Szóval, ahogy kijöttem a kórházból egyből kerestem egy masszőrt. A fiam javaslatára felhívtam a csajt aki anno a térd problémáival kapcsolatban segített, de visszaadta a bótot a covid alatt, viszont javasolt egy srácot, akit azon nyomban felhívtam. Azóta hozzá járok. Eleinte havi két alkalommal, most már csak egyszer. Ja és horgász. Igaz bojlis, de horgász. 😉

Aztán voltam csontkovácsnál, aki kiropogtatott, megköpölyözött, de valahogy nekem nem tűnt az igazinak…

Meg ugye elkezdtem jógázni, de az az utóbbi időben kicsit visszaesett. Volt hogy szarul voltam nagyon, aztán volt hogy a csaj volt beteg, aztán egybe esett más időpontokkal, most meg szervizbe vittem a kocsit, no meg jól meg is fáztam pénteken, de ez majd későbbi téma lesz.

Aztán elmentem egy fazonhoz. Inkább nézett ki valami francia művész figurának a bajszával, mint természet gyógyásznak. Na az egy érdekes találkozás volt. Pont megint a mélyben voltam, amikor megérkeztem a lakótelepi szentélybe. Az asszony fogadott egy rakat cipő között az előtérben. Gondolom az a hölgy biznisze lehet.

A fószer egy zyto scan kézibölcsővel készített állapotfelmérést. Egy baszom egeret kell elképzelni, aminek a tetején vannak érzékelők, ezekre kellett az ujjaimat ráfektetni. Az egyik nem stimmelt, úgyhogy valami ideget meg is rángatott a jobb karomban, amitől jó lett.

Nem igazán szoktam hinni ezekben a hókuszpókuszokban, de a kütyü olyan dolgokat is megállapított, amit rajtam kívül ember nem tud.

Kihozta, hogy totál le vagyok merülve, szar a bélműködésem, a vesém, a májam, a nyirokrendszerem, a hormonszintem. Szóval minden. 😀 Aztán azt is megmutatta, hogy melyik fogam hiányzik és melyik szar, illetve a gerincemben melyik csigolyákkal van gebasz és ezek a fog, illetve csigolya problémák melyik szervekkel függnek össze.

Abban egyeztünk meg, hogy először megcsináltatom a fogaimat, hátha valami gyulladás, vagy ciszta okoz szervi bajokat, aztán ha lesz pénzem, meg persze bízom a faszikámban, akkor rendelek rajta keresztül vagy 80000-ért mindenféle természetes anyagokból készült olaj koncentrátumokat.

Ja és azt is mondta, ha nem hallgatok rá, akkor meg fogok pusztulni. 😀

Aztán voltam egy talpreflexologus csajnál, aki a talpamból elég érdekes dolgokat állapított meg. Kb ugyanazokat a szerveket nevezte meg offosnak, mint a zytos mester, de mellette például bemondta, hogy a szememmel is vannak néha gondok azon felül, hogy szemüveges vagyok. És sok dolog mellett, amit akár tippelhetett is volna, ezt is eltalálta, mert bizony időszakosan homályos látással is szenvedek.

Talpmasszázs, részleges köpölyözés, amit alkalmazott. Felírt egy gyógyító zöldséglé kúrát, táplálkozásban való változtatásokat javasolt és mell néhány táplálék kiegészítőt, mint méhpempő, halkollagén , növényi alapú cellulóz, sörélesztő.

Na ezeket tolom azóta is és már vissza kellene mennem a csajhoz. De közben elmentem egy rendes természetgyógyásznak tűnő pacákhoz is, aki hivatalosan is orvos és mellette akupunkturás kezeléseket végez.

Azóta járok hozzá és azt gondolom ez a dolog segít nekem a legjobban, a sok egyéb módosítás, testmozgás mellett. A héten pl 4 pecát toltam zsinórban és nem haltam bele egyik nap sem. Kivéve a fentebb említett megfázást, de az az én faszságom volt.

