Szaros kutyás – kutyás szarok

Még mielőtt megkaptam volna Robitól az új teleobjektívet és erőt vettem volna magamon a csónakos és kajakos pecákhoz toltam még pár gázlós partit, hol balinokkal, hol sügérekkel, hol néhány halom szeméttel és kutyaszarral.
Július 29.-én sokáig úgy nézett ki, hogy még a nagy hullámzás előtt brutális, fékhúzós kapással érkező balin lesz a nap egyetlen hala, ami a minijerket akarta elpusztítani. Nem éltetem balinja volt az tény és való, de a kapása mindent vitt.  😀
El kellett hát döntenem, hogy feladom, vagy lapot húzok a 19-re?
Húztam. Mármint lapot. 😉
Aznap ez volt az ötödik pálya, amire ránéztem. Dobta némi pénzmagot a parkoló automatába. Magamhoz vettem a doboz csalit, a botot és elindultam parton koccra a nádfalig, ami még gázolható.
Ezen a részen inkább kajakozni szoktam, de gázolva is adott már szép halakat. Már benne voltam a reggelben, de ez a pálya a fedettsége miatt még bőven jó szokott lenni akár 10 óra felé is és az árnyékos mivolta miatt élhető még nagy melegben is.
Ahogy haladtam a parti úton néha egy – egy rablás hangja majdnem megállított, de kitartottam az eredeti tervemnél és csak az utolsó helyen mentem le a vízhez.
Elég nagy volt a csend. Nagyon régen jártam már erre. Kémleltem a vizet, bemértem a hínárfoltokat és konstatáltam, hogy a víz itt sem nagyobb semmivel sem.
Dobtam pár próbát WTD-vel, majd gondoltam felteszek egy minijerket is. Miközben a kapoccsal babráltam elcsattant az első rablás az egyik hínárfolt mellett. Imádom ezeket a rohadékokat, tudják mikor kell odaverni. 😀 A WTD már, a minijerk még nem volt a kapocsban, de így is én nyertem.
A rablás mögé pár méterrel érkezett be a csalim, 4-5 ütés után hagytam kicsit süllyedni, majd megint belevertem párat. Pont ott állhatott meg a csali, ahol az imént a balin támadásba lendült, mert maximum 2 másodperc csábos, billegős süllyedés után telibe verte a nap második hala.
Nem volt óriás ez sem, de a tervem bevált. Az ötödik pálya beadta a halat.
Igaz nem volt csapatbalin előttem, de beindultak a rablások. Még elérhető távolságban dolgozott egy ránézésre jó hármas hal is, de nem tudtam őket sehogy sem átverni és a part mellől pár száz méterrel visszább egyre csak dolgoztak a halak, fülemnek kellemes hangokat hozott a szél.
Nosza ki a vízből és a parton hamar a rablások helyén találtam magam.
Valamiért annál a víztisztaságnál a fekete alapú ezüst utazóra esett a választásom.  Beálltam combközépig a vízbe és először a távolban dolgozó őnöket vettem célba, akkor még nem sejtettem, hogy a lábam előtt hevernek” a halak.
3-4 hosszabbat dobhattam és amikor az utolsó dobásnál begyorsítottam a csalit, hogy újat dobjak, a parttal párhuzamos hínármező felett, tőlem pár méterre felrobbant a víz a csali alatt!
Persze nem akadt.
Szóval itt vagytok a hínármezőben – konstatáltam és először a parttal merőlegesen, majd azzal párhuzamosan kezdtem el szórni a vizet.
Nem tudnám már pontosan felidézni hány akcióm volt a következő 10 percben. Kettőt fogtam az ezüst utazóval, egyet pedig a hatos ayu színnel. Brutális kapások voltak, robbant a víz, dobálták a csalit, majd újra bombázták. A mobilos képek nem igazán adják vissza, de a három halból kettő gyönyörű, sötét, bronzos színben pompázott és az egyik 60+os jószág pár méterre tőlem verte le a felszíni ketyerét, majd egy helyben, tombolt, zurbolt, fröcskölt, hogy megszabaduljon a szúrós falattól.
Adrenalin sokkot kaptam a vízben állva. 😁
El is határoztam, hogy másnap ezen a pályán kezdem a napomat, ha egyáltalán fel bírok majd kelni. 😀
Őszintén szólva annyira jól esett ez a peca, hogy fel sem tűnt az, amitől másnap kiakadtam. 😦
Vihar előtt érkeztem a pályára. A halak nem voltak annyira aktívak és csak azon a részen találtam meg őket, ahol az előző etapot befejeztem.
Négy akció, két balin lett a vége felszíni csalival. Az egyik igen kövér volt, a másik egy brutális, méteres szaltóval vette le a csalit. Kezdett sötétedni az égbolt és jöttek a hullámok is, így jobbnak láttam elindulni.
Ez a pálya természetvédelmi terület. Na az ember ezt pont leszarja! 😔
Még a vélhetően egy hajléktalan által, egy tűzrakóhely mellett otthagyott szemét, sörös dobozok és kaja maradék hagyján….
De a kutyás kollégákon nem tudok “elmenni” kutyatulajdonosként.
Igen. Azok mind kő alá, fa mellé ledobott kutyaszaros zacskók. Van ahol volt 10-12 darab is, ha már egy böszme otthagyta, én miért ne hagynám ott alapon…
Szép kis tappancsos zacskók, sok helyen a zacskó mellett a fertőtlenítős kendő. Volt olyan, hogy lefűzős mappába való, átlátszó nejlonban volt az adag kaka.
Ki a f@szom járkál ilyennel a zsebében kutyát sétáltatni?
