Avagy egy új csali születése.

Még szeptember 22.-én egy csalódásokkal teli csukamentes hajnal után balinok után néztem. Elég későn értem a pályára. Már fél kilenc lehetett. Konstatáltam, hogy tele van minden ivadékkal, így talán lesz esélyem balinra, de azért még dobtam párat kanállal a hínármező felett, hátha…

Egyszer csak a csónak előtt, szinte alóla úszott ki egy szép sötét hátú őn. Pont mellette húztam el a 9 grammos kelét. Láttam ahogy ráfordul és reflexből odacsíp a kanálnak. Persze hogy nem akadt.

Gyorsan elő a kispecát és az ilyenkor szokásos kis wobblereket. Kettő ilyen van (már csak volt) a tarsolyomban, mert egy ideje egy harmadik típus is melléjük került. 😉 Az egyik a mini wave minnow, a másik a minijerk.

Na azon a napon mindkét csali adott egy balint, de miniwavere volt vagy hat akcióm.

A tiszta vízben sok esetben láttam, hogy a rohadékok csak megcsípik, megfejelik, megbökik a csalit. Szerintem hajnal óta zabáltak és nem igazán voltak éhesek, inkább csak a kíváncsiság hajtotta ő(n)ket.

Az elsőt miniwavvel fogtam, a baby blue színnel. Már a csónak közelében járt a csali, amikor láttam, hogy jön mellette a balin és oldalról megfejeli. Éppen konstatáltam, hogy megint megszopatott egy, de ez a hal nem fordult el, hanem látszott rajta, hogy keresi a prédát és nem igazán érti, hogy mi van, illetve mi nincs. 😀

Ezt a csalit csak simán húzni szoktam, de most a másodperc tört része alatt arra a döntésre jutottam, hogy beleütök egyet. Bejött! A balin ráfordult, majd a második ütés után le is durrantotta.

Nem éppen életem hala volt, ráadásul a fura szájszeglete egy korábbi horgász által okozott sérülés nyoma lehetett, gondolom nem valami kíméletesen szabadíthatták meg a szúrós falattól. 😦

A következő hal egy oszlop mellől támadta be a megállított minijerket. A képen is látszik, hogy ez a ha is oldalról fejelte meg a csalit. Éppen hogy megakadt neki a kis 10-es méretű horog.

Amikor totál elkussoltak, már hajtások sem voltak feltettem az ezüst utazót minden mindegy alapon, de nem volt akcióm felszínire. Pont levettem a csalit a kapocsból, amikor újra rabolt egy hal. Hirtelen a 9-es walk the frog akadt a kezembe. Totál logikátlan ivadékzabáló balinokra ekkora csalit feltenni, de bejött, mert a rohadék nekiment, de sajnos nem akadt meg. 😦

Már tavaly is agyaltam rajta, hogy kellene készítenem egy intenzív veretésű, jól dohható minow csalit főként erre az őszi ivadékzabálós időszakra, de most végre az elhatározást tett követte. 😀

A technológiai, kipárolgási és száradási időket figyelmen kívül hagyva két nap múlva a hajnalt a felúszó és a süllyedő prototípus felhorgozásával nyitottam, ugyanis előző este fél kilenckor tettem fel az apróságokat a forgatóra.

A kis csali 4,7 centiméter hosszú. Olyan se nem minnow, se nem crank, talán a yozuri l – minnow csalijára hasonlít leginkább a veretés intenzitásában és kicsit talán formailag is, bár az élek koránt sincsenek annyira lekerekítve.

Szóval 24.-én a hajnalnak megint csukák reményében vágtam neki, de most nem egyedül, hanem a “rapala guy-al”. 😀

A csukák szemetek voltak! Először oldalról tolóhullámmal verte el egy a kilences walk the frogot, majd egy nagyobb durván ráburványlott, aztán a megállított csalit víz alá is vitte, de nem akadt meg. 😦

Később a mély részen leszedte egy a kanalat, de nem akadt. Láttam, hogy jön utána, nagyon akarta a kanalat. Hagytam süllyedni, hullott, mint ősszel az a bizonyos falevél. A következő pillanatban le is duplázta, de persze, hogy másodszor sem akadt meg. 😀

A nap hamar jött, a víz tiszta a volt, a halak bekussoltak, így megnéztünk egy új pályát balinok reményében.

Szaron volt a víz ivadékkal, de rendes rablással talán ha két balin mutatta magát, inkább csak beleúszások jelezték, hogy a hatalmas területen ólálkodik néhány fogatlan útonálló.

Persze, hogy az új csalit dobtam, méghozzá a süllyedő változatot. Éééésss beadta! Egyből az első pecán. Nem egy óriás, de hal. Már ekkor jó megérzésem volt a a kis púpossal kapcsolatban. 😉

Hamar otthagytuk a nem túl aktív balinokat és tettünk egy próbát a két nappal ezelőtti pályán. Kevesebb kishal volt és még kevesebb balin, de itt is beadta, ráadásul ez a jószág már valamivel szebb darab volt. 😉

Jó lesz ez, mondogattam magamban, aztán 26.-án egy betlis csukás hajnal, majd egy mély vizi kősüllős peca utáni este be is bizonyosodott, hogy tényleg jó lesz. 😉

Két különböző pályán sikerült elkapnom két balint felszínivel. Az elsőt nem fényképeztem, mert elég csúnyán akadt, a második az álló csalit dörgölte le szemből.

Aztán megérkeztünk egy kikötő torkolatához. Nagy volt a csend, bár kishal az volt a pályán elég rendesen. Aztán a kikötő melletti nádas előtt elcsattant az első hal, majd ahogy mentünk bele a naplementébe a kishalak egyre inkább gyűltek a felszín közelébe és a balinok egyre aktívabbak lettek.

Egy brutál rabláson a sekélyben wtdre kapásom volt, de csak egy szaros csukagyerek volt a tettes.

Majd az intenzíven rángatott, közben “the humpback”, vagyis “a púpos” névre keresztelt csalira volt egy brutális kapásom, de persze nem akadt.

Olivér már a második halnál járt, amikor egy brutális rablásra dobva megint kapása volt.

Már éppen konstatáltam, hogy ezt is ő fogta meg, amikor a rángatott csaliba bazinagyot ütött egy balin és ahogy fordult és felcsapott már tudtuk, hogy az iménti rablás elkövetőjét bizony nekem sikerült feltartóztatni.

Ez már balin volt a javából, szóval már biztosan működik a kis csali. 😀

A következő négy akcióból kettő volt kézben és közben idén először és vízijárműből horgászva életemben először ellenőriztek a halőrök. 😉

Volt is egy kis anomália, hiszen az általam eltett három kövest nem találták beírva, pedig be volt, csak én településenként új oldalt szoktam nyitni. 😉

Őszintén szólva ezelőtt soha nem tettem el egyetlen kövest sem, de amikor az ember fog harminc darabot, bőven bele kell hogy férjen, hogy elviszi a három legszebbet.

Két ebédre elég volt nekem a három hal, hisz ez a méret már nem fiatal és sokkal húsosabbak, mint egy 40-50 centi közötti süllő és meg kell mondjam nagyon finomak. 🙂

Október 4.-én délután abban a tipikus esős, felhős, szeles fos időben zabált a balin az egyik parti pályán. Le kellett volna mennem, de megint “az ott lesznek ezek másnap reggel is” hibába estem. Reggelre a felhőknek, esőnek nyoma sem volt. Kb 20 olyan perc volt a 4 órás etap alatt, amikor 6-8 jószág dobótávon belül mutatta magát.

