SteveOlureS

Idén is volt harcsavarázs?

Közzétéve 2022. november 30. szerda | Szerző: steveolures

Sziasztok,

Nem tudom még hányan olvasnak valójában, mert szerintem sokan vannak akik csak végiggörgetik az írásokat, megnézik a képeket, vagy beleolvasnak a bejegyzésekbe.

A cím alapján nekik csalódást kell okozzak, mert bár volt esély a harcsavarázsra idén is, ebben a bejegyzésben a legkevesebb képen látható hal, az pont a harcsa lesz. 😀

Igaz, aki végig görgeti ezt a bejegyzést is, az ezt a bevezetőt sem olvassa el. Na mindegy….

Az előző év alapján én bizony sok harcsára számítottam. Többre, mint tavaly. 😉

Már áprilisban szövögettem a terveket és Olivérnek bemondtam előre, hogy ez az év a bajszosokról fog szólni. Így is lett. 😉 Csak nem nekem. 😀 Neki annál inkább, amihez innen is gratulálok, hogy gebedj meg! 😀 😛

Az esélyem meg volt úgy is, hogy a legjobb hónapban sajnos pont nem horgásztam. Hogy miért nem horgásztam? Az írásból ez is kiderül.

Április 30:

Idén április 30. -án kezdődött a szezon, hisz a május elseje hétfőre esett. Új csalikkal is készültem, közte az alábbi képen látható vertikkel, amiből a feketét el is ragadta tőlem egy harcsa, ami természetesen balinozás közben trollkodott rá a finom cuccra. Mivel az esetet korábban már megírtam, így most nem részletezem.

Május 9:

Aznap egy brutális, torzsás, nagy kiterjedésű pályát találtam kajakkal. Készítettem róla egy videót is, amit elküldtem Szabi barátomnak. Neki is egyből az jutott róla az eszébe, mint nekem. Lesz ott a későbbiekben harcsa és süllő is. 😉

Így is lett, csak nem nekem. 😦

Május 19:

Ez volt az a nap, amikor újra harcsával – harcsákkal hozott össze az élet.

Egy olyan pályára mentem ki kajakkal, ahol tavaly az első balatoni harcsámat fogtam kajakból. Süllő és balin volt a célhal, de egyáltalán nem akarta adni a víz. A halmozgás minimális volt.

A napkelte parádés volt mint mindig.

Eléggé hullámzott, ráadásul a partról is szórta egy pecás a helyet. Fogott is egy balint. Valószínűleg mélyre nyelhette a csalit, mert sokáig tökölt vele és messziről látszott, hogy rendesen vérzett, amikor visszaengedte.

Eleveztem hát egy másik, széltől védett pályára, ahol nem jártam vagy két éve. Itt végre találtam néhány balint egy nádkiszögelés előtti területen, de nagyon nem akartak megenni semmit, így ahhoz a trükkhöz folyamodtam, hogy csak látott halra dobtam.

Próbáltam a lehető legpontosabban a hal, vagy a tolóhullám elé prezentálni a csalit, ami egyszer végre jól sikerült. A víz pedig robbant!

A fogás után totális kuss lett, így ki is eveztem. Hazamenni viszont még egyáltalán nem volt kedvem és valahogy az motoszkált bennem, hogy csak meg kéne nézni a hajnali pályát még egyszer, csak most partról. Az elmúlt években sokszor tapasztaltam, hogy vannak napok, amikor egy – egy helyen a délelőtti órák erősebbek, mint a hajnal.

Ahogy közelítettem a helyhez egy ismerős szórta a vizet. Kérdésemre, hogy mi a helyzet? Balinok volt a válasz. Álljak meg nyugodtan, neki úgyis mennie kell.

Az első nap elvesztett black metallic színű vertik helyett készítettem magamnak egy másikat és a tiszta vízben erre a csalira esett a választásom.

Még ott volt a horgásztárs, amikor az első balin ledurrantotta, majd jött még kettő és egy süllő. Délelőtt 10-kor, enyhén hullámzó, tiszta vízben a felső vízrétegben húzva, 15-20 centiket bele – bele emelve. Ki érti ezt? 😀

Amikor elkussoltak a halak ránéztem az órámra. Még volt fél órám a parkolási idő lejártáig, így odébb mentem 30 méterrel.

Első dobásra olyan ütésem volt, hogy egyből harcsára gyanakodtam. Itt egyből beugrott a tavalyi varázs első napja, amikor a kis finezzével háromból kettőt sikerült elkapnom. Komolyan gondolkodóba estem, hogy mitévő legyek, hisz volt egy erősebb cucc a kocsiban, de mire megfordulok, bárki beállhat a helyre, ráadásul tilalom volt még harcsára.

Mivel horgászból vagyok és nem voltam 100%-ig biztos a harcsában, így dobtam még egyet.

Üresen jött a ki cucc, így azzal nyugtattam magamat, hogy lehet csak egy böszme balin volt, így dobtam még egyet.

Hármat ha emeltem a csaliba, amikor újra megérkezett a brutális ütés és megindult a valami odalent. Lehúzott már vagy 30 métert, miközben rángatta a spiccet keményen. Már éppen azon voltam, hogy vetkőzni kellene, amikor megkönnyebbült a cucc. 😦

Remegő térdekkel, mit térdekkel – mindennel húztam ki a meggyötört csalimat. Elúszott idén a második esélyem is.

Azt szokták mondani, ha kijön akkor busa, ha elmegy akkor harcsa. 😀

Azt hiszem az alábbi kis videón látható rommá gyötört csalin látszik, hogy az bizony gereben fogak között volt. Pont ezért nem is akadtak a horgok rendesen. 😦

Hazafelé az utam a horgászboltba vezetett, ahol a 25 grammos finezzére vettem egy tekercs 19-es power prot. 😀

Május 22:

Ezen a napon korán érkeztem az erősebb cuccal. Tudom tilalom volt még, lehetne itt magyarázkodni, sokáig évődtem is magamban. Még tanácsot is kértem, hogy mennyire korrekt a helyen horgászni? De ezek a halak ráálltak a pályán ívó dévérekre, szóval kajáltak rendesen. Kb ugyanazokat a csalikat eszik meg, mint egy balin vagy egy süllő, akkor már inkább megyek erősebb cuccal, minthogy csalikat szaggassak beléjük feleslegesen. Egyébként is miért ne horgászhatnék 25 grammos bottal süllőre? A pálya miatt amúgy is indokoltabb az erős cucc, mert a torzsák közül húzni kell a halat keményen.

Szóval jól indult, ugyanis a pink killer színű, felúszó big flat crank egy jó süllőt adott. Annyira torkozta a csalit, hogy el kellett vinnem, ami persze nem esett ellenemre. 😀

Harcsa aznap nem jött. Talán jobb is. 😀

Azért már világosban sikerült még egy balint is csípnem, szintén a big flattel.

Az majd elfelejtettem, hogy az előző nap a spori által visszaengedett, vérző balinnak az volt az utolsó “étkezése”. 😦

Tudom, hogy “kvótarontó szálkafözelék”, de ilyen esetben inkább vigyétek el!

Hogy neki mi volt a terve a parkolóban? Na az is egy jó kérdés. 😀

Akkor még nem sejtettem, de ez volt az utolsó képem a csaliról. 😦

Május 21:

Aznap egy másik pályán kezdtem, de végül csak odakeveredtem “a helyre”. Merő véletlen volt nálam egy melles csizma is, mert az előző alkalmakkor voltak halak, amiket nem értem el és ha már ott volt, fel is vettem. 😀

Sajnos összességében idén már a harmadik csalimat sikerült a helyen beszaggatnom. 😦 Pedig ismerem a torzsák helyét, ráadásul olyan volt, mintha valami beszaggatott szerelékbe akadtam volna bele, hiszen nyúlott a cucc. Amikor már a 19-es fonott, 70-es fluoro előke se bírta kitépni a nyúlós akadót, akkor kezdett el gyanússá válni a dolog.

Na mindegy, feltettem aznap az utolsó előkémet, arra pedig a big flat cranket és kicsit odébb állva figyeltem a vizet, halra utaló jelet keresve.

Egyszer csak még sötétben leszállt egy gácsér, jó 40 méterre tőlem. Az olvasó itt gondolhatja, hogy na és akkor mi van? Ez eléggé megszokott a Balatonon.

Viszont ami utána következett, olyat én még csak filmen láttam. Történt ugyanis, hogy pár másodperc elteltével egy harcsa ledurrantotta a gácsért a sötétben.

Persze a madár sápogva menekült, én meg először csak álltam ott a döbbenettől hogy most mi legyen?

Még mindig tilalom volt bassza meg, de nekem ezt meg kellett próbálnom. Ez a harcsa éhes, itt nincs fészek. Ide húzták az ívó dévérek, most meg natgeo jelenetbe illően a szemem láttára durrantotta le a vadkacsát. Be a vízbe! 😀

Jó 15 métert nyertem a mellessel, viszont a kockázat az volt, hogy a botot nyilván a vízben állva nem tudtam olyan magasan tartani, mint partról, így a zsinór is kisebb szöget zárt be a vízzel és az aljzattal.

Első dobásra nem érkezett reakció. Viszont a második után, ahogy a csali a vadkacsa támadás helyére ért robbant a víz!

Bevágtam. Jó súlyt éreztem. Végre jól akadt, Végre az erősebb cucc volt a kezemben. A harcsa a mélybe tört. Ide – oda futkosott az alján. Mindig azt gondoltam, hogy a harcsa egy lomha állat, egészen a tavalyi évig.

És ez a rohadék tudta, hogy mit kell tennie! Addig addig cikázott az alján a torzsák között, míg a zsinór valószínűsíthetően a torzsákon megpihenő kagylótelep áldozata lett. Hiába a 70 centis vastag fluoro előke, a fonottat vágta el valami a fenék felett.

Megsemmisültem! 😦

Május 22:

A megsemmisülés persze csak ideig – óráig tartott. Sajnos ez benne van a pakliban. Az élményt megosztottam néhány barátommal, Bence másnap el is kísért, de aznap megint “csak” a tüskések jöttek és én marha mindet el is engedtem. Nem akartam őket bilincsen lógatni, hisz harcsára vártam, de aznap feleslegesen.

Egyébkét ezek az 50-55-ös süllők akkorákat sóztak az új minnow legnagyobb változatára, illetve a vertikre, hogy kettőre azonnal bemondtam a harcsát. 😀

Bencét kértem meg, hogy a két vertikes halról lőjön képet, úgy hogy a horizont egyenes legyen, a hal és a csali látszódjon a mellettem található nádas meg ne.

Sikerült. Majdnem. 😀

Ezeken a képeken már én egyenesítettem ki a horizontot, vágtam le a nádast amennyire lehetett.

A képek élessége meg, hogy a csali és a hal a lényeg…. Hagyjuk. 😀

Persze az ilyen pályákat más is megtalálja és bizony tudtam, hogy van akiknek sikerült a harcsafogás finomabb cuccal is. Egyszerűen a szerencse nem akart mellém állni.

Mások is szaggattak be csalikat, a furcsa, nyúlós akadóba, így az egyik sporttárs megelégelve a dolgot bement, hogy megnézze mi az?

Amikor megtudtam, ledöbbentem.

Emberünknek vagy nem tetszett hogy az a 3-4 ember néha ott dobál, vagy a műcsali arzenálját akarta gyarapítani, vagy a kettő együtt, de meglett a nyúlós akadó, ami ahogy látjátok nem beszakított szerelék volt. 😉

Ezt bizony valaki szándékkal tette le, hogy kibasszon velünk. 😉

Május 26:

Az elmúlt 2-3 pecán már éreztem, hogy valami nem fasza velem. Baszakodott a vérnyomásom, nem tudtam aludni rendesen, de igazán felkelni sem időben.

26.-án azért lementem a vízre, mert be kellett hangolnom egy adag csalit és ki akartam próbálni a wave minnowt a végleges színösszeállításában.

Találtam egy küszívást, nem is ívást küszorgiát, amin nulla süllő mozgott, de a két jelenlévő balinból az egyik leszedte a twitchelve vezetett SFC színt. A kép legalább olyan szar lett, mint ahogy magamat éreztem. 😀

Ez a csali egyébként pont ezért nem került fel végül a wobblerboltba, mert a következő hónap, a legjobb küszívásos – süllős – balinos – harcsás időszak nekem kimaradt. Csalit nagy számban meg én úgy nem adok el, hogy rendesen ne teszteltem volna legalább én le.

Mint kiderült, ami gyötört, az bizony a covid utóhatása lehetett, de persze mire tesztet csináltam már nem mutatott semmit. Történt ugyanis, hogy a fiam egy május végi, vasárnapi meccse után torokfájásra panaszkodott, de azt mondta semmi más baj nincsen, így felment Pestre. Csütörtökön volt egy ZH-ja, vagy vizsgája, amit ha kihagy akkor évet kellett volna ismételnie.

Rá két hétre árulta el, hogy szerdán este ment le a láza. 38-39 fokos lázzal feküdt fent 3 napig. 😦 Csütörtökön meg levizsgázott.

Nálam a covid maga meg télen sem volt baszó, de az utóhatásai szétbaszták a vérnyomásomat, nem tudtam aludni, pihenni, létezni, sokszor azt sem tudtam, hogy ébren vagyok, vagy álmodok éppen?

