Dobd vissza Sanyi….

Közzétéve 2018. május 8. kedd | Szerző: steveolures

…kicsi az a balin!

Második hajnalban ki kellett hogy menjek az általam felújított csónakommal. Először csak azt tudtam konstatálni, hogy nem lett szép, aztán azt is, hogy nem lett szép, de legalább működik. 😀 Én amatőr 3 centis bramac lécet akartam ráhajtani egyedül két pillanatszorító segítségével gőzölés nélkül.

Az lett a vége, hogy két helyen el kellett vágnom a léceket. Igaz így egy kicsit csillagrombolós formája lett, de megy szépen.

Szóval a hajnali három már a kövön talált. Pontosabban hajnali háromkor fogtam az első olyan süllőt, amit arcon fényképeztem. Mert saját minnow első dobás süllő, második dobás süllő, harmadik dobás nagy köves. Sokáig semmi, aztán megtaláltam őket és kilencig meg sem álltam. A képen látható példány még egészen fekete, nászruhás egyed volt. Először amikor megláttam a fekete hátát a sötétben kis harcsának hittem.

Mivel elégedett voltam aznapi teljesítményemmel és ki szerettem volna próbálni az új 145 milliméteres sandeel jerk minnowt süllőre is, ezért már repült is. elsőre leszedte egy 50+os süllő, csak sajnos elbénáztam, ugyanis a hasi horgot a pulóverem ujjába tekerte, így egy fejrázással megszabadult a szúrós falattól. Aztán fogtam vele még négyet, amíg ettek. Tudtam, hogy ez a csali jó lesz erre is. Folyamatosan egyenletes tempóban fogtam vele a kő mellett és meg – megállítva kicsit távolabb mélyebb vízen is.

Volt még pár akció, lekövetés, böködés, de az előző napi hírek alapján már beálltam balinozni. Jöttek is, de nagyon szerteszéjjel. 50-80 méterek raboltak egymástól és a csónaktól. Aztán egy odacsapott a közelben. Ezt le is szedtem a 80 milliméteres twitch minnowal.

Aztán elkezdett pittyegni a  meszendzser. (mindig elfelejtem kinyomni a mobilnetet) Olivér volt, hogy háromnál tart az egyik pályán, ha van kedvem menjek. Mivel újra van két evezőtartó villám, ezért normálisan tudom hajtani a csillagrombolót, így hamar ott voltam. Addigra már nem nagyon mutatták magukat és nem tűntek túl éhesnek. Aztán feltettem egy whitewalkert. Saját WTD új köntösben ezüst fóliával, kék szemmel.

Konstatáltam hogy jól száll és alig rántottam rajta kettőt a vízbenyúló kövezés felett, amikor megtámadta a balin. Elvétette, így vártam. Állóhelyzetből leszedte! 🙂

Előtte is hallottam a partról, hogy az öregek folyamatosan Sanyiznak, de nem tudtam hogy nekem szólnak az üzenetek. Amikor a balint akasztottam, akkor is kiabáltak:

– Na megvan Sanyi? (Olivér már fennhangon nevetett)

Aztán, amikor kiemeltem a halat jött az ukász:

– Kicsi az Sanyi! Vissza kell engedni.

Itt szólt nekik Olivér, hogy én nem Sanyi vagyok, miközben a halat engedtem vissza éltető elemébbebebe. 😀

Kiderült összekevertek valakivel.

 

Balaton, balin, balsa, csónakos, faragás, felszíni, hendméd, jerkminnow, multi, süllő, steveolures, WTD Kategória | Hozzászólás

Kiirtom az egész Jónás családot!

Közzétéve 2018. május 5. szombat | Szerző: steveolures

Kicsit megkésve de jöjjön a balatoni szezonnyitó ezzel a nem is kevéssé furcsa címmel. Az idei április megint nem adta a csukákat. Tán a március tél miatt megkeveredtek a halak megint. Aztán április második felében ránk szakadt a nyár és én már nem mentem le csukázni, mert bizony abból nagy eséllyel minden lett volna, csak csuka nem. Kivártam hát a május elsejét, ami idén április 28.-ára esett. A tervem az volt, hogy életemben először 0:00-kor dobom az elsőt. Sajnos vagy nem, de ezt a tervet keresztül húzta fiamék egyesületi vezetője, miszerint a békéscsabai túrát egy nap alatt kell lenyomniuk. Nem kaptak pénzt szállásra. Azért 4,5-5 óra utazás után lenyomni egy 90 perces meccset felnőttként sem piskóta, nemhogy 17 évesen. Majd látni fogjátok nem emiatt, de a fiamnak nem sikerült.

Szóval 0 óra helyett 3 körül kezdtem a mély vizes pályán, de nem adta a halat, így bár hívtak egész napos vitorlásos mókára is, ki kellett hogy menjek az egyik mólóra. Megjegyzem, hogy ez a fajta vitorlás móka egyáltalán nem az én pecám, ráadásul a jelekből sejteni lehetett, hogy a tavalyi nagy süllő orgia elmaradhat idén, ahogy el is maradt. Akkora volt a hiszti és a felhajtás a nagy süllőért egyesek részéről, hogy én ezen csak nevetni tudtam.

Csónakos pecát nem akartam kettészakítani azzal, hogy hazamegyek közben és a Botit fél hatra felviszem az egyesülethez. Gyorsan sikerült is kivertikálnom a kedvenc clown cannibálommal egy süllőt. A szezon első halát.

Aztán jött az ikertestvére, majd egy tilalmas.

Gyakorlatilag két helyen volt kishal a móló mellett és csak ott volt pár akció.

Lassan indulnom kellett, hogy a gyereket idejében le tudjam tenni. Mire hazaértem gyanúsan sötét volt. Ő és a feleségem is lenyomták az ébresztőiket külön – külön, így majdnem sikerült elkésni.

Letettem a gyereket és gyorsban visszaindultam egy másik pályára már világosban. Egy kis süllőt sikerült összességében elcsípnem, így visszamentem a hajnali pályára, hátha ráálltak a balinok. Sajnos nem így volt.

Az aznapi harmadik helyszínre már verőfényes napsütésben érkeztem. Itt sikerült két balin és egy csapót csípnem, de közben jött a feketeleves. (Mindegyiket új csalikkal.) Megsérült a gyerek! 😦 Azt a térdét csúnyán eltalálták, amivel a közelmúltban gondok voltak, a keze meg az esésnél a teste alá került és nem nagyon tudta mozgatni.

