SteveOlureS

Tegnap Zagyváztunk Jocival. Ezzel a Zagyva dologgal nem kis fába vágtam a fejszémet így 300 kilométer távolságból! Már az eljutás sem egyszerű dolog, de kell a kihívás!
Tegnap Joci vitte a kislányát oviba, így az beszéltük meg, hogy fél 8-8 között kellene felérnem, és kilenckor már üthetjük is a vizet domolykó reményében. Aki ismeri Jocit, az tudja, hogy halálnak is jó lenne ugyanis mindig késik valamennyit! Általában legalább háromszor felhív míg a buszon ülök, tegnap ezt egyre sikerült redukálnia. Aztán megérkeztem után újra csörgött a telefon: Sztivi bakker itt ülök a dugóban, minden barom most akar valahová autókázni, legalább húsz perc, de inkább fél óra mire odaérek! Magamban már bekalkuláltam a háromnegyed órát, de legnagyobb meglepetésemre kb. 25 percet kellett várom mire begördült az új kék taxi! Először nem is tudtam miért integetnek nekem abból a kék fordból, hiszen egy rozzant (bocs!) szuzukira számítottam. Aztán robogtunk a cél felé! Úgy számítottam 10 óra felé már dobhatunk is! Totál ideális 30 fokban verőfényes napsütésben óvatos halakra pergetni a kristálytiszta vízben!
De kell a cselendzs, hiszen ezért mentem!
Itt volt az ideje letesztelni a télen ajándékba kapott alig használt dam neoprén mellesemet. Ahogy beléptem a zsilip alatt a vízbe, már tudtam, hogy megint lesz miről írnom, hiszen a bal lábfejemen már éreztem a melegnek azért még nem mondható Zagyva vízének hűtő hatását. Lyukas volt az a rohadt csizma! 5 centis repedést találtam a bal lábfején! Ingyen volt, de legalább lyukas! 300 kilométerre nem sipákolni megy el az ember, így a cselendzs megkezdődött!
Első dobásra ütésem volt! Ú bakker,de király pecának nézünk elébe! – gondoltam akkor, hiszen következő dobásnál megint valami ütötte a kis fahalamat!
Ötödik dobásra végre halam volt, na nem nagy de hal, az első zagyvai domim, az első evvel a bottal.

Amit további 4 kisebb domi követett,rengeteg rontott kapás mellett. Joci ekkor még csak ketőnnél járt, nem is bírta ki, hogy ne jegyezze meg: -Nézd a strandpapucsos gyerek a mólóról!

Felváltva, vagy egymással párhuzamosan dobva vallattuk a medret, dobáltuk a partszélt, úsztattuk a csalit a bokrok fák árnyéka alá nagyobb domiban reménykedve. Egy hibát azonban elkövettünk, nem bírtunk magunkkal, így folyásnak lefelé gázoltunk, ami nem túl ideális, de ez már így sikerült.

Lassan olyan szakhoz értünk, ahol mélyebb gödrök voltak, de még ezeknek a gödröknek is láttuk az alját a szinte kristály tiszta vízben. Ezen a szakaszon fogtam a legszebb, talán 25-30 közötti domimat br-lures csalival, amit egy újabb példány követett.

Próbáltam mindig úgy választani a csalit, hogy az adott vízmélységhez, terepviszonyhoz a legmegfelelőbb legyen, így került sor egy nagyon mély szakasznál a Hernádon már bizonyított kenart hunterre fekete/sárga színben. Jó választás volt, mert első dobásra domit adott.

Következő dobásra brutális erejű ütést kaptam a gödör mélyéről, de sajnos nem ragadt meg hal a horgomon, ekkor Joci már jóval lejjebb járt és egy legyes srác is beelőzött minket. Nem adtam fel, újra a fához úsztattam a csalit és lassú bevontatással húztam magam felé meg – megállítva azt, hogy egy helyben illegesse magát. Az egyik indítás után megint belevert valami, ami jól húzott! Itt a jó domi! – gondoltam, de a domi csíkos volt, egy gyönyörű sötét színű kősüllő képében reinkarnálódott a hűvös folyó vízében.

