Az idei első balinokat ki kellett böjtölni rendesen. Az első két peca alkalmával egyetlen rablást láttam, arra dobtam vagy negyvenet különböző WTD-kel, de nem zabált meg semmit a mocsadék.

Persze panaszra okom nem lehet, hisz gyönyörű halakat sikerült horog és lencsevégre kapnom az első pecákon. Néhány süllőt sikerült ebédre is meginvitálnom. D

Nagy vihart kavart az idei süllős szezonkezdet a hideg tavasz miatt az ivóhelyek környékén ragadt rengeteg hal miatt. Még mindig nem döntöttem el, hogy megírom e, hisz, ha őszinte akarok lenni ( és miért ne lennék?), az lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni. 😀

No de maradjunk a balinoknál.

A harmadik pecán is süllőzni készültem. Azon a helyen, ahol letettem a kajakot régen sok szép balint és sügéreket fogtam felszínivel és jerkekkel, de aztán valahogy elmaradtak a jobbnál jobb pecák. Ezen alkalommal, ahogy csorogtam befelé éreztem az erőt a helyben és a torzsahalmok között húzott white metallic wave shadet első dobásra szedte le az idei első őnöm a kissé opálos vízben.

Szűk egy órát lehettem kint, amikor is a hullámzás miatt menekülnöm kellett.

Kikötve aztán találkoztam egy horgász cimborával és mint a beszélgetés során kiderült, egy pilisi vevőmmel, akinek a déli parti hajnali pecákon a hatos kis duci a favorit csalija balinra. 😉 😀

Fél óra eszmecsere alatt sok mindenre fény derült és sikerült megakadályoznom, hogy többszöri kísérlet ellenére megvegye a dobozomból az első white striped színű wave dogot. De jó, hogy nem adtam el neki! 😀

Miután felcuccoltam a kajakot, ránéztem az egyik helyi szabadstrandra. Több helyen apró babahalak úszkáltak, így a végleges mini wave minnow formához folyamodtam, egy új színben, aminek még nincs neve. Nem hiába! 😀

Több csali is át fogja venni ezt a szaggatott fóliás dizájnt. Egyrést festéstechnikai okokból, másrészt mert nem annyira sablonos. Egy SFC szín és tök jól mutat így, majd látni fogjátok.

Következő balin pecára múlt hét kedden, szerdán kerülhetett volna sor. Két vevőm invitált  kajakos mókára, egy olyan pályára, ami mindhármunk nagy kedvence.

Sajnos az élet engem partra kényszerített. Két nappal előtte hat év után újra kikandikált az aranyérmem 😀 (remélem értitek 😉 ).

Mivel csalikat is kellett átadnom és találkozni, kicsit beszélgetni is akartam a srácokkal ezért felvállaltam a parti pecát, aminek végül egy rossz helyválasztás miatt megint csak két balin lett a vége.

Azon a környéken elcsesztem vagy egy órát, ahol a srácok vízre rakták a kajakokat, de a néha – néha magukat mutató balinok nem álltak kötélnek. Ezen a ponton kellett választanom a móló, vagy a laposabb rész között. Én a lapos mellett döntöttem topwater fogás reményében. Ha ez nem is jött össze, az első idei jerkes balinomat csak meg csíptem, szintén egy új dizájnos minijerkkel.

Aztán  mivel nem volt mozgás elindultam a móló irányába. Menet közben jött szembe egy ismerős, aki ötöt fogott, mielőtt bejött volna a hullámzás.

Gondoltam, hátha maradt ott néhány balin.

Így is volt, csak a megfelelő csalit kellett megtalálni a dobozomban, amit legalább eggyel meg tudok etetni. A víz rendesen hullámzott és kezdett zavarossá válni.

Tavaly egyértelműen a gyári dobozhoz nyúltam volna, fel is tudnék sorolni legalább 5 csalit csak a savage kínálatból, amivel ilyen körülmények között sanszosan fogtam volna balint, valószínűleg nem is egyet, de nem volt nálam gyári doboz. 😀 Ugyanis idén a domolykók után a balinokat is csak handmade csalikkal kergetem. 😉

Nem régen volt egy közös domis pakk projektünk, amibe én egy felúszó dozert tettem “túró rudi” színben. Miután több csalival is próbálkoztam, ebből egy saját példány került a kapocsba, amit talán az idei eddigi legnagyobb őnöm szépen le is bombázott. 😀

A srácok persze jól behalaztak. A reggeli kánikula és hullámzás után estére beállt a víz és egy kis szakaszon beindult a küszívás is.

