Vasárnap megvolt az első idei csónakos peca. Sajnos a balinokról lekéstem, mire leértem jócskán bereggeliztek a küszhadseregből. Így maradtak a belső nádöblök csuka reményében. Már csak azért is választottam őket, mert a víz is opálos volt a nyílt részeken, a nádasban viszont sokkal nagyobb volt az átláthatóság. Be is jött a számításom, meg nem is. Bejött mert volt egy csuka kapásom támolygóra, és nem, mert a kanál kiemelésekor vert oda, így lemaradt az 50es forma ragadozó. Két öböllel odébb egy kis csíkos verte le a kanalat. Mindig elképedve bámulom, hogy miként fér bele a szájába egy nagyobb csali hármashorgának mindhárom ága!?

Több kapásom nem akadt, így kikötöttem sügérek reményében. Mennyivel könnyebb így a csónakos peca, hogy nem kell fél órát küzdeni a csónak vízre tételével, majd a kikötéssel! 🙂 Remélem 10 centinél többet nem eresztenek le a vízből, mert nagyon jó ez így, ahogy most van!

Szóval próbálkoztam a sügérekkel, de az opálos vízben csak nem akart megjönni az első kapás! Egyszer csak egy kiló körüli kárászra figyeltem fel, elé ejtettem a nimfát, a hal rástartolt, beszívta a csalit, de ahogy lendítettem volna a botot ki is köpte. Vagy a jig súlya, vagy valami más miatt gyanús lett neki sajnos, pedig jó móka lett volna a kis bottal kifárasztani.

Csalit váltottam, és az egyik csónak előtt végre agresszív ütésem volt, nagyon ment a hal, de később kiderült, hogy a jig emelésekor mellévágott, és a “homlokába” akadt a microjig.

Azért nem volt rossz hal így sem, következő kapásra pedig sikerült elkapnom a nagy testvérét, ment mint a tengeralattjáró! 🙂

A következő engedésnél aztán éreztem, ahogy a hal rászívott a csalira, megemeltem a kis botot, de úgy maradt! Már láttam lelki szemeim előtt az igazi púpos hátú öreg sügéremet. Valahogy csak sikerült megmozdítanom, és felhúztam a víz felszínére, de a csíkos rabló helyett egy 60-as forma igazi vaskos nagyfejű csuka volt a tettes. Ránéztem a kis botra a vékony zsinórra, és megindult a küzdelem. Ezeken a helyeken csutka fékkel dolgozom, mert máshogy nincs esélyem a jobb halak ellen, így fel volt adva nekem és a szerelésnek is a lecke. A hal először betört a csónak alá, de sikerült felhúznom, aztán beszaladt a nádasba, de azt a kirohanást is korrigálni tudtam. Csak a botra és a zsinór nyúlására tudtam hagyatkozni, a féket nem engedhettem. Már kezdtem azon agyalni, hogy meg lehet a hal, és épp szóltam volna a stégen pontyozóknak, hogy: Valaki hozna egy merítőt! De helyette csak egy : Aztakurvaéletbasszameg! jött ki belőlem. Már nem abból a bosszús fajtából, hanem enyhe vigyorral a képemen. És hogy miért is? A hal elkezdett pörögni, mint a krokodilok szokták, és a kopoltyúlemez elmetszette a zsinóromat. Az akció megvolt a halat láttam, így nem tudtam kedvetlen lenni! Csak a képet sajnálom egy kicsit, a képet, ahogy pózolok a 3as körüli csukával a kis privivel.

Ma reggel meló előtt toltam egy parti pecát is, ami pár kövest, egy kis süllőt, és végre egy szép balint eredményezett.