Nagyon tanulságos nap volt számomra a Húsvét hétfő. Jó is volt meg nem is! Amolyan felemás nap. Fogtam halat, meg ment is el. Jót tettünk a Balatonnal és a halakkal, de ki is basztunk magunkkal rendesen.
Három kapásom volt, ebből egy 42-es csukát sikerült megfognom. Az első kapást elrontottam, sajnos éppen egy emelésbe ütött bele a rúgásából ítélve jónak gondolt hal, a bot pedig centikre volt a mögöttem lévő nádastól, így csak beemelni tudtam. A jighotrog sajnos nem akadt meg kellőképpen a csontos pofában, a gumihalat pedig hosszában kettészakította a támadó, ezzel használhatatlanná téve azt.
A második kapás meg lett! A fogás ismét tudatos volt! Fehér pulse shadddel a hátszél segítségével el tudtam dobni pont egy rablás helyszínéig. Amikor visszaváltottam a felkapókart először azt hittem akadóba dobtam a csalit, de nem, a csuka a beesőt verte le. Méretét meghazudtolva küzdött, de meglett. Pedig a merítést kevés híján elrontottam, mert a jighorog a hálóba akadt. Aztán bekövetkezett már idén másodszor, ami előtte még soha. Ahogy néztem a halat, hogyan távozik a fényképezőm a vízbe esett! Még egy ekkora barom nincs a földön, a múltkori esetből nem tanultam, pedig megfogadtam, hogy egy karabiner és egy rövid kötél segítségével az övemhez kötöm. A fejkamerát letettem és könyékig a dzsuvás vízben turkálva a gépemet kis szerencsével megleltem. A fejkamerát elfelejtettem lekapcsolni, így résnyire a stég fölött látszik, ahogy felállok a fényképezővel a kezemben. Ne tudjátok meg mekkora megkönnyebbülést éreztem!
A harmadik kapás egy olyan helyen jött, ahonnan nem is biztos, hogy esélyem lett volna a halat kivenni, így jobb is talán, hogy nem akadt meg.
A nap leginkább felkavaró esete azonban nem ez volt. 9-től sügérezni készültem, de Balázs már fél 8-kor üzent, hogy nem engedték be a kikötőbe. Télen megírtam felemas-nap címen a döglődő keszegek, és az akasztott süllő történetét. Balázs is jelentett több szabálytalanságot. Az eredmény az lett, hogy megtiltották a horgászatot a sok ellenőrzés hatására még a hajótulajdonosoknak is. A vermelő halakkal, a kikötőt lakóhelyként használó sügércsapatokkal és a főként ősszel beálló csukákkal, portyázó balincsapatokkal na és persze a Balatonnal mindenképpen jót tettünk, de magunkkal jól kibasztunk, mert egy újabb parti hely veszett el számunkra! Kérdés meddig, és mindenkire vonatkozik e majd ez a szigor hosszútávon?
A nap tanulsága:
– A fényképezőgépet ki kell kötözni!
– Nem tudom, hogy érdemes e becsületesnek lenni? – Persze igazából tudom, de mégsem!
SteveOlureS 
fényképező géppel kapcsolatban a csuklópánt helyére javaslom a nyakbaakasztó “paszpartó”-t, és javaslom használni is. az pont olyan hosszú, hogy tudsz vele félkézzel fotózni. amikor meg nem használod, egy belső zsebbe be tudod tenni a gépet, úgy hogy közben a nyakadban van.
ez van, mikor jelentgetnek egyesek.a túlbuzgóság eredménye ,a balatoni ámokfutás a füstös részéről,agyrém szinten.
És az nem agyrém, hogy a vermelő keszegeket hálóval tépik fel a magukat horgásznak nevező emberek! Hogy az eladásra szánt, de éppen megmaradt süllő napokig rohad felakasztva! Hogy kiszipojozunk és tönkreteszünk mindent! Hogy leigázzuk a környezetet, ahelyett, hogy együtt élnénk vele – benne!
Hali! Akkor még 1x megkérdezem. A kikötő a Nereus, Balázs pedig az a csávó, aki gyakorlatilg már minden pecás újságban írt a balatoni pergetésről?
Szia!
Látod tudsz te kulturáltabban is kérdezni!
Direkt nem szoktam helyszín neveket írni, de jelen estben nem találtad el!
A Nereusról sajnos a sok suhanc miatt kell, hogy lemondjunk, akik a vitorlásokon mászkáltak sügérezés közben, meg a kerítésen keresztül másztak be sokszor a kikötőbe! Hajókötélbe akasztották a csalikat, aztán feltépték a köteleket, horogszabadítás gyanánt, stb.
Úgy halottam ugráltak is a hajókon meg össze vissza ökörködtek ott bent!
Pedig jó kis hely. Balin, süllő, csuka, sügér, minden volt.
A Balázs pedig nem írt minden újságban!