Mivel a péntek délutáni peca alkalmával ismét fantasztikus közjáték tanúja lehettem, ezért vasárnap a csopaki csónakkikötő sügéreit vettem célba. Először csak egy rövid “egyoldalú párbeszéd”-et idéznék, amit a pénteki csuka fogója tett a hal irányába, miután kib@szta azt a móló kövére egy haltartó hálóba:

– Most rágd szét a hálót te rohadék! Mocskos kis csuka!

Persze a csuka tátogott néhányat, de nem azért mert válaszolni szeretett volna, vagy a hálót szerette volna tovább “rágni”, hanem egyszerűen nem kapott levegőt! A továbbit inkább le se írnám!

Szóval van még hová süllyedni az emberiségnek!

Na de maradjunk a csopaki történéseknél. Reggel hétre már a kikötő bejárata felé caplattam, le volt fagyva minden, a bejáró deszkái csak úgy roszogtak a lábam alatt.

A lakatban hiába fordult el a kulcs, teljesen be volt fagyva, így másznom kellett. Ahogy haladtam kifelé, akkor tudatosult bennem, hogy a csónakok egy részét már kivették. Sajnos beteg az öreg, aki szólni szokott, így erről a közmunkáról sikeresen lemaradtam! Pár csónak, még a vízen volt, a víz kristálytiszta. Sajnos hal nyomát sehol sem véltem felfedezni a vízben, legalábbis olyan halét amire én számítottam. Pár darab apró keszegen kívül üres volt a kikötő, így hát sügéres álmaim hamar szertefoszlottak. Irány a nagy stég! Korábban már fogtam róla balint, sügéret, és egy barátom csukát is. Be is dobok ide pár képet, hogy legyen hal is a történetben:

Szóval kint álltam a nagy stégen és elkezdtem vallatni az előtte található területet, de sajnos a több órás dobálásnak, tűzdelve rengeteg csaliváltással nem igen volt eredménye. Közben viszont bevillant, hogy a csónakhelyem mellett lévő nagy csónakot is kiemelték a vízből, így bizony az ő kijáratán ki tudnák jutni a nyílt vízre. Csakhogy a mellény és a lámpa, nincs nálam, és az ellenőrzéseknél, mint kötelező kellék nélkülözhetetlen, így nem mertem megkockáztatni a csónakos horgászatot, pedig nagyon vonzott a sok folyosóval tarkított rengeteg nádöböl. Abban viszont biztos vagyok, hogy amíg lehet kint lesz a csónak, és már tervezem is egy vasárnapi “kihajózás” lehetőségét. De lehet, hogy egy nap szabadságot is ellövök rá. Igaz már csak három van, de mire tartogassam.

Azért csináltam pár képet:

Szerintetek miért szeretnék még idén ide kijutni?

Napfelkelte:

A bevetett fegyverzet egy része:

Sajnos amellett, hogy kapásom továbbra sem akadt, megjöttek az első horgászok is, és miután beindult a rádió is, én gyorsan távoztam a móló irányába. Itt szintén üres volt a víz, sehol egy kishal, csak a vízimadarak zaja verte fel néha a csendet, az ember okozta zajokon kívül. Egy órát azért dobáltam, de ezen a napon semmi nem kellett kedvenc rablóimnak, ha voltak a közelben egyáltalán