Volt egy eset, hogy délután le kellett feküdjek annyira kész voltam, a gyerek meg felkiabált, hogy kondiba megy, én meg azt hittem álmodom. Olyan vízióim voltak, hogy Tomi barátom szerint sokan ezért fizetnének. Konkrétan, mintha be lettem volna LSD-zve. 😀

Június 26:

Na ez a nap volt az amikor úgy döntöttem, hogy ha megdöglök is felkelek. 😀 Aludni úgy sem tudtam rendesen. Így pontosan egy hónap szünet után, újra küszíváson horgászhattam. Kurva sok küsz, elég sok süllő volt a pályán, de halálra szopattak.

Aztán még sötétben kezdett megjelenni a pályán néhány balin. Úgy döntöttem, hogy a süllők pusztuljanak mind és feltettem a mini wave minnowt, egy böszme balin reményében, ami folyamatosan előttem keltette a burványokat. 😀

Végül össze is jött kettő. Az egyik szép, teljes hosszban 58-as, csak kicsit tüskés volt a lelkem. 😀

Végre elkezdtem kimászni a covid utóhatásai által okozott depresszióból. 😀

Egyébként nem az első alkalom, hogy ez az 5,5 centiméteres kis csali adja be a süllőt. Lehet többet kéne rá szándékkal dobnom.

Pusztító volt ez a hónap otthon gubbasztva, sorra fogták a szebbnél szebb süllőket – harcsákat küsz és keszeg íváson egyaránt, számomra partról, csónakkal, vagy kajakkal elérhető pályákon. És több vevőm is szépen fogta a csalijaimmal folyókon és a Balatonon egyaránt.

Meg volt a remény, hogy talán még nekem is kiadja.

Június 28:

7 órától vihart ígért, így gondoltam eljött az én időm. És végre ott voltak a másik pályámon. A tavaly már annyira bevált, szarrá gyötört, pink killer színű 7,5-es wave shadet dobtam immáron 3X-es VMC horgokkal megerősítve.

Napkelte környékén szoktak jönni a kapások ezen a helyen. Aznap is így történt. Brutális, igazi harcsás ütést kaptam a lassan húzott, farát riszáló és testét illegető fahalra. A bevágás pillanatában felcsapott, majd láttam teljes testtel fordulni a méter körüli bajszost. És ahogy fordult kipattant belőle a vastag húsú horog. 😦

Nem volt idő bánkódni, éreztem a halat a helyben. Pár dobás után váltottam a 9,5-es wave shadre, bazinagy 3X-es VMC horgokkal és meg is jött a következő kapás. Igaz kisebb, de végre harcsa, saját csalira, immáron hivatalos időben. 😀

A hátsó horog akadt a szája sarkában, így a másik oldalt nyúltam be neki és emeletem partra a saccra 3-3,5-es jószágot. Kibaszottul örültem, de a hal hamar elvette az örömömet. 😀

A kis szaros kiflibe baszta magát és ahogy tekerget a csalit felütötte a pofája elé. Ledobni nem akartam a kőre, ő meg beletépte az ujjamba a vastag húsú horgot, ahogy kell.

Szerencsére a tekergőzést ezzel be is rekesztette, így csak lógott a holt súly a kezemen. 😀

Valahogy kiszedtem belőle a horgot, csináltam róla egy képet és gyorsan elengedtem. Valószínű amúgy is ez lett volna a sorsa. Túl kicsi volt ahhoz, hogy elvigyem.

Na gyorsan valahogy leszedtem a csalit a horogról és megpróbáltam kitépni háromszor is az ujjamból, de nem adta. Aztán megpróbáltam átfordítani, de képtelenség volt, így a horoggal az ujjamban folytattam.

Hiszitek, vagy nem, de mielőtt teljesen felkelt volna a nap még egy kapásom adódott. Sajnos- de lehet, hogy jobb is így – nem akadt meg.

Mivel jött a vihar, így jobbnak láttam elindulni és mire Veszprémben a balesetin ültem, már szakadt az eső.

A recepcióst én keltettem, a doki meg műtött éppen, így egy jó fél órát várnom kellett.

Mondtam a dokinak, hogy 40 éves koromban már volt egy hasonló esetem, azóta nyomkodom le a szakállat a horgokon, kivétel a harcsás csalikat, de most annak is eljött az ideje. 😀

Kabaré volt a balesetin. 😀 Én szénné röhögtem magam konkrétan, de a végén már a doki is nevetett. A fizikai fájdalmat elég jól bírom, mert látom, hogy mi okozza, ezektől az emberben lappangó alattomos szaroktól, mint amilyen a covid is viszont meg kell hogy mondjam kicsit félek.

Szóval kaptam egy lórúgás injekciót, amitől akkorára dagadt az ujjam, mint egy szafaládé. 😀 A doki megpróbálta áttolni a vastag horgot, de nem ment, így vágni kellett. Addig – addig metszegette a szikével az ujjamat, míg végre kikandikált a horog hegye, majd a szakálla is.

Ekkor került elő a “tescos” csípőfogó. 😀 Képtelen volt a vastag húsú horgot elvágni vele. Már azt hittem letépi az egész kézfejemet, de éppen megkarcolódott a horog felülete, én meg közben csak toltam nekik a standup reggelemet. 😀

A nővérke már feküdt a röhögéstől, a doki mosolygott, de közben verte a víz is rendesen.

Ekkor került elő (legyen mondjuk) Pisti a műtős segéd, vagy ahogy a doki hívta gipszes fiú. Jó nagy darab 100+ kilós, szakállas faszi, aki mint kiderült – merő véletlen – horgász. 😀

Na neki a szájába akadt bele már horog, keszegezés közben.

Szóval jött a gipszes fiú, elkérte a fogót és bár a kezem majdnem leszakadt közben, elcsípte végre a horgot.

Mondtam is a dokinak, hogy igazából ez az ő érdeme, hiszen jól kifárasztotta előtte. 😀

Tetanusz, bazi nagy, szerintem túltolt kötés és egy hétig nem érheti víz, nemhogy hal.

Június 30:

Persze két napra rá már a pályán voltam. 😀

Nem ő volt a célhal, de az idei őntelenségben minden egyes fenekeszegnek örülni kellett.
Ezt az egy halat sikerült aznap “fejbe dobnom” az egyre erősödő hullámzásban, miután túltettem magam a a Balaton Sound által okozott sokkon és a harcsátlanságon. 😃
El nem tudom képzeni, hogy ezt a zenének csúfolt ütemes kalapácsolást a helyszínen kemény drogok nélkül hogy lehet túlélni? 😃 Élvezni meg…

A hátralévő “harcsásnak” vélt napok nem adták. Balinokat fogtam ugyan, de a bajszosok sorra betlikre kényszerítettek.

Július hetedikén aztán gázolva sikerült újra elkapnom egyet. Hasonló méret volt, mint a horgot a kezembe belerántó példány. Nem is igazán értem, azt miért nem így fogtam meg?

A csattanója pedig az egésznek, hogy megannyi betli, le, vagy nem akadt harcsa és két szakítás után, az egyik parti “helyem” beadta a jobb harcsát. Csak nem nekem. 😀

Történt ugyanis, hogy egy Ausztriában élő barátom még kora tavasszal vett tőlem egy 7,5-es pink killer színű wave shadet. Ő tudta a helyet is és azt, hogy a halak mikor kapnak. És az egyik éjszakai süllős betli után a helyemen, a csalimmal, az időpontban, második dobára megfogta a 90+ centis harcsát, amikor idén először rápróbált. 😀 Írta is, hogy ez a hal 80%-ban az én érdemem.

Szuper! 😀

Egyébként csak azért tudtam ezt az írást most összerakni egy fél nap alatt, mert az asszony – aki, amúgy soha sem beteg – idén már a harmadik kórságot hozta haza és gondoltam legalább írok, ha már az ágyban kell fetrengjek, ugyanis ma hajnali fél ötkor egy Kis – Balatonnyi vízben ébredtem. 😀

Tavaly azt mondta nekem egy horgász cimbora, hogy ha egy kezdő harcsás halainak a fele kijön az már jó arány. Mivel tavaly ezt bőven túl, idén pedig alul teljesítettem, így az 50%-om még meg van. Jövőre ennél csak jobb lehet!

Balaton Kategória | Balaton, balin, balsa, ezüstutazó, faragás, felszíni, gázlós, harcsa, miniwave, süllő, verticmagnet, waveshad, wobblerkészítés, WTD Címkézve | 8 hozzászólás

Humpback a wobblerboltban

Közzétéve 2022. november 5. szombat | Szerző: steveolures

Sziasztok,

A humpback – vagyis a púpos – 4,7 centiméteres felúszó és süllyedő változata is felkerült a wobblerboltba a rendelhető műcsalik közé.

Balaton Kategória | Hozzászólás

Fájós nyakkal

Közzétéve 2022. október 28. péntek | Szerző: steveolures

Az előző posztot az Ádám által fogott halak képeivel fejeztem be, ezt a posztot pedig az általa készített videóval nyitom. Meg persze azzal, hogy elég hamar visszamentem. 😉

Aznap reggel ködös csukás hajnalra ébredtem, de mennem kellett, mert hívogatott a folyó. Kétségek ugyan voltak bennem a peca kimenetelét illetően, de ha nem megyek el és barátom rommá fogja magát, utána egy hétig evett volna a fene. 😀

A ködöt az utam során úgy 30 kilométer megtétele után napsütés váltotta. Jó lesz ez volt az első gondolatom, de aztán hol újabb ködös, vagy éppen napsütötte szakaszok váltották egymást és a célban bizony ha nem is tejköd, mint otthon, de azért igazi októberi idő fogadott. Igaz borult időt ígért, de 20 fokot, aminek a 9 óra magasságában a folyó partján egyenlőre még az “előszelét” sem érzékeltük.

Persze ez kicsit sem vette kedvünket és a kivételi ponton szereltük fel az egyik kajakot a másik tetejére. Csak részben csorogtuk ugyanazt a pályát mint legutóbb, egy kis csavarral a végén. 😉

Sajnos nem annyira jött be a számításunk, mert az új szakasz nagy részén túl kicsi és ezáltal túl gyors is volt a víz. Több helyen kivettük a vízből a járgányokat és inkább átcipeltük a kavicspadokon , vagy a szélében húztuk a műanyag szivarokat.

Ilyenkor könnyíttettünk is magunkon ha kellett, kajáltunk és néha lőttem néhány képet.

Őszintén szólva már nem tudom kinek volt az első kapása, de azt tudom, hogy nagyon szerettem volna humpbackel halat fogni. Bár a pisztráng mintás saját darabbal végül nem készültem el időben, de bíztam abban, hogy ebben az időszakban a kishal ezüstös csillogását jól imitáló black metallic színre azért lesz akcióm a nap folyamán.

Lett is. Nem is egy. 😉

Épp egy mélyebb részhez értünk. A csalit twitchelve, apró rántásokkal vezettem, néha egy – egy másodperces szüneteket közbeiktatva. Az egyik megállításnál valami sorozta a csalit és amikor beleütöttem kettőt, közben megint éreztem, hogy valaki kopogtat odalent, majd amikor indítottam volna az ütésem halban ragadt.

Ezen a vízen számolni kell nagy domikkal, balinokkal, beeső harcsákkal és rengeteg fa fekszik a víz alatt, így nem lehet szarakodni. Sajnos a fékem még a balatoni balinokhoz volt állítva, így a 40+osnak ítélt hal nem tudott a csalival megiramodni és a kajak mellett lerázta magát. 😦

Kettős érzés volt bennem, mert valahogy úgy éreztem, hogy ezen a napon nem lesz sok akció, így azt a keveset nem ártana halra váltani, viszont örültem is, mert a tervem beválni látszott.

Egy mély részen az örvénylő vízben sajnos nem vettem észre egy víz alatt fekvő fát, így volt egy kis ijedtség, amikor megdobta a kajakot, de túléltem. 😀

Sokáig hal nélkül álltam. Hiába került fel a múltkor bevált dozer, vagy a barátomnak mostanában nagyon sok szép halat adó pisztráng mintás killer crank, csak nem akartak jönni azok a fránya halak. Barátom már legalább a negyedik útjára bocsájtott halnál tartott, amikor újra kapásom volt.

Újabb mély rész, tele bedőlt fákkal, ideális tanya bármilyen rablóhalnak. Éppen mondani akartam Petyának, hogy ha ez se adja ki a halat, csorogjunk, pakoljunk, aztán irány haza, amikor megjött a várva várt halam.

Az egyik fa mellől, a csalit kikövető domi a twitch – twitch utáni 2 másodperces szünetben agyongyilkolta a lassan süllyedő, sodródó humpbacket.

Az öreg kobold és a telény

Bár a kép alapján a hal nem tűnik annyira nagynak, teljes hosszban 47-48 centiméter lehetett, csak a barátom elég messziről lőtte a képet.

Kib@szottul örültem a halnak! Egyrészt nem megyek haza hal nélkül, másrészt bejött a terv és sikerült egy szép halat fognom az új csalival, harmadrészt domolykót eddig ezzel a twitchelős technikával soha nem fogtam és ez a hal akkorát sózott a csalira, hogy még percek múlva is a levegőbe csapkodva emlegettem.

Nemrég volt egy komment az egyik csoportban. Én állat hozzászóltam egy fonott zsinóros eszmecseréhez, de nem kellett volna, mert a vége az lett, hogy a handmade csaliknak sincs értelme, hisz kínaival is lehet halat fogni….

