Balatoni harcsavarázs

Hajnali három óra van. Harcsázni kellene, mert igazi frontos szar idő van. Ilyenkor zabál csak a harcsa igazán. 😀

Harcsázni? Na de hová?

Hová – hová? A Balatonra.

Balatonra? Meg vagy te huzatva?

Dehogy vagyok! Nagy vágyam teljesült idén és itt nem a május harmadikán fogott süllőzés közben, kajakból bemákolt harcsára gondolok. Gyönyörű balatoni bajszosokat sikerült fognom, ráadásul saját készítésű, felúszó wobblerekkel. Rátaláltam valamire, aminek egy ideje vége, ugyanis kilenc betlin vagyok túl. 😀

Mennék ma a tizedikre, ha lehetne, de sajnos nem tehetem. A nagyobbik kutyám Lola, négy éves korában egyedül volt anyósomnál egy hatalmas viharban, amikor annyira megijedt, hogy lebontotta a szúnyoghálót a kerettel együtt a pince ablakon és leugrott. Azóta retteg a vihartól, sőt már előre tudja, érzi, jelzi a vihar érkeztét. Ilyenkor lent kell vele lenni, mert különben kívülről lebontja a bejárati ajtót. 😀 Most is itt üvölt mellettem, amint dörög az ég. 😀

Tegnap a feleségem volt lent vele, ma én jöttem le. Szóval ma csak elméletben harcsázom és ha már így történt, megírom a velem történteket.

A harcsavarázs még június végén kezdődött. Hárságyi Balázs keresett meg korábban azzal a kéréssel, hogy szeretne venni 7,5 centiméteres wave shadet, amiben van divatosan mondva pink – magyarosan rózsaszín is.

Így született meg egy új szín, aminek a háta rózsaszín ( igazából magenta 😉 ), a torka pedig narancs.

Ha már elkészült ez a szín le is kellett próbálni. 😀

Kivételesen nagyon korán keltem, hátha sikerül küszívást találnom végre. Az utóbbi években a korábban annyira jellemző több napos, vagy akár hetes küszívások megszűntek. Vannak olyan pályák, amelyeken mióta tudatosan pergetek wobblerrel balinra és süllőre mindig is voltak ívások, az utóbbi években pedig teljesen megszűntek. A legjobb helyeken is csak pár napos, de inkább csak pár órás ívások vannak, amiket általában egy érkező front szétver és azt vettem észre, hogy a több hetes kánikulák sem kedveznek.

Ezen az éjjelen sem találtam rájuk, de sikerült találnom egy helyet, ahol ívtak a pontyok! Számomra ez egy nagyon új tapasztalás, hogy a sűrű hínarasban, és zöld dzsuvában ívó pontyok ikráit szedegető küszökre és keszegekre ráállnak a balinok. És éjszaka nem csak a balinok, hanem a süllők és a harcsák is. 😉

Több olyan pecám is volt idén, amikor csónakból, vagy kajakból ilyen helyzetben horgászhattam, de nappal. Most viszont partról pecáztam és a peca éjjel kezdődött.

Egy ismerős kb. 5 perccel megelőzött, de amikor odaértem még nem volt fogott hala. Illetve volt, csak nem azon a pályán. Éjszakai balinok durrogtak, süllők raboltak és volt néhány hang kisebb harcsáktól is. Végre ott voltam, ahol igazán lennem kellett.

Az első éjszaka harcsát ugyan nem fogtam, de szép süllőket és hosszú idő után végre éjszakai balinokat igen.

Imádok éjszaka balint fogni wobblerrel, mert olyan vehemenciával ütik le a csalit, hogy a szívem is kiugrik a helyéről. 😀

A közben pink killer névre keresztelt színkód ezen az éjszakán remekelt! Csak azzal a színnel három balint és öt süllőt sikerült elkapnom és a balinok között volt végre egy darabos hal, a süllők között pedig volt 50 +os teljes hosszban. Két süllő haza is jött velem. 😀

Darabos balin a pink killer szín első hala éjjel érkezett

Gyönyörű süllő, az aznapi ebédem

A folied SFC szín is adott balint és süllőt is

A megújult jerkminnow white metallic színben is adott egy szép balint

Nappal működött a miniwave is

Szakadt kopoltyújú, dülledt szemű, zombi balin

Június végén ívási sérülések?

