SteveOlureS

Vasárnap úgy alakult, hogy csak délután volt egy kis időm pecázni. A nagy melegre való tekintettel, a csukás cucc mellé bekerült az UL motyó is. Arra számítottam, hogy visszatértek a medencékbe az egy hónappal korábban úszós módszerrel fogott pirosszemű rajok. Sajnos ez nem jött be, mivel voltak rajok, de kis egyedszámban, és kicsi egyedsúlyban. Egy két komolyabbat láttam csak, de azok rá sem bagóztak a bogárwobblerre! A picik pedig, hiába cuppantottak oda aggressziven, számukra nagynak bizonyult a bogár. Azt azonban hamar észrevettem, hogy a naphal seregek is érdeklődnek a bogár után. Böködik, tépik a víz alá, és akkorákat cuppantanak, mint egy jobb süllőrablás az éjszakában! Az egyik medencében kiló fölötti kárászok, pontyok pipáltak a víztetőn, köztük egy 5 kiló körüli pikkelyes balatoni tőponty volt a legszebb. Rám sem hederített, vagy fél órát dobáltam mellőle, mintha érezte volna, tőlem nem kell félnie!

Sokáig próbálkoztam a naphalakkal. Sokszor csak követték féloldalasan az apró bogarat, mígnem egy jókora példány leverte a beeső bogarat!

A képen jól látszik az apró hármashorog mindhárom ága jól akadt a giganaphalnak!

Már másfél órája a naphalakat kergettem, próbáltam apró gumikat is, de a pöcögtetett hamar összeszedte a kövekre rakódott zöld moszatot (vagy algát), a gyorsan húzottnak pedig csak a farkát csipkedték. Ki is találtam, hogy sima horgot kell hoznom legközelebb, amin nincs ólomfej, és arra ráhúzok majd  egy színes twister testet farok nélkül.

Szóval másfél óra után dobtam az elsőt az iszonyat hőségben csukára, nem túl nagy hittel és meggyőződéssel. Az egyik kisvizes medencében rengeteg naphal volt, ahol sikerült kettőt becsapnom. Mindkettő a táplálék konkurens elől kapta el az apró bogarat.

Kedvenc csukás öblömben azért jött egy kicsike kék gumira, és volt egy komolyabb érdeklődő beesőre, de nem tudtam időben lereagálni, így nem akadt meg rendesen.

Egy balin izgatta még a fantáziámat a kövezés előtt, de csak addig mi ki nem mentem a kövezésre. Nemsokára a hatalmas hőség, és a fogyóban lévő vízkészletem hatására feladtam a harcot, és hazamentem.

Azt hiszem az utóbbi hetekben menthetetlenül beszippantott az UL!

Sügér, kősüllő, süllő, csuka, balin, naphal, vörösszárnyú keszeg. Ezeket a halakat sikerült két héten belül UL pergetve elejtenem.

Vasárnap bobozni készültünk, de a feleségemnek begyulladt a bölcsességfoga, így a terv meghiúsult. A kölyök az anyja nélkül nem akart menni, így jött a gyorsan kidolgozott “B” terv! Levittem a kölyköt anyuékhoz, én meg pecáltam egyet! Sajnos a meleg hatására nem kevés sétáló, horgász és vitorlás jelent meg a mólón, és környékén. A két napja dúló déli szél, pedig 40-50-es hullámokkal kísérve nem sok jóval kecsegtetett!

A pénteki sügéreknek a zavaros vízben hűlt helye volt, így meg próbáltam a kis kopytóval süllőket keresni. Két apró köves után jött is egy 30-as forma, amit természetesen a kövesekkel együtt rilízeltem!

Még egy kis köves után megállt a kapás, így a péntek délutáni színhelyt vettem célba. Útközben az egyik “Horgászni már tilos!” kikötő előtt két srác szerelkezett, az egyikük képről (netről) ismerősnek tűnt. De mielőtt még megszólaltam volna jött a kérdés:

– Hello! Te vagy steveolson?

– Én! Te meg Anga Kis Miklós (Subscribe zenekar) Kecskés Viktor barátja!

– Igen!