Aki nem készített soha csalit és így halat se fogott vele, nem tudja milyen az az érzés, amikor elkészítesz egy új wobblert egy adott helyzetre és bejön. Majd fogsz vele nagy csukát, bár nem tervezted, majd fognak vele nagy domit egy meló utáni 1,5 órás adhoc pecán és végül elviszed és neked is beadja. Jobb mint egy orgazmus! 😀

Pedig ez a peca eleve halálra volt ítélve. 😀 Történt ugyanis, hogy három nappal előtte elmentem a fiam meccsére. Nem volt teljesen jó a bokája és a hétfői futsal meccsen még a seggcsontjára is ráesett. Így az anyja ragaszkodott hozzá, hogy menjek vele, mert ha történne valami, hogy vezet haza?

A meccs nagy részében szakadt az eső és bár rendesen fel voltam öltözve, estére megfájdult a derekam, majd éjjel beállt a nyakam is. Kicsit darabosan mozogtam, mint a terminátor. 😀 Mivel így is melóztam, a fájdalom estére már a gerincembe is lesugárzott. Kenegettem mindenféle gyógynövényes bizbasszal, de nem hogy szerdán, még most sincs teljesen rendben, amikor ezeket a sorokat körmölöm, sőt tegnap délutánra orbitális fejfájás tetézte. 😀

Szóval ezen a napon azt hiszem nem voltam megfelelően koncentrált sem, mutatta ezt az is, hogy kicsit sok időt töltöttek a csalik a különböző part menti “tereptárgyakon”, lásd bokrok és fák. 😀

Petya ötödik hala egy igazán öreg mohos és széles hátú, bikafejű, teljes hosszban 56 centiméteres jószág volt, aminek szintén a BT színű, süllyedő killer kellett.

Sajnos a fenti kép nagyon nem adja vissza a hal méretét, de nehéz úgy a nikonnal zoomolni, hogy közben bal kézzel a barátod kajakjának az orrába kapaszkodsz, hogy ne vigyen el a víz. 😀 A pikkelyein és a fején látszott, hogy baszott öreg hal volt. Igazi öreg telény.

Petya hat dominál tartott már, nekem volt még horgon egy kicsi, de leakadt, majd az egyik helyen olyan ütést kaptam, hogy kapaszkodni kellett a botba, de sajnos nem akadt, három másodpercre rá a mögöttem csorgó barátom viszont ütött egy újabb szépséget, immár NL lótetüvel.

Érdekes amúgy, hogy az első pecán több halat fogott a hátsó ember, ezen a napon pedig ez volt az egyetlen olyan hal, amit az fogott, aki hátul csorgott.

A két alkalom között egyedül az időjárás jelentette a különbséget. Az első alkalommal végig sütött a nap, a másodikon a nap nagy részében ködös – felhős idő volt, néha még az eső is esett.

Lassan elérkeztünk a pálya végére. 😦 Hirtelen elhatároztam, hogy újra felteszem a legutóbb nyerő csalit, de aztán 3-4 dobás után visszakerült a humpback. Egyrészt az összes akcióm arra volt, másrészt ha nem adja ki, akkor nem . 😉

Sekély vízben egy bedőlt fa mellé dobtam a csalimat. Mivel max 30 centiméter mély volt a víz, így nem hagytam süllyedni, hanem egyből beleütöttem egyet. Abban a pillanatban robbant a víz! 💣💣💣 Tulajdonképpen felszíni, vizetszétb@szós, fékhúzós kapással törölte el a kis púpost. 😁😍

Nagyon szép hal volt ez is és bár a kép alapján nagyobbnak tűnik, 1-2 centiméterrel kisebb lehetett a társánál.

Kurvára kellett a lelkemnek, így a pálya végén! 😀 Végén? 😀

Itt jött el az a közös elhatározás, némi nyomásra a részemről, hogy nem vesszük ki a kajakokat, mivel gyerek még az idő, hanem csorgunk tovább és majd visszafelé evezünk. 😀

Azt mondta Petya, hogy a balinos fáig csorgunk, aztán irány visszafelé. Rendben! 🙂

Nem igazán akarta beadni, se neki, se nekem. Elérkeztünk a balinos fához, ahol egy nagy dög a barátomat már kétszer is helyben hagyta.

Első alkalommal amikor együtt voltunk kétszer is kopogtatta a a cranket, rá pár napra pedig a kajak mellett támadta meg az éppen kiemelt csalit, habosra verve a vizet. 😀

Na ezen a napon beszopta a lótetűt, viszont húzni kellett a fából keményen és sajnos 4-5 másodperc után lemaradt. 😦

Elindultunk hát felfelé. Egy rövid szakaszon elég húzós volt a víz, itt a kajakokból kiszállva, gázolva húztuk a műanyag szivarokat felfelé, mint ahogy a régi 48-as filmekben vezetik a huszárok a vízben a lovaikat.

Amikor letudtuk ezt a szakaszt, egy pillanatra meg is pihentem.

Mire felértünk, kikötöttünk persze kisütött a nap is. Mire felcipeltük és felcuccoltuk a kajakokat, vert a szívem rendesen és még hátra volt a tereprally és Petya kajakjának átpakolása az ő négykerekűjére.

Amikor a lomha feelfree meghágja a gyors jacksont

Múltkor hazafelé egy kamion tülkölt rám és villogtatva előzte a 10 kocsiból és egy traktorból álló menetoszlopot elmebeteg módon.

Most a tök sötétben utolértem egy piros világító pontot a főúton. Szerencsére köd már nem volt és még az eső sem szakadt, mint ahogy az utolsó 5 kilométeren, mert egy baszom traktort, aminek egyedül a jobb oldali, felső lámpája éget halványan, így csak majdnem vertem telibe. 😦

Végül egy kép búcsúzóul, mert legutóbb a kapás horgony kevésnek bizonyult, térkő meg ducktape pedig mindig van otthon. 😀

Ja és egy kis tanulság:

Ezen a napon egyébként ha sekély, ha mély volt a víz, az összes halat bedőlt fa mellől fogtuk. Hiába a sok ígéretes hely, kövezés, nádfal, bokros rész, minden hal vízbe dőlt fa mellől támadta be a csalikat.

Balaton Kategória | balin, balsa, domolykó, dozer, faragás, gázlós, humpbak, kajakpeva, killer Címkézve | Hozzászólás

Kajakos csorgós

Közzétéve 2022. október 20. csütörtök | Szerző: steveolures

Már rég óta hívogatnak a folyóvizek és a barátok is, de valahogy mindig elodáztam a dolgot. Az okokat most hagyjuk inkább, a lényeg, hogy végre ott voltam ahol lennem kellett azon a napon.

A fiamat reggel levittem a vasútra és kajakkal az autó tetején megindultam a barátomhoz. Nem volt túl jó éjszakája, de 9 után a két autóból álló konvojunk már úton volt a kivételi ponthoz.

Igen, a kivételi ponthoz, ahol átpakoltam a kocsijába a cókmókomat, levettük a kajakot az enyémről és feltettük az övére. Bizony melós peca ez, de két autóval így a legegyszerűbb. Beültünk a verdájába, felautóztunk a kiindulási ponthoz. Leszedtük és összeraktuk a kajakokat. Beöltöztünk és megindultunk lefelé.

Az elején azért volt bennem némi para, de ez hamar elillant. Elképesztő volt már az is, ahogy csorogtunk lassan lefelé a folyó hátán. A víz dogozott helyettünk is, csak a gyorsabb részeken kellett az irány tartása miatt lapátolni egy keveset, na meg arra kellett figyelni, hogy a víz ne nagyon forgasson meg és ne toljon ki a szélébe, főleg abba a szélébe, ahol a mély víz volt, hiszen azt horgásztuk meg.

Persze voltak olyan szakaszok is, ahol mindkét oldal mély volt és kurva jól is nézett ki. 😀 Ilyenkor voltam a bajban, hogy hová is dobjak.

A kérésemre barátom csorgott előttem, hogy elleshessem, mit és hogyan csinál, így ő dobta először az ígéretesnek tűnő helyeket, amiből annyi volt, hogy leírni nem lehet.

Imádom a gázlós pecát, de így csorogva sokkal, de sokkal több pálya érhető el, hisz vannak minden folyón olyan mély szakaszok, amik gázolva meg sem közelíthetők, illetve partról is hozzáférhetetlenek. Hátránya, hogy egy konkrét helyet a gyorsabb részeken nagyon max kétszer lehet megdobni, így elég sok hal mellet csorgunk el, hisz lehet az első dobásra csak felfigyelnek, de ki nem mozdulnak a helyükről.

Nem voltunk tán 10 perce sem a vízen, amikor barátom egy igen jó helyre dobta a csaliját, de megúszta kapás nélkül, viszont nekem annyira mutatta a halat az a bokor alatti, bedőlt fa melletti apró öblöcske, hogy beküldtem ugyanoda a süllyedő dozert. 😀

Nem húztam rajta 20 centit sem, amikor brutális kapással jelentkezett a nap első hala. Amikor bevágtam, kivetődött a vízből a gyönyörű, egészséges domolykó.

Rövid fárasztás után gyorsan alátoltam a szákot, a hal meg cserében úgy belekeverte a szabadon álló horgot, hogy percekbe telt kigabalyítani. 😀 Ez a hal volt az egyetlen olyan ezen a napon, aminél fogót kellett használnom a horogszabadításhoz.

Kajakban nyilván nem méreget hosszakat az ember, főleg nem egy folyó hátán, tippre teljes hosszban valahol 40+ pár centi lehetett.

Meg is voltam! 😀

Közhely, de a folyó hátán valahogy úgy éreztem, hogy megállt egy kicsit velem az idő. Valahogy elszálltak a gondok és a második megállónkig, amikor is jó influenszerként posztoltam egy képet, kicsit provokálva az internet népét, nem nyúltam az okos telefonhoz sem. 😀

Előző nap azt írtam az egyik barátomnak, hogy április óta nem voltam domolykózni, úgyhogy akár egyetlen kifogott hallal boldog lennék. Na ez már az a méret volt, amivel meg főleg. 😀

Tippre olyan 46-47 centiméteres hal volt. Ez a domi nem a szélében akadt, hanem a kajak közelében, a csalit kikövetve sózott rá akkorát a süllyedő dozerre, amire minden pillanatban számítottam, de mégis váratlanul ért.

Sokszor sokan feltették már a kérdést, hogy miért horgászunk? Sokan sokféleképpen megpróbálták már megválaszolni. Azt hiszem én leginkább azért mert szükségem van arra az adrenalinlöketre, amit a kapás pillanatában érzek. Tök jó a halat fárasztani ( már nem a halnak), gyönyörű látvány, amikor elengedi az ember és visszaúszik (klisésen fogalmazva) az éltető elemébe. Gyönyörű látvány egy jól elkészített halétel. De talán mégis a kapás pillanata és az általa felszabaduló adrenalin az amiért a leginkább horgászni szeretek.

Visszatérve a második pihenő helyszínéhez, nos ott a beszállásnál majdnem sikerült a vízbe baszódnom 😀 , a saját balfaszságom miatt, de egy kis baráti segítséggel ami egy kinyújtott kéz formájában érkezett megúsztam a dolgot.

A nap egyik legszebb és legkülönlegesebb jelenetét egyébként még a második kézben tartott halam és az első megállónk előtt élhettem át. A folyó bal partján, a magas parton egyszer csak megzörrent a bozótos, egy szarvastehén kandikált ki a bokrok közül. Előttem 25 méterrel lefutott a partról, a vízbe ugrott, átúszott, majd a másik oldalon a meredek partfalon felkaptatva eltűnt a sűrűben.

Annyira nem tudtam, hogy csak nézzem, vagy fényképezzek, hogy végül elég későn, de a géphez nyúltam, viszont izgalmamban nem ráközelítettem, hanem még inkább “kizoomoltam”, így pazar képek születtek. 😀

A nap folyamán két gyönyörű halat sikerült még elcsípnem. Az egyik igazi, gyomros telény volt, közel az 50 centiméterhez.

Malac a hálóban

A pofámon minden rajta van

A halakról csalis képek nem készültek. Az első, ahogy írtam totál beletekerte a horgot a hálóba, a másik három meg vagy szájszélbe vagy a felső ajak csúcsába akadt, úgy, hogy egyetlen horogszár tartotta a halakat, így a szákolás pillanatában hamar megszabadultak a lenyomott szakállú horogtól.

A dolog érdekessége, hogy bár több színt és csalitípust dobtam, az összes halamat ugyanazzal a csalival, egy selejtnek minősített, voodoo child színű, süllyedő dozerrel fogtam.

Az utolsó másfél órában direkt csak más csalikat erőltettem, egyetlen rátolós kapást kicsikarva és amikor visszatettem a voodoot a pálya vége előtt nem sokkal, második dobásra megint beadta. 😀

Ehhez képest barátom minden halát egy pisztráng mintás süllyedő killerrel fogta. Ki érti ezt? 😀

Eszméletlen jó peca volt! A négy rendes kapásból, mind a négy halat megfogtam. Barátomnak hét hal volt a kezében, közte két kisebb és öt igazán gyönyörű hal.

Állat volt a tiszta vízben a halakat fárasztani. Jégmadarak vadásztak több szakaszon is, fejünk felett ragadozó madarak repkedtek. Tényleg megállt az idő!

Negatívumként a rengeteg falevelet lehet felhozni, ami sok helyen nem csak a felszínt, hanem az aljzatot is borította, vagy éppen vízközt lebegett. Ha a hátralévő életemben annyi domolykót fognék, mint aznap falevelet, nem lehetne panaszra okom soha többet. 😀 Emellett sajnos megjelentek már az első északról érkező és nálunk telelő kormoránok is. 😦

Bár nem vártam, hogy vége legyen, azért jó volt kiszállni, levenni a mellest meg az aláöltözetet, mert közben nyári meleg lett, így október derekán.

