Július 27.-én muszáj volt mennem. Egyrészt 26.-án megkínzott a proktomókus 😀 , másrészt aznap volt a születésnapom.

A legnagyobb az volt, hogy a vizsgálat után boldog születésnapot kívánt, majd megkérdezte mit fogok csinálni másnap? 😀

Mit? Hajnalban horgászom, aztán elmegyek a barbárnőhöz a barbársoppba, hogy megigazítsa a sérót meg a szakállamat. 😉

Sokan kérdezik, hogy mi van velem? Miért hagytam ki egy hónapot? Miért nem horgászok annyit idén?

Egyrészt nem tartozik senkire, másrészt meg a tököm tele van vele, hogy mindenki kérdezget, még utálok is róla beszélni, de akkor legyen. 😀

Az egyik születésnapi jókívánság úgyis ez volt:

“Legyél még sokáig az emberi, őszinte, humoros hang a hazai horgászatban, aki mindig is voltál, és leszel. A csizma talpa alatt is, meg amikor jól megy, akkor is. Király vagy, barátom!”

46 évesen annyi nyavalyám van, mintha 64 lennék. 😀 Az összes kibaszott betegséget örököltem, ami valaha volt a családomban. Magas vérnyomás, prosztata gondok, gyomorsav túltengés és most még nyertem egy kis aranyeret is, pedig nem is indultam semmilyen versenyen. 😀 Ja az az aranyérem. Na mindegy… 😀

Van amikor ezek a szarok külön – külön támadnak, ami még egészen elviselhető, de a covid után – amit legalább kétszer, de inkább háromszor szoptam be az elmúlt másfél évben – faszán felerősödnek és egyszerre támadnak, ami a közérzetemet is szétbassza. 😀

Szóval ennyi lenne az egész mögött. Ha jól vagyok éppen, akkor megyek, ha kevésbé, akkor is, ha nem annyira, akkor meg nem. 😀

Most éppen az urumókushoz kell majd visszamennem, csak még erőt gyűjtök.  😀

Szóval a seggkurkász utáni hajnalon felhúztam magamra a gázló cuccot és ötkor már a vízben álltam. Beszarás, de bizony egyre többször kell a gázló, ennél a vízállásnál az északi oldalon. Vannak helyek, ahol akár 15-20 métert nyerek vele és vannak helyek, amiket soha nem horgásztam gázolva és van hogy működnek.

Szóval ott tartottam, hogy a vízben állva vártam a napkeltét és a vele együtt érkező szemét balinokat. Azon a napon kegyes volt hozzám a Balaton, mert az első pályán küldött nekem hat balint, amiből négyet el is tudtam csípni és három igazán jó darab volt.

Az első kapás a hetes ezüst utazóra érkezett. Kiütötte a vízből a rohadék, de nem duplázta le. Innentől viszont, mintha leadta volna a drótot a mocsok, csak dobótávon kívül mutatkoztak.

Fel is került a kilences walkthefrog, de nem akarták leszedni. Így aztán az idei favorit minijerk mellett döntöttem. És milyen jól tettem.

Minimális hátszélben saccra, jó 50 méterre szállt a csalim, bőven túldobva a helyenként már – már kishalfocis jeleneteket mutató balinokat. Tik -tik – szünet – tik – tik -tik -szünet- BAAAAAM! Brutális fékhúzós kapással jelentkezett az első őn jó 40 méteren.

Igazán gyönyörű hal volt!

Következő dobásra volt egy sorozós sügérkapásom a hínármező felett, de nem akadt, majd jött egy kisebb balin.

Totál csend lett, így színt cseréltem és vártam. Ilyenkor nem szabad rommá csapni a helyet. Kevés hal volt a pályán, ha gyanút fognak idő előtt bekussolnak, vagy le is léphetnek. 😉

A következő rablássorozat minijerk távon kívül érkezett. Beljebb menni nem lehetett, mert félő volt, hogy becsorog a víz a gázlóba, így visszatettem a walk the frogot a kapocsba. Első dobásra brutális kapásom volt, de nem akadt. Tudtam hogy jól hal. Nem tudom, hogy ugyanaz volt e, de azt tudom, hogy két dobással rá, szinte centire ugyanott már nem hibázott.

Leszedte a kilences békaketyerét, majd egy helyben tombolva szétverte a vizet.

Kurva jó móka volt 50 méterről kiszedni egy ilyen egészséges, ereje teljében lévő, púpos jószágot. Happy Birthday Steve! Ordította a képembe, amikor tarkón ragadtam őnkelmét. 😀 Még éppen átértem. 😉

Nem volt egyszerű lefényképezni egy ekkora halat vízben állva, a dolgot nehezítette az is, hogy az előző halnál hanyag módon nem tekertem vissza a nikonon az objektívet és nem dugtam be elől a mellesbe, hanem hanyagul a hátam mögött hagytam és az objektív beleért a vízbe. 😦

Fél kézzel töröltem le róla a vizet a pólómmal, aztán lőttem pár képet.

Ez a pálya még egy halat tartogatott. Balra lépegetve egy kőre álltam a víz alatt és így sikerült megdobnom egy még távolabbi rablást. Brutálisan törölte el a csalit. Nem volt rossz hal, de a védekezése alapján sokkal nagyobbnak véltem.

Ezután totál bekussoltak, így átmentem a zsíros pályára, ami aznap egy kapást adott. Szerintem az idei legkisebb balinom volt, de összességében is benne lehet a valaha fogott legkisebbek top tízes listájában.

A nap már magasan járt, az agyamat égette a nap, de gyorsban ránéztem még a legutóbb hínárlakó balint adó helyre, ahol meglepetésemre három balin is focizott. A háromból kettőt le is szedtem, de kép sajnos ekkor már nem készülhetett, a nikon kiírta, hogy nincs objektív a gépen 😦

Valaminek csak el kellett baszódnia ezen a napon is. 😀

Azért a barbárnőnél kicsit jobb kedvem lett. Jó társaság, király zene és egy fiatal csaj foglalkozik veled. 😀 Kell ennél több?

Egészség…. Az kurvára kellene.

Jó lenne kicsit kevesebb időt tölteni a csizma talpa alatt. 😁