Nyilván nem fotóztam le minden kupacot, talán a legmegdöbbentőbb az utolsó képen látható adag, ami a helyi strand mellett éktelenkedett, ahol naponta több száz ember megfordul. És senki nem b@szta le a másikat és senkinek eszébe nem jutott, hogy összeszedje. 😦
Így aztán nagyon sok értelme van bezacskózni a szart, ha ott hagyjuk a természetben! Ennél sokkal jobb lett volna, ha be sem zacskózzák, abban a csapadék mentes meleg időjárásban, ami a nyarunkat jellemezte, hamar kiszáradt, majd elporlott volna az út szélén.
Bocs hogy ezt írom, de tök feleslegesen vagyunk ebben az országban közel 10 millióan… és a bolygón ennyien…
Nem érdemeljük meg ezt a Bolygót! Egyáltalán nem…
Ahogy mentem kifelé a két szatyor szeméttel és kutyaürülékkel a befelé sétáló kutyásokkal szemben, három kutya tulajdonosaként ellenszenvet éreztem. Csak az járt a fejemben, hogy ezek is bezacskózva az út szélén fogják hagyni az ürüléket. 😦
Három nap pihenő következett. Hogy az időjárás, vagy a meló miatt azt már nem tudom felidézni. Az idő biztosan visszahűlt egy kicsit a vihar hatására, arra viszont tisztán emlékszem, hogy a balinok nem mozogtak, viszont volt több sügérkapásom két pályán. Sajnos egy közel PB gyanús, tarajos tőlem karnyújtásnyira rázta ki a kellemetlenül szúrós falatot, de azért egy impozáns csíkos lovagot, így is sikerült elcsípnem. 😉
Közben persze ment a meló is. Készült pár új dizájnos hetes axehead pluszban és , mivel a  walk the frog fedőnevű kilenc centiméteres wtd-met eléggé komázták mostanában a csíkosok és az ezüst nyilak, ezért új dizájnnal készítettem magamnak 2 prototípust.
A balinok megint eltűntek. Egy – egy rablás 4-5 pályán, így még csak kapásig jutottam az új green frog színnel, viszont két bátor sügeret azért sikerült összehozni. 😁 A második nagyon bátor volt. 🤣🤣
Aznap is volt a pálya mellett szaros zacskó bőven. Mivel volt nálam (minő véletlen) egy szatyor, így a haltalanság okán megint gyűjtésbe kezdtem. 😦
Egyszer csak jött egy idősebb hölgy biciklit tolva, kutyával…
Megkérdezte mit csinálok? Én meg elmondtam neki, hogy más után szedem a szemetet és a szart. Nagyon meglepődött, hogy ilyet ő még nem látott, egyúttal megjegyezte, hogy ez egyfajta bosszú lehet a kutyások részéről, a szemét lerakók hiánya végett…
Hát… A strand melletti legnagyobb kupactól olyan 50 méterre van a parkoló, 20 méterenként szemetessel.
Na mindegy….
Az utolsó gázlós peca a már megírt kajakos őrületek előtt a következő volt. Ezt a bejegyzést a facebookra biggyesztettem anno. Most szó szerint idézem:
“Az elmúlt napokon megint eltűntek a balinok és tegnap sügeret is csak egyet sikerült megakasztani. Mondjuk az jó nagy volt, de legalább elment. 😁
Tegnap írtam két barátomnak is, hogy kicsit kiégtem, úgyhogy ma nem megyek. Ehhez képest ötkor már a vízben álltam. 🤣🤣🤣
Volt egy atom jó halam minijerkre, de nem akadt. A szemét 10 percre elkussolt, utána végig ott dolgozott tőlem 15 méterre, egy 5 négyzetméteres területen. A fekete minijerket is megbökte finoman, de képtelen voltam átverni. Teljes testes kiugrásokat is produkált. Gyönyörű, sötét, komoly balin volt.
Egy idő után az agyfasz határán inkább otthagytam.
A képen látható balin Szabolcs Nagy barátom csaliját verte le, ami hajnalban rám kacsintott, hogy próbáljam ki. 😁
Mondanám, hogy működik, de az a hal olyan rablást produkált, hogy 99%-ban biztos voltam benne, hogy megfogom. 😉 Bármivel fejbe dobhattam volna.
Azért nem lett csúnya ez a színkombináció. 😁
Az összes balin getzi! 💯❤️ Mert ma voltak azért a pályán. Igaz mentem is értük eleget. 🤣🤣
Amikor 5 perce vársz nem dobsz, aztán elereszted a csalit és abban a pillanatban berobban a víz. Persze nem ott ahova dobtál. Gyorsan kitekered. Rádobsz hátha még ott van és abban a pillanatban ott robban, ahonnan kitekerted.
Amikor odébb akarsz állni és megfordulsz, robban a víz. Fordulatból dobod a csalit és persze, hogy mellémegy 2 méterrel, vagy ellenkező irányba fordul.
Amikor felteszed a távdobó csalit 5 méterre rabol. Amikor felteszed a kis csalit 40-re tombol.
Mindig ott van több rablás ahonnan eljöttél, vagy ahova mész, de csak addig, míg oda nem érsz.
Látod, hogy jön a csali után. Spriccelnek szét a kishalak a csali mögött, de pár méter után elfordul.
Végtelenségig sorolhatnám, hogy mekkora szemetek, de persze a Balatonon elég eltalálni a vizet. 🤣🤣🤣
Persze van amikor igen, de ez a van amikor nem ma volt, nem tegnap, nem a múlt héten, sőt, idén eddig egyszer sem. 😁
Imádok balinozni! 🤣🤣🤣
Holnap csak azért nem megyek, mert a gyerek elviszi a kocsit és nem lesz mivel menjek. 😁 Én állat tuti lemennék….”
Kategória: Balaton
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .