Régi vágyam volt egy pergetett balatoni harcsa. Folyón fogtam már többet is domolykózás közben és tavon is sikerült már egyet csípnem . Ezekről a történésekről itt a blogon korábban tudósítottam is.

A Balatonon csak egészen kicsi harcsákhoz volt szerencsém még a nagy harcsavész előtt letett botos pecák során, kishallal, vagy gilisztával.

Nem mellékes szál, hogy a feleségem nem túl jó halevő. Ő a süllőben, csukában, sőt még a bolti pisztráng, vagy lazacfilében is talál szálkát. Akkor is, ha nincs benne. 😀

Évek óta rágja a fülem, sőt inkább az agyam, hogy harcsát hozzak neki, hisz étteremben nem egyszer evett korábban harcsapörköltet sztrapacskával, vagy túróscsuszával. És abban egyik alkalommal sem volt szálka. 😀 (szerintem még az angolnában is találna, ha én viszem! 😀 )

Szóval a lecke évek óta fel van adva és mit ad Isten meg is lett az első balatoni pergetett harcsám, de persze mikor? A tilalom második napján. 😀

Május elsején hatalmas süllőpecában volt részem, mint ahogy sok más balatoni és messziről érkezett horgásznak is. Ez a történet azóta is a fejemben kavarog, de még mindig nem tudom, hogy megírjam e, akkora port kavartak az elsejei történések az országban. Azt hittem egy – egy poszt alatt, hogy ki fog robbanni a III. Világháború! 😀

Szóval elseje utáni napokban olyan irányú és erejű szél volt, hogy nem igazán tudtam – mertem visszamerészkedni a tuti pályára, így negyedikére egy széltől védettebb helyre terveztem kajakos pecát. Mivel a balinok továbbra sem mutatták magukat a környéken, így a pályán található “elsejei maradék” süllő volt a célom. 😀

A dévér foltokban már ívott, így több helyről jöttek hírek harcsáról is. Ezen a pályán is fogtak előtte napokban.

Az utóbbi években kezd újra megerősödni a balatoni harcsa állomány, ezért is volt furcsa eddig, hogy nem akadtam bele még egybe sem. Ahhoz elég sokat vagyok a vízen, hogy akár esélyem is lehetett volna, még ha véletlenül is.

Persze nem azzal a céllal hajóztam ki ezen a napon sem, hogy harcsát fogok, a szerelésem sem predesztinált erre, meg hát tilalom volt 1,5 napja. 😀

Szép, mint mindig én nekem

Az első dobások egyike süllőt adott, majd beszakadt a nyerő csali. Kerestem a halakat, de sokáig kapásom sem volt. Közben konstatáltam, hogy a kiszemelt szakaszt partról is vallatják, ismerős is akadt közöttük, így próbáltam úgy helyezkedni és dobni, hogy a kellő távolság meg legyen.

Sajnos a beígért szél kezdett feltámadni, így lassan küzdelmessé vált a peca. Nem igazán szeretek kajakból szélben horgászni. Nem szeretek súlyozni sem. Nincs komoly horgonyrendszerem. Az is csak bonyolítaná a pakolást és kajakkal a minimál cucc híve vagyok. Szóval egyre többet kellett korrigálni az evezővel, de volt egy érzésem, hogy van jó hal is a pályán. Rendszeresen láttam menekülő, megriadó keszegeket, egyébként ugyanúgy, mint május elsején. 😉

Egyre több zöldséget fogtam, aztán jött 2 újabb süllő. Majd egy olyan ütés érkezett lentről, hogy tudtam itt van “akiért” jöttem.

Az első pillanatokban perecbe hajlott az elsején nagy kalandokat átélt kis finezze, amit a domolykós pecán szarrá tört bot helyett szereztem be. Legyen már egy épp is a három törött mellé alapon. 😀

Pár másodpercre még a kabátos hal esélye is felmerült bennem, mert nem nagysüllősen védekezett, de aztán megjött a válasz lentről. Steeeveee hooorcsa! 😀

Elképesztő élmény volt srácok. Ez a hal tényleg mindent megtett és az a kis bot az elsejei kalandok után majdnem nyélbe hajlott a hal alatt. 😀

Lefeküdt, ütötte a zsinórt, forgott, vízközt menekült, majd úja lefeküdt, megint verte a zsinórt, ahogy egy harcsához illik. A partról már kérdezték mibe akadtam, mert vagy 10 perce ment a móka. Egyértelmű volt hogy csakis harcsa lehet, amit végleg beigazolt a kajak mellett feltörő két lavórnyi buborékfelhő. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy fárad a jószág a másik végen. 😀

Pár perc kellett még, hogy felhúzzam, de még sokáig nem adta magát. Ekkor már rendesen hullámzott és a harcsa tudta mit csinál, mert a kajakot balra tolta a víz, ő pedig jobbra menekült. Aztán lassacskán sikerült a kajak közelébe kényszerítenem és többszöri fejre történő paskolás után állon ragadtam és beemeltem a kajakba a megakasztás helyétől vagy 200 méterre.

Kicsit hosszabb halnak gondoltam, mert iszonyat kövér volt. Rendesen bekajálhatott az ívó keszegekből az éjszaka leple alatt. Csodálom , hogy kellett neki a kis lipless crankbait. Az utolsó darab pearl ghost színben. 😦

Gondosan lefektettem a kajakba és kieveztem vele a partra. Megkértem Csabit aki mondhatni horgászcimbora, hogy készítsen már róla pár képet mielőtt elengedem.

Megmértük, hosszra 98 centiméter volt. Nem egy óriás, de nekem az első balatoni és egyben az eddigi legnagyobb. Két srác volt még a parton, akik rendszeresen kuttyogatnak a kútban, ők 7 kiló körülire saccolták, van aki szerint több volt annál, de teljesen lényegtelen.

Tomi barátom szerint ez egy igazi kamu visszaengedős kép! 😀

Itt azért látszik, hogy tényleg elúszott! 😛

Amikor hajnalban a 3 fokban kajakba szálltam, majd a dzsuván keresztül kitoltam magam a vízre, még nem gondoltam, hogy ilyen élményben lesz részem.

A nap fogása a 4 rozsdás fenekező szerelék mellet ez a több méternyi kötél volt, amire rátelepedett mindenféle élő organizmus. Este pucolhattam is a kajakot. 😀

A nap poénja az volt, hogy jó influenszerként még a vízről kiposztoltam a harcsa kivételét megsínylő kisujjamat, amit a gyerek meg is mutatott a homeofficeban otthon ücsörgő feleségemnek.

Azzal a tudattal várt, hogy harcsa lesz ebédre, de hatalmas csalódás érte, hisz egy “nyanvadt” szálkás süllőcskével állítottam be pontban 11 órakor. 😀