(Ekkor még nem voltam letiltva! 😀 )

Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mikor horgásztunk először együtt, de ha nincs ő, akkor lehet, hogy most nem is faragnék.

Azt hiszem mondhatom, hogy a Marcsóműhely, első teszthorgásza voltam anno.

A Balatonon mindenképpen.

Hetek óta tervezgetjük a közös pecát, de az időjárás és egyéb körülmények miatt, belecsúsztunk a május elejébe. Zoli harcsázni szeretett volna úszóval, de ahogy írtam, az április vége nekem nem igazán adta a halat.

Közben jött ugye a lehűlés, így abban maradtunk, hogy beteszi a harcsás botot és hoz pergetőt is.

Zamárdiban voltak pár napot a családdal, így csak át kellet ugrania a déli oldalról.

Ő hozott nekem közel háromszáz darab, pucér fahal testet, én meg adtam neki, 10 adag műgyantát.

Aki ismeri Zolikát, az tudja, hogy rá fel kell készülni. 😀

Tettem ezt úgy, hogy a megbeszéltekhez képest, én már egy órával korábban abajgattam a nádas bajszos útonállóit.

Aznap nem volt nagyhoz szerencsém, de végre harcsát fogtam a nádban, a kemény cuccal.

Úgy voltam vele, hogy a halam már meg van, innentől jöhet bármi.

És jött! 😀

Már kifelé tartottam Zoliért, amikor csörgött a telefon.

Jó helyen vagyok e? – kérdezte a vendégem, a lakattal lezárt kapu előtt.

Én megnyugtattam, hogy igén és mindjárt ott vagyok érte.

Zoli nagyon felkészült volt, hiszen 20 éves wobblerkészítő pályafutással a háta mögött, sikerült egy balinos pálcával, nyolcas fonottal és egy doboz balincsalival megjelennie, hajnali négykor. 😀

Így a wobblert, a süllőzéshez, én szolgáltattam neki. Konkrétan azt a 7,5 centiméteres wave minnowt nyomta a kezébe, amivel előző nap arattam.

Mondtam neki, hogy a nádi harcsákat hagyjuk. Azokra eszébe ne jusson, azzal a cuccal rádobni. A süllőzés közben esetlegesen beeső kisebb darabokkal, csak elboldogul majd, a nyílt, akadó mentes terepen.

Valahogy éreztem, hogy ott kell kezdenünk, ahol előző nap, hajnali ötkor megtaláltam a halakat és nem tévedtem.

Négy óra után, 15 perccel a pályára megérkezve konstatáltam, hogy bizony itt vannak a süllők, az éj fogatlan útonállói se tétlenkedtek és néha bebuffant egy -egy növendék harcsa a ritkás nádasba.

Vendégem állt a jó pozícióban, kapocsban az előző napi “Szent Grál”, megmondtam mi a feladat.

Lehetőleg minél közelebb dobni a nádfalhoz, de semmiképpen ne a nádba és vele párhuzamosan húzni a wobblert, lassú tempóban.

Első dobás, kapás, kölyök süllő pofába.

Olyan 20 centis, nem csoda, hogy oldalt akadt neki a horog, talán bele se fért volna a szájába, a 7,5 centiméteres fahal.

Következő dobásra, brutál kapásnak töröl oda a cimborám. Ahogy bekólint a bot, be is mondom neki a harcsát. De a harcsa furcsán védekezik. Pár perces huzavona után, felsejlik egy balin faroklapátja, faroknyélben a két horoggal.

100%-ig biztos voltam benne, hogy harcsa, de valószínűleg az történhetett, hogy amikor azt hittük a harcsa vert rá a farkával a zsinórra és egy pillanatra kiegyenesedett a pálca, akkor hal szájából kiakadt a horog és amikor fordult, visszaakadt a farkába.

Zolika győzködött, hogy fotózzam le a halat, de mondtam neki, hogy én faroknyélbe akadt hallal, nem szeretnék haknizni, még akkor sem, ha csak ketten tudnánk, hogy ez így sikerült.

