Monszun után

A héten ma pecáztam másodszor. Elég sok a meló hó végén és az időjárás sem mondható éppen tökéletes májusinak. Inkább olyan októberbe hajló esős, szeles, szar idő van mostanság, de azt hiszem ezt nem is kell nagyon ecsetelnem.

Az előző pecán egy szélvédett helyen találtam két balint némi küszön, de ezek a balinok nagyon nem álltak kötélnek. Egy órán keresztül próbáltam átverni őnkelmüket, de nem adták magukat. Egy – egy burvány a csali mögött és mellett és egy lekövetés, amit összességében sikerült felmutatnom.

Az arckönyv felhasználók a következő részt nyugodtan átugorhatják, hisz a következő kis történet ott már olvasható volt a nagyot mondó kisöreggel. 😉

Amikor pakoltam be a csomagtartóba, hogy elinduljak kimerni a csónakot, megállt mellettem egy autó, amiből kipattant egy kisöreg a sikerült e fogni valamit kérdéssel?
Miután válaszoltam a hátsó ülésről előkerült egy 100 éves, ránézésre sárnehéz teleszkópos pálca, rajta a legendás dupla effzett kanállal, alias csattogós anál. 😃
A kisöreg kérdés nélkül elkezdett mesélni. 50 éve perget, 88-ban rekordlista második volt egy körösi balinnal. A csattogós a legjobb balincsali overdöwörd! 😃

Két nagy balatoni sztorit adott elő.

Az egyik ilyen a 80-as években Sajkodon történt, ahol is egy 7+os balint felakasztott egy faágra és amíg lentebb ment egy róka megcsócsálta. Lerágott farokkal nem akarta beküldeni a halat a rekordlistára, így a végén rókának adta. 😃
A másik sztori 15 kiló balinról szólt, amiket nem hogy egy pecán, hanem egy behúzással fogott. A saját készítésű szivarólom és felette a két tejeszacskóból kreált légy is fogott egy – egy halat, amik összevissza rángatták a cájgot, így alsógatyára vetkőzve ment a vízbe, hogy lebunkózza őket egyenként. 7, 5 és 3 kilós halak voltak. Az 5 kilós mélyre nyelt, így azt elvitte, de némi ellentmondásban önmagával a többit elengedte. 😃
Megmutatta a dobozában a csodafegyvereket is. 5-6 csattogós mellett, különböző a gereblyézés mezsgyéjén táncoló saját készítésű szivarólmokkal rukkolt elő, amik különböző girlandokkal, sztaniol papírokkal, villanyvezetékből kivágott szigetelés darabokkal voltak kicsinosítva.
Az öreg lehet még most is mesélné az enyhén (khmmmm) túlszínezett történeteit, ha nem köszönök el tőle illedelmesen. 😃
Nem semmi arc volt a vén zsivány, mert valljuk be a szeme sem állt jól, de csak arra tudtam gondolni, de jó lenne 30 év múlva kiszállni a saját autómból valamelyik Balaton parti parkolóban és hasonló történetekkel kábítani egy fiatalabb pergetőt, amikből valljuk be azért van dögivel. 🙂

A stégünkön fogtam néhány sügeret. Fénykép nem készült. Egyrészt egyik sem volt olyan hűde, másrészt akkor már szakadt az eső újfent. 😀

A stégen egyébként Gulyás István (az egyik, talán legendásnak nevezhető “nagyöreg” sportriporter) horgászott vendégként. Amikor cihelődtek bemutatott egy számomra némileg vicces jelenetet. Történt ugyanis, hogy egy marha nagy papír táskába vitte ki a motyóját még eső előtt, amit a stégre tett. Nos a papír és az eső annyira nem barátok és amikor elkezdett kifelé pakolni, a vállára vett táskából a két literes ásványvizes flakon nagy robajjal zuhant a stég vizes padozatára. 😀

Ahogy fentebb írtam ma pecáztam a héten másodszor. Tegnap délután ötkor végre megállt az eső és hajnalra sima vizet ígért  minden előrejelzés, így kicsit csalva, valamivel öt előtt már a helyszín felé igyekeztem.

Az első pályán sajnos egy bojlis kolléga aludt a két bevetett cájg mellett, így a helyi mólót vettem célba. Mehettem volna kajakkal akár, de a május végén kicsit szokatlan hajnali 5 fokban nem gondoltam, hogy a műanyag szivarba kellene pattannom és nem éreztem azt sem, hogy a kajakos pályák bármelyikén több halba akadhatnék a gyors időjárás javulás folyományaként.

