Az előző posztot az Ádám által fogott halak képeivel fejeztem be, ezt a posztot pedig az általa készített videóval nyitom. Meg persze azzal, hogy elég hamar visszamentem. 😉

Aznap reggel ködös csukás hajnalra ébredtem, de mennem kellett, mert hívogatott a folyó. Kétségek ugyan voltak bennem a peca kimenetelét illetően, de ha nem megyek el és barátom rommá fogja magát, utána egy hétig evett volna a fene. 😀

A ködöt az utam során úgy 30 kilométer megtétele után napsütés váltotta. Jó lesz ez volt az első gondolatom, de aztán hol újabb ködös, vagy éppen napsütötte szakaszok váltották egymást és a célban bizony ha nem is tejköd, mint otthon, de azért igazi októberi idő fogadott. Igaz borult időt ígért, de 20 fokot, aminek a 9 óra magasságában a folyó partján egyenlőre még az “előszelét” sem érzékeltük.

Persze ez kicsit sem vette kedvünket és a kivételi ponton szereltük fel az egyik kajakot a másik tetejére. Csak részben csorogtuk ugyanazt a pályát mint legutóbb, egy kis csavarral a végén. 😉

Sajnos nem annyira jött be a számításunk, mert az új szakasz nagy részén túl kicsi és ezáltal túl gyors is volt a víz. Több helyen kivettük a vízből a járgányokat és inkább átcipeltük a kavicspadokon , vagy a szélében húztuk a műanyag szivarokat.

Ilyenkor könnyíttettünk is magunkon ha kellett, kajáltunk és néha lőttem néhány képet.

Őszintén szólva már nem tudom kinek volt az első kapása, de azt tudom, hogy nagyon szerettem volna humpbackel halat fogni. Bár a pisztráng mintás saját darabbal végül nem készültem el időben, de bíztam abban, hogy ebben az időszakban a kishal ezüstös csillogását jól imitáló black metallic színre azért lesz akcióm a nap folyamán.

Lett is. Nem is egy. 😉

Épp egy mélyebb részhez értünk. A csalit twitchelve, apró rántásokkal vezettem, néha egy  – egy másodperces szüneteket közbeiktatva. Az egyik megállításnál valami sorozta a csalit és amikor beleütöttem kettőt, közben megint éreztem, hogy valaki kopogtat odalent, majd amikor indítottam volna az ütésem halban ragadt.

Ezen a vízen számolni kell nagy domikkal, balinokkal, beeső harcsákkal és rengeteg fa fekszik a víz alatt, így nem lehet szarakodni. Sajnos a fékem még a balatoni balinokhoz volt állítva, így a 40+osnak ítélt hal nem tudott a csalival megiramodni és a kajak mellett lerázta magát. 😦

Kettős érzés volt bennem, mert valahogy úgy éreztem, hogy ezen a napon nem lesz sok akció, így azt a keveset nem ártana halra váltani, viszont örültem is, mert a tervem beválni látszott.

Egy mély részen az örvénylő vízben sajnos nem vettem észre egy víz alatt fekvő fát, így volt egy kis ijedtség, amikor megdobta a kajakot, de túléltem. 😀

Sokáig hal nélkül álltam. Hiába került fel a múltkor bevált dozer, vagy a barátomnak mostanában nagyon sok szép halat adó pisztráng mintás killer crank, csak nem akartak jönni azok a fránya halak. Barátom már legalább a negyedik útjára bocsájtott halnál tartott, amikor újra kapásom volt.

Újabb mély rész, tele bedőlt fákkal, ideális tanya bármilyen rablóhalnak. Éppen mondani akartam Petyának, hogy ha ez se adja ki a halat, csorogjunk, pakoljunk, aztán irány haza, amikor megjött a várva várt halam.

Az egyik fa mellől, a csalit kikövető domi a twitch – twitch utáni 2 másodperces szünetben agyongyilkolta a lassan süllyedő, sodródó humpbacket.

Az öreg kobold és a telény

Bár a kép alapján a hal nem tűnik annyira nagynak, teljes hosszban 47-48 centiméter lehetett, csak a barátom elég messziről lőtte a képet.

Kib@szottul örültem a halnak! Egyrészt nem megyek haza hal nélkül, másrészt bejött a terv és sikerült egy szép halat fognom az új csalival, harmadrészt domolykót eddig ezzel a twitchelős technikával soha nem fogtam és ez a hal akkorát sózott a csalira, hogy még percek múlva is a levegőbe csapkodva emlegettem.

Nemrég volt egy komment az egyik csoportban. Én állat hozzászóltam egy fonott zsinóros eszmecseréhez, de nem kellett volna, mert a vége az lett, hogy a handmade csaliknak sincs értelme, hisz kínaival is lehet halat fogni….

Aki nem készített soha csalit és így halat se fogott vele, nem tudja milyen az az érzés, amikor elkészítesz egy új wobblert egy adott helyzetre és bejön. Majd fogsz vele nagy csukát, bár nem tervezted, majd fognak vele nagy domit egy meló utáni 1,5 órás adhoc pecán és végül elviszed és neked is beadja. Jobb mint egy orgazmus! 😀

Pedig ez a peca eleve halálra volt ítélve. 😀 Történt ugyanis, hogy három nappal előtte elmentem a fiam meccsére. Nem volt teljesen jó a bokája és a hétfői futsal meccsen még a seggcsontjára is ráesett. Így az anyja ragaszkodott hozzá, hogy menjek vele, mert ha történne valami, hogy vezet haza?