Végül lefényképeztem a halat, de tartom magam ahhoz, amit akkor mondtam.

Végre én is dobtam egyet. Kettőt tekertem az orsó karon, amikor felszíni pukkanós kapásnak vertem oda. Jutalmam egy kiló hetvenes süllő lett.

Miközben könyveltem be a halat, Zoli újabb halnak vágott be, ami most már tényleg harcsának bizonyult.

Ahogy írtam, balinos pálca volt csak nála, de már gyanúsan régóta tartott a fárasztás és amikor a harcsa feljött farkában a wave minnowval, én már nem akartam elhinni, ami történik. 😀

Három hal zsinórban, külső akadással.

Az első kettő abszolút magyarázható, de a harmadikra nem tudtam semmilyen teóriát kitalálni.

Mert attól, hogy Zoli, szerintem túl nagy tempóban húzta, az általam, azt hiszem elég jól ismert fahalat, még nem kellett volna ilyen eseményeknek történnie, főleg, hogy egy percre rá, egy ugyanolyan wobblerrel, a süllő után kiszedtem, egy hatos forma harcsát és, ahogy a képen is láthatjátok, nem a farkába akadt. 😀

Ráadásul, ő is, pukkanós, felszíni kapással szedte le a csalit.

Zoli még meg is kérdezte, hogy az hang, az volt, ahogy a wobblert lemarta?

Az bizony!

Csúnyán beverte!

Élmény volt a süllős cuccal.

Zolika elkezdte cserélgetni a csalit. Volt a dobozomban néhány típus. A 11.5-es wave minnow még nem volt beállítva.

Majd amikor megkérdezte, hogy nincs e köztes méretem ?

Közöltem vele, hogy már lennie kellene, hiszen, még valamikor novemberben megrendeltem tőle, 50 darab 9,5es blankot. 😀

A humpback shadet nem annyira pontosan dobhatónak ítélte meg (a következő pecákon, mindkét wobblerrel arattam 😛 ).

Közben én feltettem egy pink killer színű, 5,5 centiméteres wave shadet, az éjszaki fogatlan vadászok elleni, egyik legjobb fegyveremet.

Pont rabolt, a jónak vélt őn. A rablás mögé dobtam a hullámos hasú, legendás fahalat. 2, vagy 3 tekerés után, meg is volt a harmadik, felszíni pukkanós kapásom aznapra.

Nagyon kemény, hogy három különböző halfaj egyedei, szint ugyanolyan hanggal szedték le a wobblereimet.

Mit is mondhatnék?

Igazán pazar darab volt!

Egyszerűen imádok, éjjel wobberrel balinozni és szerencsére nem ez volt idén az első és nem is az utolsó éjszakai, fogatlan útonálló, amit sikerült átvernem.

Igazán pazar darab volt!

Ez a két kép meg…

Talán mutatta Zoli aznapi lelki állapotát.

Mondta, hogy nincsenek jó napjai. Előző nap is fogott balint oldalba és két wobblertől is megszabadult, az egyiket fára dobta.

Biztos madarászott. 😀

Azt azért megbeszéltük, hogy jó páros vagyunk a csónakban. Én az introvertált, pánikbeteg, antiszociális, ő a hiperaktív, figyelemzavaros. 😀

Zoli teljesen be volt sózva, hogy menjünk át a másik kis nádashoz, hiszen ott is voltak hangok, végül engedtem a vendégnek, de a nap lassan jött és talán a motor hangja megzavarta a halakat, mert ahogy átálltunk elkussoltak.

Nem úgy, abban a nádfalban, ahol a halakat fogtuk, így ráálltam a másik irányból.

Itt Zolika megszegte az általam felállított egyik szabályt, dobni csak a nád mellé és ne a nádfalba! 😀

Mondtam neki, hogy szaggassa be a csalimat, úgyis felúszó. Kössön új előkét, aztán hajrá.

