Ma egy igazi patakpecán voltunk. Laci legyezett, én pergettem, célhalunk a csuka volt. Tegnap jött az infó, hogy nem túl nagy a vízállás, de ez minket nem igen érdekelt, 10-kor már dobtuk is az elsőket. A 10-20-as daiwat vittem 0.08-as fonottal, hogy kiélvezhessem a fárasztásokat. Legalább is akkor még ebben reménykedtem. Ahogy telt az idő egyre inkább körvonalazódott, hogy nem lesz túl egyszerű a halfogás. Kishalmozgás semmi nem volt, rablást sem láttunk sehol sem. Szépen lassan elindultam felfelé, sorra próbálgattam a különféle gumihalakat és twistereket minden eredmény nélkül. Lacinak sem igen volt értékelhető megmozdulása, a csukalegyek sem igen keltették fel a célhalaink figyelmét. Az összes korábban már eredményt hozó helyen próbálkoztam, de semmi sem történt. Úgy döntöttem, hogy feljebb megyek, olyan részekre, ahol még nem jártam. A híd felett belefutottam egy ellenőrbe, aki ellenőrzés közben pergetett is, azt mondta 5 csukánál jár. A drótelőke kapcsában a kedvenc kopytom volt, amiből már egy darabom sincsen, mivel az utolsót a sügérek elintézték. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a színeknek ekkora jelentősége van, de a nálam lévő kopytok érintetlenek maradtak a továbbiakban is. Az idő pedig ideális igazi őszi borongós, ködös, csukás volt.

Ahogy elindultam lefelé találkoztam a még mindig eredménytelen legyező barátommal. Elmondása szerint találkozott ő is az őrrel, aki arról számolt be, hogy a két híd közötti szakaszon van, hogy 150 csukát is fog egy alkalommal, na itt kezdtem megkérdőjelezni az iménti állítását, hogy 5 darabot fogott már ma is. Lefelé haladva újra átfésültem kedvenc helyeimet, az egyik ilyen helyen végre kapásom volt, egy szép sügér mentett meg a teljes nullázástól.

Nemsokára újra a halőrbe ütköztem, aki már 15 csukánál tartott, ráadásként pedig elmesélte egy 150-es harcsa történetét itt a patakon. Állítása szerint lejjebb is fogják a csukát kishallal is, ekkor már nehezen hittem neki. Laci is utolért sőt le is hagyott. Később újra beértem, és elmondása szerint az összefolyónál itt van a szomszédja, akit én is ismerek, mivel ő szerezte a mesterek egy részét a házam felújításához. A történetemben ezentúl X-ként fog szerepelni. Szóval, ahogy közelítettem X-ékhez csobogásra lettem figyelmes. Csuka volt a tettes. Ahogy odaértem X mondta, hogy csak melóból ideugrottak hazafelé, mivel nem volt kishaluk, így pergetésbe fogott, elment neki egy szebb, egy 38-ast visszatett, az előző 45-öst pedig az öccse fogta a neki odaadott bottal, ami olyan volt, mint egy dióverő, a drótelőkén a cimben szereplő, a lenti képen látható “Tescos” wobblerrel.

A képen balról a második az. Az egész szett 1300,-Ft körül beszerezhető. Dobáltam mindenféle gumikkal oda, ahol a csukák jöttek de semmi, még körforgóval is próbálkoztam. Meg is csodálták a műcsali szettemet, hogy hű ennyiféle cuccom van, pedig ide minimál szettel megyek. Gumihalak, twisterek, pár kisebb wobbler, körforgó és egyszerű támolygókanalak. Egyszer csak X öccse újra úgy döntött fog még egy csukát, Laci ekkor már pakolta el a cuccát a kocsiba. A srácnak a második dobás meghozta a negyedik halukat egy 45-50közötti csuka képében. X már röhögött, hogy a “Tescos” wobbler a nyerő, de csak is úgy, hogy a hasára festették filccel, hogy légy. Egyébként sem értette, hogy ilyenkor hogyan lehet még legyezni,mert a halak is tudják, hogy ilyenkor már nincsenek legyek! Innen látszott marhára ért, ehhez a témához is. Szóval a csodacsali negyedik hala is megérkezett a partra cirka fél óra alatt. Dobtam még párat a helyre egy kis hornettel, de eredménytelenül. A fiúk leléptek, és én is pakolni kezdtem. Biztos vagyok benne, hogy Mr. X és kis csapata hazáig rajtunk röhögtek, mi viszont nem igen tudtunk röhögni.

Úgy éreztem:

Letaglóztak!

Sárba tiportak!

Az egom a béka segge alatt volt!

Egy rövid időre megkérdőjeleződött minden! A sok cucc minek? A sok szakirodalom, videó, netes böngészés minek? A finom cucc minek? És egyáltalán minek írogatok én itt? Hiszen simán lenyomtak engem és Lacit is! Hiszen Mr. X öccsének annyira fogalma nem volt semmiről, ami horgászat, hogy a part felé hátrálva előrenyújtott bottal, csak úgy kihúzta a partra a csukát, az orsó használata nélkül!

Szóval hazafelé a kocsiban már röhögtünk az egészen! Mindketten tudjuk, hogy ez nem a mi utunk! Lacié a legyezés, az enyém pedig a pergetés! De nem ebből a fajtából!

De akkor is bennem van, hogy a négy csuka nem lehetett véletlen! Vagy mégis? Vennem kéne nekem is egy ilyen komoly szettet? Á dehogy! Vagy még is! Nem tudom! Szóval a kérdések még mindig itt motoszkálnak bennem!

Nektek erről az egészről mi a véleményetek?

Azt hiszem meg van a megoldás!

Még idén vissza kell, hogy menjek, és meg kell győződnöm arról, hogy az én utam az igazi! És erre csak a kifogott csukák képei adhatnának igazi bizonyítékot!