A bejegyzés képeit videóból vágtam ki, mert sajnos a fényképezőgépem akkumulátorát elfelejtettem feltölteni.
Végre mély vízből nád mellől
Perecben
Meg van
Egy jobb darab
Kicsike
Beugrott a csónakba
Az első dobás ezzel a csalival ezt a sötétzöld hínárlakót hozta
Zöldséges
A legutóbbi spinnerbaites süllő igazából tök véletlen volt, ahogy az első sügerek is. De két napra rá az első tudatosan fogott sügér után meg van az első süllő is. Ugyanott, ugyanazzal a csalival, csak most nem első, hanem negyedik dobásra. Megtolta a csalit, ráfejelt, aztán lekérte egy pillanatra a víz alá a botspiccet is. Kicsit kisebb volt, mint az előző, de az enyém.
És, hogy micsoda rendező az élez! Hány éjszakát rászántam idén, és maximum 40 centiig jutottam, erre fényes nappal csukázás közben ütök két egész szépet. 😀
Tegnap délutáni beszélgetés a portás, és köztem:
Az elmúlt hetekben rám járt a rúd. Betegség, meló, változékony időjárás. Ideális időben nem sikerült kijutni, vagy ha én ideálisnak véltem az időt, akkor fellőtték a piros jelzést.
Evvel kapcsolatos megjegyzésemből ki is alakult egy vita, ami az alapját képezi eme történetnek.
Napok óta figyeltem az előrejelzéseket. A tegnapi napon csillapodott a szél, az összes oldal, és a TV is mára ígérte a tutit. Felhős égbolt, északnyugatiból északkeletibe folyamatosan átváltó nem túl erős szél. Bíztam benne, hogy a nád szélében tiszta a víz, kérdés csak az volt, hogy maradt e kishal, és csuka a nád mellett?
Amikor leértem konstatáltam, hogy minden ok, igaz felhőnek nyoma sem volt (ez megint nem jött be nekik! 🙂 . A kisvizes oldalt választottam, mert az utolsó csónakos pecán ott jött a több csuka, és a legnagyobb is a maga 50 centijével. Már a harmadik öbölben kapásom volt, aztán a negyedikben el is kaptam az első útonállót, igaz a mérete hagyott némi kívánni valót maga után. Sokáig nem történt semmi mígnem a nyílt víz felől egy csónak közeledett felém. Maga után vontatott egy másikat. Gondoltam a víztrendőrök elcsíptek valakit, és talán átesek én is életem első ellenőrzésén. Aztán a motoros megállt a nyílt vízen miközben rohamléptekben szegeltem fel a hónapok óta magamnál hordott új névtáblámat. Az eddig vontatott csónak pedig három személlyel a fedélzetén haladt az irányomban. Mutogattak felém (akkor még azt hittem), és nem tudtam mire véljem a dolgot. Ahogy közeledtek láttam, hogy nem is rám, hanem a mellettem lévő öbölre mutogatnak, és valami kiindulási pontot emlegetnek. Aztán megláttam egy gyanús hálót (már láttam ilyet a medence feltöltés előtti halmentésnél), majd a három úriember zöld mellényt vett fel, melynek a hátán a halvizsgálat felirat virított! Gyanús volt hogy ez nem valami jó ómen! 😀
Kérdeztem is tőlük:
És elkezdték levillanyozni a nád szélét!
Gyorsan megkerültem őket, és próbáltam a halakra koncentrálni, de nyakamban a dobogó, hangosan beszélő, kacagó vidám fiukkal nem ment a peca. Elköszöntem illedelmesen újdonsült broktól, és elindultam a másik oldal felé. Mert itt mindenki bro, mindenki tess, és happy, és minden rendben! 🙂
Közben gyanúsan fodrozódni kezdett a felszín, és a minden egyes oldal, és a TV által is mára jósolt északkeleti szélből a keleti meg is valósult, csak az észak helyett a dél szót pakoljuk csak elé. Aki pergetett már az északi parton az tudja, hogy ez mit jelent. A koszos víz pillanatok alatt betódult a nádszéli tiszta helyére, és bizony a mókának itt vége is szakadt volna, de happysteve nem adta fel! 😀 Respektálom az összes előrejelző munkáját, nincs is velük semmi gondom, csak nem értem, hogy ezért hogyan lehet pénzt elkérni. 😉 Értem én, hogy valószínűségszámítás, meg mérések, meg több év adati, meg szupercellák, meg légköri zavarok meg minden, de legalább egyszer találnák el ennyi pénzért a jó szélirányt. Legalább azt, ha mást nem is! 🙂 Hazaérvén küldök is egy virtuális pacsit Aigner Sziszinek megköszönvén a munkát, amit értünk tesznek. Ez a meteorológus szakma is olyan, mint sok másik az országban. Ígérnek valamit, aztán vagy bejön, vagy nem, de az legalább biztos! 😉
Ahogy evezek át, egy balincsapattal találkozok, de nem kell nekik semmi. Lehet igazán nem is éhesek, mert komoly rablás csak néhány van, inkább csak hajtásokat látok. Aztán gyorsan húzott csalira végre kapás. Perecben a bushwacker. Egyből Földes Balázs brora gondolok. ( Ő legalább tényleg barát, ha nem is bro, meg tess!) Végre enyém lesz az őszi nagy balin! 😀 De gyanúsan nyálkás a zsineg! Csak nem harcsa forog a mélyben? Viszont gyanúsan fehér az a nyálka! Olyan dévéres!
