Mint minden évben, így tavaly is horgásztam a születésnapomon. Igaz nem egészen úgy sikerült, ahogy azt terveztem, de végül nem volt rossz napom. 😉

2020-ban nagyon sokat horgásztam kajakból, főleg miután felmondtam a cégnél. 😀 A munka előtti kajakozásokat augusztusig jobbára hanyagoltam, mert higgyétek el nekem meló előtt négykor kelni, hogy napkeltekor már a vízen legyetek és hét óra után kapkodva az utolsó utáni – utánit dobni, hogy beérjetek a melóba, az pusztító!

Azzal, hogy felmondtam és otthon kezdtem melózni adva volt, hogy nem kellett nyolcra a munkába sietnem. Volt hogy dél felé értem haza, kajáltam, aludtam két órát a teraszon és utána akár este tízig dolgoztam.

Július 27.-én sajnos a kajakos peca nem adott halat. Hullámzott a víz elég keményen és halnak jelét se láttam az egyik kedvenc szakaszomon, így megint partra kényszerültem.

Egészen augusztusig szinte kifogyhatatlan volt a terület balinból. Tök mindegy, hogy reggel, délben, vagy este vetődtem erre a szakaszra, hogy sima volt a víz, vagy hatvan centis hullámok verték a partot, mindig lehetett néhány balint fogni a megfelelő csalikkal.

Aznap 10 óra felé értem a pályára és direkt csak a korábban leginkább működő részeken álltam meg. Már, ahol volt hely. 😉 4-5 kapásom volt összességében blade csalikra az egyre inkább csillapodó hullámzásban, amiből kettőt partra is segítettem.

Aztán toltam egy jófajta sajtos – tejfölös lángost a szervezetbe.

Majd hazaérve konstatáltam, hogy csomagokat kaptam a Svendsen Sporttól. Talán az utolsókat.

Az időjárás pár napra partra kényszerített. Augusztus elsején tudtam újra kajakkal a vízre szállni. Aznap megint nem ettek. A víz még zaccos volt, az előző napok szeles időjárása miatt. A sekélyben, a nád előtt, és a belső öblökben sem találtam a balinokat. Aztán ahogy reményt vesztve eveztem vissza a kikötési pont irányába, elcsattant egy rablás előttem vagy 100 méterre egy hínármező közepén.

A választás egy black silver slim axehead csalira esett. Ez a darab nem lett tökéletes, így bekerült a dobozomba, de őszintén szólva addig a napig nem dobtam. Az is lehet, hogy azóta sem. 😀

Halkan a hínármező közelébe eveztem, aztán letettem az evezőt és csak csorogtam a hal irányába. Bíztam benne, hogy hínárlakó balinról van szó, ami a revírjéből támad és bejött a számításom. Hatalmas szaltóval verte agyon a vékony falatot.

Eléggé jellegzetes kinézetű hal volt, aminek később meg lesz még a jelentősége. Aznap az egyetlen. 😉

Tavaly nagyon korán kezdtem a csukázást. Már augusztus elején meg is fogtam az első 90+os halat, ráadásul kajakból. Ez a tény némileg eltántorított a felszínen zabáló balinoktól, de aztán augusztus tizedikén újra rájuk néztem.

Irtózatos meleg volt azon a napon. Nem láttam értelmét csukákkal próbálkozni. A nád előtti szakaszon egyáltalán nem találtam halat, így a meleg ellenére leveztem egy olyan pályáig, ahol még nem jártam.

Egy babás nádas, sekély részen ott volt a milliárd ivadék és rajtuk néhány balin. Ejjj, ha korábban érkeztem volna!

Nagyobb csalikra reakcióm sem volt, így kénytelen voltam az ötös axeheadet a kapocsba akasztani. Meg is hozta a jó kapást egy nádtorzsa mellől. Szerintem a pálya legkisebb balinja verte le végül a kicsi white walkert.

Ahogy elkaptam ezt az egy jószágot, a többiek is bekussoltak a sekély vízben. A nap annyira égetett, hogy hiába vizeztem be a tarkómat és mártottam a sapkát többször a vízbe, menekülnöm kellett az árnyékos rész felé. 😀

Kb 50-60 méterre lehettem attól a hínármezőtől, ahol a slim csali a balint adta, amikor egy tolóhullámos, vízből kivetődős, totál elmebeteg balin támadásra lettem figyelmes.

Pár nappal korábban cseréltem Németh Tamással (Halbogár Lures) egy igen extra kézzel festett és vergő fedőnévre keresztelt felszíni csodára egy saját wtd-t. Ez a csali került abban a pillanatban a kapocsba.

Még most is itt van előttem a balin kapása. Ahogy odaért a csali a hínármező mellé. egy btutális tolóhullám indult meg jobbról, több méter távolságról és úgy ütötte el a megállított csalit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Repült a balin és a csali is, szerencsére egy irányba! 😀

Gyönyörű halat fogtam, egy különleges csalival és ami ott még nem annyira tűnt fel, csak otthon a képeket nézegetve, hogy ez a balin ugyanaz a hal volt.

Pár napon belül két különböző csalival sikerült becsapnom ugyanazt a hínárlakót. Ráadásul mindkét alkalommal visszafelé evezve 11 óra körül.

Az évek során nagyon sok írás született c&r-ről pro és kontra. Nem is szeretnék erről papolni senkinek sem, viszont az ilyen speciális esetekben a c&r lehetőséget ad egy dologra, amiről kevés szó esett eddig.

Méghozzá arra, hogy ezt a halat harmadszor ne fogjam meg! Érvként azt szokták felhozni többek között a c&r mellett, hogy ha elengedjük, újra megfoghatjuk, vagy lehetőséget adhatunk másnak, hogy ő is megfogja, de én azt kihasználva, hogy tudtam hol lakik, innentől nagy ívben elkerültem. 😉 És többet nem fogtam meg! Pedig rabolni többször is láttam, azon a területen.

A csali maga egyébként úgy mozog, ahogy a nevéből lehet rá következtetni. Elmebeteg módon vergődik, mint valami szárnya szegett, vízbe pottyant madár.

Aznap akadt még három halam. Az első egy nyílt vízi balin az immár általam gyártott Balaton WTD-t szedte le szaltóval a kajak orrától pár méterre.

A következő hal megint öt centis white walkerre éhezett meg, nagyon sekély és kristály tiszta vízből, az ivadékot hajtó sügércsapat alól. Nagyon nem rá számítottam és amikor a 30 centis vízben látott kapással dörgölte le a csali már a kajak mellett, ülve kihordtam egy infarktust. 😀

Az utolsó halat vízben állva fogtam.

Már letettem a kajakot és elkezdtem összepakolni, mielőtt partra húzta volna, de egy balin már harmadszor csattant el mögöttem az egyre erősödő hullámzásban.

Ezen a pályán ritkán használok poppert, de most a gyári csalis doboz volt felül és valahogy a pop prey adta magát, így azt tettem a kapocsba.

Tudom, hogy sokaknak hihetetlenek az ilyen történetek, de első dobásra, talán a negyedik pukkanó hang után, a megállított poppert szedte le, a nap utolsó hala.