Legalább két éve nem volt ilyen pecában része, mint azon a hajnalon. A kő mellett volt egy 40-60 centis tiszta sáv és balinok szorították neki az ívó küszt a kövezésnek. Repült ott minden, küszök, balinok, aztán a WTD-k is.

10-15 perc lehetett az egész, de az milyen 10-15 perc volt?!

Minden balinbolond vágya!

Többször hangot adtam annak, hogy az utóbbi években nagyon megváltozott a Balaton. Ritkák az ilyen tiszta vizes momentumok. Az őszi, csapvizes csukázás, már a régmúlté.

Nem azért használ az ember spinnerbaitet 90%-ban, mert az lenne a legkedvesebb csalija, hanem mert az a leghatékonyabb. A csuka ugyanis nagyon ritkán mozdul ki a nádfalból, a koszos, hínármentes vízben.

A balint, süllőt sokkal könnyebb megfogni koszos vízben, mint a csukát, ami a vadászatánál, azért nagyrészt, a szemeire támaszkodik.

A halaknak nyilván, akkor is enni kell, ha katyvasz az egész.

Régen ilyen víztisztaságnál, szomorúan fordultam vissza a partról, de az évek alatt megtanul az ember alkalmazkodni a helyzethez, a halak táplálkozásához, viselkedéséhez.

És ezért fejleszt olyan wobblereket, amik a koszos vízben is felhívják magukra a figyelmet és eredményesek lehetnek.

Az idei tavasznak kis vízzel mentünk neki, számottevő csapadék azóta sem esett. Az alacsony vízállás miatt, még a felkavarodott vízben is jut le annyi fény az aljára, hogy lesz némi hínárunk végre.

Az előrejelzések, viszont semmi pozitívat nem mutatnak a nyárra. Ami mostanában leesett, az annyira volt elég, hogy otthon a kiskert szomjúságát, néhány napra kioltsa.

A bojlis versenyt is visszamondták, a várható párolgás miatti, akár fél méteres vízveszteség és a halak védelmének okán.

Őszintén szólva én sem tudom, hogyan fogok kiállni a bérlet csónakkal, egy hónap múlva?

Még a végén kénytelen leszek majd kajakozni, a szar derekammal. 😀

Na de térjünk csak vissza a hajnalhoz, ami a terv szerint, süllőkkel indult volna.

Rengeteg küsz és keszeg volt a pályán, de a süllők csak immel – ámmal raboltak, sokszor 5-10 perces szüneteket hagyva és a hangok alapján azok sem tűntek éppen túl nagynak.

Egy – egy éjszakai balin vágott oda néha, de csak egy kilós formát tudtam leszedni, FT waveshaddel.

Érdekes, mert nem ez a méret szokott jellemzően, az éjszakában dolgozni.

Aztán napkelte előtt rájöttem, hogy miért volt ilyen renyhe a tüskések aktivitása, ugyanis a nádfalba nem kis harcsa buffant be.

A hangja alapján 15 kiló felett “bármekkora”, lehetett.

Sajnos nem tudtam meg, hogy mekkora volt valójában, de miután lenyeste a wobblert, szaladt vele vagy 30-40 métert, miközben ütemesen rángatta a spiccet, a botot és vele együtt, a bal karomat is.

Szerencsére jó felé vette az irányt, én pedig már indítottam a motort, hogy utána mehessek, természetesen gondosan odafigyelve, a zsinór feszességére, amikor váratlanul megkönnyebbült a cucc. 😦

Nem akadt jól sajnos…

Ilyen az én formám. Idén megint vagy süllős cuccra jön a jó harcsa, vagy ha a harcsás cuccra, akkor meg szétgyalázza a wobblert. 😀

Valószínűleg a 18 grammos bottal, nem verte bele megfelelően, a halba a horgokat. Nyilván nem puha részbe akadtam.

Eközben aztán eldurrant még egy hasonló hang. Tehát a harcsám nem egyedül tette a tiszteletét, a fehér halon, de aztán a nappal elhallgatott ő bajszossága is.

