Évzáró gondolatok

Régen, a horgászblog írás fénykorában valaki behozta azt a szokást, hogy az év végén számot vetetett. Egy időben ez szinte kötelező ritussá – divattá vált, aztán, ahogy koptak ki szép sorban a régi blogok, így múlt el ez a “szokás” is.

Nem néztem vissza, hogy mikor készítettem utoljára ilyen számvetést, de arra tisztán emlékszem, hogy mindig bajban voltam a képek kiválasztásánál.

Idén elhatároztam, hogy újra írok egy évzárót és minden egyes hónapból egyetlen halas képet választok. Volt azért néhány olyan hónap, amiből nem volt könnyű választani. De volt olyan is, ahol nem találtam halas képet. 😦  És végül akadt egy olyan, ahová több képet fogok biggyeszteni, egyetlen halról. Csak kicsit másképpen. 😀

Kezdődjön hát!

Január

Decemberben kimásztam az első adag covidból és az év utolsó napján 4 gyönyörű csukával zártam.

A január elseje nem volt ugyan halas, de harmadikán sikerült megint két szép jószágot a hálóba terelnem. Amolyan igazi téli mólópecán, amikor záporoznak a kérdések és jönnek a bámészkodók. El tudnám viselni ezen a télen is, de ez a melegfront déli széllel… hát szóval…

Február

Ahogy a bevezetőben említettem volt egy hónap, amikor nem találtam halas képet. 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy voltak dropshotos sügérezések, de valahogy a képek elmaradtak. Szóval ebben a hónapban csak egy csalis képpel tudok szolgálni nektek.

Március

A kis folyón rettenet alacsony volt a vízállás. A mélyebb részek rommá voltak horgászva, több volt a parton a vízhez vezető lejáró, mint a bokor. 😦 Így egy szép, napsütéses, szinte tavaszias időjárást hozó napon Petyával a nagy folyót vallattuk partról.

Akkor még nem is sejtettem mennyire gyatra tavasz vár rám a két folyó partján, de azon a napon egy szép 50-es domolykóval ajándékozott meg a víz.

Április

A Balatonon ez volt a második tavasz, amikor a bolondok havában nem lehetett csukára sem horgászni. Ettől a hosszabb tilalomtól a legtöbben azt reméltük, hogy rengeteg nagy jószág ússza meg a tavaszt és menekül meg a kikötői mészárszékekről. Ősszel pedig visszatér a régi kánaán a nádasok elé, de sajnos nagyon nem így történt sem tavaly, sem pedig ezen az őszön. 😦

Hogy miért? Bár tudnám a választ…

Áprilisban sokat jártam mindkét folyó partján, de nagyon szeszélyes volt mindkét víz. A kis folyón pedig szörnyű volt látni a kedvenc, nagy halas “helyeimen” éppen csak csordogáló vizet.

Lélekben többször feladtam, de valahogy mindig visszahúzott a szívem és az a mondat járt a fejemben, amit mindig mondani szoktam: ” Egy nagy domolykó kapása mindig benne van a pakliban. Egy olyan halé amit nem érdekel a napszak, hogy fagy, vagy fúj, hogy esik, vagy zuhan a légnyomás, de ő enni akar.”

Na idén ez a teóriám többszörösen megdőlt. Végül egy kormorán rágta 40+-os hal megszánt, ezzel megmentve a becsületemet. Talán jövő tavasszal jobb lesz. De azért ilyen benzinárak mellett meg kell majd gondolnom, hogy “megéri e?” az a tíz betli ilyen távolságból. Ez még a jövő zenéje….

Május

A május már április végén kezdődött :D,  hisz a tilalmi idő úgy alakult, hogy 30,-án már a vízen voltunk.

Ez a tavasz melegebb volt, így a nagy süllők már csak kis számban ólálkodtak a tavaly annyira működő területeken. Későn is értem ki és az az egy nagy, ami még enni akart, a kagylótelep segítségével elreszelte  fluoro előkémet. Így idén nagy süllő nélkül maradtam.

Sok egészen jó és kevésbé jó pecám volt a hónapban kajakból, csónakból, vagy éppen partról, ezek egy részét meg is írtam. Sok olyan csónakos pecám volt, amin vendégként vettem részt és általában egy nappal lemaradtam a kánaánról, vagy egy nappal korábban horgásztam az adott területen, mint ahogy kellett volna.  😀 Rengeteg olyan sok akciós pecám volt (főleg felszíni csalis), amikor alig tarthattam halakat a kezemben.

Ebben a hónapban egy csíkos útonálló fényképére esett a választásom, amit egy stégroncsról fogtam több társával egyetemben, egy süllyedő baby bass színű dozerrel.

Sok szép csapót fogtam nyáron wtd-kel, vagy éppen minijerkkel és bár nem mértük le, de szerintem ez a hal volt számomra az év sügere.

Június

Ahogy nem olyan régen megírtam, pont egy hónap maradt ki a covid második üteme miatt. A szarból magamat kihúzva a hónap végén fogtam ezt a szép süllőt. Nem szoktam így süllőket tartani, a nagyobb csapókkal ellentétben, de ezt nem lehetett nagyon másképp.

Történt ugyanis, hogy ezt a halat a wobbler fogta ugyan meg, de nem úgy, ahogy kellett volna. Egyetlen horog sem tartotta a halat. Az 5,5 centis wobbler keresztbe szinte szétfeszítette, kipeckelte a hal száját. A kis minnowt úgy tudtam kiszedni belőle, hogy a vékony balsa testre kellett ráfognom a hosszú csőrű fogóval.

Július

A július parádésra sikeredett. A rendkívül alacsony vízállás miatt megnőtt az északi parton azon pályák száma, amiket gázolva meg lehetett horgászni.

Imádom a gázlós balin és sügérpecát. Elképesztő jó, amikor azonos közegben vagy azzal a hallal, amit le akarsz győzni, így, vagy akár úgy is.

Nagyon sok szép balin és csapósügeret fogtam felszíni és minijerk csalikkal és bizony volt olyan balin közöttük, ami olyan mélyre szívta le az álló axehead wtd-t a felszínről, hogy jobbnak láttam úgy is legyőzni, így fejbe vertem.

Talán a legjobb képem ebben a hónapban az alábbi volt, de tényleg nehéz volt választanom a sok egészen jól sikerült kép közül. Majdnem megremegtem, de végül marad ez az egy kép. 😀

Augusztus

Ha azt írtam a júliusra, hogy nehéz volt képet választani, akkor mit szóljon az augusztus? 😀

Állati fasza kajakos pecákat éltem meg ebben a hónapban. 60+os őnök zabálták a ráncfelvarráson átesett walk the frog csalit. Volt két olyan peca ezek között, amik életem legjobb élményei közé sorolhatók.

Szeptember

Ez a hónap általában már a csukák jegyében telik. A pecára fordított idő nagy részét idén is próbáltam nekik szentelni. Voltak egész jó hajnalok, darabszámban legalább. A méret az más kérdés. A csónakos pályámon két kanállal fogott 70+os hal mellett ez a teljes hosszban 66-os, egyéni topwater csalis rekordom volt a legnagyobb hal.

Mondhatnám, hogy siralmas a csuka helyzet, de talán majd jövőre.

Azért amikor ez a jószág közelített a csalihoz, már tudtam, hogy nem átlag 50-es lesz. Finoman tolt egyet a 9 centis felszíni ketyerén. Megállítottam. Ő pedig egy helyből lerobbantotta, ahogy kell. Kurvajó volt!

Október

Október hava volt a harmadik, amikor nehéz volt képet választanom. Írhatnám azt is, hogy a kis humpback mindent vitt. 😀 Rengeteg darabos és átlagos balin, gyönyörű domolykók mellett meghozta nekem az egyéni rekord, saját készítésű csalival fogott csukámat is.

Bár az igazán nagy csukák elkerültek, egészen addig parádés volt ez a hónap, amíg a derekam nem rottyant meg. 😀

Elképesztően szép csuka volt!

November

A derékfájós hetek és a feleségem által hazahozott kór között három alkalommal kijutottam, három nagyon emlékezetes csónakos pecára Olivér komámmal.

Ez az a hónap, amikor egy halról három képet szerepeltetek, csak kissé más aspektusban. Ez a szintén tökéletes, teljes hosszát tekintve 78 centiméteres csuka volt a 62 milliméteres vertic magnet prototípus első és eddig egyetlen hala.

Kis 19 grammos, castinggal élmény volt a fárasztása is. Hatalmasat koppintott a fenékről megemelt csalira, pedig előtte nem sokkal bemondtam, hogy ez sem az én napom. 😀 Aztán mégis az lett.

Kevésbé a csukáé, ugyanis, hazavittem.

Egyszerűen imádom a friss csukamájat és az ikrát is.

Gondosan megmosom. Felteszem egy serpenyőbe. Jó sok margarint teszek alá és rá. Bors, só, foghagymapor. Alacsony fokozaton megdinsztelem többszöri forgatás mellett. Amikor már jól átpárolódott, feljebb kapcsolom a villanytűzhelyt. Apróra vágott foghagymát teszek mellé és megsütöm. Csak annyira, hogy legyen némi színe.

Közben már készül is a pirítós, amit jól meghúzkodok a foghagymás vajban. Majd némi friss zöldséggel tálalom.

Fúbaszki, ahogy ezt leírtam,  már éhes is lettem! 😀

Azért a filé sem rossz, kukoricalisztbe hengergetve, frissen sütve, némi citrommal és friss kenyérrel tálalva. 😀

December

Lassan 3 hete köhögtem amikor először kimerészkedtem keszegezni. Sajnos egyre kevesebb helyen tehetem meg ezt. A fűzfői hosszú kikötőbe már nem adtak ki parti jegyet, Alsóörsön a hivatalos helyen nem értem el a télikeszeget meccsel, így maradt egy kis pálya, ahol a két alkalommal, egy hal kivételével csak vörösszárnyúak jöttek.

Bár már megkaptam, hogy a pancserek esznek vöröskeszeget, aminek nem is jó az íze és Fonyódon csak fosóhalnak hívják, én azért jóízűen elmajszolom még hidegen is. 😉

Van ugyan még pár nap az évből, de olyan nagy dolgokat én már nem várok tőle.

Boldog Karácsonyt és Új Évet Mindenkinek!

 

Veletek jövőre, ugyanitt, még több hallal és egészségesebben. 😉

 

Kategória: Balaton
Címke: , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Évzáró gondolatok bejegyzéshez

  1. gergosohonyai szerint:

    Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánok Neked Is!!

  2. Laszlo Nemeth szerint:

    Köszönjük Neked az évet, hasonló jókat kívánunk és várjuk a szebb jövőt! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.