Ma eszembe jutott valahogy ez a kis vers, amely egy gyermekkönyvben a Cini-cini Muzsikában található, ami egy válogatáskönyv több szerző műveiből. A kisfiam egyik kedvence volt, mindig különböző hangokon, heves kézmozdulatokkal adtam elő neki, és nagyon imádta. Ekkor még nem kezdtem újra horgászni, így nem tudhatta mi is az, de valószínű, hogy a vérében van a halak szeretete. Azóta többször is horgászott már velem, de a foci az ami igazán érdekli. Majd talán jövőre több időm lesz, és többször ki tudom vinni, mint ebben az évben.

Mivel a péntek délutáni peca alkalmával ismét fantasztikus közjáték tanúja lehettem, ezért vasárnap a csopaki csónakkikötő sügéreit vettem célba. Először csak egy rövid “egyoldalú párbeszéd”-et idéznék, amit a pénteki csuka fogója tett a hal irányába, miután kib@szta azt a móló kövére egy haltartó hálóba:

– Most rágd szét a hálót te rohadék! Mocskos kis csuka!

Persze a csuka tátogott néhányat, de nem azért mert válaszolni szeretett volna, vagy a hálót szerette volna tovább “rágni”, hanem egyszerűen nem kapott levegőt! A továbbit inkább le se írnám!

Szóval van még hová süllyedni az emberiségnek!

Na de maradjunk a csopaki történéseknél. Reggel hétre már a kikötő bejárata felé caplattam, le volt fagyva minden, a bejáró deszkái csak úgy roszogtak a lábam alatt.

A lakatban hiába fordult el a kulcs, teljesen be volt fagyva, így másznom kellett. Ahogy haladtam kifelé, akkor tudatosult bennem, hogy a csónakok egy részét már kivették. Sajnos beteg az öreg, aki szólni szokott, így erről a közmunkáról sikeresen lemaradtam! Pár csónak, még a vízen volt, a víz kristálytiszta. Sajnos hal nyomát sehol sem véltem felfedezni a vízben, legalábbis olyan halét amire én számítottam. Pár darab apró keszegen kívül üres volt a kikötő, így hát sügéres álmaim hamar szertefoszlottak. Irány a nagy stég! Korábban már fogtam róla balint, sügéret, és egy barátom csukát is. Be is dobok ide pár képet, hogy legyen hal is a történetben:

Szóval kint álltam a nagy stégen és elkezdtem vallatni az előtte található területet, de sajnos a több órás dobálásnak, tűzdelve rengeteg csaliváltással nem igen volt eredménye. Közben viszont bevillant, hogy a csónakhelyem mellett lévő nagy csónakot is kiemelték a vízből, így bizony az ő kijáratán ki tudnák jutni a nyílt vízre. Csakhogy a mellény és a lámpa, nincs nálam, és az ellenőrzéseknél, mint kötelező kellék nélkülözhetetlen, így nem mertem megkockáztatni a csónakos horgászatot, pedig nagyon vonzott a sok folyosóval tarkított rengeteg nádöböl. Abban viszont biztos vagyok, hogy amíg lehet kint lesz a csónak, és már tervezem is egy vasárnapi “kihajózás” lehetőségét. De lehet, hogy egy nap szabadságot is ellövök rá. Igaz már csak három van, de mire tartogassam.

Azért csináltam pár képet:

Szerintetek miért szeretnék még idén ide kijutni?

Napfelkelte:

A bevetett fegyverzet egy része:

Sajnos amellett, hogy kapásom továbbra sem akadt, megjöttek az első horgászok is, és miután beindult a rádió is, én gyorsan távoztam a móló irányába. Itt szintén üres volt a víz, sehol egy kishal, csak a vízimadarak zaja verte fel néha a csendet, az ember okozta zajokon kívül. Egy órát azért dobáltam, de ezen a napon semmi nem kellett kedvenc rablóimnak, ha voltak a közelben egyáltalán

Tisztelt Olvasó!

