A legutóbbi spinnerbaites süllő igazából tök véletlen volt, ahogy az első sügerek is. De két napra rá az első tudatosan fogott sügér után meg van az első süllő is. Ugyanott, ugyanazzal a csalival, csak most nem első, hanem negyedik dobásra. Megtolta a csalit, ráfejelt, aztán lekérte egy pillanatra a víz alá a botspiccet is. Kicsit kisebb volt, mint az előző, de az enyém.
És, hogy micsoda rendező az élez! Hány éjszakát rászántam idén, és maximum 40 centiig jutottam, erre fényes nappal csukázás közben ütök két egész szépet. 😀
Szép hal, gratulálok! Úgy tűnik, hogy a ragadozóhalaknak egyfajta fordított evolúcióval kell biztosítaniuk a túlélést (azaz nem a legbátrabbak, hanem a “biztonsági játékosok” élnek túl az ember miatt). Lehet, hogy konteoelmélet, de talán pont azért az eredményesség, mert nem a hagyományos időszakban, és csalival próbálkoztál. Az éjjel felszínen húzott SSR/Original/ vagy bármi más már gyanús lehet a süllőnek (itt persze sok kérdés merül fel, tud-e akkor is “tanulni” a hal, ha ő maga még nem került horogra, mert a Balatonon nem biztos, hogy van második esélye, stb., stb.).
Üdv,
godzikka
Előtte, és azóta is “csak” csukát fogtam ott. Hogy mi miatt tartózkodtak ott a süllők ebben a pár napban azt nehéz megmondani. Az alacsonyabb vízszint miatt számos körülmény merőben más amúgy is, mint tavaly. Olyan igazi csapvizes, kishallal teli nádi pecát idén még nem sikerült összehozni sajnos. Ráadásul 10 óra után már csak csipkedik a csalit a csukák.