Újra a vízen

Vasárnap újra a vízen voltunk. Nem értem rá egész nap, de végül sikerült belecsúszni egy kicsit az ebédidőbe. 😀

Amikor Olivér megkérdezte a vízen, hogy ezt a napot is megírom e, azt feleltem, hogy nem hiszem. Aztán tegnap mégis arra jutottam, hogy miért is ne? Hiszen régen megírtam ennél sokkal gyengébb pecákat és történeteket is. 😉

Nagyon sok jó sztori volt idén a fejemben, közte két olyan peca, amikor még nyáron együtt szeltük a habokat, hatalmas területet bemotorozva. Azokat a pecákat azóta is csak geographic pecaként emlegetjük, mert olyan élményeket éltünk át, olyan helyzetekbe kerültünk, amilyeneket csak a tévében látni, természetfilmekben.

No de vissza jelenbe. Hajnalban kaparni kellett a jeget a szélvédőről. A kocsi nulla fokot mutatott.

A napkelte most nem volt annyira látványos, de azért lőttem egy képet.

A csónakdeszkára fél hét fele elkezdett ráfagyni a dér.

Az előző napok erős déli hullámai kicsit zavarosabbá tették a vizet, de még pont jó volt ahhoz, hogy megint a jerkbait mellett döntsek. Jó választásnak bizonyult. 😉

Olivér előző este leccsekkolta a vizet. A hullámok kishalat is hoztak, amiket a képen látható vadászok (búbosvöcskök) mellett balinok is aprítottak.

A balinok hajnalra ugyan felszívódtak a pályáról, de a vadászok serényen bukdácsoltak a felszín alá a betevő falatért.

Repült a busajerk a nyílt víz felé a nádbabák között és ötödik dobásra egy tompa ütést éreztem. Hagytam kicsit süllyedni a csalit, majd beleütöttem kettőt. A második ütés után megint hagytam, hogy billegve süllyedjen. Elindítani már nem kellett. A finoman billegve, lassan süllyedő “fafalat” újra támadásra ösztönözte a gyönyörű halat, ami másodjára renderesen le is durrantotta.

#mademyday

Dupla kabát volt rajtam. Mindkét kabát ujján van egy előtét (nem tudom mi a rendes neve), amit a kézfejemre tudok húzni. A legutóbbi pecán elkövettem azt a hibát, hogy az első csukát így fogtam meg. Teljesen átázott és utána amíg nem emelkedett olyan magasra a nap, hogy ereje is legyen lefagyott a kézfejem. 😀

Ilyenkor már amúgy is szar multival pecázni, mert az orsó háza is hideg és a vastag fonott is hozza fel, a melegnek nem éppen mondható vizet az orsóra és az ember kézfejére. Viszont tetszik, vagy nem, jerkelni igazán casting cuccal lehet. 😛 Sokkal szebben tudom vele vezetni a jerkbaiteket, mint egy hagyományos spinningel.

Most eleve felhúztam a kabát ujjára a két előtétet és úgy fogtam meg a halat, így száraz maradt.

Idén nem videóztam, de a fiatalabb srácoktól megirigyeltem a face, vagy insta storyba feltöltött rövid kis, visszaengedős videókat, így gondoltam készítek egyet. 😀

Azért egy kézzel visszaengedni egy ereje teljében lévő 70-es forma csukát nem is olyan egyszerű, ha közben a másik kézzel videót is akar készíteni az ember. Nem is sikerült túl jól, cserében úgy lefröcskölt, hogy a kabát ujján az előtét, a mellkasi rész és a szemüvegem is full vizes lett. 😀

Elindultunk lassan a nádas elé, pedig szívem szerint maradtam volna a stég előtti szakaszon. Furcsa mással egy csónakban horgászni, úgy hogy nem te vagy a kapitány, mert mindent kicsit másképpen csinálna az ember. 😉

A nap folyamán mondtam is Olivérnek, hogy tovább kellett volna vallatnunk az a viszonylag tiszta részt, mert a nád előtt opálosból kakaóvá váló víz fogadott minket. 😦

Elindultunk hát a balinok nyomán, bízva abban, hogy a kő előtt a hullámzás egy nagyobb csapatba összeterelte a kishalat. Vagy ha nem, akkor abban, hogy a legutóbbi peca alkalmával megtalált kishalcsapat még ott tartózkodik abban a nádöbölben és nádfalon, ahol legutóbb.

