Olivér írt, hogy hétfőn este visszajön Pestről, sok(k) volt neki az az egy nap. Kedden nem érek e rá horgászni? Vinnénk a motort, két akkumulátort és bejárnánk néhány pályát. – Jah kérem, ilyen a “kamuegyetemisták” élete. 😀

Menjünk, írtam. Ráérek egész nap. 😉

Így történt, hogy életemben először az egész napot, ahogy a címben is írtam pirkadattól – alkonyatig a vízen töltöttük. Bár Salma Hayek nem lejtette el nekünk a kígyós táncot kikötéskor a stégdeszkákon, azért egy igazán szép és ha halakban nem is gazdag, de eredményes napot töltöttünk a vízen. 😉

Két fokban indultunk neki a pályának, akvárium tisztaságú víznél.

A napkelte már-már giccsebe fordulóan, varázslatos volt. Az a hajnal, amiért akkor is megéri felkelni, ha halat nem is ad a víz. De azért, ha a kezeteket a szívetekre teszitek, a horgász első sorban halért jár a vízre, akkor is ha elengedi és akkor is, ha nem. 😉

Olivér, ha csukázásról beszélünk a spinnerbaiteket, kanalakat részesíti előnyben, én októberben már sokkal nagyobb esélyt adok a glider típusú jerkbaiteknek. Mivel saját csukás jerkem még nincsen, gyári csalikat pedig már nagyon ritkán dobok, ezért Navylures csalikkal próbálom megoldani a feladatot.

A Navylures Facskó Tomi barátom brandje, két különböző gliderrel a palettán, amik közül ezen a napon az első számú stricibusának adtam feladatot. 😀

Hiszitek, vagy nem, de második dobásra csukát adott 😉

Olivér meg is jegyezte, hogy milyen jó lett volna látni a kristály tiszta vízben, ahogy leszedi a csalit, megelőlegezve a későbbi történéseket.

A stégtől jobbra elmentünk ameddig tartott a nád és láttunk több csukát is, de egyik sem volt méretes. Érdekes megfigyelni ebben az időszakban a kristály tiszta vízben, egy helyben, szinte mozdulatlanul lebegő kis harcosokat.

Visszakanyarodtunk hát a mély víz irányába, ahol először a stég előtti terület vallatásába kezdtünk. Az egyik nádbaba mellől egy árny követte ki a stricibusát, de hiába trükköztem nem jött tovább a jó 2,5-es jószág. Sőt, lassan és szinte unottan megfordult – a mit akartok ti tőlem? – kifejezéssel a a pofáján. 😀 Gyorsan utána dobtam még a másik bottal egy szoknyás jigre felszerelt gumit, de sajnos az még kevésbé érdekelte. Eltűnt a szemünk elől a stég irányában.

Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a lehűlt vízben az amúgy is hidegvérű, belassult emésztésű állat leszedte volna a csalit ha lassabban rángatom? Ha hosszabb szünetet hagyok? Kijött e volna a csali után egyáltalán, ha lassabban rángatom, vagy az általam alkalmazott, csukához mérten, kicsit gyorsabb peca húzta ki a rejtekéből?

A válaszom őszintén szólva, a fene se tudja. 😀

A nádas előtt pont azon a helyen, ahol a legutóbbi pecánkon vendéglátóm fogott egy jó kettes halat, egyszer csak megjelent a jerk mögött a következő delikvens. Jó mélyen húztam a busajerket, ennek ellenére tőlünk olyan 10 méterre tisztán látszott minden. Egy pillanatra megálljt parancsoltam a csalinak. Abban a pillanatban a csuka támadó pozíciót vett fel. Tátotta a száját, kinyitotta a kopoltyúfedőket és a következő tized, vagy századmásodpercben, eltűnt a csali a szájában. Itt követtem el egy hatalmas hibát. Látványra vertem oda. Ütést még nem éreztem, a csuka még nem csukta be a száját, így a csalin fityegő két hármashorog ellenére, a kapás erejével kihúztam a halból a csalit. A ha meglepetten lebegett előttünk még egy darabig, aztán unottan a reggelije nélkül úszott tovább. 😀

Talán fél órája voltunk a vízen. Láttunk több kisebb csukát és volt három akcióm. Amilyen gyenge volt eddig a csukaszezon, ahhoz képest Kánaánban éreztem magam.

És ekkor jött végre egy határozott, de tompa ütés, vagy 20-25 méterre a csónaktól, aminek az elkövetőjét sokkal nagyobb halnak véltem, de azért így sem voltam boldogtalan.

Itt már a nap nagyon magasan járt, az a kevés felhő is szertefoszlott az égen. Lassan a mélyebb rész végére értünk, így nekem több akcióm nem volt. Olivér azért fogott egyet az új rapala kanállal.

Jerk vs. spoon az akciók számát tekintve 4:1 😀

A B terv a balinok zaklatása volt egy szomszédos település kikötő bejáratainál és a kövezések külső ívén. Az első két hely üres volt, de a harmadik pálya előtt már messziről látszott, hogy dolgozik néhány balin. Ezen a helyen egyébként ultraszar időben pár napja, partról Olivérnek sikerült csúnyán behalaznia és az előző napon is volt aki eredménnyel járt.

Az hogy halálra szívattak minket a halak, nem kifejezés. Néhány balin volt csak a pályán, amik tarponként kisebb – nagyobb fekete “rajokba” terelték az aprónépet és szedték közülük a vámot. Volt hogy percekig kussban voltak, aztán egy – egy mélyről jövő rablással, fordulássall mutatták magukat. Persze a fekete foltokat azért közben is dobáltuk, hátha egy balint sikerül becsapnunk.