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, mint, ahogy azon is: Mi legyen a címe? Végül a bejegyzés megírása mellett döntöttem, hiszen azért hoztam létre az önálló blogot, hogy bármit leírhassak ami a fejemben kavarog. Címként először a következők fordultak meg a fejemben:

– Egy kapitális csuka kínhalála!

– Hülyéknek áll a szerencse!

De végül az elsőt túl drasztikusnak a másodikat pedig sablonosnak találtam. Szokásomhoz híven egy rövid történetet fogok elmesélni, de utána a történet folyományaként a fejemben kavargó gondolatokról, észrevételekről is leírok néhány sort.

Tegnap munka után kollégámmal úgy döntöttünk, hogy megnézzük a fényváltás nem e hoz néhány kapást a számunkra. Túl sokan nem voltak a mólón, ahogy túl sok halat sem fogtak aznap. Három balinról, és egy csukáról számolt be a reggel a sirályt kiszabadítani segítő horgász. Ahogy kiértünk, egyből feltűnt két alak a móló belső sarkán. Egyrészt beültek az egyetlen rosszul működő, folyamatosan villogó lámpa alá, másrészt, olyan alpári és primitív módon beszélgettek egymással, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Próbálkoztunk mindenféle csalival, de eredménytelenül, mígnem hatalmas csobogásra figyeltünk fel. Először arra gondoltunk, hogy az egyik szivar beleesett a vízbe, mivel a másik annyira üvöltözött. A következő pillanatban, azonban egy gyönyörű csuka sziluettje rajzolódott ki előttünk a merítőszákjukban a teljes sötétség beállta után néhány perccel. Odamentünk, megnéztük, jó ötösre saccoltuk a csukát, a hasa tömve volt kishalakkal. A két “spori” fel sem fogta mi történt velük, főleg a nyűglődős, aki már húsz perce fejtegette, hogy neki bizony elege van az egészből. Ráadásul ő fogta a halat, de nem igazán értette milyen kegyes is volt vele a Balaton. Úgy tűnt lövésük sincs arról, mit is kezdjenek, és ez be is bizonyosodott. Bilincsre tették a halat és hallottuk, ahogy az egyik “mondja” a másiknak, hogy ne úgy üssed, ne ott szúrd le stb. Nem akarom idézni a szavaikat, mert gyomorforgató volt! Öt perccel később a még mindig vergődő, vérző halat fotózták, de az sem igen ment nekik. A fogás után tíz perccel, odajött az egyik, hogy nincs e nagyobb késünk, mert nem tudják úgy lebökni, hogy elpusztuljon, meg azt sem tudják, hogyan kell.

Ezek vizsgázott horgászok?

Barátom, odament elintézte, hogy ne szenvedjen! Lemérte kíváncsiságból, 86 centis volt, egy képet is készített, amit az engedélyével most közzé teszek:

Kérdezte őket: Nincs e egy hosszabb kötelük, hogy legalább ne a mólót összevérezve pusztuljon el az a szerencsétlen állat, de kérdőn néztek rá: Ha már úgyis döglött minek engedjük le a vízbe? (De, ha “egyből” meg akarták ölni minek tették bilincsre?)

Ezután leengedték a móló melletti kövezésre, azt a csodálatos állatot, oda ahová az összes horgász a dolgát végzi egész évben! Látszott, most voltak itt először! Na mi pakoltunk, és ahogy mentünk kifelé éppen járókelők fotózták a lámpával megvilágított vérbe fagyott, hugyos köveken fetrengő tetemet! Hát nem volt szép látvány, mit ne mondjak!

Én többször leírtam már, hogy szeretem a halat elfogyasztani és elkészíteni is. Le is írom mindig, mikor mit viszek el. Ebben az évben 2 csuka, 1 balin, 1 süllő, 1 ponty és 2 kilónyi egyéb hal végezte otthon. Nem is feltétlenül azzal van a bajom, hogy elvitték, bár egyet nem értek vele, hanem a bánásmód az felháborító volt!