Megyek még ez ezer százalék!

Közben üzenetet kaptam Ádámtól, akinek előző nap postáztam három példányt a púposból, folyóvizi tesztelésre.

Először egy számára átlag méretű domiról küldött képet, a következő kiegészítéssel.

“Eddig bejön. A sodrást nagyon jól bírja, kiválóan dobható, a veretése kellően agresszív, hamar beindul. Baromira tetszik! Hétvégén is ezt fogom dobni.”

Majd nem sokkal rá írt, hogy sikerült megfognia a kis púpossal az idei legnagyobb domolykóját, amiről később a videót visszanézve kiderült, hogy inkább csak idei top3-as, mert a mérce a hal alatt begyűrődött kicsit, de így is 50 feletti hal volt.

Nem kérdés, hogy ez a csali fel fog kerülni a wobblerboltba, sőt a fogatón már ott pihen a 67 és a 87 milliméteres változatok prototípusa is. 😉

Balaton Kategória | balsa, domolykó, dozer, faragás, humpbak, kajkpeca Címkézve | Hozzászólás

Ne edd meg!

Közzétéve 2022. október 8. szombat | Szerző: steveolures

Avagy egy új csali születése.

Még szeptember 22.-én egy csalódásokkal teli csukamentes hajnal után balinok után néztem. Elég későn értem a pályára. Már fél kilenc lehetett. Konstatáltam, hogy tele van minden ivadékkal, így talán lesz esélyem balinra, de azért még dobtam párat kanállal a hínármező felett, hátha…

Egyszer csak a csónak előtt, szinte alóla úszott ki egy szép sötét hátú őn. Pont mellette húztam el a 9 grammos kelét. Láttam ahogy ráfordul és reflexből odacsíp a kanálnak. Persze hogy nem akadt.

Gyorsan elő a kispecát és az ilyenkor szokásos kis wobblereket. Kettő ilyen van (már csak volt) a tarsolyomban, mert egy ideje egy harmadik típus is melléjük került. 😉 Az egyik a mini wave minnow, a másik a minijerk.

Na azon a napon mindkét csali adott egy balint, de miniwavere volt vagy hat akcióm.

A tiszta vízben sok esetben láttam, hogy a rohadékok csak megcsípik, megfejelik, megbökik a csalit. Szerintem hajnal óta zabáltak és nem igazán voltak éhesek, inkább csak a kíváncsiság hajtotta ő(n)ket.

Az elsőt miniwavvel fogtam, a baby blue színnel. Már a csónak közelében járt a csali, amikor láttam, hogy jön mellette a balin és oldalról megfejeli. Éppen konstatáltam, hogy megint megszopatott egy, de ez a hal nem fordult el, hanem látszott rajta, hogy keresi a prédát és nem igazán érti, hogy mi van, illetve mi nincs. 😀

Ezt a csalit csak simán húzni szoktam, de most a másodperc tört része alatt arra a döntésre jutottam, hogy beleütök egyet. Bejött! A balin ráfordult, majd a második ütés után le is durrantotta.

Nem éppen életem hala volt, ráadásul a fura szájszeglete egy korábbi horgász által okozott sérülés nyoma lehetett, gondolom nem valami kíméletesen szabadíthatták meg a szúrós falattól. 😦

A következő hal egy oszlop mellől támadta be a megállított minijerket. A képen is látszik, hogy ez a ha is oldalról fejelte meg a csalit. Éppen hogy megakadt neki a kis 10-es méretű horog.

Amikor totál elkussoltak, már hajtások sem voltak feltettem az ezüst utazót minden mindegy alapon, de nem volt akcióm felszínire. Pont levettem a csalit a kapocsból, amikor újra rabolt egy hal. Hirtelen a 9-es walk the frog akadt a kezembe. Totál logikátlan ivadékzabáló balinokra ekkora csalit feltenni, de bejött, mert a rohadék nekiment, de sajnos nem akadt meg. 😦

Már tavaly is agyaltam rajta, hogy kellene készítenem egy intenzív veretésű, jól dohható minow csalit főként erre az őszi ivadékzabálós időszakra, de most végre az elhatározást tett követte. 😀

A technológiai, kipárolgási és száradási időket figyelmen kívül hagyva két nap múlva a hajnalt a felúszó és a süllyedő prototípus felhorgozásával nyitottam, ugyanis előző este fél kilenckor tettem fel az apróságokat a forgatóra.

A kis csali 4,7 centiméter hosszú. Olyan se nem minnow, se nem crank, talán a yozuri l – minnow csalijára hasonlít leginkább a veretés intenzitásában és kicsit talán formailag is, bár az élek koránt sincsenek annyira lekerekítve.

Szóval 24.-én a hajnalnak megint csukák reményében vágtam neki, de most nem egyedül, hanem a “rapala guy-al”. 😀

A csukák szemetek voltak! Először oldalról tolóhullámmal verte el egy a kilences walk the frogot, majd egy nagyobb durván ráburványlott, aztán a megállított csalit víz alá is vitte, de nem akadt meg. 😦

Később a mély részen leszedte egy a kanalat, de nem akadt. Láttam, hogy jön utána, nagyon akarta a kanalat. Hagytam süllyedni, hullott, mint ősszel az a bizonyos falevél. A következő pillanatban le is duplázta, de persze, hogy másodszor sem akadt meg. 😀

A nap hamar jött, a víz tiszta a volt, a halak bekussoltak, így megnéztünk egy új pályát balinok reményében.

Szaron volt a víz ivadékkal, de rendes rablással talán ha két balin mutatta magát, inkább csak beleúszások jelezték, hogy a hatalmas területen ólálkodik néhány fogatlan útonálló.

Persze, hogy az új csalit dobtam, méghozzá a süllyedő változatot. Éééésss beadta! Egyből az első pecán. Nem egy óriás, de hal. Már ekkor jó megérzésem volt a a kis púpossal kapcsolatban. 😉

Hamar otthagytuk a nem túl aktív balinokat és tettünk egy próbát a két nappal ezelőtti pályán. Kevesebb kishal volt és még kevesebb balin, de itt is beadta, ráadásul ez a jószág már valamivel szebb darab volt. 😉

Jó lesz ez, mondogattam magamban, aztán 26.-án egy betlis csukás hajnal, majd egy mély vizi kősüllős peca utáni este be is bizonyosodott, hogy tényleg jó lesz. 😉

Két különböző pályán sikerült elkapnom két balint felszínivel. Az elsőt nem fényképeztem, mert elég csúnyán akadt, a második az álló csalit dörgölte le szemből.

Aztán megérkeztünk egy kikötő torkolatához. Nagy volt a csend, bár kishal az volt a pályán elég rendesen. Aztán a kikötő melletti nádas előtt elcsattant az első hal, majd ahogy mentünk bele a naplementébe a kishalak egyre inkább gyűltek a felszín közelébe és a balinok egyre aktívabbak lettek.

Egy brutál rabláson a sekélyben wtdre kapásom volt, de csak egy szaros csukagyerek volt a tettes.

Majd az intenzíven rángatott, közben “the humpback”, vagyis “a púpos” névre keresztelt csalira volt egy brutális kapásom, de persze nem akadt.

Olivér már a második halnál járt, amikor egy brutális rablásra dobva megint kapása volt.

Már éppen konstatáltam, hogy ezt is ő fogta meg, amikor a rángatott csaliba bazinagyot ütött egy balin és ahogy fordult és felcsapott már tudtuk, hogy az iménti rablás elkövetőjét bizony nekem sikerült feltartóztatni.

Ez már balin volt a javából, szóval már biztosan működik a kis csali. 😀

A következő négy akcióból kettő volt kézben és közben idén először és vízijárműből horgászva életemben először ellenőriztek a halőrök. 😉

Volt is egy kis anomália, hiszen az általam eltett három kövest nem találták beírva, pedig be volt, csak én településenként új oldalt szoktam nyitni. 😉

Őszintén szólva ezelőtt soha nem tettem el egyetlen kövest sem, de amikor az ember fog harminc darabot, bőven bele kell hogy férjen, hogy elviszi a három legszebbet.

Két ebédre elég volt nekem a három hal, hisz ez a méret már nem fiatal és sokkal húsosabbak, mint egy 40-50 centi közötti süllő és meg kell mondjam nagyon finomak. 🙂

Október 4.-én délután abban a tipikus esős, felhős, szeles fos időben zabált a balin az egyik parti pályán. Le kellett volna mennem, de megint “az ott lesznek ezek másnap reggel is” hibába estem. Reggelre a felhőknek, esőnek nyoma sem volt. Kb 20 olyan perc volt a 4 órás etap alatt, amikor 6-8 jószág dobótávon belül mutatta magát.

Hajnalban sajnos beszaggattam a két horgos fehér vertikemet, erre az egyetlen hal mit támadott be? Az egy horgos verziót. 😦 Ráadásul úgy, hogy hagytam süllyedni pár másodpercet és amikor ráemeltem rácsüngött. Nem volt kapása se, csak rúgott egy nagyot és annyi….

Persze nyilt vízen dolgozott a balin rendesen. Olivérék rommá is fogták magukat. 😀

Másnapra egy egész napos pecát beszéltünk meg, de barátomnak bekrepált a kocsija, így fél nap lett belőle.

Egyből a balinokat vettük célba, de persze az előző nap működő négy pályából kettő totál bukta volt. 😦

A nádban található halakat szétcsapta előző délután a déli szél, az épülő kikötőben meg éppen kotortak, így körülötte sáros, hordalékkal teli víz fogadott minket. 😦

A kövezés előtt azért volt balin, ha nem is annyi, mint egy nappal előtte és a strand sekély vízében is találtunk halakat, majd egész messze 500 méteren is, nem is akármilyeneket. 😉

Az elején nagyon elhúztam, de a sekély pályára nem igazán volt jó csalim. Úgyhogy darabszámban a végére rendesen alulmaradtam. 😀

A púpos nagyon adta, összesen hat balin volt kézben, közte két darabos példány és egy meglepetés hal. 😉 Azért nem ártott volna, ha vannak belőle más színek is.

A sekélyben a fekete csali adta barátomnak, így felkerült részemről a black metallic színű minijerk. Volt rá egy brutális kapásom, majd egy balin kitárt pofával, tolóhullámmal támadta, de az utolsó pillanatban elfordult. 😦

Volt hogy dupláztunk.

Fogtam furcsa balint jobb oldali mellúszó nélkül.

Jött átlagos.

Jött nagy. 😀

Róla portré készült, ős e volt rossz hal.

Ő(n) se volt kicsi és ahogy a víz alatt csukaként rázta a fejét, repültek ki a küszök a pofájából, egy félig emésztett darab fenn is akadt a csali hasi horgán. 😀

Apropó csuka! 😀 Volt egy elnehezedős kapásom. Egyből tudtam, hogy jó hal és a mozgása alapján gyanúsan nem balinnak tűnt az illető. Bizony, hogy csuka volt, nem is kicsi.

Új személyes, saját csalis rekordom, teljes hosszban tudta a 80-at. Gyönyörű, sötét mintázatú hal volt, szerencsés, szájszéles akadással, 47 milliméteres csalival, a nyilt vízen , balinok között, hínármező felett. Nem volt tervben egy ekkora jószág, főleg nem csuka, de ha már így adódott a finom cuccal ezt a feladatot kellett megoldani.

Amikor kivettem meg kell hogy mondjam, valami kibaszottul örültem, szerintem fültől – fülig érhetett a szám. És ebben a pillanatban Olivér megszólalt.

” Ne edd meg!”

Én meg csak nevettem és jeleztem felé, hogy dehogy eszem meg, hisz gyönyörű hal volt! 😀

Bár a 0.33-as előke nem volt a hal szájában, fogai között egy pillanatra sem, egy minimál sérülés mutatkozott rajta, ami miatt cserélni kellett. Az előke sem neki készült előző este. 😁

Az alsó kép azoknak szól, akik szerint a kínai retek, vagy éppen a japán csodacsalik egyenértékűek a kézzel készített csalikkal, pedig koránt sem. De ők ezt soha nem fogják megérteni, ahogy azt sem, hogy ez az egész műcsali készítés nem csak a pénzről szól.

Kurvára nem! 😉

A kis csali működik. Húzva, pöcögtetve, jerkelve, twichelve, megállítva. Egyedül beesőre nem fogtam vele.

Neki is álltam az első szériának. Szerintem hamar el fogják vinni, az utolsó darabig. 😀 Többen is jelezték, hogy a domolykót is látják benne. 😉

Balaton Kategória | Balaton, balin, balsa, csuka, faragás, felszíni, humpbak, wobblerkészítés, WTD Címkézve | Hozzászólás

Szaros kutyás – kutyás szarok

Közzétéve 2022. október 2. vasárnap | Szerző: steveolures

Még mielőtt megkaptam volna Robitól az új teleobjektívet és erőt vettem volna magamon a csónakos és kajakos pecákhoz toltam még pár gázlós partit, hol balinokkal, hol sügérekkel, hol néhány halom szeméttel és kutyaszarral.

Július 29.-én sokáig úgy nézett ki, hogy még a nagy hullámzás előtt brutális, fékhúzós kapással érkező balin lesz a nap egyetlen hala, ami a minijerket akarta elpusztítani. Nem éltetem balinja volt az tény és való, de a kapása mindent vitt. 😀

El kellett hát döntenem, hogy feladom, vagy lapot húzok a 19-re?

Húztam. Mármint lapot. 😉

Aznap ez volt az ötödik pálya, amire ránéztem. Dobta némi pénzmagot a parkoló automatába. Magamhoz vettem a doboz csalit, a botot és elindultam parton koccra a nádfalig, ami még gázolható.

