Két bejegyzés még várat magára, de annyira friss az élmény, hogy most ezt kell megírnom, a megmaradt Tisztelt Olvasóimnak.

Az egész azzal kezdődött, hogy múlt héten megkérdeztem Petyát, a héten nem e ér rá valamikor egy jó gázlós domizásra?

Mivel én egész héten szabadságon vagyok, így elvileg bármelyik nap jó lett volna nekem, de végül a keddben maradtunk. A hétvégi frontok és más miatt hezitáltam ugyan egy darabig, de legbelül tudtam, hogy akkor is elmegyek. Már vágytam egy jó folyóvízi pecára.

Nem siettem el a dolgot, de így is a vízben álltunk hét óra magasságában. El kell hogy mondjam ez egy igen jó peca lett a végére, de nagyon nem úgy indult. 4, vagy 5 tökéletesnek tűnő pályát is megjártunk mire végre volt egy kapásom zero crankre. Aztán Petya fogott egy kicsit blackorange killer crankel. Majd nagyon sokáig semmi, csak az atomszél és a nyárfaszösz. Volt, hogy úgy éreztem visszafelé folyik a folyó, annyira tolta a tetejét a szél.

Már mindketten azon gondolkodtunk belül, hogy van e egyáltalán ennek a napnak értelme, amikor egy gondolattól vezérelve feltettem egy telibe fluo yellow dozer cranket. Ezzel aztán fogtam két domolykót, de a kettő együtt is csak súrolta volna a kívánt méretet. 😀

Már vagy a 10. tökéletes pályán jártunk, amikor oldalról eltörölte valami Petya csaliját. Először nagy domira gondoltunk, de végül egy 2,5-es forma csonka faroklapáttal megáldott őn került lencsevégre.

A killer crank újra lecsapott

Tavaly amikor először horgásztunk egymás mellett vízben állva egy ugyanilyen festésű csali hozta meg a nap halát a barátomnak. Lehet nem véletlen! 😉

Itt még sikerült megmenteni a csalit, de utána sajnos bent maradt

Sokáig megint nem volt semmi, így gyári csörgős csalihoz folyamodtam, ami végre hozott egy vállalható halat. 😀

Aztán mentünk, gázoltunk, kimentünk, beszálltunk, gurultunk, megálltunk, kiszálltunk, bekúsztunk, gázoltunk órákon keresztül és már lassan a táj szépsége és a viszonylagos magány sem volt megnyugtató.

Két óra magasságában az egyik dobozomban túrva a kezembe akadt az első voodoo child színű dozer crank, amit eredetileg pont Petyának készítettem, de tavasszal három cranket is elragadott tőlem a kedvenc folyóm, így kénytelen voltam bevetni. 😀

Ez a csali fogta nekem az 51-es domit és a nagy sügeret is.

Kétszer mentem ezért a csaliért a túlpartra, egyszer olyan jó három kilométert. 😀 De csúsztam érte vízbe, másztam fára, szedtem ki nádból is.

Mondtam Petyának, ha ez a csali sem adja ki, akkor nincs más hátra, fel kell adni. 😀

Nem dobtam vele hármat és brutális kapással törölte el az első ebből a folyóból fogott hivatalos balinom. Durva burvánnyal felcsapott a felszínre és belefeküdt a sodrásba. Élmény volt minden egyes másodperc!

Azt hiszem a baszom szőrzet ellenére látszik az öröm az arcomon

Made my day

Itt már rendben volt minden. 😀 Adott egy kis lendületet és nem is hiába.

Egy víz fölé hajló fás – bokros részen barátom komoly halat ütött. Nagy domolykóra tippeltünk újfent, de egyszer csak megkönnyebbült a szerelés és kiderült, hogy más volt a tettes. Méteres nyálka jelezte, hogy bizony egy harcsa támadta be a killer cranket. A nem éppen harcsás horgok közül a hátsó egyik ága kihajolva. Valószínűleg csontos részbe akadhatott és nem ütötte át a harcsa pofáját rendesen. Peti csalódottan, remegve állt a vízben, én meg már dobtam is a helyre a dozert.

Éreztem, ahogy a terelő valamin megugrik. Tán egy ág, vagy fa lehetett keresztben a víz alatt, az alatt pedig fekhettek a harcsák. Igen harcsák, mert minimum ketten lehettek, ugyanis két dobásra rá a döccenés után belassított cranket brutális erővel törölte el a bajszos útonálló. Akkor sebességgel került meg a hal, hogy egy darabig kontaktom sem volt vele, azt hittem tőlem is lelépett, de szerencsére nem.

Ez jól akadt! Áldottam az eszem, hogy a kis finezzét vittem 0,10es fonottal és 0,39-es előkével. A nagyobb, sőt sokszor a kisebb domolykókat nem zavarja, az erő meg kell az ilyen halakhoz. A 0,04-es nano + a 0,16-os FC veszett fejsze nyel lenne ilyen esetekben. 😀

Mit mondjak? K@rva jó volt na! 😀

Az első harcsám saját készítésű csalival. Elmesélhetetlen az érzés.

Azt hiszem itt beleüvöltöttem kétszer is a néhol viharos erejű szél által borzolt folyó “csendjébe”! 😀

Mivel mélyült a víz így elindultunk vissza és megadta a folyó, amiért eredetileg érkeztem. Szintén dozerre.

Ki ez az ősember a képen?

Igaz már nem kellett volna, de azért megnéztük a tavaly ősszel felfedezett harcsás – domis pályát. Jó kilométert kellett a folyóban megtenni felfelé a húzós vízben. Halat itt már nem fogtunk, de akkor is megérte.

16000 lépés parton, gazban, sárban, iszapban, dzsuvában, bokrok között és vízben. 4 igazán gyönyörű hal és még néhány kevésbé csúnya de kisebb. Minden másodperce megérte a napnak ezekért a gyönyörű halakért!

Parádés volt!

Ennek a csalinak a “hősök csarnokában” volna a helye, de én úgy döntöttem, hogy a csatában kell elesnie így, vagy úgy, ezért legközelebb is magammal viszem! 🙂