Hajnalban sajnos beszaggattam a két horgos fehér vertikemet, erre az egyetlen hal mit támadott be? Az egy horgos verziót. 😦 Ráadásul úgy, hogy hagytam süllyedni pár másodpercet és amikor ráemeltem rácsüngött. Nem volt kapása se, csak rúgott egy nagyot és annyi….

Persze  nyilt vízen dolgozott a balin rendesen. Olivérék rommá is fogták magukat. 😀

Másnapra egy egész napos pecát beszéltünk meg, de barátomnak bekrepált a kocsija, így fél nap lett belőle.

Egyből a balinokat vettük célba, de persze az előző nap működő négy pályából kettő totál bukta volt. 😦

A nádban található halakat szétcsapta előző délután a déli szél, az épülő kikötőben meg éppen kotortak, így körülötte sáros, hordalékkal teli víz fogadott minket. 😦

A kövezés előtt azért volt balin, ha nem is annyi, mint egy nappal előtte és a strand sekély vízében is találtunk halakat, majd egész messze 500 méteren is, nem is akármilyeneket. 😉

Az elején nagyon elhúztam, de a sekély pályára nem igazán volt jó csalim. Úgyhogy darabszámban a végére rendesen alulmaradtam. 😀

A púpos nagyon adta, összesen hat balin volt kézben, közte két darabos példány és egy meglepetés hal. 😉 Azért nem ártott volna, ha vannak belőle más színek is.

A sekélyben a fekete csali adta barátomnak, így felkerült részemről a black metallic színű minijerk. Volt rá egy brutális kapásom, majd egy balin kitárt pofával, tolóhullámmal támadta, de az utolsó pillanatban elfordult. 😦

Volt hogy dupláztunk.

Fogtam furcsa balint jobb oldali mellúszó nélkül.

Jött átlagos.

Jött nagy. 😀

Róla portré készült, ős e volt rossz hal.

Ő(n) se volt kicsi és ahogy a víz alatt csukaként rázta a fejét, repültek ki a küszök a pofájából, egy félig emésztett darab fenn is akadt a csali hasi horgán. 😀

Apropó csuka! 😀 Volt egy elnehezedős kapásom. Egyből tudtam, hogy jó hal és a mozgása alapján gyanúsan nem balinnak tűnt az illető. Bizony, hogy csuka volt, nem is kicsi.

Új személyes, saját csalis rekordom, teljes hosszban tudta a 80-at. Gyönyörű, sötét mintázatú hal volt, szerencsés, szájszéles akadással, 47 milliméteres csalival, a nyilt vízen , balinok között, hínármező felett. Nem volt tervben egy ekkora jószág, főleg nem csuka, de ha már így adódott a finom cuccal ezt a feladatot kellett megoldani.

Amikor kivettem meg kell hogy mondjam, valami kibaszottul örültem, szerintem fültől – fülig érhetett a szám. És ebben a pillanatban Olivér megszólalt.

” Ne edd meg!”

Én meg csak nevettem és jeleztem felé, hogy dehogy eszem meg, hisz gyönyörű hal volt! 😀

Bár a 0.33-as előke nem volt a hal szájában, fogai között egy pillanatra sem, egy minimál sérülés mutatkozott rajta, ami miatt cserélni kellett. Az előke sem neki készült előző este. 😁

Az alsó kép azoknak szól, akik szerint a kínai retek, vagy éppen a japán csodacsalik egyenértékűek a kézzel készített csalikkal, pedig koránt sem. De ők ezt soha nem fogják megérteni, ahogy azt sem, hogy ez az egész műcsali készítés nem csak a pénzről szól.

Kurvára nem! 😉

A kis csali működik. Húzva, pöcögtetve, jerkelve, twichelve, megállítva. Egyedül beesőre nem fogtam vele.

Neki is álltam az első szériának. Szerintem hamar el fogják vinni, az utolsó darabig. 😀 Többen is jelezték, hogy a domolykót is látják benne. 😉