Ezen a részen inkább kajakozni szoktam, de gázolva is adott már szép halakat. Már benne voltam a reggelben, de ez a pálya a fedettsége miatt még bőven jó szokott lenni akár 10 óra felé is és az árnyékos mivolta miatt élhető még nagy melegben is.

Ahogy haladtam a parti úton néha egy – egy rablás hangja majdnem megállított, de kitartottam az eredeti tervemnél és csak az utolsó helyen mentem le a vízhez.

Elég nagy volt a csend. Nagyon régen jártam már erre. Kémleltem a vizet, bemértem a hínárfoltokat és konstatáltam, hogy a víz itt sem nagyobb semmivel sem.

Dobtam pár próbát WTD-vel, majd gondoltam felteszek egy minijerket is. Miközben a kapoccsal babráltam elcsattant az első rablás az egyik hínárfolt mellett. Imádom ezeket a rohadékokat, tudják mikor kell odaverni. 😀 A WTD már, a minijerk még nem volt a kapocsban, de így is én nyertem.

A rablás mögé pár méterrel érkezett be a csalim, 4-5 ütés után hagytam kicsit süllyedni, majd megint belevertem párat. Pont ott állhatott meg a csali, ahol az imént a balin támadásba lendült, mert maximum 2 másodperc csábos, billegős süllyedés után telibe verte a nap második hala.

Nem volt óriás ez sem, de a tervem bevált. Az ötödik pálya beadta a halat.

Igaz nem volt csapatbalin előttem, de beindultak a rablások. Még elérhető távolságban dolgozott egy ránézésre jó hármas hal is, de nem tudtam őket sehogy sem átverni és a part mellől pár száz méterrel visszább egyre csak dolgoztak a halak, fülemnek kellemes hangokat hozott a szél.

Nosza ki a vízből és a parton hamar a rablások helyén találtam magam.

Valamiért annál a víztisztaságnál a fekete alapú ezüst utazóra esett a választásom. Beálltam combközépig a vízbe és először a távolban dolgozó őnöket vettem célba, akkor még nem sejtettem, hogy a lábam előtt hevernek” a halak.

3-4 hosszabbat dobhattam és amikor az utolsó dobásnál begyorsítottam a csalit, hogy újat dobjak, a parttal párhuzamos hínármező felett, tőlem pár méterre felrobbant a víz a csali alatt!

Persze nem akadt.

Szóval itt vagytok a hínármezőben – konstatáltam és először a parttal merőlegesen, majd azzal párhuzamosan kezdtem el szórni a vizet.

Nem tudnám már pontosan felidézni hány akcióm volt a következő 10 percben. Kettőt fogtam az ezüst utazóval, egyet pedig a hatos ayu színnel. Brutális kapások voltak, robbant a víz, dobálták a csalit, majd újra bombázták. A mobilos képek nem igazán adják vissza, de a három halból kettő gyönyörű, sötét, bronzos színben pompázott és az egyik 60+os jószág pár méterre tőlem verte le a felszíni ketyerét, majd egy helyben, tombolt, zurbolt, fröcskölt, hogy megszabaduljon a szúrós falattól.

Adrenalin sokkot kaptam a vízben állva. 😁

El is határoztam, hogy másnap ezen a pályán kezdem a napomat, ha egyáltalán fel bírok majd kelni. 😀

Őszintén szólva annyira jól esett ez a peca, hogy fel sem tűnt az, amitől másnap kiakadtam. 😦

Vihar előtt érkeztem a pályára. A halak nem voltak annyira aktívak és csak azon a részen találtam meg őket, ahol az előző etapot befejeztem.

Négy akció, két balin lett a vége felszíni csalival. Az egyik igen kövér volt, a másik egy brutális, méteres szaltóval vette le a csalit. Kezdett sötétedni az égbolt és jöttek a hullámok is, így jobbnak láttam elindulni.

Ez a pálya természetvédelmi terület. Na az ember ezt pont leszarja! 😔
Még a vélhetően egy hajléktalan által, egy tűzrakóhely mellett otthagyott szemét, sörös dobozok és kaja maradék hagyján….

De a kutyás kollégákon nem tudok “elmenni” kutyatulajdonosként.

Igen. Azok mind kő alá, fa mellé ledobott kutyaszaros zacskók. Van ahol volt 10-12 darab is, ha már egy böszme otthagyta, én miért ne hagynám ott alapon…

Szép kis tappancsos zacskók, sok helyen a zacskó mellett a fertőtlenítős kendő. Volt olyan, hogy lefűzős mappába való, átlátszó nejlonban volt az adag kaka.

Ki a f@szom járkál ilyennel a zsebében kutyát sétáltatni?

Nyilván nem fotóztam le minden kupacot, talán a legmegdöbbentőbb az utolsó képen látható adag, ami a helyi strand mellett éktelenkedett, ahol naponta több száz ember megfordul. És senki nem b@szta le a másikat és senkinek eszébe nem jutott, hogy összeszedje. 😦

Így aztán nagyon sok értelme van bezacskózni a szart, ha ott hagyjuk a természetben! Ennél sokkal jobb lett volna, ha be sem zacskózzák, abban a csapadék mentes meleg időjárásban, ami a nyarunkat jellemezte, hamar kiszáradt, majd elporlott volna az út szélén.

Bocs hogy ezt írom, de tök feleslegesen vagyunk ebben az országban közel 10 millióan… és a bolygón ennyien…

Nem érdemeljük meg ezt a Bolygót! Egyáltalán nem…

Ahogy mentem kifelé a két szatyor szeméttel és kutyaürülékkel a befelé sétáló kutyásokkal szemben, három kutya tulajdonosaként ellenszenvet éreztem. Csak az járt a fejemben, hogy ezek is bezacskózva az út szélén fogják hagyni az ürüléket. 😦

Három nap pihenő következett. Hogy az időjárás, vagy a meló miatt azt már nem tudom felidézni. Az idő biztosan visszahűlt egy kicsit a vihar hatására, arra viszont tisztán emlékszem, hogy a balinok nem mozogtak, viszont volt több sügérkapásom két pályán. Sajnos egy közel PB gyanús, tarajos tőlem karnyújtásnyira rázta ki a kellemetlenül szúrós falatot, de azért egy impozáns csíkos lovagot, így is sikerült elcsípnem. 😉

Közben persze ment a meló is. Készült pár új dizájnos hetes axehead pluszban és , mivel a walk the frog fedőnevű kilenc centiméteres wtd-met eléggé komázták mostanában a csíkosok és az ezüst nyilak, ezért új dizájnnal készítettem magamnak 2 prototípust.

A balinok megint eltűntek. Egy – egy rablás 4-5 pályán, így még csak kapásig jutottam az új green frog színnel, viszont két bátor sügeret azért sikerült összehozni. 😁 A második nagyon bátor volt. 🤣🤣

Aznap is volt a pálya mellett szaros zacskó bőven. Mivel volt nálam (minő véletlen) egy szatyor, így a haltalanság okán megint gyűjtésbe kezdtem. 😦

Egyszer csak jött egy idősebb hölgy biciklit tolva, kutyával…

Megkérdezte mit csinálok? Én meg elmondtam neki, hogy más után szedem a szemetet és a szart. Nagyon meglepődött, hogy ilyet ő még nem látott, egyúttal megjegyezte, hogy ez egyfajta bosszú lehet a kutyások részéről, a szemét lerakók hiánya végett…

Hát… A strand melletti legnagyobb kupactól olyan 50 méterre van a parkoló, 20 méterenként szemetessel.

Na mindegy….

Az utolsó gázlós peca a már megírt kajakos őrületek előtt a következő volt. Ezt a bejegyzést a facebookra biggyesztettem anno. Most szó szerint idézem:

“Az elmúlt napokon megint eltűntek a balinok és tegnap sügeret is csak egyet sikerült megakasztani. Mondjuk az jó nagy volt, de legalább elment. 😁

Tegnap írtam két barátomnak is, hogy kicsit kiégtem, úgyhogy ma nem megyek. Ehhez képest ötkor már a vízben álltam. 🤣🤣🤣

Volt egy atom jó halam minijerkre, de nem akadt. A szemét 10 percre elkussolt, utána végig ott dolgozott tőlem 15 méterre, egy 5 négyzetméteres területen. A fekete minijerket is megbökte finoman, de képtelen voltam átverni. Teljes testes kiugrásokat is produkált. Gyönyörű, sötét, komoly balin volt.
Egy idő után az agyfasz határán inkább otthagytam.

A képen látható balin Szabolcs Nagy barátom csaliját verte le, ami hajnalban rám kacsintott, hogy próbáljam ki. 😁

Mondanám, hogy működik, de az a hal olyan rablást produkált, hogy 99%-ban biztos voltam benne, hogy megfogom. 😉 Bármivel fejbe dobhattam volna.
Azért nem lett csúnya ez a színkombináció. 😁

Az összes balin getzi! 💯❤️ Mert ma voltak azért a pályán. Igaz mentem is értük eleget. 🤣🤣
Amikor 5 perce vársz nem dobsz, aztán elereszted a csalit és abban a pillanatban berobban a víz. Persze nem ott ahova dobtál. Gyorsan kitekered. Rádobsz hátha még ott van és abban a pillanatban ott robban, ahonnan kitekerted.
Amikor odébb akarsz állni és megfordulsz, robban a víz. Fordulatból dobod a csalit és persze, hogy mellémegy 2 méterrel, vagy ellenkező irányba fordul.

Amikor felteszed a távdobó csalit 5 méterre rabol. Amikor felteszed a kis csalit 40-re tombol.
Mindig ott van több rablás ahonnan eljöttél, vagy ahova mész, de csak addig, míg oda nem érsz.
Látod, hogy jön a csali után. Spriccelnek szét a kishalak a csali mögött, de pár méter után elfordul.
Végtelenségig sorolhatnám, hogy mekkora szemetek, de persze a Balatonon elég eltalálni a vizet. 🤣🤣🤣
Persze van amikor igen, de ez a van amikor nem ma volt, nem tegnap, nem a múlt héten, sőt, idén eddig egyszer sem. 😁

Imádok balinozni! 🤣🤣🤣
Holnap csak azért nem megyek, mert a gyerek elviszi a kocsit és nem lesz mivel menjek. 😁 Én állat tuti lemennék….”

Balaton Kategória | Balaton, balin, balsa, ezüstutazó, faragás, felszíni, gázlós, minijerk, walkthefrog, wobblerkészítés, WTD Címkézve | Hozzászólás

Walk the frog,

Közzétéve 2022. szeptember 18. vasárnap | Szerző: steveolures

avagy sétáltasd meg a békát. 😀

Ez csak egy rövid bejegyzés azoknak a vevőknek, akik nem pörögnek a facebookon.

A 9 centiméteres axehead WTD visszakerült a palettára walk the frog néven. Mellé rendeltem a 7 centiméterest is ezzel a festéssel – kinézettel.

Az előző bejegyzésben láthattatok elég sok képet a fogásokról, de természetesen a wobblerboltba is felkerültek képek.

Van aki szerint csíkos, van aki szerint ez egy pöttyös csali, de én a valóságtól némileg elrugaszkodott béka dizájnnak szántam.

A balinok és sügérek mellett három csukát is adott az elmúlt hetekben a 9 centiméteres változat. Közte az eddigi legnagyobb felszíni csalis csukámat. És megjöttek az első légiós fogásokról készült képek is.

Mindkét méretben rendelhető egyenlőre 3 színben.

Green frog, Fluo frog és Blue frog.

Balaton Kategória | Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, walkthefrog, wobblerkészítés, WTD Címkézve | Hozzászólás

Vicaverza

Közzétéve 2022. augusztus 17. szerda | Szerző: steveolures

A legutóbbi írás óta volt pár sikeres és kevésbé sikeres gázlós – parti pecám. Ezeknek a története is a fejemben van, de most valami más következik, ugyanis az elmúlt négy pecát végre a vízen töltöttem. A négy pecából három brutális volt, olyan történésekkel, hogy beszarás, megannyi felszíni kapással és hallal, de a negyedik is nagyon jól esett (ami sorrendben az első volt), bár nem volt annyira halas.

08-09 – Misike BAZ+ nem lesz cirkusz!

Úgy döntöttem itt az ideje összekapni magam és csónakba kell üjek. Egyrészt több mint 2 hónapja nem voltam kint az öbölben, így nem kicsit hiányzott, másrészt a lehűlés után meg akartam nézni, hogy a tarka gúnyások megjelentek e már a nád előtt?

Este volt egy olyan sugallatom, hogy a spinnerbaitek, swimbaitek és saját shadek mellé be kéne tennem kedvenc – legalább 7 éve nem használt – ezüstfehér kele kanalamat. A savage geares időkben nem kanalaztam egyáltalán, de már tavaly is felmerült bennem, hogy csak dobni kellene. Aztán az igen gyatra ősz miatt valahogy elmaradt.

Két fordulóval kicipeltem a motort, az akksit, és a cókmókot a csónakhoz. Víz nem volt benne, de sajnos alatta sem sok. 😦

Az alábbi képet a peca végén készítettem. Talán látszik, hogy a kikötőből való kijutásnál is kihívásokkal kellett megküzdenem.

A terv az volt, hogy a tiszta részeken az új walk the frog csalikat vetem be és kikarmolok néhány csukát. 😀 A terv jó volt, csak a csukák nem nagyon mutatkoztak. 😉

A két kedvenc “nagycsukás” öblöm közötti nádfalban aztán volt egy igen jó hangú rablás, olyan ami lehet akár kisebb harcsa, vagy jobb balin is. 😉

A wtd-t oda nem lehetett bejátszani, így feltettem a kanalat. Szépen beejtettem a nádszálak közé, ahogy régen. Hagytam süllyedni, majd emeltem rajta egyet, játszottam vele, ahogy kell és szépen mozgott, mint a hulló falevél.

