Sokan gyökérnek tartják a horgászokat, a ma hajnal után nincsen kétségem afelől, hogy igazuk van. 😀

Sok mindent megértem már a blog történeteiben, voltam én már minden, Quasimodótól, a gyűrűs ujjú makiig. Horgásztam a belterület határán. Találkoztam a rakétás embertől a részeges luvnyáig elég sok mindenkivel. Estem vízbe december elsején, szakadt be alattam a stég, akasztottam hattyút, fogtam wobblerre vadkacsát. Összehozott már a sors, jó sok paraszttal a vízen és vízparton, de ezt a mai bunkót, muszáj most rögtön lejegyeznem. 😀

Nem mostanában horgásztam, azt, hogy miért, hagyjuk…

A héten ugyan már megindultam egyszer, de hajnali háromkor konstatáltam a kikötőben, hogy a keleti szél olyan szinten, telibe veri a nádfalat, hogy négykor már otthon aludtam. 😀

Ma megindultam megint.

Bár ne tettem volna! 😀

Harmadik, negyedik dobás, az első, immáron sorozat gyártott 9,5-es wave minnow-val. Már emelem ki a csalit a vízből, amikor odavert a süllő zászlón. Persze nem akadt, de telibe fröcskölte az arcomat.

Nem volt sok hal a pályán, sok rablás sem.

A víz koszos, ha lehet, akkor még több az árvaszúnyog, mint amikor utoljára voltam.

Pihentettem kicsit a helyet és a kövön brutál kapásnak vertem oda, de nem akad.

Vissza a nádba, az utolsó, bő 40 percre.

Már szabad szemmel is látni lehetett. Az a pár süllő, lassan elcsendesedett és lassan a balinok hangosabbak lettek, amikor a kis vízben, a lassan húzott minnow-t eltörölte valami.

Süllőt szerettem volna, de egy szép éjszakai balin lett belőle.

Ahogy írtam, már szabad szemmel látni, így láttam hogy horgász érkezik a partra és persze ő is lát engem. Köszönni nem köszön, de elkezd szerelni, miközben a balint útjára engedem.

A nád mellett horgászom, mellettem vagy 70 méter széles partszakasz, a faszi egyszer csak dobásnak lendül.

A következő pillanatban, meglepetésemre, a fenekező szerkó mögöttem landolt.

A zsinór a fejemen keresztül, beleakadva a fejlámpába. A cucc keresztben a csónakon és a nádfalon.

Mondom a faszikámnak, hogy maga mit csinál?

Miért?

Mondom ezt így most komolyan gondolta? – miközben a zsinórt fejtem ki a lámpából.

Mit?

Nem hogy engem, meg a csónakot, de még a nádast is keresztbe dobta.

Nem. Én nem arra dobtam.

Hát baszod itt fogom a zsinórt a kezemben. – elkezdi tekerni. (Itt már tegeztem.)

Ne húzzad! – közben elkezdte rángatni, amikor konstatáta, hogy tényleg nádban van.

Mondom ne húzzad, meg ne is rángassad, mert ha a horgot a kezembe téped, Isten nem ment tőle meg, hogy partra szálljak, mint az amerikaik Normandiánál, de annak kurvára nem lesz jó vége.

Lefejtem a zsinórt, kiszedem a nádból, a faszi kihúzza. Csak megértette mi a helyzet. – gondoltam.

Dobok egyet a nyílt víz felé, erre a fenekező cucc megint mögöttem csattan. A zsinór az orrcsigán, meg a botomon fekszik.

Hát baszdmeg, ezt direkt csinálod?

Mit?

Nem lehetsz ennyire hülye!!! Baszod, megint keresztül dobtál rajtam!

Én nem! – és leteszi a botot a csipogóra.

Százszor elhatároztam, hogy a vízen nem baszom fel magam többet. Oda én kikapcsolódni, feltöltődni, pihenni járok, de kb. egy hajszál választott el tőle, hogy tényleg partra szálljak és kettétörjem, az evezőt a faszi hátán. De egy balin sem ér annyit, hogy lecsukjanak, aztán a család járhatna hozzám beszélőre.

Egy cimborám nem rég mondta, hogy a börtönben is van pozitívum. Ott garantált a a napi háromszori étkezés és testmozgás mellett a sex. Főleg az utóbbiból, inkább kimaradnék. 😀

Leszedtem a zsinórt a csónakról, elindítottam a motort és otthagytam, inkább a picsába, a fajparasztot!

A napkeltében fogtam még egy sebhelyes balint felszínen.

A társát nem sikerült leszednem és miután a seregélyek telibefosták a csónak elejét, csippant a telefonom.

Olivér videót küldött. Egy család volt nála ma vendégként és a kis krapekok, balint fogtak, a hatos whitewalkerrel.

Miközben elindultam feléjük, a nádban keresgélve, akkor láttam meg a tajparasztot. Lent állt a kövön és valami csillogós fém csalival szórta a kis vizet, állandóan hínárba akadva.

Akkor lett világos, hogy mi volt a célja valójában.

Hogy rohadna meg a büdös bunkó! – egyébkét van olyan cimborám, aki biztosan ketté is törte volna a lapátot, a hátán. 😀

Volt nálam egy fekete pencil, amit a cimborámnak ígértem.

Lassan közelítettem a csónakjuk felé, de a kis krapekok már messziről kiabáltak, hogy: Szia! Köszönjük!

Addigra fogtak a pencillel is és a fehéret eldobta az egyik kis fickó, úgyhogy jól jött nekik a fekete.

Megdicsértem őket, hogy milyen kis ügyesek, erre az egyikük, azt válaszolta, hogy te vagy az ügyes, hogy ilyen szuper csalikat készítesz.

Hiába no, a kis krapekok, még őszinték. 😀

A fekete pencilt is hamar felavatták.

Aranyosak voltak. Ennek a gájdolásnak van igazán értelme!

Természetesen nem álltam a nyakukba és amikor a kövezés másik végén, a balinrablások közepébe, kitolatott egy, szerintem dízelmotoros csotrogány.

Majd ott megfordult és kövér gázzal elindult a másik település irányába, kurva nagy iszapfelhőt és bűzt hagyva maga után, tudtam, hogy ez nem az én napom és mennem kell.

Mert nem csak a horgászok gyökerek, hanem az indokolatlanul, dizelmotort pöfögtető, hajósok is! 😛

A peca végén felszenvedtem a csónakot az iszapra. Sajnos a hátulja már iszapon ül, ha beszállok.

Majd a nap koronájaként, közel 40 percen át mostam a seregélyfost és a három tonna, döglött árvaszúnyogot a bárkáról.

Holnap biztos nem megyek! 😀