Sokan kérdezik hogy vagyok? De utálom ezt a kérdést, mert, ha kimondom, hogy jól, általában 2 napon belül beüt valami megint. Most éppen a megfázás. 😀

Szóval haladok, aztán majd csak lesz valami. 😀

Azért augusztusban volt peca is, ha nem is sok.

Például hatodikán már muszáj volt lemenni kimerni a csillagrombolót, a sok eső miatt. Ha már lent voltam basztattam egy kicsit a sügéreket, meg megnéztem a kismólót, de nem volt mellette értékelhető hal. Talán fél órát, ha pecáztam.

Aztán 11.-én úgy döntöttem, hogy leszarom, menni kell, amiből 12.-én és 13.-án is peca lett 😀

Az első napon jobbra indultam a stégtől, hátha találok még valami küszívás maradványt a nádban és rajta balinokat.

Na ez a terv nem annyira jött be, viszont az egyik öböl előtt rabolt egy balin. Volt nálam egy hatos whitwalker, amire a vevő azt mondta nem az igazi, így visszaküldte, na én meg próba gyanánt a rablás irányába küldtem. Úgy tűnt, hogy hibátlan a csali, mert első dobásra pár méterre a csónaktól ledurrantotta egy igazi sötét színű, ám nem túl nagy hínárlakó jószág. Érdekes, hogy már ebben a méret körüli – feletti korban a magányos vadászok életét választotta. Vajon a szülei valamelyike is magányos harcos lehet és a genetika határozza meg, hogy később mi lesz belőle? vagy így hozza számára az élet?

Aztán amíg a hallal babráltam elcsattant egy brutál rablás tőlem talán hetven méterre egy nádbaba és a nádfal között. Tudtam, hogy ott a jó halam!

Egyből tettem is fel a kilences walk the frogot miközben alacsony fokozatban motoroztam a rablás irányába.

Az első dobás, amolyan puhatolódzó volt a nádbaba bal oldalára. aztán a másodikat odatettem az iménti rablás helye mögé. Néhány ütem után brutális erővel akarta elpusztítani a tápláléknak vélt felszíni ketyerét. Még a féken is szigorítanom kellett gyorsban, hogy a nádbabáról lehúzzam a halat, aztán hagytam a nyílt vízen, had vigéckedjen.

Igazán jó hal volt végre. A szelfi nem igazán sikerült, úgyhogy egy gyors, mércés fotó után elengedtem.

Fogtam még egyet humpbackel és a face odalon írtak alapján volt még akcióm felszínen, de öszintén szólva már nem emlékszem rá, hogy és miként? 😀

13.-án aztán 6 felszíni akcióból 4-et fogtam meg. Jött végre egy wave the doggal, ami 2022-ben nagyon nem akarta adni, pedig 2021-ben arattam vele.

Ez a nap sem tiszta teljesen, de azt tudom hogy a halakat Esztike környékén sikerült elcsípnem.

Hiába a kevésbé kiemelkedő napok nem annyira ragadnak meg az emberben, bár akkor annak a négy felszínis halnak biztosan nagyon örültem és aznap sem maradhatott el a humpbackes jószág sem. 😉

Ez a hal 100 %, hogy a Esztike előtt jött egy bokor alól, ami kinőtt a kövezésen. Csúnyán letüdőzte a dogot.

Ja, ha már Esztike.  Helyi hajóállomás és a mellette található terület kicsit drága volt a helyi önkormányzatnak, ami Antalunké lett. Terveztek is oda egy brutál nagy kövezést, de egyenlőre sikerült lenyomni a terveket és az építkezést, így Esztike megmaradt. Egyenlőre…

Na csak jönnek az emlékek közben. 😀 A fenti két hal látott rablásról jött egy annyira egyértelmű helyen, hogy nem írom meg. 😛 De a következő kettőből csak a humpbackes rémlik a vitorláshajók közül, amik a nyílt vízen “vesztegelnek”.

Egy kis gasztro is legyen akkor már. 😀

Cukkini fasírt, lila káposztával, házi csalamádéval és burgurral, vagy mi a tököm.

