Pénteken munka után horgászni készültem. Sajnos a napom nem indult túl jól. Reggel miközben szálltam le a buszról csörgött a telefon. Mivel tele volt mindkét kezem, nem tudtam felvenni, de amint meg láttam a számot, valahogy tudtam, igen tudtam, hogy mért hívott! Egy közös barátunk kisfia nagyon beteg volt, sajnos gyógyíthatatlanul, és aznap reggel hosszú szenvedés után elment!

Nem tudom mi alapján választ ki az Isten egy ekkora gyereket, és okoz neki ilyen mértékű szenvedést! Ilyenkor nem érzem úgy, hogy lenne egyáltalán Isten!

Szóval ilyen negatív előjellel indult a nap, a hétvége! Atyafival már többször értekeztünk a héten, és több negatív tényező mellett, végül a találkozónk elhalasztása mellett döntöttünk. A sűrű köd, az elmúlt napok kapástalansága, a kristálytiszta víz, a kishalak eltűnése, az alacsony vízállás és ez a szomorú történet, mind-mind oda vezettek engem, hogy a délutáni peca után hétvégén otthon legyek.

Szóval pénteken egykor már a mólón voltam, a nagy hidegben, csak négy horgász volt kint, abból kettő hamar eltűnt. Kishal nem volt sehol egy szál sem, a víz kristálytiszta. Két méter feletti mélységnél is le lehetett látni tisztán a fenékig. Tisztán látszottak a kávéspoharak, csokipapírok, ahogy ringatóztak a fenéken. Nem tudom az automaták kihelyezői, miért nem gondolnak arra, hogy egy szemetes is kerüljön az automata mellé! Egy óra eseménytelen dobálás után, úgy döntöttem megpróbálkozok egy vitorláskikötővel, ahová néha be szoktak engedni. Fogtam ott idén süllőt, csukát és balint is. “Tárt kapukkal és sorompóval” vártak, de csakis a szó szoros értelmében, átvitt értelemben nem! Most már hivatalosan ki vagyunk tiltva innen is!

A tábla nem érdekelt, mivel a kapu nyitva volt, portás meg sehol, így tilosban horgásztam. Ahhoz képest, hogy tilos a horgászat azért van akinek lehet! A kikötő végén a pad kikészítve állt, ahogy a kishalfogó háló is! Éjszaka, nagy süllőzés mehet itt! De nem nekem! Nem nekünk normál földi halandóknak!

Ugyanaz a kristálytiszta víz, kishalak milliószám feküdtek a télre bevontatott, pontomstégek alatt. Kapás egy szál, se így egy óra után visszamentem a mólóra. A már korábban hideg időben bevált gumihal került a kapocsba. Finoman az aljzatról meg megemelve húztam magam felé a haldokló hínárszálak között, melyekben megakadt néha a horog, de könnyedén szét is szakította azokat. Az egyik dobásnál aztán a megemelt gumira ütést kaptam! Ahogy kell be is vágtam neki, de a hal nem akadt meg! A gumit viszont lehúzta a jigről, és a faroknyelet is megcsócsálta rendesen. Sajnos így a nap egyetlen kapása nem lett meg.

Négy órakor aztán a metsző hideg miatt haza, illetve a gyerekér indultam az edzésre. Szombaton egész nap vele voltam, mivel meccse volt Pápán, vasárnap délután kettőig a házon melóztam, csináltam az aljzatszigetelést, illetve tüzelőt hordtam, délután pedig társasoztunk és meccset néztünk a kölyökkel. Közben folyamatosan barátom esete járt a fejemben! Ebben az általunk megmérgezett világban, sajnos ez bárkivel megtörténhet! Remélem a kis srác lelke békében nyugszik odafent! Ha van egyáltalán odafent?