Röviden bemutatkoztunk, a másik srác Kulcsár Gyuri volt. Kiderült azért jöttek le a Balatonra, mert olvassák a blogomat, nézik a videókat, amiket készítek, és nagyon bejött nekik a dolog. Arra nem gondoltak, hogy egyből össze is futunk! Reggel még én sem sejtettem! Nagyon örültem a találkozásnak! Eljöttek velem a stégig, közben pedig dumáltunk, mi másról, mint a pecáról.

Sajnos a stéghez nagyon bevert a hullámzás, a víz zavaros volt, ami a sügérhorgászatnál nem sok jót jelent, de azért próbálkoztunk rendületlen. Gyurinak a sötét víz ellenére lila gumira jelentkezett az első, majd volt még egy lemaradt hala. Csodálkozott, hogy milyen erővel üt, és védekezik egy ilyen kis sügér a könnyű pergető szerelésen. Nekem 4 sügér jött összesen, mind nimfára.

Egy idő után nem láttuk értelmét a dolognak, a kakaóvá változó víz miatt, bár a srácok nagyon élvezték ezt a számukra teljesen új vertikális technikát.

Visszamentünk hát a mólóra, ahol megmutattam nekik, hogy én milyen módszerrel fogom a halakat a móló lábától az oszlopok tövénél, illetve a móló egyenetlenségei, kitüremkedései mellett megbúvó halakat.

Sikerült még fognom egy kövest, és egy újabb méret körüli süllőt, utána elváltak az útjaink.

Szombaton Fidel meghalt, mivel egy csöppet megkopaszodtam, és a szakállam is eltűnt!

Adtam Mikinek egyet a nyerő színből, számcsere után átirányítottam őket Tihanyba, úgy hogy nézzék meg esetleg Füredet is. Mikinek egy süllő leakadt Tihanyban, Gyuri pedig egy szebb kövest akasztott Füreden. De az embertömeg, az elviselhetetlen meleg, és a nem szűnő déli hullámzás miatt feladták a dolgot.

Idézném Mikit:

“Fasza volt a Balcsi is. A déli szél sajnos benne van a pakliban…”

Végül de nem utolsó sorban egy számuk:

És egy feldolgozás:

Mivel délután 4-kor volt találkozóm a családdal Veszprémben, ezért a móka meló után folytatódott egy még ki nem próbált idén felfedezett helyszínen. már többször szemrevételeztem a helyet, igen jó sügéres pályának tűnt. Mostanra a vízinövények is eljutottak arra a szintre, hogy elég menedéket, búvóhelyet nyújtsanak a sügéreknek.

A kis nimfa a kapocsba majd a vízbe került! Első emelés a nádszálak között, erős ütés, 22-es sügér. milyen egyszerű ez gondolják sokan! Van amikor igen, de van hogy minden kapásért vért kell izzadni. Fel a kamerát, nagy bulit éreztem! Igazam lett! Nem számoltam, de összesen 30-40 sügéret sikerült a vízből ideiglenesen kipenderítenem. Sikerült megdöntenem a reggeli egyéni rekordomat, egy 28-as példánnyal. Sajnos a kép elég rossz lett róla, mert a srác aki a stég végén “barátkozott” egy nőnemű egyeddel, nem volt egy fényképész zseni. Próbáltam neki magyarázni, mit, hogyan, meg a hal látszódjon, meg ilyenek. Egy kép készült, amin pont egy rablásra figyelek, és még ráközelítve sem látszik sok a halból. Miközben magyaráztam a hal egy triplaszaltóval visszakerült a helyére.

Próbáltam más csalikat is, de semmire nem volt jelentkező, az időközben letisztult vízben. A nimfa hozott még egy bónuszhalat is, egy 19 centis naphal hörpölte fel a csalit. Fogtam még ezen kívül egy gyönyörű kis pirosszárnyút, ami egy fórumtársam által készített hendméd bogarat kapott le a víztetőről. Valami hasonló lehet, amikor a domolykó leveri a beesőt! Sajnos még nem volt benne részem. Volt egy nagyobb pirosszemű is, de az csak böködte a beeső bogarat, nekem meg mennem kellett. Így is kifutottam a tüdőmet, hogy elérjem a buszt.