Hagyom a francba a balinokat, és evezek a mély rész felé, a szél és a hullámok erősödnek, a belső, akkor még tisztább öblöket vallatom. Az egyik ilyenben megszán a Balaton. Üti, nem akad. Visszadobom a csalit, követi melléüt. Leengedem a csalit a fordulás helyére, és BÁÁÁM! Nem nagy de csuka.
Küzdök még vagy négy órát, de értelme vesztett az egész. Kikötök sügerezni, de addigra bent is tejeskávé minden. Három apró sügér, és egy naphal respektálja ténykedésemet. Fél kettőkor feladom a tervezett négy óra helyett.
Bocs a szövegekért, sorryból vagyok! 😀 De nem tudtam kihagyni. Viszont ilyen kifejezéseket először és utoljára olvastatok tőlem tess!
És akkor jöjjön az egyik kedvenc zenekaromtól egy szám!
WHATADAYWHATAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!
Lenyűgöző! Elképesztő! Irigylésre méltó! Imádom! Ezt vártam már vagy fél éve. Érdemes végignézni. A történet is lényeges.
Az elmúlt hetekben volt mólópeca balinokkal.
Vennem kellett egy hosszabb nyelű merítőhálót, mert a lecsökkent vízszint miatt a rövid nyelű hálómmal már fekve sem értem el a balinokat.
Teszteltem új felszerelést, és rájöttem, hogy ez a gumis merítőháló egyáltalán nem hülyeség bizonyos helyzetekben.
Lassan közeleg az ősz, úgyhogy rápróbáltam a csukákra is, igaz egyenlőre “csak” partról.
Fogtam végre egy egész pofás sügeret, majd akasztottam valamit, amit életem sügerének véltem, de csalódottan kellett konstatálnom, hogy csak egy kis csuka olt.
Aztán sügerezés közben megint perecben maradt a bot, és megfogtam idei legnagyobb kősüllőmet. Volt is nagy ribillió, mivel az egyik helyi öreg látta, és 5 perc sem tellett el az egész kikötő tudott a fogásomról.
Megpróbáltam a csukákat csónakból is, de a viharos, szeles, esős időjárás miatt zavaros vízben nem találtam őket. Balinok voltak azért. Egy szépet csíptem, majd jött vagy 20-25 sügér, de főleg aprók. A legnagyobb ez a sebhelyes volt.
Aztán horgásztam megint partról Peti Balázzsal.
Három brutális felszíni kapásból kettőt sikerült is nyakon csípnem.
Két hajnalban pedig Balázs barátommal kergettük a halakat. Az első hajnalon első dobásra csuka helyett balint ütöttem spinnerbaitel idén már második alkalommal. Majd két kisebb csuka következett. Volt akcióm popperre sügértől, és csukától is. Balázs pedig 5 brutális WTD-re érkező felszíni kapásból négyet akasztott meg, és kettőt ki is vezetett.
A mai hajnalon nem nagyon akartak enni, bár rablások voltak szép számmal. Egy lemaradt csuka után megfogtam az első felszíni sügeremet, miközben Balázs gyönyörű balint fárasztott. Akasztottam a vége felé én is egy komolyabb darabot, de kinyitotta a kulcskarikát a gyári (nem occsó japán) csalin, és angolosan távozott.
Volt nemrég egy hétvége, amikor a szombati napon jó gájdként sok halat kellett volna fogatnom a vendégemmel. Na az a szombat egy olyan nap volt az előrejelzések alapján, amikor víz közelébe nem szabadott volna merészkedni legfeljebb fürdőgatyában lángossal , és hideg limonádéval – sörrel a kézben. Persze az időjárási körülményekkel nincs mit tenni, ha a vendég aznap jött, akkor aznap kellett volna virítani is! 🙂
Hajnali fél négykor már azon a pályán voltunk, ahol nemrég fogtam éjjel wobblerrel süllőket. A déli, délkeleti hullámzás ellenére tiszta volt (még) a víz a partszélben, és két helyen is intenzív küszívást találtunk. Viszont a déli szél nem igazán jó rablóhalazni dolog aznap is megállta a helyét, hiszen egy deka süllő sem állt ki a küszökre.
