Van egy wobblerem, a wave minnow.

Ennek a 7,5 centiméteres változata már rég bevált darab, sokak dobozában, bár egy vevőm becserélt két darabot, pár éve, WTD-kre, azzal, hogy nem lehet vezetni, mert kiugrál a vízből. 😀

Hát… Nem minden thrill az biztos!

Finom mozgású fahalhoz, kéz is kell.

Szóval ennek van egy 11.5 centiméteres változata, amiből most készültek el az első darabok, amikhez a test már nem kézzel lett kifaragva.

Sajnos április végén már fejben, nagyon pergettem és ezek a vékony csalik nagyon érzékenyek a drótozásra, súlyozásra és a terelőlap dőlésszögére, esetleges minimális ferdeségére és hát nem sikerültek tökéletesen.

A vonószemet egyes daraboknál, csúnyán el kellett hajlítani, hogy jól ússzanak. Ezeket a csúnyákat tartottam meg magamnak. A kevésbé csúnyákat, pedig elkapkodták.

Nem véletlen. 😀

Ott hagytam abba, az előz bejegyzést, hogy a következő napon is felkeltem.

Hogy hogyan, azt őszintén nem tudom? 😀

50 leszek idén és az első 9 napból, 6 esetben, éjjel egy és kettő között keltem.

Pusztító! 😀

Magamat is megleptem, hogy ennyire bírtam.

A nádi harcsákat hagytam, hiszen már tilalom volt.

Egyenesen a tutiba indultam. Illetve előtte még oda akartam kanyarodni a helyre, ahol Zolival a balinokat fogtuk.

Volt egy sejtésem, ami amúgy reggel nyolc után be is igazolódott, de nem tudtam éjjel ránézni, mert a parton lámpák égtek, amik gyanúsan, egy kivilágított horgászhelyet jelöltek.

Irány a kis nádas!

Hát…

Valamennyi küsz volt. Ívás semmi, ahogy rablóhalra utaló jel is nulla. Azért dobtam párat, sose lehet tudni és közben hallgatóztam.

Kb 200 méterre, egy lámpa alatt, amikor másodjára rabolt egy süllő, persze, hogy rámentem.

A fényben jól kivehető volt a rablás helye. Első dobásra le is szedtem, de éppen csak egy horog tartotta és hamar kirázta.

Jött még egy köves, ami wobblerrel mindig öröm és nyilván nem ívni jött a kövezés mellé a küszök közé. 😀

Mivel csend lett itt is és bedurrant egy éjszakai balin az iménti helyen, így újra megpróbáltam, de nem kellett neki semmi, így megindultam a kivilágított hely felé.

Szomorúan konstatáltam, hogy még mindig égnek a fények, így két lehetőség volt a fejemben, az egyre közeledő napkelte miatt.

Vagy megnézem mégis a nádban a harcsákat, vagy átmegyek valamelyik másik kőre, amivel 20-25 percet vesztek?

Ebben a pillanatban jó 300-ra mögöttem, eldurrant egy süllő.

Hallgatóztam egy kicsit. Jött is a másik hang!

Nem volt kérdés, hogy egy nem várt, harmadik lehetőség léphet életbe.

Amikor odaértem a süllők még messze voltak a kőtől.

Az elsőt a 7,5-es minnow-val, rablásra dobva szedtem le, még a nyílt vízen.

Aztán jött egy jóval nagyobb, szintén a nyílt vízről, felszíni, pukkanós kapással.

Úgy éreztem, hogy eljött az ideje, a nagy testvér bevetésének.

A sors furcsa fintoraként, első dobásra süllőt fogtam vele, az idei legkisebbet. 😀

Aztán a süllők egyre jobban közelítettek a kőhöz, szorították neki a küszt.

Ívás akkor még nem volt, az csak a nappal indult meg. Szerintem éjjel még hideg volt nekik. Minden egyes alkalommal a négy napban, ha ívást találtam, az csak napkeltével indult meg.