A végére a szokásos videó, egy kis oldszkúl muzsikával:

Nem vagyok egy babonás ember, talán pont ezért imádom a fekete macskákat, de a 27-es szám végigkíséri az egész életemet! A fiam ma 11 éves, a feleségem és jó magam is 27.-én születtünk csak más hónapban. Rengeteg pozitív dolog köt ehhez a számhoz. A legutóbbi, hogy kisfiam első NBII-es bajnoki gólját is mikor lőtte volna, mint a 27. percben. És akkor itt a mai reggel! Egyszerűen késztetést éreztem, hogy reggel négykor keljek! Horgásznom kellett! A nyelet megragasztottam, úgy néz ki jó is lett. A kapocsba 6-kor kedvenc nimfám került, ami a balatoni sügéreknek is nagy kedvence. A mai napon szerencsére a tilalmas halak békén hagytak. Egyetlen olyan kapásom volt összesen ami süllő, vagy kősüllő lehetett. Összesen 7 darab sügéret sikerült ma reggel elkapnom. Egyből az első egyben az egyéni rekordomat is jelentette a maga 25 centiméterével. A kamera még nem volt bekapcsolva, így róla felvételem nincsen, de olyan erővel vágott oda a csalinak, és úgy tépte a féket, hogy először csukának véltem. Több kisebb sügér között jött még egy 19 centiméteres, az utolsó kapás pedig keretbe foglalta a ma reggeli horgászatomat. Sikerült beállítani az új egyéni rekordomat egy újabb 25 centiméteres példánnyal, amely az aljzatra leengedett nimfát hörpölte fel.

Nagy szerencsém, hogy a Balaton mellett dolgozhatok, és az is, hogy a feleségem ilyen jó fej, ezen a héten már a harmadik hajnalt töltöttem a vízen.

Ma reggel kimentem a mólóra. Sajnos kurva szarul indult a napom! Szokásomhoz híven az aluljáróban lámpafénynél összeraktam a felszerelést, óvatosan meghúztam az orsótartót. Már a kezemben a bottal indultam kifelé, amikor egy pattanást halottam, és éreztem a tenyeremben, hogy valami nem stimmel. Valószínű, hogy a szombati peca utóhatásaként megrepedhetett a parafa, és most elpattant.

Tudtam volna akkorát üvölteni, hogy még Siófokon is hallották volna, de mit tudtam volna csinálni, ha már lent voltam kimentem pecázni. Az egész pecát úgy nyomtam le, hogy a markolatot fogtam az orsó felett, szét ne essen.

Mivel négy sügér mellett a tilalmas halak igen csak jöttek, ezért reggel hétkor inkább abbahagytam a pecát. Nem akartam tovább zargatni a halakat. Nekem eddig tartott, amíg figyelmeztetett a belső hang, hogy elég volt mára!

A parafa törése miatt kamerázni nem volt kedvem, ezért most csak képek vannak.

Valami jó tipp a nyéllel kapcsolatban?

Vasárnap a családé volt, némi pecával megspékelve. A Balatonedericsi Afrika Múzeum volt az első célpont, aminek a megtekintése után, gyalog átmentünk Szigligetre, és közben a kölyök meghorgászta az összes kis patakot, szigorúan a 71-es út alatt, ahová a balatoni jegy érvényes. A patakok a Lesence, Kétöles és a Tapolca voltak. Csontival spiccbottal, kis vörösszárnyúakat, és egy sügéret sikerült ideiglenesen zsákmányolni. Láttunk néhány fenékjáró küllőt, kárászokat, és talán kis domolykókat is, de abban nem vagyok biztos. Sajnos mire a Tapolca patakot elértük eleredt az eső, így a várba már fel sem mentünk, mert a család kétharmada megszavazta, hogy nem kívánnak rommá ázni. Így megegyeztünk, hogy a várba egy másik alkalommal visszajövünk. Én meg lehet, hogy visszajövök és UL cuccal végigjárom a patakokat, hátha akad valami jobb hal is.

A szombati napom igen jóra sikeredett. A beszámolót a képre kattintva tudjátok elolvasni, ha valaki szeretne hozzászólni azt viszont itt a blogomon lehet.

Barátom története, érdemes elolvasni tanulságképpen!

http://clouserflyfishing.blogspot.com/2012/04/vasarnapi-pisztrang.html

Egyre többször találkozom az interneten olyan esetekkel, hogy általam becsületesnek, tisztességesnek, etikusnak (vagy mindenki nevezze, ahogy akarja) típusú horgászok képeibe, vagy bejegyzéseibe kötnek bele.

Leírom a ma reggeli történetet és döntse el mindenki, hogy elég etikus voltam e?

Tegnap kifigyeltem a mólónál, hogy már megjelentek a sügérek, nem is akármennyi igaz nagy részük nem az a kapitális méret. Úgy döntöttem, hogy ma reggel próbát teszel UL cuccal kis gumikkal, annak ellenére, hogy tudtam, bizony a móló lábánál akadhat tilalmas hal is. Kisebb süllők és kövesek is ki szoktak állni a móló mellé. A tilalmas halakat mindig visszaengedem, a kősüllőket pedig egész évben. A kősüllő nálam olyan, mint a sügér! Mindkét halfaj minden egyes egyedét egész évben visszaengedem!

Hajnali négykor keltem, mert öt után nem sokkal indult az első buszom. Sajnos az időjárás a tegnapihoz képest változott, bejött a déli szél, emiatt a móló védett oldalán próbálkoztam kis kopyto csalival. Egy 15+-os sügér volt az első jelentkező a legvédettebb sarkon, de leverte magát. Több ütésem volt, de vélhetően a tegnap látott apróságok lehettek, így a pici jig is nagynak bizonyult számukra. Szép lassan elindultam körbe, mígnem erőteljes húzással jelentkezett az első komolyabb halam, egy 25 centi körüli kis nemes süllő. Két gyors fénykép és már mehetett is útjára. Kihagytam egy pár méteres szakaszt, így próbálva védekezni az ellen, hogy újabb süllőt akasszak, bár sok értelme nem volt, mert társa bárhol lehetett volna a móló melletti területen.

Miután több kapásom nem akadt, csalit cseréltem, és visszamentem a kiindulási pontra. A kis nimfát rendesen sorozták a kis sügérek mígnem egy jobb jelentkező is akadt.

Ahogy mentem ismét körbe volt még több ütésem, de apró halak lehettek, mígnem a 0-3 grammos pálca bent ragadt egy kapásban, és nem igen tudtam megemelni. Kellet egy kis idő mire a halam víztetőre tudtam kényszeríteni, ami életem eddigi legszebb kősüllője volt. Nem is mertem a kis bottal megemelni, hanem kézzel kaptam el a 16-os monofil zsinórt és úgy emeltem ki halamat.

Néhány gyors fotó után természetesen őt is útjára engedtem, és erre a részre sem mentem többet. Meg sem mértem a halat, mert nem akartam vele kínozni, de 30+-os volt az biztos.

Szép lassan szűkült a meghorgászható terület, mivel a másik oldalon a hullámzásban esély nem volt a kis csalik vezetésére, így megint a sügéres sarokhoz tértem vissza. Több apró ütésem volt, amikor is megismétlődött az iménti dolog! Kapás, és a pálca úgy maradt! Erőltetnem kellett a halat, mert tudtam, hogy a víz alatt egy fém vázas kuka van bent mesterséges akadót képezve, a hal pedig arra indult. Aztán végre egy színpompás 25+os 60-70 dekás dagadt sügér ütötte át a víztükröt. Egyből arra gondoltam, hogy kiemelni ezt sem fogom tudni, így leugrottam a móló melletti kövezésre, és már majdnem a kezemben volt, amikor egy fejrázással megszabadult a jigtől. Reflexből még utánaléptem jobb lábbal bele a vízbe, nem törődve azzal, hogy átázik a cipőm, de búcsút intett a farkával a gyönyörű sügér.

Álltam ott összetörten, de nem gondolkodtam sokáig, dobtam a következőt, hátha akad még társa. Akadt is, de apró, az bezzeg meg lett!

30-40 kapásom biztos volt a nap folyamán, de nagyrészt kicsik lehettek, azért egyet sikerült még rövid időre az objektív elé terelnem.

És most döntse el mindenki mi az etikus?