A nulladik napon egy kurva jó pecát zártam, igaz még harcsa nélkül, de már akkor tudtam, hogy másnap is ott leszek! 😀

Az első nap is ott voltak bár változott a szél irány. A balinok nullára eltűntek, de süllő az volt és az előző naphoz mérten kevesebb harcsa hangot hallottam. Úgy készültem, hogy vittem magammal egy 20-60 grammos botot és szórtam nekik a nagyobbik wave shadet. Kapásom sem volt rá, így újra kézbe vettem a kis finezzét. A kockázat benne volt a dologban, de akkor még úgy voltam vele, hogy egy három kiló körüli harcsa nem lehet akadály, nagyobbakat meg a pályában nem igazán éreztem. És mekkorát tévedtem! 😀

A nap első halai süllők voltak

Aztán felkerült a pink killer és egy távoli dobásnál, jó harmincra a parttól megjött az első!

Hatalmasat vert a lassan húzott felúszó wobblerre és amikor felcsapott a farkával már tudtam, hogy Ő az akiért igazán jöttem! Tépte a zsinórt, püfölte a farkával és túrta magát a rejteket nyújtó hínármezőbe: Ennek ellenére a finom cuccal viszonylag hamar a kő elé sikerült kényszerítenem és amikor először felhúztam akkor ért csak igazán meglepetés. Sokkal jobb hal volt mint amire gondoltam!

Háromszor paskoltam meg úgy a feje búbját, hogy még visszatört a nyílt víz felé, aztán negyedszer már nem volt ereje, így megragadtam az állkapcsát és kiemeltem az első saját csalival fogott balatoni harcsámat.

Ott a pink killer!

Gyönyörű, egészséges, kövér és teljes hosszában 76 centiméteres balatoni bajszos volt.

Miután magamhoz tértem jó pár dobás erejéig az erősebb bot volt a kezemben, de csak nem jött kapás a nagyobb csalira, így újra a kis botot vettem kézbe, amit egy újabb süllő honorált.

Majd egy újabb harcsát ütötte, de ahogy fordult le is maradt. Valószínű rosszul akadt, vagy a kis bottal nem tudtam rendesen beleverni a horgot.

Mivel sokáig nem volt kapásom- ekkora a süllő hangok már teljesen megszűntek – csalit cseréltem és egy gondolattól vezérelve feltettem az első éjszakán jó balint adó white metallic színű jerkminnowt. Az első dobás nem igazán sikerült jól, ez a csali amúgy sem a dobótávjáról híres és mivel túlzottan megküldtem izgalmamban, így rendesen beszitált a levegőben.

A második dobás jól sikerült. A folyamatos húzás helyett úgy voltam vele, hogy felfelé tartott bottal aprókat beleütve jobban el tudom húzni a zöld dzsuva felett. A tervem bevált és amikor a csali a parti nádas mellér ért az egyik ilyen ütés benne maradt a következő halba. ami szintén harcsa volt.

Az újabb gyönyörű bajszos mindent megtett a szabadságért, még a nádast is megjárta. Amikor először rá akartam fogni az alsó ajkára még az ujjamra is rákaffantott. 😀

Aztán megragadtam és kibaszott boldog voltam! 😀

Újabb 76 centiméteres harcsa, igaz kicsit soványabb volt

Csak ültem ott és nem akartam elhinni mi történik velem, mert ahogy Dave mondani szokta, a harcsa az bizony harcsa bármekkora is. Ezek a halak meg azért már nem a bármekkora kategória voltak, ha nem is azok az igazi óriások.

Elkövettem egy nagy hibát, ami miatt egy újabb harcsa távozott a jerminnowval. 😦

Ahogy írtam a második hal megjárta a nádat is. Bizony ellenőriznem kellett volna az amúgy se túl vastag főzsinórt, mert amikor a következő bajszos – ami aznap az utolsó kapást okozta – már a bevágásnál megtépett. 😦 Hiába ez a cucc azért nem ide való volt.

Azt gondolom – bár nem feltétlen látom ezt – az őszinteség a becsületesség mellett a másik nagyon fontos dolog a mai magából kifordult világban is. Így meg kell hogy mondjam – és azt hiszem ez a fenti két képről azért levehető – hogy ez a két harcsa hazajött velem. Ahogy korábban is írtam a feleségem rég óta nyaggat harcsáért, így ezt a két halat még a sötétség leple alatt fejbe vertem, bezsákoltam és hazavittem.

Nem akartam megvárni a hajnalt. Egyrészt mert megkaptam mindent, sőt annál is többet, másrészt pedig nem akartam, hogy bárki észre vegyen, hátha tart még halat nekem ez a pálya. 😉

Igazam lett. 🙂

A második napon még korábban keltem, nehogy megelőzzenek. 😀 A szél megfordult, alig volt kint horgász a parton. Ahogy a helyhez közelítettem, egy alakot véltem felfedezni a parton, majd mögötte megláttam egy sátrat. Össze is törtem.:D

Egy féderes pecás volt, mögötte a félsátorban a csaja ült és hangosan szólt a rádió. Igazán ülhetett volna máshová is. 😀

Egy darabig dobáltam nem messze tőlük, de teljesen felesleges próbálkozás volt, így elindultam halak reményében. Persze a kevésbé szélvédett pályákon nem találtam halakat, így elindultam hazafelé. Illetve indultam volna, mert egy gondolattól vezérelve napkelte után még ránéztem a helyre és boldogan konstatáltam, hogy már elmentek.

Süllőre már esély nem volt, harcsa hangok sem voltak. Kapás sem jött a nap viszont egyre magasabbra hágott, így utolsó próbálkozásként feltettem az új big flat crank névre keresztelt 5 centis crankem, felúszó prototípusát.

Éssss beadta! 😀 Nem nagy, de harcsa! A kapása meg majdnem ugyanolyan, mint egy nagyobb darabnak. Azonnal felcsap és fúrja magát lefelé. Egyszerűen imádom és azóta is ezt keresem!

 

A folyóvízen bevált green evil szín

Volt még egy furcsa kapásom. Valami ütötte, finoman megtolta a csalit és amikor megállítottam leszedte. Egy jó kettes csuka volt a tettes ami a kő előtt szaltózott egyet – pont amikor már guggoltam le, hogy kivegyem – és kirázta a csalit.

Egyébként a második napon már a 4-18 grammos finezzével toltam, 12-es fonottal és 0,60as előkével.

Így volt ez a harmadik napon is, amikor egy pergető előzött meg. Nem tudom, hogy tudatosan ment a pályára, vagy csak véletlenül keveredett oda, de ahogy ő horgászott azzal inkább riasztotta az éjszaka lovagjait, mint hogy esélye lett volna megcsípni egyet.

Megint tettem egy kört és egy csendes részen találtam is kishalakat, de semmi mozgás nem volt rajtuk, így később visszanéztem a helyre.

Kicsit balra, hosszan dobtam a pink killert. Se rablás, se kishal nem volt már a pályán. Úgy éreztem, mintha valami finoman hozzáért volna a csalihoz. Nem tudom, hogy egy húzott wobblernél él e a dolog? De olvastam és hallottam is, hogy a harcsa a bajusz szálaival le tudja tapogatni a zsákmányt, vagy az annak vélt valamit. Minden esetre megállítottam a csalit. Hagytam felúszni és amikor indítottam volna, jött a nagy BAMMMM!

Azt gondolom az eddigi legjobb harcsám védekezett a túlvégen. Az első 1,5-2 percben nem sok közöm volt hozzá, de aztán sikerült megfordítanom és szép lassan elindult felém, sajnos kissé a nádas irányba tartva. Hiába mentem odébb a kövön és erőltettem a halat amennyire tudtam, lefeküdt a torzsába. Éreztem, hogy tartja még a horog, de nem tudtam megmozdítani, akárhogy is szerettem volna.

Végül azt találtam ki – ami valószínűleg hiba volt – hogy engedek a feszítésen, hátha ennek hatására kimozdul magától. Így is lett, de aztán még egyszer lefeküdt. Ekkor ki tudtam szedni a torzsából pár másodpercen belül. Már előttem pörgött, de még nem mutatta meg magát. És amikor először felhúztam volna, kipattant a csali és a fejem mellett zúgott el. 😦

Nem tudom mekkora hal volt, de a két 76 centis a kis bottal ehhez a halhoz képest gyerekjáték volt így utólag belegondolva. Szerintem ez a bajszos üthette a métert.