Sorra fogtam a süllőket. Wobbleres pecán kurvajó méretet.

Jött felszínről, pukkanós kapással, gázolta el a húzottat és volt olyan ami elsőre nem találta el rendesen a karcsú fahalat, aztán a megállítottat legyilkolta. 😀

Kegyetlen jó fél óra volt!

Aztán amikor ezt a típust már csak megütötték, cseréltem először a nagyobbik humpback shadre, majd a 7,5-es waveshadre, de ezekkel is 4 kapásból már csak 1 hal jött ki.

Gyanús lett nekik a wobbler, jött a nap is és akkor az iménti helyen, megint eldurrant a nádi balin.

kb. 15 süllő után, persze hogy rámentem. 😀

A napkeltében volt harcsahang is és a kapás meg a védekezés, alapján, először kisebb harcsára gondoltam, de végül mégis az éjszakai fogatlan gyilkost sikerült átvernem, a 7,5-essel.

Igazán pazar darab volt!

A süllők “helyén”, aztán napkeltével beindult a küszívás és a balinok nagy számban pusztították, az aprónépet.

A mini shad nem kellett nekik, a felszínit csak megnézte egy, úgyhogy elérkezettnek láttam a fekete nyolcas pencilt.

Volt húzottra lekövetés, burvány a csali mögött, de nem szedték le. A játszós csali se kellett nekik.

Úgy jöttem rá, hogy az éles ritmusváltás lesz a kulcs, hogy egyik alkalommal a csónak mellett megállított fahalat durrantotta le, 2 méteres zászlón.

Innentől úgy vezettem a pencilt, hogy gyorsan húztam, majd megállítottam 1-2 másodpercre, majd megint izomból tekertem.

Vagy a megállítottba, vagy az újra indítottba vertek bele.

Eleinte castinggal fogtam őket, aztán, ahogy egyre távolodtak, spinningre váltottam.

Zabálták a fekete pencilt!

A halak lassan elcsendesedtek, szétszóródtak és nem akartam amúgy sem mindet leszedni, így immár fényben megnéztem a kivilágított helyet.

A báttya már pakolt.

Egy bot volt csak bedobva, így a bot meg a kis nádas között bőven volt helyem, néhány wobbleres halra. 😀

Aztán amikor azt az egy cájgot is elkezdte kihúzni, közelebb mentem, ráköszöntem és megkérdeztem, hogy dobhatok e párat?

Miközben az első balint húztam, immár a kő elől, megkérdeztem illendőségből, hogy ponty jött e?

A válasz az volt, hogy az már délután meg volt. Éjjel jött három süllő kishallal, aztán az ötödik kis harcsánál inkább abbahagyta.

Szóval igazam volt. Ott volt a hal éjjel is.

Aztán a nádi helyemen is leszedtem néhányat.

Majd a másik kedvenc pályámra is ránéztem. Egy kis kócsag mutatta, hogy lehetett ott valami és le is kaptam azt az egy halat, ami ott dolgozott.

Visszafelé már hullámzott rendesen. Bőven elég halat fogtam, de azért kíváncsiságból az iménti hely felé kanyarodtam.

A víz palaszürke volt, benne még sötétebb foltokkal és a balin ette a küszt, a nádban kisebb harcsák durrogtak és a polár szemüvegben tisztán láttam, a nádfalban tekergő, karomnyi angolnákat, ahogy habzsolták a küszt, az ikrát.

Hét kapásom volt még az atom koszos vízben. A balinok idegből odavertek a rezgésre, de nem találták el sehogyan sem a wobblert.

A hétből, egyet sikerült kiszednem.

A mellúszójában volt a wobbler hasi horga. Na akkor döntöttem, a hazamenetel mellett.

Ez már igen fasza wobbleres átlagméret!

Én is lájkoltam.

És az egyre öregedő ebek is!

Ezután két nap szünet következett a szél miatt, de aztán visszatértem. 😀