A halat persze nem sikerült kapásra bírnom, de mielőtt újra a wtd került volna a kapocsba, dobtam egyet a kanállal az öböl közepén elterülő hínármező mellé. Kicsit gyorsabban kellett vontatni a kanalat a kis víz miatt.

Talán 3 méterre lehetett a fémdarab a csónaktól, amikor hulló fázisban valami agyonbombázta olyan erővel, hogy majd beszartam. Az első gondolatom komoly csuka volt, de egy tizedmásodperc múlva már láttam a kemény cuccon egy helyben tomboló ezüstös testet.

Gyönyörű balin verte le a kanalat. Ő volt az egyik “nagycsukás” öböl ura aznap.

Idei első csukának nem is rossz. 😀

Régi emlékek jutottak eszembe, amikor csukázás közben rengeteg balint fogtam otto és gipo kanalakkal a 2010-es évek elején, amikor még nem telelt itt ennyi fekete madár.

Részben az elmúlt napok szeles időjárásának, részben a hínárban keresgélő rengeteg pontynak köszönhetően szinté végig zavaros volt a víz a nádfal előtt.

Azoknak a helyeknek a 70 %-án ahol megálltam dobni néhányat a motor megállításának pillanatában 5-10 hatalmas burvány bontakozott ki a csónak körül.

Tele volt minden a szedegető bajszosokkal. Hiába no már nem csak fürdő tó, hanem pontyos tó is a Balaton. Lehet hogy jövőre bojlizni kellene. 😀

Mióta újra horgászom, nem emlékszem ennyire alacsony vízállásra, pedig nem tegnap kezdtem újra. A fenti karó felett májusban még elment a csónak, most olyan 40-45 centi kilátszik belőle… 😦

A sok ponty és a koszos víz miatt elindultam inkább a kövezéshez, hátha találok balinokat. Igaz csak a gázlós pecánál használt kisebb dobozt tettem be a táskába.

Nem volt kánaán balin fronton sem. A nyílt vízen 2 rablást láttam. Mindkét kövezésen volt 2 hínárlakó rohadék. 😀 A belső íven kapást se tudtam összehozni, a külsőn viszont mindkét mocsok nekiment a nekik felkínált két különböző felszíni csalinak, de egyik sem szedte le. 😀

Megnéztem hát a másik követ. A külső nem volt mozgás, de a kikötő bejáratnál néhány mohó balin aprította a snejdereket.

Gyakorlatilag egyetlen csali volt nálam, ami ilyen esetben halat adhat, a minijerk. Az egyik jószág le is szedte a pink killert.

Pont egy jerkelő mozdulat után volt a csali, amikor szinte 180 fokban visszafordul. Ebben a pillanatban találta el a balin az apró jerket, amit így szemből gyűrt be. A fura akadás miatt nagyot ment, sokkal jobb halnak véltem.

Persze ahogy ilyenkor lenni szokott, a haverjai bekussoltak, így átnéztem a kövezés másik végére. A kövezés és a burzsuj kikötő között volt pár rablás, csak ugye csali nem nagyon volt nálam az adott helyzetre, hisz főleg csukára készültem.

A belső ívet is megdobtam és a nád mellől métereken keresztül, tolóhullámmal jött egy balin a walk the frog után, de akárhogy trükköztem nem durrantotta le és a végén a hullám is megszűnt. Csak nem akart összejönni a balin az új festéssel. 😦

Kezdett számomra sokkolóan meleg lenni és ekkor következett Misike.

A kiskrapek a parton éktelen ordításba kezdett. Először anyuka próbálta szép szóval csitítgatni, majd jött apuka a “Misike BAZ+ nem lesz cirkusz!” kiáltással, amitől Misike persze még jobban bekattant, az “Akajom a cikuszt!” mondatot üvöltve az éterbe, amire apuka kontrázott a ” A nincs akarom, maximum szeretném BAZ+!” válaszával.

Itt döntöttem úgy, hogy aznapra befejeztem, hisz nekem már megvolt a cirkusz, ráadásul ingyen….

08.11 Az őrület határán

Úgy döntöttem, hogy lesz erőm kajakozni is, no meg mocskosul hiányzott a kedvenc kajakos pályám. 😀

Előző este be is pakoltam mindent a kocsiba, a kajakot rögzítettem a tetejére és már hajnali három előtt fel is ébredtem, öt előtt nem sokkal pedig már eveztem a nádfal felé.

A nádat elérve hatalmas burvány fogadott, pont azon a helyen, ahol pár napja egy 3 feletti hínárlakót megütöttem egy pillanatra minijerkkel gázlós pecán. Ezen a hajnalon is ott dolgozott, de megfogni nem lehetett. Két helyen akartam még dobni párat, mielőtt meghúzom a lapátot, a kettőből az egyik be is jött. 😀

Nagyon szerettem volna végre balint fogni az új festésű walk the frog csalikkal, ami a régi kilenc centis axehead WTD-nek a reinkarnációja. Első dobásra még kicsapta a kis rohadék, másodikra dobásra megint kiütötte, viszont akkor már a visszaesőt rendesen leszedte. Nem volt nagy, de két hónap után végre kajakos balin, a régi – új csalival. Aztán egy valamivel nagyobb haverja egy hosszabb dobás után szintén benézte.

Ez az élet!

Innentől 20 perc evezés következett két megállóval, eredmény nélkül. Bár ennél a csalinál nem feltétlen a színe a domináns tényező, hanem az hogy batár nagyot lehet vele dobni, másrészt a széles kitérések miatt elég sok vizet mozgat meg, azért lecseréltem a fluo színt a sima zöld hátúra a fényviszonyoknak megfelelően.

Egyszer csak a nyílt, de sekély vízen brutális kishalfocis jelenet bontakozott ki előttem. Egyetlen balin művelte mindezt és nem az aprajára vadászott. Jó 10 centi feletti küszök, vagy talán kisebb keszegek repkedtek a levegőben.

Izgalmamban és talán azért is mert a kajak még fordult, egy jó méterrel a rablás mellé dobtam. Ez amúgy sokszor jól sül el, hiszen nem dobom fejbe a halat a csalival és a rablás mellé beeső WTD-re simán hiheti azt, hogy az általa kiütött küsz az. Jelen esetben is ez történt. Nem szarozott, néhány ütem után elpusztította a zöld békát.

Ilyenkor sajnálom kicsit, hogy egyedül nem igazán lehet jó képeket készíteni, pedig ezek a halak innentől fogva mind komoly példányok voltak. 60-65 centi közötti vaskos, hol sötétebb, hol ezüstös színű útonállok.

Összességében olyan 20 felszíni akcióm lehetett aznap. Ebből 7 halat vehettem kézbe. A legdurvább jelenet, egész a part közelben egy sekély hínaras területen bontakozott ki.

Itt már meg mertem rá esküdni, hogy két nagy balin keszegeket dobál a levegőbe. Az egyik elsőre még kicsapta a csalimat, de a következő dobásnál nem szarozott. Szívem a torkomban dobogott, az adrenalin is dolgozott rendesen, amikor a zöld béka a seggét illegetve besétált a két tomboló őrült közé és az egyik leszedte.

Amíg fárasztottam és lőttem egy gyors képet, a társa nem nyugodott.

Nosza odatettem neki is a szúrós falatot. Itt már átbukott a nap is a dombon és szembe sütött, de azért láttam ahogy nekimegy, viszont a következő pillanatban nem volt kontakt a csalival.

Megtépett! – kiáltottam fel magamban -, de a következő pillanatban a kapás helyétől jó 5 méterre a csalim a vízbe érkezett.

Az őrület amilyen gyorsan jött, olyan hamar vége is lett. Ilyenkor mindig van egy olyan érzésem, hogy a bandanagy figyelmezteti a többieket. ” Srácok a az a szakállas sutyerák a műanyag szivarban, aki a szúrós, felszínen táncoló falatokat dobálja, na az kurva veszélyes! ” 😀

08.12 Balinok között

Talán ez a nap volt a legszürreálisabb mindhárom kajakos nap közül.

Ezen a pecán újra csatasorba állítottam a nikont. Történt ugyanis, hogy egy Angliában élő horgászcimbora rámírt, hogy van egy teleobjektive, amit nem használ és elvileg kompatibilis a gépemmel. Ha mégsem lenne az, akkor tegyem ki dísznek a polcra. 😀 Mindössze két csalit kért cserébe.

Az objektív működik, de azért még tanulnom kell. A tanulság, hogy vannak még a Világon jó emberek! A csalik pedig készülnek. 😉

Ezen a hajnalon már nem álltam meg a nád előtt, úgy gondoltam a múltkori szakasz megint nyerő lesz. Így is lett. 😀

Az első halat kövezés felett ütöttem. Egy rutintalan 40 centi körüli jószág verte le a beesőt, úgy hogy a hasi horog az állába akadt a másik pedig szabadon lifegett. Még véletlenül sem tudtam úgy fordítani a kis rohadékot, hogy tarkón tudjam ragadni, így a hasánál fogva nyúltam rá.

Éreztem, hogy cumi lehet, az is lett. 😀 Szépen két horogágat is beletépett a középső ujjbegyembe, majd azon lógva rángatózott. Szerencsére a balinos csalikon 6 éve lenyomom a horogszálakat, így ebből most nem lett akkora szívás, mint a júniusi harcsás esetből. 😀

Erre a napra jellemző volt, hogy nagy szünetek voltak a támadások között. A múltkori epicentrumban nem volt mozgás sem, így elindultam visszafelé egy rablásnak vélt hang után.

100 étert ha megtehettem, amikor dobástávon 4-5 balin nekiállt az aznapi kishalfocis BL döntőjének. Abban a pillanatban tettem le az evezőt és vettem fel a botot. Jó 2 méterrel túl is tudtam dobni az őrület helyén és ahogy odaért a csalim már ütötte is. Aztán megint, aztán a visszaesőt megint és megint és…. Nincs csali basszameg! Megtépett!

Talán két másodperc sem telt el amikor az őrület helyén egy sárga foltot vettem észre. A csali torka!

Szerencsém volt. Vagy nem akadt meg, vagy hála a lenyomott szakállaknak, ki tudta rázni a csalimat.

Keményen meghúztam a lapátot, míg odaértem olyan látványban volt részem, amit még nem láttam soha előtte. Az egy helyben álló, letépett csalinak háromszor egymás után nekiment. 😀 Nem véletlenül szoktam javasolni, hogy néha akár másodpercekre is érdemes megállítani a csalit. 😉

A következő pillanatban már a kezemben tartottam a zöld békát, betekertem a kint lévő kanócot és akkor ért a legnagyobb meglepetés. A krimpelt hurok sértetlen volt, viszont a kapocs nem volt sem a hurokban, sem a csalin!

Lehet, hogy az elősző napi őrületben megsérült? Hogy nyílhatott szét teljesen? Vagy eltört és szétnyílt egyszerre?

Sokat nem volt időm gondolkodni, mert annak ellenére, hogy áteveztem a fejük felett, mögöttem újra tombolni kezdtek, így előkét cseréltem és megfordultam.

Közben újabb kishalfocis jelenet bontakozott ki immáron újra előttem. Az elsőt le is szedtem, ahogy kell.

A második nem adta magát könnyen, viszont annyira akarta a csalit, hogy két dobásból nyolcszor csapta ki a levegőbe, mire rendesen eltalálta. Fárasztás közben vettem észre, hogy valami baj lehet megint, mert olyan volt mintha a főzsinór szálakban lógna. Gyorsan odahúztam a halat és ráfogtam az előkére.

A kis hülye úgy csapta ki a csalit, hogy a főzsinór többször visszaakadt a nak kapocsba. Ilyet se láttam még életemben.

A tombolda nem akart alábbhagyni, így megint előkét kellett cserélnem.

Az első dobásnál vagy 4 méterre csapta ki a csalit. A másodiknál csak kettőre. 😀 Eljött a csalicsere ideje, így a másik nyári favoritom az ezüst utazó került a kapocsba.

Csúnyán ki is szaltózott vele egy sötét test. Gondoltam egy igazi sötét hínárlakó a tettes, azért szórakozott velem ennyi ideig, aztán amikor először megláttam, akkor ért az újabb meglepetés, ugyanis egy csuka volt a tettes, a kishalfocizó balinok között.

Óvatos fárasztás vette kezdetét. Még a féken is engedtem. A botspicc többet volt a víz alatt, mint felette, hogy az esetleges pofarázós szaltókat elkerüljem. Bár jól akadt a csali, nem akartam hogy a fluoro a pofája elé kerüljön és esetleg harapás legyen a vége.

Egyrészt nem szerettem volna elveszteni a kedvenc ezüst utazóm első darabját, másrészt meg kell mondjam, hogy megláttam pörkölt lehetőségét a tarka gúnyásban. 😀 Végül tarkón ragadtam és ez lett a végzete.

Nagy lett a csend, aztán a beígért széllel lassan fodrozódni kezdett a víz és a hullámok ha rövid időre is, de meghozták a halak étvágyát. Jó 200-ra tőlem beindult az őrület. Két hattyú volt a támpont az irányhoz, a távolságot saccoltam. Amikor már úgy éreztem jó helyen vagyok dobtam.