A másik pályán volt ugyan néhány balinrablás, de elenyésző. Fejenként egy- egy apró süllő, kősüllő jött csak, így onnan is odébbálltunk. A következő helyszínt ellepték a pontyozók, így nem sok hely jutott nekünk. Egy balin rabolt a retkes, és a mocskos víz határán. Ki is találtam, hogy popperrel megfogom. Az első dobást olyan jó öt méterre a rablás helyétől elnyomta a szél. És amikor indítottam hatalmasat vert oda egy őn. Tán tized, vagy század másodpercen múlott a dolog, de a nap egyetlen értékelhető hala, kapása így nem lett meg sajnos.
A nap további része szenvedés volt, én már régen hazamentem volna, ha nincs a vendégem.
Másnap családi programok voltak, a vendégem egyedül próbálkozott, de egész nap tudósított róla, hogy a szombati helyszínek egyikén vannak azért rablások, és egy kisebb balint sikerült is csípnie. A délután aztán egy spontán peca kerekedett ki! Az asszony küldött, hogy menjek, és megkérdezte a fiam, hogy: Kötelező olvasmány, vagy mész apáddal?
Vajon mi lehetett a válasz? 🙂
A vendégem még a helyszínen volt, de szomorúan számolt be a rablások megszűnéséről. Na ekkor jött képbe a gyerek. A Badacsonyban bevált csali került a horogra, aki azóta kiskrapek néven fekszik a nagyobb balinos dobozom alján. Sajnos kiskrapek aznap nem működött, így a kölyök random kinézett magának egy másik csalit, és második dobásra kisbalint ütött.
Szinte varázsütésre beindult az élet. Bejöttek a kis öbölrészbe a balinok. Nagyrészt kicsik lehettek, de volt köztük néhány komolyabb példány is. Végre én is akasztottam, de lemaradt, majd rá pár perccel a kölyöknek ismét hala volt. Egy olyan kettes forma, ami mutatta, hogy tényleg vannak bent nagyobbak is.
Sajnos a fürdőzök hamar szétkergették a balincsapatot, így ennyi jutott aznapra, na meg a gondolat a fejünkben, hogy vajon a fiam miért volt megint eredményes?
Arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen fogalma sincsen még mit is csinál. Kiválaszt egy csalit. Dob. Néha magasabbat, mint amilyen hosszút, néha meg szélesebbet. Nem gondolkodik, nem figyeli a rablást, kishalak mozgását, csak dob random, összevissza, és húzza, és fog.
Ennyi! Ennyire egyszerű ez! Vagy mégsem? Egyszerűen szerencséje van, vagy már most jobb horgász?
Még júniusban pár napot Badacsonyban töltöttünk a családdal. Nagy reményekkel, kölcsön bellyboattal, és minden földi jóval érkeztem, de a majdnem hazai pályán tulajdonképpen kijózanító betli lett a vége! Amikor bellyztem a mólón evett a balin, amikor a mólón voltam, vagy nem evett, vagy én nem tudtam fogni. Egy kövessel, kis süllővel, és egy kapitális, de a fénykép elől menekülő sügérrel zártam a hétvégét. Ami örömteli, hogy a fiam fogott két szép kövest, és egy 1,5 kiló körüli balint. Az üröm az volt az örömben, hogy a balin sajnos letorkolta a csalit, és elpusztult. Pár kép a fényképezővel készült, és pár kép, amiket videókból vágtam ki. Ennyi az egész, egy vegyes emlék, kevés szöveg és kész!
Kőkemény meló! Az első olyan dolog, amire azt mondom nem nekem való. De lehet csak a keserűség mondatja velem. Érdekes élmény volt, de semmi több.
A badacsonyi napkelte nem csúnya a vízről, de legalább szép!
Apa, apa valami van a horgon!
Még fordult egyet a balinná változó valami!
Nyakon csíptem.
Volt öröm!
Aztán üröm!
Boti kapitális kövese egy nem odaillő csalira jött.
A focista séróba belehalok, de a hal az szép! Mondjuk a gyerek sem lett randa, csak kellene egy nullás gép! 😀
Apa próbálkozik.
A mólóról sem csúnya a napkelte!
Végre megakadt egy B+! Vagy 20 rontott kapásom volt ezeken a hajnalokon, estéken. Átok ült rajtam, vagy mi a fene!
Meglépett a fénykép elől sajnos!
Csak szakszerűen!