A csali hátsó horgán egyébként egy darab torzsa lógott, a torzsán pedig egy leharapott farkú, redhead cannibal shad. 😀

Valószínű, hogy csak a másik horog akadt a halba és ahogy beleakasztotta a hátsó horgot a torzsába és rázta a fejét, tágulhatott a horog ütötte seb, így amikor meg akartam emelni ő meg nem akarta és fordult, az amúgy is táguló horog ütötte sebből kiakadt a horog. Kicsit aznap össze is törtem! 😀

Aznap aztán találtam ugyan küszívást, de semmi mozgást nem láttam előtte. Gondoltam csak dobok egyet wtd-vel. 14 kapásig jutottam, amiben volt több duplázás, de ebből összesen négy hal volt kézben.

Nagyon furcsák idén a balinok. Aznap, azon a helyen zabálniuk kellett volna a küszt, de összesen 2 rablást ha láttam, azt sem közvetlen előttem.

A negyedik napon is jött egy haresz! 😀

Itt már csak a 20-60-as botot vittem magammal és csak azzal dobtam a kisebb csalikat is.

Egy kapásom volt, de végre megint harcsát tarthattam a kezemben. Totál beszívott a dolog meg kell hogy mondjam. Nem tudom megfogalmazni milyen érzés a kedvenc vizemről, saját készítésű, felúszó wobblerrel harcsákat fogni.

A napkelte gyönyörű volt aznap is!

hazafelé aztán sikerült még balinokat csípnem. Az egyik helyen tök jót beszélgettem egy pontyossal, egészen addig volt közlékeny, amíg a kifogott balint vissza nem engedtem. 😀

Meg kell azért itt jegyeznem hogy szörnyen szét vannak csapva a balinok. Egyre kevesebb olyan halat fogok, ami nem néz ki ennyire szarul, mint a fenti. Egyre több a pergető horgász, a balinok valamiért egyes helyeken nagy darabszámban vannak jelen és a horgászok nagy része persze, hogy ezeket a helyeket látogatja.

Sokan azért kicsit túlzásba is viszik a rájuk való pergetést és az egybalinos szabály, meg a “szálkafőzelék” mivolta végett a legtöbb azért vissza is került a vízbe.

Nem akarok észt osztani és én is hibázhatok horogszabadításnál, de alapnak kellene lennie a horogszakállak lenyomásának, hogy a visszaengedett halak ne ilyen szarul nézzenek ki. És egy bizonyos darabszám után, azért illene abbahagyni azt a bizonyos pecát.

Persze van hogy az embert elkapja a hév és nehéz elengedni a helyet, de napi szinten megfogni 10-30 ugyanakkora egyenbalint, ráadásul 80%-át ugyanazzal a csalival és mindet le is fényképezni semmi értelme!

Az ötödik napon volt egy olyan agymenésem, hogy felveszem a mellest. 😀

Sokáig partról dobáltam kapás nélkül, aztán végre leverte egy kisebb. 😀 Megint harcsám volt! Totál hihetetlen!

Amikor már derengett bementem a vízbe. Sokkal beljebb ugyan nem voltam, de azért egy kicsit megnőtt a dobástávom, így elértem olyan részeket is, amiket előtte nem. 😉

Már azon gondolkodtam, hogy nem jött be a dolog, amikor 10 méterre tőlem leverte egy szaros a pink killert. Persze nem akadt meg.

Itt konstatáltam, hogy azért csak bejött a dolog és gondoltam dobok még vagy tízet.

Nem kellett! 😀

Harmadik vagy negyedik dobásnál, már tőlem nézve öt méterre sem járt a wobbler, amikor a méterhúszas vízben megjött az “emberem”! 😀

Brutális kapással törölte le a pink killert! Elképesztő élmény volt még a 60 grammos bottal is vízben állva harcsát fárasztani!

Teljes hosszában az eddigi legnagyobb balatoni harcsámat emelhettem ki és fényképeztem le. Soványabb volt a 76 centis kövérebbnél, de a hossza ütötte a 80 centimétert.

A önkioldós kép megint parádés lett, amiből még egy mm is született, amit Kosik Ricsi dunai vevőm készített. 😀

Gyakorlatilag az utolsó, hatodik nap következett, amikor még sikerült kapást kicsikarnom. Egészen eddig a napig nem voltak a pályán extrém időjárási körülmények. Aznap sajnos megfordult a szél. Ráadásul voltak a pályán, így egyből a vízbe mentem. Koszos volt, hordalékos és időnként tarajos hullámok csaptak be a mellesbe. 😀

A 60 grammos bottal dobáltam a 9,5 centiméteres wave shadet. Az első két dobásból kétszer is torzsába akadtam. Már pont azon voltam, hogy lecserélem, amikor megint megállt a csali. Azt gondoltam egy újabb torzsa és finoman rá akartam pöccinteni, de a torzsa rúgott egy kurvanagyot és elindult. Nem tudtam, nem bírtam bevágni a halnak, csak ráemeltem. A hal meg csak ment.