Én sem vagyok normális! A kősüllőktől hemzsegő Balaton mellől elmegyek domolykózni a “világ végére” és mit fogok? Kősüllőt!
Joci meg is jegyezte Zolikának a telefonban: Sztivi koma meg a hátizsákjában a Balatonról hozott egy kövest magával, hogy megmutassa itt is tud fogni!
Ami ezután következett az bohózatba illő! Mivel a gödör nagyon mélynek mutatkozott így kikecmeregtem a partra, de közben megtörtén, amitől egész eddig sikerült megóvnom magam, olyan mély vízbe keveredtem, ahol az ágyék részem is víz alá kerülhetett, így a bal csizmaszárból a tökömet finoman érintve átfolyt a víz a jobb szárba is!

Lejjebb kecmeregtem a parton, és találtam egy nagyon ígéretes helyet, ahová le akartam mászni. “Rutinos” folyóvízi pecásként persze meg sem fordult a fejemben, hogy a part alá lehet mosva, így bal lábbal sikerült egy 2 méterrel lejjebb található gödröt választani, az esést jobb kézzel egy csalánosba tompítottam. Miután finoman konstatáltam, hogy nem tört el semmim, és a botom sem, már repült is a kis bogárcsali a fa mellé. Sajnos itt is csak az apraja volt, ami az egész napi pecát végigkísérte. Kapások beesőre, ütések húzottra, lekövetések, csali bökdösés. Volt, hogy egyszerre 6-8 apróság követte a csalinkat, de az igazán nagy (nálam ez 30 feletti) nem akarta tiszteletét tenni a nap folyamán. Mivel megéheztem, és a tudatom tele volt, hogy tíz liter vizet cipelek magammal, ezért megbeszéltük Jocival, hogy átmegyünk a múltkori helyre, ahol partról is pergethetek. Ahogy mentem az autó irányába, furcsa hangot adott kis a balos. Ezért:

Az eséskor az 5 centis repedésből ez keletkezett! (várom a javaslatokat, van e esély a javításra:))

A másik helyszínen jól indult a peca, szinte minden dobásra lekövetésem volt, aztán egy kisebb domi meg is ragadt. Nagyon szép és ígéretes helyeket dobtunk, bokrokkal, kövezéssel, langóval, zúgóval, szóval minden volt ami kell, de az igazi áttörést a felhők sem hozták meg.

Aztán Joci hívott, és kimondta amit már legbelül én is éreztem:  Menjünk!
Párat még dobtam a híd felett, volt is egy harmincas forma halam, ami a meder közepén verte le a csalit, de lemaradt. Közben Joci kiimádkozott egy bokor alól egy 35ös formát (hiába a rutin + az évek )

Hazafelé már a buszon azon gondolkodtam, hogy készítek egy oldalt megvanacsel néven, ahol a következő csomagajánlatból választhat az izgalmas pecákat kedvelő horgász:

1. Baltoni süllő, és balin pergetés küszíváson. Bónuszprogram: Itt a forgalmi, hol a forgalmi játék hajnali háromkor a barackosban, az elfogyasztott barackmennyiség  függvényében hajnali hígfosás a tihanyi vizhangdombon.

2. Bajai éjszakai süllőzés 40 fokban. Bónuszprogram: éjszakai telefon keresés lámpa nélkül, ütközet a szembe jövő kivilágítattlan biciklissel.

3. Decemberi csónakos csukázás. Bónuszprogram: Búvárkodás teljes téli öltözetben.

4. Balatoni sügérezés 60 centis déli hullámzásban. Bónuszprogram: Stégbeszakadás.

5. Zagyvai wellnes domolykózás lyukas mellcsizmában. Bónuszprogram: Alváz és heremosás hűs zagyva vízzel, iszapban ragadás, gödörbezuhanás csalánba tenyereléssel spékelve.

Visszatérve a pecára: Ennek így kellett történnie! Véletlenek nincsenek. És innen üzenem a Zagyvának, és a nagy domiknak, hogy még visszamegyek!