Mindkét sejtésünk beigazolódott. A kishalak ott voltak a kő mellett, rajtuk pedig egy elég jó csapat balin dolgozott. Egy bő óra alatt kapásig sem jutottunk. 😦

Ahogy szórtuk a csalikat a rablások intenzitása is egyre csak gyengülni látszott. Ezek a balinok szinte mind meg lehettek már fogva, ebben egészen biztos vagyok.

Én már mentem volna, így mondtam a kapitánynak, hogy szerintem induljunk. Belátta, hogy igazam van, így a nádfal felé fordultunk.

Mentek a próbadobások az opálos vízbe. Kishal egy darabig nem rebbent. Éppen megjegyeztem, hogy a hullámzás elverte a csapatot, amikor Olivér egy jó kapásnak vert oda. Horgon volt az első jószág. Nem is akármilyen! Igazi sötét hátú 60+osra taksált nádi balin, ami sajnos a csónak alatt kirázta a szúrós falatot. 😦

A kapitány nem volt boldog, pedig brutális jószágokat fogott az ősz folyamán. Csak remélni tudtam, hogy nem én fogom az első halat, nehogy  azzal a lendülettel a vízbe dobjon. 😀

Volt még egy lekövetése és látott egy nagy dögöt elúszni a csónak mellett, de kapásunk egyenlőre nem akadt. Behajóztunk a legutóbb kristálytiszta öbölbe, mert onnan is gyanús hangok szűrődtek felénk.

A legutóbb akvárium tisztaságú víz, most opálos volt. Egy hosszú dobás után azért a kapitány jól látta, amikor az árnyékból kiváltott egy ezüst nyíl és elkaszálta az apró wobblert.

Imám meghallgattatott! 😀

Nem tudom összesen mennyi időt töltöttünk ezen a részen, de azt igen, hogy a balinok rendesen szívattak minket, hisz vagy a sűrű nádban, vagy közvetlen a nádfalon dolgoztak, vagy ha mégis a nyílt vízen, akkor is szartak mindenre. 😀

Aztán egyszer csak megjött nekem is a várva várt kapás a csónak közelében.

Gyönyörű sötét hátú, nádi életmódhoz igazodott fenekeszeg volt. Teljes hosszában ugyan csak 60 centiméter, de olyan zömök és vaskos hal volt, hogy csak másodjára sikerült tarkón fogni. 😀  A kép kevésbé, a videó inkább adja vissza, hogy milyen szép színezetű hal volt.

Nem volt több akciónk és már bőven otthon kellett volna lennem, így aznapra be is rekesztettük a pecát.

Illetve csak én, mert Olivér este leugrott még sügérezni egyet, amit egy kisebb intermezzo zavart meg.

Két idősebb pecás esti csónakos süllőzésre készült. Olivér azt írta, hogy az egész olyan burleszk filmbe illő volt, amit az egyik fószer azzal tetőzött, hogy a csónak helyett a vízbe szállt be. 😀

“Bazdmeg ezt tervezzük mióta te meg be se tudsz szállni a k@rvacsónakba és annyi a pecának!”

Tudom nem szép dolog más kárán nevetni, de még most is ezen szakadok! 😀

Ma reggel aztán bizonyságot nyert, hogy a tegnapi gondolatom, miszerint a stég előtt több időt kellett volna a csukákra szánni nem volt minden alap nélküli.

Olivér ma viszonylag későn indult. Én már rég a műhelyben melóztam, amikor küldte az első képet. Rendesen fagyott. 😉

Bár a nap már magasan járt, ott volt a jó csuka a tegnapitól alig 10 méterre. 😉

Ezek már azok a hajnalok, amikor a testednek, lelkednek jól esik a nap ereje, de közben tudod, hogy a napfénnyel csökken a csukák aktív táplálkozási periódusa.

Azért egyik nap ránézek a zöld csónakból is. 😉

 

Kategória: Balaton | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.