A szeptember egészen jól telt. Gyönyörű csukákat fogtam és csak 2 igazán szar napra emlékszem, amit 2 szelet pizza okozott. Banális faszság, de minjárt olvassátok úgyis.

Másodikán 10 nap szünet után menni kellett. Augusztusban is volt már csukás próbálkozásom, ha jól rémlik, de eredménye nem sok volt. 😀

Ezen a napon viszont az egyik kedvenc öblöm beadta, méghozzá az adott helyen, az a bizonyos, na dobok egyet még az öböl bejárathoz is dobás működött. 😀

A víz azon a napon is koszos volt. Meleg volt a szeptember, szinte minden nap délelőtt 9-11 óra között megjött a menetrend szerinti déli – délkeleti szél.

Amúgy is az egész nyár elég szelesnek bizonyult. A magas vízállás és a folyamatos szeles idő, felkavarodott víz miatt kevés fény jutott le a vízoszlop alsóbb régióiba, így idén bizony nagyon kevés volt a hínár.

Szóval már bent kevertem a csónakkal az öbölben és mielőtt még megindultam volna kifelé, dobtam egyet az öböl bejáratához, pont arra ahonnan a csónakkal bejöttem.

Ezek a be – kijáratok, attól függ honnan nézzük sokszor adják be  halat, a jó halat. Aznap kezdésnek, mindjárt egy 83-ast.

Első csukának jobbat, szebbet, nagyobbat nem is kívánhattam volna.

A csali persze a koszos vízben mi más lett volna, mint spinnerbait. Szeptemberben amúgy is az egyik legjobb csukacsali, hát még, ha koszos a víz.

Erről a halról sikerült egy elég silány kép, amikor még élt, meg egy a mércén, amikor már nem. Régen ettem halat. A süllők elfogytak, balint ritkán viszek, így ezt a halat hazavittem.

Pár éve nem gondoltam volna, hogy valaha el fogok vinni ekkora csukát, de történt még ennél is “furább” dolog velem nem is olyan régen.

Valahogy nekem ezek a bóti pisztrángok – lazacok, annyira nem adják, amit várok tőlük. Főleg mióta olvastam – Az utolsó lazac – című könyvet. Ki tudja milyen tápon nevelt jószágokat sóznak ránk a penny és egyéb marketekben?

Halat meg enni kell, hát eszem. Nem mellesleg egy ekkora jószágot, azért nagyon könnyű filézni és mivel a család nem annyira preferálja a halat, pár napig én el vagyok vele.

A kutyáim meg imádják a részükre elkészített halfejeket és a megsütött faroklapátot, úszókat is.

Az előző napon felbuzdulva, harmadikán már sötétben kint voltam. 😀

Csúnya volt a hajnal, mint mindig. 😀

Csukát nem adott a nap, viszont szép balinokat igen.

Az elsőt megint nagyon messziről vettem észre. Sok esély nem volt rá, hogy ott lesz, mire a csónakkal elérem azt a nagy öblöt, aminek a közepén verte a snejdereket.

Nem tudom, hogy végül azt az őnt szedtem e le? De azt igen, hogy elképesztő jó érzés még mindig, amikor az általam készített, felszíni csalit, dobástáv, mínusz egy méteren agyongyilkolja egy fogatlan bandita.

Egyébként egy társa a csónakig követte, ahol a fárasztott hal mellett egy szaltó kíséretében vert a küszök közé, pár méterre tőlem. Már ezért a látványért is megérte csónakba szállni.

 

Aztán egy kikötő torkolat további felszínis jószágokat adott. Vagy 15 éve horgászom ezen a pályán és még soha senkinek nem szúrtam a szemét. Most egy faszikám ült a kövön és nézegetett, meg serényen nyomkodta a telefont, majd hívott is valakit.

Jött is a kikötőőr, hogy távozzak, mert tilos ott horgászni. Nem szeretik a beszakított damilokat. Mondtam, hogy én sem, de nem igazán akarta érteni mit hadoválok, így hagytam a helyet, így is sanszosan kimaxoltam aznapra, hiszen a harmadik halhoz már csalit is kellett váltanom.

