Mivel január 10.-ig kitolták a 2013-as területi engedély hatályát, így nagyon szerettem volna az első napot is a vízen tölteni. A éjszaka eléggé úgy nézett ki, hogy meghiúsul a dolog, mert a 7 hónapos kölyökkutyáim teljesen bekattantak a tűzijátéktól. Sokáig én is lent voltam velük, aztán a feleségem őrizte őket éjjel kettőig a nyári konyhában felállított napozóágyon.

Reggel korán ébredtem, mint ahogy máskor is szoktam, de nem volt pofám lelépni! 😀

Kiengedtem a kutyákat, elvittem őket sétálni, végeztem a ház körüli teendőket, és elkészítettem ebédre egy jó adag túrógombócot. Közben legbelül szenvedtem, nem találtam a helyemet. Délután aztán a család elküldött! 😀 Sok időm már nem volt, de éreztem, hogy ott a hal, így futva közelítettem a pályaudvart, hogy elérjem a legközelebb induló buszt. Amikor leértem az fogadott ami előző nap, rengeteg apróhal.

Egy rontott kapás után mintha balin rabolt volna a nádélen! Először azt hittem káprázik a szemem, de amikor a következő rablásnál kiemelkedett a vízből már biztosan tudtam, hogy egy magányos őn az. Hogy napközben volt kint egy csapat, és azok közül maradt ott, vagy tényleg egyedül eredt az aprónép után azt nem tudom, de azt igen, hogy otthon hagytam a balinos dobozom. 😦 Próbáltam gumikkal, támolygóval becsapni de nem érdekelte. Visszatértem a csukákhoz míg a balin újra oda nem vágott. Gondoltam egyet, és körforgóra váltottam, egy piros pöttyös fekete meppsre. Bejött! 😀 Második dobásnál leverte!

Kezdett lejárni az időm, és 40 perc csend után úgy gondoltam visszaevezek a nagy stég közelébe, hisz előző nap is ott jöttek a csukák, és bejött a tervem! 😀

Próbálkoztam sügért is fogni, de azok sztrájkoltak éppen. Évnyitó pecának remek volt. Bízok a hasonló folytatásban. Ha nem fagy be február 1.-ig még van idő csukákat kergetni.