Ő persze nem így tett. Felvette a harcsás botomat és elkezdett azzal dobálni. Persze azon az orsó balkezesre volt szerelve, így állítása szerint rontott egy kapást.

Én már majdnem feküdtem a csónak alján röhögéstől, de azét közöltem vele, hogy tudod az orsókon át lehet tenni a hajtókart a máik oldalra. 😀

Ja tényleg! – és már szedte is szét. Én pedig megértem, hogy mindenképpen a csónak felett tegye. 😀

Két dobásra rá, az a wobblerem is a nádban landolt. Így már két bottal a két kezében állt a csónak orrában, mint valami vadnyugati pisztolyhős. 😀

Aztán elkezdte ütemesen rángatni a nádat, mindkét kezével, mindkét bottal. És közben a süllők és a harcsák még mindig raboltak egyet – egyet.

Totál szürreális volt, amikor ebben az elme és idegállapotban egy rontott kapás után újabb süllőt fogtam, de aztán a nád ütemes mozgatásának a hatására, az éj gyilkosai, lassan elhallgattak.

Végül az egyik wobblert mégis beszaggatta, a másikat az erős cucc miatt nem tudta, én meg kimondtam, hogy menjünk wobblert menteni, aztán nézzünk rá a balinokra.

A kő előtt nem voltak túl aktívak és nem sikerült fognunk, de aztán a kis nádas mellett ott voltak.

Fogtunk néhányat és voltak rontott kapások is. Mindről képem sincs, a lényeg, hogy a vendég vére halakat fogott. Szabályosan! 😀

Irány a harcsás pálya, elő a nadályos cuccal.

Szumma szummárum, egy – egy kisebb haresszal zártuk az úszós szezont, illetve Zoli azzal is nyitotta.

És fogtunk három benga törpét is.

Zolinak volt legalább 8-9 kapása, de hiába mondtam neki, hogy korán vág be, ráadásul ő, egyes horoggal horgászott, nagyon sok kapása nem akadt meg. Én egyet rontottam négyből.

Délig terveztük a pecát, de kilenc előtt olyan hullámzás jött, amiben már kényelmetlen volt kint ücsörögni, így feladtuk.

Megmondtam Zolinak, hogy ha legközelebb jönnek Zamárdiba, szívesen látom, csak az lenne a kérésem, hogy hozzon legalább, egy egyel erősebb cuccot és férjem már be a kocsiba, egy doboz süllős wobbler, amiknek a használata a kezében van.

Talán úgy nagyobb esélye lesz, szabályosan halat fogni. 😛

Ahogy beértem a nádfolyosóba, ami a kikötőbe vezet, azzal tette fel a íre a pontot, hogy közölte:

De hát reggel nem is itt mentünk ki! 😀

Hát…

A süllőm gyomrában amúgy, 13 darab küsz volt, így az, hogy leszedte még a wobbleremet, engem mindenképpen arra enged következtetni, hogy Zoli fejében, kezében mindenképpen nagyobb volt a probléma, mint az általa kimart blankból, általam megépített wobblerrel.

Ráadásul azon a hajnalon, Gergely, aki egy balatoni törzsvevőm, szintén összebajszozta a sajár wave minnow-ját.

Szabályosan! 😛

Mondtam Zolinak, hogy bár sokan nyaggatnak, pontosan az ilyen dolgok miatt nem gájdolok. Őt ismerem, a barátom, tudtam, hogy mire kell készüljek.

De egy ismeretlen, ha ezt leműveli…

Lehet hogy hamar fürdésnek indult volna! 😀

Nincs az a pénz! 😛

A facebook posztban, poénból kiírtam, hogy várom a számlámra a 70.000-et.

Ketten is rám írtak, hogy ennyire olcsó vagyok? 😀

Hát annyira, hogy ez tényleg poén volt, de egy idegent nem fogok kivinni 700.000-ért sem.

Nem nekem való!

A másnap hajnalt ugyanott kezdtem, hatalmas reményekkel.

És hogy ott volt e hal?

Azt a következő részből megtudjátok. 😛