Ez az első, egy átlagos darab volt, a második viszont már igazán szép jószágnak bizonyult és ahogy oldalról, 2 méteres tolóhullámmal ütötte el a hetes axeheadet, attól még a halott is mosolyra fakadt volna, hát még én. 😀

Ahogy írtam a harmadik jószágnak már kellett a csalicsere, de az olyan jól sikerült, hogy első dobásra el is meszelte. Ennek a halnak az érdekessége, hogy két éve kb 50méterre már megfogtam egyszer. Annyira furcsa “békafejű” balin volt, hogy egyértelmű az azonosság. C&R forevör! 😀

Remélem 10 centivel hosszabb korában újra találkozunk, ugyanis a 2 évvel korábbihoz mérten, kb annyit iperedhetett.

Hatodikán a nagycsukás öblök egyikében jelentkezett egy igen bátor sügér, majd jóval fentebb, a nyugati oldalon jött egy szép 78-as.

Az egész kapást láttam és vagy tízet dobtam ugyanoda a spinnerbaittel, az opálos vízben, mire a csónakig követte és eltűnt a dabush a nagy pofájában.

Róla ez lett a legjobb képem. 😀

Egy barátom  mondta nem olyan régen, hogy nincs ezzel semmi baj, hisz nem a macskáknak hordod haza. Amikor a kutyáimat nézem, ahogy zabálják a halfejet. Hát… Kicsit mindig nevetek. 😀

Nyolcadikára Olivérrel beszéltünk meg egy pecát, a kedvenc pályámra, amit nélküle csak kajakkal tudnék megjátszani, de így október végén azt hiszem már el kell tudnom fogadni, hogy idén nem kajakozok. Többször volt olyan, hogy terveztem, az adott héthez képest a következőre, de sajnos mindig visszaestem…

Szóval a laposon nem volt hal. A köveses pálya még nagyon hullámzott, így elindultunk nyugatnak. Itt van egy pár balinos hely. Csak egy kisebb hínármező a parti sávban, ahol néhány hínárlakó balin szokott lesben állni, esetleg nagy ritkán sügerek.

Aznap úgy nézett ki, hogy balinék nincsenek otthon, így kicsit a helytől balra, egy másik hínárbokor fölé – mögé érkezett, a minimálisan esztétikai hibás bluefrog színű axehead.

Táncolt – táncolt, aztán egy sötét test, hatalmas burvány kíséretében eltüntette a felszínről.

A bevágás ült, a bot perecben, a hal a fenék felett tombolt én meg bemondtam a nagy balint.

Magamban egy igazi benga hínárlakóra gondoltam, a sötét oldala miatt. Simán benne volt az új egyéni rekord jószág a pakliban. Aztán amikor a csónak mellett először feljött, volt ám meglepődés! 😀

A gyönyörű, sötét, hínárlakó balin ugyanis, egy igazi kövér, erőtől duzzadó balatoni tigris volt, a szája sarkában a felszíni ketyerével. Szerencsére a 0,39-es fluoro nem járt a fogak közelében, de azért egy kicsit lazítottam a féken. A rapalaguy pedig kézbe vette a merítőt.

Nem szeretem a halakat meríteni, ha egy mód van rá, de ezt a csukát nem veszhettem el és amikor sikerült a csónak irányába húznom a finom pálcával, olyan pikefight-osan alátolta, ahogy kell.

A halam még nem volt kifáradva. A merítőben jött rá igazán, hogy valami nem fasza és szétverte a hálót, a hasi horgot pedig rommá gyalázta. 😀

Elképesztő! Még most több, mint egy hónap távlatában is. Közhelyes, de nehezen találja az ember ilyenkor a szavakat. Fogtam már elég sok ennél jóval nagyobb csukát, de egy igazi álom vált ezzel a hallal valóra, még ha nem is ő volt a célhal azon a pályán.

Igazi balatoni, 83 centis őserő saját készítésű felszíni csalival. Elképesztő tényleg! 💯

Belőle ma nem lett se pörkölt, se sült csuka. 😃 Egyértelmű volt, hogy elengedem. Visszakapta a Balaton, amit tálcán nyújtott nekem. A BALATON! 💙❤️💙

Életem legnagyobb felszíni csalis csukája, legnagyobb felszíni csalis hala, életem legnagyobb saját készítésű felszíni csalival fogott csukája, hala, az idei legnagyobb halam. Jelenleg mindenben a legnagyobb! 🤘😁
Hatalmas élmény, aminél akkor nem létezett nagyobb a fejemben, testemben, lelkemben. K@rvára kellett! 😍
Nem tudom lehet e ennél itthon feljebb!?

Még most is ugyanígy vigyorgok, mint a képen, egy hónap távlatából. 😃
Pelso anyó megérintett. Köszönöm Balaton!