Sajnos a távot vagy rosszul mértem be, vagy pont felém jöttek, így a következő pillanatban a BL döntő kellős közepén találtam magam. Gyorsan behúztam a csalit, 5 métert ha dobtam és láttam, ahogy az eszétől megfosztott, megveszekedett örültként tátott szájjal tomboló balin jön az ezüst utazó után, de elvéti. Majd úgy ahogy van, zászlón visszateszem a csalit, egyet ütöttem és robban a víz.

GYÁÁÁÁÁ! Mi van itt megint? Ordítottam magamban. 😀

Három halat szedtem le ebben a pár percben. A harmadik az úgy letüdőzte a csalit, hogy fárasztás közben vöröslött körülötte a víz, így a csuka mellé tettem és berekesztettem a pecát, aminek az egyre erősödő szél, amúgy is véget vetett volna.

Nem volt több kishalfoci, csak random, egyre ritkuló, magányos rablások szerte széjjel.

A csónakos pecán balin jött csuka, most csuka balin helyett. Nem mindig működik a csalival történő szelektálás sem. 😉

A pörkölt szerintem parádés lett. Három napon keresztül az volt az ebédem. És nálam az egyéb alkatrészek sem mennek kárba. A mája, fokhagymás vajon lesütve, pirítós kenyéren felkínálva szintén zseniális. A fejét és a némi kukoricalisztben kisütött úszóit pedig a raptorok fogyasztották el. 😀

A balinfilé is elfogyott azért, kukorica lisztbe forgatva, kisütve. 😀

08.15 Fluo anyu

Nem bírtam ki. Hogy is tehettem volna? 😀 Megint mennem kellett.

Idén még nem horgásztam casting cuccal. Gondoltam itt az ideje. Nem vagyok felszerelésbuzi, nekem csak eszköz a horgászbot, de néha jó kicsit csavarni a történeten, hogy ne legyen egysíkú az egész.

Nyilván nem vagyok egy távdobó világbajnok, így a spinning cucc is ott figyelt a kajakon, ha messzebb kellene repíteni a csalit.

A kis curado tudja a dolgát pimpelés, csilivvilli festés, színes knob és plusz 23 darab csapágy nélkül is. 😀

Azért nyomtam pár próbadobást és konstatáltam, hogy a walk the frog ezzel a motyóval is jó messzire megy és őszintén szólva casting cuccal sokkal szebben sétál.

Na az első halnál ebből nem sokat kamatoztattam, mert egy nyílt vízi kövezés feletti sekély vízben úgy törölte el a a fluo békát az első mozdítás után, hogy a halban maradt a bot. 😀

Igazán gyönyörű balinnal indult ez a napom is!

További két hal jött még ezzel a cuccal. Egyet talán azért rontottam el, mert megint túlzottan a fejükre eveztem és a hosszabb bottal a kajak orránál a csalit lebombázó hal, nem akadt rendesen.

A halak egyre óvatosabban mozogtak, így megnéztem egy újabb pályát, ameddig kajakkal még soha nem eveztem fel. Gondoltam a húsos hely addig is pihen.

A másik spoton nem volt hal, így hamar visszatértem. Innentől kellett a spinning. Kevés rablás volt, azok is nagy távolságokra egymástól és nem nagyon engedtek közel.

Volt legalább 4-5 akcióm, de nem tudtam halra váltani, aztán a hajnali lötykölős teljesen kisimult, így a halak elcsendesedtek.

Elindultam hát visszafelé. Ez a három szép hal is maximálisan kielégített, de azért visszafelé is a vizet kémleltem és a szórvány rablásokra, vagy akár a part szélébe random is dobtam egyet – egyet.

Az egyik random dobás után, jó 200-ra a nádas sarkán rablássorozat zavarta meg a csendet. Na gondoltam ott az én halam és mindjárt rá is evezek.

6-7 méterre lehetett tőlem az ezüst utazó, amikor a csali és köztem félúton kishalfocis jelenet bontakozott ki. Igaz kb fél méterrel az őrület epicentruma mellett sétált az ezüst utazó, de amikor odaért megint repült egy kishal, majd a balin, majd a csalim, aztán a visszaesőt agyonverte.

GYÁÁÁÁÁÁ!!!

Steve szetizfájd! 😀

Persze gyors fénykép és visszaengedés után meghúztam a lapátot és az akkor már a nád mögötti öbölben a szürreálisan kis vízben dolgozó balint is leszedtem. 😀

Nem tudom ezt máshogy leírni, de úgy tombolt a 15-20 centis vízben, hogy szétbaszta az egészet. 😀

Lassan a UV az agyamat égette, így elindultam a kikötőhely felé.

Kemény meló azért ennyit evezni, eleve a pálya fél órára van a kivételi ponttól. Kicsit már fáradt is voltam és a parti sétányon orbákoló hölgyek hangja is dekoncentráltá tett, így a fák takarásában dolgozó balin kapását elbénáztam. 😀

Fentebb a hölgy (mint kiderült egyedül volt, csak kihangosította az ájfont) lejött a partra a kutyájával. Szőkére festett, tupírozott hajú anyú olyan fluo színű ruhában pompázott, mintha róla mintáztam volna a fluo frog színt. 😀

A kikötőhely közelébe érve aztán akasztottam egy zsinórt a hínármező tetején, ami csak nem akart jönni, ráadásul oldalazott is, így ráeveztem.

Először pont azt a végét sikerült felhúznom, ami elszakadhatott fárasztás közben, aztán jött a rugdosós vége, mert hal volt rajta nem is apró.

Már bőven a fonott dobóelőkét húztam, amikor megjelent a hal háta a kajak mellett. Megriadt, nekiment a kajaknak. Olyan erővel ugrott meg, hogy éreztem a fájdalmat, így engedtem a szorításon. Amikor ráfogtam a zsinórra és újra meghúztam éreztem, hogy nincs súly a végén. a “halászlevem” meglépett, de legalább megszabadult a szúrós kolonctól.

A fonott zsinór rendesen belevágott a jobb kezem középső ujjába, pont a hajlatban. 😀

Aztán “fluo anyu” még egyszer hallatta a hangját: “Fifi a k@rva anyádat gyere már ide, mert szétverem a fejedet!”

A cirkusz ezen a napon is meg volt. Miska nélkül. Ingyen. 😀

Balaton Kategória | Balaton, balin, balsa, ezüstutazó, faragás, felszíni, kajakpeva, walkthefrog, wobblerkészítés, WTD Címkézve | 1 hozzászólás

Proktomókus után, barbárnő előtt

Közzétéve 2022. augusztus 7. vasárnap | Szerző: steveolures

Július 27.-én muszáj volt mennem. Egyrészt 26.-án megkínzott a proktomókus 😀 , másrészt aznap volt a születésnapom.

A legnagyobb az volt, hogy a vizsgálat után boldog születésnapot kívánt, majd megkérdezte mit fogok csinálni másnap? 😀

Mit? Hajnalban horgászom, aztán elmegyek a barbárnőhöz a barbársoppba, hogy megigazítsa a sérót meg a szakállamat. 😉

Sokan kérdezik, hogy mi van velem? Miért hagytam ki egy hónapot? Miért nem horgászok annyit idén?

Egyrészt nem tartozik senkire, másrészt meg a tököm tele van vele, hogy mindenki kérdezget, még utálok is róla beszélni, de akkor legyen. 😀

Az egyik születésnapi jókívánság úgyis ez volt:

“Legyél még sokáig az emberi, őszinte, humoros hang a hazai horgászatban, aki mindig is voltál, és leszel. A csizma talpa alatt is, meg amikor jól megy, akkor is. Király vagy, barátom!”

46 évesen annyi nyavalyám van, mintha 64 lennék. 😀 Az összes kibaszott betegséget örököltem, ami valaha volt a családomban. Magas vérnyomás, prosztata gondok, gyomorsav túltengés és most még nyertem egy kis aranyeret is, pedig nem is indultam semmilyen versenyen. 😀 Ja az az aranyérem. Na mindegy… 😀

Van amikor ezek a szarok külön – külön támadnak, ami még egészen elviselhető, de a covid után – amit legalább kétszer, de inkább háromszor szoptam be az elmúlt másfél évben – faszán felerősödnek és egyszerre támadnak, ami a közérzetemet is szétbassza. 😀

Szóval ennyi lenne az egész mögött. Ha jól vagyok éppen, akkor megyek, ha kevésbé, akkor is, ha nem annyira, akkor meg nem. 😀

Most éppen az urumókushoz kell majd visszamennem, csak még erőt gyűjtök. 😀

Szóval a seggkurkász utáni hajnalon felhúztam magamra a gázló cuccot és ötkor már a vízben álltam. Beszarás, de bizony egyre többször kell a gázló, ennél a vízállásnál az északi oldalon. Vannak helyek, ahol akár 15-20 métert nyerek vele és vannak helyek, amiket soha nem horgásztam gázolva és van hogy működnek.

Szóval ott tartottam, hogy a vízben állva vártam a napkeltét és a vele együtt érkező szemét balinokat. Azon a napon kegyes volt hozzám a Balaton, mert az első pályán küldött nekem hat balint, amiből négyet el is tudtam csípni és három igazán jó darab volt.

Az első kapás a hetes ezüst utazóra érkezett. Kiütötte a vízből a rohadék, de nem duplázta le. Innentől viszont, mintha leadta volna a drótot a mocsok, csak dobótávon kívül mutatkoztak.

Fel is került a kilences walkthefrog, de nem akarták leszedni. Így aztán az idei favorit minijerk mellett döntöttem. És milyen jól tettem.

Minimális hátszélben saccra, jó 50 méterre szállt a csalim, bőven túldobva a helyenként már – már kishalfocis jeleneteket mutató balinokat. Tik -tik – szünet – tik – tik -tik -szünet- BAAAAAM! Brutális fékhúzós kapással jelentkezett az első őn jó 40 méteren.

Igazán gyönyörű hal volt!

Következő dobásra volt egy sorozós sügérkapásom a hínármező felett, de nem akadt, majd jött egy kisebb balin.

Totál csend lett, így színt cseréltem és vártam. Ilyenkor nem szabad rommá csapni a helyet. Kevés hal volt a pályán, ha gyanút fognak idő előtt bekussolnak, vagy le is léphetnek. 😉

A következő rablássorozat minijerk távon kívül érkezett. Beljebb menni nem lehetett, mert félő volt, hogy becsorog a víz a gázlóba, így visszatettem a walk the frogot a kapocsba. Első dobásra brutális kapásom volt, de nem akadt. Tudtam hogy jól hal. Nem tudom, hogy ugyanaz volt e, de azt tudom, hogy két dobással rá, szinte centire ugyanott már nem hibázott.

Leszedte a kilences békaketyerét, majd egy helyben tombolva szétverte a vizet.

Kurva jó móka volt 50 méterről kiszedni egy ilyen egészséges, ereje teljében lévő, púpos jószágot. Happy Birthday Steve! Ordította a képembe, amikor tarkón ragadtam őnkelmét. 😀 Még éppen átértem. 😉

Nem volt egyszerű lefényképezni egy ekkora halat vízben állva, a dolgot nehezítette az is, hogy az előző halnál hanyag módon nem tekertem vissza a nikonon az objektívet és nem dugtam be elől a mellesbe, hanem hanyagul a hátam mögött hagytam és az objektív beleért a vízbe. 😦

Fél kézzel töröltem le róla a vizet a pólómmal, aztán lőttem pár képet.

Ez a pálya még egy halat tartogatott. Balra lépegetve egy kőre álltam a víz alatt és így sikerült megdobnom egy még távolabbi rablást. Brutálisan törölte el a csalit. Nem volt rossz hal, de a védekezése alapján sokkal nagyobbnak véltem.

Ezután totál bekussoltak, így átmentem a zsíros pályára, ami aznap egy kapást adott. Szerintem az idei legkisebb balinom volt, de összességében is benne lehet a valaha fogott legkisebbek top tízes listájában.

A nap már magasan járt, az agyamat égette a nap, de gyorsban ránéztem még a legutóbb hínárlakó balint adó helyre, ahol meglepetésemre három balin is focizott. A háromból kettőt le is szedtem, de kép sajnos ekkor már nem készülhetett, a nikon kiírta, hogy nincs objektív a gépen 😦

Valaminek csak el kellett baszódnia ezen a napon is. 😀

Azért a barbárnőnél kicsit jobb kedvem lett. Jó társaság, király zene és egy fiatal csaj foglalkozik veled. 😀 Kell ennél több?

Egészség…. Az kurvára kellene.

Jó lenne kicsit kevesebb időt tölteni a csizma talpa alatt. 😁

Balaton Kategória | Balaton, balin, balsa, faragás, felszíni, gázlós, minijerk, WTD Címkézve | Hozzászólás

Karton a gázlóban

Közzétéve 2022. július 24. vasárnap | Szerző: steveolures

Sziasztok,

Régen jelentkeztem bejegyzéssel, de sajnos egy teljes hónap kimaradt és azóta is csak módjával horgászom, azt is partról, vagy gázolva.

Van talonban még egy Harcsakaland második rész is, de ahhoz előbb kéne fogni legalább egy normális méretű harcsát, hogy kerek legyen a történet. Talán csak annyit, hogy idén rendesen szopóágra tettek. 😀

Egyébként a történetben szereplő pecák egy kivétellel úgy kezdődtek, hogy Steve megint megpróbálta a bajszosokat, de nem ment…

07-01

Már feladtam a hőség miatt, amikor hazafelé menet a kocsiból egy régi kedvenc pályám mellett a vízre tekintve olyan kishalfocira lettem figyelmes, amilyet vagy 3 éve nem láttam. És nem csak azon a helyen.😲😲

A következő parkolási lehetőségnél már pattantam is ki az autóból és futtában közelítettem meg a helyet. 😃

A rablások epicentrumában egy fiatal pontyos srác, egy 1,70-es csutka bottal, nyeletőfékes orsóval, alul töltött dobbal, 5 centis rapala DT-vel szórta a vizet. 🤣🤣

30 méterrel odébb is mutatta magát egy kisebb csapat, de elég messze voltak.

