Megint régen írtam, pedig lett volna mit, de valahogy mindig közbe jön valami szar…

Ma például egy rövid, de annál durvább vihar söpört végig a Balaton felett, 130-as széllel. Nagyon komoly károk keletkeztek lent.

Pont most posztolt képeket az egyesület a facebook oldalára, hogy a vizes blokkunkra is rázuhant egy fa és az úton is több kidőlt fa fekszik keresztben, gyakorlatilag meg sem tudom nézni a csónakomat, mert nem biztonságos a bejutás. A tűzoltóknak meg akad jelenleg ennél biztosan komolyabb baja is.

Durva károk keletkeztek lent a képek, videók alapján, amiket eddig láttam.

Amúgy ebben a pusztulat májusi októberben, majd később a rohadt melegben nem nagyon volt kedvem se írni.

30+ fokokban melót, kertet, pecát, kutyasétákat, tornát, bármit, így az írást is a hajnalokba – reggelekbe és a késő délutánokba – estékbe kellett – kellett volna beleillesztenem.

Hajnalban azért nem nagyon van ihletem, este meg a tetőtéri kis kuckóban, ahol írni is szoktam, a 30+ fokokban. hát…

Az írás meg nem lehet kényszer, mert akkor semmi értelme.

Másrészt továbbra is szopok az egészségemmel, de már meguntam a saját nyavalygásomat hallgatni. 😀

Szóval elhatároztam, hogy megírom a pecákat, a képek és az emlékeim alapján, szépen sorjában, minél kevesebb sírás – rívással spékelve. 😀

Még május hatodikán egy délutáni pecára határoztam el magamat. Mondjuk akkor pont nem volt meleg. 😀

Felhős volt az idő, fújt a szél is és be is hűlt valamelyest.

Itt már hivatalosan nem lehetett harcsára dobni és én állat nem is vittem magammal a bajszosokra összerakott motyót.

Aztán az egyik öbölben rabolt két balin. Megküldtem a kis púpost és mi verte le első dobásra szerintetek?

Persze, hogy egy bajszos balin…

Iszonyat mázlim volt.

Na nem azzal, hogy megfogtam volna, hanem azzal, hogy rövid rohangászás után, kiakadt belőle, az apró tízes horog. A wobblert azért jól megrendezte.

Esélyem se lett volna kiszedni, abban a sekély öbölben, hacsak nem a nyílt víz irányában indul meg a csónak mellett.

Sokáig nem találtam a halakat, aztán megnéztem, hogy esetleg a csövön nincs e valami?

Az öbölben vannak spotok, amiket Olivér, vagy én neveztünk el, lehet, hogy másoknak nem mondanak semmit, de mi mindketten tudjuk miről is van szó.

Ilyen helyek: Esztike, a Paksi, a babás nádas rész, a nagy csukás öblök, a nem csukás öböl, a te helyed (ezt Olivér nevezte el így), vagy éppen az imént említett cső.

Szóval odaértem a csőhöz és csak annyit láttam a fodrozódó vízben, hogy valami odavert egy baszott nagyot.

Óvatosan, alapjáraton benavigáltam, letettem a súlyt és miközben vártam, hogy megismétlődjön az iménti eset, azt is észre vettem a hullámzásban, hogy a torzsán a nádban ívnak a küszök.

A második rablásnál már a kezemben volt a bot és repült a harcsa által szétgyalázott kis púpos.

9 balint fogtam, kb. 20 dobásból. Az első 6 dobásból, csak azért nem jött ki 6 hal, mert az első dobást elizgultam.

A vége felé azért kockáztatni kellett, mert csak akkor csapták el a humpbacket, ha a nádszálak közül indítottam.

Egy lemaradt hallal és egy rontott kapással fejeződött be a móka.

Ennyi hal volt aznap ott.

És egy rövid keresgélés után hiába mentem vissza.

Az értelme annyi volt, hogy sikerült a torzsába szaggatnom a harcsa által megtépázott, 9 balint adó, kis púpost…

Másnap nem voltam, de zabált a hal a csövön, így harmad nap együtt vágtunk neki a mókának a cimborámmal.

Hát… Nem volt kánaán. 2-2 halra emlékszem és a cimbora egyik balinját, igencsak megnyúzta egy harcsa.

Na jó, a képek tanúsága szerint hármat fogtam. A harmadikat, ami aznap az első volt, emlékeim szerint a szomszéd településen csíptem el. Tényleg bejártuk Tolnát – Baranyát, majdnem feleslegesen.

Egyébként akkor már kezdett beütni a májusi lehűlés és mocskos, rohadt hideg volt. Igazi október. 😀

Amikor kifelé motoroztunk felkerült a kabát és mindkét csuklya is.