Ahogy korábban a BBHSZ oldalon már megírtam, januárban nekem is volt szerencsém egy gyönyörű 3,60-as csukát fognom és visszaengednem a Balatonba, nekem ez ott, akkor nem volt kérdés, hogy így kell, hogy történjen!

Amit ez a két ember művelt az nálam egyenlő volt az állatkínzással!

A legnagyobb gond egyébként az emberek fejében van szerintem. A legtöbb “sporthorgász társam” még mindig élelem, vagy haszonszerzésként fogja fel ezt a csodálatos természetközeli sportot, vagy mifenét. Holott nem így kellene, hogy legyen, ebben is kellene, hogy előrébb lépjünk! Az a baj, hogy ezeket az embereket már nem igen lehet megváltoztatni, ezek az emberek nem olvasnak horgászújságot, horgászportálokat ahogy ezt a bejegyzést sem fogják soha látni. De akkor is leírom, amit gondolok, mert, ha csak 50 emberhez eljut ez az írás, és abból akár csak 1 elgondolkodik azon, amit leírtam, és esetleg megváltoztatja a szemléletét már megérte!

A legnagyobb gond egyébként a Balatonon és más élővizeken is az elavult szabályozás mellett az elégtelen ellenőrzéssel van! A kősüllőket számolatlanul hordják haza tilalmi időben! Az ívó kárászokat, dévéreket merítőhálóval pakolják vödrökbe! Az ősszel mólók köré gyűlő balinokat ötösével hordják el, akár több fordulót megtéve! Ahogy a vitorlásról horgászok sem három süllőt hoznak ki egy-egy jól menő éjszaka után! És ami a legdurvább, hogy az ilyen emberek szidják leginkább a halászokat és panaszkodnak folyamatosan, hogy nincs hal a vízben!

Ebben az évben körülbelül 50-60 olyan alkalmat töltöttem horgászattal, amikor halat is fogtam, és egyetlen egyszer ellenőriztek még tavasszal! Szerintem ez igen kevés!

A szabályokról csak annyit, hogy minden élővízen le kellene csökkenteni a napi korlátot, vagy éves kvótát meghatározni! Ahogy a kifogható alsó mérethatár emelésén és egy felső mérethatár meghatározásán sem ártana szerintem gondolkodni!

És ami a legfontosabb lenne? A szabályok betartatni! Ellenőrizni! Ellenőrizni! Ellenőrizni!

Annyit kérnék mindenkitől, ha már a hal elvitele mellet döntötök, bánjatok vele tisztességesen, ne hagyjátok fuldokolni, hanem a lehető leggyorsabban végezzetek vele!

És talán még egy: Ha elviszem a halat, szeretem igényesen elkészíteni, ezzel is megadva a tiszteletet a halnak, amiért a kifogása mellet egyéb jellegű örömöt is okoz nekem!

Ma reggel tele reményekkel érkeztem a mólóra! Összeállt végre a kishal, néhány napja fogják a balinokat, akadt köztük négyes is. Egy akkora példánynak a fárasztása már igen élvezetes. Néhány csukát is fogtak, inkább kishallal. Szóval az előjelek igen biztatóak voltak. A felüljáró korlátján már kint van a díszkivilágítás, kicsit korai még ez, ahogy az is, hogy a boltok polcai már most tömve vannak a karácsonyi cuccokkal. Csináltam egy képet is de a Balaton parti településekre reggelre leszálló köd miatt nem lett túl jó.

