Nagy sügérekről csiripeltek tegnap a verebek. Szerintem az ívás után a csónakok alá stégek közé visszatérő sügérraj jöhetett be hétvégén a kikötőmbe, amit sajnos majdnem teljesen le is raboltak mára.
Eredetileg nem a oda készültem, de a hír hallatán nem volt kérdés, hogy hová menjek!
A peca megint faszán kezdődött! Felvettem a csizmát, mivel helyenként 20-25 centi víz van már a betonlapok felett a bejáró elején. Aztán elértem a kapuhoz, ami előtt a fa pallók is víz alatt vannak már három hete. Bal lábbal sikerült keresztbe rálépnem egy olyanra, aminek elkorhadt a vége, így combtőig a vízbe merültem. Csizmám beázott, a nadrágszáram vizes lett és jól bebasztam a lábamat is. Kénytelen voltam levenni a vizes gatyát, amit kiakasztottam száradni. Még jó, hogy volt nálam másik zokni, és persze felvettem a félcipőm is. Alsógatyában kezdtem neki a buzerapecának! 😀 A víz elég koszos volt, nem igen találtam a beharangozott “ceteket”!
Aztán nemsokára megtört a jég, megfogtam életem első alsógatyás halát! 😆
További halak csak nem akartak jönni és a feltámadó déli szél is maximum a nadrágom száradására volt jó hatással, a halak kapására és a tökeim hőérzetére nem igazán! Jancsi lassan kezdett átváltozni Jancsikává, ahogy a hideg fuvallat behatolt a boxeralsóm szárán keresztül. Mivel a vizes nadrágot nem akartam felvenni, így a pulóverem lett a nadrágom! A két szárába belebújtam, a kapucni elöl erszényként lógott, hátul pedig összekötöttem. (Már értem az asszonyt, hogy a hátul kötős ruhákat miért velem kötteti meg!)
Szóval erszényes ördög módjára folytattam a buzerapecát, kipróbáltam vagy 15 féle csalit minden lehetséges módszerrel a sügérek számára “emészthetővé” tenni, de nem volt túl nagy sikerem. Végül az elhíresült ánuszrózsa adott még két példányt, ami három óra alatt több, mint elkeserítő.
Úgy döntöttem irány a móló, ennél szarabb úgy sem lehet, de tévedtem. Miközben kisdolgomat végeztem a fák között észrevettem magam előtt két félreérthetetlenül megbarnult zsebkendőt, csak a kupac nem volt sehol! Persze, mert jobb lábbal a közepében álltam! 😀 Gyors cipőtisztítás után az amúgy is csöppnyi móló mellet a következő kép fogadott:
Sok helyem nem volt a pecára! 😦
Először vízközt próbálkoztam, aztán mentem minél mélyebbre, a cél az volt, hogy elkerüljem a tilalmas halakat,és sügért találjak. Sajnos egyik célom sem valósult meg. Egy kisebb és egy szebb, még ívás előtt álló kövest fogtam. De igazán nem tudtam nekik örülni. A nagyobbnál pont jött egy öreg.
– Ezt most?
– Ezt itt?
– NEM KELL VISSZAENGEDNI!!!!!!! (Azt hittem utánavetődik a huszonpárcentis halnak.)
Egy újabb peca, amin bár halat fogtam, de nem volt az igazi! Sajnos ez már idén legalább a 15. ilyen volt, de mindig azzal bíztatom magam, hogy a következő csak jobb lehet! 😀