Azt szokták mondani, hogy ami elmegy az harcsa, ami kijön az busa 😀 , de ez a hal harcsa volt. Nem egyenletesen és gyorsan húzott, hanem komótosan és olyanokat ütött bele, hogy a f@szom is beleremegett!

Fogalmam sincs, hogy mekkora hal volt, azt sem tudom, hogy lett e volna egy fikarsznyi esélyem a 60 grammos bottal megküzdeni vele, de ezt már nem is fogom megtudni, hiszen nem jól akadt a horog és kb. 20 másodperc után lemaradt a bőven – bőven új egyéni rekord harcsám.

Konzultáltam azóta több nagy harcsa pecással is és egymástól teljesen függetlenül, egyöntetűen állították, hogy ez bizony nagy hal volt. A kapás pedig tipikusan az, amikor az aljzaton fekszik, elhúzom előtte a csalit. Nem is éhes, de b@ssza az agyát és reflexből rászív. Gyakorlatilag kapás sincs, csak megáll a csali.

Aznap még annyira nem volt zavaros a víz mint a következő alkalmakkor. Volt némi kishal a pályán és napkeltével jött néhány balin.

Ez a darabos jószág keményen durrantotta le a 9,5-es wave shadet. Én meg olyat verte rá a 60 grammos bottal, hogy azzal az erővel ki is szaltózott a vízből. 😀

Lenthy Laci írta, hogy addig menjek, amíg valami körülmény meg nem változik, mert utána eltűntek. Minden nap nem bírtam menni, hisz aludni és dolgozni is kellett, de igaza lett.

Azóta beszereztem egy medveölőt, a csalikra 3X-es erősségű VMC horgok kerültek, krimpeltem 0,70-es előkéket, bika, önmagába visszazáródó kapcsokkal, de a szél óta, ahogy az elején is írtam, kilenc betli jutott.

Eltűntek! 😦

Érdekes tapasztalás volt ez a néhány alkalom. Először a balinok domináltak, némi süllő körettel. Aztán ahogy fordult a szél maradtak a süllők és a harcsák, aztán sokáig már csak a harcsák, azzal a véletlen csukával. Majd, ahogy fordult megint a szél egy hajnalon még megjelentek a balinok a harcsák mellé.

Azóta akármilyen fasza, vagy trágya időben mentem kapásom sem volt. Azért reménykedem benne, ha nem is ezen a pályán, de még sikerült idén “beleakadnom” legalább egybe. 😀

A nagy harcsavész már a múlté. Egyre inkább erősödni látszik a balatoni harcsaállomány. Sokan fogtak harcsákat az elmúlt pár évben főleg kuttyogatva, vagy süllőzés, csukázás közben beeső halként. És az elmúlt években egyre több, tudatos, pergetett harcsafogásról jöttek hírek, de ezek nagy része gumira, vagy “vertikális” csalira esett el.

Ha jók az információim túl sokan nem pergetnek a Balatonon sem partról, sem vízben állva felúszó wobblerrel harcsára, de azt gondolom, hogy ha ez a tendencia így folytatódik, akkor pár éven belül komoly halakra lesz esélyünk akár partról, akár vízben állva, vagy csónakból – kajakból.

A következő lépés egy felszíni csalis harcsa lenne.

Ha lesz rá esélyem, én biztos hogy ott leszek! 😀

Kategória: Balaton | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Balatoni harcsavarázs bejegyzéshez

  1. hajdu sandor szerint:

    Szia!
    Nagyon kedvelem az irasaidat. Allatorvoskent szeretnek egy keretlen tanacsot adni. Meg kene probalni az ebet dexmedetomidin tartalmu gellel kezelni a vihar elott. Jelenleg Angliaban praktizalok es itt a keszitmeny markaneve Sileo, otthon lehet, hogy vmi mas. Eleg jol mukodik, hamar hat, nem butitja le nagyon a joszagot es sokat csokkent az atelt stresszen. Szoval mindenki jol jar csak az ara lehet, hogy kisse meredek. Mindenesetre egy utananezest/probat meger.

    Udvozlettel
    Hajdu Sandor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.