11.-én egyedül vágtam neki az öbölnek. Sokáig brutális nagy betlinek nézett ki, pedig elmotoroztam a szomszéd településig.

Végül Esztike adott egy balint.

A majdnem betliből, csak azért lett egy kurvajó peca, mert úgy döntöttem, hogy kikötök és partról fogok süllőt, mit süllőt, süllőket. 😀

Még előtte azért volt egy küldetésem. Az egyik vevő visszaküldött egy hybridet, azzal, hogy neki az előke minden egyes dobásra összeszedi a hasi horgot!

Azt hiszem elég jó mintavétel, ha 15 dobásból nekem ezt egyszer sem sikerült ezt összehoznom. Szóval nem a csalival volt a probléma, hanem vagy a dobástechnikával, vagy a vezetéssel.

Ahogy egyébként ezt sejtettem.

Szóval ott hagytam a csövet, ott hagytam az öblöt és fél óra múlva a parton találtam magam.

A harcsák miatt egy ideje, a 18-as finezzével süllőzök. Kövezéseken. Oda általában nem áll ki akkora bajszos, amivel ne bírnék el, azzal a pálcával.

De mivel még volt reményem balinra és nem akartam két botot cipelni, ezért csak a kicsit vittem magammal.

Már messziről hatalmas csattanásra lettem figyelmes és ahogy másztam le, a bástya mellett megint rabolt.

Elég sok küsz volt előttem, de nem ívtak.

Akkor még.

A balinokhoz sokáig egyáltalán semmi közöm nem volt. A kis púposnak túl sekély volt a pálya. A topwatert meg nem ették, így visszamentem a kocsihoz. Egyrészt kezdett mocsok hideg lenni, másrészt a balinos pálcát és dobozt, ideje volt süllősre cserélni.

Magamhoz vettem egy müzli szeletet, ittam némi vizet, felvettem a kabátot, lassan besötétedett, de a fogatlanok még mindig csattogtak, a küszök meg a hideg ellenére ívni kezdtek.

Lett egy olyan ötletem, hogy az elsején a harcsa által elorzott wave minnow helyett, újra horgzott és bekészített ősdarabok közül, a baby blue színnel elkapok egyet. 😀

Húzva nem kellett nekik, így elkezdtem elég agresszíven, jerkelve vezetni és láss csodát, megjött a várva várt kapás.

Persze egy hal még lehetett volna véletlen, de én mindjárt hármat szedtem le vele, a harmadikat már tök sötétben.

A harmadikat nem kérdés, hogy egy bajszos zúzta le ennyire.

Kegyetlen gyilkosok ezek. 😀

Mint írtam elkezdett ívni a küsz, méghozzá nagyon brutális mennyiségben. És szépen lassan megjöttek a süllők is, az éjszakai balinok közé.

Jó hangok voltak.

Mindenütt.

De úgy nézett ki, hogy a jobbnál jobb wobblerek sorban csődöt mondanak.

Annyira fel is basztam magam a dolgon, hogy egy fél órára otthagytam a pályát.

Szerencsére nem állt oda senki.

Talán a májusi hideg miatt nem hittek a halban és hát eléggé szürreális is volt, 10 fokos levegő hőmérsékletben, küszíváson horgászni. 😀

Lassan azért kezdtem elkönyvelni a betlit, amikor a szemem megakadt a másik oldschool wave minnow FT változatán.

És láss csodát, első dobásra leszedte egy, aztán leszedte még egy, aztán sajnos kabátoltam egy dévért, ami horogszabadítás közben annyira vergődött, hogy kitört a terelőlap a nyerő wobblerből. 😦

Na mondom felteszem a kék hátút és hamarosan megjött a harmadik süllőm is.

Faroktőig 38 és 44 centi közötti halak voltak. A tökéletes tepsiméret. A 44-es ráadásul elképesztő jó kapással jelentkezett.

Izomból leverte a wobblert, de nem akadt meg. Hagytam egy pillanatra felúszni és amikor elindítottam, legyilkolta. 😀

Meg is voltam aznapra, de mivel tudtam, hogy Balázs cimborám vízen van és nem sok sikerük volt csónakból, így felhívtam, hogy hazafelé szerintem érdemes lenne megállnia.

Kettőig lent volt és rommá fogta magát. 😀

Tanulságos peca volt.

Általában ennél jóval hamarabb fel szoktam adni.

Sőt alap esetben, a csónakos peca után azonnal haza is mentem volna.

De aznap volt valami furcsa megérzésem.

Bejött!