Summa summárum több óra alatt barátom jutott el egyetlen lekövetésig. Közben kikötöttünk némi elemózsiáért és a dolgomat is el kellett végeznem. Hiába, nem vagyok már 20 éves és több mint 4 órája voltunk a vízen. 😀

Egy idő után úgy döntöttem, hogy ha a rohadékok nem reagálnak a táplálékhal méretével leginkább megegyező, illetve az ősszel általában működő csalikra, akkor kapnak tőlem egy nagyobb falatot, hátha. 😉 Így került a 18 grammos casting cucc kapcsába az 5 centiméteres big flat crank prototípusom süllyedő változata, pink killer színben.

Harmadik dobásra leszedte. 😀

Egyből a csónak alá tört és Olivér már kicsit későn figyelmeztetett a horgonykötélre, amit az időnként feltámadó szél miatt le kellett tennünk.

A szerencse és a a szokottnál kicsit vastagabb 0,18-as fonott zsinór és barátom gyorsasága azt eredményezte, hogy végül kézbe foghattam a nap első balinját, pedig kétszer is körbeúszta a horgonykötelet.

Az akadás nem néz ki túl jól a hal további élete szempontjábóll, de egy csepp vérveszteség nélkül megúszta a találkozásunkat. Ezt a csalit még a nyári harcsavarázs közben készítettem így erős kulcskarikákkal, háromszoros erősségű VMC horgokkal szereltem és a vastag húsú horgok nem is igazán fogták a halat, így könnyen megszabadítottam a szúrós falattól.

Az eset tanulsága az, hogy ha a táplálékhalhoz leginkább méretben hajazó csalikat nem akarja a pályán található, amúgy táplálkozó ragadozó hal leszedni, akkor érdemes a csaliméreten növelni, mert akár ez is bejöhet. 😉

Volt egy olyan 10 percünk a hátralévő időben, amikor megállt a szél és befelhősödött. Ebben a rövid periódusban brutális aktivitást mutattak az őnök, de nem tudtunk egyet sem elcsípni, így továbbálltunk egy számomra teljesen ismeretlen nádas irányába.

Először inkább csak szemlélődtünk. Kémleltük a vizet és az esetleges jeleket. Aztán Olivér dobott néhányat a kanállal és a csali vízbe érésekor szétrebbentek a kishalak. Jó helyen voltunk!

Elkezdtük szórni a nádfalat, amikor két öböllel arrébb elcsattan egy balin.

Olivér le is szedte az egyetlen balint, ami meg volt neki arra a napra írva. ( Később még volt egy jó kapása, de nem akadt rendesen.)

Jobbra a képen egy rablás elsimuló hullámait látjátok. Nem egyszerű ilyenkor fényképezni, amikor másik kézzel már dobnod kellene. 😀

Ezután az én perceim következtek, de az első akciót elhibáztam, ugyanis megint eldurrant egy hatalmas rablás, így gyorsban ki akartam húzni a csalit, ami mögött – alatt egy tátott szájú csalódott, a vélt táplálékát kereső balin jelent meg. Hasonló méret volt, mint a barátomé.

Aztán második dobásra kijött az imént durranó balin. Szinte kiugrott a csalival a vízből. K@rvajó kapása volt! 😀

Az 5,5 centis white metallic színű mini wave minnow lett a veszte ennek a sötét hátú, a nádi élethez alkalmazkodó balinnak. Ha megnézitek a képen, a farok alatti úszójának a vége már narancs színbe hajlik.

Megnéztük a belső öblöket is ezen a részen és szarásig voltak kishallal. Ilyet utoljára ősszel, ekkoar területen 2014-ben láttam. Az apróhalon itt is függött pár kisebb szivarcsuka. Ki tudja mi lehetett a pályán kora hajnalban?

Nagyon frankó helyeken jártunk, de a tűző napban már csak egy kapása akadt barátomnak. Látta  polárszemüvegen keresztül, ahogy a csuka követi a kanalat, majd rácsíp egyet, de nem szedi le. Megállította és hulló fázisban jött a BAAAMMM! 😀

Lassan elindultunk visszafelé, hátha a balinok a kő előtt aktívabbak lesznek és persze oda akartunk érni naplemente előtt a hajnali pályára. Az volt a fejünkben, hogy ha hajnalban annyi akció volt, akkor este a gyengülő fényben pike mayham lesz. 😀

Utólag belegondolva lehet, hogy jobb lett volna maradni a nádfalon, ahol a temérdek ivadékot, kisebb sügéreket, csukákat és kisebb keszegrajokat is láttunk. De utólag könnyű okosnak lenni. 😉

A balinok teljes inaktivitásba zuhantak, így elindultuk a nádfal felé. Közben messziről észrevettünk valamit a nyílt vízen, ami reggel fel sem tűnt.

Egy, a nyílt vízre kikötött, “vesztegelő” vitorlás szinte teljesen elsüllyedt. 😀

Visszafelé készítettem néhány képet a párapaplanba burkolódzó Tihanyi – félszigetről, ami azért annyira nem volt csúnya. 😉

A nádfal elé érkezve aztán jött a fekete leves. A nappal élelmet kereső vizimadár horda olyan szinten szaggatta a fel a hinarat a nád előtti szakaszon, hogy szinte meghorgászhatatlanná tette a terepet. 😦

Végül az utolsó 20 percet sügérezésel töltöttük el. Jött is pár szebbecske, néhány kisebb példány kíséretében. Érdekes, amikor az alkonyat előtti, utolsó 15-20 percben a semmiből kerülnek elő ezek a 20 centi feletti példányok és agresszíven támadják a mikrojigen felkínált, apró kreatúrákat.

Igaz, hogy először, de azt hiszem nem utoljára fordult elő, hogy egy teljes napot a vízen töltöttem. 😉