Leértem, összeszereltem, egy csörgős wobblerrel kezdtem. Öt percen belül négy rablás nagyon bizakodóvá tett. De aztán sokáig nagy csend honolt, csak a le-le csapó sirályok fröcskölése törte meg néha a csendet. Próbálkoztam az összes bevált és kevésbé bevált balinra alkalmas csalimmal eredmény nélkül. Adtam 20 percet egy tegnap beszerzett salmo slidernek is, ami nem kifejezetten balinra kifejlesztett csali, de egy fórumtársam rendszeresen fogja vele a szebbnél szebb balinokat, igaz nem a Balatonon. A balinok hét óra után kezdtek jobban beindulni, mindenhonnan rablások hangja hallatszott. Fogtam vagy negyven darab kis küszt, a műcsalik horgai volt, hogy kettőt, hármat is összeszedtek, olyan sűrűn állt a kishal. Balint azonban a szűk másfél óra nem adott a Balaton, ellenben mást igen. Méghozzá egy sirályt, amely olyan szerencsétlenül repült a zsinóromba, hogy rátekeredett a szárnya végére. Talán ez volt mindkettőnk szerencséje! Így nem tudott elrepülni, hiába kínlódott! Kivontattam a mólóig, a zsinórral kiemeltem, és egy horgász segítségével megszabadítottam a zsinórtól a nem éppen megszeppent madarat. Csípte is a sporit rendesen.

Szóval, ha értékelhető halat nem is, de egy sirályt azért fogtam, és egy jót nevettem az egészen!

Hajnali négykor jelez a telefonod! Csipás szemekkel nézegeted, hogy mi a fene van, amikor öntudatodra ébredsz, horgászni mész ma reggel!

Kell ez neked?

Kell!

Kilenc napot töltöttél egyhuzamban a munkahelyed nélkül, pár telefonon kívül nem zaklatott senki, de egyéb elfoglaltságaid miatt csak kétszer voltál horgászni. Így vasárnap úgy döntöttél, hogy hétfőn hajnalban munka előtt kimész, még ha hosszú is lesz a napod, mivel hétfőig fél hatig tart a meló. Muszáj ilyen korán kelned, mert az 5:25-ös busz az első amivel az almádi mólót megközelítheted. Nem jöttek valami jó hírek az utóbbi napokban, de késztetést érzel, hogy megint ott légy a nagy víz partján. Reménykedsz süllőben, csukában, esetleg balinban. Pakolsz, öltözöl, amikor az első pofon ér: Anyósod elvarázsolta valahová horgászkabátod, amiből most csak a kesztyűre lett volna szükséged, de mivel nem akarod felverni a házat, ezért nem keresed. Kibírod nélküle!

Kell ez neked?

Kell!

Leérsz végre, de a vasútnál a dróthálót befoltozták, így körbe kell menned, amivel oda-vissza 20 percet vesztesz, de mész rendületlen. Átmész a felüljárón, ahonnan már a vizet kémleled! Üresnek tűnik a móló, ahogy közeledsz, egyre biztosabbnak látszik, hogy beigazolódik félelmed! A jósolt erős délkeleti szél megérkezett! Egy horgász alakja lassan felsejlik a hullámoktól védett oldalon, de nem fogjátok zavarni egymást, te úgy is “csak” dobálni fogsz! Csuklya fel, gumihal a kapocsban, szisztematikusan körbevizsgálod a móló lábát süllő reményében de semmi! Drótelőke fel, különböző gumihalak kerülnek a kapcsába, végigdobálod a visszahúzódott hínárosokat, de semmi! Süvít a szél, az alacsony vízállás ellenére a víz néha felcsap a mólóra, mocskos hideg van! A kezed kezd meggémberedni! Ugye az a fránya kesztyű, ha már este megnézted volna!

Kell ez neked?

Kell!

Dobálsz tovább rendületlen, mikor ismerős horgász érkezik, meséli a múlt héten támolygóval 4-es csukát fogott, de azon az oldalon most tombol a szél. Nem baj megpróbálód gumival, csörgős wobblerrel. Párat dobsz támolygóval is, de lefagy az arcod, így visszatérsz a szélvédett oldalra. Mikor már úgy érzed, a “répád” helyén jégcsap van és a sz@r is beléd fagyott, az ujjaid pedig meggémberedtek a metsző hidegtől és a feltépett hínárdarabokról rákerülő víztől, menned kell! Eljött az idő, pakolni kezdesz, irány a melóhely.

Beérsz, lepakolsz, elkezdesz kiolvadni, jól kellene, hogy érezd magad a testedben lassan szétáradó melegben, de nem!

Kell ez neked?

Hát ez igazán nem!

Már mennél vissza megfagyni csakhogy a víznél lehess, még ha halfogásra vajmi kevés is az esélyed! Ott a helyed! Mert ott érzed igazán jól magad! Ott, a víz partján!

Ma egy igazi patakpecán voltunk. Laci legyezett, én pergettem, célhalunk a csuka volt. Tegnap jött az infó, hogy nem túl nagy a vízállás, de ez minket nem igen érdekelt, 10-kor már dobtuk is az elsőket. A 10-20-as daiwat vittem 0.08-as fonottal, hogy kiélvezhessem a fárasztásokat. Legalább is akkor még ebben reménykedtem. Ahogy telt az idő egyre inkább körvonalazódott, hogy nem lesz túl egyszerű a halfogás. Kishalmozgás semmi nem volt, rablást sem láttunk sehol sem. Szépen lassan elindultam felfelé, sorra próbálgattam a különféle gumihalakat és twistereket minden eredmény nélkül. Lacinak sem igen volt értékelhető megmozdulása, a csukalegyek sem igen keltették fel a célhalaink figyelmét. Az összes korábban már eredményt hozó helyen próbálkoztam, de semmi sem történt. Úgy döntöttem, hogy feljebb megyek, olyan részekre, ahol még nem jártam. A híd felett belefutottam egy ellenőrbe, aki ellenőrzés közben pergetett is, azt mondta 5 csukánál jár. A drótelőke kapcsában a kedvenc kopytom volt, amiből már egy darabom sincsen, mivel az utolsót a sügérek elintézték. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a színeknek ekkora jelentősége van, de a nálam lévő kopytok érintetlenek maradtak a továbbiakban is. Az idő pedig ideális igazi őszi borongós, ködös, csukás volt.

Ahogy elindultam lefelé találkoztam a még mindig eredménytelen legyező barátommal. Elmondása szerint találkozott ő is az őrrel, aki arról számolt be, hogy a két híd közötti szakaszon van, hogy 150 csukát is fog egy alkalommal, na itt kezdtem megkérdőjelezni az iménti állítását, hogy 5 darabot fogott már ma is. Lefelé haladva újra átfésültem kedvenc helyeimet, az egyik ilyen helyen végre kapásom volt, egy szép sügér mentett meg a teljes nullázástól.

Nemsokára újra a halőrbe ütköztem, aki már 15 csukánál tartott, ráadásként pedig elmesélte egy 150-es harcsa történetét itt a patakon. Állítása szerint lejjebb is fogják a csukát kishallal is, ekkor már nehezen hittem neki. Laci is utolért sőt le is hagyott. Később újra beértem, és elmondása szerint az összefolyónál itt van a szomszédja, akit én is ismerek, mivel ő szerezte a mesterek egy részét a házam felújításához. A történetemben ezentúl X-ként fog szerepelni. Szóval, ahogy közelítettem X-ékhez csobogásra lettem figyelmes. Csuka volt a tettes. Ahogy odaértem X mondta, hogy csak melóból ideugrottak hazafelé, mivel nem volt kishaluk, így pergetésbe fogott, elment neki egy szebb, egy 38-ast visszatett, az előző 45-öst pedig az öccse fogta a neki odaadott bottal, ami olyan volt, mint egy dióverő, a drótelőkén a cimben szereplő, a lenti képen látható “Tescos” wobblerrel.

