Idén az első szándékolt csukázásra augusztus vége felé kerítettem sort. Muszájból is mennem kellett, mert egy hidegfrontot hozó szél csúnya felhőket tolt maga előtt a Balaton és a Bakony fölé, így  egész éjjel szakadt az eső, ki kellett hát merjem a csónakot. És persze ott bujkált bennem a kisördög, hogy a lehűlés után jó esélyem lehet a tarka gúnyásokra.

Szerencsére volt annyi eszem, hogy esőruhával készültem. Számoltam vele, hogy az alacsony vízállás miatt igencsak hajladozó nádat még jobban megfektette a rá nehezedő csapadék súlya. Már a becuccoláshoz felvettem az esőkabátot, esőgatyát, gumicsizmát és milyen jól tettem. A stégbejárónk hosszan vezet a nádason keresztül és bizony a a vizes nádszálak már befelé az arcomba, mellkasomba csaptak.

A csizma segítségemre volt a csónak kimerésekor is, hiszen az éjszaka 3/4-ig töltötte, így bele kellett állnom a vízbe.

Kimertem a csónakot, még egy fordulóval behordtam, majd bepakoltam a cuccot és még sötétben elindultam kifelé.

A nád szinte a vízen feküdt az éjszaka folyamán rázúduló eső súlyát nyögve és hiába eveztem ki a csónak orrában állva több százszor az évek alatt, egyszerűen a sötétben nem találtam meg a kijáratot. 😀

Körülbelül 20 percembe tellett, amire a hajnali derengésben, kb. 50 méterrel a kijárattól balra a sűrű nádon keresztül valahogy kitoltam a csónakot a nyílt vízre.

Már vagy 2 órája nem esett, de ha nincs rajtam az esőgúnya, bizony rommá áztam volna a magam mögött hagyott 20 percben.

Már a látványért megérte!

Tökéletes csukázó idő fogadott, tiszta vízzel, ennek ellenére sokáig akcióm sem volt. Aztán eljutottam egy öbölig, ahol bengákat szoktam fogni, de idén ebben az öbölben is nagyon lent volt a víz. A hínár még magasan, így a wtd mellett döntöttem. Jól tettem, mert első dobásra halam volt. Az öböl közepén szedte le a kilences walk the frogot egy kilós forma jószág. Kezdésnek tökéletes!

Szerettem volna a halról néhány akcióképet készíteni, csak éppen az objektíven található kapcsolóval átváltottam véletlenül manuális módba és mire fél kézzel vissza sikerült állítani, addigra a hal lelépett. 😦

Az bizony ott a hal, a szájában a csalival. 😀

Na mindegy…

Dobtam én utána mindent, ami a táskámban volt, de nem igazán éreztem a halat. A nap is egyre magasabban járt. A hajnali párának már nyoma sem volt, az esőruha mellett a pulóver is lekívánkozott rólam, így gondoltam ránézek a kövezésre és kipróbálom a frissen festett blue frog színű hetes axeheadet, hátha akad rá fogatlan jelentkező.

Akadt, nem is egy. Mindjárt három.

Az első a kő előtt, a második a kő mögött, a harmadik – egyben a legnagyobb – már a kikötő belső bejáratában durrantotta le a kék hátú walk the frogot.

Ennek  volt a legjobb a kapása.

Láttam ahogy egy balin randalírozik a belső bejáratban, de az ugye már tiltott hely a csónakkal, viszont a WTD-vel jó nagyot lehet dobni. 😀

Vagy 5-6 méterrel túldobtam a balin vélt tartózkodási helyén és  nem is kellet sokat táncoltatnom, amikor jelentkezett a delikvens két jó burvánnyal. Megállítottam a felszíni ketyerét és ahogy indítottam volna nem kegyelmezett!

Egy csuka és három balin akadt ezen az igazán szép hajnalon.

Nem volt ez rossz, egyáltalán nem. 😉

A felének is örülnék ebben a hidegben. 😀