Tényleg elképesztő volt. Úgy vigyorogtam a csónakban, mint a tejbetök. 😀 Még a későbbi bottörés se szegte kedvemet, ahogy az sem, hogy volt akitől megkaptam: De hát nem is szándékos fogás. 😀

Idén sajnos a szándékolt felszíni csalis csukafogás elmaradt a körülmények miatt. Az egyik pálya ugye szinte nullára kimaradt nekem, mivel nem kajakoztam. A csónakos pályámon, meg csak kapásokig jutottam.

A fogás érdekessége még, hogy az eddigi PB felszíni csalis csukámat pontosan egy évvel korábban fogtam, ugyanazon a napon, csak akkor szándékoltan, a 9 centiméteres walk the froggal, ami ugye ennek a csalinak a nagyobb változata.

Remélem jövőre ezen a napon egy újabb 17 centiméterrel nagyobb vizitigris csapja majd le valamelyik felszíni kütyümet és akkor meg lesz a méteres álomhatár. 😀

A nap történéseihez hozzá tartozik, hogy aznap halálra szopattak minket a fogatlanok. Nem tudnám megmondani, hány kapásunk, lekövetésünk volt, burványok a csalik alatt – mögött, repkedő, felszíni fahalak, de csak egyet tudtam elcsípni közülük, igaz annál a halnál bemondtam a nyerő csalit, amit elsőre le is durrantott, majd eldurrantotta a botot is.

A csuka után előkecserekor vettem észre, hogy a zsinórt az egyik gyűrű helyett a talpába fűztem be. Legalább egy hónapja került fel az új zsineg, szóval azóta horgásztam így vele. Gyorsan helyére került minden, majd a balin fárasztásánál, az említett gyűrű közelében elpattant a bot.

Sokat gondolkodtam, hogy a helytelen használat lehetett e a tettes? Vagy csak előző részben leírt domolykó pecán sérült e meg a blank?

Ugyanis többször előfordult, hogy a dzsindzsába elakadt, majd onnan kipattanó wobbler a blankot találta le.

Hogy vigyorogtam, még a törött bot után is. Tényleg nem tudta elbaszni a kedvemet. Nem úgy, mint a szombat esti két szelet pizza. 😀

Egy ideje már nem eszek este 6 óra után, maximum gyümölcsöt. Ettől legalább az emésztésem egészen faszán beállt. Aznap este a fiam a meccse után egy doboz pizzával tért haza. Évek óta nem élek ilyen rendelt szarokkal sem, de annyira jó illata volt és olyan faszán meg volt sütve, hogy este fél kilenckor elcsábultam, először egy, majd még egy szeletre.

Rendesen ki is basztam magammal. Másnap a Káptalantóti piacra mentünk az asszonnyal. Előtte háromszor jártam meg a hadak útját, szerencsére még otthon. Aztán már a piacon 10 óra felé annyira szarul lettem és néztem ki, hogy a feleségem megkérdezte haza menjünk?

Kajak refluxos tüneteim lettek, böfögtem nonstop és szúrni kezdett a mellkasom. Mire hazaértünk már a vérnyomásom is megborult rendesen. Két napig szarul voltam, két szelet pizzától. 😀

A pecához még hozzá tartozik, hogy Olivérnek beadta a nádas a jó halat.85 centi volt teljesben.

Majd a vége felé a kősüllős próbálkozás után felhúztam a horgonnyal egy jövet, ami a nyugdíjazott WTD-vel együtt az íróasztalom dísze lett.

A pizzás történet, meg talán az időjárás miatt 12.-én jutottam ki legközelebb. Be is adta a 80+ost megint.

Újabb parádés selfi. 😀

Azt nem tudom írtam e már, hogy a masszőröm pecás? Talán igen.

Az előző alkalomkor úgy köszöntünk el, hogy neki adja be a 20+os pontyot a Balaton a bojlis versenyen, nekem meg legyen meg végre a méter feletti csukám.