Az újabb hosszú buszút után a balesetin kötöttünk ki. És itt jött el a cím magyarázatának az ideje. Történt ugyanis, hogy egy nyakon szúrt sérült volt a balesetin két családtagjával és éppen vendettára készültek. Szerencsére (?) a mentős a nyakon szúrt úriembert rábeszélte a maradásara így be is került a kezelőbe, aki mellé a másik helyiségbe bekerültünk mi. Fennhangon üvöltötte, hogy ha élve kikerül innen őtet nem érdekli ha börtönbe kerül is, de kivégzi az egész Jónás családot. Nem tudom – akarom szó szerint idézni az elhangzottakat, míg végre szirénázva megérkezett a járőr. Addigra a két “tettestárs” már lehet, hogy a vendetta helyszínére tartott. Parázs kis este lett a szezonnyitóból. Nem kívánok senkinek ilyen élményeket! Nem tudom a két 10 év alatti kiskrapeknak mint mondhattak a szülei, akik szintén a balesetin várakoztak.  😦

Balaton, balin, parti, süllő Kategória | Hozzászólás

A magicdildo első bevetése

Közzétéve 2018. április 19. csütörtök | Szerző: steveolures

Tomi barátom fanatikus felszíni csalis balinvadász. Már tavaly beszélgettünk róla több alkalommal, hogy szívesen kipróbálná a dupla propbaitemet és idén a kívánság listán mellé állt a sorba egy WTD is 8 centisméretben. Eléggé be voltam havazva az elmúlt időben és itt kérek elnézést azoktól, akiknek még tartozok csalikkal. Szóval végre eljutottam addig, hogy múlt héten tudtam neki küldeni egy “hagyományos” békapropot narancs torokkal és egy réz fóliás blackpurple WTD-t. Ez a színkombináció Taskovics Balázsnak köszönhető. Ő egy jelenleg Svájcban élő műcsalikészítő domolykóvadász. Szeretett volna tőlem egy hat centis sétáló kutyát és annyi volt a kikötése, hogy sötét legyen a hasa. Így született egy rézfóliás, lila hasú, fekete hátú, zombi szemű színkombináció, ami azóta kedvenc domolykóimat már meggyőzte, így engem is, hogy működőképes lesz.

Balin mellett én igencsak láttam benne a csukát, amit Tominak jeleztem is. Ő viszont felszíni témában hadilábon áll velük, mert a direkt próbálkozásai nem járnak túl nagy sikerrel, viszont balinozás közben rendszeresen megszívatják a krokodilpofájúak.

Szóval múlt héten megkapta a csalikat és tegnap ki is próbálta. Mivel kedvenc csatornái nem adják a csukát, így tavi pecára adta a fejét, ahol elsősorban a feketesügér, másodsorban a csuka volt a célhal.

Este kaptam egy üzenetet és közben láttam, hogy Tomi is jelen van, így nem bírtam tovább írtam neki, hogy fogtak e valamit?

Ez volt a válasz:

“Feri, a Jóisten áldja meg a kezeidet!” Felcsillant a szemem! 😀

Persze azonnal kérdeztem, hogy melyik sült el a két csaliból, de közben már jött is a kép.

Aztán még egy.

A blackpurple dog, vagy, ahogy Tomiék elnevezték magicdildo, az első pecán meghozta az első áldozatát brutális felszíni tolóhullámos kapással.

Na ezért éri meg az egészet csinálni, mert ez majdnem olyan, mintha én fogtam volna.

Kimondhatatlan mekkora öröm nekem, amikor hozzám közel álló barátok fognak az általam készített csalikkal. Azt gondolom a folytatás sem fog elmaradni és nemsokára adni fogja a balinokat is. 😉

 

 

balin, balsa, csónakos, csuka, egyéb, faragás, felszíni, hendméd, légiós, propper, steveolures, topwater, WTD Kategória | Hozzászólás

Tilalom előtt – a második rész

Közzétéve 2018. április 15. vasárnap | Szerző: steveolures

Nagyon kicsin múlott, hogy ne legyen második rész ugyanis csütörtökön este 11:40-től három ütemben hatalmas vihar csapott lesz Veszprémre és a Balaton északkeleti részére. Olyan égzengés volt, hogy beleremegett a ház, a villámok pedig nappali világosságot idéztek elő a tetőtérben. Az eső szakadt, zuhogott és ömlött egyszerre. Ha készülök valahová és lecsap a vihar mindig felhívom a munkahelyemen a porta telefonszámát kontrollként, hogy megy e rendszer. Amikor a harmadik ütem érkezett nem csörgött ki a készülék. Elment az áram. 😦 Szomorúan konstatáltam, hogy ebből nem lesz peca, hisz ha nincs áram, nem megy a rendszer, a kollégák nem tudnak dolgozni. Persze nem az én feladatom megoldani az alap problémát, de ha nem indul el a szerver, vagy hálózati hiba lépne fel, akkor olyan távolságból is visszarángatnak.

Már megírtam Zénonak, hogy ezt a napot buktam, amikor beugrott valami. Előfordul, hogy csak a portai részen vágja le a vihar a biztosítékot. Így felhívtam az egyik intézményt. Kicsörgött. 🙂 Gyorsan bekapcsoltam a notebookot és ránéztem távoli asztallal a szerverekre. Üzemeltek! 😀 Némi kockázat volt így is a dologban, de bevállaltam.

Kicsit késve de végül 05:40-kor pattintottam ki az autó ajtaját barátom háza előtt egy viszontagságos, viharokkal tarkított út végén. De legalább az állatok azon a reggelen elkerültek. 😀

A befolyó így kimaradt. Estére, hazaútra terveztem megdobni, hátha szerencsém lesz megint.

A négy domit adó pályán indítottuk a napot. A kis csatorna torkolatánál megint megkaptam az előnyt és megpróbáltam élni vele. Először direkt nem a legutóbb nyerő kis crankbaittel kezdtem, kapásom sem volt. Aztán felkerült a kis lila dagadék és két kapásból adott egy átlagos jószágot. Míg barátomnak legutóbb ajándékozott purplehaze színre keresztelt testvére adta az első akciókat. Először kemény ütése volt, de nem akadt meg, aztán egy hal egy húzáson belül háromszor is nekiment.

Aznap nem adta a csatorna szerű kis folyó. Zénónak sikerült még egy teljes hosszban 40-est kivarázsolnia, így elindultunk a második pályára.

A vízállás még mindig magasabb volt a normálisnál. Sajnos a korábbi években jó halakat is adó részeket nem tudtuk csizmában megközelíteni. Sokszor centinként araszoltunk a vízhez azt figyelve hogy ne essünk pofára, ne lépjünk gödörbe és ne folyjon be a csizmaszáron a víz.

Domolykózás közben néha beesnek egyéb halak is. Egy elhibázott kapás után-ami jó domolykó volt, hisz a lábam előtt püfölte a lárvát- Zénónak akadt egy kisebb csuka, majd egy kiöntésnél, ahol nagyon sok apróhal tartózkodott fogtam egy rövid zászlós balint, amit gyorsan elengedtem.

Zénónak is jött egy darabos őn kínai bugeye klónra. Nem akarta a pálya adni a halat, ráadásul barátom a bokáig érő vízben betalált egy olyan gödröt, amiben a bal lába térdig eltűnt. A kocsi felé vettük az irányt. Megdobtuk a lehetséges helyeket. Egyetlen 30-as jószágot tudtam még elcsípni, három akcióból. Láttam ahogy a folyással egy irányban húzott csali alatt úszik. Visszapöccintettem, de persze nem akadt meg. Megint visszatettem neki és ahogy megállítottam, végre leszedte.

Némi elemózsia elfogyasztása után barátom kedvenc befolyójához érkeztünk meg, ekkorra már atomszél kerekedett. Érdekes ez a pálya, mert ha együtt, ha egyedül pecázom meg még soha nem fogtam rajta semmit, így átadtam a lehetőséget. Persze hogy nem volt rajta hal. Zrikáltam is barátomat rendesen, hogy tuti máshol fogott halakat visz oda fel lefényképezni és azokat mutogatja nekem. 😀

Lentebb aztán nagyon sok csalicsere után a lárva újra megmutatta vonzerejét. Illetve csak mutatta volna, mert sorra jöttek ugyan a kapások, de az akasztás minduntalan elmaradt. Az egyik helyen aztán rengeteg kishal volt. Kivételesen itt nem 40-50 centis dzsuvában kellett bemásznom és még le is tudtam guggolni a parton. Éreztem a helyben a halat és az egyik húzásnál jött alatta egy kiló feletti egyed. Majd amikor visszaejtettem neki a csalit megint ráfordult, de persze nem vette le. Aztán egy újabb táplálékhallal teli pályán neki is ment a csalinak egy másik példány, de megint nem akadt. Itt az égieket nem éppen illő módon felfelé kiáltva kezdtem el emlegetni. Nem volt őszinte a mosolyom na! 😀

Csalit cseréltem.