Szóval a helyi mólón indítottam, ahol már volt néhány kiülős horgász és nemsokára érkezett két ismerős pergető is. 😉

Szórtam a wtd-t serényen csodában bízva, amikor a kő előtt vagy harmincra hajtásra lettem figyelmes. Az általam készített felszíni csalik nem csak “mágnesfából”, hanem “ólomfából is vannak” 😀 , így igen jól és pontosan dobhatóak. Kivétel talán a hetes slim, de azt a csalit más tulajdonságai miatt szeretem.

Megküldtem a kapocsban található wave the dogot a hajtás mögé és a sekélyben a kő előtt azonnal megtámadta, de elhibázta a küszöket abajgató őn. 😦 Aztán negyedikre leszedte!

Hiába mondtam, hogy nem nagy hal, nem kell kép, meg amúgy is a szokásosnál is szarabbul nézek ki, hisz a borbély szalonok is sokáig zárva tartottak, de készült egy ilyen halmutatós kép, amin azért a hal szerencsére jobban látszik 😀

#csakafelszíni

A másik balin az egyik érkező sporié lett, aki a kő túl oldaláról jókor, jó ütemben tette a megfelelő helyre a csalit.

Megindultam hát másik pályák felé, újabb őnök reményében. A mólókar felénél volt egy rablás, de a fenekező készségekkel rendelkező kollégák miatt nem igazán tudtam jól, jó szögben, megfelelő távolságból rádobni, így a sekély pályán találtam magam, ahol mindig van balin.

Most nem volt. Aztán amikor már felmásztam a járdára és feladtam volna, mintha egy kishalraj riadt volna meg tőlem jobbra. Aztán újra, de már közelebb. Fentről a riadalom mögé dobva a minijerket vizslattam a pályát, amikor elcsattant egy balin.

Mégis volt! 😀 Másztam is vissza és a vélt irányba forduló hal elé tettem a babakék kis minnowt, amit egy brutál szép sügér honorált! Sajnos kép róla nem készült, mert kiugrott a kezemből és tova úszott.

A mocsok balin kétszer is beúszott elém, méltóságteljesen és azzal a kaján vigyorral az “arcán”, hogy próbálkozz csak kis..csög, úgy sem dőlök be a trükkjeidnek. 😀

Ma ő(n) nyert!

Irány az autó és a pálya másik vége, hátha a bojlis koma felébredt és várta otthon az asszony. 😀

Felébredt és valamivel odébb volt csak egy nappali váltótársa.

Köszöntem és megkérdeztem, hogy dobhatnék e néhányat a nád mellé, de nem. Mert ugye tök logikus, hogy leülsz 40 méterre a nádastól, de az egyik cájgot azért a mellé suhintod be. Na mindegy. 😀

Nem említettem, hogy szinte mindenhol ívott a dévér. A reggeli fogás helyén is, csak ahol a balin akadt, ott volt némi mozgolódás a küszök részéről is.

Szépen lassan mentem a parton, mintha folyón cserkelnék és figyeltem a vizet, hogy küld e felém bármilyen jelet?

Megálltam épp egy helyen a dévérek táncában gyönyörködve, amikor a szórványos küszíváskezdeményen bedurrant egy balin. Egyből a jó öreg jerkminnow került a kapocsba az új színvilágban és második dobásra le is szedte a szép balin.

Róla van ugyan kép, de még a vízben szerettem volna róla készíteni és megugrott, majd angolosan távozott. Nem akarta, hogy arcon fényképezzem! 😀 A lenyomott szakáll előnye a kisebb seb, hátránya ( hátránya?), hogy könnyebben kiakad a halból.

Talán, ha lesz időm meghalni, készül majd egy színsor

Még az autóból felfigyeltem két vöcsökre, az egyik helyen. Ez a madár jó jelző mindig, de mire odaértem a madarak eltűntek. Viszont nem messze tőlem egy apa – fia páros horgászott.

Dévér ivás közepén két 40 méterre bedobott fenekező bot mellett ülve :
– Annyi itt a hal, hogy rengeteg kapásnak kéne lennie.
– Héhé viszi!
– Jövök, jövök!
– Ja nem a tiéd az enyimé b@sszameg! A k@rva anyját leakadt, pedig olyan szépen vitte. B@ssza meg leszakadt az egész szerelék!
#balatonenigyszeretlek

Miután túlmentem rajtuk – persze köszöntem – az öreg jött utánam.

  • Tudja én is pergetek néha, de ebben a k@rva országban nem találtam még egy rendes pergetőtáskát. Ami magán van az kapható boltban? (tényleg mindig megtalálnak 😀 )
  • Nem tudom Uram, de szerintem elég nagy a választék a boltokban és a webshopokban is.
  • Talán a rapala sling bag a legszimpatikusabb. ( itt azért meglepődtem)

És már fordult is vissza a finom úszós cájggal, egy szem csontival az ívó dévérek közé – mert ha szájba akad az szabályos – bökte oda a fiának.

