Minden az AYU színnel kezdődött és az is lett a vége!

Jó ideje gyötörnek vele, hogy jók ezek a színek, de kéne már valami olyan, ami nem ennyire élénk, nem ennyire foltos, nem ennyire csiricsáré, nem ennyire abnormális, nem ennyire kacifántos, hanem valami élethűbb. 😀

Gondolkodtam egy darabig, aztán csak beadtam a derekamat. Így került a repertoáromba az AYU szín. Igaz kicsit variáltam rajta, hisz nálam a sárga folt nem a csalik oldalára, hanem a torokrészre került. 🙂

Gondoltam, ha már van ez a szín, csak fel kellene kerülnie a kis pac – manekre is. 😉

Az első két darab egy vevő kérésére készült. Kovács Gabi, ahogy meglátta a képet, egyből szerelembe esett és a szintén új pisztráng minták mellett két AYU színű pac – man crank boldog tulajdonosa lett, amiből az egyiket hamar fel is avatta egy böszme jószággal.

A következő lépés a süllyedő pac -man volt. Régóta gyűrik ezzel is az agyamat és végre sikerült kiviteleznem. Első körben nyolc tesztdarab készült. Hatot ki is küldtem három barátomnak. Természetesen Gábor is kapott két darabot. Egy AYU és egy spotlite színűt.

Aznap ki is próbálta. Jutalma egy szép hal volt a rövid peca alatt, amit több hasonló és egy újabb böszme követett. 😀

“Na egy kis gyors értékelés a 30 perces pecáról, illetve a csaliról. Rohadtul átbaszos a felúszó után! A világból ki lehet dobni. Ha az ember nem figyel, pillanatok alatt a túlparton van a csali. Ezzel erős szélben is pontosan lehet dobni az tuti.

Tényleg gyorsan süllyed. 4-5 másodperc alatt méter alatt van simán. A mozgása olyan mint a felúszónak, hibátlan. Ha ma nem ez van a kapocsban szinte hogy betli a vége.

Holnap lesz időm alaposabban tesztelni a csalit, bár engem már meggyőzött. Ja és még egyszer nagyon szépen köszönöm !!!”

Januárban ezek a halak és a balatoni csukák megadták a lendületet a munkához, majdnem sikerült behoznom a covid miatti bevétel kiesést. Aztán februárban megint beütött a krach. Először csak a hátam fájt, amit meg is nézettem dokinénivel, nehogy valami tüdőszövődményem legyen. De megnyugtatott, hogy “minden fasza”.

Mivel “minden fasza” volt :D, így én is elmentem a kis folyóra. Akkor még nem sejtettem, hogy februárban ez lesz az egyetlen X-em a fogási naplóban. 😦

Rettenetesen kicsi a víz a kis folyón. Egy – egy halas pecák vannak egyenlőre, így haldömpingre nem számítottam. Egyetlen akcióval megúsztam a napot. Egy rommá dobott helyen egy 80-90 centi közötti brutál vaskos, öreg csuka partig követte a fire trout színű pac – mant, majd vagy 2 perig a lábam előtt lebegett a part szélében.

Igazi matuzsálem volt, aminek látszott a bőrén, hogy nem mai gyerek. El nem tudom képzelni milyen ösztönei lehetnek, hogy azon a rommá horgászott szakaszon sikerült túlélnie. Fogalmam sincs mi lett volna, ha leszedi a csalit és nem harap le azonnal. 😀 Talán jobb is így, úgyis tilalom volt.

Úgy éreztem, hogy talán tényleg fasza lesz minden. Hó közepére el is készítettem 7 darab süllyedő pac – man pakkot.