Neki beadta és azt hiszem ezek után nem számít spolirezesének, ha megírom, hogy nekem is. 😀

17.-e:

“Hosszra életem legnagyobb csukája. Végre sikerült átlépnem a méteres álomhatárt. 😁🤘😁
Sebhelyes, öreg, nagyfejű, k@rvaerős hal volt! 😍
Végre ott jött, ahol vártam rá napok, hetek, évek óta. 😘💯😘 (Az eddigi legnagyobb csukámat is ugyanezen a helyen fogtam. Súlyra még mindig az a hal vezet, ebben egészen biztos vagyok.)
Ez az időzített kép lett a legjobb a 3 közül, ami készült. Nem akartam törni az öreget, mivel az is teljesen egyértelmű volt, hogy elengedem.
Lesújtott a spinnerbaitre a kedvenc helyemen, a hínármező határán.
Igazi közelharc volt az öreg harcossal. ❤️
Ment a nádba, hínárba, csónak alá, karóra, a végén még a csónak motort is becélozta, de legyőztem.
AVE Pelso! 💙❤️💙”

Ez az önkioldós kép amúgy még jó is lehetett volna, ha nem hagyom makró módban a nikont, miután a böszme nagy fejét lefényképeztem. 😀

Egyébként a rapalaguy egy hétre rá, ugyanabban az öbölben megfogta újra az öreget. A faroknyélen látható, valószínűleg fonott zsinór okozta sérülések, egyértelműen beazonosították.

Az öreg után fogtam még egy szépet kanállal. És két településsel odébb kellett mennem, hogy egy vesztegelő vitorlás körül bandázó balinok közül, megálljt parancsoljak legalább ennek az egynek. 😀

17.-én persze újra mennem kellett. Aznap ugyanabban az öbölben, a fentebb már emlegetett, dobok még egyet visszafelé dobásnál a spinnerbait betonfalba ütközött.

Aztán a betonfal elindult. Nagyon mélyen dolgozott és nagyon erős hal volt. Percekbe tellett mire először felhúztam a méter felettire saccolt jószágot, ami egy erőtől duzzadó, hibátlan, fiatal példány volt.

A sokadik kör után már térdeltem a csónak szélében. Készültem, hogy elkapjam, amikor kitátotta a pofáját és kiköpte a spinnert, aminek amúgy is csak a trailer horga volt a szájában. Talán még vagy 10 másodpercig előttem lebegett, aztán eltűnt a zavaros vízben. Én meg öszintén szólva, csak azért nem rogytam térdre, mert már eleve ott voltam. 😀

Aznap még két kapást adott az az öböl, egy – egy óra pihentetés után. Ráadásul közben egy másik csónakból is dobták. Neki nem, de nekem, miután elment, második dobásra kiadott egy jó 2,5est.

Ja és a nád is adott két kisebbet.

19.-e délutánra állt meg a szél, de aztán….

Volt ott szél minden irányból, volt szélcsend, volt napsütés, volt eső, a végén tarajos hullámok. Egy kicsit bírtam kiszenvedni, de legalább vízen voltam.

21.-é úgy volt, hogy nem jutok ki, aztán délután mégis összejött. Egy balin és két átlag köves után ránéztünk a csukákra.

Ilyen szép, tiszta vízben idén még nem csukáztam, de sajnos a boldogságunk nem tartott sokáig. Megjött az egyre erősödő szél, ami folyamatosan dobálta a csónakot és tolta rá a nádfalra.
Kitartottunk, talán még tovább is, mint kellett volna, de nem jött a nagy BAMMM!
Azért a képeket elnézegetve így sem volt keserű.

27.-ére előkotortam néhány oldschool kedvencet, így a képeken látható gipo kess támolygó villantót is.
Sekélyebb, tisztább részeken, ha nem verik le a felszínit, általában kanálra váltok.
A tiszta, meg az opálos határán, a csónaktól talán 2-2,5 méterre érte utol a billegő kanalat ez a gyönyörű csuka. 😍
Egy pillanatra megállítottam az anno kisfiam által “dinóhátúnak” keresztelt kanalat , a vizek tigrise meg tátott pofával kiflibe vágva magát és ledurrantotta a lassan süllyedő csalit. 🤘😁💯
Gyönyörű volt az egész! ❤️
Van aki nem szeret csukázni, mert büdös, meg harap. 😃 😛 Sőt olyan esetekről is tudok, hogy valaki belevágta a nagy csukába a csalit, mert akkora volt, hogy nem mert hozzányúlni. 😔
Én imádom ezt a szeptemberi csukavadászatot is. 🤘😁🤘

Azt hiszem legalább három jött még aznap spinerre, de már nem fényképezek mindent.

A hideg hajnalok mellett egy számomra egyértelmű jele annak, hogy lassan csak beleérünk az őszbe, az éjszakára a nádasok rejtekébe megbújó seregély hadsereg.
Imádom őket! 💙❤️💙

Így volt ez 28.-án is.

Ez az etap is halas lett egyébként, a nap pedig ismételten csodás festmény mázolt a nádas felett az égre.