Vasárnap óta a szélelőrejelzést figyeltem, hogy mit mutat a mai reggelre a térségünkbe, mivel újfent csukázni készültem. A kilátások nem voltak túl jók, hiszen a dunántúlra 40-50 km/óra közötti déli szelet ígértek. Abban reménykedtem, hogy késik egy kicsit, és ki tudok csikarni pár akciót a nád szélében. Hajnali 4-kor már a netet lestem, és mivel még nem ért ide a szél, így az indulás mellett döntöttem.
Körülbelül reggel 7-kor csobbant először kedvenc gipo kanalam a kristálytiszta vízbe, a stég melletti első öbölben. Egészen a harmadik öbölig nem volt sem akció, és a múltkori babahalrajok sem mutatkoztak. Aztán pár apró ütés jelezte, hogy az előző alkalommal megtapasztalt sügérdömping továbbra is tart. Volt, hogy 10-15 sügér követte a kanalat a csónakig, de, ahogy legutóbb, így most is megálltam, hogy dobjak rájuk. Tán a negyedik beállóban dobtam egyet srégen a nád előtt a nyílt víz felé, ugyanott ahol legutóbb egy 80+os óriás 1 méteren keresztül tolta a kanalat az orrával. Szóval emelgettem a kanalat, és amikor a nád mellé ért BÁMMM! De pármásodperc után lemaradt! Szentségeltem rendesen, aztán gyorsan visszatettem a kanalt, hátha újra ráfordul. Szerencsém volt, újra leverte egy 55-ös forma csuka, melynek állcsúcson nagyon vékonyan akadt a hármashorog egyetlen ága. Vasárnap 6 kapásból sikerült a 2 halat abszolválnom, most is hasonlóra számítottam. Talán az erős napfény, és a tiszta víz, vagy a tavaszias időjárás miatt nem elég határozottak még a csukák. Hűlni kell az időnek!
A következő fél óra esemény nélkül telt, amikor hangokat hallottam a nádból. Két csónakos pecás igyekezett a nád mélyén található “teljesen legális” kikötőjéből a nád elé. Jobbnak láttam odébbállni, miközben halottam, hogy az egyik morog rendesen.
“Valaki a helyemen járt! Biztos az öreg volt, de ha legközelebb meglátom felakasztom! A kurva életben valaki még a vödrömet is ellopta, hogy rohadjon le a keze!”
Ekkor még nem tulajdonítottam túl sok jelentőséget a monológnak ( a másik pecás nemsok válaszra méltatta emberünket)! Ráadásul a nád szélébe beejtett kanálnak izomból odavert egy testesebb jószág, de sajnos csak pár másodpercre akadt meg. 😦
Lassan elértem a helyet, ahol tavaly a legszebb csukát fogtam. Lassan bele-bele emelve húztam a kanalat a víz alá süllyesztett stég felett, amikor BÁÁÁM! Ez a hal megakadt, de csak 5-6 másodpercre! 😦 Egyszerűen nem értettem miért, hiszen a horog is tűhegyes volt, valószínű, hogy ez a hal sem volt elég határozott. Alig csorogtam odébb, amikor BÁÁÁM! Ez végre megakadt! Épphogy szájszélben, mintha az előző 55-ös forma ikertestvére lett volna. Vagy legyen inkább 56-os a mai nap tiszteletére!
A nap egyre magasabban járt, már nem csak a kabát, hanem a vékony hosszú ujjú póló is lekerült rólam. Ilyet október 23.-án rövid ujjú pólóban pergettem a nap további részében! 🙂
Eredmény nem volt több, így az áramlattal lassan csorogtam vissza a kikötő irányába, miközben ejtegettem a kanalat a nád szélébe. Lassan elértem a horgászt, aki morgott, így a csónakot elirányítottam a nyílt víz irányába.
A következő párbeszéd zajlott köztünk, a szemléletesség kedvéért jelenidőben:
– Jó napot! A fenekező milyen messze van bedobva?
– Nincs túl messze!
– Rendben, akkor kerülök egy kicsit. (kb 20 métert kerülök, hogy ne zavarjam az ipsét)
– Szóval te vagy az, aki itt kalózkodik?
– Tessék?
– Jól hallottad!
-Mit?
– Tudod te azt nagyon jól!
– Nem tudom miről beszél, én csukára horgászok a nád szélében! (közben evezek tovább, a faszi meg csak morog)
– Elnézést, de mondja már meg mi a baja velem?
– Mindegy! (evezek tovább, de csak morog, és bólogat)
– Mondom elnézést, de mondja már meg mi a baja velem?
– Itt jártál a helyemen!
– Én aztán nem jártam a helyeden! (itt már tegeztem)
Folyamatosan távolodtam közben és hagytam a barmot a fenébe, mert a végén még kitalálta volna, hogy én loptam el a kibaszott vödrét is! 🙂
Csak el tudta baszni valaki a napomat!
A szél sajnos odaért, így a kikötést választottam. A kikötőben csak 4 kisebb sügér, és egy apró csuka akadt.
De a lényeg, hogy a mai napon kalóz lettem! 🙂
Ezt az idiótát!
07:59:35 