Zénónak menni kellett így én bevettem magam a kedvenc erdős részemre. Necces volt a csizmás peca. Sok hely meghorgászhatatlannak bizonyult. Aztán jött egy szakasz, ahol találtam végre olyan halakat, akik komolyan gondolták. Három beállóból három egészen jó haltól volt három kapásom. Sajnos a harmadik 40+os jószág beszaladt a parti gazba és mire megkerülvén egy mély gödröt alá akartam tolni a szákot, lelépett. Igen, jól látjátok. Közben a csali is visszakerült! 😀

A csali megint a lárva volt. Egyszerűen verhetetlen cucc számomra a gyári csalik között és ezt tényleg nem a reklám és az elfogódottságom mondatja velem. Ráadásul nemzetközi szinten befejezték a gyártását, ami számomra még mindig érthetetlen, hisz még hasonló sincs az egész piacon. Jelenleg nem kapható, de nekünk, magyaroknak még várható belőle egy kisebb adag, csak még nem ért ide.

Kaptam nemrég egy kérdést a Savage Gear facebook oldalára a csalival kapcsolatban. Kérdést és választ is szó szerin idézném nektek.

“ Ezt hogy hogy vezetitek? 2éve erőltetem ezt a szart ütés nélkül,olyan helyeken,ahol ha lecserélem vmi ivadék imitátumra, akkor azt meg első dobásra leverik. :)”

“ Szervusz! Igazán köszönöm ezt a választékosan megfogalmazott és felettébb megtisztelő kérdésedet. Ha egy csali valakinek nem működik, nem adja a halat az nem azt jelenti, hogy sz@r! Nem a Savage Gear iránti elfogódottságom mondatja ezt velem, hanem hosszú évek tapasztalata. Szóval ezzel a …-ral tegnap is sikerült 5 elég komoly domolykót elcsípnem és voltak még rá lekövetések, kapások. Többféleképpen vezetem, fogom vele halakat (domolykó mellett jász, balin, csuka, csapó és a süllő sem veti meg). 1.) Hosszú nyílt szakaszokon felfelé dobom és folyással azonos ütemben húzom. 2.) Átdobom a túlpart szélébe és egyenletes tempóban húzom magam felé, egy – egy ütemet kihagyva sodortatva a csalit. 3.) Lefelé dobom és a sodrás sebességétől függően húzom be, néha főleg tereptárgyak közelében megállítom, hogy a sodrásban egy helyben lebegjen. Nagyon sokszor fordult már elő, hogy inaktív kevésbé táplálkozó halakat csaptam be vele ezzel a megállítós trükkel. Tegnap is sikerült többek között a képen látható teljes hosszban 47 centiméteres, kövér, egészséges példányt elcsípnem ezzel a csalival. Nagyon sokszor láb alatt, rövid zászlón bombázzák le a partszélben irtózat erős kapással. Nálam az abszolút favorit, ha domolykóról van szó!”

És becsatoltam mellé a következő képet.

Ez a gyönyörűség egy olyan pályán jött, ahol egy hatalmas fa alatt horgászhelyet alakított ki valaki magának. Ilyen vízállásnál viszont tuti nem próbálkoztak még rajta. Nagyon adta magát a hely. Alsó dobásokkal 5-6 métert tudtam a csalit pöccinteni a túlparti nádas irányába. Elsőre nagyon sok kishal követte ki. Ott volt a táplálék hal, így ott kellett lenni az őket sanyargató ragadozónak is. És pont itt mutatta meg megint a lárva, hogy mit tud. Meggyőződésem, hogy az a hal tele volt zabálva, de addig dobtam, húztam állítottam meg és riszáltattam a csalit míg neki nem ment! Egyszerűen idegesítette!

Nem hinném, hogy az éhség hajtotta volna.

Kiérvén az erdős részről a nyíltabb pályát hosszú felfelé végrehajtott dobásokkal próbáltam meghorgászni a tomboló szélben. Nem volt egyszerű és csak egy lekövetésig jutottam.

Mivel egyre jobban fáradtam és fogyni látszott az időm, így bepakoltam az autóba és elindultam a zárópályára a múltkor sikert hozó csatorna befolyó torkolatához.

Hiszitek, vagy sem, de első dobásra szinte centire ugyanott leszedte egy gyönyörű hal, ahol legutóbb másodikra.

Dobtam még néhányat, hisz ez a hely simán tarthat 2-3 halat is, de nem volt több akcióm. Ahogy haladtam lefelé orbitális, fröcsögős rablásra kaptam fel a fejemet. A befolyó melletti kiöntött részen a fűben támadta be valami a kishalakat.

Sajnos leakadtam közben, de nagy nehezen aznap harmadszor mentettem ki a lárvát a folyó fogságából, igaz harmadszorra a bal szemét elveszítette. Nem jellemző rám, hogy gyári csalikat nyugdíjba küldenék, de ez most megérdemelte. Visszaálltam hát a torkolatba és vártam. 1-2 perc telhetett el, amikor megint keményen odacsapott valami a kis vízben lebzselő halak közé. Elővettem hát a kis cranket. A szembe szél ellenére az első dobás tökéletesre sikeredett növelve ezzel esélyemet egy kapás kicsikarására.

Abban a pillanatban, ahogy a csali a rablások helyére ért egy hatalmas domolykószáj emelkedett ki mögötte a vízből és rászívott. Sajnos az erős sodrás miatt kicsit nagyobb lehetett a csali sebessége a kelleténél, így nem érte el rendesen. Utána már hiába próbálkoztam  felszíni kütyükkel, nem tudtam több támadást kicsikarni. Így a pont az I-re, a korona a napra, a naplementés domolykó sajnos elmaradt ugyan, de ez így is egy nagyon szuper és fárasztó nap volt. Este nem kellett altató! 😀

 

balin, balsa, crankbait, csuka, domolykó, egyéb, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, lárva, parti, steveolures, UL Kategória | Hozzászólás

Tilalom előtt – az első rész

Közzétéve 2018. április 11. szerda | Szerző: steveolures

Tilalom előtt mindenképpen szerettem volna még eljutni domolykózni, de elég sok hátráltató tényező lépett fel. A rengeteg eső hatására brutális módon beáradt szeretett “folyóm”, ráadásul az utolsó hét előtt pénteken és vasárnap is hajnali kettőre értem haza a munkából. Hétfőn végre, igaz hulla fáradtan, de rendbe tudtam rakni a kertet, hisz hosszú idő óta ezen a hétvégén legalább az eső nem esett. Megmetszettem mindent, lenyírtam a füvet, felástam a kertet és amit lehetett elültettem. Paradicsom és paprika palántáknak maradt még hely, de azoknak  még nincs itt az ideje.

Mielőtt nekiálltam a kerti munkáknak még legyantáztam hat csalit, hisz a forgató elvan magában, aztán este későn még úgy döntöttem, hogy a kis blackpurple crankbaitet még befejezem, hátha az kell a halaknak a keddre tervezett pecán. Elkészítettem a terelőlapot, bevágtam a helyét, beragasztottam és megkapta a második fedő gyantát is. Hajnalban az első dolgom volt letakarítani a vonószemeket és felhorgozni a kis dagadékot. Mint később kiderült nagyon jól tettem.

Szóval napkelte után kicsivel már egy csatorna partján baktattunk barátommal, ami egy kis folyóba torkollott. Barátom megadta nekem a lehetőséget, hisz ő bármikor kijöhet ide és már fogott is idén szép halakat ezen a pályán.

Sajnos ezen a reggelen ezen a helyen kapásom – kapásunk se volt, pedig nagyon ígéretesnek tűnt a torkolat előtti szakasz. Lejjebb még volt néhány beálló, amit meg lehetett dobni és az egyik helyen mi másra, mint lárvára volt egy komolynak tűnő halam. Túl közel ütötte le a parthoz a csalit, így a kapás lendületével a növényzetbe ugrott és leakadt. Bár szomorú voltam, azért egy jó nap reményének magját elültette bennem ez a hal és a kapása.

B-tervként egy újabb folyót és egy abba betorkoló újabb csatornát kerestünk fel. Sokáig itt is akció nélkül maradtunk. Általában egymást megkerülve haladunk a parton, ahogy most is történt. A befolyó pont barátomra jutott volna, de ő előzékenyen felajánlotta, hogy szórjam meg. Három kedvenc csalim mondott csődöt egymás után. Már azon gondolkodtam, hogy feladom, amikor megakadt a szemem a hajnalban összerakott blackpurple crankbaiten.

Feltettem a csalit. Megküldtem a torkolat irányába. Pár tekerés után le is kapta az első domolykó. No nem az a mohoshátú tejes és nem is az a gyomorból hörgő telény asszonyság, de azért szép jószág volt. A csali működött! Első dobás egyből hal.

Következő dobás. Néhány ütem és megint kapás. Mi van itt bakker?

Hitetlenkedve nézem a csalit és a vizet, de barátom buzdított, hogy dobjak még.

Dobtam hát, de üres járat. Aztán a következőt kicsit beljebb helyeztem el a vízfolyás szélén. A kis dagi húzta a V csíkot a tetején, aztán egy hatalmas cuppanás és már vágtam is be a komoly telénynek. Igazi horgászszívet megdobogtató felszíni kapás volt. Szerintem még Zénó is beleremegett, aki mellőlem a magas partról szemlélte az eseményeket. Fogtam már néhány komoly domolykót, de ez meg volt őrülve. Egy darabig balint gyanítottam, hisz a  hátúszója kint volt a vízből, amikor menekült a sekélyben a víz erejével szembeszállva. Majd amikor fordult láttam csak meg sötét hátát. Hamarosan a folyó közepére kényszerítettem és ott minden erejét összeszedve teljesen megbolondult! Fröcsögött, pocsolt, zurbolt, mint az őrült, de barátom hamar alátolta a hosszú nyelű szákot. A nap halát adta nekem a még gyantaszagú kis crankbait.

Mennyire csalókák ezek a képbeállítások, hiszen, ha valaki nem veszi észre a pikkelyhibát a hal oldalán, akkor simán két különböző halnak vélné a két jószágot, pedig ugyanazon halról van szó.

Csak ezért még egy kép a halról, ahol a legjobban látható a valós mérete. 41 centiméter faroktőig és bár a mérce kicsit gyűrődik olyan 46-47 centiméter a teljes hossza.

Következő dobás megint üresjárat volt, de hatodikra megjött a negyedik gyönyörű domolykó. Első bevetés, hat dobás, négy hal. Kell ennél több? Nem hiszem!

Ekkor jött volna el a barátom ideje. Először poénkodott, hogy azt a csalit ne is tegyem el a dobozba, mert jó lesz neki, aztán kapott tőlem egy ugyanilyen cranket csak más színben, de a befolyó sem neki, sem nekem nem adott több halat. Valószínű szétugrasztottam a csapatot a négy hal fárasztásával.

Mivel a lentebbi, igazán ígéretesnek tűnő szakasz nem adott még kapást sem, ezért néhány szendvics és pár deci folyadék elfogyasztása után megszabadultunk egy réteg ruhától is, mert kezdett a reggeli hűvös, szeles idő kicsit jobbra fordulni.

Az autótól nem messze volt még egy pálya, amit szerettünk volna megnézni, de pont mellette szántott egy traktor. Ennek ellenére javasoltam, hogy ne tegyünk le korábbi tervünkről, hisz a halak 1000 %, hogy hozzászoktak a zajhoz ezen a helyen is. Bejött amit gondoltam, hisz három harmincas forma domit penderítettünk ki a vízből és volt egy orbitális cuppanós rablás is velünk szemben, ami komoly hal lehetett.

Szépen lassan elindultunk felfelé a víz mellett. Barátom mindig feljebb állt a kocsival, majd visszasétált. Közben persze én pergettem. Ezen az inkább csatornára emlékeztető kis folyón újra megtapasztalhattam, hogy ugyanolyan jellegű, kinézetű szakaszok, mennyire tudnak kapásban és ezáltal halban is gazdagabbnak mutatkozni, mint más az emberi szemnek teljesen ugyanolyan részek. Az egyik helyen volt egy igazán komolynak tűnő fékhúzós kapásom, de 2-3 másodperc után távozott a jelentkező. Aztán volt két kapásom, amik nem is akadtak, majd egy 30as forma jószág leakadt.

Barátom ütött egy gyönyörű sötét hátú 40+os jószágot, majd a híd felett megint jó halnak vertem oda, ami megint lemaradt. Ahogy tekertem ki a csalit a hátsó és a hasi horog össze volt akadva! 😦 Már dobásnál megtörténhetett, vagy esetleg a hal a kapáskor akasztotta valahogy össze a két horgot, ezt nem tudom azóta sem!

A szél megint megélénkült és mivel pont szembe haladtunk vele a szemeimet már kifújta teljesen. Folyamatosan folyt a könnyem, főleg a jobb szememből. Fáradtak is voltunk már, a kapások is alábbhagytak és a víz is egyre jellegtelenebbnek tűnt, így egy újabb folyó felé vettük az irányt.

Hiába próbáltunk meg mindent a halak nem akarták. Közben kisütött a nap. Égett a bőrünk, amin a szél ugyan enyhített, de a szemem egyre kevésbé bírta. Végül barátom javasolta, hogy szerinte hagyjuk abba. Míg visszasétáltam az autóhoz még dobott azért párat a bekötő út előtti utolsó helyen és egy gyönyörű jószágot kapott a folyótól zárásként.

Itt már nem volt rajtam a csizma, sem a vastag pulóver. Kimentünk a másik autóig és azzal búcsúztunk el, hogy miért nem dobom meg a reggeli pályát, hisz pont útba esik hazafelé a kis falu? Bár a bogarat a fülembe ültette ennek ellenére úgy voltam vele, hogy elég volt, megkaptam, amiért jöttem.

Aztán a  faluban a nagy kanyarban mégis a másik irányba húzott a kezem és azon vettem észre magamat, hogy csizmában a vízben állok és repül a lárva folyásnak felfelé. Már a másodikat dobtam – húztam, amikor nagyon rövid zászlón megvillant előttem a telény hasa a kristálytiszta vízben és már vághattam is be a bitang ütésnek. Megint csak a lárvát elpusztítani akaró erőteljes kapással jelentkezett a nap utolsó halaként az egy helyben fröcskölő, zurboló, pörgő erős vad domolykó.

Elképesztő nap volt! 250 kilométer autóval, 15 kilométer gyalog. 5 helyszín, 4 víz. 14 kapás és 7 kézben tartott hal. Hullafáradtan értem haza és feltéptem a hűtőszekrény ajtaját, hogy pótoljam az elvesztett energiát. A jobb szemem még ma sem volt teljesen rendben, de ahogy a cím is mondja még a héten egyszer visszatérek. Vissza kell, hogy térjek!

 

balsa, crankbait, domolykó, faragás, felszíni, folyó, gázolós, hendméd, lárva, parti, steveolures, topwater, UL Kategória | 1 hozzászólás

Csalikavalkád

Közzétéve 2018. március 28. szerda | Szerző: steveolures

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Balaton, balin, balsa, crankbait, csuka, domolykó, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, popperes, propper, sügér, steveolures, topwater, UL, WTD Kategória | Hozzászólás

Márciusi tél

Közzétéve 2018. március 19. hétfő | Szerző: steveolures

Hajnali négy van, már megint nem alszok. Ülök a cserépkályha mellett, a három kutyám körülöttem sertepertél, én meg csak bámulom az újra fehérbe boruló udvart. Előző nap hajnalban ugyanez történt. Szakadt a hó, amely napközben majdnem teljesen elolvadt. Nem akarom én már ezt. Öreg vagyok ehhez. Miért nem akkor jött a tél, amikor itt volt az ideje és én miért nem tudok aludni? Hiányzik már a peca piszkosul, amire ez a megkésett tél még rátesz egy lapáttal. Milyen egy hosszú hétvége, négy napos ünnep volt ez így? Milyen?

Lehet hogy régen is voltak ilyen tavaszok, de a rossz emlékeket elhomályosítja, míg a kedves, szép emlékekét egyre fényesebbé változtatja az idő.

Tavaly ilyenkor már túl voltam a második domolykópecámon. Idén is nagyon tervezgettem, de sokáig meghiúsulni látszott a dolog, hisz a folyó a kései hó olvadása és a márciusi esőzések miatt megáradt. Vize zavarossá, hordalékossá, horgászhatatlanná vált.

Mivel még hétvégén is negatív hírek érkeztek, így lemondtam már az egészről. Aztán szerdán Zénó nem bírt magával és kiment ránézett pár helyre. Legnagyobb meglepetésünkre a folyó bár magas volt és kép alapján helyismeret nélkül azt is nehéz lett volna eldönteni, hogy melyik az út és melyik a folyó, de letisztult.

Igaz halat nem fogott a barátom, de ennyi elég volt nekem ahhoz, hogy már rendeljem is a napijegyet a horgaszjegy.hu oldalon. Itt becsúszott egy hiba! Az engedélyem ugyanis otthon volt és elfelejtettem felrögzíteni az új állami jegyemet.

Rövid úton, egy telefon után sikerült az utolsó akadályt is elhárítanom. Nehéz pecának ígérkezett, de az előrejelzések miatt a négy napból ezt az egyet ítéltem meg horgászatra alkalmasnak. Eredetileg úgy terveztük, hogy egy barátom is jön velem, így írtam neki, hogy végül elhozta e az engedélyét, mert ha igen, akkor minden szükséges eszközt a rendelkezésére tudok bocsájtani. Sajnos az engedélyét sem hozta magával és a halőrök nem fogadták volna el neki a fényképeken bemutatott igazolványt, ennek ellenére úgy döntött velem tart.

Én biztos megbolondultam volna a helyében, ha nem horgászhatok, de ő azt mondta még mindig jobb neki így, kint a szabadban, mint a négy fal között.

Napkelte után kicsivel érkeztünk. A zúgó nem látszott ki a hatalmas víztömegből. Csak néhány burvány jelezte, hogy a medréből kilépett folyó megtörik valami akadályon. A partról megdobható helyek száma erősen korlátozottá vált. Ráadásul amikor beléptem az egyik helyen a szélvízbe, hogy jobban dobhassak, csak akkor vettem észre a beáramló hideg víz végett, hogy valami egy korábbi horgászat alkalmával elvágta a gumicsizmám oldalát.

Megnéztünk még pár partról is ígéretesnek tűnő helyet, aztán a mellcsizma mellett döntöttem. Itt jöhetne is a fasza reklámszöveg, hogy a prologic mellessben milyen komfortosan éreztem magamat, nem fázott benne a lábam és a sokszor több száz méteres, vagy kilométeres parti sétákon nem izzadtam bele egyáltalán de ez kamu lenne!

Ilyenkor amúgy is csak az igazi hülyék mennek bele a vízbe! 🙂 Délután kettő felé bizony már fázott a lában dupla zokniban is a csizmarészben. Amikor az autóhoz kellett visszamenni akár kilométereken keresztül a töltésen egyhuzamban, miközben persze mindig kisütött az a fránya nap is, akkor azon a bizonyos testrészemen is az izzadság folyt! Ha pedig melles csizmában szélben kel a kisdolgot elvégezni, hát…. 😀

Ahogy a képen látszik bizony az eredeti meder határán, ahol máskor száraz lábbal szoktunk ácsingózni a sima csizma igencsak kevés lett volna. Voltak olyan részek is, ahol derék fölé ért a folyó. Tiszta volt, de magas és gyors. Akkor még egyetlen kapásnak is örülni tudtam volna.

Szerencse hogy barátom nem kockáztatott hisz egyszer csak a halőri autó parkolt le az enyémmel szemben a töltésen. Felszólított, hogy mutassam meg az irataimat és álljak félre, hogy elférjen. Majd közölte, hogy ő etikátlannak tartja ilyenkor a rablóhalakra történő horgászatot, mert ezzel veszélyeztetem a folyó két fő halát, amiből az egyik a süllő. Majd gyorsan hozzátette, hogy igaz ezen a szakaszon egyáltalán nincs belőlük! 😀

Öt perces diskurzus után a halőr odébbállt, ahogy mi is másik pályát kerestünk, mert nem akartam megszakítani az etikátlan horgászatot, ha már idáig eljöttünk.

A másik pálya jó fél órás autóútra volt, ráadásul az utolsó pár kilométert inkább nevezném tereprallynak. Személyautóval nem biztos hogy meg mertem volna kockáztatni, de így is necces volt!

A víz itt kevésbé volt magas, de kellett a melles és egy befolyó alatt pár száz méterrel a mélyen járó, barátom által kegyetlen cranknek nevezett céges csalival megfogtam a nap első halát. Persze, akkor még nem tudhattam, hogy lesznek még jelentkezők a későbbiekben, de a helyenként előbújó nap, a kishalmozgás és az ígéretesnél ígéretesebb pályák azért sejtettek valamit a történésekből.

Hetek óta nem horgásztam és akkor is csak egy tilalmas kis csuka szánt meg sügérezés közben. Bár a  faragás töltötte ki minden szabadidőmet, már nagyon kellett a lelkemnek ez a hal!

Ugyan nem kapitális, de igazán szép színezetű, hasas domolykót fényképezhettem. Divatosan mondva, made my day!

Itt volt az ideje, hogy a saját csalijaimmal is megpróbálkozzak. Végül az egyik 5 centis süllyedő crankem volt az, aminek ilyen vízállásnál és sodrásnál a leginkább működni látszott. Az egyik dobás után 4-5 métert húztam – eresztettem a meder közepén, amikor ráduplázott valami, de sajnos a gyors bevágásom ellenére sem ült a horog. Rápróbáltam még kétszer. Szomorúan konstatáltam, hogy megszúrhattam, így nem akart újra támadni. Egy gyors csalicserével azért megpróbálkoztam, nem is hiába. Gombár Peti barátom kézi készítésű békája nem hazudik, ezt már nagyon rég óta tudom. Túldobtam az iménti kapás helyén és határozott ütéssel vette le azt a nap második hala.

Hasonló méret volt az előzőhöz, de sokkal jobban védekezett és húzni kellett a finom cuccal, hogy az eredeti part növényzetébe ne feküdhessen bele. Nem volt rossz hogy a 221 centiméteres custom ul jutott nekem és nem a rövidebb! 😉

Innentől meg kellett próbáljam a nagy halat. Rengeteg csalit kipróbáltam, de mindig visszakerült a kedvenc lárvám. Egy gond volt ezen a napon, hogy csak folyással egy irányban lehetett elhúzni a folyó sebességével azonos tempóban. Ez a hideg vízben még annyira nem gyors halaknak kicsit soknak bizonyult, de így is volt rá négy akcióm a hátralévő időben. Amiből a második akciónál a nap hala látott kapással szedte rövid zászlón az eredeti mederhatár mellől kitámadva.

Sokan kételkednek ebben a csaliban és bár ez a hal még messze volt a gyomorból hörgő mérettől , azért már nem volt rossz jószág. Azt szoktam mondani, hogy ezt a csalit nem megenni, hanem megölni akarják a telények és ennél a kapásnál ez bizony így volt.

Barátom ha éppen nem másfelé bóklászott átélte velem az eseményeket. Látta a botspiccen a kapásokat és bár nincs hátul szemem még azt is el tudom képzelni, hogy ilyenkor reflexből bevágott a halaknak! 🙂

Párat ugyan dobtam még ez után a hal után és volt még egy, vagy két kapásom, aztán úgy döntöttem elég volt. A mellesből, a hideg vízből, a szélből, a felhőkből az időközönként kisütő napból, a folyóból, a halakból. És most itt ülök március 19.-én a kályha mellett, a kutyáim körülöttem sertepertélnek. Havazik, fehér az udvar, a folyó árad, de újra mennék vissza, mert ez az életem!

 

Balaton, crankbait, csuka, domolykó, faragás, folyó, gázolós, gpepplures, hendméd, pecavilág, PV, steveolures, szávázs, UL Kategória | 4 hozzászólás

Az értékelés

Közzétéve 2018. március 18. vasárnap | Szerző: steveolures

Ahogy nem is olyan régen megírtam a wobblerkészítős játék beküldési határideje lejárt.

Úgy gondolom, hogy a visszalépések ellenére a srácok kitettek magukért. Végül nyolc nevező tizenhét pályaművét kellett megtekintenünk és eldönteni, hogy melyik is a legjobb – legszebb – leginnovatívabb – leginkább használható közülük?

Két kislány és hat fiú mérettette meg magát végül, a legifjabb mindössze 7,5 éves. Az ő esetében elsiklottunk az apai segítő kéz felett. Ahogy Zolika írta az értékelésében: “Mit nem adtam volna, ha 7,5 évesen ekkora áhitattal kenhettem volna a Devcont.” 🙂

Sok gyerek élete első csaliját készítette, majd volt aki ezen felbuzdulva nekiállt egy másodiknak, esetleg harmadiknak is. Volt aki imponáló módon (bár ez egyáltalán nem volt feltétel), halas képekkel is jelentkezett. Két veszprémi kis srác mindennapjait figyelemmel kísérhettem az arckönyvön keresztül, hiszen a kérdések mellett napi szinten jöttek képek az aktuális helyzetről, később videók kádban úszó csalikról. Megpróbáltam a segítséget feléjük minimalizálni, nehogy túl nagy előnyre tegyenek szert, de ahogy hallom nem én voltam az egyedüli, akit kérdésekkel bombáztak! 😀 Itt főleg a fiatalabb Bencére gondolok! 😉

Kezdeném a sort Borsodi Endrével és mivel egy levelet is írt a nevezés mellé így a húgával egybe veszem, de természetesen külön értékeltük őket is.

Én 14 éves vagyok.
Első csali egy 7cm hosszú wobbler 12g súlyú, kifejezetten balinos csali. Külön büszke vagyok erre, mert a belsejében lévő szivaccsal eltudtam érni azt hogy a felszín alatt kb. 10cm-rel ússzon. A hátát csillámos körömlakkal vontam be azért fénylik ennyire.
Második wobbler egy felúszó inkább domolykós csali. Szintén csillámmal vontam be.
Harmadik wobbler a nemsokára 11éves húgom nevéhez fűződik, bár a végső lakkozásban és a “felhorgolásnál” segítettem neki.

Saját értékelésem:

Róluk első körben az ugrott be hogy nagyon aranyosak! 🙂 A csalikon látszik az igyekezet és az is, hogy nagy valószínűséggel még nem olyan rutinos csalikészítők. A minnow festése szerintem nagyon ígéretes, a balinok valószínűleg díjazni fogják a csalit a két duci wobbler pedig kiváló jász és domolykó csemege lehet.

Zolika értékelése:

Borsodi Endre: Tetszik, hogy bonyolultabb festésekkel próbálkozott. Külön plusz pont, hogy le vannak takarítva a vonószemek, és a terelőlapka, ami ráadásul nem utólag lett befűrészelve, így szebb, én is így csinálnám, ha nem lennék hozzá lusta. 🙂 Amit tanácsolok: a drót szebb hajlítása sokat dobna még a csalin, főleg a hátsó füleknél, amik félig eltűntek a lakkozás hatására.

Borsodi Nóra: Le merem írni: ez a csali nekem jobban tetszik, mint a testvére wobblerei. Ilyen színkódot és mintát én is csináltam anno (ráadásul még szem nélkül is!), ették is a csukák szépen. Szemet azért tennék rá, de simán dobálnám a csalit. Bravó!

Domonkos Bence 13 éves veszprémi srác volt az egyik, akinek a fejlődését nyomon követtem.

Saját értékelésem:

Azt kell mondjam elképesztő amit az első csalijától a harmadikig elért! Az elsőt újrafestette  ahogy látni fogjátok. Ennél a csalinál oldalnézetből is látszik, hogy a hasi vájatot nem sikerült még szépen eltüntetni, de a harmadik fóliás csali már nagyon pöpec lett. Airbrusht, hálót az utolsó csalinál pedig fóliát is bevetett. Sajnos ide nem tudom becsatolni, de a mozgása alapján igazi balatoni balincsemege lesz! Én azt írtam a srácnak, hogy a helyében nem vennék több gyári csalit!

Zolika értékelése:

Basszus. 3 csali alatt ennyit fejlődni, az a nem semmi. Az a kék, japán stílusban karcolt pikkelymintás csali nagyon fain lett. Egyik favoritom. A hátsó horogfülön kívül nem tudnék belekötni. 😉

Következő nevezőnk Járó Bálint, igaz január elsején már csak az U19-es kategóriába fért volna bele, de a nevezését még elfogadtuk.

Szolgálati közlemény: Bálint nem adott meg életkort és a facebook profilja alapján 99-es születésű. Most írt hogy 17 éves. Szóval még bőven határon belül van!

Saját értékelés:

Vele hetente, két hetente értekeztem. Annak ellenére, hogy többször jeleztem neki, semmiképpen nem harapom el a torkát elég bizonytalan srác benyomását keltette, pedig semmi oka nincs rá, hiszen a horgászatban és a műcsalikészítésben sem ügyetlen. Azért egy kétrészes csalit elkészíteni nem piskóta szerintem! Szöcske nevű csaliját a kérése ellenére sem vettem ki és valakinek nagyon bejött! 😉 Bár a halas kép végül nem került bele a bejegyzésbe a szöcske bizony hozott már neki balatoni kövest!

Zolika értékelése:

A kétrészes csaliért plusz pont, a letisztult pikkelymintás designért szintén. A kinézeten lehet még szépíteni, de azt tudjuk, hogy csak a horgászoknak készül. Technikailag így képről nagyon rendben vannak!

 

Nagy Alex 17 éves.

Üdvözletem!
A versenyre szeretnék jelentkezni. Nagy Alexnak hívnak és 16 éves vagyok. Ezzel a felszíni jászos cserebogárral és felszín közelében járó darázzsal indulnék.

Saját értékelésem:

A képek sajnos nem annyira adják vissza, de ezek egyáltalán nem rossz csalik, a darázsnak a festése is elég tetszetős, nem csak a formája. Ha jász vagy domolykó lennék biztos nem tudnék ellenállni egyiknek sem!

Zolika értékelése:

Kis csalit, pontosabban jó kis csalit nehezebb csinálni. Biztosra veszem, hogy Kecskés Viktornál ez lesz a befutó, ő nagy bogárfan. A pici terelőlapokat én vékonyabb plexiből csináltam volna, de azon kívül tökéletes kis alkotások. Domira dobnám. 🙂

Pék Barnabás 16 éves.

Sziasztok!

A kiírt versenyre jelentkeznék ezzel az új egér-popperrel, amit az elkövetkezendő csukaszezonra faragtam.
Köszönöm szépen a lehetőséget, sokat dolgoztam rajta!

Sziasztok!

Csatoltan küldöm a másik nevezni kívánt wobblerem, amellyel 2 balint is sikerült fognom tavaly.

Saját értékelésem:

Ez a most mit lehet ezekre a csalikra mondani kategória! A balinos csali nagyon király! Mivel követem a srácot a youtube csatornáján, így láthattam az egész készítési folyamatot. Ügyes, eredményes! Az egér pedig az enyhén lapuló nyuszifülek ellenére, mit is mondhatnék? Gratulálok! Pfff……  Azért ez nem semmi ennyi idősen!

Zolika értékelése:

Az egérpoppernek valljuk be kreativitásban és összetettségben nincs párja. Az egyszerű festést is elviszi az ötlet. Ráadásul engem megvett a werkfotókkal: az a gyönyörűen megcsiszolt fa ütős. Én neki ítélem oda az aranyérmet!

Réti Bence, 16 éves.

A másik veszprémi srác. Róla már volt korábban bejegyzésem. Tavaly a segítségemmel kezdett el pergetni és most elképesztő kreatív ötletekkel rukkolt elő!

Saját értékelésem:

Egyik alkalommal feltett nekem egy kérdést: Nem baj ha a WTD-nek nem teljesen WTD formája lesz? A képeket, és a videókat látva, azt kell mondjam, egyáltalán nem! Az a Balaton alakú csali nálam annyira beütött hogy meg is szereztem a készítőjétől, azzal a szándékkal, hogy balint fogok vele! Az egyetlen dolog, amiért nálam nem ez a csali lett a legjobb végül az, hogy nincs a test végigdrótozva. Így sajnos nem merem dobni, mert a Tihanyi-félszigetnél simán eltörhet. A megoldás csak az lehet, hogy óvatosan felkoncolom és újradrótozom! 😀

Zolika értékelése:

A legtudatosabb versenyző, ez egyértelmű. Tudja miben erős és arra fektette a hangsúlyt. A Balaton WTD az év ötlete, ezek után valakinek muszáj lesz vele fognia egy balint a Balcsiból.

Surányi Szofi, 7,5 éves.

Nem az első wobblere ez, már csináltunk közösen többet is: kb négyet fejeztünk be eddig, de van még ugyanennyi félbehagyott darab is.
A festést szereti a legjobban, de most lépésről-lépésre csináltuk együtt: két darabot csináltunk egyszerre: én mutattam, ő utánozta. A lombfűrésznél volt pár vágólap csere, plusz a faragókésnél a szívbaj kerülgetett (még szerencse, hogy Anya nem látta), de ügyesen megcsinálta azt is, és a balsába mélyre szaladt vágásokat jótékonyan elfedte az alap gyantázás.
A forma az én sablonjaim közül való, de a festés rész teljesen saját kútfő. Van egy plüss cetcápája a Szenilla nyomában rajzfilmből, és ez volt a terve, hogy cetcápásra festi a fahalat. A legnagyobb meglepetésemre ez egész jól sikerült. Egyedül a csillámpor mennyiségébe szóltam bele, mert gyakorlatilag eltakarta volna vele a szép festést.. Az airbrusht kihagytuk, és csak ecsettel dolgozott.
Nagyon büszke vagyok rá, már csak azért is, mert a befejező feladatokat ő hajtotta, hogy mindenképp legyen kész határidőre.
Szofi nem nagyon pecázik, ez a műhelymunka és fahal készítés sokkal inkább apa-lánya közös időtöltés fontossággal bír (mindkettőnk számára).

Köszönettel,
Korvin

Saját értékelésem:

Büszke is lehetsz Tamás! Nem semmi egy ilyen kisgyerek figyelmét egy műhellyel így lekötni, nekem soha nem sikerült.

Zolika értékelése:

Mit nem adtam volna, ha 7,5 évesen ekkora áhitattal kenhettem volna a Devcont. Az a werkfotó többet mind minden szónál, meghatódtam, komolyan. Ebbe a csaliba akkor se kötnék bele, ha muszáj lenne…;)

 

További értékelések.

Cruelbaits – Nacsa Gábor:

Hello Steve!

Én Pék Barnának adnám a csalimat legszívesebben!

Nem a legjobb pályamű, de korához képest erre szavaznék.

Fátyol Csaba:

Borsodi Nórát választotta.

Facskó Tamás:

Pék Barnabásra szavazott.

“Nehéz döntés volt mert látszott hogy mennyire igyekeztek. Szívem szerint lehet hogy másik srácnak adnám de igazságtalan lenne. Úgyhogy az egeres srácnak adok két csalit, nálam ő nyert: az egeret meg a kisebb wtd-t kapja. A másik kettőt rád bízom, egy wtd meg egy domis ul. Ha lehet úgy oszd el hogy tudják használni a vizeiken.”

Vizoviczki András:

Domonkos Bencét választotta.

Nagyon ügyes srácnak tűnik el sem tudjuk képzelni 3-4 év múlva miket készít majd!

Peti Balázs:

Helyette a fia választott. Szerinte két első helyezett van. Pék Barna egere, és Járó Bálint szöcskéje.

Göcző Bálint:

Skill szavazata már a felajánláskor eldőlt, hisz a legfiatalabbat választotta, aki nem más, mint Surányi Szofi.

Taskovics Balázs:

Egyszerűen annyit írt, hogy a hat darab általa küldött WTD-t a hat srác kapja, annyi volt a kikötése, hogy a kevésbé kishal formájú legyen Domonkos Bencéé a kitartásáért.

Zemba Ákos:

Ákost leginkább Pék Barnabás egere fogta meg, mivel tudja milyen nagy munka egy ilyen csalit elkészíteni, hiszen ő is egy egeret ajánlott fel nyereménycsalinak. Mivel nem akartunk neki a saját egere mellé egy másik egeret adni, ezért Ákos az alábbi döntést hozta:

“Bejött nagyon, ahogy Endre a kopoltyúformát kialakította. Szóval kapja ő!” (Végül így is kapott egy egeret. – a szerk.)

