Mivel délután 4-kor volt találkozóm a családdal Veszprémben, ezért a móka meló után folytatódott egy még ki nem próbált idén felfedezett helyszínen. már többször szemrevételeztem a helyet, igen jó sügéres pályának tűnt. Mostanra a vízinövények is eljutottak arra a szintre, hogy elég menedéket, búvóhelyet nyújtsanak a sügéreknek.

A kis nimfa a kapocsba majd a vízbe került! Első emelés a nádszálak között, erős ütés, 22-es sügér. milyen egyszerű ez gondolják sokan! Van amikor igen, de van hogy minden kapásért vért kell izzadni. Fel a kamerát, nagy bulit éreztem! Igazam lett! Nem számoltam, de összesen 30-40 sügéret sikerült a vízből ideiglenesen kipenderítenem. Sikerült megdöntenem a reggeli egyéni rekordomat, egy 28-as példánnyal. Sajnos a kép elég rossz lett róla, mert a srác aki a stég végén “barátkozott” egy nőnemű egyeddel, nem volt egy fényképész zseni. Próbáltam neki magyarázni, mit, hogyan, meg a hal látszódjon, meg ilyenek. Egy kép készült, amin pont egy rablásra figyelek, és még ráközelítve sem látszik sok a halból. Miközben magyaráztam a hal egy triplaszaltóval visszakerült a helyére.

Próbáltam más csalikat is, de semmire nem volt jelentkező, az időközben letisztult vízben. A nimfa hozott még egy bónuszhalat is, egy 19 centis naphal hörpölte fel a csalit. Fogtam még ezen kívül egy gyönyörű kis pirosszárnyút, ami egy fórumtársam által készített hendméd bogarat kapott le a víztetőről. Valami hasonló lehet, amikor a domolykó leveri a beesőt! Sajnos még nem volt benne részem. Volt egy nagyobb pirosszemű is, de az csak böködte a beeső bogarat, nekem meg mennem kellett. Így is kifutottam a tüdőmet, hogy elérjem a buszt.

A végére a szokásos videó, egy kis oldszkúl muzsikával: