Az elmúlt hetekben volt mólópeca balinokkal.

Vennem kellett egy hosszabb nyelű merítőhálót, mert a lecsökkent vízszint miatt a rövid nyelű hálómmal már fekve sem értem el a balinokat.

Teszteltem új felszerelést, és rájöttem, hogy ez a gumis merítőháló egyáltalán nem hülyeség bizonyos helyzetekben.

Lassan közeleg az ősz, úgyhogy rápróbáltam a csukákra is, igaz egyenlőre “csak” partról.

Fogtam végre egy egész pofás sügeret, majd akasztottam valamit, amit életem sügerének véltem, de csalódottan kellett konstatálnom, hogy csak egy kis csuka olt.

Aztán sügerezés közben megint perecben maradt a bot, és megfogtam idei legnagyobb kősüllőmet. Volt is nagy ribillió, mivel az egyik helyi öreg látta, és 5 perc sem tellett el az egész kikötő tudott a fogásomról.

Megpróbáltam a csukákat csónakból is, de a viharos, szeles, esős időjárás miatt zavaros vízben nem találtam őket. Balinok voltak azért. Egy szépet csíptem, majd jött vagy 20-25 sügér, de főleg aprók. A legnagyobb ez a sebhelyes volt.

Aztán horgásztam megint partról Peti Balázzsal.

Három brutális felszíni kapásból kettőt sikerült is nyakon csípnem.

Két hajnalban pedig Balázs barátommal kergettük a halakat. Az első hajnalon első dobásra csuka helyett balint ütöttem spinnerbaitel idén már második alkalommal. Majd két kisebb csuka következett. Volt akcióm popperre sügértől, és csukától is. Balázs pedig 5 brutális WTD-re érkező felszíni kapásból négyet akasztott meg, és kettőt ki is vezetett.

A mai hajnalon nem nagyon akartak enni, bár rablások voltak szép számmal. Egy lemaradt csuka után megfogtam az első felszíni sügeremet, miközben Balázs gyönyörű balint fárasztott. Akasztottam a vége felé én is egy komolyabb darabot, de kinyitotta a kulcskarikát a gyári (nem occsó japán) csalin, és angolosan távozott.