Nagy Gábor:

A balatoni területi jegy felajánlást nem határoztuk meg, hogy ki kaphatja, de legyen szempont az is, hogy lehetőleg hasznát vegye az illető nyertes. Én ugyebár a “várhatóan legmesszebbre dobható balinveszélyes csali” készítőjének ajánlottam fel a közös horgászatot. A képek és a méret/súly adatok alapján így Domonkos Bence és Borsodi Endre 7 cm/11-12 gr-os csalijai felelnek meg leginkább az előre kitűzött elvárásoknak. A szebb kidolgozás és az egyedibb ötlet miatt Domonkos Bencét hirdetném ki az én győztesemnek. A közös horgászat helyszínében megegyezünk, de a csalijával szerintem a Balaton bármely pontját jó esélyünk lesz balint fogni. Gratulálok minden indulónak, sok sikert a továbbiakra!

Kecskés Viktor:

Az ő értékelésén látszik, hogy mérnökemberről van szó. Annyit hozzátennék, hogy nem minden esetben értek vele egyet. Egyrészt ő nem műcsali készítő, tehát nem tudja egy – egy wobblert mennyire “egyszerű” megalkotni, másrészt nem láthatott egyes csalikról videókat sem.

Szia!

3 fő szempont szerint Használhatóság (tudnék-e vele valamit fogni), Külalak (színek festés, faragás, gyantázás), Ötlet (másolat, vagy saját ötlet) (igaz kép alapján nehéz eldönteni, de ezek alapján próbáltam amennyire lehetett), 1-10 között osztályozni a csalikat
Íme a lista:

Borsodi Endre: 7 cm floating: Használhatóság: 3 Külalak:5 Ötlet:3 ; domis felúszó:Használhatóság:7 Külalak:5 Ötlet:5
Borsodi Nóra: Használhatóság:7 Külalak:5 Ötlet:5

Domonkos Bence, A kék csali gyanúsan szuper…A többihez képest fényévekre (biztos, hogy ő csinálta?. “Döglöttkutya: Használhatóság:6 Külalak:4 Ötlet:7 ; Világoskék: Használhatóság:5 Külalak:5 Ötlet:5 Sötétebbkék: Használhatóság:3 Külalak:9 ötlet:5

Járó Bálint: Balinos: Használhatóság:3 Külalak:5; Ötlet:7 JSR Használhatóság:7 Külalak:6; Ötlet:4 sr Használhatóság:8 Külalak:7;Ötlet:2

Nagy Alex: Cserebogár:Használhatóság:7 Külalak:6 Ötlet:4 ; Darázs:Használhatóság:8 Külalak:6 Ötlet:6

Pék Barnabás: Egér: Használhatóság:7 Külalak:6 Ötlet:9 ; Minnow: Használhatóság:8 Külalak:6 Ötlet:4

Réti Bence: Balaton Használhatóság:2 Külalak:6 Ötlet:10 ; Egerke: Használhatóság:7 Külalak:6 Ötlet:10 Magyarország: Használhatóság:1 Külalak:6 Ötlet:10

Surányi Szofi: Ügyes próbálkozás 🙂

Gombár Péter:

Az egész wobblerkészítő verseny egy poénnak szánt megjegyzésből indult (Tényleg poén volt? Én meg töröm itt magam hetek óta! 😀 ) . Aztán Steve meghirdette, és akkor már drukkoltam, hogy minél többen jelentkezzenek. Azt hiszem, a rövid határidő ellenére egész komoly mezőny gyűlt össze néhány igazán ígéretes darabbal. Külön örülök neki, hogy ilyen sokan belekezdtek, és hogy többen életük első próbálkozásával neveztek. Nálam az értékelés alapját az képezte, hogy szívesen tenném-e a csalit a kapcsomba, “látom-e benne a halat”. Ez alapján Pék Barnabás minnow-ja érdemelte ki nálam az első helyet, amit közvetlenül követtek Járó Bálint munkái. Ezek mind halfogásra lettek tervezve. Barnabás csalija mellett a fő érv az egyedisége, és ha már egyediség, akkor mindenképpen említést érdemel Réti Bence Magyarország- és Balaton-WTD-je is. Nem kevés munka lehet bennük. Ugyancsak komoly energiát fektetett a csalikészítésbe Domonkos Bence, aki idejét és energiáit nem kímélve szerintem Magyarország összes csalikészítőjével felvette a kapcsolatot néhány jó tanács reményében. A kitartását a magam részéről én szeretném egy különdíjjal jutalmazni.
Nagy Alex bogárimitációi is elismerést érdemelnek, és Borsodi Endre is igazán ígéretes balinos csalit alkotott. Végül, de nem utolsósorban a hölgyek is kitettek magukért. Endre húga és Surányi Szofi is igazán művészi festéssel látta el fahalait.
Ahogy az elején is már írtam, igazán örülök a pályaműveknek, annak pedig különösen, hogy manapság, a digitális kütyük világában a tizenévesek között is akadnak szép számmal, akik barkácsolásra adják a fejüket.
Jövőre folytatjuk! Addig is görbüljön sokat mindenkinek.

Horváth Ferenc:

Időközben egyre több felajánlás érkezett. A legutóbbi bejegyzés óta is jöttek plusz ajándékok. Már másfél hónapja tudom, hogy nálam MINDENKI NYERT aki elindult ezen a pályázaton, így mindenki “gazdagabb” lesz egy SteveOlureS wobblerrel. Rengeteg jó ötlet közül nem volt egyszerű választanom, de ahogy a legtöbb felajánlónál nálam is Pék Barnabás bizonyult a legjobbnak, így arányában a legtöbb ajándékot is ő fogja kapni. Mivel mindenki kap a nevezők közül valamilyen díjat, így remélem még motiváltabban szállnak majd harcba a következő versenyben. Mert lesz következő IS! 😉

Azt gondolom a nyereményeket látva megérte a versenyen indulni

Pék Barnabás + Horgászat Kecskés Viktorral

Járó Bálint

Nagy Alex

Surányi Szofi

Borsodi Endre

Réti Bence + éves balatoni ifjúsági területi jegy

Borsodi Nóra

Domonkos Bence + déli parti vízben állós balinhorgászat Nagy Gáborral

Sokat gondolkodtam, hogy a postázás, vagy a poszt legyen e előbb, de végül a poszt mellett döntöttem, mert már nagyon izgultak a gyerekek. Nem volt olyan egyszerű ez az egész játék, mint ahogy sokan gondolnák. A gyerekek folyamatosan bombáztak, akadtak rosszakarók és olyanok is, akik meg akarták mondani hogyan kellett volna.

Nem volt ez az egész tökéletes, de jót akartunk és végül szerintem mindenki boldog lehet. Figyeljétek a blogot, mert lesz második játék is! Lehet kicsit másképpen, de mindenképpen lesz! A két Bence személyesen, a többiek jövő héten postán várhatják a nyereményeket.

Gpepp, Steve

 

ajándék, Balaton, balin, balsa, crankbait, egyéb, faragás, felszíni, gázolós, hendméd, jerk, pályázat, skillwobbler, steveolsures, topwater Kategória | 2 hozzászólás

A hordó már kiolvadt, a folyók még áradnak!

Közzétéve 2018. március 13. kedd | Szerző: steveolures

ajándék, Balaton, balin, balsa, crankbait, csuka, domolykó, elado, faragás, felszíni, folyó, hendméd, légiós, propper, steveolures, topwater, WTD Kategória | Hozzászólás

Még mindig a hóban

Közzétéve 2018. március 6. kedd | Szerző: steveolures

ajándék, Balaton, balin, balsa, crankbait, egyéb, elado, faragás, felszíni, hendméd, steveolures, topwater, WTD Kategória | Hozzászólás