Az idén az őszi kikötői balinozás hasonlóan gyenge volt, mint a csónakos csukázás. Illetve nem is azt mondanám, hogy gyenge, mert voltak kiemelkedő napok, csak már megint nem találtam bele. 😀

Október 13.-án csónakban kezdtem a napomat. Persze a vizek tigrisei aznap sem mutatták magukat, így B tervként kiszálltam és nekiálltam a stégen egy jó kis buzerapecának. 😀

Addigra a stégre kitelepült egy kiülős pecás, nulla eredménnyel.

Jöttek sorra sügerek, de a méret nem volt az igazi. Amikor a 15-20 centi közötti halakat sorra tettem vissza, azért megkérdezte, hogy a tenyeres méretet sem viszem el?

Gyerekként bevallom az Ásványrárói horgásztáborból vittem haza jó néhány sügeret máig megmagyarázhatatlan módod. Annyira kicsik voltak, hogy nem lehetett velük mit kezdeni, mentségemre szóljon, hogy gyerek voltam és meg akartam mutatni otthon a kifogott halakat, mint a gyerekek általában.

Aztán még felnőttként is elvittem egyet, abban az időben, amikor kezdtem pergetni, de őszintén szólva már nem tudnám megmondani hogyan készítettem el.

Azt mondják nagyon finom hal. Laci barátom egyszer vitt haza füstölni. Csak annyit mondott, hogy ne akarjam megtudni. 😀

Idén több  halat vittem el, mint az elmúlt 10 évben összesen, de a sügér, az sügér. Valahogy nem visz rá a lélek. Egy északi országban, egy horgásztúrán a vadonban simán megenném, de itthon nem fordult meg idén sem a fejemben.

Közben emberünk kiment és beengedte a vendégét. Pont amikor visszaértek ütöttem egy egészen jó halat.

Nem akarták elhinni, hogy ekkora sügér létezik. 😀

Faszikám nem volt rest. Kihúzta a fédert, amit persze kutyanyelv kapásjelzővel használt és úgy ahogy volt, gubancgátló csővel, etetőkosárral, a horgon gilisztacsokorral elkezdett emelgetni a stég előtt, imitálva a mozdulataimat.

Szakadtam! 😀

Itt még nem gondoltam, hogy két nap múlva ennél még jobban fogok röhögni. 😀

A szél feltámadt, a sügerek aktivitása a nullához tendált, így egy kikötőt még megcéloztam balin reményében.

Mire kiértem még jobban fújt a szél, de a külső kanyaríven volt egy balin, ami a kő közelében, mélyről jövő rablásokkal, burványokkal mutatta a magát.

Első körben nem tudtam becsapni, így amellett döntöttem, hogy megnézem a másik kanyarívet és a kövezés végét, addig is pihentetve a helyet.

Kishallal pont fogtak a egy süllőt a külső kanyarív előtt. Dobtam néhányat gumival és a vertik csalikkal minden mindegy alapon, miközben a rablásokat kémleltem. Illetve csak kémleltem volna, mert nem igazán mutatták magukat az őnök. A kikötő végében pedig olyan szél volt, hogy konkrétan letépte a fejem. 😀

Vissza hát a balinhoz, hátha kötélnek áll. 😉

És állt!

A kövezés előtt párhuzamosan húzott baby blue színű, mini wave minowwt durrantotta le igazán jó, fékhúzós kapással.

Az a balin volt, aminek már hatereset megfogni a tarkóját. Másodjára azért csak sikerült. 😉

Arra a napra nekem ennyi jutott és aki halas képeket szeretne nézegetni az ne is folytassa tovább a bejegyzés olvasását. 😀

Délután melóztam a műhelyben, aztán Olivér este küldött egy bejegyzés linket 10 flat shades balinról.

Nem volt nehéz felismerni a helyet. Az este érkező vihar szele betolta a kishalat a móló mellé és zabáltak a balinok a vihar előtt. 😀

Persze délelőtt azt az egy halat sokkal nagyobb dolog volt becsapni, de megint ott volt a gondolat, hogy fél nappal nyúltam mell,  mint idén annyiszor.

Volt egy olyan délutánom még nyáron, amikor egy órával késtem csak le az őrületet. 😀

Gondolkodtam, hogy másnap mennem kellene, hiszen felhős, szeles, időt mutatott és ősszel sokszor a legszemetebb időben zabálnak, de persze én marha nem mentem. 😀

Hogy mi volt aznap? Azt inkább hagyjuk. 😀 Őrület!

Általában heti 3- 4 alkalmat horgásztam idén, időszaktól függően és tudtam hogy a következő napot úgyis lent kezdem, így annyira nem izgattam magam. 😀 Ködös, hideg időt jósolt, ami jó jelnek számított, bár este írtam Olivérnek, hogy ha idén én balinozni indulok, akkor zabálásnak nyoma sincs, úgy 95%-ban. Ő biztatott, hogy 1000%-ra ott lesznek.

A fiamat fel kellett tennem reggel a fél nyolcas vonatra, így nyolc után érkeztünk a pályára, ami ősszel nem mérvadó. A kishalrajok a széltől és az őket terelő balinrajoktól függően bármikor megjelenhetnek és ugyanúgy el is tűnhetnek az őnökkel egyetemben.

Nem kell mondanom, hogy a jóslatom betalált, az időjárás előrejelzés kevésbé. 😀

Egy balinrablást láttunk, ködöt még annyit sem. Gyönyörű, tiszta napos idő volt, ami egy halat adott barátomnak. Ahogy ő fogalmazott, ezt bizony bemákolta. 😀

Ha maradunk talán lett volna még ilyen bemákolt őnre esélyünk, de a bátraké a szerencse alapon átmentünk egy másik kikötőbe, ahol pár hete iszonyat rossz időben Olivér csúnyán behalazott.

Ahogy sétáltunk kifelé, már messziről láttuk, ahogy egy halat merítettek. Amikor odaértünk egy kisöreg éppen a balin fejét verte szét a betonszegélyen. 😀

A humánus horgász tipikus esete. Bár ha úgy vesszük, létezik egyáltalán humánus “gyilkosság”?

A másik horgász ismerős volt. A balint dobástávon fogták, pilkerrel.

Próbálkoztunk mindenfélével, én még wtdkkel is, de nem akarta adni, amikor az ismerős újra bevágott.

Újabb őn kívánta meg a fémdarabot, ami az egyetlen olyan csali volt négyőnk dobozában, amivel elérte a magukat egyáltalán nem mutató balinokat, amik legalább ketten voltak. D

A halat Olivér szákolta. Jóval nagyobb volt, mint a szétvert fejű kollégája és rendesen betorkolta a csalit. Nem kicsit vérzett. Ha én fogtam volna, nem biztos hogy visszahelyezem. 😉

A kisöregnek fel is csillant a szeme és a következő kérdést tette fel:

Nem cseréljük ki?

Kikerekedett szemekkel néztünk az öregre, majd egymásra. Talán Olivér tette fel a kérdést, hogy mire? Hisz a az előbb csapta szét a másik balin fejét a betonszegélyen!

Erre a kisöreg:

Ki tudja? Lehet, hogy érdemes lenne megnézni a zacskóban, mert lehet, hogy még él.

Nem hittem – hittük el! 😀