Fogtam még a pályán, egy balint a kis púpossal.

Míg nem a kő mellett rá nem találtam, a fent említett őrületre.

Ilyenkor a szűk keresztmetszet a fárasztásra és a fotózásra szánt idő, hiszen egy ilyen viszonylag rövid szakaszon, hamar szétcsapja az ember a halkat, és persze ezek a kishaldobálós jelenetek, amúgy is végesek szoktak lenni.

Direkt csak új színeket dobtam, és az ötből, néggyel fogtam is.

Az AYU unka került utoljára a kapocsba, azzal már nem volt könnyű halat fogni.

Aztán a végén feltettem az ezüst utazót is, azzal már csak egy pörgős szaltót tudtam kicsikarni, de sajnos a balin nem ugyanarra repült, mint a wobbler.

13-15 akcióm lehetett, 9 volt kézben.

Igazi őrület. Tényleg repült ott minden, kishal a levegőbe, vagy ki a kőre, aminek a dolmányosok kifejezetten örültek.

Aztán repültek a wtd-k is, jobb esetben a balinokkal együtt.

Voltak tolóhullámok, sétáltatott kapások, a megállított wtd-t egy helyből leszívós – lecuppantós akciók.

Tényleg igazi álom!

Lassan ritkultak, elhallgattak, szétszóródtak a balinok. A nyílt vízi szórvány rablásokon, a koszos vízben nem érdekelte őket a felszíni wobbler és más sem, így elindultam keresgélni.

Ami a nap hátralévő részében történt, arra pedig szavak nincsenek.

A nádfalon, legalább 5-6 helyen találtam fogatlanokat. Valahogy aznap nem nagyon tudtam megálljt parancsolni magamnak és nem is éreztem azt, mint előző alkalommal, hogy elteltem és mennem kellene.

Annyit viszont, megtettem, hogy egy – egy helyen, nem maxoltam ki a Balaton által, tálcán nyújtott lehetőséget.

Nem mellesleg a leginkább nyerő wobbleremet a peca nagy részében már törött – kihajlott horgokkal dobtam, csak hogy a kapás élmény legyen meg.

Több wobbler is horogcserére szorult, pedig ezeknél az ichikawáknál, nem nagyon van jobb horog a piacon.

Igaz én továbbra se szarakodok a balinokkal, holmi 0,06-os fonottakkal és főleg nem a számomra teljesen hajmeresztő 0.15-0,18-as előkékkel…

A kis finezzén 0,10-es fonott, van 0,36-os előkével (ősszel, ha tisztul és óvatosabbak, le szoktam menni 0,30-0,33-asra.) A 18 grammos castingon meg ennél is erősebb 0,12-es fonott és 0,40-es fluoro előke kapott helyet.

Nem tudom megmondani pontosan hány balint fogtam aznap, de erre szokták mondani, hogy ennyi képből, lehetne írni 5-6 cikket a mahorba. 😀

És tényleg nem arcosodásból, de nem minden halat fotóztam és ez a képeknek csak egy része.

Persze a Balaton se mindig fenékig tejfel, vagy éppen túró, de hogy májusban sokkal több túró jutott, mint puliszka és talán sokkal több, annál is ami éppen elég lett volna, abban egészen biztos vagyok.

Júniusban, eddig a szarul létem, a Metallica koncertek és a káosz időjárás miatt, csak egy peca jutott. Akkor azért meg kellett dolgozni elég rendesen a halakért.

Négy halfajból nyolc példány volt kézben. Persze ennek is örülni kell!

Ráadásul a 9,5-es wave minnow prototípussal néyg halat szedtem le, három különböző fajtából.

Na de addig, míg ezt megírom, még lesz bejegyzés, nem is egy.

Mert voltak még igen jó pecák, wobbleres pecán, kiemelkedő méretű tüskésekkel.

Egyébként, amikor ezeket a sorokat írom, megint nem kíméli a szél a tetőt, egy cseppet sem…

Sajnos a csapadék egyre kevesebb, viszont a szelek országa lettünk, az utóbbi időben. 😦