A november, főleg a vége, illetve a december eleje nem úgy alakult, ahogy azt terveztem. Nem elég, hogy az őszi domolykó pecáimat gyakorlatilag lenullázta az alacsony vízállás, a végén a család nem úszta meg a covidot sem. 😦

Pedig nagyon komoly sügérpecákkal kecsegtetett a november és benne volt egy jó csuka reménye is.

Itt van mindjárt az egyik legnagyobb őszi csapóról készült kép, ami egyben életem egyik legjobb szelfije. 😀

20 – 30 centi közöttiből egész sok jött a stég környékén, de az alacsony vízállás miatt nem volt egyszerű becsapni őket. Fénykép csak a töredékéről készült. Szerencsére gumicsalikat már nem kell reklámoznom semmilyen szinten. 😀

Kormorán vagy csuka?

Őszi balinpeca reményében saját célra.

A befőttes gumi mellé betolta még a hat centis gumihalat is ez az apróság

Az egyik pecán tele volt kishallal a stég előtti rész is. Tavaly ilyenkor, magasabb víznél szépen ráálltak erre a balinok. Rablást ugyan nem láttam, de gondoltam dobok párat. Csóri csalit első dobásra be is darálta ez a nem éppen óriási csuka. Műteni kellett elég rendesen.

Öreg balatoni punk

Aztán kaptam egy fülest, hogy egy csónakkal megközelíthető pályán bent vannak a nagyobbak, úgyhogy rápróbáltam.

Jöttek is szépen, de nem sokat fényképeztem és a képek is elég silányak lettek, mert elállítottam a gépet, amit akkor, ott nem vettem észre. Végre dobós pecával és rendes méretű gumikkal, eleinte 20-25 méterről, majd a hullámzás erősödésével már közelebbről fogtam a csapókat.

Itt már a gyerek köhögött rendesen. Dokinéni azt mondta, hogy amíg nincs hivatalos eredmény, addig nincs karantén sem, így tünet mentesen oda megyek ahová akarok. Aztán a pénteki pecát már törölte az egész. A hivatalos eredmény alapján beindult a karantén móka. 😦

A gyerek a két oltás ellenére 5 napig magas lázzal feküdt, de aztán pikk pakk kijött belőle és persze ahogy hivatalosan szabaddá váltunk, én egyből a stégen találtam magamat. 😀

Nagyon durván letisztult a víz és nem igazán evett még a nem annyira kívánatos apraja sem, pedig bengák voltak a stég alatt. Ha lefeküdtem a stégre és csendben maradtam néha bemozdult egy – egy csapó és a semmiből követték a társai. Álló helyzetükben polár szemüveg nélkül nem is láttam őket, annyira beleolvadtak a háttérbe – környezetbe. Volt köztük egy igazán komoly sebhelyes darab. Meg mernék rá esküdni, hogy pár éve kijött a jerkre csukázás közben a stég melletti öbölben.

Kinéztem a csónakos pályára is, de annyira már nem ettek, így aznap nem is nagyon fényképeztem, de végre kint voltam a vízen.

Ez a peca vasárnap volt. Hétfőn melóztam, aztán kedden olyan szél volt, hogy nem mentem le. Szerdán délután aztán előbb abbahagytam a munkát, úgy éreztem valami nincs igazán rendben. Csütörtökön úgy ébredtem, hogy az egész fejem egy nagy takonygolyó volt. Éreztem – tudtam, hogy beszoptam én is ezt a retket.

Este az asszony hozott egy tesztet a gyógyszertárból. Kb 5 másod perc után megjelent a két csík. Annyira azért nem örültem. 😀

2-3 nehezebb éjszakám volt láz nélkül, de hidegrázással. Aztán a hétfői rendes teszt is pozitív lett, így már hivatalosan is karanténba kerültünk újfent.

Nem volt olyan vészes. kb.  mint egy erősebb influenza, viszont annak ellenére, hogy rendesen ettem végig, éreztem, hogy az izmaim elernyednek és legalább egy hétig nem bírtam rendesen aludni sem. Utána hét szerdán ültem ki először a műhelybe, másfél órára valamit molyolni végre. A végén majdnem lefordultam a székről, így még azon a héten nem erőltettem a munkát sem.

Lett volna időm végre olvasni, de kötelező jelleggel nekem az sem megy. 😀

Persze mire lejárt a karantén és lett némi erőm is jött a brutális északi vihar, majd időszakos jegesedés is.

Aztán 25 nap kihagyás után végre lemerészkedtem. Meg kellett úsztatni az eladásra szánt csalikat.

Az erős szél és talán már az itt telelő kormoránok miatt a stég környékéről minden hal eltűnt. Így miután bejárattam a csalikat egy tuti pályára mentem, ahol mindig van sügér, igaz általában nem túl nagyok, de nem bírtam tovább halszag nélkül. 😀

Másnap persze nem zabált annyira a keszeg. Jött vissza a hidegfront és többször feltámadt az oldal irányú szél, ami nem könnyíttette meg a dolgomat, de azért fogtam szépen.

Sajnos egy kivétellel csak vörösszárnyú keszegek jöttek. Nekik nagyrészt amnesztiát szoktam adni, de ezen a napon éreztem a friss, sült keszeg zamatát a számban. Először persze csak elképzeltem, de később valósággá vált. 😀

Helyet változtatni amúgy sem lett volna időm és kedvem sem volt hozzá igazán, így belőlük lett az ebédem és vacsorám. Majd másnap a második adagot frissen sütve újra az ebédem és a vacsorám. Sőt még reggelre is maradt belőle. Nem tehetek róla, de hidegen is szeretem. 😀

Az év utolsó napja, aztán részben visszaadta, amit a covid ebben a 25 napban elvett, de az már egy másik történet. 😉