Pénteken még mindig nem éreztem késztetést arra, hogy kajakot emelgessek, gondoltam hátha lesz még ott olyan hal, amit partról is elérek a remekbe szabott, saját készítésű WTD-kkel. 😀

Egyre többen kezdték el fogdosni felszínen a balinokat, így elhatároztam, hogy addig más csali nem kerülhet a kapocsba, míg legalább egyet meg nem csípek végre.

A laposra igyekeztem, amikor hatalmas csattanás hangzott a sekélyben. Hát itt vagytok végre! 😀

Lemásztam a kőre, kapocsba raktam a hatos króm banyát és vártam. Tőlem jó harmincra jobbra újabb rablás zavarta meg a hajnal csendjét. Repült a kis wtd, de nem hozott balint.

Nem volt sok hal a pályán, így nem akartam szétverni, inkább kivárásra játszottam. Sajnos egy hattyúpár nem volt ebben partner. Úgy döntöttek, hogy pont azon a helyen járják el násztáncukat, ahová a mély víz irányából egy – egy balin néha kitámadt.

Ilyen az én szerencsém, gondoltam, de aztán fél távon egy őn olyan vehemenciával vert oda a küszöknek, hogy teljes testtel kirepült a vízből. A rablás helye mögé tettem a csalit. Kettőt ha beleütöttem és nekiment. Persze nem találta el, de végre felszíni akcióm volt. Visszatettem a csalit és az eset megismétlődött. Mivel harmadik és negyedik dobásra már nem ment neki a csalinak, így dobtam egy hosszút a hattyúpár elé. Éppen jókor, ugyanis alig két méter séta után leszedte végre egy ívási sérülésektől nem mentes balin a króm banyát.

A hattyúk teljesen szétverték a pályát, így elindultam a mólóra, ahol minimál küszíváson a belső íven egy srác pergetett. Megálltam egy pillanatra és a hátam mögött nagyot csattant valami, majd míg lemásztam a kőre megint és megint. Végre tényleg megtaláltam őket! 🙂

Két bot volt nálam. Az egyiken topwater a másikon a mini wave. Mivel enyhén hullámzott így a kis minnowban, majd a nagyobban, majd a wave shadben, majd a minijerkben volt hitem, de semmi. Nem volt az a brutál zabálás az elérhető helyen, de azért itt már volt balin jócskán, főleg az eddigi pecákhoz mérten.

Ekkor kitaláltam, hogy ezeknek popper kell! 😀 Mivel nincs saját popperem ( még!), így Szabó Zoli remekművei voltak nálam egy külön dobozban két méretben. A kisebb mellett döntöttem, így a finomabb pálcára tettem fel.

Az elmúlt években nem nagyon dobáltam a pop prey mellett, így meglepett, hogy a finomabb bottal ilyen fasza öblös hangot tudok belőle kihozni, pont ahogy én szeretem, amikor brutális rávágással szedte le egy őn, de nem akadt meg.

Remegett a lábamon az utolsó szőrszál is! 😀 Szembe velem és tőlem jobbra is rabolt néha, így arra is dobtam egyet – egyet, de közben feltettem a poppert az erősebb pálcára, hátha a finom bot miatt nem akadt meg rendesen és BAMMM leszedte végre!

Miközben a halat fárasztottam megjelent mögöttem az első kiülős pecás. Fiatal kövérkés srác egyenes simléderű baseball sapka, buda fuckin pest arany flitteres feliratú poló és elkezdett lepakolni mögém.