A meccs nagy részében szakadt az eső és bár rendesen fel voltam öltözve, estére megfájdult a derekam, majd éjjel beállt a nyakam is. Kicsit darabosan mozogtam, mint a terminátor. 😀 Mivel így is melóztam, a fájdalom estére már a gerincembe is lesugárzott. Kenegettem mindenféle gyógynövényes bizbasszal, de nem hogy szerdán, még most sincs teljesen rendben, amikor ezeket a sorokat körmölöm, sőt tegnap délutánra orbitális fejfájás tetézte. 😀

Szóval ezen a napon azt hiszem nem voltam megfelelően koncentrált sem, mutatta ezt az is, hogy kicsit sok időt töltöttek a csalik a különböző part menti “tereptárgyakon”, lásd bokrok és fák. 😀

Petya ötödik hala egy igazán öreg mohos és széles hátú, bikafejű, teljes hosszban 56 centiméteres jószág volt, aminek szintén a BT színű, süllyedő killer kellett.

Sajnos a fenti kép nagyon nem adja vissza a hal méretét, de nehéz úgy a nikonnal zoomolni, hogy közben bal kézzel a barátod kajakjának az orrába kapaszkodsz, hogy ne vigyen el a víz. 😀 A pikkelyein és a fején látszott, hogy baszott öreg hal volt. Igazi öreg telény.

Petya hat dominál tartott már, nekem volt még horgon egy kicsi, de leakadt, majd az egyik helyen olyan ütést kaptam, hogy kapaszkodni kellett a botba, de sajnos nem akadt, három másodpercre rá a mögöttem csorgó barátom viszont ütött egy újabb szépséget, immár NL lótetüvel.

Érdekes amúgy, hogy az első pecán több halat fogott a hátsó ember, ezen a napon pedig ez volt az egyetlen olyan hal, amit az fogott, aki hátul csorgott.

A két alkalom között egyedül az időjárás jelentette a különbséget. Az első alkalommal végig sütött a nap, a másodikon a nap nagy részében ködös – felhős idő volt, néha még az eső is esett.

Lassan elérkeztünk a pálya végére. 😦 Hirtelen elhatároztam, hogy újra felteszem a legutóbb nyerő csalit, de aztán 3-4 dobás után visszakerült a humpback. Egyrészt az összes akcióm arra volt, másrészt ha nem adja ki, akkor nem . 😉

Sekély vízben egy bedőlt fa mellé dobtam a csalimat. Mivel max 30 centiméter mély volt a víz, így nem hagytam süllyedni, hanem egyből beleütöttem egyet. Abban a pillanatban robbant a víz! 💣💣💣 Tulajdonképpen felszíni, vizetszétb@szós, fékhúzós kapással törölte el a kis púpost. 😁😍

Nagyon szép hal volt ez is és bár a kép alapján nagyobbnak tűnik, 1-2 centiméterrel kisebb lehetett a társánál.

Kurvára kellett a lelkemnek, így a pálya végén! 😀 Végén? 😀

Itt jött el az a közös elhatározás, némi nyomásra a részemről, hogy nem vesszük ki a kajakokat, mivel gyerek még az idő, hanem csorgunk tovább és majd visszafelé evezünk. 😀

Azt mondta Petya, hogy a balinos fáig csorgunk, aztán irány visszafelé. Rendben! 🙂

Nem igazán akarta beadni, se neki, se nekem. Elérkeztünk a balinos fához, ahol egy nagy dög a barátomat már kétszer is helyben hagyta.

Első alkalommal amikor együtt voltunk kétszer is kopogtatta a a cranket, rá pár napra pedig a kajak mellett támadta meg az éppen kiemelt csalit, habosra verve a vizet. 😀

Na ezen a napon beszopta a lótetűt, viszont húzni kellett a fából keményen és sajnos 4-5 másodperc után lemaradt. 😦

Elindultunk hát felfelé. Egy rövid szakaszon elég húzós volt a víz, itt a kajakokból kiszállva, gázolva húztuk a műanyag szivarokat felfelé, mint ahogy a régi 48-as filmekben vezetik a huszárok a vízben a lovaikat.

Amikor letudtuk ezt a szakaszt, egy pillanatra meg is pihentem.

Mire felértünk, kikötöttünk persze kisütött a nap is. Mire felcipeltük  és felcuccoltuk a kajakokat, vert a szívem rendesen és még hátra volt a tereprally és Petya kajakjának átpakolása az ő négykerekűjére.

Amikor a lomha feelfree meghágja a gyors jacksont

Múltkor hazafelé egy kamion tülkölt rám és villogtatva előzte a 10 kocsiból és egy traktorból álló menetoszlopot elmebeteg módon.

Most a tök sötétben utolértem egy piros világító pontot a főúton. Szerencsére köd már nem volt és még az eső sem szakadt, mint ahogy az utolsó 5 kilométeren, mert egy baszom traktort, aminek egyedül a jobb oldali, felső lámpája éget halványan, így csak majdnem vertem telibe. 😦

Végül egy kép búcsúzóul, mert legutóbb a kapás horgony kevésnek bizonyult, térkő meg ducktape pedig mindig van otthon. 😀

Ja és egy kis tanulság:

Ezen a napon egyébként ha sekély, ha mély volt a víz, az összes halat bedőlt fa mellől fogtuk. Hiába a sok ígéretes hely, kövezés, nádfal, bokros rész, minden hal vízbe dőlt fa mellől támadta be a csalikat.