A képen balról a második az. Az egész szett 1300,-Ft körül beszerezhető. Dobáltam mindenféle gumikkal oda, ahol a csukák jöttek de semmi, még körforgóval is próbálkoztam. Meg is csodálták a műcsali szettemet, hogy hű ennyiféle cuccom van, pedig ide minimál szettel megyek. Gumihalak, twisterek, pár kisebb wobbler, körforgó és egyszerű támolygókanalak. Egyszer csak X öccse újra úgy döntött fog még egy csukát, Laci ekkor már pakolta el a cuccát a kocsiba. A srácnak a második dobás meghozta a negyedik halukat egy 45-50közötti csuka képében. X már röhögött, hogy a “Tescos” wobbler a nyerő, de csak is úgy, hogy a hasára festették filccel, hogy légy. Egyébként sem értette, hogy ilyenkor hogyan lehet még legyezni,mert a halak is tudják, hogy ilyenkor már nincsenek legyek! Innen látszott marhára ért, ehhez a témához is. Szóval a csodacsali negyedik hala is megérkezett a partra cirka fél óra alatt. Dobtam még párat a helyre egy kis hornettel, de eredménytelenül. A fiúk leléptek, és én is pakolni kezdtem. Biztos vagyok benne, hogy Mr. X és kis csapata hazáig rajtunk röhögtek, mi viszont nem igen tudtunk röhögni.

Úgy éreztem:

Letaglóztak!

Sárba tiportak!

Az egom a béka segge alatt volt!

Egy rövid időre megkérdőjeleződött minden! A sok cucc minek? A sok szakirodalom, videó, netes böngészés minek? A finom cucc minek? És egyáltalán minek írogatok én itt? Hiszen simán lenyomtak engem és Lacit is! Hiszen Mr. X öccsének annyira fogalma nem volt semmiről, ami horgászat, hogy a part felé hátrálva előrenyújtott bottal, csak úgy kihúzta a partra a csukát, az orsó használata nélkül!

Szóval hazafelé a kocsiban már röhögtünk az egészen! Mindketten tudjuk, hogy ez nem a mi utunk! Lacié a legyezés, az enyém pedig a pergetés! De nem ebből a fajtából!

De akkor is bennem van, hogy a négy csuka nem lehetett véletlen! Vagy mégis? Vennem kéne nekem is egy ilyen komoly szettet? Á dehogy! Vagy még is! Nem tudom! Szóval a kérdések még mindig itt motoszkálnak bennem!

Nektek erről az egészről mi a véleményetek?

Azt hiszem meg van a megoldás!

Még idén vissza kell, hogy menjek, és meg kell győződnöm arról, hogy az én utam az igazi! És erre csak a kifogott csukák képei adhatnának igazi bizonyítékot!

A mai napra meghívást kaptam egy csónakos pergetésre, ami egy kisebb gyomorrontás miatt majdnem meghiúsult, de úgy döntöttem kockáztatok, mer vártak rám a csukák és reménykedtem a balinokban is. Sajnos az utóbbi időben partközelből teljesen eltűntek, pedig ebben az időszakban már csapatostul szokták mutatni magukat a mólók környékén. Fél hétkor már a vízen voltunk, ezen a csípős hideg reggelen. A dér bizony ráfagyott a stégre és a csónakdeszkára, és sűrű köd borított mindent. A víz kristálytiszta volt, még 50-60 méterre a nádastól is le lehetett látni a fenékig. A csónakkijáróból szép sügérek rebbentek szét, de most nem volt rájuk idő. Csukát szerettünk volna fogni! Balázs gumival, én a szokásos támolygóval kezdtem. Sorra vallattuk az öblöket, Balázs cserélgette a csalikat, wobblerek, gumihalak, majd kedvenc támolygó került a kapocsba. Gondoltam kipróbálok egy körforgót, amire először gondoltam az nem volt a dobozomban, így egy piros hármas meppsre esett a választásom. A kristálytiszta vízben az egyik hínarasból egy 55-ös csuka verte le a kis körforgót. Nagy élmény volt a fárasztása, mivel minden pillanatát láthattuk. Ahogy tátott szájjal, tágra nyitott kopoltyú fedőkkel rázta a fejét a víz alatt az nem volt semmi látvány. Többször betört a csónak alá, de végül nyakon csípnem a gyönyörű ragadozót.