Mondom jó reggelt! Éppen halat fárasztok, itt vannak előttem a balinok. Megtennéd, hogy nem ülsz a nyakamba, hanem kicsit odébb telepedsz le? Láttam, hogy annyira nincs odáig az ötletért de odébb ment vagy 10 méterrel és megkérdezte így jó e? Miközben 3 métert legalább vissza lopott. 😀

Ugye a láthatatlan pergető horgász! 😀

Popperre nem volt több jelentkező így a többi topwaterhez nyúltam és végre megtaláltam aznapra a szent Grált a dobozomban, a wave the dogot!

Rengeteg akcióm volt két színre is. Ütötték, verték, kipofozták, lekövették, elütötték, legyilkolták mindkét színt. Volt hogy a botot vette ki a kezemből, sikított a fék, de leakadt és volt hogy ráburványlott, megállítottam és ahogy újra indítottam leszedte. TOPWATER MAYHEM! 😀

Azért 8/3-nál még annyira nem volt őszinte a mosolyom, de később egyre több halat tudtam a fényképezőgép lencséje elé kényszeríteni. 😀

Azt hiszem hét balin jött ezen a pályán, amiből egy volt méret alatt, de az is izomból szedte le a hullámos hasú kutyát.

Közben mellém szegődött a korábban belső íven horgászó srác, aki a móló végén, majd mellettem is csípett egyet. És buda fuckin pest kolléga is fogott letett bottal egy kövest. Alaposan átnézve az engedélyét és mert hangosan mondtam, hogy még tilalmas, szomorúan útjára engedte. 😀

Közben a kolléga hazament és a balinok is elcsendesedtek, így portyára indultam. A belső oldalon a nádasban ívott valamennyi küsz. Az ott dolgozó balin első dobásra szedte le az orra elé pöccintett babakék hátú mini wavet. 😀

Baby blue back, ez elég jó név lenne? 😀

Közben buda fuckin pest már behúzódott a “helyemre”. 😀

Kimentem hát a móló végére, hátha hagyott nekem valamit a nemrég távozó pergető kolléga a hullámzásban.

Először nem is dobtam, csak figyeltem a vizet, aztán a babakék gyilkos lecsapott. Ha jól emlékszem az első 6 rabláson 4 halt megfogtam, aztán kis szünet után még egyet. 😀 A legjobb kapás az utolsó volt a finom pálcával. Az őn egészen a kő lábáig követte a csalit, majd az utolsó pillanatban szaltóval szedte le.

Ez nem egy távdobó csali és nem azért mert én készítettem, de zseniális! 😀

Egy idő után persze nem volt rá több akció. Ez sem mindenható csodacsali, bár sokan állítják, hogy léteznek ilyenek. 😀

Igaz, hogy hullámzott már elég rendesen, de viszonylag tiszta volt a víz, így a wave the dog mellett döntöttem. És basszus elsőre, harmadikra és ötödikre is nekiment egy, de csak harmadik kapás akadt. Mint később kiderült ő(n) volt a nap utolsó hala.

Kibaszott jó peca volt! És örülök, hogy végre leírhatom újra ezt a szót, anélkül, hogy azon kéne agyalnom, hogy valakinek ez túl van az ingerküszöbén. 😀 Mert bizony volt olyan, aki alpári parasztnak nevezett, aki aláássa a savage gear hírnevét. 😀 Innentől legfeljebb a SteveOlureS-ét ásom alá. 😀 Szóval kibaszotttt jó volt végre! 😀

Másnap Szabi barátommal eredtünk volna  a halak nyomába, csakhogy szinte nullára eltűntek. Horgász valamivel több volt, rajtunk kívül ketten is pergettek, de volt több kiülős is, egy fószer pl két fíder mellett serényen dobálta egy harmadik bottal a távolba a “szalámit”.

Persze a kő lábtól pár centire, a hullámzásban, az agonizáló küszök közé odaverő balint én vettem észre és a rablás helyén túldobva a kis babakéket meg is csíptem őnkelmét, aki a bevágásomat szaltóval honorálta a sekélyben. 😀

Faszikám jött is, hogy óóó, meg ááá, meg ez már mekkora, de persze nem volt egy életem balinja, bár nagyon szép színekben pompázott. A kapása meg…

Aztán újra visszamentem a móló végre, ahol az egyetlen őntől, amire a nap folyamán négyen dobáltunk még reggel volt wtd-re egy burványom.

