Hajnali négykor jelez a telefonod! Csipás szemekkel nézegeted, hogy mi a fene van, amikor öntudatodra ébredsz, horgászni mész ma reggel!

Kell ez neked?

Kell!

Kilenc napot töltöttél egyhuzamban a munkahelyed nélkül, pár telefonon kívül nem zaklatott senki, de egyéb elfoglaltságaid miatt csak kétszer voltál horgászni. Így vasárnap úgy döntöttél, hogy hétfőn hajnalban munka előtt kimész, még ha hosszú is lesz a napod, mivel hétfőig fél hatig tart a meló. Muszáj ilyen korán kelned, mert az 5:25-ös busz az első amivel az almádi mólót megközelítheted. Nem jöttek valami jó hírek az utóbbi napokban, de késztetést érzel, hogy megint ott légy a nagy víz partján. Reménykedsz süllőben, csukában, esetleg balinban. Pakolsz, öltözöl, amikor az első pofon ér: Anyósod elvarázsolta valahová horgászkabátod, amiből most csak a kesztyűre lett volna szükséged, de mivel nem akarod felverni a házat, ezért nem keresed. Kibírod nélküle!

Kell ez neked?

Kell!

Leérsz végre, de a vasútnál a dróthálót befoltozták, így körbe kell menned, amivel oda-vissza 20 percet vesztesz, de mész rendületlen. Átmész a felüljárón, ahonnan már a vizet kémleled! Üresnek tűnik a móló, ahogy közeledsz, egyre biztosabbnak látszik, hogy beigazolódik félelmed! A jósolt erős délkeleti szél megérkezett! Egy horgász alakja lassan felsejlik a hullámoktól védett oldalon, de nem fogjátok zavarni egymást, te úgy is “csak” dobálni fogsz! Csuklya fel, gumihal a kapocsban, szisztematikusan körbevizsgálod a móló lábát süllő reményében de semmi! Drótelőke fel, különböző gumihalak kerülnek a kapcsába, végigdobálod a visszahúzódott hínárosokat, de semmi! Süvít a szél, az alacsony vízállás ellenére a víz néha felcsap a mólóra, mocskos hideg van! A kezed kezd meggémberedni! Ugye az a fránya kesztyű, ha már este megnézted volna!

Kell ez neked?

Kell!

Dobálsz tovább rendületlen, mikor ismerős horgász érkezik, meséli a múlt héten támolygóval 4-es csukát fogott, de azon az oldalon most tombol a szél. Nem baj megpróbálód gumival, csörgős wobblerrel. Párat dobsz támolygóval is, de lefagy az arcod, így visszatérsz a szélvédett oldalra. Mikor már úgy érzed, a “répád” helyén jégcsap van és a sz@r is beléd fagyott, az ujjaid pedig meggémberedtek a metsző hidegtől és a feltépett hínárdarabokról rákerülő víztől, menned kell! Eljött az idő, pakolni kezdesz, irány a melóhely.

Beérsz, lepakolsz, elkezdesz kiolvadni, jól kellene, hogy érezd magad a testedben lassan szétáradó melegben, de nem!

Kell ez neked?

Hát ez igazán nem!

Már mennél vissza megfagyni csakhogy a víznél lehess, még ha halfogásra vajmi kevés is az esélyed! Ott a helyed! Mert ott érzed igazán jól magad! Ott, a víz partján!