Fluimucil fedőnevű olvasómtól kaptam egy megjegyzést: Valami újdonság nincs halfogás terén? Monotonná kezd válni az oldal! Építő jellegű kritika!
Az építőjellegű kritikát elfogadom, de amíg nem kapok megfelelő javaslatot, addig folytatódni fog a “monotonitás”, hiszen továbbra is a kedvenc sügéreim és a csukák lesznek terítéken! 🙂
Egy zseniális, szinte tökéletes pecán vagyok túl, szombaton minden klappolt! Felhős volt az ég, tiszta a víz, sehol egy hullám, és a nád szélén vastagon állt az ivadékhal. A csukák, és a sügérek zabálták az aprónépet, és néha felharsant egy-egy balinrablás a nyílt víz irányából. Már a második öbölben csuka küzdött a felszerelésem másik végén a szabadságáért. A mai napon ismét az a bizonyos magyar támolygó volt a nyerő, így az első csukának is az kellett a hajnali derengésben.
Elég szerencsétlen akadás volt, de megúszta mert a szeme alá akadt a hármashorog egyik ága.
A következő beállóban csuka nem jelentkezett, de egy gyönyörű nagy sügér, és egy kisebb társa követte csónakig a kanalat, majd a következő dobás után a kisebbik le is verte azt.
Egy újabb csuka rövid zászlón ütötte le a kanalat a közvetlen a nád mellett. Muszáj volt keményen húznom, amire egy jó méteres (méretes) szaltó volt a válasz. Láttam, hogy vékonyan akadt, így a következő ugrás már a szabadsághoz vezetett. Nem voltam bánatos, hiszen éreztem, hogy nem kevés akció vár még rám, így a következő csuka sem váratott sokáig magára. Láttam, ahogy betámadja a kanalat, de elvétette, így hagytam azt süllyedni, másodszor már nem hibázott a vehemens ragadozó.
Végigértem a pályának ezen a részén. A kishalfelhők eltűntek, így irányt váltottam, és közben minden beállóban dobtam még néhányat. A stég előtti utolsó beálló volt még hátra. Érdekes dolog, hogy odafelé még nem adott sohasem halat, de visszafelé elég gyakran összejön a dolog. Jelen esetben sem kellett csalódnom! Idei legszebb csukám mindent bevetett, amit lehetett. Ugrott, rázta a fejét, betört többször a csónak alá, de nem kegyelmeztem neki! Igazán jó kis fárasztás volt! 🙂
A stég elé sodródtam közben, ahol rádobtam egy sügérhajtásra a kanállal, amit egy gyönyörű sügér ütött le. Miközben csorogtam tovább észrevettem egy másik csónakot két pergetővel a fedélzeten, akiket múlt héten is láttam ezen a pályán. Mivel kicsit elméláztam, így a következő csukám kereket oldott, de a stég másik oldalán elképesztő kishalbőség fogadott. 
A másik csónakból nem jó technikával pecáztak, vagy nem megfelelő csalit használtak (ahogy előző héten is :P) , mert pár percen belül, azon a helyen, ahol előtte eredménytelenek voltak szinte a csónak alól kikaptam egy 60as forma csukát, aminek a szájából egy drótelőke lógott ki. Semmilyen zsinórdarab nem volt a kapocs végén, így vélhetően rosszul köthette meg az illető. Lehet azóta is azt meséli a kocsmában, hogy egy kapitális csuka szakította meg! 🙂 
A krokodilok kapókedve lassan lankadni kezdett, de az egyik belső öbölben azért még elkaptam a nap legkisebb 45ös forma papucsfejűét, amin vélhetően álmaim csukája által okozott sérülések éktelenkedtek.
Kikötés mellett döntöttem, annál is inkább, mert ki szerettem volna próbálni, az előző napon postán érkezett HMarci fórumtársam által készített csiburaska “légyrákokat”.
Elképesztő volt ami ezek után történt! Egy 27es gyönyörű sügérrel kezdtem, amit még vagy 50 társa követett a szűk 3/4ed órában. Zabálták a kis rákocskát mindegyik színben! Működött jigelve, vertikálva, gyorsan húzva, vízközt, és mederfenék felett is.
A történethez hozzátartozik, hogy annyira tetszettek a rákok, hogy előző nap fel akartam hívni Marcit, de Joci barátom készülvén a szombati pecájukra elfelejtette megadni a számát!
Ezért felhívtam szombaton Jocit, aki az Ipoly közepéről küldött el melegebb éghajlatokra, mert akkor még neki nem volt hala, én pedig már hazafelé sétáltam tele élményekkel! 🙂
Délután aztán telefonom volt:
Jó napot kívánok! Horváth Ferencet keresném az Alianz Hungária biztositótol. Horgászoknak kitaláltunk egy nagyon jó kis biztosítást műcsali elvesztésének esetére! 
Gondolhatjátok ki volt a vonalban! 
Fáklyú Marci!
Aztán este egy újabb kép fogadott a fórumon!
Zoli barátom készített egy képet nekem, pusztán kedvességből: “Steve miért szeret annyira sügerezni?”
Mert minek ellenség, ha ilyen barátaid vannak?! 🙂
Kezdett lejárni az időm, és 40 perc csend után úgy gondoltam visszaevezek a nagy stég közelébe, hisz előző nap is ott jöttek a csukák, és bejött a tervem! 😀
Kerek volt a világ végre! 
), ezért nagyon hamar a nádra tolt, így inkább kikötöttem. Jópár sügért fogtam, de főként aprókat + egy csuka megszabadított egy gumitól. Képek nem túl jók, mert kölcsönadtam a gépemet, és elállították, én meg nem ellenőriztem le.