Az előző nap megismert srác ott volt és mondta is, hogy van egy balin, ami néha rabol . Pont oda mutatott, ahol reggel az akcióm volt. A white striped wave the dogot másodszor már nem hibázta el. Brutális, csattanós, felszíni kapással szedte le, olyannal, ami minden balinhorgász álma. Örömömben felkiáltottam! A srác csak annyit mondott. Na mentem! 😀

Mert ilyenkor igazán nagy dolog becsapni a balint, amikor nincs előtted sok és meg kell találnod azt a csalit azt a vontatási sebességet, azt az időpontot, amikor le fogja szedni.

Egyik este kaptam egy kérdést.

“bocs, jövök megint a hülye kérdéseimmel Te mit szűrnél le abból, hogy a halaim 90%át 1 db csalival fogom. Hiába dobálok mást, semmi. Egyszerűen szarul vezetek minden más csalit? Lassan kezd kicsit zavarni a dolog.”

Válaszom az volt, hogy nem ismerem a vizet és a körülményeket, de ismerek olyan szintén “egycsalis” horgászokat, akik egy cipőben járnak, vagy jártak veled. Ez a csali nagyon sokszor valamilyen gumi, vagy a spinmade bladeje.

És rátapintottam a lényegre, mert a kérdező csalija is a spinmad volt. 😀

Én egészen az előző szezonig nem horgásztam blade csalikkal. Akkor is csak a savage gear miatt. El kell ismernem kibaszott hatékony csali, sőt bizonyos helyzetben verhetetlenek, de! De, elég egysíkúan használhatók balinra és szerintem kigyilkolják a horgászból a kreativitást. Dobod, tekered, vibrál, villog, BAAAMMM! Tök jó a kapás, ahogy tavaly is leírtam. Elképesztő hatékony csali kora hajnalban és hullámzásban, de az orsó mellett megöli a lelket is. 😀

Szerintem egy horgász, akkor válik jó horgásszá, ha az adott halfajtára minél több csalit próbál ki. Jelen esetben ez a hal a balin, amit meg kell tudni fogni, tavasszal, nyáron, ősszel (a Balatonon télen totál el tud tűnni, de ha meg vannak, akkor azért el lehet őket akkor is csípni). Meg kell tudni fogni tükör vízen, szélben, hullámzásban, melegben, délben, hajnalban, este, partról, gázolva, kajakból, csónakból, nádasban, hínármező felett, éjjel. Mindehhez nem elég a spinmad blade, vagy bármilyen blade. És szerintem más vízen sem!

Sok pecával, sok helyzetben, sok csalitípust kipróbálva lehet addig eljutni, hogy adott vízen, adott körülmények között mi az a csalitípus márkától függetlenül, amivel az adott halfajt, jelen esetben balint meg tudjuk fogni.

Nekem például kihívás idén, hogy csak handmaddel balinozok és kihívás még, hogy nem dobok white walker színt. 😀

A “túrórudis” balin esetében fel tudnék sorolni több csalitípust, gyártótól függetlenül, amivel nagyobb valószínűséggel foghattam volna balint, sőt balinokat. Ilyen lett volna akár a blade is.

Sokkal nagyobb élvezet kreatív csalikkal horgászni és sok esetben eredményesebb is. Higgyétek el marha sok betli, vagy kevés halas peca van abban ami most a fejemben van a balatoni balinokkal kapcsolatban. Leragadni a blade csaliknál olyan, mintha még mindig effzett kanalat dobálnék 15 év távlatában minden egyes szituációban. Kurva egysíkú, sablonos és unalmas lenne így balinra horgászni. Lehet, hogy már régen fel is hagytam volna vele. 😀

A kérdező amúgy tavaly fogott egy balint white walkerrel. Igaz most beszart az idő, de ha újra meleg lesz, ne habozzon a kapocsba tenni!

Csak arra tudom biztatni őt és mindenkit, hogy tegyetek a kapocsba wtd-t, poppert, propbaitet, jerket, penciljerket, olyan csalikat, amiket nem csak dobtok – húztok, hanem már a vezetésük változatos és élvezetes. Mert ettől szép a peca!

És hagyjátok bátran otthon a bladeket! 😀 😛