Ezt az asszony készítette.

A második az én művem lenne. 😀 Cukkini palacsinta, fetasajtos mártogatóssal, és grillezett paradicsommal.

15. végre egy baszott jó peca volt. Esztikén nem volt hal, így elindultam egy alig egy éves kövezéshez, hátha. Jó 25 perces az út és már több száz méterről láttam, hogy jó döntést hoztam, ugyanis a balinok elég rendesen dolgoztak. Persze ahogy odaértem csökkent az aktivitás, de miután megtaláltam a dobozomban a nyerő csalit, marha jó pecám kerekedett.

11 akcióból 7 volt kézben. A kis hatos (hibás? )  whitewalker vitte a prímet, de a végén a legbrutálisabb és leginkább látványos kapással érkező, látott halat az ezüst utazóval sikerült átvernem.

Tolóhullámmal jött a csónak felé. Láttam a menekülő küszöket. Olyan 6 méterre a csónak előtt odavert nekik, majd ahogy jobbra fordult, az orra elé pöccintettem a felszíni ketyerét. A harmadik ütem után robbant a víz! 😁❤️💯

Igazi vadászat volt végre! 💯
Atomzsírállat! 😃

Volt a pályán egy igazi böszme, négyes forma is. Őt nem sikerült sajnos átvernem, de így is kurvajó volt.

Itt már vittem a nikont. Azért a képek is jobbak lettek. 😉

Petya barátom többször is írt. Képeket is küldött. Igaz a sok eső miatt a nagy folyó szinte egész nyáron áradt, de a kis folyóban végre megindult az élet. Évek óta erre vártam. Zabálták a WTD-t, a zero crankemet, úgyhogy bár apadt rendesen, végül nem bírtam tovább és felmentem. 😀

Az apadás miatt kicsit szűkült az életterük, így a zabálásnak is vége lett aznapra. Három nappal korábban még ütötték . verték a wtd-ket, szaltóztak, tolóhullámmal verték el, de aznap rá se bagóztak. Zeroval rengeteg akcióm volt. Szerintem 20 felett, de abból legalább 15 apróság volt.

Voltak komoly halakat sejtető akcióim, valamelyiket láttam is, de rendes halat csak Petyának sikerült fogni, pedig bemásztam mindenhová, ahová csak lehetett.

Persze azért ezeknek az átlag 30-35-ösöknek, amiket általában nem is fényképezek, ezen a napon igazán örültem.

Előző nap ragasztottam a mellest, avagy mire jó még a lithiumos akksi? 😀

Zero, na nem cola, hanem crank.

Steve a gazban

Meg van végre, de hogy hogy szedtem ki onnan? 😀

Az első idén

A hódok a kukoricát is dézsmálják

Talán megért volna a domis nap egy külön bejegyzést, de így alakult. Azt hiszem 4 – 5 hal volt kézben. A fenti két halról készült kép.

Jó volt ez, de lehet, hogy még kicsit korai…

Aztán 18.-án bízva a múltkori helyben már a napkelte a kő mellett talált, csak éppen a halak nem voltak sehol, így még messzebbre merészkedtem.

Maradt a tegnapi hol párás – punnyadt, hol dög meleg, hol vihar előtti frontos idő, mint a domis peca alatt.
Marhára nem találtam a fogatlan bandát, pedig kishal az sok pályán megtalálható volt.
Úgy voltam vele, ha már meg kell halni, akkor halljak meg szépen és ha már nem fogok semmit, akkor azt legalább az egyik új, saját célra készített WTD-vel tegyem.👌😁
Aztán az egyik kikötő torkolatban lemoslékolta ez az igazán szép darab. 💯❤️
A végén találtam pár aktív jószágot, amik úgy rabolgattak, mint októberben szokás. Egyet le is szedtem a kis púpossal.
A legjobb helyen voltam aznap is! 💙❤️💙

Szép, púpos jószág volt a semmiből.

Twitch – twitch – BAAAMMM!