Aztán két napig úgy fájt a fejem, hogy azt hittem megdöglök.  😀 Vettem is gyorsban covid tesztet, de negatív lett. A következő napokban alig aludtam, teljesen le voltam pusztulva. Nem tudtam dolgozni se rendesen. Két hónappal a covid után olyan posztcovid paráim voltak, hogy beszarás. 😀 Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy álmodok, vagy ébren vagyok? Olyan történeteket raktam össze ebben az álomban – félálomban, hogy valami beszarás. 😀

Még a gyerek meccseinek egy részét is kénytelen voltam kihagyni. Nem volt erőm nemhogy domizni, de még a Balatonon sügérezni, vagy keszegezni sem. 😦

Kb. egy hete már hogy jobban vagyok. Végre tudok aludni és az elmúlt napokban dolgoztam is. Valahogy ez a tél vége az elmúlt három évben egyre szarabbnak tűnik. Remélem jövőre nem patkolok el. 😀

Már nagyon menni akartam valahová. Ha normális lennék, akkor tuti csak a Balatonig megyek egy jót keszegezni, de nem vagyok egészen normális, így bele vágtam egy délutáni domolykózásba. 😀

Reggel elmosogattam, fát vágtam, majd lealapoztam vagy hatvan csalit, aztán bepakoltam a kocsiba és irány a Penny market.

Ott jöttem rá, hogy a nagy kapkodásban otthon hagytam a horgászataim egyik nélkülözhetetlen kellékét, a gyűrűmet, úgyhogy haza ugrottam érte.  Még jó, hogy nem vagyok babonás. 😀

A februárinál is kisebb víz fogadott, ami nagyon elszomorít.

De előtte még történt valami nem várt esemény. 😀 Egy dupla kanyar után, valami azt súgta, hogy nézzek bele a visszapillantó tükörbe. Bömbölt az autóban a zene, így ha szirénáztak is, azt nem hallhattam, a fények viszont egyértelműen arra utaltak, hogy lemeszeltek. 😀

Teljes nyugodtsággal álltam meg az út szélén, hisz a  papírjaim  rendben vannak.

– Jó napot kívánok. Közúti ellenőrzés. Kérem a személyi igazolványt, lakcím kártyát, jogosítványt és a forgalmi engedélyt.

– Jó napot kívánok. ( közben átnyújtottam az iratokat)

– Hová igyekszik?

– Horgászni.

– És hogy áll a közlekedési táblákkal? ( itt már tudtam, hogy cumi van! 😀 )

– Tisztában vagyok velük.

– És a STOP táblával van valami gondja?  ( 😀 ) Csak mert az imént nem sikerült megállnia, igaz azt láttam, hogy lelasitott, de az nem elegendő.

– Biztos Úr szinte nullára lassítottam és az egy nagyon jól belátható útszakasz, nem jött senki. 😀

– Azért az a nullára lassítás erős túlzás, de megússza egy helyszíni bírsággal, pontot most nem adok. Pár perc és kitöltöm a papírokat, amiket alá kell írni.

Remekül kezdődött a peca. Átvettem az 5000 forintos csekket, majd a köz még jó fogást is kívánt. Még jó, hogy nem vagyok babonás. 😀

Egyébként érthetetlen azon a helyen az a STOP tábla, hisz balra ellátni vagy 500 méterre. És az a röhej, hogy a jobb kanyar után szinte azonnal balra le is térek az útról és aki abból az irányból jön, csak elsőbbség adás táblát kap, pedig sokkal rövid szakaszt lát be a főútból.

Talán ezért is volt ilyen rendes a köz. Tudja ő is, hogy rendesen el van baszva. 😀

Az első 2,5 óra pecának nem sok értelme volt sajnos, azon kívül, hogy pár olyan beállót kicsit kitisztítottam, ahol ilyen alacsony vízállásnál is lesz esély nagy halra áprilisban, ha idén melegebb lesz a víz, mint tavaly volt.

Ezen a helyen fogtam már 50 +-os domolykót. Idén nem nagyon kell! 😦

Egyik nap kaptam egy tök jó kagylós képet, spotlite színű pac – man crankkel.