Az oldschool 9 centiméteres frog walkerrel éppen elértem a csapat peremét, aztán egyszer csak hibáztak, mert közelebb jöttek. Itt már negyedszer merítettem a sapkámat a vízbe, az infarktus és az agyvérzés határán 😁 és akkor lebombázta végre egy szép, egészséges, sötétebb tónusú balin a wtd-t.

A srác feladni látszott a bulit, így megkértem had dobjak néhányat a helyén, bár a balinok már az előtte található területen se voltak olyan aktívak, mint előtte néhány perccel, két kapást azért még összehoztam, aztán menekültem a hőség elől.

07-04

A napkelte gyönyörű és halmentes volt újfent. A múltkori pálya foglalt volt, így tettem egy próbát egy másik pályán.

Már elmúlt hét óra, ennek ellenére a dög melegben fociztak a balinok.

Először partról próbálkoztam a nádas takarásából. A kilences békakutyával el is értem a halakat, de kapást nem igazán sikerült kicsikarnom.

Mivel a rablások intenzitása alább hagyott, így úgy gondoltam megnézek egy még árnyékosabb helyet, aztán irány haza, mielőtt a guta üt meg.

Aztán ahogy mentem a betliből az autó felé csak rápillantottam a vízre az iménti helyen, ahol a rövid pihenő folyományaként újra beindult az őrület ráadásul 10-15 méterrel beljebb nem kis balinok fociztak a küszökkel.

Az első halat még partról fogtam. Egy potyaleső csíkos lovag hatalmas cuppanással támadta a frogwalkert, majd a duplázásnál már rendesen el is találta.

Az őrület tovább fokozódott. A nagyját nem értem el, ezért döntenem kellett. Vagy hazamegyek, vagy parasztgázlóban bemegyek a vízbe?

Szerintetek? 😀

Az alsógatyába beletűztem a fogót, nyakamba vettem a nikont. Egy csalival a számban, eggyel a kapocsban gázoltam be a vízbe, miközben az őrület nem akart csillapodni.

Elég sokat kellett dobnom az első kapáshoz, majd még többet a másodikhoz, közben 5-6 percenként kimentem a partra és mindig két másik csalival tértem vissza a pályára.

Az első balint a frogwalker adta.

Az utóbbi években a kilences axeheaddel szinte csak csukáztam, pedig baromi jól dobható és a balinok is imádják. Azt hiszem fel kell majd vennem ezt a csalit is a palettára. 😉

A sokadik csalicsere után volt egy brutális, fékhúzós kapásom az ezüst utazóra, aztán dobtam vagy “ötezret” a következő halig. 😀

Már kezdett fogyni az árnyék és a lassan húgymeleggé változó víz a flakonból, amikor a hetes axeheadet megállítottam egy pillanatra, ez a gyönyörű balin meg úgy torokra nyeste, hogy véget is vetett a pecának aznapra.

A 26 fokos vízben esélye nem lett volna, annyira vérzett a lenyomott szakállú horgok és az óvatos horogszabadítás ellenére. Így másnap ő(n) lett az ebédem.

Az idei legnagyobb balinom volt, ráadásul gyönyörű színekben pompázott. Teljes hossza verte a 65-öt. Azért a tányéron se nézett ki annyira rosszul. 😀

07-08

Fél négytől kilencig három kapás, két kézben tartott hal és egy lídertáccs. 😃
És hogy miért a minijerk volt a nyerő csali? 🤔
Azért, hogy minél többet vegyetek belőle. 🤣😂

Viccet félre téve, még tavaly Szabi barátom azt mondta, hogy a nyár csalija lesz a minijerk. Tavaly annyi halat nekem nem adott, viszont idén…. De majd úgyis látjátok. 😉

07-11

“Sziasztok,
Ez a peca úgy alakult, hogy végre volt benne 5+1 jó percem, 10+2 olyan dobásom, ami 8+1 akciót, 2 balint és 3 szép csapót adott. 😃
Szörnyű ezt így július 11.-én kijelenteni, de ez volt az idei legjobb pecám, akciók és fogott halak szempontjából.
A nyerő csali azt hiszem egyértelműen látszik a képeken. 😃
A többit majd a blogon, ha lesz kedvem többet írni, mert ez a peca sem múlhatott el negatívumok nélkül. 😃”

Na akkor bővebben. 😀 Ezen a napon sem adta ki a harcsa, így immár gázló cuccban öt órakor a tutiban álltam. Rablást ugyan nem láttam, de kishal volt a pályán rendesen. Mivel az utóbbi pecán magasról tettek a felszíni csalikra, így a white metallic színű minijerkre esett a választásom.

Első dobás, burvány a csali mögött, azon a távon, ahol a nagyobbak mozogtak két pecával előtte. Második dobás, éles ütés, de nem akad. Gyáá!

Harmadiknál két rántás után kicsit tovább hagyom süllyedni a csalit és pont ez hiányzott a halamnak. Ahogy írni szokták “elemi erővel bombázta be” az apró jerk csalimat.

Annyira szép hal volt, hogy kivittem a part mellé egy fényképre. Gyönyörű, arasszal mérve 60-as forma, erős, tökéletes jószág volt.

Aznap ha jól emlékszem nem volt rontott kapásom, egy az előzőnél kisebb balin mellett, sikerült két szép csapót is ütnöm. Igazi kis agresszív vadállatok voltak. Imádom, amikor a potyaleső sügérek, a balinok által megütött aprónépet szedegetik.

FB_IMG_1657651731174

A második sügér után nagy lett a csend, így pihentetni akartam kicsit a pályát, másrészt egy hidegfront után voltunk éppen. A víz visszahűlt 22 fokosra, a levegő hőmérséklete hajnalban 13 fok körül mozgott, így az árnyékos pályán kevésbé volt melegem. 😀

Amikor éppen a köveken botorkáltam a másik hely felé, jött az első aznapi üröm az örömben. 😀

Szorgos kis kínai kezecskéknek nem igazán sikerült jól megvarrni a táskám pánját, amit kb. 15 alkalommal használtam eddig a napig. 😀

A rapala rajongó csoportban azon a napon legalább volt egy kis aktivitás, miután feltöltöttem a képeket. 😀

Mivel nem álltak kötélnek a halak, kicsit átmelegedve visszaálltam még néhány dobásra vízbe, amit a nap legszebb sügere honorált.

A peca végeztével vettem le a gázló cuccot és akkor vette észre, hogy hajnalban miért tűnt olyan kényelmetlennek a bakancs. A talpbetéten található szövet feljött. Gondolom ezt is gondos kis kínai kezek készítették. 😀 Kivettem hát a talpbetétet, hogy leszedjem róla a szövetet és akkor jött a második üröm az örömben aznap.

Ilyet még nem b@szott a világ, már elnézést, de a talpbetét alatt kartonpapírból készült magasítás található, ami persze már teljesen rommá ázott, foszlott.

Egy gázlóbakancsban! 😀

Scierra forever… Ja nem ide…. 😀

A gázlót általam készített csalikra cseréltem, így maximum ki tudom belőle szedni a papírt és veszek bele egy szilikonos talpbetétet. 😀

Egyébként még jó hogy a régiből van otthon kettő is. Az az olcsóbb kategória volt, semmi baja és azóta is használom, csak muszáj volt a bakancsot is a cserebizniszbe bevonnom, mert járt a gázlóruha mellé.

Remélem annak nem derül kis semmilyen rejtett hibája.

Egyre inkább megy a Világ a szemét termelés felé. Olcsó cérna, hozzá nem értés, még olcsóbb munkaerő. 😦

Ja most ugrik be, vettem idén egy shimano exage FD-t. Az FA-kat anno nagyon szerettem. Na az FD…. hát az sapka szart nem ér.

07-16

Az idei legjobb pecám volt aznap hajnalban.

Legalább 20 akció minijerkre, kb. 10 hal kézben, közte 2 darabos jószág. Ölték, gyilkolták, ütötték, verték, elgázolták az apró, de annál jobban doható wobblert. 😃

Csak a világos színek működtek. White metallic, bluepink, pink killer.

A legnagyobb balin talán két méterre lehetett tőlem, amikor rájött, hogy valami nem f@sza. 😃 Szétverte a vizet! 😃

Brutál jó volt végre, még úgy is, hogy egy PB gyanús csapóm akadt le WTD-ről egy másik pályán 🙁 .

Aznap hagytam a harcsákat a fenébe és 4:30-kor már a vízben álltam. Az első halak még sötétben érkeztek. Rögtön nyitó halnak, egy arasszal mérve 65-ös formával kezdtem, ami jó negyven méteren kapta le a kisebb rántásokkal, szakaszosan vezetett csalit.

A bluepink színnel kezdtem. Ezzel a színnel volt egy oltári nagy mázlis fogásom is, amit akkor vettem észre, amikor ki akartam venni a halból a horgot. Valahogy kinyílt a kapocs, de hatalmas mázlival visszaakadt a horogba és kézbe tudtam venni a halamat. 😀

Amikor már nem ették ezt a színt, váltottam a fehérre és milyen jól tettem. Három dobás, két hal, a második a nap legszebbike.

A végén még fogtam pár kisebbet a fenti pink killer színnel, de ezeket már nem fényképeztem egy kivétellel. Kiló körüli halak lehettek.

Végre egy jó peca, sok akció, jó halak és nem szakadt, tört, baszódott el semmi. 😀

07-18

A következő képsor címe: A bitang, a dagadt, a virgonc és a csíkos. 😃
Aznap meg kellett értük dogozni rendesen, de azért sikerült elkerülni a betlit, ahogy a nagyok szokták. 😃

A halak lekéstek a reggeliről a tuti helyen, így a másik pályán fogtam a nap első halát. Már a kőről repült a frogwalker a Balin FC tagjai közé és amikor léptem egyet előre, a csali pedig ütemet tévesztett, akkor verte le a háromból az az egy hal, amit ezen a pályán sikeresen megakasztottam.

Aztán visszatértem az első pályára és néhány balin csak megérkezett addigra az asztalhoz. 😉

A végén pedig a hatos white walker beadta a szép sügeret. Hatalmas cuppanással szedte le a felszínről. Fárasztás közben egy pár centivel nagyobb társa követte, kétszer oda is vert, de sajnos nem ragadt rá a másik horogra.

07-21

Összesen három halat adott a két pálya. Egyik sem volt igazán acélos, de legalább lőttem egy igazán jó képet, a 4-5 kishalfocista balin alól a minijerket ledurrantó, szinte csíktalan csíkosról. 😀

07-23

Ezen a napon nagyon szemetek voltak a halak. 😀

5 balin és 4 sügér akcióm az egyik pályán, ami idén elég jól adja, ahogy fentebb láttátok, de az összes hal csak maszatolt a csalival, úgyhogy kerestem magamnak egy magányos, hínárlakó egyedet, amit végül sikerült átvernem. 🙂

A hínárlakó balin kényes jószág. Egy csalival 3-4 dobás, aztán szín, méret, típus csere ebben a sorrendben. 😉 A sekély víz azért korlátoz rendesen, de ilyenkor jó igazán, hogy sok wtd típusom, színem, méretem van. 😉

Végül a baby blue színű hetes axehead wtd-vel sikerült becsapni. Hatalmas cuppantással szívta le a felszínről, szinte harcsás hanggal. 🙂
Igazán gyönyörű, sötét színezetű balin volt, narancsos úszókkal. 😍

Megjelent ugyan még három – négy átlagos méret balin a pálya nyílt víz felé eső részén, de akkor már olyan meleg volt, hogy kénytelen voltam feladni. Ráadásul hívott is az asszony, hogy hazafelé ugorjak be a piacra.

Egyébként ezen a pályán se horgásztam még soha gázolva és kajakkal is legalább egy éve nem jártam erre. 😉

Érdekes ez a nyár. Igaz sokat kihagytam, de azért hallomásból tudom, hogy a balinok szinte nullára eltűntek majd egy hónapra és az alacsony vízállás, meg a talán kicsit az egyre gyarapodó harcsaállomány és a hatalmas hőség miatt. Teljesen máshogy és sokszor máshol mozognak, mint az megszokott tőlük.

Furcsa azt is kimondani, hogy az északi parton gázlócucc kell, hogy igazán legyen esély elérni ő(n)ket. Persze ott a kajak, de egyenlőre erő nincs még hozzá és kedv se sok, hogy negyven fokban cipeljem.

Balaton Kategória | Balaton, balsa, faragás, felszíni, minijerk, WTD Címkézve | Hozzászólás

- Facebook
Keresés:
2026. január

h K s c p s v

1 2 3 4

5 6 7 8 9 10 11

12 13 14 15 16 17 18

19 20 21 22 23 24 25

26 27 28 29 30 31

« dec
Blog statisztika
- 587 207 találat
Kövesd a blogom!

Add meg az e-mail címed a blog követéséhez, és értesítések küldéséhez!

Email cím:

Csatlakozás a többi 341 feliratkozókhoz
Legutóbbi bejegyzések
Kategóriák
Kategóriák
Archívum
Archívum
Meta

Blog statisztika

Kövesd a blogom!

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

Archívum

Meta