A következő öbölben aztán egy hasonló méretű csuka majdnem a csónakig követte a körforgót, de amint meglátott megállt, egy darabig egy helyben lebegett, majd elfordult és elúszott. Nem sokkal később egy másik öbölben, amit előtte egy órán keresztül vallattunk, megriasztottunk egy hasonszőrű példányt a csónakkal. Balázsnak több halvány ütés után pár beállóval később végre hala volt egy 48-as csuka képében

Mivel nem találtuk a hátralévő időben a csukákat, így kimotoroztunk a nyílt víz irányába balinok reményében, de sehol sem mutatták magukat. Rápróbáltunk a süllős pályára is különböző gumicsalikkal, de hiába. Végignéztünk még néhány öblöt további csukák reményében, de az újra leszálló köddel elszálltak a reményeink további csukafogásra és sajnos a kiindulási helyünkről is eltüntek a sügérek, így hazafelé vettük az irányt.

Jó kis pecavolt ez így is. A kristálytiszta vízben megfigyelhettünk több akadót is, fogtunk és megfigyeltünk több halat is. Csak a balinokat nem értjük hol lehetnek, pedig a táplálékhalak ott vannak a nád közelében.

Mivel a balinok továbbra sem mutatják magukat, ma munka után ismét a kedvenc kis csíkos útonállóim mellett tettem le a voksot. A 13:25-ös vonattal irányba vettem a Csopaki kikötőt reményekkel telve. Még a fejkamerát is magammal vittem jó felvételek reményében. Két autó már kint állt a bejáratnál, de gondoltam ők nem fognak zavarni. Hamar rádöbbentem, hogy nem jól gondoltam. Az idő sem volt túl ideális. Verőfényes napsütés és kristálytiszta víz fogadott. Nem volt egyszerű a dolgom. A nagy kopyto esélytelen volt, így a nimfa került a kapocsba, amire már voltak jelentkezők nem túl nagy méretben. Közben a két kisöreg csalihalat kezdett fogni a csónakok között, nem túl nagy sikerrel. Néhány sügéret is kifogtak csontival. Két srác közben evezett befelé megbolygatva a pályát. Két-két szép közel kettes süllő volt a zsákmányuk, de nem voltak túlzottan elégedettek. Az egyik elmondása szerint tegnap 17 sügéret fogott. Gondoltam az nem sok, annyit én is kiimádkozok valahogy, de kiderült, hogy 17 akkorára gondolt, amit el is vitt, a kicsiket szórta vissza. Nem voltam túl boldog, hogy a banda nagyokat elhordták, de a szabályok engedik sajnos. Azért vagy 30 darabot sikerült ma is kivadásznom a szűk két és fél óra alatt. Voltak köztük egészen aprók, és egy két szebb példány is.

Íme egy összeállítás a lefényképezett halakról:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Közben újabb horgászok érkeztek, akik kishalfogó hálókat leengedve még inkább megbolygatták a pályát. Mivel hat órára haza kellett érnem, így lassan pakolni kezdtem.

Nem volt ez rossz peca így sem!

Elkészült a teljes beszámoló a két sügéres napomról. Akit érdekelnek a körülmények, csalik és maga a történet azok bátran kattintsanak a következő linkre:

www.pecavilag.hu

A horgászat csalitesztelésnek indult, de az erős szembe hullámzás ez meghiúsította.

Úgy döntöttem elmegyek a csónakkikötőbe, ha más nem kimerem a vizet a csónakból. Sajnos szomorú kép fogadott a nemrég kitisztított kijáróból teljesen eltűnt a víz. Még hogy rendben van a vízállás! Ugyan már!

Gondoltam azért körbe nézek. Két csuka állt bent a csónakok között, így rápróbáltam gumihallal és életem sügére lett belőle. Másnap is lementem, a két napon összességében kb. 8 órát töltöttem sügérezéssel, és bár nem számoltam de bőven száz darab felett sikerült fognom, közte kisebb nagyobb példányokat. Az első napon átmentem még a kedvenc csukás helyemre, na ott fogadott igazán szörnyű látvány.  Április elsején még itt bele csúsztam a vízbe, mert a betonszegélyen állt a víz, most meg:

Nincs is víz!

Mivel a sügérezésről bővebb írás fog készülni a pecavilág részére, ezért csak néhány kép ízelítőnek: