Három nap a vízen

Az utóbbi 2,5 évben, mióta otthon dolgozok kicsit kevesebb rövid és sokkal több fél, vagy akár egész napos pecát próbálok összehozni. Így volt ez ebben az évben is, amikor épen volt erőm. 😀

Nagyon sokan keresnek meg, hogy szeretnének velem horgászni, sokan fizetnének is. Azt hiszem sokan meg is orrolnak rám amiatt, hogy nemet mondok, de egyszerűen nem fér bele ebbe a rövid életbe annyi ember. A fizetős horgászvezetésen sokat gondolkodtam, de valahogy a végén mindig elhessegetem a gondolatot is a fejemből.

Olyan 10 hozzám közel álló, vagy adott időszakban közel álló személyt tudnék felsorolni, akikkel több alkalommal is jártam valamelyik általam kedvelt vízen, de ez a létszám nem folyamatos. Ha jól rémlik idén két emberrel horgásztam több alkalommal. Az egyik Petya, a másik Olivér.

Mivel ez egy balatoni történet lesz, így jelen esetben Olivér volt az, akivel három teljes napot a vízen töltöttünk.

Van amikor a Balatonon is k@rvasokat kell menni a halért. Ez a három nap is pont ilyen volt. 3 – 4 akksival a fedélzeten körbemotoroztuk a fél világot, hogy halakat találjunk. Jó is volt meg nem is, fogtunk is meg nem is, volt kézben jó hal, meg nem is. 😀

08.30. A prológus

Itt ki is derült hogy a címmel és a bevezetővel kicsit félrevezettem az olvasót, hiszen 30-án rápróbáltam a “saját” csónakos pályámon is a csukákra, idén másodszor és beadta. 😉

Sok év után újra a dobozba került a kedvenc, ezüstfehér, 9 grammos kele kanál is, de volt a tarsolyomban minden jó, közte a kilences walk the frog is, fluo frog színben.

Aznap 7, azaz hét csukát fogtam, az alacsony vízállás ellenére! Igaz nem voltak óriások, de az utóbbi 3-4 évben nem emlékszem egyetlen napra sem, amikor ennyi tarkagúnyás tette volna tiszteletét a csónakomban egyetlen peca alkalmával. Ráadásul az egyik szépen leszedte a megállított topwater csalit.

Nagyon komoly ősz reményével kecsegtetett ez a nap és bár fogtam a zöld csónakból egész jó halakat, de a “saját” pályámon idén sem sikerült 80 centi fölé menni. 😦 Gyenge volt ez az ősz is…

Jött aznap egy beles jószág kanálra. Többet nem is fényképeztem a kanalas és spinnerbaites halak közül. Egyre kevésbé fotózok nem saját csalival fogott halakat, kivétel, ha valami különleges, vagy nagyobb példány akad a horogra. Nos ez a dagadt jószág, elég különleges volt. Még mozgott benne a bekebelezett reggelije. 😀

A WTD-s csukának mindig nagyon örülök. Hol van már az a tévhit, hogy a Balatonon nem lehet megfogni őket felszínivel? 😀 Idén sikerült egy egyéni rekord 66-ost is csípnem. Ziccer volt ez a kis víz a felszíni csalis csukafogásra, amíg volt hínár a pályákon. Talán majd megírom azt a történetet is.

Kikötés közben még egy madár is telibeszart. Szerencsére csak a mellényemet. 😀

08.31. Az első nap

Még 30,-án este rám írt Olivér, hogy nem e lenne kedvem másnap horgászni? Nekem ne lenne baszki, de melózni is kellene. Na jó menjünk! 😀

Süllőkkel kezdtük volna a napot, csak éppen nem voltak ott, ahol kerestük őket. Na jó, akkor irány balinozni. 😀

Az első pálya egy nád sarok, ahol mindig van balin. Na aznap úgy nézett ki, hogy a kivétel erősíti a szabályt, amikor a csónaktól három méterre durrantotta le egy balin a hetes kék hátú walk the frogot és azzal a lendülettel meg is tépett. 😦

Először csak lestem, hogy mi a fene történt? De aztán hamar bevillant, hogy a jiges pecához behúzott féket elfelejtettem meglazítani és bizony ez a hiba, egy pár nappal korábban 4 balint adó, nagyon friss csalimba került. 😦

Csak remélni tudom, hogy a rövid zászlón, a wtd-t éppen elkapó őn ki tudta rázni magából a lenyomott szakállú horgot.