1. Ha lemegyek sügérezni és a közben fogott tilalmas halakat néhány kép elkészítése után kíméletesen visszaengedem!

2. Ha nem megyek ki sügérezni sem, de ha lejár a köves és a süllő tilalma, akkor bilincsre fűzve zsákszámra viszem haza őket!

Sajnos a másodikra is van elég példa, sőt vannak akik a tilalmi időben is az utóbbit teszik, én viszont az első csoporthoz tartozom, és nem hinném, hogy bármiben, vagy bárkiben kárt tennék azzal amit teszek.

Úgy érzem mindent megtettem, hogy kikerüljem a tilalmas halakat, ahol kaptak oda vissza már nem mentem, de azt senki nem várhatja el egy horgásztól, így tőlem sem, hogy az első megfogott és visszaengedett hal után reggel hat óra tízkor csomagoljon és haza menjen, ahogy én sem tettem. Nem azért keltem fel reggel négykor, hogy tíz perc után hazamenjek.

Összességében nagyon szép reggel volt, hiszen megfogtam életem első igazi UL süllőjét, UL kövesét, és akasztottam egy gyönyörű sügéret, aminek a fotójáért még biztosan visszamegyek!

Nagyon tanulságos nap volt számomra a Húsvét hétfő. Jó is volt meg nem is! Amolyan felemás nap. Fogtam halat, meg ment is el. Jót tettünk a Balatonnal és a halakkal, de ki is basztunk magunkkal rendesen.

Három kapásom volt, ebből egy 42-es csukát sikerült megfognom. Az első kapást elrontottam, sajnos éppen egy emelésbe ütött bele a rúgásából ítélve jónak gondolt hal, a bot pedig centikre volt a mögöttem lévő nádastól, így csak beemelni tudtam. A jighotrog sajnos nem akadt meg kellőképpen a csontos pofában, a gumihalat pedig hosszában kettészakította a támadó, ezzel használhatatlanná téve azt.

A második kapás meg lett! A fogás ismét tudatos volt! Fehér pulse shadddel a hátszél segítségével el tudtam dobni pont egy rablás helyszínéig. Amikor visszaváltottam a felkapókart először azt hittem akadóba dobtam a csalit, de nem, a csuka a beesőt verte le. Méretét meghazudtolva küzdött, de meglett. Pedig a merítést kevés híján elrontottam, mert a jighorog a hálóba akadt. Aztán bekövetkezett már idén másodszor, ami előtte még soha. Ahogy néztem a halat, hogyan távozik a fényképezőm a vízbe esett! Még egy ekkora barom nincs a földön, a múltkori esetből nem tanultam, pedig megfogadtam, hogy egy karabiner és egy rövid kötél segítségével az övemhez kötöm. A fejkamerát letettem és könyékig a dzsuvás vízben turkálva a gépemet kis szerencsével megleltem. A fejkamerát elfelejtettem lekapcsolni, így résnyire a stég fölött látszik, ahogy felállok a fényképezővel a kezemben. Ne tudjátok meg mekkora megkönnyebbülést éreztem!

A harmadik kapás egy olyan helyen jött, ahonnan nem is biztos, hogy esélyem lett volna a halat kivenni, így jobb is talán, hogy nem akadt meg.

A nap leginkább felkavaró esete azonban nem ez volt. 9-től sügérezni készültem, de Balázs már fél 8-kor üzent, hogy nem engedték be a kikötőbe. Télen megírtam felemas-nap címen a döglődő keszegek, és az akasztott süllő történetét. Balázs is jelentett több szabálytalanságot. Az eredmény az lett, hogy megtiltották a horgászatot a sok ellenőrzés hatására még a hajótulajdonosoknak is. A vermelő halakkal, a kikötőt lakóhelyként használó sügércsapatokkal és a főként ősszel beálló csukákkal, portyázó balincsapatokkal na és persze a Balatonnal mindenképpen jót tettünk, de magunkkal jól kibasztunk, mert egy újabb parti hely veszett el számunkra! Kérdés meddig, és mindenkire vonatkozik e majd ez a szigor hosszútávon?

A nap tanulsága:

– A fényképezőgépet ki kell kötözni!

– Nem tudom, hogy érdemes e becsületesnek lenni? – Persze igazából tudom, de mégsem!