Közben elkezdtem a fogorvos kálváriát, ja és a futást is, amit a talpreflexológus csaj javasolt, de még csak az udvarban, szigorúan mezítlábasan.

A fogaimmal nem volt akkora gebasz, mint gondoltam. Se gyulladás, se ciszta, még a fogcsonk alatt sem, ami nem éppen tegnap törött darabokra és már az első alkalommal kibányászták.

Fogkőleszedés, egy komolyabb és három felületi tömés volt még a program, aminél én sokkalta rosszabbra számítottam.

Volt két igazi walk the dog pecám a dög melegben. Két egymás utáni napon levittük a három ebet a vízre. Akkor voltak a nappali 40 fokok, ami totál elpusztított.

Az első nap volt egy kapásom a folyton lobácsoló kutya mellett is, a második napon alsógatyában kellett csalit mentenem, ugyanis a whitewalker valahogy lesétált a kapocsról. A kapocsról, ami az októberi pecák egyik negatív szereplője lesz.

A második napon amúgy lefelé és hazafelé is beszoptuk a szegély nyíró gépet kilométereken keresztül, meg összefutottunk pár szokásosan kretén sofőrrel, akiknek nem tudom, hogy van jogosítványa. A gyerek meg is jegyezte, hogy ilyenek csak akkor történnek vele, ha én is az autóban ülök. Azt mondta velem az életben nem fog egy repülőre ülni, mert az már azelőtt lezuhanna, hogy felszállt volna. 😀

Eljött a parádés fogkő eltávolítás ideje is. Mivel a húzás sima ügy volt, így már nulla félsszel ültem be a nagy fehér székbe.

Öszintén szólva kurvaszar volt, de persze túléltem, csakhogy rá három napra elkezdett valami vérezni éjjel. Konkrétan arra ébredtem, hogy tele volt vérrel a szám. Nem volt elég a negyven fok, még ez is. Ráadásul Petyát meghívtam egy hajnali balinozásra, amit nyilván éjjel nem akartam visszamondani.

1,5 óra alvással, gézpamaccsal a pofámban vártam fél órával napkelte előtt a kikötő bejáratnál.

A peca végül halas lett, de ha nem megyünk el Esztike mellett remélve, hogy a másik poszt szaron lesz hallal, hanem ott kezdünk, rommá fogtuk volna magunkat. 😀

Már dög melegben érkeztünk vissza és még akkor is látványos kapásokkal támadtak a felszíni csalikat a fogatlan jószágok. Petyának rengeteg kapása volt, de csak két kisebbet fogott, nekem jött egy szép, meg egy nem annyira kicsi is. 😀

Végül nem is én mondtam ki, hogy meneküljünk. Petya sem bírta a hőséget.

Az ezüst utazós, darabos balin kapása kegyetlen volt, akkor még nem tudtam, de sokáig az utolsó: 😦

A fogam aznap este megint rákezdett, pedig aznap voltam megint a dokinál egy kisebb tömésen és pont abban a pár órában nem vérzett és nem is látszott semmi.

Azt mondta, ez csak pár köbcenti vér, nyeljem le nyugodtan, ettől még lehet aludni, de aznap éjjel ez nekem megint nem sikerült. Már nem véres nyálat, hanem nyálas vért köpködtem és reggelre fekete alvadt vér vette körül a fogamat, így újra hívtam a dokit, aki fogadott.

Direkt úgy mentem oda, hogy akkor nem mostam fogat. Lássa, hogy nem kamuzok.

Letisztogatta és felírt valami bogyót, ami a véralvadást segíti elő. És az a durva, hogy a tisztogatás után már csak lepedéket köpködtem, a mi kb úgy nézett ki, mint a tojáslevesben a tojás, csak kicsit színesebb.

Totál szétbaszott a kialvatlanság, meg ez a mizéria, amit tetőzött a két hétig tartó 40 fok, így legközelebb szeptember másodikán fogtam halat, de az már egy másik történet.

A másik remekművem, ami azóta sláger otthon, a rakott cukkini