Nem, nem. Nyugi nem a szebbik nemről lesz szó  bejegyzésben. Valami zöldekről, amik hüvelyesek.

28.-án megint csukáztunk Olivérrel. Igazi októberi ködös hajnal volt, bár a nap sugarai hamar elbántak a nádast körül ölelő hideg, nyirkos “valamivel”.

Az első tíz dobásból megjött a jerkes csukám, aztán rossz volt a horgász. Olivér kis szerencsével két jó csukát is üthetett volna. De ezen a napon ő volt a “rossz horgász végre és nem én”. 😀

Mivel most ő nem ért rá olyan sokáig, így hamar a stégünkön találtam magam. Sokáig vaciláltam, hogy menjek e? Otthon a munka várt.

Nem könnyű a stég körül sügeret fogni ezen az őszön, főleg nagyobbakat. A kicsik pedig már régen nem érdekelnek. Kristály tiszta és alacsony a víz ezen az őszön. Mivel aznap jött egy kis hullámzás, bíztam benne, hogy a minimálisan zavarosabb vízben, talán. 😉

Jó másfél órát próbálkoztam, de csak kisebbek jöttek, azok is nehezen. Aztán feltettem egy sügérmintás nóeksön gumit, hátha valamelyik nagyobb kannibált sikerül átvernem és bejött.

Az idei legnagyobb sügeremet sikerült megfognom. 29 centiméter volt teljes hosszban. Igazi dagadék, öreg punk.

Aznap egész délután csalikat festettem, másnap vagy 12 órát töltöttem a műhelyben, így nem volt kérdés, hogy a vasárnap hajnal hol talál majd meg? 😀

Történt közben egy kis gebasz. 😀 A feleségem pénteken bakonyi betyárlevest készített, aminek a zöldbab az egyik összetevője. Hatását már aznap éreztem. A 3M félálarc sem szűrte meg azokat a bizonyos szagokat. 😀

Szombaton persze a leves maradéka volt az ebéd. A második pedig zöldborsó főzelék. 😀

A peca hajnalán három előtt nem sokkal egy rémálmokkal teli nehéz éjszaka után éreztem, hogy itt az ideje az első időmérő edzésnek. 😀

Elég gyorsan túl voltam rajta. Visszaaludni elég nehezen sikerült. Újra rémálmok gyötörtek mindenféle méter pluszos csukákkal és busajerkekkel kapcsoltban. 😀

Aztán mire elaludtam volna, nyílott a kapunk. Hja kérem, akinek huszonéves gyereke van.

Az asszony persze lekiabált: Megjöttél? ( mennyire értelmetlen kérdés! 😀 )

Megint kellett egy jó húsz perc mire sikerült elaludnom, de már nem tudom minek, hiszen szólt az ébresztő.

Egy darabig még forgolódtam az ágyban. Az is megfordult a fejemben, hogy nem megyek sehová, de aztán jött a második időmérő futam. 😀

Visszafeküdni már nem volt kedvem. Reggelire bekaptam gyorsan két szelet abonettet, kér szelet vékony csirkemell sonkával. A meleg tea még le sem ért jóformán, amikor letudtam a futamot is. 😀

Két időmérő és egy forma egyes futam másfél órán belül. Kőkemény volt, higgyétek el. 😀

Sokan óva intenek a “sötétzöldektől”. 😀 Nem véletlen.

Rohadjak meg ha még egyszer életemben egy napon két ilyen kaját bekebelezek. 😀

A peca milyen volt? Mocskos módon letisztult a víz. Hamar megfogtam egy darabos sügeret, de az olyan ribilliót csapott, hogy a többiek Siófokig menekültek.

A stég alól – ahogy mászkáltam – kiúszott ugyan négy csuka, amiből egy volt tán méretes, de nem reagált semmire. Szerintem éjjel degeszre ette magát vörösszárnyú keszeggel.

Megnéztem még egy pályát, de ott stílszerűen fos színe volt a víznek. 😀

Inkább hazamentem.