képen, a farok alatti úszójának a vége már narancs színbe hajlik.

Megnéztük a belső öblöket is ezen a részen és szarásig voltak kishallal. Ilyet utoljára ősszel, ekkoar területen 2014-ben láttam. Az apróhalon itt is függött pár kisebb szivarcsuka. Ki tudja mi lehetett a pályán kora hajnalban?

Nagyon frankó helyeken jártunk, de a tűző napban már csak egy kapása akadt barátomnak. Látta  polárszemüvegen keresztül, ahogy a csuka követi a kanalat, majd rácsíp egyet, de nem szedi le. Megállította és hulló fázisban jött a BAAAMMM! 😀

Lassan elindultunk visszafelé, hátha a balinok a kő előtt aktívabbak lesznek és persze oda akartunk érni naplemente előtt a hajnali pályára. Az volt a fejünkben, hogy ha hajnalban annyi akció volt, akkor este a gyengülő fényben pike mayham lesz. 😀

Utólag belegondolva lehet, hogy jobb lett volna maradni a nádfalon, ahol a temérdek ivadékot, kisebb sügéreket, csukákat és kisebb keszegrajokat is láttunk. De utólag könnyű okosnak lenni. 😉

A balinok teljes inaktivitásba zuhantak, így elindultuk a nádfal felé. Közben messziről észrevettünk valamit a nyílt vízen, ami reggel fel sem tűnt.

Egy, a nyílt vízre kikötött, “vesztegelő” vitorlás szinte teljesen elsüllyedt. 😀

Visszafelé készítettem néhány képet a párapaplanba burkolódzó Tihanyi – félszigetről, ami azért annyira nem volt csúnya. 😉

A nádfal elé érkezve aztán jött a fekete leves. A nappal élelmet kereső vizimadár horda olyan szinten szaggatta a fel a hinarat a nád előtti szakaszon, hogy szinte meghorgászhatatlanná tette a terepet. 😦

Végül az utolsó 20 percet sügérezésel töltöttük el. Jött is pár szebbecske, néhány kisebb példány kíséretében. Érdekes, amikor az alkonyat előtti, utolsó 15-20 percben a semmiből kerülnek elő ezek a 20 centi feletti példányok és agresszíven támadják a mikrojigen felkínált, apró kreatúrákat.

Igaz, hogy először, de azt hiszem nem utoljára fordult elő, hogy egy teljes napot a vízen töltöttem. 😉

 

Kategória: Balaton | 5 hozzászólás

Egy kis csatorna szép balinja – vendégírás

Egy gyönyörű csatornalakó balin megfogásának, érdekes története, amit Péter még az augusztusi pályázatra küldött be.

“A helyen több balin is járőrözött. Az öcsém állt egy hídon a csatorna felett és kvázi irányított, hogy mikor merre vonul egy hal. Egyszer csak megszólalt, majd mutatott a csatorna közepe felé, hogy ott úszik egy sötét hátú, dobtam egyből a minijerk-et elé de nem volt elég gyors a látott hal, beelőzte egy világos társa a mélyből, amit addig nem is láttunk. Alulról durrantotta le a csalit a másik hal szája előtt kb.

Az öcsém végignézte felülről, azt mondta brutális volt. Sajnos a merítéskor a hálóba akadt a csali, a halból meg ki, ezért az csak a merítőben látszik a fotón. 65 cm volt teljes hosszban.”

Gratulálok! 💯😍💥

Nagyon szép hal, a történetet meg többször is elolvastam. Egyszer egy nagy domival jártunk hasonlóan. Ott én álltam a hídon, de akkor és ott az a hal csak kikövette a barátom csaliját.

Írás: Lastovics Péter

Kategória: balin, balsa, hendméd, minijerk | Megjegyzés hozzáfűzése