Ez a történés kicsit meg is bélyegezte a következő óráimat, ugyanis volt vagy 4-5 akcióm, de egyiket sem tudtam halra váltani.

Nem úgy Olivér, aki sorra fogta a balinokat valami rappalllával, meg azért ütött egyet az ezüst utazóval is.

Voltak olyan rablások, amikről ránézésre tudtuk, hogy megfoghatatlan róla a hal és voltak olyanok, amikre rámentünk és tudtuk, hogy ütni fogja a csalit. Rámotoroztunk egy – egy halakra és dobtuk a szélét is, de nekem csak burványok, lekövetések, csalikat dobáló őnök jutottak.

Aztán elérkeztünk a nádas elé, ahol mélyebb a víz. Igaz az idő nem volt az a kifejezetten csukás, a víz is koszos volt és a nap is magasan járt, de a javaslatomra tettünk egy próbát.

Ezen a pályán eddig csak kajakkal volt lehetőségem horgászni, hosszas evezéssel és mindig szerettem volna megpróbálni csónakból is okosabb csalikkal. Van egy szakasz, ahol tavaly ment el 80+os halam és két éve kajakból fogtam két 90+-ost is.

Az alacsony vízállás miatt más volt a terep és a szokásos karó is hiányzott a nagy csukás öbölből, így nem tudtam pontosan belőni a helyet, de mégis beadta.

A koszos víz miatt az okos csaliknak nem sok létjogosultságát láttam, amúgy is nyár végén a spinnerbaitnél nem sok jobb nagy csuka csalit ismerek.

Szóval a nádasban volt egy kisebb folyosó, a tuti hely mellett, ahonnan korábban már fogtam kisebb példányokat.

Tudtam, hogy ott jóval mélyebb a víz, így mélyre engedtem a spinnert. Ahogy indítottam nem kellett sokat tekernem az orsón, le is durrantotta  a kulcstartót.

Már a kapás olyan volt, hogy tudtam jó hal lesz. 😉 87centiméter teljes hosszban. Igazi balatoni, bikafejű, fiatal, tökéletes, erőtől duzzadó csuka volt. Természetesen elengedtem. 😉

Azt hiszem itt már nem is morogtam annyira a balinok miatt. 😀

A nádas lassan elfogyott, több akciónk nem volt, a balinok eltűntek, így megpróbáltuk újra a süllőket. Megnéztünk több pályát is, amiket Olivér talált a nyár folyamán.

Kisebb süllők és kövesek jöttek ugyan, de az egyre jobban hullámzó vízben nem volt túl kényelmes ez az akadó peca sem. Valahogy nem éreztem annyira a a dolgot, nyilván ehhez is gyakorlat kell. Na az nekem az nem volt egy deka sem. 😀

Barátomnak azért megjött a nagy bamm, igaz nem volt taraja, egy szál sem.

Brutálbenga balin volt, ami a fenék felett emelgetett v-bladet törölte el. Megjegyezném, hogy előtte fogott többet is. Nekem nagyon nem ment. 😀

Ez után a hal után nagy lett a csend lett, így elindultunk visszafelé. Megpróbáltuk újra a csukás szakaszt, majd a tuti balinos pályák garmada előtt motoroztunk el, de teljes volt az érdektelenség a halak részéről.

Aztán a napot egy igazi meglepetés hallal zártam. 😀

Brutál kapással törölte le a vertik magnetet és elég rendes ribilliót rendezett odalent. Viszont nem rázta süllősen a fejét, nem püfölte harcsásan a zsinórt, így nagy balinra gyanakodtam, de valahogy nagyon furcsán viselkedett. Tudtam, hogy nem külső akadás és tényleg nem az volt. Pozsár a vertikre! 😀

Bajszos, de nem harcsa, nem kell ide bojli, meg gumikukorica sem. 😀

Este aztán a feleségem lángossal várt, ami a hosszú nap végén igen jól esett. 😉

09:01 Már megint a vízen

Este addig – addig szekált az “kölyök”, hogy megint mennem kellett. 😀 A munka várhat…. Valami keleti szelet emlegetett, ami másnap érkezik. 😀

Nem tudnám már percről percre leírni a történéseket.

A nád csak egy kisebb csukát adott, azt se nekem. 😀

A lényeg az, hogy olyan halat, ami táplálkozni is akart, csak az akadókon találtunk. És végre jött egy rendes bajszos is, amiből másnap pörkölt lett. 😀

Történt ugyanis, hogy éppen álltunk rá a pályára. Barátom tette le a súlyt, én meg pofátlan módon már dobtam is. 😀

Durva kapással jelezte valaki a mélyben hogy éhes, igaz csak második szándékból. Még a frissen lerakott súlyba is belement, de végül csak sikerült kigabalyítani a kispecával a hareszt, ami 68 centi volt. Végre kijött egy harcsa a vertic magnettel!

Ez az akadó pár kisebb süllő után Olivérnek beadta a benga kövest is.

Aztán a nem messze található kagylópad felett a hullámzás ellenére halmozgásra lettünk figyelmesek. Az első beállás nem adott halat, nem úgy a második.

A kagylós pálya közepén volt valami, nem túl széles tereptárgy. Az volt a lényeg, hogy abban a zónában kellett elhúzni a vertikális csalit. Ahogy döccent a valamin, kicsit meg kellett emelni a csalit, hogy ne akadjon el, majd mögötte a fenékre engedni. Na ott jött a bammmm!

Volt, hogy 5 dobásból ötször. Persze nem minden kapást váltottunk halra és volt a bandában pár kisebb darab is, de egy a ideig ott volt a csapat és, ha jó helyen húztuk el a csalit, akkor általában a kapás sem maradt el, de nem a végtelenségig. 😉

A naplemente varázslat volt!

A harcsapörköltet pedig a túrógombóc tetézte gyümölcsmártással. 😛

09.03. A legnehezebb nap

A háromból (na jó négyből 😀 ) a legnehezebb nap ez volt, hiszen az első kézben tartott hal és a következő kapás között eltelt legalább hat óra, pedig jó helyen – helyeken voltunk, az idő sem volt rossz, de valahogy nem akartak zabálni.

Furcsán, szinte végig sérült volt a háta és a farokúszója is véres volt. Valószínű az előző napok hullámzása csapkodta kicsit neki a búvóhelyének. Életem első akadópecán fogott méretes süllője, saját csalival. Ráadásul nem is az az éppen méretes.

Mademyday! 😀

Aztán jött az a bizonyos hat órás kuss, pedig bejártuk Tonát – Baranyát. 😀

Naplemente előtt éppen rá akartunk állni a “pontyos helyre”, amikor kishalfocis jelent bontakozott ki tőlünk kétszáz méterre. Na ehhez kell a mázlifaktor, a jókor, jó helyen. 😉

Nem volt sok kapás, nem is mind akadt meg, de azért jól esett mindkettőnknek. 😀 Olivér nagyobb ezüst utazós hala pedig parádés darab volt.

Hamar csend lett, így rápróbáltunk a “pontyos helyre”, amiből egy újabb süllő lett, amit a másik mellé fűztem. 😉 A fényképet inkább hagyjuk, eleve kabaré volt, mert ahogy a csónakba emeltem megugrott, kirázta a horgot és majdnem visszaesett.

Már sötétben fordult egy jó hal. Barátom odatette neki az éppen kapocsban található rózsaszín gumit, minden mindegy alapon és a benga balin fékhúzós kapással vitte el.

Nekem nem akadt aznap több halam, neki azt hiszem két kisebb balin jött még fenékről, vertikre. Talán a sötétben már kellett a csörgés is. Az én csalijaim pedig mind némák.

Ez a nap is jó véget ért. Igaz egyik nap sem fogtuk halálra magunkat, bár az akadós balinpecán azért nem volt rossz a darabszám sem, de vízen voltunk és ennél nem kell több.

Jó rá visszagondolni, ebben az ocsmány, nyákos időben.

Kategória: Balaton
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Három nap a vízen bejegyzéshez

  1. Barnabás szerint:

    Neee… túrógombóc gyümölcsmártással?!?! Az meg mi?? Én miért nem ettem még aztat? 😀

  2. GabFishing szerint:

    Nehéz dönteni, hogy a halak szebbek vagy a kaja 😀 Szépek , gratula

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.