Megpróbáltam lemásolni, de a kagyló sem volt szép és a kép is szar lett. 😀

Vagy három óra lehetett, amikor egy mélyebb részre érkeztem. Új pálya, új lendület. 😀

Főleg a süllyedő pac – maneket erőltettem, variáltam a vezetést, ahogy az adott vízmélység engedte.

Az egyik részen, ahol jó másfeles víz volt egy hosszú dobást követően, úgy húztam a csalit, hogy 3 – 4 tekerés, 1-2 másodperc szünet. Az AYU színű süllyedő pac – man volt fent. Egy ilyen szünetbe bombázott bele a hal, fékhúzós kapással, de nem volt sokáig horgon.

Remegett a lábam. Tipikusan az az egy kapásos – egy halas, hűvös kora tavaszi nap volt. Akkor még nem tudhattam, hogy lesz még esélyem, de egy kicsit azért bíztam benne.

Dobtam még párat a helyen, aztán egy jó másfél óra eredménytelen dobálás után tértem csak vissza.

Innentől jelen időben:

Megyek le a töltésen, miközben azon agyalok,  lesz e még esélyem?

Ilyenkor mindig nagy dilemma, hogy ugyanazt a csalit próbáljam e meg, vagy térjek el tőle?

Mivel nálam elég ritka, hogy egy domolykó ugyanazt a csalit kétszer támadja, így elsőnek egy pisztráng mintás crank mellett döntök. Majd jön a kedvenc voodoo child színem, a sötét blacpurple, aztán felteszek egy red hell, majd egy spotlite színű killert, de nem adja. Rommá műtöm a helyet minden irányban. Húzom lassan, gyorsan, szakasosan, meg – megállítva, de semmi.

Állok, mint az a bizonyos ló..sz a hideg vízben, de aztán adok még egy esélyt az AYU színnek.

Újra a kapocsba teszem. Dobok egy hosszút lefelé. Folyással szemben húzom, ugyanúgy, ugyanott, mint másfél órával korábban.

Alig húzom túl a kapás helyén – amikor alig hiszem el – de újra leszedi.

Bevágok és érzem, hogy most akad. A kapása alapján komoly hal kellene, hogy legyen, de egyenlőre nem érzem mekkora, mert felém indul el.

Utálom amikor ezt csinálják. Mélyen mozog a hal, így még nem látom, de ahogy a parthoz közelít, rájön, hogy valami nem stimmel. Háromszor meghúzza a féket, de a szemközti nádfalat már nem érheti el. Nem engedem!

A bot perecben, rázza a fejét a mélyben, ahogy a nagyok szokták.

Lassan veszít a lendületéből és már a tetején dolgozik.

Nagyon vékonyan akadt.

Egyetlen horogág tart valami kis bőr darabot. Jobb kezemben a merítő, de nem érem el vele. Normál esetben a susnya felett ki tudnám húzni partig, de hiányzik vagy fél méter a vízből.

Érzem, hogy ebből baj lehet, de muszáj higgadtnak maradnom.

Gyorsan a merítőfejre lépek  jobb lábbal. Kihúzom a nyelét még hosszabbra. De közben baj van bassza meg!

Hiába a 220-as bot, nem tudom a halat eltartani a susnyától. Megérzi, hogy esélye lehet, így betör a part alá. Alátolnám a hálót. A csali a hálóban, de a hal mellette zurbol. Gyorsan ráduplázok. Látom a hálóban a halat.

Fél kézzel emelem a hálót, de valami gyökér darabban ami a partból állhat ki elakad. Eldobom a botot, hogy két kézzel emeljem, közben halam az utolsó erejét összeszedve balra indul. Ahogy emelem a hálót a súlypontja pont átkerül a fém kereten és kifelé bukik nem befelé. Jó 50-es volt. Az idei első.

Visszamentem, átvertem, de elvesztettem. 😦 Elvesztem!

Összetörten állok a parton, semmi értelme folytatni. 😦 Ennek ellenére a következő beállóban is dobok párat és csata után a nyerő csalit is elvesztem. 😦

Lehet, hogy mégis babonásnak kéne lennem. 😀