Tegnap nem akartam előre lelőni a poént, mert nem tudtam összejön e amit mára beterveztem. Jól tettem, de azért részben összejött. Tegnap hatalmas bodorkákat fogtak a stégről az öregek, nem beszélve a nagy karikákról, és dévérekről. Mindenhonnan jött az infó, hogy beindultak a békéshalak. A friss tavaszi sült bodorkának pedig nem tudok ellenállni. Jelentem mára megváltoztak a viszonyok! Iszonyat meleg lett, a víz pedig talán a hirtelen felmelegedés hatására tejeskávévá változott. Azért egy 1,5 forma ponty + 20 keszeg így is sikeredett.
Az UL pergettyű is nálam volt a biztonság kedvéért. Bizonyos időközönként végigvizslattam a kikötőt, de a retkes vízben csak egy kis naphal verte le a nimfát. Azért örültem neki, hiszen az idei első naposhalam volt.
Jó volt, meg minden, de megdöglök már egy igazi eseménydús pergettyűs pecáért. Az ember mennyi szart kell hogy magával vigyen egy ilyen kiülős pecára? 🙂 Lefelé még hagyján, de hazafelé miután kiszívta az embert a nap, na az elég húzós! Ezért is szeretem a pergetést többek között! Nem kell hozzá ennyi holmi! 🙂
Steve, nagyon kurták mkostanában a bejegyzések. Semmi irodalom, semmi lázítás? 😀
Ma kivittem én is a nagyobbik utódom egy kis spiccbotozásra. Nem sok halat fogtunk, de nagy részét el kellett engedni, mert ment az ívás, vörösszárnyú, karikakeszeg, bodorka beindult rendesen.
Egyrészt nincs időm hosszan írogatni, másrészt nem mindig van kedvem hozzá! Amúgy is ennek a pontynak + a pár keszegnek a megfogása nem hinném, hogy akkora hírértékkel szolgálna, hogy ódákat kéne róla zengenem! 🙂