Nem sokára elértem egy sporihoz, akit szintén az autóból láttam és ha minden jól megy a mai ” bemutatóm” után a két korábban rendelt wave shad mellett egy wave the dog gazdája is lesz a hónapban. 😀

Történt ugyanis, hogy közölte itt a balin, néha őrjöng, de nem lehet becsapni őket semmivel, még kapása sem volt.

Hámondom nemondjadmánekemilyetnemondjámána. Durrr jobbra hatalmas rablás.

Azt mondja az öreg előtt is rabol kicsit távolabb jobbra. És abban a pillanatban vettük észre, hogy éppen indulni készül a kisöreg, amikor előtte durrant az újabb balin.

Le is másztam a kőre, miközben a sekélyben tolóhullám jobbra, csatt előttem, durr balra. Itt csak a felszíni segíthet. És segített is! 😀

Első dobás, bammmm hal. Második dobás kapás. Harmadik dobás, tolóhullám a csali mögött bammm.  Fárasztom a halat, tőle két méterre kishalfocis jelenet, pontosan előttem. Látom, ahogy dobálja a balin a tiszta vízben a küszt a levegőbe. 😀 Aztán ugyanez újra, majd rontott kapás, kis csend. Csalicsere. Feltettem Bence felszíni csaliját. Első dobás kiüti, repül a hal is de más irányba. Második dobás kiüti. Harmadik dobás bammm!

Mi van itt ember? Csabi szerintem magában már édesanyámat emlegeti negatív értelemben. 😀

Majd három rontott kapás és vége mindennek. Vége?

Bence WTD-je

Elképesztő 10 perc volt, ahogy a sekély vízben a kövek között támadták a küszöket, majd az általam eléjük vetett felszíni ketyeréket. Brutál filmet lehetett volna forgatni akár fejkamerával is. 😀

Csabi megunja és odébbáll. Lassan mennék én is, de egyszer csak meglátom a kishalfocistát magam előtt ahogy köröz a dévérek között. A wave the dogot csak megnézi, a hatos kutya nem érdekli, Bence csaliját betámadja, de nem akad a rövid zászlón.

Egy lábbal egyensúlyozok a kövön, pulzusom tízezer, vérnyomásom az egekben, sípol a fülem is, ahogy remegő kézzel leszedem a dogot és a kis babkék minnowhoz nyúlok.

Közben már fordulok is, lesem, hogy ott van e a járőr? Persze újra felbukkan. Mögé ejtem a kis csalit, de nem reagál. Kivárok és a következő fordulónál eltalálom az irányt, az ütemet a tempót. Látom ahogy fordul, mint a vetőcsőből kilőtt torpedó rágyorsít és eltörli a kis minnowt.

Micsoda kapás ember! Majdnem felüvöltök! A balin csukaként rázza magát a sekélyben és megtörténik a baj, nincs kontakt, de valahogy érzem, hogy csali sem. Elvitte a wobblert! 😦

A kapocs meg van, de nyitva. 99%, hogy nem kapcsoltam be rendesen.

Kicsit összetörve állok a kövön. Szakállak ugyan lenyomva, de úgy láttam mindkét horog jól akadt. Sajnálom a halat és tudom másodlagos, de a sok jó halat adó legelső babakéket is. 😦

Felmászok a kőről és odébbállok, hogy megnézzem honnan is fogtam a balinokat. Ahogy nézem a helyet, egyszer csak a dévérek között feltűnik egy igen hosszúkás “dévér”, majd még egy. Ott köröztek, ahonnan fogtam őket, csak a wtd-re már nem gerjedtek.

Nem tudom egyszerűen megállni, hogy ne próbáljam meg! Egy pillanatra az iménti sajnálatos esemény is kiesik a fejemből és már teszem is a kapocsba a másik kis wave minnowt SFC színben. Elsőre semmi, aztán második dobára, pont a két balin között húzom el. Az egyik nem bírja tovább idegekkel. Ráfordult és leszívja egy hatalmas tolóhullám után, ahogy kell.

Elképesztő jelenetek már megint! Csukaként rázza magát a sekélyben. Zurbol, fröcsöl, de a csalit nem látom sehol. Az egyik fordulónál aztán látom, hogy dől belőle a vér a bal oldalán. Mélyre nyelt!

Mire kézbe veszem szinte kivérzik. Nem egy vastag hal, 47 centi faroktőig. Úgy döntök, hogy inkább elviszem. Nem lenne tisztességes elengedni, főleg az imént történtek fényében, hisz újra beugrik – lehet, hogy a  másikat is megöltem…

 

 

Kategória: Balaton, balin, faragás, felszíni, WTD | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.